A sumer és egyiptomi civilizációk kapcsolata
i. e. 3000 előtt egyirányú volt
(2026 október)
Szép számban vannak Mezopotámiából (köztük a sumer kultúra korai szakaszából, az Uruk-korból) származó tárgyi emlékek Egyiptomban, az i. e. 3000 előtti időszakból. Egyiptomban ez a korszak az egyiptomi dinasztiák előtti korra (predinasztikus kor, a Naqada II és Naqada III kultúra ideje, kb. i. e. 3600–3000) tehető, amely párhuzamos volt a mezopotámiai késő Uruk- és Dzsemdet Naszr-korszakkal. Az egyiptomi régészeti leletek között kereskedelmi tárgyak, és erős mezopotámiai kulturális hatást mutató motívumok is megtalálhatóak.
Uruki agyagszegekkel díszített oszlop
Agyagszegek (faldíszítő és védő kúpok): a Nílus-deltában fekvő Buto és Tell el-Farkha ásatásain jellegzetes agyagszegeket fedeztek fel, amelyeket Mezopotámiában a templomok falainak mozaikszerű díszítésére használtak, ami a mezopotámiai/sumer kereskedelmi jelenlétre utal a térségben i. e. 3500 - i.e. 3000 között. Hierakónpolisz (Nehen) területén, ami a predinasztikus kor egyik legfontosabb vallási és politikai központja, ahol a monumentális épületek környezetéből kerültek elő vörösre és feketére festett fejű agyagkúpok. Abüdoszban, az első fáraók temetkezési helyén is találtak olyan kúpokat, amelyeket a korai vályogtégla sírok díszítésére, rituális célokra használtak.
A sumereknél (az egyiptomiaknál is) a sörivás társasági esemény volt: körbe ültek egy nagy korsót és nádszálakon szívták a nedűt
Sumerek sört isznak nádszállal, a szokatlan öltözet anyaga juhbőr
A sumerek az árpatermés 40%-t kicsíráztatták, azaz malátázták, amit aztán vagy megsütöttek vagy pedig sört erjesztettek belőle. A sört árpakenyérből készítették, amit vízben megtapostak, erjesztettek és mézzel, datolyával, fügével ízesítették. Komlót nem használtak az 12. századig.
Narmer fáraó sörfőzdéje (https://hu.euronews.com/2021/02/15/sorfozde-az-elso-farao-idejebol)
A sör lefejtése (i. e. 1400 körül)
Sörivás i.e. 1350-ben Egyiptomban nádszállal (https://zu.wikipedia.org/wiki/File:St%C3%A8le_Mercenaire_syrien_18%C3%A8me_dynastie_Neues_Museum_image_%C3%A9claircie_et_perspective_corrig%C3%A9e.jpg)
Sör- és pékműhely egymás mellett, temetési melléklet (MetropolitanMuseum, https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_beer)
A sör a Termékeny félhold kultúráinak alapvető élelmiszere és szakrális itala volt. Mezopotámiában (Sumer) az Uruk-korból származó legelső agyagtáblák jelentős része söradagokról vezetett számadás. A sör a munkások alapvető fizetése és kalóriaforrása is volt, a jele pedig egy döntött, rovátkolt fenekű agyagkorsó. Mindkét kultúra a tönkebúzára (emmer) és az árpára alapozta a sörkészítést. A kezdeti időkben a sörfőzés szorosan összekapcsolódott a sütéssel. A kicsírázott árpát leszűrték, az édes lét itták és megerjesztették. A leszűrt csírás gabonát megsütötték, vagy a kényérsütéshez használták kovászként, vagy a sör erjesztésénél élesztőként. A félig megsütött sörkenyereket (bappir-t Mezopotámiában) morzsoltak vízbe, majd hagyták megerjedni. A sörkenyér talán fontosabb volt mint a sör, mert nem romlott meg, a katonák használták. A nyers csíra, a sörtörköly gyorsan romlik: a friss, nedves sörtörköly víztartalma magas (kb. 75-80%), ezért meleg időben 1-2 nap alatt megpenészedik vagy megecetesedik. Frissen azonnal meg kell sütni, vagy tartósítani lehet, ami az ókorban nagyon fontos volt. Nagy mennyiség esetén agyagedényben, tömlőkbe döngölve, légmentesen lezárva (tejsavas erjedéssel) hónapokig eltartható. Kisebb főzdéknél a napon történő kiszárítás is megoldás lehetett.
Egyiptomban (Naqada-kultúra) a predinasztikus Hierakónpoliszban tárták fel a világ legrégebbi (i. e. 3600 körüli) nagyüzemi sörfőzdéit, amelyek napi több száz liter sör előállítására voltak képesek, kiszolgálva a rituális és közösségi lakomákat.
Tell el-Farkha, amely a Nílus-delta keleti részén található, az egyik legfontosabb régészeti lelőhely az egyiptomi államalapítás (i. e. 3700–2600) előtti korból, erős és közvetlen mezopotámiai (sumer/uruki) kulturális hatások és emlékek találhatók itt, pl. sörgyártó műhelyek is. Tell el-Farkha egy hatalmas kereskedelmi és elosztó csomópont, raktárváros volt, amely összekötötte a Nílus-völgyet a Levante-i területtel, az Eufrátesz forrásvidékével. Az abüdoszi sörfőzde a világ legrégebbi ismert nagyüzemi, ipari méretű sörgyára, Narmer fáraó uralkodásának idejére (i. e. 3150 – 3100 körülre) datálható. Nagy mennyiségű, mintegy 22 400 liter sör előállítására volt képes egy főzéssel. A sör ünnepi, rituális ital is volt.
Érdekesség: a sörfőzés és az agyagszeg leletek területei megegyeznek.
Az abydosi elefántcsont címkék: az abydosi U-j jelű sírból előkerült apró csont- és elefántcsont lapocskák a rajtuk lévő primitív hieroglifákkal az egyiptomi írásbeliség legkorábbi ismert emlékei (i. e. 3320–3150 körül). De a kicsit korábbi sumer írás és az egyiptomi hieroglifák között nincs közvetlen kapcsolat, egymástól függetlenül alakultak ki.
Sumer hajók, sziklarajz (https://journals.openedition.org/aaa/920)
Sziklafalra rajzolt sumer nádhajót találtak Dél-Egyiptomban a Wadi Hammamat szorosban. A szoros végén, a Vörös-tengeren található El Qusair, a luxori terület korabeli tengeri kikötője. A predinasztikus egyiptomiak (és a velük kapcsolatban álló levantei/mezopotámiai kereskedők) a hajókat darabokban és összeszerelve, gerendákon görgetve vontatták át a 110 kilométer széles keleti sivatagon Koptosz (Nílus) és El Qusair (Vörös-tenger) kikötője között, sólyákról tengerre tették. A képen is a sumer nádhajó szögletes, merőlegesen magasba törő orrú és egyenes fenekű sumer hajó, visszakötött tattal. Vízállóbb az egyiptomi nádhajóknál, mert bitumennel szigetelték az alját. Az egyiptomi nádhajól egy-két hónap alatt megszívták magukat vízzel, új hajót kellett kötni.
Hengerpecsétek: Egyiptomban több olyan i. e. 3000 előtti sírokból kerültek elő mezopotámiai stílusú hengerpecsétek (vagy azok lenyomatai), amelyek anyaga és mintázata az Uruk-korból származik. Az egyiptomiak átvették és saját igényeik szerint alakították a pecsételési technikát.
Uruk-típusú kerámiák: egyes Naqada-kori sírokban jellegzetes mezopotámiai formájú és kiégetésű agyagedényeket és korsókat találtak.
I.e. 3450 - 3300 -ból a Gebel el-Arak-i kovakés, víziló agyarcsont nyéllel: a kovakő penge egyik oldala csiszolt. A kés nyelére egyiptomi és sumer nádhajókat, egy csatát faragtak, az alul látható sarló alakú hajók az egyiptomi hajók (https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)
A Gebel el-Arak-i kovakő kés: az i. e. 3300–3200 körülire datált, Abüdosz közelében talált víziló agyarcsont markolatú kés az egyik legfontosabb bizonyíték. A markolatán látható faragás sumer hajókat és egy tipikus Uruk-kori „pap-királyt” (jellegzetes szakállal, kerek sapkában és hosszú köntösben), aki két oroszlánt zaboláz meg (ami a mezopotámiai „Állatok Ura” motívum).
Narmer-paletta: a tárgy egyiptomi és az ország egyesítését (kb. i. e. 3100) ünnepli, a rajta látható hosszú, összefonódott nyakú mitologikus lények (szerpopardok) a sumer művészetből átvett motívumok.
Körte alakú buzogányfejek: az egyiptomiak az i. e. 4. évezred végén a korábbi korong alakú buzogányfejeiket felváltották a hatékonyabb, Mezopotámiában elterjedt körte alakú buzogányfejek.
Körte alakú buzogányfejek: az egyiptomiak az i. e. 4. évezred végén a korábbi korong alakú buzogányfejeiket felváltották a hatékonyabb, Mezopotámiában elterjedt körte alakú buzogányfejek.
Építészeti hatások: plankonvex téglák.
A sumer területeken (Dél-Mezopotámiában) nem találtak az i. e. 3000 előtti időszakból származó egyiptomi tárgyakat, tehát az áramlás egyirányú volt. Az aszimmetriának a régészeti és gazdasági okai, hogy a predinasztikus egyiptomiak (a Naqada-kultúrák idején) ritkán álltak közvetlen kapcsolatban a sumer városokkal. Az áruk közvetítőkön (Kánaánon, a Levantén és a korai iráni kereskedelmi útvonalakon) keresztül cseréltek gazdát, másrész az egyiptomi, főként romlandó áruk (pl. finom lenvászon, illatos olajok, bőráruk, egzotikus állatok, esetleg gabona) romlandóak, az évezredek során teljesen elporladtak Mezopotámia nedves, hordalékos talajában. Az egyiptomi készítésű tárgyak – például jellegzetes kőedények, paletták vagy fáraói pecsétek, sztélék – csak évszázadokkal később, az egyiptomi Óbirodalom és a sumer kora dinasztikus kor vége felé (kb. i. e. 2600–2400-tól kezdődően) kezdenek felbukkanni a Közel-Keleten, Levante területén, a szíriai partvidéken (pl. Büblosz kikötőjében), és nem a dél-mezopotámiai sumer területeken.