HAJÓK TÖRTÉNETE:  FÖLDKÖZI-TENGERI KIKÖTŐK AZ I.E. 1100-AS ÉVEKIG 
(2019 Augusztus)
 
ABSTRACT
Többségében az egyiptomi, az Égei-tengeri és a föníciai kikötők történetét ismertetjük, köztük a legrégebbi föníciai Utica kikötő történetét. A legrégebbi Földközi-tengeri kikötő a Nílus-deltai Buto. Valamely kikötő nagysága, mérete -amit a hajóépítő helyek, a sólyák számával mérünk-, olyan értékű jellemző, mint az írás vagy a szerszámok ismerete: valamely sok sólyás, nagy kikötő építése palotagazdaságot feltételez, mert az ókorban a kikötőkben csak építették a hajókat, a hajók tárolása homokos partokon, partrafuttattással történt. 
 
 
BEVEZETÉS
A dolgozat szerkezete: sorba vesszük a legrégebbi Földközi-tengeri civilizációkat, a kikötőket vastag betűvel jelöljükha részletes ismertetés mellékelhető, az ismertető mérete kb. arányos a kikötő hajóépítésben betöltött szerepének fontosságával. A kutatás módja az internetes keresés volt, a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés.
Az első épített kikötők Egyiptomban jöttek létre, az első tengeri kikötők a Vörös-tengernél épültek: Wadi al-Jarf ( Snofru, i.e. 2620–2580 és Khufu, i.e. 2580–2550), a Puntba menő expedícióknál használták, és Bútó a Nílus-deltában, Byblosz (Kánaán), továbbá az i.e. 1700-as években: Avariszban (Nílus-delta), Ugaritban (Szíria), az utóbbi három hükszosz (amorita) kikötők voltak. Byblosz, Ugarit egyiptomi felségterület volt, de nem állandó: Ugaritot sztélével jelölték ki. A minószi Knoszosznak nem volt kikötője, a 6-7 km-re fekvő Amniosz-i lilötőt használta, a krétai kikötőkről keveset sikerült megtudni. 
 
AZ EGYIPTOM KIKÖTŐI (i.e. 3400-TÓL)
I.e. 3100-től a Memphisz-i folyami kikötő-központ a Deltától D-re. Feltehetően az egyik nagy nádhajók építési helye volt korábban, i.e. 2650 körül, Dzsószer fáraó vezírje, Imhotep Memphiszben kezdte építeni a rövid, akáciafa palánkos "varrott" kőszállító hajókat, melyek a szemben lévő Tura-i kőbányából szállították az épülő Lépcsős piramishoz a burkoló fehér köveket. Memphiszt Menes fáraó alapította i.e. 3100 körül, "fehér fallal erődített" a jelentése, főváros volt. (Egy kutatott téma: csatorna-lagúna kötötte össze Avarisszal, az i.e. 1660-1550 -es hükszosz fővárossal, feltehetően egy kiszélesített Nílus-ág, talán két kis kikötő is volt Memphisz és Avarisz között (https://en.wikipedia.org/wiki/Peru-nefer), az egyik Perunefer néven, ma Tell el-Daba néven (30° 47’ N, 31° 50’ E). )

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum, Snofru fáraó sírjából falikép, i.e. 2600 körül, rövid (104 cm hosszú) palánkokból épített csapolt-varrott fahajó, ez az első fahajó ábrázolás, és több mint 60 hajót épített Snofru (4)

Talán Hufu fáraó is szervezett expedíciót Puntba (Délen a Vörös-tengeren) i.e. 2550 körül, mert Hufu építette az első Vörös-tengeri kő mólós kikötőt. Hufu (Kheopsz) piramisa mellett talált cédrusfa temetési Naphajóját (nem tengeri, hanem ceremoniális hajó) rekonstruálták:

 
Napbárka
 
Hufu, Kheopsz fáraó Napbárkája 43 méter hosszú sarló alakú, fenékpalánkos evezős cédrus fahajó, i.e. 2570 körüli, modell (4) 
 
Sahure fáraó i.e. 2475 körül  rövid palánkos evezős-vitorlás hajókat küldött Bübloszba cédrusfáért és a D-i Punt országába (gyantáért, obszidiánért, elektrumért - ami a piramidonokat burkoló arany-ezüst termésfém, a Vörös-tengeri Wadi el-Jarf kikötőből indultak. Wadi el-Jarf-ot Hufu építette i.e 2570 körül,  Hufu a Sínai-félszigetre is ment a zöld malachitért, -amit díszkőként használtak, rézérc is-, és türkízért).  Sahure rövid palánkos tengeri hajója: 
 
                                                                                                                      Punt Pharaoh Sahure
 
 
Sahure fáraó Punt-i expedíciós fenékpalánkos evezős-vitorlás hajója i.e. 2475-ből, tengeri fahajó 2x3 kormányevezővel (4)
 
A két legfontosabb Nílus-deltai kikötő a korban Buto (i.e. 3000 előtt Alsó-Egyiptom fővárosa. Butonak van sumer hagyománya (2) is: a sumerek hajóval érkezhettek Butoba, a Delta csak hajóval volt járható). A hükszoszok fővárosa, Avarisz volt, az i.e. 1600-as években, i.e. 1550-ig.
É-n a levantei Büblosz a korban egyiptomi enklávé (telep, gyarmat) volt, csak az 1100-as évektől lesz az egyik föníciai kikötő, amely Egyiptomnak súlyos adót fizetett. Memphisz volt a főváros, a legnagyobb hajóépítő kikötővel. Egy további korai kis kikötő -i.e. 2600 körüli- Mendes is (Busiris közelében és attól ÉK-re). Tehát a legrégebbi Delta-i kikötők Butó, Mendes, Memphisz és Avarisz. (A tengerpart korábban valahol a Butó-Avarisz vonal környékén húzodott, azóta feltöltődött, a Deltának korábban hét ága volt.)
 
Delta
 
BUTÓ
"Butó-Merimde-Maadi civilizáció, cc. i.e. 4500-i.e. 4000-ben, a predinasztikus korban, a legrégebbi település a Ny-Deltában, ekkor még Butónak Felső-Egyiptom-i főváros szerepe volt. Az első kikötő nagy valószínűséggel Butó volt, bizonyítottan voltak Mezopotámiai kapcsolatai i.e. 3000-s években a sumerekkel, Urukkal, ld. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája című könyvét (4., 43. és 46. o.). Butóban (https://en.wikipedia.org/wiki/Buto) és Büblosz környékén is voltak sumer enklávék. A sumer libanoni enklávék alapításának egyik -Nyugaton talán a legfontosabb- célja a sumer templomfödémekhez szükséges cédrusfa rönkök beszerzése volt (6, 153, 196,197.o.). Mindig az éppen vezető sumer városállam felügyelte az Eufrátesz mentén Ny-ra menő hadi kereskedelmi utat, pl. Uruk, Kis, Umma, később Agade, Kuti (a gutiak városa) és Lagas, Ur is indítottak expedíciókat fagerendákért, amelyekből k. A felügyelő város, és egyben az újjáépítő város folyamatosan változott, aminek lehetséges oka az is, hogy az utak nyomvonalai is folyamatosan változtak, az Eufrátesz mederváltozásainak megfelelően. A Gilgames eposz és a Büblosz közeli sumer enklávék alapján a sumerek folyamatosan jártak Ny-ra cédrusfáért az Eufrátesz folyó mentén (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/21-hajok-toertenete-egyiptomi-es-sumer-expediciok-sziriaba-arbocert-es-tetogerendakert-i-e-2350-elott.html?layout=blog&Itemid=101). 
Butó sumer kapcsoltaira vonatkozóan Kákosy László könyvéből idézünk (2, 42. o.): " fontosabb az az erős mezopotámiai hatás, amely a Nagada II. kor vége felé, az I. dinasztia trónra lépése körüli időben érte a Nílus völgyet. ...a hierakónpoliszi festett sírban és egy Gebel-el Arakból származó faragott dísz elefántcsont késnyélen, a Narmer palettán.., és a pecséthengerek használata Egyiptomban szintén ennek az érintkezésnek a következménye." A sumerek egyiptomi jelenléte az Uruk korszakra tehető, i.e. 3400 körülire, amit a Gebel el-Arak-i kovakő kés faragásai is bizonyítani látszanak. "A mezopotámiai fal díszítő-védő égetett mázas agyagszegek Butóban (2, 43. o.) bizonyító erejűek. Ezt erősítik meg a plánkonvex, az egyik oldalukon lapos és a szembeni oldalukon domború téglák is ". A sumerek hajóval érkeztek Butóba, mert a Delta csak hajóval volt járható)


BÜBLOSZ (A későbbi Főnícia területén, előtte egyiptomi telep, mindig egyiptomi adófizető)
A régészeti leletek szerint a város területe már i. e. 5000 évvel lakott volt, a világ legrégebbi városának tekintik. I. e. 3000 éve már kikötő volt és i. e. 2800 körül városfal is magasodott, a közelében sumer enklávéket (telepeket) találtak. Bübloszban i.e. 3000 után kb. fél évezredig, -ez a cédrusfa Napbárkák építésének jellemző időszaka-, egyiptomi hajóépítő műhely vagy sólyakikötő volt, de ezt a kikötőt nem találták meg. Elgondolkodtató, hogya  néha közel egy tonnás cédrus törzseket hogyan szállították a kb 7-800 km-re fekvő Memphiszbe? Tutajokat a tengeri hullámok széttépik, talán nádhajók mellé kötve.
I.e. 3000 előtti időktől folyamatosan volt egyiptomi favágó és katonai telep, kereskedelmi képviselet Bübloszban (1), nem lehet egyszerű kereskedő telepnek tekinteni. Sahure fáraó idejéből egy alabástrom serlegen találták meg Sahure nevét. Az i.e. 1600-as évektől, a hükszosz időkben a bübloszi fennhatóságot amorita-hurrita eredetű hükszosz fennhatóságúnak tekintik. Az i. e. 2. ezred második felében a szíriai Ugarit , (Arvad és Szimirra) lett a közel-kelet legforgalmasabb kikötője a ciprusi réz miatt, az Egyiptommal történő kereskedelem továbbra is lendületben tartotta a várost. Amikor i. e. 1180 körül a szíriai Ugaritot lerombolták, Büblosz visszanyerte régi rangját. Büblosz az 1100-s évektől föníciai kikötő. A legrégebbi föníciai műalkotás Ahiram király Bybloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai betűkkel írt felirat. A szarkofág keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények. Egyes ikonográfiai elemei az i.e. 13. századi egyiptomi és hettita hatás alatt álló művészethez köthetők, mások a feliratot későbbre datálják. 
Az ugariti volt az első betűírásos ABC, onnan került át a föníciakhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus), majd közvetlenül vagy közvetve a görögök, etruszkok, zsidók is megörökölték. További, föníciai kikötők a Nílusi csata után alakultak ki Fönícia idején, az i.e. 1100-as évektől, előtte halászkikötők voltak: Tyre, Ullaza, Szidon, Beiruth. (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/102-hajok-toertenete-a-regi-foeniciai-kikoetok-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101)
Büblosz-i cédrusrönkök, papirusz  Egyiptomban: a temetési Napbárkákat Bübloszból szállított cédrusrönkökből építették, a cédrusfából épített hajókat "bybloszi hajóknak" nevezték. A hajózás a korban a part mentén történt papirusznád hajókkal, éjszakára kihúzták a partra a hajókat. A Napbárkák az első fahajók a Földközi-tenger környékén, csak a Níluson és kultikus célra használták e hajókat. Kb. az i.e. 3000 utáni években kezdték építeni őket. A hajók építéséhez használt cédrusfa mennyisége kevesebb volt, mint az épület-födémgerendákhoz és koporsókészítéshez használt rönkök mennyisége. I.e. 2650 -től a piramis építéseknél is használták a cédrusrönköket. 30 kovakő szerszámokkal dolgozó favágó volt szükséges egy, küzel egy tonnás cédrusrönknek az erdőből történt kivonszolásához, a cédruserdők magasan, 1500 méter felett voltak. A cédrusrönkök szállítását a korban a hajóépítés és a kikötőépítés szempontjából is célszerű kutatni. Az épületek szerkezetét a rönkök hossza határozta meg: hosszú, folyosó szerű termeket építettek, belső udvarokkal, a cédrusrönköket többségében tetőgerendaként használták, a hajókon árbocnak is. Két egymásnak támasztott cédrusfából készítették, bipod árbóc a neve az irodalomban, magas keskeny vitorlákat erősítettek a bipod árbocokra. Később a pózna árboc váltotta fel, ezeket szélesebb és alacsonyabb vitorlákkal szerelték. Az árbocok alkalmasak voltak a piramiskövek beemelésére is. A Cédrusfákat tutajként, esetleg nádhajók mellé kötve szállították Butóba, Avariszba- a Delta és Büblosz távolsága 500-600 km légvonalban, a Delta 250 km-s széles, omban, és onnan a nagy hajóépítő műhelybe, Memphiszbe, ez további 200 km.
 
AVARISZ
 Avarisz kereskedelmi hajóépítő 300 férőhelyes kikötő volt: részletes leírása nem ismeretes (a városé igen), már az első hükszosz uralkodó újjá építi és fallal veszi körül(1, 128,129.o.). Avarisz az i.e. 1600-s évektől az amorita hükszosz - Egyiptomban a "szárazföld urai"-  kikötő, akik hajókkal tengeren is emmigráltak Egyiptomba, egyiptomi fennhatóságú területekról, Memphiszt is elfoglalják, fáraókat adnak Egyiptomnak, Théba is az adófizetőjük volt. Az egyiptomi főváros Thébában és Avarisban volt. I..e. 1550 körül I. Jahmesz üldözi ki a hükszoszokat, Saruhen három éves ostromával zárul a háborúja..
avaris harbours
 
Avarisznak három kikötője volt (4)
 
 
 Avarisz volt a legnagyobb kikötő a Deltában, a hükszoszok fővárosa az i.e. 1600-as évektől, azt is 3 évig ostromolja. Szép minószi freskót is találtak a kikötőben egy palotában. A hajóépítésben ugrásszerű volt a fejlődés: a hükszoszok ismertetik meg az egyiptomiakkal a keel-t, a hajó aljára épített hosszanti gerendát, ami a hajó iránytartását (ez a szó jelentése) segíti oldalszélben, de még nem hajógerinc. El lehetett hagyni az alsó vitorla rudat. Később építettek alá egy "koptató" gerendát, a "false" keelt. Eredetileg is ez lehetett a funkciója, védte a hajót. Az ókorban partra húzva (partra futtatva, -ami ma is létező kifejezés-,) tárolták a hajókat (tehát nem kikötötték, bár kőhorgonyt az ugariak már használtak). Lehetséges, hogy a talpgerenda a keel eredete: rájöttek, hogy iránytartást is biztosít. A kikötőkben építették a hajókat, sólyákon. A trójai faló is hajó lehetett i.e. 1230-ban, amit a parton  hagytak az akhájok és a dardánok (trák törzs, valamennyire rokonok a görögökkel) bevontatták a partról a Trója kikötőjéből a várba. 

                                                                          keelson floors false keel 640x330 

                                                                  A keel: az ókori keel neve ma "false keel", a palánkokra épített, függőlegesen nagyobb felülrtű gerenda, vagy az arra épített védőgerenda (4) 

(https://www.academia.edu/10074987/_From_where_came_the_Hyksos_and_where_did_they_go_in_M._Mar%C3%A9e_ed._The_Second_Intermediate_Period_Thirteenth_-_Seventeenth_Dynasties_Current_Research_Future_Prospects_OLA_192_Leuven_2010_Peeters_139-181 és https://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html és https://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html https://www.google.com/search??=hyksos+keel&oq=hyksos+keel&aqs=chrome..69i57.7349j0j8&sourceid=chrome&ie=UTF-8 , a hivatkozások a fontosságuk miatt sikeredtek hosszúra.) Továbbá szükség lett az árboc oldalmerevítő kötelekre, melyek feltehetően már korábban is létezhettek Egyiptomban, de ábrázolástechnikai okokból az egyiptomi faliképeken nem látszanak. A hükszoszokra vonatkozóan következik két visszatérő kérdés: kik voltak és honnan hajóztak Avariszba, és vándoroltak-e a szárazföldön is Egyiptomba? (A minószi eredetet ki lehet zárni, mert ők sarló alakú hajókat építettek és nagyon jellegzetes kerámiáik, freskóik voltak.) A korban az i.e. 1600-as években egyetlen és nagy, több mint 150 sólyás kikötő a szíriai és amorita-hurrita népességű Ugaritban volt (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blog&Itemid=101). Az ugaritiak (1) találták ki a kívülre, esetleg a palánkok közé szerelt hossztartókat is. Az egyiptomiak a fedélzet felett, tartókon átvezetett igen vastag hosszanti merevítő kötelet használtak, amihez már ismerték a kötélpászmák ellentétes sodrásának elvét. 

 MEMPHISZ (FŐVÁROS, NÍLUSI KIKÖTŐ)
Memphiszt Menesz fáraó alapította (Narmer-rel azonosítják, esetleg a fia), közelítőleg i. e. 3100 után nem sokkal, egy erős gáttal zárta el területét és védte az éves áradások ellen. Eredeti jelentése Fehér Fal. (Szemben, a Nílus K-i partján található a Tura-i mészkőbánya, ahol a későbbi piramisok fedőköveit bányászták.) Alsó-Egyiptom É-i részének a fővárosa volt az Óbirodalom idején. Becslések szerint az Óbirodalom idején Memphisznek kb. 6000 lakosa lehetett. Főistenének, Ptahnak a temploma  a legrégebbi, nevéből ered görög közvetítéssel az Egyiptom név. A templom a kézművesek és az építészek temploma volt.  III. dinasztia  legnevezetesebb uralkodója, Dzsószer idején Memphisz már a legnagyobb város volt, Dzsószer fáraó építette az első piramist, az ő idején volt Egyiptom egyik aranykora. Dzsószer piramisának építőjét ismerjük, Imhotep a neve, Ptah fiának tekintették. Imhotep építette az első rövid palánkos kőszállító hajókat is, melyekkel a 2-3 tonnás piramis fedőköveket átszállították a Níluson.Imhotep volt a felelőse az i.e. 2600-as években a cédrusfák szállításáért Bübloszból.
 
KIS-ÁZSIAI, KÁNAÁNI KIKÖTŐK 
Az amorita dominanciájú Ugarit, Szimirra, Arvad kikötök felől, és a deltai Avariszból, a tengeren érkező hükszoszok i. e. 1600-s években talán elpusztították a várost, de kiűzésük után újjáépült. Ekkor hozták helyre Ptah templomát is. Memphisz D-i részén volt egy nílusi kikötő nagy gabona raktárakkal, a D-ről érkező áruk fogadására. Itt rakták partra a Nílussal szemben fekvő Turából hajókkal szállított köveket, Dashúr és Saqqara Memphisz mellett fekszenek. A kövek hajókból történő kiemeléséhez a hajók árbocait használták emelőnek.

Hyksos birodalom

Hükszosz birodalom i.e. 1600 körül  (4)

 
 
ARVAD
III. Thotmesz egyiptomi fáraó Kr. e. 1450 körül ötödik hadjárata során elfoglalta a szigetet. Az i. e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg Arvádról, amelynek lakói amoriták voltak. A föníciai városállam i. e. 1200 körül, a tengeri népek támadása révén került ki Egyiptom befolyása alól. Arvád a tengeri kereskedelemben Türoszhoz (Tyre) mérhető fontosságra tett szert az i. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a vagy hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, a szárazföld belseje felé pedig a vagy nyolcvan kilométerrel keletebbre levő mai Homszig. Az Alavita-hegység alacsonyabb déli vonulatai között a Baal-templomáról ismert Baotocecea részben a hajóépítéshez nélkülözhetetlen faanyag kitermelését biztosította. Ebben az időszakban Amrít volt a szigetlakók szárazföldi „elővárosa”. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arv%C3%A1d)
 

SZIMIRRA

"Szimirra (Sumur) Nyugat-Szíria jelentős amorita ókori települése, fontossága miatt rendkívül sok néven ismert. Az É- szíriai tengerparton Arvád (Tartúsz) és Ugarit között, az előzőtől északra 50, az utóbbitól délre 30 kilométerre terült el. Az i. e. 2. évezred egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője volt. Palotát és sok ciprusi, helyi kerámiát találtak. A hükszoszok alatt és III. Thotmesz fáraó után, Ehnatonig Egyiptom befolyása alatt állt, majd hettita befolyás alá került. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Byblosz vagy Amurrú támadásai ellen.
Az egyiptomi 18. dinasztia második felében instabil állapotok voltak Föníciában. Az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Abímilki amurrúi király agresszióiról számol be. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen és Amurrúhoz csatolták a várost. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Aziru újra elhódította. Környékéről származhattak a sardanok, a szárdok lehetséges ősei.
A kádesi csata koráig bizonytalan jogállású volt, de a csata előtt inkább a hettiták hatalma érvényesült, annak ellenére, hogy I. Széthi fáraó több hadjáratot vezetett a térségben. A kádesi csatát követően a hettiták  elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra). A 9. században leégett.
 

UGARIT KIKÖTŐJE (I.E. 1700 - I.E.1180) SZÍRIÁBAN (5,6)

Az ugaritiak a ciprusi réz kereskedelméből gazdagodtak meg (az Ugaritban épített hajókat szíriai hajóknak is nevezik, a térkép alul található). I.e. 2000-től az egyiptomiaknak már vannak nyomaik Ugaritban, az amoritak szent helye a haazi hegyen épült Baal templom miatt.ciprusi réz kereskedelme tette gazdaggá a várost. az i.e. 1800-as évektől. Végül i.e. 1180 körül a Tengeri népek foglalják el,- különös története-, felégették és nem épült újjá, a felégetésének történetét az utolsó királyának levele alapján ismerjük, (ld. Függelék) Hét hajóval támadják meg a Dana szigeti (Ciprustól É-ra) akhájok. Az ugariti  flotta Lukkában volt, hadserege Kilikiában, Adanában. Ugarit után az akháj denyenek-danunák a tengeri városállamokat is  felgyújtják, Tyre kivételével. A szárazföldön Karkemish-t is lerombolják, az Akropolisza megmarad. Útban a Nílus Delta felé megtelepednek Amurrúban, a volt hükszosz Szimirra és Arvad kikötőket is felgyújtják. 

A rendelkezésre álló technikai ismeretek bizonyítják a föníciaiak ugariti eredetét, mert azonos a vallásuk, az isteneik, Baál kultusz (6, 70.o.), a kultúrájuk, a föníciaiak átveszik az ugariti ábécét, üvegkészítést, bíborcsiga tenyésztést, harci szekereket. Baal templom: Ugarit mellett van a Haazi hegy, a Baal kultusz eredete. Több más templomot, Dagon templomot is építettek. 70 istenük volt. Az ugariti ábécé (i.e. 1400 -as években) a világ első betűírása, amely karakterből állt, csak a mássalhangzókat, illetve a kettőshangzókat jelölték, csak az alfa magánhangzó létezett önállóan. Az ugariti nyelv holt nyelv, de i. e. 1400 körüli az első betűírásos dokumentumok ezzel az írással készültek. Az ugariti ábécé a görög és a föníciai (bübloszi, tyrei) írásban jelenik meg később. Az ugariti írás független a korban általánosan használt sumer-akkád ékírástól, de a hettita hatás felfedezhető.

A hajóépítésről, a ciprusi rézkereskedelemről:  Ebla volt a Ciprus-i rézszállítások a hátterében, (a len, gyapjú, gyanta, üveg,só is fontos áruk), Enkomiban (https://en.wikipedia.org/wiki/Enkomivolt az Ugaritnak ciprusi kikötője, amit mára a szalamiszi folyó feltöltött, néhány km-el beljebb került a szigetre. 

Cyprus01

Az ugariti rézkereskedő telep Encomi-ban volt (4)

Az Ugarit-i eredetű hükszoszok foglalják el Avarisz kikötőjét a a Nílus-Deltában, i.e. 1700 körül és építik ki. A hükszoszok kikötői É-n Ugarit, Büblosz, Szimirra (közepes méretű kikötő volt, Nyugat-Szíria ókori települése 30 km-re délre Ugarittól) és Arvad voltak, beveszik és felégetik őket a Tengeri népek i.e. 1200 körül, D-n Avariszt az egyiptomiak foglalják vissza, i.e. 1550 körül. A hükszoszok (az Ugarit, Szimirra, Arvad, Byblosz, és a Deltában Avarisz kikötőket használták) ismertetik meg Egyiptommal is a hamis keelt, akik Avarisz kikötőjét elfoglalják a Nílus-Deltában. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html) és a fővárosukká teszik. I.e. 1600 körül a hükszoszok (amorita eredetűek), így az egyiptomiak is, ismerték az ugariti hajózást, a bronzukat és a harci szekereket is. Egyiptomban i.e.1500 körüli időktől égetnek faszenet (állami monopólium), ami a rézérc és a vasérc olvasztás feltétele. Fémolvasztás korábban is létezett, fújtatók segítségével. Az hükszoszok ismerték a hajóépítést, harci szekér építést, és az arzénbronz készítését. Kereskednek a mükénéi kultúra városállamaival is, ahol i.e. 1500 körül jelennek meg az azonosíthatóan hükszosz  harci szekerek. Az ugariti hajók fémekkel, üvegtömbökkel és sok gyantával kereskedtek. Ismert ugariti hajóroncs az Uluburun, i.e. 1305-ből.

2019-ben találtak egy még régebbi roncsot (https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511), i.e. 1600-ból, másfél tonna rezet szállított, de a hajótest elporladt. Az ugariti hajóépítés különbözik az egyiptomi hajóépítéstől, nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél a fedélzeten. Egy egyiptomi falikép ismeretes az ugariti hajókról, i.e. 1500 körül. Ez az egyiptomi falikép (és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs) biztos információ:

15000 as ráészletesen

Egyiptomi falikép, III. Tuthmózisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.). Ugarit-i hajó palánkok közötti hosszanti merevítéssel, hamis keellel, és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)

The Ship Depiction in the Tomb of Nebamun The First Egyptian Seagoing Ship without a Hogging Truss Alexander Belov
 
A Nebamun (k.b i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír hajóval Egyiptomba hajózik, a parton szíriaiak szíriai szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják. A hajó jellemző vonásainak elemzése azt mutatja, hogy szíriai tengerjáró hajó, amely nem rendelkezik alsó vitorlagerendával. (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov)
 

Az Ugarit-iak legfontosabb találmánya a keel - egy hosszanti gerenda a hajó alján- a hajó oldalra sodródását akadályozta meg, és védte a hajó alját partrafuttatáskor: nem csak hátszélben, enyhe oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal alsó vitorla rúd nélkül. A hamis keel egyenes irányban (a kormányzott irányban) tartja a hajót és szerepet kapott a hajó partra húzásakor is, védte a fenékpalánkokat, talán könnyebb volt partra vontatni is a hajót. A korban éjszakára homokos partokra húzták ki a hajókat. A kikötőkben sólyák voltak, itt a hajókat építették. Újításnak számított, amikor a kikötőkben raktárakat is építettek, pl. ugaritban, Karmishben, ezek a raktárkikötők, a kárumok. Ugaritban elhagyták az alsó vitorlarudat az i.e 1500-s években, oldalszélben is lehetett vitorlázni a keeles hajókkal. Oldalszélben ki kellett kötni oldalra a fedélzettartó gerendákra az árbocot, megjelenik az árboc oldalmerevítő kötél. Az egyiptomiak 3:1 arányú szállító hajókat, a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, az Égei-tengeri eredetű akháj vezette Tengeri népek és a kalózok kisebb, keskenyebb és gyors hajókat építettek. Ugaritban 3 :1 arányú szállító hajókat - "gömbölyű" hajóknak is nevezik. Fentebb, az egyiptomi Avarisz kikötő ismertetésekor, a vitorlások iránytartását biztosító keel-t ismertettük, amit az ugaritiak találtak ki, és a kívülre vagy a palánkok közé építettek hossztartókat. Tehát Ugaritban  (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blogaz i.e. 1600-as évektől keelre, fenékgerendára építették, csapolták és "varrták", vékony kötelekkel erősítették össze a karvel palánkokat, és a palánkokra szerelték később a kereszttartókat:

varrott palánk1

Hajóépítés i.e. 1700-tól: ugariti fenékgerendás ("false keel"), "varrott" hajóépítés. (4)

 
Turkish replica uluburun
 
 
Újjáépített Ugarit-i hossztartós "varrott" hajó, az Uluburun (4)
 
 
uluburun
 
Uluburun rakománya, (i.e. 1305, Anatóliától D-re egy fok tengeri neve), hajóroncs újjá építve a múzeumban (4)
 
Az Uluburun roncs és Ugarit hajóépítése különbözik az egyiptomi rövid palánkos hajóépítéstől, mert nincs egyiptomi, hosszanti merevítő kötél a fedélzeten. A minószi hajóktól is, melyek fenékpalánkos hajók: az Uluburun fenékgerendás hajó. Az ugariti Uluburun nevű szállítóhajó roncsa (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) réz-, üveg- és óningótokat(nyers öntvényeket) és 130 gyantával töltött amforát is szállított. A hajó legérdekesebb szállítmánya az ónszállítmánya volt. Ugaritban - és a Tigris folyó és a Boszporusz szoros kötött- nem volt ónbánya a korban. Gazdag városállamként ki tudta fizetni az árát, izotópos anyagvizsgálattal eldönthető, hogy melyik bányából származik az ón. Ugarit i.e. 1300 körül  K-n a legnagyobb fémműves és kereskedelmi központ volt (6, 82-88.o.). A szállított áruk alapján Egyiptommal is kereskedhetett. Az Uluburun roncsra 45 méter mély tengerben találtak rá és rakománya jó állapotban került elő. Arany és ezüst ékszerek, fűszerek, libanoni amforák; illatszer készítéshez használt terebinth gyanta, ében fa Egyiptomból, elefánt agyar, orrszarvú fog, strucctojás, borostyánkő és más egzotikus tárgyakat találtak. A rakomány igazi értékét a réz, üveg és ón öntecsek jelentették. A 354 átlagban 23 kilós ’oxhide’ (bőr alakú, talán mert korábban az állatok töltötték be a pénz szeremet, itt már a fémek) és a 130 cipó alakú rezet öntvényt tartalmazott, a szükséges mennyiségű 40 ón ingottal, önteccsel együtt, egy hadsereg bronz fegyverekkel való felszereléséhez elég. (Egy öntecs súlya 20-30 kg körüli a korban, 5-6 literes agyag tégelyekben olvasztották a rezet pl. Cipruson. Megj.: a korban egy kisebb ónlelőhely a Balkánon, a Ny-i Dardániában volt.). Az ugaritiak ismerték a bitument, (Latakia, Szíriában, Ugarit szomszédságában, majd a föníciaiak alapítanak telepet i.e. 1100 körül Latakiában) használták is a házaik és a hajóik aljának szigetelésére. 
 
SZIDON (https://en.wikipedia.org/wiki/Sidon) az egyik föníciai város, a legrégebbi Büblosz. Türoszból egy nagy földközi-tengeri kereskedelmi birodalomaz hoztak létre a föníciaiak i.e. 1100 kután. Homérosz dicsérte kézműveseik ügyességét az üveggyártásban, a bíborszínű festékek előállításában, valamint a nők hímzésben való jártasságát. A föníciai korszakban Szidon legfontosabb vállalkozása az üveggyártás volt, és majdnem ugyanilyen fontos volt a bíborszínezék előállítása is. A Murex trunculus apró kagylóhéját törték fel, hogy kivonják belőle a pigmentet, amely olyan ritka volt, hogy a királyi családok jelvényévé vált. II. Eszmun'azar király szarkofágja: a fedelén lévő föníciai feliratból kiderül, hogy "a szidóniaiak királya" volt, valószínűleg az i. e. 5. században, és hogy anyja 'Asztart, "a szidóniaiak istennőjének" papnője volt. Ebben a feliratban a szidóniaiak főisteneiként Eshmun és Ba'al Sidon 'Szidón ura' istenek (akik lehet, hogy ugyanazok, de lehet, hogy nem) szerepelnek. 'Ashtart címe 'Ashtart-Shem-Ba'al, ''Ashtart az Úr neve'', ez a cím szintén megtalálható egy ugarit szövegben.
 

TYRE (TÜROSZ) 

A Tengeri népek csak Tyrét (https://en.wikipedia.org/wiki/Tyre,_Lebanon és 6) és É-n Szardeiszt, Anatóliában nem gyújtják fel, ezért az i.e. 1100-as években Tyre vezető szerephez jutott. Fönícia (Tyria-nak is nevezték) civilizációs jellemzői ugariti eredetűek (Ugarit felégetése után a K-i tengeri városállamokat is az akháj denyenek-danunák felgyújtották fel), a krétai eredetű  akháj danunák folyamatosan támadták Levantét a tenger felől is, Tyret már az i.e. 1300-s években is megostromolták (EA 151 jelű Amarna levélben Abilmilku, Tyre uralkodója, említi a fenyegető danunákat, akhájokat, akiknek a királya hirtelen meghalt, amivel elmúlt a veszély, mert a testvére békésebb), de az ostrom közben meghal a danunák királya. Az akhájok a Tengeri népek legerősebb népe, Ciprust és később Ugaritot is elfoglalták i.e. 1180-s években.
Tyre kevés emberrel és korának legmagasabb technikai színvonalán sokféle terméket (fém, fa, bőr, textil, üveg, épület anyagok, festékek, olaj, bor, bíborfesték) állított elő. Az előállítás módját és lelőhelyeiket titkolták. Könyvtár, raktár-listák nem maradtak fent, csak vallási szövegek.     
Baál vallás, az ábécé, öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj, len), fejlett ipar (kvarc üveg-fújás, textilfestés, hajóépítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek, bíborcsiga festék). A vasgyártást tavi-mészkő segítségével, az átlátszó üveg készítését a föníciaiak találták ki, a vasét talán a hettitáktól vagy a filiszteusoktól tanulták el. (Vízét Usu városból kapta.) Adódik a következtetés, hogy az amorita eredetű ugaritiak és flottájuk D-re menekültek, beleolvadtak a föníciai amorita-hurrita lakosságba. Az É-ra fekvő amorita Amurrú államban sok, korábban elmenekült hükszosz telepedett be, ők habiru (https://en.wikipedia.org/wiki/Habiru) néven is előfordulnak, hadviselt "obsitosok", jutott belőlük Föníciába is. Amurrú állam (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) kikötője  Arvad (Aradosz néven is) volt, lakossága amorita, kisebb részben lótenyésztő hurrita, továbbá habiru. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években jön létre az Amurrú Állam, rövid tengerparttal, Arvad, Szimirra kikötőkkel.  Délről Egyiptom, III. Thotmesz, Keletről a hurrita Mittani állam, É-ról a hettiták szorongatják. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugariti_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9). 
Az Amarna levelek alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/UshuTyre-ben az 1300-as években már voltak raktárak. Tyre sziklára épült iker-kikötő volt, Föníciát későbbTyriának is nevezték. Az 1100-as években kolóniákat alapítottak az Égei-tengeren, Cipruson (Didó az alapító, Cipruson Venusz kultusz), É-Afrikában (Líbiában és Tuniszban), majd Szicíliában, Máltán, Korzikában, Ibériában (Tartessus és Cadiz városok). Uticát i.e. 1101 körül alapították majdnem elsőként, Kárthágót i.e. 814-ben alapítják a Tyre-i  Pygmalion és Didó.

UTICA, A LEGRÉGEBBI FÖNÍCIAI KIKÖTŐ NY-N,  É-AFRIKÁBANA

A legrégebbi föníciai és nyugati telep Utica (3, 50.o.), a kikötőt folyamatosan feltöltötte a Medjerda folyó. Utica i.e. 1101 körül (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia) később Kárthágó (i.e. 814) szomszéd és iker-városa (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/49-hajok-toertenete-a-foeniciai-flottak-i-e-1100-utan.html?layout=blog&Itemid=101). A folyó (https://en.wikipedia.org/wiki/Medjerda_River, a medrét is változtatta, a kikötő helye: https://en.wikipedia.org/wiki/Ghar_el-Melh . Olyan folyótorkolatokban kötöttek ki a föníciaiak, ahol volt édesvíz és partra lehetett futtatni hajókat. 

I.e 814-ben talán nem engedték letelepedni a türoszi Didó herceget, mert a kikötő már akkor is kicsi volt. A gyarmatosító Tyre-ieket Karthágó alapítása után punoknak nevezik, vallásukra Baal és Melqurt kultusza a jellemző, később Apollo, Tanit (Anat) és Dionysus (ami trák eredetű) kultusza,   https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l.  Baal az  Amarna-levelekben és az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Dagan isten, valamint Él isten (a panteon feje) fiaként is megjelenik a nyugati sémi népeknél. Neve egy Ugarit közeli hegyből (Hazzi-hegy) ered, a későbbiekben is ezt a hegyormot Baál hegyeként tisztelték. Az ugariti szövegekből tudható, hogy Baál, aki a hatalmas viharisten, legyőzi a tengeristent is.
Uticában és Karthágóban termett a tönkölybúza, a két és hatsoros árpa, a csicseriborsó (https://en.wikipedia.org/wiki/Cognomen) és a lencse is jó termést hozott, ha július-augusztusban volt egy kis eső és "csak" 34 fok, D-ről 1000 méter feletti hegyek védik. A hideg és száraz évek is voltak i.e. 1300 és i.e. 300 között,  az É-i gleccserek növekedtek, a cseppkövek pedig nem növekedtek. A hideg és száraz időjárás a Földközi-tenger medencéjében a létfontosságú gabonatermelésnek igen kedvezőtlen, Utica (és majd Kartágó) szerepe a gabonatermelésben megnőtt. Közvetítő tengeri kereskedelmet folytattak. A városállamot megosztotta az arisztokraták két része, Uticára is jellemző: rabszolgatartó-földbirtokos és hajótulajdonos-kereskedő rétegek léteztek. Utica (jelentése Óváros, Karthágó jelentése Újváros) lényegesen korábbi mint Karthágó. Régészeti emlékeket csak későbbről találtak, az i.e. 1100-s leletek talán a homok alatt vannak még. Karthágó 40 km-re fekszik az É-i Uticatól. (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia). I.e. 540-ig függetlenek voltak és rivalizáltak. Karthágó meghódította Utica-t, de előtte több mint fél évezredig kereskednek-rivalizálnak, így Uticát méltánytalanul elfelejtette a történelemtudomány. Leptis, Líbiában, Tripolitániumban volt az egyik első kereskedelmi telepük az i.e. 8. században. Karthágó fennhatósága alatt állt, de i.e. 515-ben a görögök elfoglalják.
 
MINÓSZI CIVILIZÁCIÓ KIKÖTŐI (i.e. 2000 - i.e.1450 között) 
Knoszosznak nem volt saját kikötője, a 6-7 km-re fekvő Amniosz volt a kikötője, és a további minószi kikötőkről nincsenek részletes leírások. A Santorini szigetén fekvő Akrotiri tengeri foknál talált freskó alapján azt lehet gondolni, hogy voltak kikötőben épületek is. Mélosz szigetére jártak nádhajókkal obszidiánért már a fahajók építése előttEgyiptomba, a görög szárazföldre, Ugaritba, Ciprusra, a Deltába nyersanyagot, fegyvereket, textíliákat, fémvázákat, ivócsészéket, valamint finomkerámiát vittek-hoztak. (G. Barraclough, N. Stone: The Times Atlasz - Világtörténelem. Akadémiai Kiadó, 66. o. (1992)) A távoli hajóutak expedíció jellegűek voltak, a nem rendszeres kereskedelmi járatok voltak.

AKROTIRI SHIP 1500

"Hajófelvonulás" a minószi fenékpalánkos, sarló alakú hajók, Akrotíri, Théra (4)

akrotiri thera másolatn

Freskó részlet, talán kikötői raktárakkal. A képen jobb szélen: a halászháló kezeléshez szükséges kilépődeszka a taton (4) 

Akrotiri-i ábrázolás a kilépő deszkáról: 

Akrotri hosszanti tartó kötél van

Akrotíri (Théra szigeten) freskórészlet, kilépő deszkával (4)

ship14

 Minósz-i sarló alakú fenékpalánkos hajómodell, (nem fenékgerendás, nem gerinces hajó) alsó vitorla rúddal (amit fenékgerendás hajókon elhagytak), kilépő deszkával, jellegzetes hosszú orrtőkével (4)

 

chania maritime museum Min ship with rope görög betűkkel

 Krétai múzeumi minószi modell, alsó vitorlarúddal, napellenző-ponyvatartó kötéllel (Forrás: Chania-maritime-museum-Minoan_ship_with_rope)

Értékelhető minószi (vagy Egei-tengeri, mükénéi) hajóroncs nem létezik. Fenékpalánkos, sarló alakú minószi hajókat építettek i.e. 1628, a vulkánkitörés előtt, utána ugariti és i.e. 1430 után már akháj befolyás is lehetséges. A hosszanti, egyiptomi eredetű merevítő kötél használatára vonatkozóan nincs bizonyíték. A nádhajók után épített első fahajók általánosan sarló alakúak. A minószi knószoszi palotát i. e. 1900 után emelték. I. e. 1700 körül jelentek meg a színes falfestmények (freskók) a házakon. A minószi civilizáció i. e. 1900 és i.e 1600 körül érte el a csúcsát, ezt a palotaépítések bizonyítják, tehát ekkor építették a tengeri hajóikat is. Az irodalom szerint az egyiptomiaktól vették át az ismereteket, de az erős különbségek alapján szerintünk önállóan alakult ki a hajóépítésük. (A minószi hajókhoz hasonló két ismert, ívelt fából készített, sarló alakú fahajót ismer az irodalom, az egyik a ma is használt könnyű velencei gondola (egy gondola vízkiszorítása kevesebb, mint fél m3), a másikból is sok ismert, ezek a fenékpalánkos cédrusfa temetési bárkák, a Napbárkák. A hosszanti merevítő kötél hiánya és a sarló alak a merevítőköteles rövid palánkos hajóépítést cáfolja. (https://www.google.hu/search?q=(https%3A%2F%2Fbencsik.rs3.hu%2Fa-hajok-toertenete-regi-flottak%2))

 

 
 
Tengeri népek támadása
 
                 Az akhájok vezette Tengeri népek az i.e. 1200-as években megtámadják Egyiptomot, a dórok népmozgása későbbi (4)

AKHÁJOK DANA-SZIGETI KIKÖTŐJE (i.e. 1400- ie. 1175 között. Az akhájok kb. i.e. 1500 után jelennek meg a tengeren.)

A kor legnagyobb, Ugarit kikötője a leírások szerint több 100-150 sólyás volt. A Dana-szigeti 274 hajóhelyes, az akháj-denyen hadihajók hadikikötőjét jelenti a Nílus-deltai csata előtt. Halászhajók építéséhez nem építettek sólyákat és a szigeten nincs alkalmas fa és egész erdőket kellett volna a hajók építéséhez szállítani. Igen valószínű, hogy itt a hajókat csak javították, szárították, a homokos part hiányában épített helyen tárolták. Télen, novembertől áprilisig nem hajóztak.

A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a kikötőket is, ahol építették a hajókat. A korban a hajókat naponta kihúzták valahol a homokos partokra, véletlenszerű helyeken is,  és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A hajók építésére alkalmas sólya két fallal elkerített partszakasz a hajók építéséhez, -hogy ne töltse fel homokkal az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni. A Dana szigeten i.e. 1200-as évekből Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész talált egy 274 hajóhelyes kikötőt: a denyenek (danunák) kikötőjét, de nem talált hozzá farönköket, feltehetően Kilíkiából tutajként szállították a cédrusrönköket. A harmadik kikötő féleség a kárum -Cipruson is találtak ilyet-, ki- és berakodásra alkalmas rakpart raktárakkal, pl. Karkemishben, Emarban, az Eufrátesz folyón voltak rakpartos kikötők, a gázlóknál. 

Megvizsgáltuk: a Dana-szigeten (http://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120 ) az épített sólyákat a hajók tárolására (ami a korban szokatlan) és javítására használták, mert a sziget hegyes, sziklás és nincs rajta hajóépítésre alkalmas fa. A hegyről jól lehetett ellenőrizni a szoros hajóforgalmát. (Hakan Öniz  kutató szerint a létesítmény valószínűleg a világon a legrégebbi és a legnagyobb hajógyár - csak az egyik probléma az, hogy nincs hozzá elég fa -, amelynek eddig 274 kikötőhelyét azonosították. Ezek valószínűleg tároló helyek voltak és nem hajóépítő sólyák. (https://orientalista.hu/blog-post/tobb-ezer-evvel-ezelotti-hajogyar-romjaira-bukkantak-del-torokorszagban/).

A hettita agyagtáblák szerint a hettiták három ciprusi tengeri csatában bérelt ugariti hajókkal elfoglalják Ciprus szigetét az akhájoktól, a kutatók néha ezt tekintik az első tengeri csatának, ismertetjük. Ciprus el- vagy visszafoglalásának a hátterében az akháj terjeszkedés, gyarmatosítás fedezhető fel, ami a Tengeri népek vándorlásának legfontosabb részfolyamata. Továbbá a rézkereskedelem. Ciprus környékén az akhájokat a leírásokban bizonyíthatóan danunáknak, denyeneknek nevezik, megtalálták a kikötőjüket a Dana szigeten, D-Anatóliában, Kilíkiában, Ciprussal szemben. A Nílus-Delta-i csatában, i.e. 1175-ben, III. Ramszesz fáraó győzi le az akhájok-líbiaiak vezette Tengeri népeket.(Függelék II:) 

 

hadihajó i.e.1200

 Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából (5)


AZ ÉGEI-TENGERI KIKÖTŐK PROBLÉMÁJA: AZ AKHÁJ IDŐKBŐL (I.E. 1600 UTÁN) VANNAK KIKÖTŐK, A MEGELŐZŐ IDŐKBŐL NINCSENEK

I.e. 1200 körüli, a karvel palánkos (nincsenek átfedésben a palánkok) Égei-tengeri hajóépítésről: az oldalpalánkokból csapokkal építették fel a kagyló alakú hajótestet, utólag vékony kötelekkel rögzítették, "varrták" össze a palánkokat és a kereszttartókat, ezt nevezik karvel palánkos "varrott" hajóépítésnek, a hossztartók a hajó külső oldalaira kerültek, a nagy számú kereszttartó belülre. A hajókat előre kiásott parti sólyákon, rámpákon építették, favázra, bakokra, melyekről a tengerre lehetett húzni kötelekkel a kész hajót.           Tengeri Népek és az Égei-tengeri akhájok hajói hasonlóak, egy évezreddel később, i.e. 1200 körül:

ship74

Madárfejes orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes orrtőke miatt hasonló hajók 

(A kép eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

TRÓJA (I.e. 1237 körül) 

Trója, Pylosz (Port of Navarino későbbi Pylos-i) és Mükéné kikötőiről nincs közelebbi információ, de sok kutató szerint a trójai faló is hajó volt, amit a parton hagytak az akhájok, és a dardánok (trák törzs) bevontatták a partról a Trója várába. A Mükéné-i és más akháj kikötőkről kikötőről nincs részletes információ.  Homérosz szerint nyílt, homokos partszakaszon történt a partraszállás Trójánál, az evezős-vitorlás hajókat homokos partokra húzhatták bárhol. A korban a sólyákkal épült hajóhelyeket nevezték kikötőknek, a ki- és berakodó rakpartok neve kárum volt, itt raktárak is voltak. A tengeri fahajók  egy evezősoros hajók voltak, a leggyakoribbnak a 12-15 m körüli hosszúsága lehetett, 2x1 kormányevezővel, a hajók szélessége 4:1 és 3:1 arány körüli és kb. 2 x 10-12 evezős hajók. "Gömbölyű" hajóknak nevezik a nagyobb szállító hajókat, ezek is négyszögletes vitorlával épültek. A hajótest hamar kiszélesedik, a lapos fenekű hajótestre utólag építettek külső gerendát, a hamis keelt. Az árbocon két ejtőkötélen egyetlen, fekvő alakú, négyszögletes vitorla volt. Voltak az árbocnak oldalfeszítő kötelei is és árbockosara. Homérosz szerint a görögöknek érdekükben állt kilenc év után gyorsan befejezni a háborút, mert a hajóépítmények, a palánkok „varratai” már kezdtek rossz állapotba kerülni.  A későbbi írók és fordítók azt gondolták, hogy a varratok a vitorlákra vonatkoznak. Az Odüsszeia későbbi, majdnem kétszer nagyobb hajói kb. negyven evezősek.

A Tróját támadó hajók -ami akkor még a part közelében fekvő vár és város volt-  Homérosz alapján: "A mükénéi szövetség összesen 1013 darab, egyenként körülbelül 30–50 evezős hajója (Megj.: túl nagy az evezősök száma, a fele -16 evezős-  jobb becslés, az Odüsszeia későbbi, kétszer nagyobb hajói negyven evezőseknagyjából 40 000 harcosra enged következtetni, ami a trójai háború korában hatalmas szám. Ez a hadsereg olyan logisztikai problémák (víz, gabona) elé állította volna a görög sereget, amit nehéz lett volna megoldani, feltehetően túlbecsült érték.

"A boiótiaiak negyven, az orkhomenosziak harminc, a phókisziak negyven, a lokrisziak negyven, az euboiaiak negyven, az athéniak ötven hajóval jelentek meg. Aiasz tizenkét, Diomédész nyolcvan, Agamemnón száz, Menelaosz hatvan, a pyloszi Nesztór negyven, Agapénór hét, Amphimakhosz negyven, Megész negyven, Odüsszeusz tizenkét, Thoasz negyven, Idomeneusz negyven, Tlépolemosz kilenc, Nireuszhárom, Pheidipposz és 

Antiphosz harminc, Akhilleusz ötven, Próteszilaosz negyven, Eumélosz tizenegy, Philoktétész hét, Guneusz huszonkét, Podaleiriosz és Makhaón harminc, Eurüpülosz negyven, Polüpoitész harminc hajóval, Prothoosz negyven hajóval érkezett. Összesen ezertizenhárom hajó volt, negyvenhárom vezér és harminc csapattest." (Wikipedia). Nyitott kérdés, hogy csak szállításra használták-e a hajókat a támadók, mert a tengeri csatáknak nincsenek emlékei.

"A pyloszi palota a Homérosz által is leírt Nesztor palotája Ny-Görög-országban- hatalmas, több emeletes épületek együttese volt, az i.e. 13. században épült, i.e. 1200 után a mükénéi kultúra többi városával együtt lerombolták. Pylosz városállam, kikötő (i.e. 1500 -1100-s évek, főváras: Iklaina, sok Lineáris-B írású táblát találtak, kb 100 ezer darabot. Pylosz kikötő: erős hükszosz-ugariti hatás éri i.e. 1550 után, amit az egyiptomihoz hasonló harci szekerek hirtelen megjelenése bizonyít, de ez a mükénéi kultúra más területein erősebb hatású, mint Krétán. Ez a minószi kultúra relatív függetlenségét is bizonyítja. 

I.e. 1300-as években az akhájok és a trákok túlnépesedése, a hideg és szárazra forduló időjárás a Peloponészoszon, továbbá Anatóliában, a Hettita Birodalomban is gabonahiányt okozott. Az akhájok egymással is csatáznak a Trója-i háború idején. Az akháj törzsek terjeszkedése a D-Anatóliai parton és mentén a gabonatermelő területek és Ciprus felé, Szíria, Egyiptom felé DK-n történt, és  É-n pedig a Fekete-tenger felé.

 

IRODALOMJEGYZÉK
 
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat ,és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.
 
Utolsó módosítás   2022 június. 
 
 
 

FÜGGELÉK. I.

UGARIT ELPUSZTÍTÁSA (I.e. 1200 körül)

A Dana szigetet az akháj eredetű danunáról, denyenekről nevezték el, (https://en.wikipedia.org/wiki/Denyen), már az Amarna levelekben is említik a népet, ők az egyiptomiaknál az egyik legtöbbször említett "Tengeri nép". A sziget helye: 2.5 km-re a parttól (36°11′N 33°46′E, DK-Török ország, 10 km-re DNy-ra a mai Göksu folyó deltájában volt Ura városa (https://rsis.ramsar.org/ris/657). Ura közelében, a Dana szigetnél volt az akhájok- danunák hajóépítő kikötője 274 sólyával, 2016-ban egy török régész, Hakan Öniz ásta ki és azonosította a denyenek kikötőjeként. (http://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120)  A szigeten az épített sólyákat a hajók tárolására és javítására használták, mert a sziget hegyes, sziklás és nincs rajta hajóépítésre alkalmas fa. A hegyről jól lehetett ellenőrizni a szoros hajóforgalmát. A kutató szerint a létesítmény valószínűleg a világon a legrégebbi és a legnagyobb hajógyár, amelynek eddig 274 kikötőhelyét azonosították. (https://orientalista.hu/blog-post/tobb-ezer-evvel-ezelotti-hajogyar-romjaira-bukkantak-del-torokorszagban/Az egyiptomi gabonaszállítmányok útvonala a Nílus-Deltából a part mentén, Ugarit mellett a Dana szigetnél vezetett Urába, másrészt Ugarit Ny-i irányú kereskedelmi útvonalai átvezetettek az akhájok-danunák tengeri felségterületén. A part menti hajóút keresztezte a Ciprust és D-Anatoliát összekötő É-D irányú akháj tengeri utat is, amikor Ciprus az akhájoké volt. Lehetséges, hogy hettita megbízásból az ugari flotta Ciprus megtámadásával az egyiptomból jovő gabonaszállítmány Ura-i tengeri útját biztosította**,Tarsusnál a szárazföldön pedig harci szekerekkel a katonaságuk fedezte. Az ugariti hajók ekkor már több száz éve járnak rézért Ciprusra (6).  

Ugarit városán és az azonos nevű kikötőjén a danuna-akhájok kegyetlenül megbosszulták a támadásokat: felégették Ugaritot hét hajóval, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. A támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott.  III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". Ammurapinak, Ugarit utolsó királyának több olyan írása fennmaradt, amiből a pusztulás körülményei ismertek (i.e. 1191-1182). Ugarit kikötőt és az azonos nevű várost kifosztották és felgyújtották, a krétaihoz hasonló színvonalú palotájának maradványait feltárták. Könyvtára, műhelyei, raktárai, templomai elpusztultak.  

Tehát i.e. 1188 és 1180 között hét hajó felégette a védtelen Ugaritot, miközben a hadserege és harci szekerei Hatti-ban (Kilíkia, K-Anatóliában, Ugarittól ÉNy-ra) voltak, a flottája pedig Lukkában (Ny-Anatólia) volt. A flotta visszatérőben Lukkából, a Dana szigetnél - a part menti hajózás a jellemző a korra- eltűnt vagy üldözték őket D-re. Így az akhájok hét hajóval - ami két-háromszáz  embernél nem volt több- fel tudták gyújtani a védtelen Ugaritot: a kikötőt és az Akropoliszát is. A legerősebb tengeri flottája Ugaritnak volt, a hét hajó támadása csak az ugariti flotta védelme nélkül volt lehetséges. A megmaradt ugaritiakról és hajóikról annyit lehet tudni, hogy a hirtelen felemelkedő Föníciai városokban feltűnik az ugariti ábécé, az ugariti eredetű, Hazzi hegyi Baál vallás, a réz- és üvegkészítés és a tengeri szállító hajók építése, az ugariti bíborkagylós festés (1, 147.o.) saját előzmények nélkül.

Az i.e. 1175-ös Nílusi csatában és dzsáhi csatában III. Ramszesz, a Medinet Habu-i feliratai szerint legyőzte a danunákat és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigete(ke)t és a kikötőt is. III. Ramszesz első személyben csak azt írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a tjekkereket, peleseteket" (trákokat, filiszteusokat, a II. Koalíció népei a Nílusi csatában): fordítási hiba lehet feltehetően, mert a szigetekről származó denyenek és más népek megsemmisítéséről szól az írás, nem pedig a Dana sziget és Ciprus sziget megsemmisítéséről.

III. Ramszesznek (i.e. 1187–1157) három egymást követő inváziós kísérletet is vissza kellett vernie (2, 168.o.), az elsőt a líbiaiak ellen, a támadók ebben az esetben különböző líbiai törzsek voltak. Ezt követően a fáraó K-en, Saruhennél erődöket építtetett az É-ról, a szárazföldön érkezők denyenek, danunák ellen, i.e. 1175 körül a dzsáhi csatában le is győzi őketEbben az időben telepedhettek le a zsidó törzsek a Holt-tengernél, a tengeri csata pedig a Nílus-Deltánál volt. A Tengeri népek harmadik nagy támadása nem közismert: A Harris papirusz beszámolója (Kákosy László, 1, 169.o.): III. Ramszesz uralkodásának 11. évében (i.e. 1171) a líbiaiak meghódították a Ny-i Nílus part városait is, Memphisz környékét sok évre. III. Ramszesz legyőzi őket véres csatában és nagy zsákmányt ejt. A Tengeri népek és a líbiai hadifoglyokból táborokat alakít ki, harcosaikat III. Ramszesz besorolja az egyiptomi hadseregbe. Korábban Ekhnaton és II. Ramszesz fáraók is (mint a rómaiak a germánokat) alkalmaztak a foglyokat a seregekben. Hosszú távon igen veszélyes politika - Karthágó a zsoldosok és az intenzív római hajóépítés miatt pusztult el-: a líbiaiak később átveszik a hatalmat Egyiptomban. I.e 1207 -ben, az ekwesh nevű néppel szövetkezve, melyet a kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa, azaz görög akháj néppel azonosítanak. A zsoldos hadseregek kimerítették Egyiptom, Karthágó és Róma erőforrásait:a birodalmak meggyengültek és elbuktak.

FÜGGELÉK II.  

TENGERI NÉPEK

Egyiptomi és hettita, ugariti forrásokból ismerjük a koalíciót alkotó népeket: az akhájok és a líbiaiak vezették a szövetséget. Egyiptomi szövegemlékek megerősítik, hogy a danaoi név már a bronzkorban is használatos volt: a XII. század elejéről való Medinet Habu feliratokban szó esik a tenger közepén fekvő szigetekről (Dana szigetről, Ciprustól É-ra, és Cipruson, Krétán is éltek akhájok, akik elfoglalták) való danuna nevű népről és ugyanitt szerepel egy ekwesh nevű nép (és a Tengeri népek I. Koalíciójában a líbiaiakkal i.e. 1207 körül), melyet egyes kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa néppel is azonosítanak, akik a Homérosznál olvasható Achaioinak, ezek az akhájoknak felelnek meg. Az Ahhiyawa királyság földrajzi elhelyezkedése: Anatólia nyugati részén magában foglalta Milawanda-Milétoszt is, ami a bronz korban a mükénéi kultúra területe volt és az ahhiyawa és danaya nevek ugyanazt a népet jelölik

Vasbányák Dana szigetnél Anatólia és E iron

Vasbányák Anatóliában és a Holt-tengernél i.e. 1200 körül, az akhájok (később a krétai akhájok filiszteus néven fordulnak elő, vasgyártó népek voltak) (4)

 
A Hettita Birodalomban egy második főváros, Tarhuntassa és ezzel egy második királyság jött létre i.e. 1230 körül D-n a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag volt a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos raktárkikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok. Adana és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak voltak, hükszosz eredetűek), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt: szárazföldön is támadtak őket az akhájok -ők a denyenek, danunák - és elhajóztak a tengeren. Sok hajóra volt szükségük az akhájoknak, bár nagy a terület és sokan voltak, túlnépesedtek. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük és béreltek is Ugarittól, amelynek nagy,100-150- sólyásnál kikötője volt.

A Hettita Birodalom két részre szakadt, egy második főváros, Tarhuntassa és egy második királyság jött létre i.e. 1230 körül D-n, a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos kikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok. Adána és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak, hükszosz eredetűek), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt: szárazföldön támadtak, az akhájok -ők a denyenek, danunák - pedig elhajóztak a tengeren. Sok hajóra volt szükségük, nagy a terület és sokan voltak, túlnépesedtek. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük és béreltek is Ugarittól, amelynek nagy,100-150- sólyásnál kikötője volt.

A denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállítóhajókat építettek, kormányevezővel. Evezős-vitorlásokat, egy méternél kisebb merüléssel, keel-el, kb. 15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Ennél kisebb hajókkal Egyiptomot megtámadni öngyilkosság lett volna. Tehát darabszámra sok, 2x8, maximum 2x12 evezős hajót építettek. Négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket a nyilaktól. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat építettek, árbockosárral. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott" hajókat építettek (Homérosznál is).       

denyen szerkezet                            "Tengeri" népek, az akháj denyenek, azaz danunák építette egyenes orrtőkés, fenékgerendás (nem hajógerinces, false keeles) hajók szerkezete (4)

Sea peoples vessel from Mendinet Habu

"Tengeri" népek, az akháj denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható fenékgerenda hosszabbítás kicsi ékorrnak, tehát nem döfőorr, hanem a keelt védő fenékgerenda, false keel. (4)

Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona és a fa miatt -amiből akhájok és a hettiták között vita lett- ,és ekkortól a hettiták vízen is üldöztették az akhájokat-danunákat-denyeneket: Ura - és talán Tarsus, ezt még vitatják-kikötőiből. IV. Tudhalijas király (1240-1220) még szorgalmasan építkezik (a templomnegyed utcáin burkolás és csatornázás nyomait fedezték fel Hattuszaszban, az egész várost a fellegvárhoz hasonló erődítés vette körül, díszes, nagy kapukkal). A denyenek ekkor "a tengeri szigeteken" éltek a feljegyzések szerint, a hettiták nem is tudták, hogy hol és melyik szigeteken. Az egyiptomi írások is többször említik a szigeteken élő denyeneket. Itt Ciprusra, Krétára és az Égei-tengeri szigetekre is lehet gondolni. A kikötőjük egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt, 2016-os ásatási eredmény. A Dana szigeti kikötőből az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és Kilíkiában is, támadták az ugariti hajókat, háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú  szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.) Bő 30 évvel később az akháj-danunák Ugaritot is elfoglalják. Bár nem hosszú ideig, i.e. 1175-ig az akhájok uralták a Földközi-tengert. 

Ura Lukka Pamp Kilikia Hazzi hegy

Egyiptom az anatóliai Ura-i kötőbe szállított gabonát ugariti hajókkal. Kilíkia Kizzuwatna néven szerepel, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, itt alakult ki.  D-re az amorita Amurrú állam. A térképen Homérosz-i Trója a Dardanelláknál ÉNy-n Wilusa néven szerepel. (4) 

Az akhájok a líbiaiakkal szövetkeztek és megtámadták Egyiptomot. (Tengeri népek I. Koalíciója i.e. 1207-ben, a zsidó törzsek kb. ekkor indulnak el a Deltából). D-Anatóliában a Ciprus-i akhájok a hettitákkal vívják az első tengeri csatát a Földközi-tengeren és tovább hódítottak a K-i medencében, felégetik Ugaritot, majd a Tengeri népek újra megtámadják Egyiptomot a Nílus-Delta-i csatában. (Tengeri népek II. Koalíciója i.e. 1177 körül, a csata i.e. 1175 -ben volt. A Nílus-deltai tengeri csatát i.e. 1175 -ben Egyiptom, III. Ramszesz nyerte az akhájok vezette Tengeri népek ellen. Ekkor Palesztina partvidékén III. Ramszesz letelepítette a krétai akhájokat, ők a vaskészítésükről nevezetes és bibliai filiszteusok. (A vas készítése eredetileg a hettiták tudománya volt). A zsidó törzsek kb. ekkor érkeznek meg a Nébó hegy környékére, Mózest a hagyomány szerint e hegyen temették el.) A Nílus-Delta-i csatában a győztes egyiptomiak rászorították a kisebb hajókkal rendelkező Tengeri-népeket a partra. A kisebb, keskeny hajókat az ékorros hajóikkal felborították. Általában két taktika volt az ellenséges hajókkal szemben: az arcvonal széthúzása (majd az ellenség mögé kerülése után a csáklyázás következett) vagy a legnagyobb hajó letördelte az ellenség evezőit, miközben hirtelen melléfordult és a következő érkező hajók -a hajóorron lévő hajokossal, ékkel, a döfőorral, rostrummallat, raman-el meglékelték a már mozgásképtelen hajót. Ezek ellen úgy lehetett védekezni, hogy sündisznó állásba álltak. Két neves kikötő -nem is eredménytelen- ostromának leírása fennmaradt, az első Homérosz-i Trója a Dardanelláknál, a másik Ugarit kikötője.

Az utánpótlás miatt is minden éjszakára ki kellett kötniük egy homokos partszakaszon, ahol partra húzták és szárították a szivárgó hajókat. A csatákban hajók ütköztek: az ütközések ellen is - és hosszanti merevítőknek- építettek két hosszanti gerendát a fedélzeti szinten.. Sokkal később a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). A sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a sólyás kikötőkbe visszavontatták javítani. A Trója-i csata hajói íves tatjukról, keskeny fedélzetükről (ebből alakul ki majd a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos -döfőorros-, híres és gyors gálya) felismerhető hajók, egy kép, modell:

)

reasonable reconstruction of the Achaean 120BC

A Tengeri Népek között vezető szerepet játszó akháj, püloszi  hajó modellje, i.e. 1200 körül (4)

A korban nem építettek ballaszttal hajókat, ezért nem süllyedtek el. A ballaszt -a hajók aljára rakott kö volt- problémája megér egy kis kitérőt. Az ugaritiak, majd a föníciaiak építenek fedélzettel áruszállító "kerek" hajókat. A fedélzeten szállított súlyos áruk rontják a hajók stabilitását, amit a korban az egy méternél kisebb merülés biztosított, tehát dereglye szerűek voltak. Az evezős hajókra soha nem raktak szívesen felesleges terheket, mert az evezősök munkáját nehezítették. Későbbi korokban a hajók felépítményei miatt a merülés nőtt és így szükség lett a ballasztra, először a római időkben a nagy gabonaszállító hajókon, a corbitákon használták. A ballaszt hiányának egy fontos következménye, hogy a tömítetlenség miatt szivárgó hajók nem süllyedtek el, lebegtek és javíthatók voltak. Ez az oka annak, hogy a korból nincsenek roncsok. 

A Trója-i csata hajóinak íves tatjáról, fedélzetéről (ebből alakul ki a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos, híres és gyors gálya) egy vázaképe:

ship55

Trója-i csata akháj hajója, íves tat, egyenes orrtőke, keeles evezős gálya (4)

A flották navigálásról nem sokat tudunk: a part mentén hajóztak, éjszakára kikötöttek, partra futtatták- ami lehet a keel eredete-, húzták a hajókat. Ismerték a mélység-mérést, a Nap szerinti tájékozódást, a Vénusz bolygó járását. A kor Egei-tengeri navigálási módszereire vonatkozóan ld. https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/50-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html Az akháj hajók jellegzetes orrdísze a madárfej. A korban a flották önellátók, a föníciaiak is vetnek-aratnak az expedícióikon (díszek a lófej és halfarok), mint az akhájok Trójánál.  A szárazföldi hadsereg utánpótlása bonyolult feladat volt- pl. az egyiptomi logisztikát ismerjük a Kadesh-i csata esetén, előre szállították a vizet, gabonát és elásták-, pl. a trójai akhájok kilenc évig szántottak, vetettek, arattak. 

* Founding Millennium (1600 BCE, TYRE (LEVANTE, https://en.wikipedia.org/wiki/Tyre,_Lebanon))

 
Limestone figurine on a throne from Cyprus, 6th century BCE, "probably" representing Astarte, on display at Kunsthistorisches Museum in Vienna
 
Bust of Melqart at the National Museum of Denmark

The Roman historian Justin wrote that the original founders arrived from the nearby Northern city of Sidon / Saida in the quest to establish a new harbour.[15][16] Herodotus, who visited Tyre around 450 BCE, wrote that according to the priests there, the city was founded around 2750 BCE[17] as a walled place upon the mainland,[18] now known as Paleotyre (Old Tyre). Archaeological evidence has corroborated this timing. Excavations have also found that there had already been some settlements around 2900 BCE,[17] but that they were abandoned.[15]

The Greek historian Eusebius recorded as the common myth that the deity Melqart built the city as a favour to the mermaid Tyros and named it after her.[19] Melqart - who was worshipped as a divine patron of Tyre for millennia - was called Melqart Heracles in Greek, but is not to be confused with the demigod Heracles (Hercules), hero of the 12 labors.[3] However, there are two other main founding legends:

 
"Throne of Astarte" from Tyre, 2nd century BCE, Louvre Museum Paris
 
The Abduction of Europa, Roman mosaic from Byblos, 200–300 CE, National Museum of Beirut

According to the first one, there were two brothers in primeval times – Usoos and Shamenrum – living on the seashore who separated after a fight. Usoos took a tree trunk and was the first to sail in it on the sea. He landed on an island and consecrated two columns there, one to fire and the other to the wind, thus founding Tyre which was called Ushu in Egypt and Mesopotomia. The second legend explains why Astarte as the goddess of fertility was worshipped in Tyre as well:[20]

"Originally the island was not attached to the sea floor, but rose and fell with the waves. An Olive tree of the goddess Ashtart rose there, protected by a curtain of Flames. A snake was wrapped around its trunk and an eagle was perched in it. It was predicted that the island would cease floating, when the bird was sacrificed to the gods. The god Melqart taught people how to build boats, then sailed to the island. The eagle offered itself, and Sur became attached to the sea floor. Since then, the gods have never stopped living there..."[3]

 
Terracotta ostracon with Phoenician inscriptions from Tyre, 3rd century BCE, National Museum of Beirut
 
"Cadmus fighting the dragon" – amphora from Euboea, ca. 560–550 BCE, Louvre

In Greek mythologyZeus, the ruler of the gods, took the form of a bull to abduct the Tyrian princess Europa to Crete. There the couple had three sons – MinosRhadamanthus, and Sarpedon, whom became kings of Crete and after their deaths the judges of the Underworld. The continent Europe is named after her.

Some sources go on to say that her brothers Cadmus and Cilix went to search for her, in vain. Instead, Cadmus became the founder and king of the Greek city of Thebes, who also introduced the Phoenician alphabet to the Hellenic world. Cilix fell in love during the quest and gave his name to Cilicia in Asia Minor. Their supposed third brother Phoenix became the eponym of Phoenicia.[21] In this way the Ancient Greek culture expressed its appreciation of the influence that the Phoenician civilisation had on their own.[3]

"Third and second millenia BC strata from Tyre [..] are buried so deeply under debris of later periods that its early history is somewhat obscure."[22]

The first known textual reference to Tyre comes from a curse text dated to the 19th century BCE.[23] In general, the first half of the second Millennium BCE in the Eastern Mediterranean was "a time of peaceful trade and Tyre probably shared in the commercial activity."[22]

Egyptian period (1700–1200 BCE)
Basalt stele of Ramesses II found in Tyre, on display at the National Museum of Beirut
 
Head of an Egyptian sphinx, 20th c. BCE, Metropolitan Museum of Art, "Possibly from Tyre"
In the 17th century BCE, the settlement came under the supremacy of the Egyptian pharaohs. In the subsequent years it started benefitting from the protection by Egypt's Eighteenth Dynasty and prospered commercially.[16]
 
Murex Exoskeletons at the Murex Hotel in Tyre, 2019
Archaeological evidence indicates that Tyre had already by the middle of the second millennium BCE established the industrial production of a rare and extraordinarily expensive sort of purple dye,[22] which was famous for its beauty and lightfast qualities.[24] It was exploited from the Murex trunculus and Murex brandaris shellfishes, known as Tyrian purple. The colour was, in ancient cultures, reserved for the use of royalty or at least the nobility.[25] In fact, the very word "Phoenician" is a Greek designation meaning "red" or "purple":[26]
"Tyrians brought their methods in the purple dye industry near to perfection. Their excellent technique of extraction and blending of dyes is the reason why Tyrian purple was so esteemed in the ancient world."[24]
 
Amarna clay letter from Tyrian prince Abimilku to Pharaoh Akenaten, Metropolitan Museum of Art
And:
"The Tyrians were extremely discreet about their industry to ensure absolute monopoly."[19]
 
"The discovery of Purple" – painting by Peter Paul Rubens around 1636 CE
According to mythology, deity Melqart was walking on the beach with the nymph Tyro, whom he courted, when his dog bit a mollusc and the sea snail's blood stained its mouth purple. Tyro desired from Melqart a dyed dress of the same colour and thus the manufacture was born.
However, the ancient author Strabo, who visited Tyre himself, recorded that the dye industry polluted the air so much that its stench made his stay in the city very unpleasant.[24] Experts have calculated that some 8.000 Murex had to be crushed to extract one gram of the dye,[19] which may have cost the equivalent of about twenty grams of gold.[23]
The first clear accounts of the city are given by the ten Amarna letters dated 1350 BCE from the Prince of Tyre, Abimilku, written to Akenaten. The subject is often water, wood and the Habiru overtaking the countryside of the mainland and how that affected the island-city.[17] Eventually, Egyptian forces defeated a Hittite army that besieged Tyre.[3]
While the city was originally called Melqart after the city-god, the name Tyre appears on monuments as early as 1300 BCE. Philo of Byblos (in Eusebius) quotes the antiquarian authority Sanchuniathon as stating that it was first occupied by Hypsuranius. Sanchuniathon's work is said to be dedicated to "Abibalus king of Berytus"—possibly the Abibaal,[27] who became the Phoenician king of Tyre towards the end of the 2nd millennium BCE.[16]
According to some sources, Tyrian sailors ventured to the British Isles and purchased tin there to produce bronze for arms and artefacts as early as in the 13th century BCE.[28][29]
In the 12th century BCE, Egypt's pharaohs gradually lost political control over the Levant,[15] though Egyptian art continued to influence Tyrian art for more than half a millennium.[30]