Az évi (áprilisi téli) jégtérfogat ≈ 50%-a eltűnik 2100-ra az Arktiszon,
a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva.
A modellek szerint lineáris a függés:
az AMOC is 2100-ra ≈ 50%-kal fog gyengülni
(2026. november 7.)
Abstract
Az arktiszi jégmennyiség szeptemberi minimumát már kevesebb mint 5 %-ban alkotja a többéves jég, de az évente megfagyó jégmennyiség ma még állandó (Grönland északi partján, valamint a Kanadai-szigetvilágban). 1979 óta az Északi-sarkvidék már elveszítette a téli jégtérfogatának körülbelül az egyharmadát (kb. 30-33%-át), aminek fő oka az, hogy a többéves, vastag (3-4 méteres) „őshonos” jég 95% -a eltűnt. A század végére (2100-ra), amikorra a jégterület ≈ 1 millió km²-rel csökken, a megmaradó területeken a jégvastagság 1 méter körüli szezonális jégre vékonyodik.
A modellek szerint az áprilisi téli jégtérfogat ≈ 50%-a eltűnik 2100-ra a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva. Továbbá a modellek szerint lineáris a függés: ezért az AMOC is 2100-ra ≈ 50%-kal fog gyengülni. A közel lineáris függés oka, hogy a megfagyó tengervízből kifagy a só. Ma az É-i sarkon az évente megfagyó jégmennyiség nem változik: ami biztosítja a Dánia-vízesés és az AMOC alig csökkenő, közel állandó intenzitását!
Bevezetés
A cím szerinti becslés egy durva becslés, a pontos fizikai modell szerint 51 % +/- 8 % kal csökken az AMOC intenzitása 2100-ra. A közelítő becslés alapja, hogy az arktiszi több éves jég mára elolvadt, de ma még évente annyi jég fagy meg, amennyi évente el is olvad. 2100-ban várhatóan kb. mai mennyiség fele fog megfagyni, és fele annyi só is fog kifagyni, mert a sarki jég sómentes. A kifagyó só csökkenő mennyiségévél kb. lineárisan arányos az AMOC áramlat. Az AMOC-lassulásért az édesvíz-beáramlás és a globális melegedés miatti sűrűségcsökkenés is felelős.
A felmelegedés 2025-ben elérte az 1,37 °C-ot a globális klímaváltozás indikátorairól szóló jelentés szerint. A Copernicus/ERA5 szerint a megfigyelt éves átlag 1,47 °C volt 2025-ben. 2026 -ban ≈ 1,5°C, Európában ≈ 2.5 fok volt. Az elmúlt évtizedekben az Északi-sarkvidék hűtő hatása körülbelül a negyedével csökkent, a jégterület kiterjedésének zsugorodása miatt. A sokéves jég eltűnt: míg 1985-ben a sarkvidéki jégtakaró 33%-át alkotta 4 évnél idősebb, vastag jég, és 2020-ra ez az arány 4,4%-ra esett vissza.
Jó hír, hogy az Északi-jeges-tengert borító jégtakaró kiterjedése 2026 március 15-én érte el téli maximumát, és 14,29 millió négyzetkilométert borított jég, ami csak egy kissé marad el a 2025-ös 14,31 millió négyzetkilométeres értéktől. A két érték kb. megegyezik az 1981-2010 közötti átlaggal. A jégtakaró minden évben szeptemberben éri el a minimális kiterjedését (2026. szeptember 12-én a műholdas mérések történetének 10. legalacsonyabb minimumát regisztrálták), az őszi visszafagyási időszak a megszokottnál jóval gyengébben alakult a rekordmeleg 2026 október miatt, a jégtakaró növekedése novemberben jelentősen elmarad a sokéves átlagtól.
Az arktiszi jégmennyiség szeptemberi minimumát már kevesebb mint 5 %-ban alkotja a többéves jég,
de az évente megfagyó jégmennyiség ma még állandó (Grönland északi partján, valamint a Kanadai-szigetvilágban)
1979 -től az Északi-sarkvidék már elveszítette a téli jégtérfogatának körülbelül az egyharmadát (kb. 30-33%-át), aminek fő oka, hogy a többéves, vastag (3-4 méteres) „őshonos” jég 95%-a eltűnt. A század végére (2100-ra), amikorra a terület ≈1 millió km²-rel csökken, a megmaradó területeken a jégvastagság 1 méter körüli szezonális jégre vékonyodik. A modellek szerint az áprilisi téli jégtérfogat ≈ 50%-a eltűnik 2100-ra a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva. Továbbá a modellek szerint lineáris a függés: az AMOC 2100-ra ≈ 50%-kal fog gyengülni. Ma az É-I sarkon az évente megfagyó jégmennyiség nem változik: ami biztosítja a Dánia-vízesés és az AMOC alig csökkenő intenzitását!
(A kép forrása: https://www.arcticdeathspiral.org/)
A széljárások és a grönlandi olvadékvíz szerepe Európa időjárásában
Eddig Európa 2.5 Celsius fokot melegedett, 2050-re kb. még fél fokot fog melegedni. Az Észak-Atlanti áramlat (NAC, AMOC) kb. 10-15 %-ot gyengült. Az AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation) termohalin rendszer lassulásának észrevehető hatása talán a századunk közepén lesz, lassú a folyamat, és oka a felmelegedés. (Termohalin = a hőmérséklet és a tenger sótartalma szabályozza). A felmelegedés okai a napfolt tevékenység és a légkör széndioxid tartalma:
A napfoltok száma is okozott felmelegedést, kb. 1950–1990 között volt a maximuma
A nagy óceáni szállítószalag, a termohalin áramlási rendszer, az európai része az AMOC
A grönlandi olvadékvíz csökkenti az AMOC intenzitását, (jelzi a "hideg folt"), a mennyisége és az időtartama döntő jelentőségű lesz. Az AMOC lassan gyengül, ahogy az édesvíz (grönlandi olvadékvíz, eső, Transzpoláris áramlat) mennyisége nő, az áramlás lassul. A kutatások szerint a szél által hajtott komponense is van, ami az AMOC jelenlegi erejének nagyjából a 20%-át jelenti.
Az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Testület) modellek becslései szerint, ha a melegítő hatások a továbbiakban állandósulnának, az AMOC az évszázad végéig (2100-ig) a meglévő, a sokéves jég olvadásával kapcsolatos, kb. 10-15 %-os gyengülésen túl, kb. 10-15% körüli további gyengülést szenvedne el. Szerintünk kb. 50%-os lesz a gyengülés, és az arktiszi jég csökkenő mennyiségével lesz lineárisan arányos!
Az Atlanti-óceán meridionális áramlási rendszerének (AMOC) fő hajtóerői:
1. Az északi „nyomó- és süllyesztő hatás”, termohalin cirkuláció: az Észak-Atlanti térségben (a Labrador- és a Grönlandi-tengeren) jellemző. A trópusokról északra áramló meleg felszíni víz útközben hőt ad le a légkörnek, lehűl. A hideg víz sűrűbb és nehezebb, mint a meleg víz. Az északi területeken a párolgás, illetve a tengeri jég képződése során a só visszamarad az óceánban, ami növeli a víz sótartalmát, sűrűségét. A hideg, sós és nehéz víztömeg a mélybe süllyed (mélyvíz-képződés), ami torlóerőt jelet. Ha sok édesvíz (olvadékvíz) kerül az áramlatba, az meggyengíti,
2. A Déli-óceán „szívás” (szélvezérelt feláramlás)
A Déli-óceán (Antarktisz körüli) térségében tomboló, rendkívül erős és állandó nyugati szelek (az úgynevezett Ekman-transzport révén) eltolják a felszíni vizeket az Antarktisztól északra. Mivel a felszíni víz elmozdul É-ra, a helyére alulról, a mélyből kell víznek áramlania. A mélyvízi feláramlás (upwelling) mintegy „kiszívja” a mélyből az északról odáig eljutott hideg víztömegeket, helyet csinálva a folyamatos utánpótlásnak.
3. Az óceáni belső keveredés
Ahhoz, hogy a mélybe süllyedt jéghideg víz újra felmelegedhessen és visszatérhessen a felszínre (bezárva a kört), valahol keveredik. Az óceán mélyén futó áramlatok beleütköznek a tengerfenék domborzatába (víz alatti hegyláncokba). Az árapály-jelenségek és a mélytengeri szelek energiája hatalmas belső hullámokat és turbulens keveredést generál, ami segít a mélyben lévő sűrű vizet fokozatosan elkeverni a fenti, kevésbé sűrű vizekkel, ami elengedhetetlen a globális áramlási hurok fenntartásához.
4. A trópusi és szubtrópusi szélrendszerek (Felszíni áramlatok)
Az AMOC felszíni ágát (például a Golf-áramlatot és annak északi meghosszabbítását a passzátszelek és a nyugati szelek mechanikusan is hajtják. A szelek a trópusok felől folyamatosan észak-északkelet felé kényszerítik a meleg felszíni vizet, biztosítva az északi süllyesztő zónák folyamatos vízutánpótlását.
5. Az Izland és Skócia közötti tenger alatti gerincen (Iceland-Scotland Ridge) átbukó mélytengeri áramlás (Iceland-Scotland Overflow Water – ISOW) kb. 3-6 Sverdrup (Sv) vízmennyiséget szállít, ami egy bukó áramlás: A közvetlenül a gerinc fő csatornáin (főként a Feröer-banki-csatornán és az Izland–Feröer-gerincen) átáramló sűrű, hideg északi sarki vízmennyiség önmagában nagyjából 2,6 – 3,0 Sv. Ahogy ez a nehéz, sűrű víz alábukik az Atlanti-óceán medencéjébe, jelentős mennyiségű környező melegebb és sósabb atlanti vizet ránt magával. A keveredés következtében a déli irányba haladó teljes AMOC áramlat vízszállítása csaknem megduplázódik, és a mérések szerint eléri az 5,0 – 5,8 Sv értéket. (1 Sverdrup = 1 000 000 m³/s, ami elképesztő tömeget jelent – összehasonlításképp az összes földi folyó együttes vízhozama nagyjából 1 Sv-ot tesz ki.)
6. Főleg a Dánia-vízesés mozgatja az AMOC-ot
Átnyúlik az északi-sarkkörön, és a grönlandi, a norvég, valamint az izlandi tengeri területek sarki, a Transpolár áramlat* vizeit a mélyben az Irminger-tengerbe vezeti. A Dánia-vízesés, a világ legnagyobb víz alatti vízesése: a tenger alatt a Dánia-szorosban (Grönland és Izland között) található. Az Északi-sarkvidék felől érkező hideg, sűrűbb víz találkozik az Irminger-tenger melegebb vizével. Mivel a hideg víz nehezebb, a tenger alatti hátság peremén „lezúdul” a mélybe, Itt hideg és sűrű a víz, "zuhan" a mélybe a tengerfenéken. A folyamat elsősorban az északi területeken (Grönlandtól északra és keletre) zajló lehűlés és sókoncentráció-növekedés következménye. A vízesés a fő "motorja" az AMOC áramlásnak; ha ez megállna, a rendszer összeomlana. Mikor az áramlat eléri Dél-Grönlandot, ott a süllyedés utáni mélyvízi szétáramlás és a környező víztömegekkel való keveredés a jellemző.
A tengeralatti zuhatag csaknem olyan széles, mint a Dánia-szoros; nagyjából 480 kilométer átmérőjű és mintegy 500–600 km hosszúságban ereszkedik alá a mélybe. a lezúduló víz sokkal lassú sebességgel - 0,5 méter/s – mozog, 5 millió köbméter víz bukik át a vízesés párkányán minden egyes másodpercben. A Dánia-szoros tengeralatti vízesésének lejtőjét a mozgó gleccserek vájták ki az utolsó nagy eljegesedés, a Würm-glaciális idején 17 500 és 11 500 évvel ezelőtt. (https://www.origo.hu/tudomany/2018/04/egyet-mar-most-elore-elarulunk-hogy-ne-a-szarazfoldeken-keresse). A Dánia-szorosból kilépő sarkvidéki víztömeg dél felé haladva végig hömpölyög az atlanti fenéksíkságon, egészen le az Antarktiszig, ahol egyesül az óceáni áramlatok nagy globális kanyarulatával, termohalin keringési rendszerrel.
Áramlatok Izlandnál, a Dánia vízesésnél. A vízesés hozama (kb. 3-5 millió köbméter másodpercenként) addig marad fenn, amíg a sarki régiókban elég hideg van a jelentős mennyiségű tengeri jég képződéséhez és a víz lehűléséhez
A Dánia-szoros (Denmark Strait overflow) alatti tengeri vízesés átlagos vízhozama körülbelül 3,2 – 3,5 millió m³/s (vagyis 3,2 – 3,5 Sverdrup). A mennyiség az Amazonas vízhozamának többszöröse. Az északról délre tartó áramlást a vízrétegek hőmérséklet- és sűrűségkülönbsége hajtja, a vízrétegeket a Coriolis erő is keveri, és az erő a sarkokon a legerősebb, iránya pedig a mozgó test sebességvektorára és a Föld forgástengelyére merőleges. A Kelet-grönlandi-áramlat (EGC) szállítja a sűrű, hideg vizet az Északi-sarkvidék és a Fram-szoros felől a Dánia-szoros küszöbe felé: a vízesés vízmennyiségének nagy részét, mintegy 2,54 Sv-ot a Kelet-grönlandi-áramlat, az EGC áramlat biztosítja.
Észak-izlandi sugáráramlás (NIJ) egy mélytengeri áramlat, amely Izland kontinentális lejtője mentén halad, és a NIJ is hideg, sűrű vizet szállít közvetlenül a Dánia-szoros küszöbéhez. Hozzájárulása kb. 1,0 Sv. Az Északi-tengerben és a Grönlandi-tengerben lehűlő, nehezebbé váló víztömegek a mélybe süllyednek, és a gravitáció hatására a délebbre fekvő, kevésbé sűrű atlanti vizek alá „buknak”. Más befolyásoló tényezők a szelek és légköri hatások is vannak: a Grönland domborzata által módosított szelek és a szélnyírás szintén befolyásolják a sűrű vizek felhalmozódását és mozgását a szoros északi oldalán. A szoros geometriája miatt a mélyebb rétegekből is „felszívódik” 4 C fokos víz (kb. 0,58 Sv), ami növeli az átbukó vízmennyiséget.
Következtetés
A széndioxid melegít, a szelek gyengülnek, az olvadékvízek higítják az áramlatokat. De a Dánia-"vízesés"-ben ( Denmark Strait overflow) az északi-tengeri medencékben felgyülemlett hideg víz a gravitáció miatt átbukik a Grönland és Skócia közötti tenger alatti hátságokon, ami adja az AMOC mélyvízi visszatérő áramlásának nagyjából a kétharmadát (60-70%). A nyílt tengeri sósvíz süllyedés (konvekció) a Labrador-tengeren és a Grönlandi-tengeren történő közvetlen "függőleges" sós süllyedés adja a kb. 20%-ot. Ha a víz nem válik elég sűrűvé a felszínen (például a sok édesvíz miatt), a nyílt tengeri süllyedés lassul, de a Dánia-"vízesés" még működik a medencékben már meglévő hidegvíz és a szélhajtás miatt: ez az oka annak, hogy az AMOC várt leállása lassan következik be. (A felmelegedés a párolgás intenzitását növeli, ami sósabbá és sűrűbbé teszi a felszínt, a széljárás hatását kicsit csökkenti.) A kutatások szerint a szél által hajtott komponens is van, ami az AMOC jelenlegi intenzitásának nagyjából a 20%-át jelenti.
Kérdés: az É-n évente megfagyó ma még állandó jégmennyiség meddig biztosítja a Dánia-vízesés hozamát?
Az arktiszi jégmennyiség szeptemberi minimumát már csak 5 %-ban alkotja a többéves jég
(Grönland északi partján, valamint a Kanadai-szigetvilágban)
A téli jég kiterjedése a század végére egymillió négyzetkilométerrel, a köbtartalma 50%-kal is kisebb lehet mint ma
Az Északi-sarki tengeri jég kiterjedése és az évente képződő jég mennyisége közel lineárisan függ a globális felmelegedéstől. Az AMOC intenzitása pedig közel lineárisan függ az arktiszi jégmennyiségtől.
A műholdas mérések alapján a függőség mértéke és dinamikája:
- Egy Celsius-fokos melegedésre jutó jégveszteség: a mérések szerint a kritikus nyár végi (szeptemberi) jégkiterjedés a globális átlaghőmérséklet minden 1 °C-os emelkedésével kb. 2,7 millió négyzetkilométerrel csökken, ami az 1970-es évekbeli alapértékhez képest fokonként nagyjából 30-40%-os visszaesést jelent.
- Évtizedes trendek (százalékos csökkenés): a NASA és a Copernicus megfigyelései alapján az északi-sarki nyári jégminimum kiterjedése évtizedenként átlagosan 12,2–12,5%-kal zsugorodik a globális felmelegedés miatt. Az 1980-as évek óta a jégtakaró mérete nyáron már több mint 40%-kal csökkent.
- A fagyásért felelős vastag jég eltűnése: az évente újra megfagyó jég minőségét meghatározta a többéves, vastag jég jelenléte. A globális felmelegedés miatt a többéves stabil "öreg" jégmennyiség már több mint 95%-a eltűnt az elmúlt évtizedekben.
- Egy Celsius-fokos melegedésre jutó jégveszteség: a mérések szerint a kritikus nyár végi (szeptemberi) jégkiterjedés a globális átlaghőmérséklet minden 1 °C-os emelkedésével kb. 2,7 millió négyzetkilométerrel csökken, ami az 1970-es évekbeli alapértékhez képest fokonként nagyjából 30-40%-os visszaesést jelent.
- Évtizedes trendek (százalékos csökkenés): a NASA és a Copernicus megfigyelései alapján az északi-sarki nyári jégminimum kiterjedése évtizedenként átlagosan 12,2–12,5%-kal zsugorodik a globális felmelegedés miatt. Az 1980-as évek óta a jégtakaró mérete nyáron már több mint 40%-kal csökkent.
- A fagyásért felelős vastag jég eltűnése: az évente újra megfagyó jég minőségét meghatározta a többéves, vastag jég jelenléte. A globális felmelegedés miatt a többéves stabil "öreg" jégmennyiség már több mint 95%-a eltűnt az elmúlt évtizedekben.
- A kapcsolat azért nemlineáris lesz, mert az északi-sarki régióban működik egy úgynevezett Sarkvidéki albedó felerősödés (Arctic amplification), amiért az Arctis gyorsan melegszik. Amikor a felmelegedés miatt a jég elolvad, a fehér (fényvisszaverő) felület helyén a sötét az óceán, ami a napsugárzás hőjének 90%-át elnyeli. A folyamat önmagában 25-40%-kal erősíti a globális melegedést a térségben. A jégfelszín hőmérséklet-érzékenysége hirtelen változik, a fagyási/olvadási egyensúly felborul, ami miatt az Északi-sarkvidék nyaranta 100%-ban jégmentessé válhat.
A Fram-szoros felől érkező Transpoláris Áramlat meghatározó lesz, függ az évente megfagyó jégmennyiségtől
(A kép forrása: Evidence for extreme export of Arctic sea ice leading the abrupt onset of the Little Ice Age, September 2020 Science Advances 6(38))
Paradoxon I.: Az északra tolódó süllyedés miatt több víz torlódik fel a Dánia-szoros mögött, ami nagyobb nyomással préselődik át a vízesésen. Ha a felmelegedés eléri azt a szintet, hogy az északra tolódott sarki konvekció is összeomlik, a Dánia-szorosi vízesés intenzitása csökkenhet. Ha ez a marker jelez, attól kezdve az AMOC lassulása visszafordíthatatlan. A Dánia vízesésnek csak akkor van szívó hatása, ha az leeső hideg és sós víz nehezebb, mint a felette lévő réteg. Ha a felszíni süllyedés megszűnne, akkor is az É-i, és a skót tenger alatti rétegek hidegek, és elég sósak, tehát a grönlandi hideg folt nőhet.
Paradoxon II.: Észak-atlanti hideg folt** szezonalitása
Az Észak-atlanti hideg folt (angolul „cold blob”) kiterjedése és intenzitása szezonálisan ingadozik, nyáron kisebb, télen pedig kifejezetten nagy. A tudományos megfigyelések szerint a folt kiterjedése és hőmérsékleti anomáliája a téli hónapokban éri el a maximumát. A hosszú távú szerint a téli mérete és intenzitása az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő.
Nyári időszak: A folt kiterjedése lecsökken, annak ellenére, hogy Grönland olvadékvize és a Transzpoláris is táplálja.
Téli időszakban a hideg folt kiterjedése és intenzitása megnő, elkülönülve az óceán többi részétől.
*A Transzpoláris Áramlat szerepe
A Transzpoláris Áramlat (Transpolar Drift Stream) a Jeges-tenger egyik meghatározó felszíni tengeráramlata, amely Szibéria partjaitól (a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tengertől) indulva a Fram-szoroson keresztül halad az Északi-sarkon keresztül. Az áramlat a sarkvidéki jég és a hideg édesvíz legfőbb "szállítószalagja". A szibériai folyókból származó vizet, hordalékot, tápanyagokat, sőt még a mikroműanyagokat és szennyezőanyagokat is átjuttatja a központi sarkvidéken keresztül az Atlanti-óceán északi részébe. Az áramlat sebességét és irányát az atmoszférikus viszonyok, főként az Arktikus Oszcilláció (AO, alacsony nyomású, pozitív fázisban erős sarki örvény, jet stream, polar vortex, ami akadályozza a hideg levegő déli áramlását, míg negatív fázisban a gyengülő örvény utat enged a durva, tartós hidegbetöréseknek.) befolyásolják. Az utóbbi évtizedekben megfigyelték az áramlás gyorsulását, ami miatt a jég és a benne lévő anyagok kevesebb mint két év alatt megteszik a korábban négy évig tartó utat. Az áramlat szabályozza a sarkvidéki sótartalmat és hőmérséklet-eloszlást. A Coriolis erő is hajtja, az erő iránya a mozgó áramlat sebességvektorára és a Föld forgástengelyére merőleges: 1 m3 vízre ható erő 0.0146 N, ha 0.1m/s sebességű az áramlás. Az áramlat az északi-sarki vízkeringés két fő rendszerének egyike; a másik a Beaufort-örvény, amely a jég egy részét csapdába ejti és körforgásban tartja. A Transzpoláris Áramlat magjának nettó víztömeg-szállítása körülbelül 0,9 ± 0,4 Sv (1 Sverdrup = 1 millió köbméter másodpercenként). Szezonális ingadozása: ±0,4 Sv-os. A szibériai folyók „csak” kb. 0,1 Sv-ot tesznek ki a teljes áramlatból. A Transzpoláris Áramlat ma több édesvizet zúdít az Észak-Atlanti-óceánba, a Grönlandi-tengerbe, ami megakadályozza, hogy a Golf-áramlat északra érkező, lehűlő vize le tudjon süllyedni.
**Hideg folt
A Transzpoláris Áramlat a Jeges-tenger felől haladva a Kelet-grönlandi-áramlatba torkollik, amely Grönland keleti partjai mentén szállítja délre a fagyos édesvizet és a tengeri jeget. Amint eléri a Grönlandtól délre fekvő nyílt észak-atlanti medencét – ez az a régió, ahol a híres „Hideg folt” található –, az áramlat édesvize közvetlenül ls folyamatosan áramlik a folt területére. Nyáron a szibériai folyók tavaszi áradása és a nyári sarki jégolvadás miatt a Transzpoláris Áramlat felgyorsul, és nagyobb tömegű édesvizet szállít az Atlanti-óceánba. A takaróként működő édesvíz-réteg elfojtja a meleg Golf-áramlat északi ágát (AMOC), így az nem adja le a hőjét és nem süllyed le. A délről érkező meleg víz elmaradása miatt ez az óceáni terület tartósan lehűl – így alakul ki az a globálisan egyedülálló jelenség, hogy miközben a Föld többi része melegszik, kialakult a Grönland alatti „Hideg folt”, és egyre hidegebbé válik. A műholdas adatok és a történelmi expedíciók (mint a Fram vagy a MOSAiC) összehasonlítása alapján a jég sodródási sebessége jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben. Mivel a sarki jégtakaró vékonyabbá és töredezettebbé vált, a szél sokkal könnyebben és gyorsabban hajtja a jeget Szibériától Grönland felé. Az áramlaton belüli tiszta édesvíz mennyisége (amit milliszverdrupban, azaz mSv-ben mérnek) növekedést mutat. Az áramlat fő kifolyási kapujában, a Fram-szorosban az édesvíz-szállítás csúcsidőszakokban (késő nyáron) elérheti a 73–135 mSv-ot (0,073–0,135 Sv), ami az intenzívebbé váló sarki olvadást mutatja.
Jelenleg a Golf-áramlatrendszer (AMOC) a mérések szerint már most kb. 15-20%-kal gyengébb, mint a preindusztriális (ipari forradalom előtti) időszakban. A Grönlandtól délre látható „Hideg folt” talán bizonyíték arra, hogy a lassulás már megkezdődött.
Ha a Transzpoláris Áramlat édesvize végleg megbénítaná a süllyedést, a meleg vizes áramlás nem jutna el az 50. északi szélességi fok (kb. Anglia és Skandinávia magassága) fölé.
Az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) összeomlása: Az összeomlás éghajlatváltozást jelentene, amely lehűtené Európát. Észak- és Északnyugat-Európában a lehűlés mértéke elérhetné a 2-3 °C-ot tízévente. Európa nagy részén is az átlaghőmérséklet évtizedenként kb. 1 °C-ot csökkenne. Összehasonlításképpen: a jelenlegi felmelegedés üteme kb. 0,4 - 0.5 °C évtizedenként Európában.
Az AMOC és a Dánia vízesés azért gyengül majd fokozatosan, mert a felszíni vizek melegednek, a jégképződés intenzitása csökken. A sós víz édesvízzé válása (felhígulása) miatt a vízesést tápláló hideg-sós víz veszít a sűrűségéből. Ha az AMOC gyengül, az egy hosszú, évtizedes vagy évszázados folyamat lesz, amit a Dánia-szorosi túlfolyó intenzitása, lassulása jelez. A AMOC-nak két fő helye van a mélyvíz-képződésre: az egyik a nyílt óceáni konvekció (a Labrador- és Irminger-tengerben), a másik a sarki tengerekben lehűlő víz, ami a Dánia-szorosan és az Izland-Skócia közötti gerincen bukik át. Egyes modellek szerint még ha az egyik (pl. a Labrador-tengeri nyílt konvekció) le is áll, az északi túlfolyók (mint a Dánia vízesés) stabilak maradnak a helyi szélrendszerek, az É-ra tolódás és a topográfia miatt. A Dánia-szorosi vízesés (Denmark Strait Overflow), amely az AMOC mélytengeri ágának 60-70%-át adja, így a kutatók szerint a Dánia-szoros intenzitása tökéletes marker (indikátor). A "NOC-AMOC" kompenzáció: a potsdami és utrechti kutatók kimutatták, hogy miközben az AMOC egésze gyengül, az északi túlfolyó rendszer (Nordic Seas Overturning Circulation – NOC) átmenetileg erősödhet is.