HAJÓK TÖRTÉNETE: A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG UTOLSÓ TENGERI CSATÁJA (ACTIUM, I.E. 31)
(2021 szeptember)
ABSTRACT
Caesar Egyiptomban i.e. 48–ban trónra ültette VII. Kleopátrát, de i.e. 44. március idusán (15-én) Iulius Caesart meggyilkolták. A II. Triumvirátust, Marcus Antoniust, Octavianust és Lepidust bízták meg az államügyek rendezésével. Az actiumi csata a római polgárháború legjelentősebb tengeri összecsapása volt i.e. 31-ben, amelyet Octavianus vívott Marcus Antonius ellen, akit Kleopátra egyiptomi királynő is elkísért hajóival. A csatában Octavianus győzött, a csata időpontját a Római Köztársaság majdnem ötszáz éves történetének végének tekintik, Octavianus i.e. 27-ben Augustus néven császár lett. / HISTORY OF SHIPS: THE LAST NAVAL BATTLE OF THE ROMAN REPUBLIC (ACTIUM, 31 BC) Caesar put Cleopatra VII on the throne in Egypt in 48 BC and Iulius Caesar was assassinated on March 15, 44 BC. The Second Triumvirate, Marc Antony, Octavian and Lepidus, were entrusted with the administration of state affairs. The Battle of Actium was the most significant naval engagement of the Roman civil war in 31 BC, fought by Octavian against Mark Antony, who was accompanied by the Egyptian queen Cleopatra in his ships. Octavian was victorious in the battle, the date of which is considered to be the end of the Roman Republic's almost five hundred year history, Octavian became emperor in 27 BC under the name Augustus.
BEVEZETÉS
A csata (https://hu.wikipedia.org/wiki/Actiumi_csata) előzményei: a triumvirátus azért bomlott fel, mert Caesarion – Iulius Caesar és Kleopátra fia – komoly politikai veszélyt jelentett Octavianus (a későbbi Augustus császár*) számára. Caesar örökbe fogadta Caesariont, és Antonius az ifjú Caesariont kiáltotta ki Caesar legitim örökösének, ezzel i. e. 33-ban politikai háború kezdődött a korábbi szövetségesek között. Antonius területeket akart Kleopátra részére átadni a Római Köztársaságból, mivel a királynőnek birodalom építői álmai voltak, ezt pedig a Szenátus nem tűrhette. Végül a Szenátus megfosztotta hatalmától az Egyiptomban lévő Antoniust és háborút hirdetett Antonius és Kleopátra ellen. I. e. 31-ben kezdődött az Actium-i tengeri csata, amikor Octavianus hadvezére, Agrippa** elfoglalt egy, az Antoniushoz hű görög kikötővárost.
A szemben álló csapatok elhelyezkedése: Antonius serege az actiumi földnyelv csücskén táborozott le, amelytől keletre egy szoroson túl az Actiumi-öböl volt, a tengeri ütközet helye. A szárazföldön fa bástyák, az öböl felől pedig hadihajók sora védte a tábort. Octavianus serege az öböl északi, átellenes oldalán ütött tábort. A két sereg hónapokig nézett farkasszemet egymással, a hajókat partra húzva tárolták, miközben kisebb csatározások folytak. Ezek közül az összecsapások közül egy bizonyult jelentősnek: a táboroktól délre Agrippa elvágta Antonius seregének szárazföldi utánpótlási vonalait.
Az actiumi csata térképe (4)
A két flotta i.e. 31. szeptemberében találkozott az Actiumi-öböl vizein túl. Antonius kiváló hadvezér volt, de a tengeri csaták vezetésében nem volt gyakorlata, 220 hadihajót vezetett a szoroson keresztül a nyílt vizekre. Itt állta az útját Octavianus flottája, amelyet Agrippa vezetett. Antonius táborában feszültség volt a hadvezérek és Kleopátra között. A hadvezérek szívesen hazaküldték volna a királynőt és hajóit, akinek jelenléte kiváltotta ellenfeleik haragját, távolléte esetén viszont Antonius hívei szerint lehetőség lett volna Octavianus párthívei közül sokak megnyerésére. Kleopátra attól tartott, ha elmegy, gyengül befolyása Antonius felett. A hadvezérek tanácsai ellenére – akik jobban otthon érezték magukat a szárazföldi hadviselésben – Kleopátra arra vette rá Antoniust, hogy a döntő csatát a vízen vívják meg.
Római kétevezősoros biremis. A harci emelvényeket, "bástyákat" a csata után vízbe dobták (4)
Római kétevezősoros biremis, az első (artemon) vitorla kisebb volt, a vitorlákat az ütközetekben nem használták (4)
A szembenálló flották: Antonius hajói nagy, kétevezősoros gályák (quadrireme, minden evezőnél két ember ült) és háromsoros triremiszek voltak (a felső két sorban minden evezőnél két evezős ült, innen az "ötösök" elnevezés, quinqueremek), amelyeknek az döfőorrait bronzlemezek borították. Antonius szerencsétlenségére azonban a legénységét megtizedelte a malária, miközben Agrippa flottájának érkezésére vártak. Kevés evezőssel a hatalmas hajók pont azt nem tudták végrehajtani, amiben a legjobbak voltak: az ellenséges hajók gyors megtámadását és elsüllyesztését ütközéssel. Antonius hátrányos helyzetbe került, mert az utánpótlási vonalait is elvágták az ellenséges csapatok. Antonius még fel is gyújtatta azokat hajókat, amelyeket nem tudott személyzettel ellátni.
Római triremis, az orrán kis négyszögletes orrvitorlával (4)
A felülre épített kiálló rész: evezőszekrény. Korinthoszban találták ki, i.e. 700 körül. (4)
Octavianus flottájában kisebb hajók is voltak, liburnák, amelyeken Antoniusénál jobban képzett, pihentebb és teljes személyzet harcolt. A könnyű hajók fürgébben manővereztek, mint a nagy csatahajók, emellett a közelharchoz elegendő emberrel és fegyverzettel is fel voltak szerelve. Mindezek előnyös tulajdonságoknak bizonyultak a csatában, amelyben az egyes hajók számára az volt a cél, hogy ütközéssel megrongálják az ellenséges hajókat, letörjék az evezőiket, illetve nyilakkal és a nagy hajókról katapultokból kilőtt kővekkel és új fegyverként olajjal és oltatlan mésszel töltött agyagedényekkel (melyek, ha vizet kaptak, akkor a keverék robbant, 5. 44.o.) támadják az ellenséget.
Római liburna, gyors hajó, sokáig használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
AZ ÜTKÖZET
Még a csata kezdete előtt Marcus Antonius egy hadvezére átpártolt Octavianushoz és magával vitte Antonius haditervét is. Antonius abban bízott, hogy nagyobb hajóival visszaszoríthatja Agrippa északi szárnyát, Octavianus flottája azonban kerülte az összecsapást. Antoniusnak meg kellett nyitnia csatavonalát, így elvesztette a part nyújtotta védelmet, mégis megütközött. Becslések szerint Antoniusnak mintegy 140 hajója volt, Octavianus 260 hajójával szemben. Amit Antoniusnak mennyiségben hiányzott, azt a minőségben pótolta: hajói főként a szokásos római hadihajók voltak, quinqueremesek, és quadriremesek, amelyek nehezebbek és szélesebbek voltak Octavianus hajóinál. Antonius személyes zászlóshajója, akárcsak admirálisaié, egy "tízes" volt, valószínűleg egy kétevezősoros gálya, evezőnként öt evezősssel. Egy "nyolcas" hadigályán körülbelül 200 nehéz tengerészgyalogos, íjász és legalább hat ballista-katapult volt. Antonius hadigályáit nagyon nehéz volt közelharcban legyőzni, csapatai képesek voltak lövedékeket záporozni a kisebb és alacsonyabb hajókra. A gályák döfőorrát bronzlemezekkel erősítették meg. Egy ilyen hajót csak úgy lehetett megbénítani, ha szétzúzzák az evezőit, mozgásképtelenné téve és elszigetelve a flotta többi részétől. Antonius hajóinak legfőbb gyengesége a manőverezőképesség hiánya volt; egy nehézkes nagy hajót, ha egyszer elszigetelték a flottájától, tengerészgyalogosokkal meg lehetett támadni.
Octavianus flottája nagyrészt kisebb "liburnia" típusú hajókból állt. Hajói, bár kisebbek voltak, a nagy hullámzásban még éppen kezelhetőek voltak, és ki tudták kerülni Antonius hajóit, közel tudtak kerülni, nyilakkal és a kilőtt kövekkel támadni a fedélzet felett a legénységet, majd visszavonulni. Ráadásul Octavianus legénysége jobban képzett és kipihent volt. Egy közepes ballista nevű hajítógép a legtöbb hadihajó oldalát közelről át tudta ütni, és körülbelül 200 méteres hatótávolsággal rendelkezett. A legtöbb ballistával a hajók harci fedélzetén tartózkodó tengerészgyalogosokat célozták meg.
Kőhajító katapultok, hajítógépek (https://en.wikipedia.org/wiki/Catapult)
A katapultok a korabeli korszerű kikötői erődítmények és flották ostromgépei voltak, alkalmazták őket a hadviselésben a csatatereken is. A tengeren viszonylag új eszközök voltak a haditengerészeti fegyverkezési versenyben, amely a három evezősorral rendelkező trirektől a hatalmas, esetleg 40 evezőpaddal rendelkező hajó óriásokig vezetett Nagy Sándor halála után, i.e. 200 körül. Azt gondolták, hogy a katapult-tűz megtizedeli az ellenséges, esetleg partraszálló erőket, miközben a flottájuk még elég messze volt. Minél nagyobb volt a hajó, annál több katapultot tudott szállítani, és annál stabilabb voltak a tüzelőállások. A ballisták nyílakat lőttek ki.
Ballista (Agészisztratosz leírása szerint a legjobbak kb. 900 lépésre hajították kõtöltetüket! „Ûrméretük” változó volt, némelyikük csak 4,5 kg súlyú köveket hajigált, a nagyobbak „ûrmérete” 80 kg körüli volt. A görögöktõl a rómaiak is átvették, õk ballistaként említik a hajítógépeket).nyílvető gépek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haj%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p#Ballista)
Röviddel dél után Antonius kénytelen volt a part védelméből kihajózni és megütközni az ellenséggel. Ezt látva Octavianus flottája tengerre szállt. Antonius azt remélte, hogy a nagyobb hajóival visszaveri Agrippa szárnyát a vonalának északi végén. Octavianus egész flottája tisztában volt ezzel a stratégiával, lőtávolságon kívül maradt. Dél körül a flották alakzatba álltak, de Octavianus nem volt hajlandó kivonulni, így Antonius kénytelen volt támadni. A csata egész délután dúlt, döntő eredmény nélkül. Kleopátra flottája, hátul volt és a nyílt tengerre vonult vissza, anélkül, hogy harcba szállt volna. A megfelelő irányból szellő támadt, és az egyiptomi hajók hamarosan láthatatlanok lettek. Antoniusnak karnyújtásnyira lett volna a győzelem, ha Kleopátra nem vonul vissza. Antonius nem vett észre egy jelzést, és mivel azt hitte, hogy pánikról van szó, és minden elveszett, követte a menekülő századot. A menekülés gyorsan terjedt; mindenütt vitorlák bontakoztak ki. Néhányan tovább harcoltak, és csak jóval sötétedés után, amikor már sok hajó lángolt a rájuk dobott gyújtólövedékektől, fejezték be. Antonius a helyzetből a legjobbat hozva ki, felgyújtatta azokat a hajókat, amelyeken már nem tudott embereket elhelyezni, míg a többit szorosan egymás mellé csoportosította. Mivel sok evezős meghalt vagy alkalmatlan volt a szolgálatra, az erőteljes, frontális rambolásos taktika, amelyre a "nyolcasokat" tervezték, már lehetetlen volt. Antonius átült egy kisebb hajóra a zászlójával és sikerült elmenekülnie, néhány hajót magával vitt kíséretként, hogy segítsen áttörni Octavianus vonalait. A hátramaradtakat elfogták vagy elsüllyesztették.
Van eltérő beszámoló is a csatáról: Antonius tudta, hogy körbevették és nem volt hová menekülnie. Hogy ezt a maga javára fordítsa, hajóit patkó alakzatba gyűjtötte maga köré, és a biztonság kedvéért a part közelében maradt. Így ha Octavianus hajói megközelítenék az övéit, a tenger a partra szorítaná őket. Antonius látta, hogy nem lesz képes legyőzni Octavianus erőit, ezért ő és Kleopátra az alakzat hátsó részében maradtak. Végül Antonius az alakzat északi részén lévő hajókat támadásra küldte. Észak felé mozdította ki őket, szétszórva Octavianus hajóit, amelyek addig szorosan egymás mellett álltak. Elküldte Sosiust, hogy a megmaradt hajókat szórja szét dél felé. Ez lyukat hagyott Octavianus alakzatának közepén. Antonius megragadta az alkalmat, és Kleopátrával a saját hajóján, vele együtt egy másik hajón átszáguldott a résen, és elmenekült, magára hagyva a hajóit. A csata végén Octavianus megpróbálta megmenteni az égő hajók legénységét, és az egész éjszakát a fedélzeten töltötte. Másnap, mivel a szárazföldi hadsereg nagy része nem menekült el, behódolt, vagy Makedóniába való visszavonulásukkor követték őket, és megadásra kényszerítették, Antonius táborát elfoglalták, és ezzel véget lett a háborúnak.
A csata politikai következményei kezdetben Antonius számára kedvezőek voltak, megmaradt hadereje nem volt kisebb a római Szenátus támogatta Octavianusénál, ami komoly ellenfélnek mutatta, ráadásul Antonius nagyhírű hadvezér is volt. A csata elvesztése azonban kiábrándító volt követői számára, katonái tömegesen elhagyták: a sötétség leple alatt a szárazföldi seregből 19 gyalogsági légió és 12 000 lovas dezertált. Antoniusnak nem maradt ereje a további harchoz. Bár i. e. 30 ban Alexandriánál Antonius még aratott egy győzelmet, ereje elfogyott. Miután katonái elhagyták, Antonius öngyilkosságot követett el, Kleopátra pedig a megadásról akart tárgyalni Octavianusszal. Miután megalázó feltételeket kapott, i. e. 30. augusztus 12-én ő is öngyilkos lett: a beszámolók szerint egy datolyáskosárba rejtett jáspiskígyóval maratta halálra magát. Az actiumi csata Antonius seregének felbomlásához, majd vereségéhez vezetett, de végső soron lehetővé tette a Római Birodalomnak Egyiptom bekebelezését. Ez a csata tekinthető a Római Köztársaság végének és a császárkor kezdetének. Octavianus, azaz Augustus császár* e győzelem emlékére alapította az Actia ünnepet és a csata helyén emlékművet is állíttatott.
*
Octavianus Augustus császár néven a Római Birodalom első császára (uralkodott i. e. 27-től i. sz. 14-ig, https://hu.wikipedia.org/wiki/Augustus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r), Iulius Caesar fogadott fia, a hadsereg követelésére i. e. 43-ban a senátus által törvényesített tagja Antonius-szal és Lepidus -szal. A triumvirek felosztották egymás között a Római Birodalom nyugati tartományait.
Míg Octavianus illyricumi hadjáratokkal, kalózokkal (i. e. 35 – 33) volt elfoglalva, Marcus Antonius a birodalom keleti feléből kiűzte a Syriába betörő parthusokat, azonban a támadáshoz meg kellett szereznie Egyiptom támogatását és erőforrásait. Ekkor ismerkedett meg közelről VII. Kleopátra egyiptomi királynővel. A párthusok ellen vezetett hadjáratai csak mérsékelt sikert hoztak, amit azonban Alexandriában gazdagon megünnepelt. Octavianus nyílt propagandát folytatott Marcus Antonius ellen, de Antoniusnak sok támogatója maradt: amikor i. e. 32-ben hadat üzentek Kleopátrának, a senatorok harmada átállt a táborába. I. e. 31. -ben az actiumi csata során Antonius flottájának nagyja és a szárazföldi erői elpusztultak, noha a vezérek és a hadipénztár megmenekült. Octavianus a Ptolemaioszok örökösének nyilvánította magát, így személyes tulajdonába került a hatalmas, gazdag egyiptomi tartomány, amit lovagrendi praefectusokkal irányított. Óriási vagyonra tett szert, emellett Róma gabonaellátása is nagyrészt a kezébe került. i. e. 29-ben tért haza, és hármas diadalmenetben ünnepelte meg illyricumi, actiumi és keleti győzelmeit. Censorrá és consullá választották, egyúttal ő lett a princeps senatus – innen az általa kialakított rendszer, a principatus neve –, azaz az a szenátor, aki először szavazott. Mivel a római haderő teljes egészében az ő irányítása alatt állt, emellett a birodalom leggazdagabb embere is ő volt, a senatus nagy valószínűséggel mellette szavazott a különféle kérdésekben. A trákok felkelésén sikerült úrrá lenni i. e. 13-ban, a pannonok és illírek leigázása azonban eltartott egészen i. e. 9-ig. A hosszas harcban Tiberius végül a Dunáig terjesztette ki a birodalom határát, létrejött a Pannonia provincia.
Míg Octavianus illyricumi hadjáratokkal, kalózokkal (i. e. 35 – 33) volt elfoglalva, Marcus Antonius a birodalom keleti feléből kiűzte a Syriába betörő parthusokat, azonban a támadáshoz meg kellett szereznie Egyiptom támogatását és erőforrásait. Ekkor ismerkedett meg közelről VII. Kleopátra egyiptomi királynővel. A párthusok ellen vezetett hadjáratai csak mérsékelt sikert hoztak, amit azonban Alexandriában gazdagon megünnepelt. Octavianus nyílt propagandát folytatott Marcus Antonius ellen, de Antoniusnak sok támogatója maradt: amikor i. e. 32-ben hadat üzentek Kleopátrának, a senatorok harmada átállt a táborába. I. e. 31. -ben az actiumi csata során Antonius flottájának nagyja és a szárazföldi erői elpusztultak, noha a vezérek és a hadipénztár megmenekült. Octavianus a Ptolemaioszok örökösének nyilvánította magát, így személyes tulajdonába került a hatalmas, gazdag egyiptomi tartomány, amit lovagrendi praefectusokkal irányított. Óriási vagyonra tett szert, emellett Róma gabonaellátása is nagyrészt a kezébe került. i. e. 29-ben tért haza, és hármas diadalmenetben ünnepelte meg illyricumi, actiumi és keleti győzelmeit. Censorrá és consullá választották, egyúttal ő lett a princeps senatus – innen az általa kialakított rendszer, a principatus neve –, azaz az a szenátor, aki először szavazott. Mivel a római haderő teljes egészében az ő irányítása alatt állt, emellett a birodalom leggazdagabb embere is ő volt, a senatus nagy valószínűséggel mellette szavazott a különféle kérdésekben. A trákok felkelésén sikerült úrrá lenni i. e. 13-ban, a pannonok és illírek leigázása azonban eltartott egészen i. e. 9-ig. A hosszas harcban Tiberius végül a Dunáig terjesztette ki a birodalom határát, létrejött a Pannonia provincia.
**
A naulochusi csata (https://hu.wikipedia.org/wiki/Naulochusi_csata) tengeri ütközet volt Octavianus hadvezére, Agrippa és Sextus Pompeius között a szicíliai Naulochus fok közelében i. e. 36. -ban. Agrippa győzőtt a II. Triumvirátussal szemben. Sextus Pompeius elfoglalta Szicíliát, ami akkor Róma gabonaellátója volt. I. e. 39-ben Rómában a gabonaszállítások elmaradása miatt éhínség tört ki és ekkor Octavianus és Marcus Antoinus szövetségre lépett Sextusszal, akit öt évre Szicília, Szardinia és a Peloponnészosz kormányzójává neveztek ki. Sextus azonban újra leállította a gabonaszállításokat. Octavianus i. e. 38-ban hiába próbálta megtámadni Szicíliát, hajóinak a rossz időjárás miatt vissza kellett fordulniuk.
Ekkor Agrippa átvágatta a Via Ercolanát, csatornával kötötte össze a Nápolytól Ny-ra lévő Lucrinus tavat a tengerrel és kikötőt alakított ki Iulia néven. Flottát építettek az eddiginél nagyobb hajókkal, hogy több katonát szállíthasson, és húszezer rabszolgát felszabadítottak evezősnek. A flottát az új kikötőben képezték ki tengeri csatákra. Antonius húszezer gyalogosért cserébe a pártus hadjáratához 120 hajót adott Tutus Statilus Taurus vezetése alatt. i. e. 36-ban a két flotta kifutott Itáliából egy harmadik flotta pedig a harmadik triumvir, Marcus Aemilius Lepidus vezényletével Afrikából futott ki, hogy megtámadják Szicíliát. Augusztusban először sikerült legyőzni Sextust tengeri ütközetben: Lepidus diadalmaskodott Mile (a mai Milazzo) közelében. Taorminánál azonban Octavianus szenvedett vereséget, sőt súlyosan meg is sebesült.
A csata: a fővezér Agrippa a Naulochus foknál találkozott Sextus hajóhadával. Mindkét flotta 300 hajóból állt és mindkettő hadigépekkel volt felszerelve, de Agrippának nagyobb hajói voltak, amelyeket felszereltek az arpax nevű eszközzel, a korábban használt corvus csatahidak egy továbbfejlesztett változatával. Az új csatahidat Agrippa jól használta, lekötve Sextus mozgékonyabb hajóit, így hosszú és véres csata után győzedelmeskedett.
Agrippa csak három hajót vesztett, miközben Sextus 28 hajója elsüllyedt, a többi pedig vagy kiégett, vagy elfogták. Ezzel sikerült elűzni Sextust Szicíliából, aki hét év alatt 350 hajós flottájával sok fejtörést okozott a Római Köztársaságnak. Sextus elérte Messanába (a mai Messina), ahonnan hét hajóval Mütilénére, majd a Keletre menekült, ahol azonban Antonius újra legyőzte.
*
Római Köztársaság csatáinak listája(https://hu.wikipedia.org/wiki/A_R%C3%B3mai_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g_csat%C3%A1inak_list%C3%A1ja)
A Római Köztársaság időszakát az utolsó király (Lucius Tarquinius Superbus bukásától, i.e. 509) általában i. e. 27-ig szokták számítani, bár a köztársaság látszatát pedig Augustus principátusa után is igyekeztek fenntartani a császárok. A következő (nem teljes) lista a Római Köztársaság jelentős csatáit tartalmazza i.e. 45-től:
Kr. e. 45. március 17. – mundai csata – Caesar utolsó csatájában legyőzi Titus Labienus és az ifjabb Cnaeus Pompeius seregeit Hispániában. Labienus elesik, az ifjabb Pompeiust elfogják és kivégzik
Kr. e. 43. - április 14. – Forum Gallorum-i csata – Antonius, miközben Caesar egyik gyilkosa, Decimus Junius Brutus Albinus Mutinában (a mai Modena) rekedt csapatait ostromolja, legyőzi Pansa római consult, aki el is esik, de az érkező Aulus Hirtius consul megveri Antonius seregét
április 21 – mutinai csata – Hirtius újra legyőzi Antoniust, de ő maga elesik
Kr. e. 42 - október 3. – philippi csata – Marcus Antonius és Octavianus eldöntetlen csatát vívnak Caesar gyilkosai, Marcus Iunius Brutus és Cassius ellen. Bár Brutus legyőzi Octavianus, Antonius győz Cassius felett, aki öngyilkosságit követ el
Október 23. – philippi csata – Antonius és Octavianus döntő győzelme Brutus felett, aki elmenekül, de hamarosan öngyilkosságot követ el
Kr. e. 41. – perusiai csata (mai Perugia) – Octavianus legyőzi Marcus Antonius testvérét, Lucius Antoniust és feleségét Fulviát
Kr. e. 36. szeptember 3. – naulochusi csata – Octavianus flottája Marcus Vipsanius Agrippa vezetése alatt legyőzi a lázadó Sextus Pompeiust.
Kr. e. 31. szeptember 2. – actiumi csata – Octavianus döntő győzelmet arat a Marcus Antonius és Kleopátra elleni tengeri ütközetben
Octavius Agrippa vezette flottája Kr. e. 31. szeptember 2-án ütközött meg Antonius és Kleopátra hajóhadával az Aktion-hegyfoknál, a görög partok mellett, és hatalmas győzelmet aratott felette. Antonius haditerve nem rekonstruálható, mindenesetre az egyiptomi vezérhajót követve magára hagyta hajóit, és a hadipénztárral együtt visszamenekült Alexandriába. Octavianus Kr. e. 30-ban indult keletre, és a szíriai fejedelemségekkel szövetségben Egyiptom ellen vonult. Antonius és Kleopátra nem tudott jelentős hadat kiállítani ellenük, és a vereségek hatására a római hadvezér szíven szúrta magát a kardjával, állítólag szeretője halálhírére. Kleopátra azonban csak Antonius halála után vetett véget önkezével életének, miután felismerte, hogy Octavianustól nem számíthat könyörületre.
Kr. e. 43. - április 14. – Forum Gallorum-i csata – Antonius, miközben Caesar egyik gyilkosa, Decimus Junius Brutus Albinus Mutinában (a mai Modena) rekedt csapatait ostromolja, legyőzi Pansa római consult, aki el is esik, de az érkező Aulus Hirtius consul megveri Antonius seregét
április 21 – mutinai csata – Hirtius újra legyőzi Antoniust, de ő maga elesik
Kr. e. 42 - október 3. – philippi csata – Marcus Antonius és Octavianus eldöntetlen csatát vívnak Caesar gyilkosai, Marcus Iunius Brutus és Cassius ellen. Bár Brutus legyőzi Octavianus, Antonius győz Cassius felett, aki öngyilkosságit követ el
Október 23. – philippi csata – Antonius és Octavianus döntő győzelme Brutus felett, aki elmenekül, de hamarosan öngyilkosságot követ el
Kr. e. 41. – perusiai csata (mai Perugia) – Octavianus legyőzi Marcus Antonius testvérét, Lucius Antoniust és feleségét Fulviát
Kr. e. 36. szeptember 3. – naulochusi csata – Octavianus flottája Marcus Vipsanius Agrippa vezetése alatt legyőzi a lázadó Sextus Pompeiust.
Kr. e. 31. szeptember 2. – actiumi csata – Octavianus döntő győzelmet arat a Marcus Antonius és Kleopátra elleni tengeri ütközetben
Octavius Agrippa vezette flottája Kr. e. 31. szeptember 2-án ütközött meg Antonius és Kleopátra hajóhadával az Aktion-hegyfoknál, a görög partok mellett, és hatalmas győzelmet aratott felette. Antonius haditerve nem rekonstruálható, mindenesetre az egyiptomi vezérhajót követve magára hagyta hajóit, és a hadipénztárral együtt visszamenekült Alexandriába. Octavianus Kr. e. 30-ban indult keletre, és a szíriai fejedelemségekkel szövetségben Egyiptom ellen vonult. Antonius és Kleopátra nem tudott jelentős hadat kiállítani ellenük, és a vereségek hatására a római hadvezér szíven szúrta magát a kardjával, állítólag szeretője halálhírére. Kleopátra azonban csak Antonius halála után vetett véget önkezével életének, miután felismerte, hogy Octavianustól nem számíthat könyörületre.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat ,és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.