HAJÓK TÖRTÉNETE: CIPRUS KERESKEDELMI KAPCSOLATAI I.E. 1200 ELŐTT
(2021 01. 10.)
ABSTRACT
Az i.e. 1600-as évektől az ugaritiak (Szíria) rendszeresen szállítottak fahajókkal rézöntvényeket Ciprusról az Ebla-i agyagtáblák szerint. I.e. 1550-ig a hükszószok hajóztak a Nílus-deltai Avarisz és ugarit, Szimirra között, aminek alapján Ciprusok jártak rézért, aminek vannak régészeti nyomai. I.e. 1500 körül Szimirrában is építettek fahajókat, amire i.e. 1500-ból van közvetlen bizonyíték Kis-Ázsiában (Idrimi szobrán található önéletrajz, Alalakhból a British Múzeumban). I.e. 1305-ből egy ugariti hajó roncsot ismerünk, gazdag lelet anyaggal, réz-, ón- és üveg öntvényekkel, ékszerekkel. A vizsgálat szerint a hajóépítésből nem következik, hogy egyidejűleg Kánaánnak, Egyiptomnak tengeri és kereskedelmi kapcsolata is kialakult volna Ciprussal i.e. 1200 előtt. A Ciprus kereskedelmi kapcsolatai a minószi és kánaáni kikötőkkel elhanyagolhatóak voltak a tekintett korban és Egyiptommal sem voltak gyakoriak. A föníciaiak csak az i.e. 1100-as évek után létesítettek telepeket Cipruson. A korai kereskedelemre vonatkozó vizsgálat negatív eredményt adott, Ciprus történelmére vonatkozóan több adataot sikerült találni.
I.e. 1450 után jelennek meg az akhájok Kréta után Cipruson is, akik i.e. 1200 körül az hettiták által bérelt ugariti flottával tengeri csatákat is vívtak Ciprusnál, elfoglalják Levantét és Ciprust. A részben vas kardokat, marhabőr mellvértet is használó krétai akhájok azonosak a bibliai vaskészítő filiszteusokkal, a Tengeri népek egyik népével. Az akháj törzsek vezette Tengeri népek kirabolják és lerombolták az írásbeliséggel rendelkező palotagazdaságokat Anatóliában, Kis-Ázsiában, és támadták meg Egyiptomot gabonáért i.e. 1175-ben III. Ramszesz állítja meg a Tengeri népek támadását a Nílus-deltai és a Djahy-i csatákban. A Tengeri népeket népneveit III. Ramszesz felirataiból (és a hettitáktól, majd Homerosztól) ismerjük, a szigeteken és D-Anatóliában terjeszkedtek, a törzsek azonosítása csak részben volt sikeres. Az akhájok több törzse és líbiaiaiak részt vettek a támadásban, a Tengeri népek I. Koalíciójában, i.e. 1208-ban és a II. Koalíciójában i.e. 1180 körül. /
From the 1600s BC, the Ugarit (Syria) regularly transported copper castings from Cyprus by wooden ships, according to the Ebla clay tablets. Until 1550 BC, the Hyksos sailed between Avaris and Ugarit, Simirra in the Nile Delta, suggesting that Cypriots came for copper, of which there are archaeological traces. Around 1500 BC, wooden ships were also built in Simirra, of which there is direct evidence from 1500 BC in Asia Minor (autobiography on the statue of Idrimi, from Alalakh in the British Museum). From 1305 BC, we know of a wreck of a ship from Ugarit, rich in artefact material, with copper, tin and glass castings, jewellery. According to the study, it does not follow from the shipbuilding that Canaan, Egypt, had a simultaneous maritime and commercial relationship with Cyprus before 1200 BC. Cyprus' trade relations with the ports of Minoan and Canaan were negligible in the period under consideration and were not frequent with Egypt. Phoenicians did not establish settlements in Cyprus until the 1100s BC.
BEVEZETÉS
A tekintett kultúrák: Egyiptom, a krétai-minószi palotagazdaságok, az akháj mükénéi és anatóliai palotagazdaságok, Ugarit (palotagazdaság és kikötő Szíriában, Függelék II.) és a levantei-kánaáni kikötővárosok, (Függelék I.). Ez utóbbiak alkotják a tekintett korszak végén az i.e. 1100-as években Föníciát: az i.e. 1100-as években alakult ki a kikötők laza szövetsége, melyek adót fizettek Egyiptomnak. A hükszószok idején É-n: Ugarit, Arwad, Ullaza, Simirra, Byblos voltak neves kikötők, de a hettita és akháj támadások miatt D-re költöztek.
É-Levantei amorita, majd hükszósz kikötők, Tartus, Amrit városok is Arvadnál (4)
I.e. 1175, a Nílus-deltai csata után Büblosz, Sidon, Beiruth és Türosz (Tyre) alkották Föníciát (a megállaposásuk szerint adót fizettek a Melqart templomának, Türosz főistenének, és Egyiptomnak). Tyre és Büblosz voltak a nagyobbak közöttük, Szidon később vallási központ lett, a föníciai Eshmun egészség isten temploma itt épült fel az i.e. 7. században. Tyre egy erőditett sziget, város és kikötő, két forrása is volt, egy folyótorkolatnál feküdt, nagy, földművelésre, olaj- és szöllőteremesztésre alkalmas területtel. A legtöbb kikötő a libanoni cédrushegyek lábánál található, termőterület nélkül. (Arwad és Szimirra környékén, az amorita Amurrú és Nija (Niy) államok területén is történt növénytermesztés, de relatíve kisebb.) A kutatás módszere az internetes keresés volt, a Wikipedia oldalairól kiindulva, és néhány kiváló szakkönyv, ld. az Irodalomjegyzéket. Ciprus kereskedelmi kapcsolatait egyértelműen tengeri kapcsolatoknak gondoljuk, ezért a hajóépítés alapján történt a vizsgálat. Továbbá, mert a vizsgálat az i.e. 1200 előtti időkre negatív eredménnyel zárult, a történelmi és hajóépítési háttér tárgyalása részletesebb, mint a címben megjelölt témáé.
Történelmi háttér: Kánaánban folyamatos volt az egyiptomi fennhatóság, amíg a hettiták meg nem támadják, továbbá el nem foglalják az akháj törzsek vezette Tengeri népek Kánaánt, ez i.e. 1200 körül történt. Az egyiptomi írásokból tudni lehet Fönícia kialakulásának idejét: a tengeri népek elleni Nílusi-csata, i.e. 1175, (Függelék III.) után alakult ki a föníciai városállamok laza szövetsége. Előtte kisebb-nagyobb halászkikötők voltak: a legrégebbi története Ugaritnak, Byblosznak, Szimirrának, Arwadnak és Tyre-nek (Türosz) van. A görögök a Libanon-hegység és a tenger között elterülő, kb. 50 kilométeres sávot nevezték Föníciának az ókorban. A terület D-n, Tyrenél kiszélesedik, itt mezőgazdasági termelésre alkalmas termőföld van, feltehetően ezért - és a védhető szigete miatt- gyarapodott gyorsabban Tyre, mint a többi föníciai kikötő. Saját magukat városállam neve szerint nevezték meg. I.e. 800-as évek után telepednek meg Cipruson (1, 147.o.). I.e. 1700 - i.e. 1550 között, az ugariti eredetű amorita hükszoszok idején, Ugarit, Büblosz, Szimirra, Arwad, Avarisz hajóépítő kikötők voltak, raktárakkal. A raktár-kikötők a hajópalánkok és "varrás" cseréjére (vékony kötelekkel a palánkokat erősítették össze) is szolgáltak, szokásos javítások voltak: ahol volt cédrusfa, építettek hajókat is. Bybloszban és Szimirrában volt cédrusfa a Libanon-hegységben, tengeri hajókat építettek kb. az i.e.1600-as évektől. Az ugaritialk É-on, az Amanusz hegységben vágták ki a cédrusokat (korábban a sumerek is az Amanusz hegységbe jártak fáéert.)
Ciprus Alashia néven (4)
Kítion a sziget legfontosabb föníciai települése volt Cipruson a 9. században, Amathusz és Szoli mellett. (4)
Az ugariti rézkereskedő telep Encomi-ban volt (4)
Kition várost az időszámításunk előtti 13. században alapították Cipruson. Az I. e. 9. században föníciaiak települtek be, Kítion sokáig a sziget legfontosabb föníciai települése volt. A város stratégiailag kedvező fekvése és jó kikötője miatt az ókorban haditengerészeti és kereskedelmi központ volt, ma régészeti terület. Az ókori település romjait számos ásatási területen tárták fel, amelyek a mai Larnaka területén találhatóak és látogathatóak.
Kitionnal szemben "Amurrú (Retenu területén) az amoriták királysága, Amurrú volt az i. e. 1300-as években, Kánaán északi részén, Szimirra kikötő volt a fővárosa, és régi kikötője volt Arwad is. Levante területe nagyjából az Orontész folyóig, Alalakhig, Ugaritig terjedt. Az Egyiptom által Retenu-nak nevezett terület É-i részét alkotta, a középső részt Libanon (kb. Fönícia) , a délit pedig Dzsahi – a mai Izrael és Palesztina – alkotta, az egyiptomi szövegek szerint. (A terület más felosztása is ismeretes: 1, 136.o., Délen Kánaán, Gáza tartományi székhellyel, középen a levantei Amurrú Szimirra fővárossal, Arwad kikötővel és egy belső területen fekvő Apum nevű ország.) Amurrút végül a "Tengeri népek" inváziója (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_n%C3%A9pek) döntötte romba, a korszakot a Dzsáhi-i és a Nílus-i csaták zárták le." (Wikipédia). Az akhájok vezette Tengeri népek végig pusztították az anatóliai, levantei tengerpartokat kb. 200 év alatt, csak Tyre-t nem gyújtották fel. A tengeri népeket III. Ramszesz győzte le a dzsáhii és Nílus-deltai csatákban, i.e. 1175-ben. Az akháj "Tengeri népek" a tengerről is támadták a keleti Mediterráneum partjait, Ciprust, Ugaritot, Hattit, Amurrút, Kánaánt és Egyiptomot az i. e. 13. században. III. Ramszesztől ismerjük a tengeri népek törzseinek neveit. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_n%C3%A9pek).
A Tengeri Népek között vezető szerepet játszó akhájok hajójának modellje, i.e. 1200 körül, egyben a Nílus-i, trójai csaták nagy hajóinak modellje is, fenékgerendás, talpgerendás (false keeles), de nem gerinces hajó (4)
Az akháj hajók jellegzetes orrdísze madárfej. A korban a flották önellátók voltak, a szárazföldi hadsereg utánpótlása bonyolult volt- pl. az egyiptomi logisztikát ismerjük a Kadesh-i csata esetén, ahol előre szállították a vizet és elásták-: a trójai akhájok kilenc évig szántottak, vetettek, arattak. Vannak utalások arra, hogy miután haza tértek az akháj hajók Trójából, mindjárt tovább is indultak, a trójaikat üldözve K-re, Ciprus felé (és Ny-ra, van aki szerint ez az etruszkok eredete). A történelemben sokszor előfordult, hogy egy hosszú csata után a hadviselt katonák nem széledtek szét, mert nem tudtak beilleszkedni: folytatták a megszokott életmódot, pl. a nomád habiruk Amurrúban, akik korábbi hükszoszok voltak és zsoldosok, nomádok lettek, majd útonállók.
A vizsgált kor végét i.e. 1175-ben III. Ramszesz Nílus-deltai csatája jelöli ki, a csatát követő korszakot "Sötét kor"-nak nevezi az irodalom: 2-3 évszázad, amelyet az irásbeliség hiánya jellemez. A "Sötét kor"-t a dórok, a föníciaiaiak Ny-i irányú terjeszkedése jellemzi a Földközi-tenger medencéjéban. Ebben az időszakban terjed el a lovak és a vas használata, a bronz harci vértek, páncélok -először marhabőrből készítették a krétai akhájok-, az ostromgépek használata is.
A "kerek"-nek nevezett -3:1, 4:1 hosszúság:szélesség arányú- szállító hajók mellett megjelennek a hosszabb, 4:1 és 5:1 arányú hajók, ezek gyorsabbak és több evezős fért el a gályák ősi változatain. A krétai akhájokat III. Ramszesz letelepíti Gáza környékén, belőlük lesznek a a neves vaskészítő filiszteusok, a zsidó törzsek is ekkor telepednek le itt. A föníciaiak elfoglalják az É-i Kis-Ázsiai, Anatóliai, Ciprusi kikötők egy részét, Szimirrát, az ugariti Laktakiát, ahol az az ugaritiak bitumen lelőhelye volt, (Ugaritot az akhájok felégették i.e. 1180 körül, nem épűlt újra). Terjeszkedtek Anatóliában is, és a volt akháj területeken, amit majd a dórok gyorsan vissza is foglaltak. A föníciai telepeket a görögök legalább részben visszafoglalják Líbiában, Anatóliában, Cipruson is a föníciaiaktól. A punok és a föníciaiak általában nem harcoltak egymással, de (6,102.o.) valamennyi településben -ahol Melqartot, Türosz főistenét tisztelték-, akinek -minden városállam az anyavárostól függött- adót fizettek. Ha e kötelességüket nem teljesítették, előfordulhatott, hogy az adó lerovására erőszakkal kényszerítették őket: pl. I. Hírám korában (i.e. 980-947) így jártak el Utica ellen (i.e. 1100 körül alapították Tunisz területén az ibériai Cádízzal egy időben.) A Karthágó alapítása előtti időkről kevés a hasznos információ, vannak föníciai, arámi feliratok, luwiai képírással készült szövegek (6, 100.o.), de ezek főként fogadalmi feliratok, történeti szempontból nem igazán értékesek.
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1200 -ból, aNílus-i csatából, az elsőt III. Ramszesz építette. (5)
A korai vizsgált kor elsö századát, az i.e. 1600-as éveket, az óasszír kereskedelmi út*, a Ciprussal, a rézszállítással kapcsoltos hajóépítés története jelöli ki: az ugaritiak (Szíria) ismertetik meg Egyiptommal és a Kis-Ázsiai part halászkikötöivel a bronzot és a hajók iránytartását biztosító keel-t, ami a hajók aljára szerelt erős gerenda. Ugarit a ciprusi réz szállításáról, kereskedelméről is nevezetes. Ugarit (1., 145 és 147. oladak, és 6) és az ugariti eredetű amorita hükszoszok (2) történetét is vizsgáltuk, a hükszosz főváros a Nílus-deltában, Avariszban (2., 128-132. oldalak) volt az i.e. 1700-1550-es időinterrvallumban és hajókkal is szállítottak árut Ugarit és Avarisz között. A vizsgálat ezért az Avarisz, Ugarit, Szimirra volt hükszosz városokra és Arwad, Byblosz,Tyre volt hükszosz és későbbi föníciai városokra terjedt ki, az I. Függelékben található a kikötők ismertetése.
Ciprus története a tekintett korban: A sziget eredeti lakosságát „eteociprusi” néven illetik a ciprusi történelemmel foglalkozó források. E népesség, számos invázió és hódítás ellenére egészen a Kr. e. 4. századig fennmaradt a szigeten: ők lakták például Amatusz városát, ami a mai Limassol közelében feküdt. A rézbányák közelében a sziget lakói lakóházakat és – a külső támadásokkal szemben – kisebb erődítményeket építettek. A sziget görög neve (azaz Küprosz) az asszír jelentése tárolóhelység, raktár, ami Ciprusnak a kereskedelemben, főleg a rézkereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelmi út létezésének idején.* A korábbi iglu-szerű kunyhókat felváltották a belső falakkal több helyiségre osztott, négyszöglet-alaprajzú házak. Az időszakban honosodott meg a szigeten a termékenység istennő, Aphrodité kultusza. Ekkor jelentek meg a díszített mázas agyagedények, illetve a korszak végéről, kb. i.e. 1175, a Nílusi-csata utáni időkből, arany illetve ezüsttárgyakat, gyöngy, fajansz, zsírkő és alabástrom tárgyakat ismerünk, fejlett kézművességére utalnak. A hajók építésére utaló agyagmodellek sajnos későbbiek, i.e. 1000 utániak. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus_t%C3%B6rt%C3%A9nelme) I.e. 1200 körül a hettiták ugariti hajókat bérelte Ciprus elfoglalására. Ciprus kereskedelmi kapcsolatait alfejezetekre bontva, direkciónként vizsgáljuk.
Ciprusi, Amathusz-i agyag hajómodell tengerészekkel i.e. 600- 480 -ból (4)
Amathusz városállam és királyság volt Ciprus területén az ókorban és a középkorban, a mai Limassol várostól kilenc kilométerre keletre. A város saját tengeri kikötővel rendelkezett. A várost a föníciaiak elfoglalták, a sziget feltételezett őslakói, az eteociprusiak alapították. Az ókorban – föníciai városkirályságként – sokszor került szembe Ciprus görög királyságaival. Amathusz gazdagságát gabonájának és rézbányáinak köszönhette.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Amathusz). Sok, agyagból készült hajómodell került elő Amathusz sírkamráiból. Ezek információval szolgálnak arról, hogy milyenek voltak a ciprusi hajók az első évezred második felében, korábbi leleteket nem sikerült találni! Néhány hajómodell múzeumokban látható. A modellek alapján ezeket a korai hajókat békés kereskedésre használták, a hajókon általában 20 evezős volt.
"Régészeti bizonyítékok, amelyek víz alatti feltárásokból és sírokból származnak, valamint ókori írások és agyagedényekre festett képek...sajnos nincsenek a tekintett korból. Később az ókori ciprusiak már jártasak voltak a hajóépítésben. Szigetüket sűrű erdő borította, és a védett öblök természetes kikötőkként szolgáltak. A fákat nemcsak hajóépítéshez vágták ki, hanem rézolvasztáshoz is. A réz tette Ciprust híressé az ókori világban". (https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/2007764)
"Ciprus első fénykorát a késő-bronzkorban élte, i. e. 1100 körül. Művészien kidolgozott arany- és ezüsttárgyak, karneol és lapiszlazuli gyöngyök, fajansz-, szteatit-, és alabástromvázák, vésett pecsételők és gemmák tanúsítják a kézműipar kimagasló színvonalát. A gazdasági fellendülést a települések feltűnő átrendeződése kísérte. Az északi part korábbi telepei – Vaszilia, Lapethosz, Kazaphani, Akanthou, Dhavlosz és a többiek – elvesztették a korábbi jelentőségüket, és ezzel egyidejűleg benépesült a déli partvidék. Ó-Paphosz és Enkomi között új városok sora létesült, különösen sűrűn lakott volt a Larnaka-öböl környéke. A sziget belsejében épülő városok, mint például Katydhata, Akhera, Lythrodondasz, Kalovasszosz, rézbányák vagy rézfeldolgozó üzemek közelében jöttek létre. Nikoszia és Ajiosz Szozomenosz viszont, melyek már a középső bronzkorban bizonyos jelentőségre tettek szert, a rézszállítás útvonalába estek. E városok mezőgazdasági termékekkel való ellátását a jelentős agrárközpontok – a korábban sűrű erdővel borított, de ekkorra már termővé tett nagy nyugati síkság, a folyóvölgyek, a Kormakiti és a Karpasz félsziget, valamint a Kerünia hegység nyúlványai – biztosították. A különböző termékek cseréjét valószínűleg a kultuszhelyek is elősegítették. A belső virágzást a nemzetközi kapcsolatok bővülése kísérte. A ciprusi réz eljutott Szíriába, Palesztínába, Mezopotámiába, Egyiptomba és feltehetőleg az Égei-tenger vidékére is." (megj.: Itt az évszám igen pontatlan lehet..., később talán egy fél évezreddel.).
* Az óasszír kereskedelem Anatólia irányában a Hettita Birodalom alakulásáig, azaz körülbelül az i. e. 18. századig, amikor az anatóliai Kestel-i ónbánya kimerült, létezett. Assur város Ebla szervezeték meg az út működtetését (I. Samsi Adad), mert hiány volt a bronzhoz szükséges ónban. Ónt importált a Kaukázusból Anatóliába, Eblába és Ebla-i (6, Ugarit és Alalakh között) amorita gyapjút exportált, vagy ezüsttel fizetett.
KÁNAÁNI (SZIMIRRAI) HAJÓÉPÍTÉS I.E. 1500 KÖRÜL
Az i.e. 1700-as években Ugaritban, az i.e. 1500-as években pedig Kánaánban már építettek tengeri szállító hajókat. A Kánaán névről: az alalakhi Idrimi szobron (1,5) már előfordul Kánaánra, a habirukra való hivatkozás -volt hükszoszok lehetnek- az i.e. 1400-as években. Az É-i Alalakh (5), az amorita Idrimi király fövárosa-, fémkészítésről, a párna alakú bronz ingótok öntéséről, kereskedelméről (a Kilikiába, a cédrusairól nevezetes Amanusz hegységbe vezető utat felügyelte) nevezetes város volt, hasonlóan a bronzkészítő Eblához (6). Az alalakhi Idrimi király (i.e. 1510-1480) története értékes a számunkra: az egyetlen kőbe vésett életrajz, a szobrára vésték és a szobor a British Muzeum-ban látható. Fiatalon Halab városból menekülnie kellett - apja meghalt, valószínűleg hurrita zavargásban-, az eufráteszi Emarba ment, majd lovasszekerén tovább menekült a pusztába, a szutu harcosok érintésével megérkezett Kánaán országába. (5. 44.o.) Eljutott a Földközi-tenger partvidéke, Amurrú fővárosába, Szirmirába, (kizárásos módszerrel bizonyítható, az alternatíva Arwad. A hajóépítésre vonatkozó állítás Bybloszra is érvényes, és időben az i.e. 1600-as évekig ki lehetne terjeszteni!) a környéken hét évet tölt a habiruk között (zsoldosok, itt hükszosz maradékok lehetnek i.e. 1550-től). Ekkor "hajókat építettem. Csapataim nem vonakodtak. A hajókra szállítottam őket és a tengeren közelítettem meg Mukis országát (É- Szíriában, fővárosa Alalakh). A Hazzi hegységgel szemben (Dzsebel el-Akra, Ugaritnál, a Baal kultusz keletkezésének temploma i.e. 1700 körül) értem szárazföldre....Ugyanazon a napon tért vissza hozzám Nija ország, Ama'u ország, Mukis ország és Alalakh város...." (5. 44.o.) Halap feláldozásával Idrimi 30 évig uralkodott Alalakhban. Egyesítette a kis országokat és egy új, később pedig 3 emeletesre bővített palotát építtetett. A Hazzi-hegynek is van jelentősége: a vallástörténetben és a hajózásban irányító toronyként, hajómegfigyelő pontként szolgált.
Szimirra Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, Amurrú fővárosa, fontossága miatt rendkívül sok néven ismert. Arwad (Tartúsz) és Ugarit között fekszik, az előzőtől északra 50, az utóbbitól délre 30 kilométerre, a mai Dzsabla városhoz közel terült el. Az i. e. 2. évezred egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője volt. III. Thotmesz egyiptomi uralkodó után Ehnaton idejéig Egyiptom befolyása alatt állt, majd hettita befolyás alá került. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Tyre, Büblosz vagy helyi támadások ellen. Az i.e. 1300-as években igen instabil állapotok voltak Kánaánaban. Az Amarna-levelekben több is akad, amelyik az amurrúi Abímilki agresszióiról számol be és később is Abímilki utódainak akarata érvényesült. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen és Amurrúhoz csatolták a várost. Az egyiptomiak visszafoglalták Bybloszt, de Amurrú királya (Aziru:https://hu.wikipedia.org/wiki/Aziru) újra elhódította. Bübosz királya többször is egyiptomi beavatkozást kért Amurrúval szemben, hadjáratra azonban nem került sor. A kádesi csata koráig bizonytalan jogállású volt, de inkább a hettiták hatalma érvényesült, bár I. Széthi már több hadjáratot vezetett a térségbe cédrusfáért. A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben is lemondtak róla. Amikor Egyiptom fennhatósága alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette. (Wikipedia) Szimirra története más szempontból is igen fontos: Egyiptom cédrusfa beszerzése Bybloszban történt i.e. 2700-as évek óta (5., 20.o), katonai helyőrséggel védte Bybloszt már legalább ezer éve Egyiptom, Ehnaton fáraó (i.e. 1353-1336) hanyagolta el.
Ugarit gyors felemelkedését az egyiptomi (hükszosz) és a ciprusi réz- és minószi kereskedelemnek köszönhette, amit az ugariti hajóhad tett lehetővé i.e. 1600-as években, továbbá egy vallási elem: az amoriták szent hegye a Hazzi-hegy Ugarit K-i határában volt, a város a Baal vallás központja volt. A Hazzi-hegy teteje az ugaritiak tengeri megfigyelő helye volt. (Baál az ókori ugariti-kánaáni-föníciai vihar-, eső- és termékenységisten, jelentése 'úr, uralkodó, férj, neve a sumer ad-da szóra vezethető vissza, amely „atya” jelentésű. Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. A későbbiekben a hegyormot Baál hegyeként tisztelték.) Ugarit Ny-sémi nyelvű volt, a 80 kilométerre fekvő Ebla neves palotagazdasága K-semi nyelvű város volt, abban az időben feltehetően megértették egymást. A III. Eblai királyság B korszaka (https://en.wikipedia.org/wiki/Ebla) után kezdődött Ugarit fénykora és kb 500 évig tartott, i.e. 1200-ig.
Kánaáni éghajlat: az amoriták Jebel Bishri hegység környékéről (É-Szíria) történő szétrajzásakor aszály volt i.e. 2300 körül már terjeszkedett a sivatag, a szavannás legeltető terület rovására. Ez a szavannás terület a sémi népek származási és legeltető helye (1.,146.o) volt.
A hurriták Alalakh az első levéltárának korában, az i.e. 18. században jelentek meg, (5), a hurritáktól származik a lótenyésztéssel kapcsolatos szavak nagy része, ők alapították Jeruzsálemet i.e. 1500 körül. I.e. 1650 körül a hettiták megtámadják, kirabolják Alallakhot, majd később Halabot (Aleppót) és Babilont is, de szembe találják magukat az i.e. 1500-as években megerősödő hurrita Mittani állammal és könnyű, lovas szekereikkel, a hettitáké nehéz, háromlovas harci szekér volt és későbbi, ezt II. Ramszesz kádeshi csatájából tudjuk.
KÉSŐI CIPRUSI TÁMADÁSOK
Az Amarna korból, Ahnaton fáraó után is csak nyomokban vannak egyiptomi leletek Cipruson: I. Seti, Horemheb, II. Ramszesz bekeretezett neveit találták meg. A tárgyak anyaga alabástrom, égetett agyag, üveg, mázas szteatit, diorit, (https://www.ucy.ac.cy/hisarch/en/conferences/conferences-workshops/26-en-articles/en-bottomm/news-events/94-egypt-and-cyprus), egyiptomi kék fajansz (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/118-az-egyiptomi-kek-fajansz-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101), mészkő, lapis lazuli. Skarabeusokat, amuletteket, serlegeket, edényeket, váza töredékeket találtak. Kánaáni eredetű egyiptomi gyantát (jar) is találtak. Csak alkalmi kereskedelmi kapcsolatok léteztek az i.e. 1100-as évekig: a szigetet elsőként a krétai akhájok (Ciprusi csaták a hettitákkal, Ugarittól bérelték a hettiták a hajókat).
Később II. Uahibré (i. e. 589-től i. e. 570-ig) támadta meg hajóhadával, legyőzve a szigetet védő föníciai-ciprusi flottát. Ezt követően Ciprust II. Jahmesz fáraó hódította meg i. e. 560 körül. A rövid egyiptomi fennhatóságnak a perzsa birodalom megjelenése vetett véget i. e. 545-ben. (Wikipedia). Az Egyiptomi ciprusi tárgyak keresése nem járt eredménnyel.
KRÉTAI-CIPRUSI ÉS MÜKÉNÉI-CIPRUSI KAPCSOLATOK
A minószi kapcsolatok nem tárgyi jellegűek: (https://www.ucy.ac.cy/aru/documents/Conferences/Parallel-Lives/Parallel-Lives_Abstracts.pdf), írásokra vonatkoznak. Az 56 jelből álló ciprusi írást a minószi lineáris B írással rokonítják, (https://en.wikipedia.org/wiki/Cypriot_syllabary), megfejtése kérdéses ma is. Az i.e. 1000 körül években, talán előtte keletkezhetett:
Létezett egy, ma még megfejtetlen ciprusi írás, 56 jelllel (https://en.wikipedia.org/wiki/Cypriot_syllabary)
I.e. 1450 előttről nincs bizonyítható kapcsolat, i.e. 1450 előtt az ugariti rezet szállító hajók látogatták Ciprust. I.e. 1450 körül a mükénéi akhájok elfoglalják Krétát, majd i.e. 1200-körül Ciprust is, sok műkénéi agyagedény töredéket találtak e korból. "A mükénéi kultúra, majd az azt követő görög fennhatóság a szigetre is kiterjedt. A Kis-Ázsia déli partjain és Anatóliában korábban már megtelepedett akhájok a Krisztus előtti II. évezred közepén jelentek meg a szigeten. Egyes feltételezések szerint ez a népmozgás összefügghetett a trójai háborúval (i.e. 1235). A szigeten 7-10 önálló királyság (városállam) alakulhatott ki. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus_(sziget)#%C3%93kor, https://www.journals.uchicago.edu/doi/abs/10.2307/3210777?journalCode=nea9&). Az i.e. 12. századi forrásokban Alaszia városállamra találunk utalásokat és nem kizárt, hogy ezen a néven nem a sziget egy részét, hanem magát a szigetet is emlegették, (korábban a hettita szövegben Alašiyaš, az -iya képző területre utal).A görögök után több száz évvel, náluk kisebb számban a szír partok irányából jelentek meg a szigeten a föníciaiak. Településeik főként a tengerparton, a szigeten elszórtan alakultak ki (pl. Kítion, a mai Larnaka közelében, vagy Lapitosz a sziget északi partján). Míg a görög városok politikai migráció, terjeszkedés, betelepedés eredményei, a föníciai települések inkább kereskedelmi célból jöttek létre. A föníciaiak Ciprus ókori történetében fontos szerepet játszottak, mert a perzsákkal, a görögök ellen kötöttek szövetséget."
CIPRUSI-UGARITI KAPCSOLATOK (I.E. 1800-1200)
I.e. 1600 körül már intenzív lehetett Ugarit rézkereskedelme, mert a bronzművességéről neveztes Ebláról szóló könyvben (6) több mint kétszáz alkalommal említik Ugaritot, a Ciprusról Eblába szállított rézingotokkal kapcsolatban. A korszak végén pedig Ugaritban 1000 flaska ciprusi olajat találtak (az i.e. 1200 körüli időből, 1., 147.o.) és ciprusi edénytöredékeket. Az ugariti agyagtáblákon (melyek az i.e. 1550 -1200 közötti időintervallumból származnak nyolc nyelven, ezek: sumer, akkad, luvi, hurrita, egyiptomi, ciprusi-minószi, -ami a lineáris B írás egy változata lehet-, ugariti nyelven, ugariti volt az első ábécé a történelemben, a föníciaiak öröklik, továbbá találtak két- illetve háromnyelvű szövegeket is, (https://www.ancient.eu/ugarit/) sok közöttük a vallási jellegű szöveg: többek között a Baál ciklus, Gilgamesh eposz, az özönvíz története.) Találtak utalást rézkereskedelemre, mérésre alkalmas réz súlyokat. Cipruson találtak egy ugariti feliratú ezüstvázát, ivópoharat. A ciprusi és ugariti fajansz ivópoharak között nagy a hasonlóság (1., 147.o., középső ábra.). A legtöbb lelet i.e. 1200 körülről várható, ekkor a hettiták bérelte ugariti flotta Ciprusnál csatázott az akháj-görög flottával, ezek voltak az első tengeri csaták és naponta partra húzták a hajókat, homokos partákra.
Úgy gondolnánk, hogy az ugaritiak ciprusi réz kereskedelmét i.e. 1180 után Tyre, Büblosz és Arwad vették át (1., 176.o.). Azonban a legkorábbi ciprusi felírat későbbi, i.e. 850 utáni föníciai megtelepedésre utal, sőt máshol i.e. 800 utáni megtelepedésre utalnak a feliratok. I.e. 1101-ben Uticát, Cádízt, és később, i.e. 814-ben alapították Karthágót a türosziak (1., 177.o.).
+Ugarit kézmű iparának újításai: vertikális szövőszék, csíkos gyapjúszövet, bor készítése, kerék, lant, bőr mellvért, sisak, ló vontatta kétszemélyes harci szekér, kerékabroncs, reflex íj (2), egyedi kerámiák, bíborcsiga festéke, ábécé, bronz művesség, hajóépítés keel nevű fenékgerendával. Figyelemre méltó, hogy a reflex íj, melynek két vége visszahajlított és ragasztott, számos ábrázoláson látható, gyártása igen komoly anyag- és szakismereteket feltételez. A vas használatának Ugaritban nincs nyoma. Ahol az ugariti ismeretek megjelennek -i.e. 1700 után Egyiptomban, i.e. 1150 körül Föníciában-, ott erős ugariti hatásra lehet következtetni. Ismerték a viaszveszejtéses bronzöntést (1, 126.o) is. Amíg a réz jól nyújtható, de puha, csak tőr készíthető belőle, addig a arzénbronz kovácsolása nehéz munka, de a kovácsolástól megkeményedik és 60 cm-s kard készíthető arzénbronzból, vasból pedig 70-80 cm hosszú.
CIPRUSI CSATÁK I.E. 1210 KÖRÜL: AZ ELSŐ TENGERI CSATÁK A FÖLDKÖZI-TENGEREN
Kilíkia Kizzuwatna néven, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, tőle D-re az amorita Amurrú állam, Ciprus Alasiya néven, a Dana sziget Ura-nál lehetett (4)
A ciprusi csaták háttere: az akhájok megtámadták D-Anatóliát, elfoglalták, betelepedtek, a helyi népeket felszorították a partról a hegyekbe az i.e. 1300-as években. Az első csaták kb. i.e.1230 ill.i.e. 1220 között történhettek, IV. Tudhalijas (1240-1220, http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=92.html ) idején, az időpontban van kb. 10 év a bizonytalanság. A Hettita Birodalomi.e. 1190 körül esett szét, (https://en.wikipedia.org/wiki/Suppiluliuma_II ). Cipruson i.e. 1200 körül már az akhájok uralkodtak, hét királyságot hoztak létre Cipruson. Bronz és vas fegyvereik voltak, a hettitáktól tanulták el a vaskészítését.
A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, a hettiták Ugarittól béreltek hajókat. Ugaritnak nagy, száz (150) sólyás kikötője volt, Ugarit gazdag palotaváros azonos nevű kikötővel, távolsági tengeri csere-kereskedelemmel Krétával, Egyiptommal, a Balkánnal (1,2,6). Korának tengeri kereskedelmi nagyhatalma. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.). Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona miatt, amiből Peloponnészoszon mindig kevés volt. Az akhájok legnagyobb, több mint 200 sólyás kikötője egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt Ura közelében, 2016-os ásatási eredmény.
IV. Tudhalijas király (1240-1220) még szorgalmasan építkezik (a templomnegyed utcáin burkolás és csatornázás nyomait fedezték fel Hattuszaszban, az egész várost a fellegvárhoz hasonló erődítés vette körül, díszes, nagy kapukkal). A denyenek a tengeri szigeteken is éltek -amit Ciprusra is lehet érteni- a feljegyzések szerint. Az ugaritiak-hettiták nem is tudták, hogy D-Anatóliában hol és melyik szigeteken keressék az akhájokat. (Ciprusról, Krétáról, Rodoszról és a Dana szigetről tudunk.). Az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő denyeneket. Az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és a szárazföldön, Kilíkiában is. Támadták a hettitákugaritiak hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le.
(Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.) Kb. 30 évvel később az akháj-danunák Ugaritot is felgyújtották. megsemmisítették. I.e. 1175-iben a Nílus-deltai és Dzsáhy-i csatákban vereséget szenvedtek III. Ramszesztől.
Ugarit város és az azonos nevű kikötőjének pusztulása: a danuna-akhájok felégették Ugaritot hét hajóval, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. A támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". (Hajókkal jönnek. Felégetik és ördögi dolgokat csinálnak a városommal. A seregeim és a herci kocsijaim Hattiban, a hajóm Kukkában vannak.)
A megmaradt ugaritiakról és hajóikról annyit lehet tudni, hogy a hirtelen felemelkedő föníciai városokban feltűnik az ugariti eredetű Hazzi hegyi Baál vallás, (Melkart templomok mellett, https://hu.wikipedia.org/wiki/Melkart) , a réz- és üvegkészítés, az ugariti ábécé, a keeles tengeri szállító hajók építése, az ugariti bíborkagylós festés (1, 147.o.), saját előzmények nélkül. Az i.e. 1175-ös Nílusi csatában és dzsáhi csatában III. Ramszesz, a Medinet Habu-i feliratai szerint legyőzte a danunákat és a szigeteikig üldözte a "tengeri népek" hajóit. III. Ramszesz első személyben csak azt írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a tjekkereket, peleseteket" (filiszteusokat, a II. Koalíció népei a Nílusi csatában, krétai akhájok, III. FÜGGELÉK.). A szigetekről származó denyenek és más népek megsemmisítéséről szól az írás, nem a Dana sziget és Ciprus sziget megsemmisítéséről.
A Ciprus-i csatákat tekintjük az első ismert tengeri csatáknak a Földközi-tengeren. Úgy történtek, hogy a hajók egymást kerülgették és megpróbálták a másik hajók evezőit letörni. Előbb-utóbb össze is ütköztek és ekkor összetörtek, de nem süllyedtek el. Sokkal később a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). Tahát a sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a sólyás kikötőkbe visszavontatták javítani, a hajófa drága anyag volt, mint a réz. Tartósan használható tengeri hajót építeni kevesen tudtak, csak a gazdag városállamok, a hajózás a partok mentén történt általában: a "tengeri fok"-ok (a görögöknél Akrotiri) között veztek-vitorláztak, a tapasztalt hajósok a már nem látható fokok felé kormányoztak a kormányevezőkkel.
A Ciprusi és Kilíkia-i akhájokat denyeneknek, danunáknak nevezi az irodalom a Dana sziget (Ura város közelében) után. A DNy-Anatólia-i Lukkában lévő telepeikről kalózkodtak is. Kilíkiában a mítoszok Nyugat-Anatólia és a görög szárazföld felől érkező telepesekre, krétai akháj bevándorlókra utalnak (ők voltak a filiszteusok ősei is). I.e. 1190-re a Hettita Birodalom szétesik, végül eltűnik: a központi irányítást belső ellentétek gyengítették meg, több hettita írás említ egy Assuwa nevű, anatóliai városokból álló hettita ellenes szövetséget is mükénéi-akháj részvétellel. I.e. 1180 körül felégetik Ugaritot, a szárazföld belsejében Karkemishig jutnak, meghódítják Levantét, Kánaánt, Tyre kivételével. A Nagy palotagazdaságok igen gyors összeomlásának egyik oka egy új kard lehet: a bronz kardokat és a khopesh-t ekkor válthatta fel a kétélű, később rómainak nevezett, az akhájoknál 70-80 cm-es, vasból készített egyenes kard:. Az egyiptomi kard (khopesh): Tutanhamon sírjában is találtak khopest (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon, https://en.wikipedia.org/wiki/Khopesh), Ugariti hükszosz eredetű, ide pedig a sumer Lagash-ból került, (https://en.wikipedia.org/wiki/Hyksos, az Ugarittal szomszédos bronzgyártó Eblában volt a sumerek és ugaritiak sóbányája, szoros volt kapcsolat, só-réz kereskedelem).
A 14. századból ugariti khopesh (http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm)
Vaskori kardok elterjedése Európában és Kis-Ázsiába ( (http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm)
A sumer eredetű egyiptomi kard (khopesh) elterjedt az ókori Egyiptom egész felségterületén (2), a korban Kis-Ázsiában É-n Szíriában lehet az eredete. Csak a hajlított felső részt élezték. A bronzművességet és a harci szekereket az egyiptomiak az i.e. 1600-s években a szíriai ugariti eredetű hükszoszoktól ismerték meg, addig Egyiptomban nem ismerték a kereket. (Továbbá a reflexíjat, függőleges szövőszéket, bíborfestéket, lantot, a keelt, ami egy fontos hajóalkatrész, Ugarit a hajóépítés - a keel- történetében jelentős kikötőváros). A ciprusi réz (ami szulfidos érc, új technológiát igényelt, az első lépésben pirítani, oxiddá alakítani kell, valószínűleg ekkor jelenik meg a faszén használata. A vas olvadáspontja 1535 fok C, a rézé 1083 fok C, óné 232 fok C, a vasolvasztáshoz faszén szükséges, a réz többszöri melegítéssel olvasztható. A réz szerszámkészítésre, kard készítésére alkalmatlan, lágy fém. A bronzkészítéshez ón szükséges, a korban hiánycikk, a föníciaiak i.e. 1100 körül Gades (Cádíz, Ibéria) környékén találtak. (A Taurusz-hegységi, Kesteli ónbánya az i.e. 1800-as években kimerűlt, ezért hozza létre Assur és I. Samsi-Addad az óasszír kereskedelmi utat.) A vasra vissza kell térni a későbbiekben.
Akháj hajóépítés: a denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállítóhajókat, kormányevezős, evezős-vitorlásokat építettek, egy méter alatti merüléssel, kb. 12-15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Tehát darabszámra sok, 2x8, esetleg 2x12 evezős hajót építettek. A Nílus-deltai csatakép (III:Függelék) alapján négyszögletes vitorlával. Megemelt oldalakkal védték az evezősöket a nyilaktól. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat (másként jelentős lenne az oldalra sodródás) építettek, árbockosarakkal. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott", csapos hajókat építettek (Homérosznál is). Az akháj hajók nem döfőorros, hanem false keeles, hamis keeles hajók.
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette fenékgerendás (nem hajógerinc!) hajók vélt szerkezete (4)
A akhájok vezette "Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható fenékgerenda hosszabbítás talpgerenda, false keel, a hajó partra vontatásánál védte a hajó alját (4)
A másik ok: a tartós hideg aszály miatt gabona hiány volt. I.e. 1209-ben Merneptah fáraó Egyiptomból (2, 167.o.) ugariti hajókkal Ura városba, II. Ramszesz idején 450 tonna gabonát szállíttattak az írások szerint. (https://books.google.hu/books?id=av7q4N8Ib6sC&pg=RA1-PA119&lpg=RA1-PA119&dq=III.+Ramses+grain+Ura&source=bl&ots=fOwUd9nm30&sig=TTkhz47rQ0AdFbMMauW1xEbP_qM&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwj32a7u5L3fAhVIFiwKHZQ3D4YQ6AEwCXoECAUQAQ#v=onepage&q=III.%20Ramses%20grain%20Ura&f=false) Ura annak a folyóvölgynek a deltájában található (a korban a teherhordó ösvények a folyókat követték), aminek a forrásvidékén egy új főváros, Tarhuntassa feküdt a vasbányáival, egy kis Dana nevű sziget közelében, ahol az akhájok kb. 200 sólyás kikötője volt.)
A kor Földközi-tengeri vaskészítőinek, a hettitáknak a vasbányái a DK-Anatóliában, Kilíkiában, Adana városától ÉNy-ra, a Taurusz hegységben és a főváros, Hattuszasz környékén É-n voltak, Nyugat- és Délnyugat-Anatóliában a akháj királyságok (Vilusza, Lukka, Millavanda, Ahhijava, stb) a jelentősebbek. 13. században. A kovakő és arzénbronz balták - ezekkel könnyű gerendákat hasítani- mellett megjelentek a vasfejszék, melyek használatánál hatékonyabb, de vasfejsze jobban gyengíti a faagyagot, a sok rost átvágásával. A minószi kétélű bronzbárd is anatóliai eredetű. A Hettita Birodalom két részre szakadt, egy második főváros, Tarhuntassa és egy újabb királyság jött létre D-n a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosította. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. A gátépítés csökkenő csapadék mennyiséget jelez. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos kikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok. Adána és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum van itt, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak erős hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak), részben vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt: szárazföldön támadtak, bérelték az ugariti flottát, az akhájok pedig - a denyenek, danunák - elhajóztak a tengeren, amihez sok hajóra volt szükségük. A kikötőjüket 2016 -ban találták meg Dana szigetén.
Vasbányák Anatóliában és a Holt-tengernél i.e. 1200 körül (4)
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem ,enthető, csak egy szűk karakterkészlettel menthető, amúgy érthetően.
(5) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria történelme és kultúrája, Gondolat, 1977. ISBN 963 280 367 1
(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0
Szimirrának gyakran kellett védekeznie Tyre, Büblosz, Amurrú támadásai ellen. Az egyiptomi 18. dinasztia (i.e. 1550-1300) második felében instabil állapotok voltak Föníciában. Az Amarna-levelekben több is akad, amelyik helyi kitályok agresszióiról számolnak be. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen és Amurrúhoz csatolták a várost. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Aziru újra elhódította. II. Ramszesz kádesi csatájának koráig bizonytalan jogállású volt, de inkább a hettiták hatalma érvényesült.(I. Széthi több hadjáratot vezetett a térségben, hadizsákmányként cédrusfát vitt Efyiptomba.) A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de iure is lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra).
ARWAD
"Kb. 800m x 500 méteres sziget. III. Thotmesz egyiptomi fáraó i. e. 1450 körül, az ötödik hadjárata során elfoglalta a szigetet. Az i. e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg, Amurrú állam fövárosa és kikötője i.e. 1300 körül a sziget. I. e. 1200 körül elfoglalják a tengeri népek. Arvád a tengeri kereskedelemben Tyre-hez (Türosz) mérhető fontosságra tett szert az i. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, az Orontesz folyó síkságáig, délre Sidonig és a szárazföld belseje felé. Hajóépítése jelentős a korban, az Alavita-hegység fáit kipusztítják. III. Thotmesz egyiptomi fáraó i.e. 1450 körül ötödik hadjárata során elfoglalta a szigetet,(https://hu.wikipedia.org/wiki/Arv%C3%A1d) Arwadot. Az i.e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg a kánaániták által lakott Arwádról. A föníciai városállam ii. e. 1200 után, a Tengeri népek támadása után került ki Egyiptom befolyása alól. Arvád a tengeri kereskedelemben Türoszhoz mérhető fontosságra tett szert a Kr. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a vagy hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, a szárazföld belseje felé pedig a vagy nyolcvan kilométerrel keletebbre levő mai Homszig. Az Alavita-hegység alacsonyabb déli vonulatai között a Baal-templomáról ismert Baotocecea részben a hajóépítéshez nélkülözhetetlen cédrus faanyag kitermelését biztosította. Amrít volt a szigetlakók szárazföldi „elővárosa”: Tartúsz (Tartus) története az i.e. 2. évezredre nyúlik vissza. A múzeumban Ugaritból való edényeket, írástáblákat, Tell Kazelból pecséteket, agyagvázákat, a szomszédos Amrít romterületéről pedig az i. e. 4. századból származó bronzszobrocskákat, madárfejeket, valamint római korból származó emlékeket őriznek. " (Wikipedia) Latakia környékén volt az ugaritiak bitumen lelőhelye,. majd később föníciai telep lett.
Al-Mina-i és ciprusi kereskedők által került az ugarati eredetű föníciai ábécé Euboea-ba (Görög országban föníciai telep is) a 8- ik században. I.e. 700-ban lerombolták Al-Minát. (4)
Az időszakban Amrit (Tartusz) volt a szigetlakók szárazföldi „elővárosa”. Amrít Tartúsz kikötővárosától hét kilométerre délre, az Amrít-patak két partján. Első rétegei a Kr. e. 3. évezredből, az amurrúk idejéből származnak, de a várost magát valószínűleg a 2,5 kilométerrel nyugatabbra fekvő Arwad szigetének lakói alapították szárazföldi bázisként. A délebbi kereskedővárosokkal (Türosszal éd Büblosszal) vetélkedő Arwád a fénykorát Ugarit i.e. 1200 táján bekövetkezett bukása után élte, amríti elővárosának vallási és világi épületei jórészt a i. e. 539-ben bekövetkezett perzsa hódítás utáni időkből származnak. Amrít leglátványosabb maradványa a részben restaurált szentély, amit Melkart számára építettek egyiptomi és mezopotámiai hatásokat is magán viselő stílusban, egy gyógyítónak hitt forrás közelében. (Sidonban is volt egy Melkart templom, utóbb Melkartot az egyiptomi Esmunnal is azonosították.) A forrás vizét egy 48×39 méteres alapterületű, sziklába vájt mesterséges tóba vezették, amelynek a közepén áll a sziklára épített, kicsiny szentély, amit egyiptomias stílusú, lépcsős oromzatfríz fed. A szentélyt szintén Egyiptomra emlékeztető módon csupasz, téglatest alakú oszlopokból álló oszlopsor övezte déli, nyugati és keleti oldalán, amelynek tetején végig oromzat húzódott. A keleti és nyugati oszlopsor egy-egy toronyhoz vezetett (mezopotámiai hatás), az ezek közti nyílt téren állt a déli szentély felé néző, magas oltár.
BÜBLOSZ
A sok nemzetiségű, többségében amoriták és hurriták lakta Ugarit állam területe É-D irányban 60 kilométer hosszú volt. A várost a nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengernél volt egy hasonló nevű kikötője, Kelet felé pedig 30-50 kilométer széles volt, az Orontesz völgyéig terjedt. Ugaritnak az i.e. 1900-s évektől már volt kapcsolata Egyiptommal (I. és II. Szeszósztrisszal és III. Amenemhattal), számos egyiptomi műtárgy került ekkor Ugaritba. Ugarit neve szerepel az Ebla-i (itt igen sokszor) és a Mári királyi palotában talált ékírásos levelekben is (Zimri-Lim uralkodása, i..e. 1780—1760), a szép számmal előkerülő minószi Kamares kerámia, a monósziaknak kereskedelmi képviselete lehetett(6). Ugarit i.e. az 1600-1400-as években volt a csúcsán, kereskedett a ciprusi rézzel: az egyiptomiakkal, minósziakkal, ciprusiakkal, majd a mükénéiekkel. Kezdetben a kereskedése a fémek, a cédrusfa történelme. Ugaritban volt az első nagy nemzetközi kereskedelmi kikötő, sok és szakosodott raktárral. Több, mint 100 hajót építhettek és-javíthattak egy időben. Az Égei-tengerről, Anatóliából, Babilonból, Egyiptomból és a Közel-Kelet-ről jött kereskedők árulták portékáikat: fémet, mezőgazdasági termékeket és helyben készített cikket vásároltak. Története folyamán végig vazallus királyság volt, Egyiptom és a hettiták között egyensúlyozott.
A kor hajóépítő szerszámairól alig van információ, vegyesen használtak kő- és bronz szerszámokat (1,2,3): kő ékeket, kovakő fűrészeket, (Egyiptomban az i.e. 1600-s évekig, a hükszoszok koráig csak kőszerszámokat), kovakő és bronz favágó-véső eszközöket, kő és bronz vésőket, fúrókat, (Egyiptomban a diorit vázák gyüjteményét találták Dzsószer fáraó piramisában, sok ezer darabot az első piramisban, ekkor még nem használtak bronz szerszámokat Egyiptomban), a kovakőszerszámok és a készítésük során keletkezett törmelékek sok tízezer évesek, kőcsákányokat, melyekről vannak ábrázolások is az egyiptomi faliképeken. Az alkatrészeket készre és összecsiszolták, köveket és homokot használtak.) A rönköket ékekkel hasították palánkokká. A palánkokhoz csak vízálló, mézgatartalmú faféléket használtak (Amanus hegyi és libanoni cédrust, tamariszkuszt, platánt), nem sikerült nyomára akadni, hogy az alkatrészeket szigetelték, pácolták, kátrányozták esetleg ragasztották volna, mint Ugaritban. Nyárfa (az É-Eufrátesznél gyakori) keresztgerenda is előfordul akháj hajókon, a kereszttartónak tölgyfát is használták.
Ugarit-tól ÉK-re 30 km-re van a Hazzi hegy, ahonnan az amoriták, föníciaiak Baál kultusza származik. (Baál a vihar-, eső- és termékenységistene, a hurriknál Tesub néven, az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Az amoritáknál Addu, Adad név szintén a sumer ad-da („atya”) szóra vezethető vissza.) A cédrusfa szerepe az ugariti kultúrában: "az i.e. 2. évezredben irodalmuk volt. A Baál kultusz és a "szent cédrusok" között rituális összefüggés létezhetett: (http://ngt-erdeszet.emk.nyme.hu/kiegeszitok/09_A_CEDRUSOK_KULTURALIS_JELENTOSEGE.pdf) Az ugaritiak az isteneket – melyekből mintegy hetven volt nekik – nemcsak templomokban tisztelték, hanem a szabad természetben is, főleg magaslatokon és szent fák alatt is. A főistenük Baál templomát a Szapán( Hazzi) hegyén építik fel, amelyről egy eposztöredék így emlékezik meg: „Sárin cédrusai javából / Tüzet raknak a palotákban,… Ezüstöt lemezzé öntöttek / Aranyat téglákká öntöttek.” Baál palotájának ezüst és arany díszítését tehát cédrusmáglyán olvasztották. Baál fegyverként is használ cédruságat, Baál kezében cédrus ág látható. Egy szíriai ábrázolást magyarázó egyiptomi szöveg szerint: „Baál lesújt rád a cédrusággal, amit a kezében tart.”
Az Ugarit államot alkotó amoriták "eredete" a Szír-sivatagban volt (i.e. 2300 körül, és más sémi népeké is: az akkádok, majd az arámiak).. (1) közelebbről a Bishri hegy környékén, ami kb. 150 km-re van Ugarittól, D-re. (https://en.wikipedia.org/wiki/Jebel_Bishri). Az amoriták pásztor népként i.e. 2300 körül jelentek meg, Ugaritnál i.e. 2000 körül mindent felégettek, mint az akkádok is i.e. 2300 körül. Még falat is építettek az amoriták ellen. Ugarittól keletre volt Ebla és I. Samsi Adad (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Samsi-Adad) Felső Mezopotámiai Birodalma, Assur várossal és az Assurról elnevezett Óasszír kereskedelmi úttal, ami ténylegesen ónt, gyapjút, ezüstöt stb.-t szállító szamár-karaván ösvény volt.
I. Jarimlím, aki Jamhad (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jamhad) uralkodója volt, Ugarit pedig Jamhad területén önálló városállam, annak tengeri kikötője. Az ugaritiak kereskedtek a bíbor színhez szükséges tüskés kagylókkal, Ciprus-i rézzel, Mári-i ónnal. A Mári-i Zimri-Lim (1) nagy és gazdagon díszített palotákat épített, -aki Hammurápi kortársa volt a i. e. 18. században-, a híres palota nevezetes ásatási lelet, amit Hammurapi i.e. 1757-ben lerombolt, ami Mári több ezer éves történetének (https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ri) végét jelentette és közvetve Ebla végét is (6). Ugarit és Ebla (itt volt a sumerek sóbányája) közeli fekvése miatt a két városállam kereskedelmi kapcsolata szoros volt. Ebla nevezetes réz felhasználásának egy részét Ugarit biztosította Ciprusról, hajókkal(6). A "kimeríthetetlen" ciprusi rézbányákról sok kutató ír, de nem foglalkozik a réz elszállításával Ciprusról (1,5). (A sumer alapítású Ebla (6) i.e. 2300 körül a legfejlettebb önálló fémműves központ, recept szerűen olvasztották a réz-ón ötvözetet szerszámok készítéséhez vagy bronzöntéshez, kereskedelmi kikötője a nevezetes Karkemish volt, az Eufrátesz partján és Emárnál volt a gázló a szamárkaravánjai számára. Eblát és az Eufrátesz völgyét i.e. 2300 körül az akkád Sarrukin rombolja le. Eblát csak az unokája, de feltámad a város. Az Eufrátesz mentén nagy területű akkád birodalom igen rövid életű volt, mert csak 5400 katonájuk volt. De átvették és módosították sumer írást, az akkád írást mások is elterjedten használták Ebla környékén. I.e. 2300 körül (6) megjelennek a kaukázusi eredetű hurriták, ők elárasztják majd még a Hettita Birodalmat is, Urkishban volt a hurrik központja.) Eblában is megtalálták a Baál, Dagan, Lim és Él kultusz nyomait, könyvtára volt égetett agyagtáblákból. Eblától K-re volt a helyi sóbánya és ők szállították a gyapjút és a farönköket az Eufráteszen D-re, Mári-ba és a nagy birodalmakba, ahol nem volt fa, de volt ón és aszfalt.
Márival folyamatosan háborúztak az eblaiak, Ebla ónkereskedelme* volt a legfontosabb: tőle É-ra volt a Kestel-i ónbánya, ami i.e. 1850 körül kimerült. Ezután az óasszír kereskedelmi úton hozták az ónt Iránból szamárkaravánok Karkemishbe, Kanisba. Óasszír birodalom nem létezett, Ebla, majd I. Samsi-Adad Felső Mezopotámiai törzsi birodalma szervezte a karavánokat igen nagy haszonnal. Ezt megirigyelte Hammurápi (ő a babilóni törvényhozó) és ő is szervezett karavánokat, melyek Márinál mentek az Eufrátesz mentén. Mári akadályozta az ónkereskedelmét: i.e. 1757-ben Hammurápi lerombolta az Eufrátesz-parti Márit örök időkre, Babilónnak már korábban is volt ellentéte I. Samsi Adaddal, aki elfoglalta korábban Babilont. Mári pusztulása után az ónkereskedelem leáll, sőt maga után vonta Ebla kereskedelmének elsorvadását is: az amorita uralkodójú hurrita Jamhad állam, Aleppo központtal lett Ebla örököse. "Az i. e. 18. században a hükszosz törzsszövetség érdekszférája is elért Aleppóig" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alepp%C3%B3),
Ugaritig nem ért Jamhad fennhatósága. Ugarit adót fizetett Egyiptomnak, majd a hettitáknak. A hükszosz hajók Ugaritból és Szinirrából indultak Bübloszba, Avariszba, Egyiptomba az i.e. 1700-as években, az i.e. 1600-s években harci szekerekkel. Az ugariti abécét először a hurriták ültették át saját nyelvükre. A hurriták területe és Mári a lótenyésztéséről és a harci szekerek gyártásáról vált híressé, sésői államuk Mittani. Jamhad i.e. 1800-1500 között létezett, a hettiták pusztítják el.
Ugarit a Szimirrával együtt az Egyiptomi Birodalom legészakibb adózó területe volt, aztán az i. e. 14. században elfoglalta a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték és arra, hogy hadsereget és hajókat biztosítson a hettitáknak. Ugarit i.e. 1400-as években volt a csúcsán, kereskedett a műkénéiekkel, minósziakkal, ciprusiakkal. Amikor a Tengeri népek megtámadták Anatóliát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét Adana környékén, továbbá a Dana szigeti kalózok üldözésére, és amikor Ciprus fellázadt, Alaszija lázadását a hettiták három hajócsatával büntetik, ugariti hajókat bérelnek. Végül Ugarit védtelen maradt és i. e.1200 körül felégették az Ugarit-Dana-szigeti háborúban a danunák hét hajóval, nem építették újra. Utolsó királya i. e. 1188 és 1183 közötti levelezése szerint Ugarit ekkor még erős városállam: a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt korábban három tengeri csatát Alaszija (Ciprus) mellett. Korábban az ugariti szállító hajók egyiptomi gabonát szállítottak a hettita Ura kikötőbe megbízásból.
Baál vallás, az ábécé, öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj, len), fejlett ipar (kvarc üveg-fújás, textilfestés, hajóépítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek, bíborcsiga festék). A vasgyártást tavi-mészkő segítségével, az átlátszó üveg készítését a föníciaiak találták ki, a vasét talán a hettitáktól vagy a filiszteusoktól tanulták el. (Vízét Usu városból kapta.) Adódik a következtetés, hogy az amorita eredetű ugaritiak és flottájuk D-re menekültek, beleolvadtak a föníciai amorita-hurrita lakosságba. Az É-ra fekvő amorita Amurrú államban sok, korábban elmenekült hükszosz telepedett be, ők habiru (https://en.wikipedia.org/wiki/Habiru) néven is előfordulnak, hadviselt "obsitosok", jutott belőlük Föníciába is. Amurrú állam (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) kikötője Arvad (Aradosz néven is) volt, lakossága amorita, kisebb részben lótenyésztő hurrita, továbbá habiru. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években jön létre az Amurrú Állam, rövid tengerparttal, Arvad, Szimirra kikötőkkel. Délről Egyiptom, III. Thotmesz, Keletről a hurrita Mittani állam, É-ról a hettiták szorongatják. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugariti_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9).
Az ugariti hajóépítés a minószi és az egyiptomi hajóépítéstől is különbözik- nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél-: fedélzettel, keel-s, fenékgerendás, gerinc nélküli hajókat építettek. Az Uluburun nevű roncs i.e. 1305-ből és egy egyiptomi falikép, i.e. 1500 körül, ismeretes. Ezek felismerhetően ugariti hajók. Az egyiptomi falikép és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs ad biztos információt. Az irodalom mind a kettőt föníciainak nevezi, helytelenül: a föníciai városok csak az i.e. 1100-as években kezdtek kereskedni Ny-n. A Tengeri népek támadásai után, az i.e. 1200 utáni kb. 400 évet "Sötét Kor"-nak nevezi az irodalom. A későbbi Fönícia jellemzői: öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge), fejlett ipar (ugariti eredetűek: textil- és bíborfestés, hajóépítés, üveg-, bronzkészítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek), Ugaritból átvett hangjelölő írás, 22 jel a mássalhangzókat jelölte, a görögök egészítik ki majd magánhangzókkal. Városaik: Szidon(700 évvel később), Büblosz, Türosz, (ami a legnevezetesebb közöttük, fallal körülvéve, a Tengeri népek nem tudják felgyújtani, i.e. 1300-tól a bíborkagyló kereskedelméről lehet tudni) és Arvad. Meghódítják a föníciai kikötőket az egyiptomiak, asszírok, hettiták, perzsák és a kikötők adót fizetnek.
Az ugariti hajóépítés: szíriai hajóknak is nevezik ahajókat. Égei-tengeri, akháj roncs nem ismert a korból. Egyetlen értékelhető hajóroncs ismert az időszakból, i.e. 1305-ből és értékes, nehéz rakománnyal: az ugariti Uluburun (egy D-Anatóliai tengeri fok neve) nevű hajó roncsa. A szíriai ugariti hajóépítés különbözik az egyiptomi hajóépítéstől, nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél a fedélzet felett. Egy egyiptomi falikép ismeretes még az ugariti hajókról, i.e. 1500 körül, ld alul. Ez az egyiptomi falikép és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs biztos információ. Az irodalom mind a kettőt föníciainak nevezi, helytelenül: a föníciai városok csak az i.e. 1100-as években kezdtek el kereskedni. A későbbi Fönícia civilizációs jellemzői is ugariti eredetűek: a Baál vallás, öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj), fejlett ipar (kvarcüveg-fújás, textilfestés, hajóépítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek, bíborcsiga festék), az Ugaritból átvett hangjelölő írás, 22 jel a mássalhangzókat jelölte, a görögök egészítik ki majd magánhangzókkal. A föníciaiak kikötő-városai: Büblosz, Türosz (Tyre), Sidon, É-n az Amurru-i Arvad. Meghódítják a föníciai kikötőket az egyiptomiak, asszírok, hettiták, perzsák, és a kikötők adót fizetnek nekik. A Tengeri népek csak Tyrét nem gyújtják fel, de már i.e. 1350-ben támadják. Tyre a -Byblosz után- a legrégebbi, és a leggyorsabban fejlődik a Nílusi csata után, mert nagy a mezőgazdasági területe. Ugaritot is elpusztítják i.e. 1180 körül az akhájok.
Az ugariti hajókról: az Uluburun nevű szállítóhajó roncsa (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) réz-, üveg- és óningótokat(nyers öntvényeket) és 130 gyantával töltött amforát is tartalmazott, szíriai árukat. Ugarit i.e. 1300 körül K-n a legnagyobb fémműves és kereskedelmi központ volt (6, 82-88.o.). A szállított áruk alapján Egyiptomban is járhatott. Az Uluburun roncsra 45 méter mély tengerben találtak rá és rakománya jó állapotban került elő. Arany és ezüst ékszerek, fűszerek, libanoni amforák; illatszer készítéshez használt terebinth gyanta, ében fa Egyiptomból, elefánt agyar, orrszarvú fog, strucctojás, borostyánkő és más egzotikus tárgyakat találtak. A rakomány igazi értékét a réz, üveg és ón öntecsek jelentették. A 354 átlagban 23 kilós ’oxhide’ (bőr alakú) és a 130 cipó alakú öntecs rezet tartalmazott, a szükséges mennyiségű 40 ón ingottal, önteccsel együtt, egy hadsereg bronz fegyverekkel való felszereléséhez elég. (Egy öntecs súlya 20-30 kg körüli a korban, 5-6 literes agyag tégelyekben olvasztották a rezet pl. Cipruson, e korban ónlelőhely a Balkánon, a Ny-i Dardániában volt.) Gazdag városállamként ki tudta fizetni az ón árát, izotópos anyagvizsgálattal eldönthető lenne, hogy melyik bányából származik az ón.
Az ugaritiak legfontosabb találmánya a hamis keel - egy hosszanti gerenda a hajó alján- a hajó oldalra sodródását akadályozta meg: nem csak hátszélben, enyhe oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal. A hamis keel egyenes irányban (a kormányzott irányban) tartja a hajót (ez a jelentése magyarul) és szerepet kapott a hajó partra húzásakor is, védte a fenékpalánkokat és könnyebb volt partra vontatni a hajót. A korban éjszakára homokos partokra húzták ki a hajókat. A kikötőkben sólyák voltak, itt építették a hajókat. Ugaritban elhagyták az alsó vitorlarudat az i.e 1500-s években, oldalszélben is lehetett vitorlázni a keeles hajókkal. Oldalszélben ki kellett kötni oldalra a fedélzettartó gerendákra az árbocot, megjelenik az árboc oldalmerevítő kötél. Az egyiptomiak 3:1 arányú hajókat, mások a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, az Égei-tengeri eredetű Tengeri népek és a kalózok keskeny és gyors hajókat.
Az Ugarit-i eredetű hükszoszok (Ugarit, Szimirra, Arwad, Byblosz, és a Deltában Avarisz kikötőket használták a hükszoszok) ismertetik meg Egyiptommal is a hamis keelt, Avarisz kikötőjét elfoglalják a Nílus-Deltában. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html), ez volt a fővárosuk.I.e. 1600 körül a hükszoszok (amoriták-hurriták), és így az egyiptomiak is, ismerték az ugariti hajózást, a bronzukat és a harci szekereket is. Egyiptomban i.e.1500 körüli időktől égetnek faszenet, ami a rézérc és a vasérc olvasztás feltétele. Fémek olvasztása korábban is történt, fújtatókkal.
Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): az ugariti hajó palánkok közötti hosszanti merevítéssel, hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
Az UGARITIAK, HÜKSZOSZOK TECHNIKAI SZINVONALA
A hükszoszok kézmű iparának újításai Egyiptomban: vertikális szövőszék, csíkos gyapjúszövet, bor készítése, kerék, lant, bőr mellvért, sisak, ló vontatta kétszemélyes harci szekér, kerékabroncs, reflex íj (2), egyedi kerámiák, bíborcsiga festéke, ábécé, bronzművesség, hajóépítés keel nevű fenékgerendával, lovak eltemetése: Mári-i levelekből is tudunk korábbi lovakról és küllős kerekű harci kocsikról (3,129.o.). Figyelemre méltó, hogy a reflex íj, melynek két vége visszahajlított és ragasztott, számos ábrázoláson látható, gyártása igen komoly anyag- és szakismereteket feltételez. A vas használatának nincs nyoma. Ismerték a viaszveszejtéses bronzöntést (1, 126.o) is. Amíg a réz jól nyújtható, de puha, csak tőr készíthető belőle, addig a arzénbronz kovácsolása nehéz munka, de a kovácsolástól megkeményedik, és így 60 cm-s kard készíthető arzénbronzból.
Hükszosz harci fejsze (4)
A technikai színvonaluk lényegesen meghaladta az egyiptomit és a Kánaánit. Kb i.e.1720-tól az első 100 évben a hükszoszoknak, amorrúk-hurriták csak kereskednek tengeren-szárazföldön Egyiptommal, a második 100 évben már fáraókat adnak, i.e. 1550 körül sok éves csatákkal I. Jahmesz fáraó üldözi ki őket Avarisból, Saruhernig. A tengeren történő beáramlásuk Egyiptomba -a Delta-i Avariszon keresztül- felismerése újabb kutatások eredménye. Nem egyszerű hódítás történik. A fejlettebb civilizációt az egyiptomiak eltanulják és befogadják. Úgy tűnik, hogy a hükszoszok technikai színvonala is emelkedik az időszakban, nem egyiptomi elszigeteltségben élnek, aminek a közvetítő kereskedelem lehet az oka. A hükszoszok nem rombolják le Egyiptom-ot, Théba adót fizet. Csak a későbbi korokban írják le vallási alapon barbárnak a hükszoszokat, ennek nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani, a hükszoszok megítélése uralkodásuk idején pozitív, negatív megítélésük csak később alakul ki.
A szíriai naptárt az ókori Szíria, Libanon és Palesztina is használta, hasonlóak a hónapneveik (például Ijjar, Tammuz, Ab, Elul, Tisri és Adar). Lunaszonáris, a holdfázison alapuló naptár. Eleinte 354 napos az év, később 360 napos, az utóbbiban 12 hónap volt és mindegyik pontosan 30 napot tartalmazott, melyeket 10 napos periódusokra osztottak fel, majd ezt egy 5 napos időszak követte, így az év 365 napból állt. (Babylon-i, Ugarit-i táblák alapján).
Erődök: A hükszosz birodalom a D-i Cusae-től - ami fél úton van Memphisz és Théba között- Gázáig, a Holt-tenger-ig terjedt. Gáza és az Orantesz folyó völgye közötti terület Jamhad-i felségterület volt az i.e. 1700-s években, korábban ez is egyiptomi felségterület volt, a hükszoszok területe lett. A tengerparti és az Orantesz- Jordán folyók völgyén átmenő kereskedelmi utakat felügyelték, D-n erődök sorával. Pl. "Hácór az 1700-s években vált a hükszoszok birodalmának egyik fontos városává. Maga a város erődrendszerével együtt ismételten újjáépült és virágzott az egész Kánaán-i korban. Továbbá Gézer és Meggídó erődők is voltak, ahonnan a nemzetközi kereskedelmi út Anatóliá-ig vezetett. (Link). Tengeren a kor legfontosabb tengeri kikötő i.e.1555-ig - Avarisz, Byblosz ás Ugarit, továbbá Szmirra, (Arvad - csak az 1400-s évektől jelentős amorita kikötő), mind hükszosz kézben voltak. Kb. i.e. 1750 és i.e. 1557. körött, I. Jahmesz idejéig, D-Kánaán hükszosz felségterület, ekkor alakul ki a városias-várfalas építészet. A Nílus-deltában és Kánaánban szokatlan alakú, legömbölyített sarkú, négyszögletes erődök sorát emelték a kereskedelmi utak védelmére. Állandó hadsereget tartottak fent, gyakorlatoztak. Kamosze fáraó Avarisz kikötőjét a Níluson csak kb. 100 évvel később támadja meg, bevenni nem tudja. Környékét kirabolja, cédrus, arany, ezüst, fegyver, rabszolgák a zsákmánya. Kamosze szövegei megemlítik, hogy a zsákmány egy része számos ló és harci kocsi volt.
Gabonatárolás, raktározás - a templomok bekerített területén és erődökben voltak a raktárak, az Avarisz-i gabonatárolókat ki kell emelni- a D-egyiptomihoz hasonló módon történt. Egyiptomnak haszna is volt a hódításból: „Jól megélünk Egyiptomnak ezen a felén. Elefántúm (Délen) erős és az ország a miénk egészen Cusea -ig (É-on). Földjeik legjobbját nekünk művelik, marháink a folyódeltában legelhetnek. Marháinkat nem veszik el, ők bírják az ázsiaiak részét (a Deltát), mi bírjuk Egyiptomot”. (3) A hükszoszok Thébában és Felső Egyiptomban csak adót szedtek. Az 1800-s évektől kezdve a törzsi szervezetről városi szervezetre való áttérés figyelhető meg Kánaánban: a városokat falakkal veszik körül, mert a magtárakat fallal kell védeni.
Harci szekerek: A lovak fajtáján még vitatkoznak a kutatók: "hegyi szamár"-nak nevezték korábban, de valamilyen kisméretű, tarpán féle lovat kell feltételezni. Az állatok kocsiba-fogása az "antik hámmal" történt (5,47.o.): a nyakukba akasztották a járom szerkezetet, ami bőrből készült. A szekér kerekei 4, majd később 6 küllősek voltak. A kerékabroncsot eredetileg bőrből (5, 28. o.), később bronzból (5, 48.o) készítették. 4 cm-s rézszegekkel erősítették fel. A bronzabroncs 30 kg súlyú is lehetett, volt olyan uralkodói kocsi, aminek az aranyozásához 2 kg aranyat használtak fel. A kocsik eleinte csak reprezentációs céllal készültek minden kultúrában. A kerékabroncsokról az irodalom nem vesz tudomást, mert az ábrázolásokon az abroncs általában nem látszik. Az abroncsokra vonatkozóan alig vannak adatok, pedig a küllős kereket és ma is (a kerékagyat is), fém abroncsok tartják össze. Egy kerék-agyon minimum 80 kg rugózatlan, statikus terhelés van, ami köves terepen összetöri a gyenge kerékagyakat vagy a kereket. Kb. 200 évvel későbbi kocsi és a kerékagy képen: puhafából készítették és nem öntötték.
Egyiptomban nem használták a kereket az i.e. 1600-s évekig. Meglepő lehetett, amikor a hükszoszok i.e. 1600 körül ló vontatta harci szekerekkel megjelentek, (5,64.o.), de nem ezekkel foglalják el Egyiptomot. Fel kell tenni, hogy korábban az ökrös, szamaras kordét is - tehát a kereket is- ők ismertették meg az egyiptomiakkal, az ökröket, szamarakat jól ismerték. A harci kocsik szállítása szamarakon, hajókon történt, egy szamár szállíthatott egy kocsit. Épített út ekkor még nem volt É és D-Kánaánban, csak ösvények. A hükszoszok eredetére vonatkozóan ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Hyksos , Ugaritonból hajókkal jártak Avariszba (Függelék I.), a Deltába, ismerték azokat a civilizációs vívmányokat, melyek Ugaritban ismertek voltak.
Tutanhamon harci szekere, i.e. 1350
Problémát okozott a korban a szekerek építésénél, hogy a kocsi rúd alacsonyan volt, ami az ábrázolásokon jól látszik. Ennek oka, hogy a hükszoszok lovai kicsik voltak, (tarpán szerűek), ma törpe-lónak neveznénk őket. A sebesség növelésére később nagyobb lovakat alkalmaztak az egyiptomiak: a rúd hosszát és magasságát lényegesen megnövelték. A hükszosz kocsi igen könnyű favázra épült, bőr oldalfalakkal. A tengely felfüggesztése először a szekér középen, később a végén volt. A tengely hátra helyezése a szekér fordulékonyságát növelte. A befogott lovakra nagyobb súly nehezedett, mint középen lévő tengely esetén. Megjelenik a kocsirúdon a lovak hátára nehezedő, ívelt támasz. A szekéren a hajtó mellett egy harcos kapott helyet, aki általában íjjal, dárdával volt felfegyverezve.
Lovakról megjegyzés: " Samsi Adad levélben szólította fel fiát, Jasmah Adad herceget (aki harci kocsi elé való lovak tenyésztésével és idomításával foglalkozott, i.e. 1757 előtt !), hogy sürgősen küldjön neki az assuri újévi körmenet fényének emelésére dísz harci kocsikat és lovakat." (5,50.o.) Másrészt Samsi-Adad király 10 000 darab, egyenként egyfontos vastag réz szeget rendel Mári uralkodójától, palota falainak díszítésére. (1 font = 505 g, a talentum 60-d része. A szegek súlya kb. 5000kg, amit szamár karaván szállított, szamaranként 90 kg-t, más forrás szerint 60kg. 1 talentum = 30.3kg (Link), több féle talentum volt, egyben kb. egy fémingót súlya). I.e. 1700 körül Hammurápi egy levelében a fémkohászatot (tehát csak a fémöntést!) említi, i.e.2000-ben egy Ur városából származó agyagtáblán leírják a kovácsolás műveletét. Mári-t Hammurápi foglalta és pusztította el i.e. 1757-ben, ami itt az évszám miatt lényeges.
Egyiptomi harci szekér leírására még egy forrás: I.e 1600 körül jelentek meg "a szintén a hükszoszoktól átvett lovak és harci szekerek (merkaba), amelyek fontos részévé váltak a hadviselésnek. Az extrém hazai terepviszonyok — a sivatagos, laza talajú vidékek — megkívánták a könnyű súlyú, jobban irányítható harci kocsik építését. A korábban alkalmazott fa szerkezetet bőrcsíkokból összeállított váz váltotta fel, meghosszabbították a kocsirudat, a tengelyeket hátrébb helyezték, a négyküllős kerekeket hatküllősre cserélték. Az egyiptomi harci szekeret két ló vontatta, a kocsi test súlya nem érte el a 30 kilogrammot(?), ezért akár 40 km/órás sebességre is fel tudott gyorsulni arra alkalmas terepen. A lovakat általában a külföldi hadjáratok során leigázott népektől zsákmányolták. A harci kocsiknak kétfős személyzete volt: a kocsi hajtó és - a fáraó testőrségét is erősítő- íjász. A nyílvesszőket a kocsi két oldalán elhelyezett tegezekben tartották. A közelharcban az íjász tőrt vagy rövid dárdát használt. Több korabeli ábrázoláson is megfigyelhető a lovak hátát fedő takaró, amely a díszítésen túl nagy valószínűséggel az állatok védelmére szolgált." A nem reprezentációs célú szekereknek volt bőr (később bronz) abroncsa is. Abroncs nélkül csak homokos terepen volt használható, pedig a sivatag köves terep. Ami a sebességet illeti: kis ló, törékeny kerék és kis sebesség miatt a harci szekér első sorban demonstrációs célú volt.
FÜGGELÉK III.
A KORSZAK VÉGE, CIPRUS PUSZTULÁSA: A NÍLUS-DELTAI CSATA
A tengeri ütközet i.e. 1175-ben a Delta K-i oldalán történt, pontos helyét nem ismerjük.Théba-i halotti templomában, Medinet Habuban írja III. Ramszesz, hogy a tengeri népek lerohanták Lukkát, Kilíkiát, Karkemist, Ciprust és a kikötőiket, városaikat lerombolták. Írja, hogyan verte meg őket tengeri csatában, nem engedte őket partra szállni a Nílus-deltában (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata). Megadja a Tengeri népek törzsi neveit, ami ugyanaz, mint Merneptah fáraó listája. A nagy pusztulást az akhájoknak és a danaoszoknak (danunáknak) tulajdonítja, akik korábban már megdöntötték az évezred egyik legjelentősebb mediterrán nagyhatalmát, a Hettita Birodalmat, továbbá Ugaritot is felégették.
"Tengeri népek" mozgásai (4)
Medinet Habu templom, III. Ramszesz faliképe:
Vegyük észre, hogy a madárfejű orrú és végű hajók két vége azonos díszítésű, kiképzésű. (Csatában evezési irányt váltottak fordulás helyett?) (4)
A középen látható egy sok evezős hajó egyiptomi hajó orrgerendával. A Nílus-i csatában -i.e. 1175 körül- III. Ramszesznek sikerült az orrgerendás hajókkal a parthoz szorítani vagy felborítani a Tengeri népek hajóit, a partról és a hajókról nyíl záporral megölték a Tengeri népek hajósait. A képen az egyiptomi hajótól balra egy felborult -tudni lehet hogy a denyenek, danunák által épített- hajó látható, felborította a képen is jól látható döfő orros hajó. A hajók ballaszt nélküliek, nem süllyedtek el, ezért nincsenek roncsok a korból. Az egyiptomiak minden lehetséges méretű, fajta hajót bevetettek a leírások szerint, nagyon kétségbe esett helyzetben lehettek. Az egyiptomi fali képeken szokásos, hogy a nemzeti hova tartozást azonos viselettel, haj viselettel- pl. egy i.e. 3300-as elefántcsont nyelű késen a sumerokat hosszú hajjal- ábrázolták, jelölték. A Tengeri népek madár fejes hajóit evezők nélkül ábrázolták, ez azt jelöli talán, hogy nem tudták használni az evezőiket a támadók. Biztos, hogy evezős hajók voltak, a vitorla a korban csak segéd eszköz. A felfelé szélesedő hajviselet, kerek pajzs a filiszteusokat és a denyeket is jelöli.
(A K39 -es sír szövegének fordítása hieroglifról angolra kitaláció!: https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_maritime_history#Egypt. ) Mert: „I. Amenhotep kora békében telt el, egy núbiai hadjáratáról tudunk. Valószínűleg a Théba nyugati partján feltárt kézműves telep megalapítója. Szíria elleni támadásoknak semmi nyomuk. Egyiptom hatalma -úgy tűnik- egész az Eufráteszig terjedt.” ( Kákosy, 2. 134.o.)
A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a raktár-kikötőket is, ahol építették is a hajókat. A korban a hajókat naponta kihúzták naponta a homokos partokra, véletlenszerű helyeken is és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A hajók építésére alkalmas sólya két fallal elkerített partszakasz a hajók építéséhez, -hogy ne töltse fel homokkal az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni. Pl. a Dana szigeten, ahol i.e. 1200-as évekből van egy 274 sólyás kikötő: a denyenek (danunák) kikötőjét találta meg Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész. A harmadik kikötő féleség a kárum -Cipruson is találtak, az óasszír út idejéből származik az elnevezés, ilyen nevű birodalom nem létezett-, ki- és berakodásra alkalmas rakpart, raktárakkal. A kor második legnagyobb, Ugarit város azonos nevű kikötője a leírások szerint 100-150 sólyás volt. A Dana szigeti kikötő 274 sólya sorozatban készített, denyen hadihajógyártást jelent. Halászhajók építéséhez nem építettek sólyákat és a szigeten nincs alkalmas fa és egész erdőket kellett volna a hajók építéséhez szállítani. Igen valószínű, hogy itt a hajókat építették, javították, a homokos part hiányában tárolták, mert különösen télen, novembertől áprilisig nem is hajóztak.
A fenti csatakép bal oldalán, középen egy felfordult denyen hajó látható. A korban nem építettek ballaszttal még hajót, ezért nem süllyedtek el. A ballaszt -a hajók aljára rakott kövekből állt- problémája megér egy kis kitérőt. Az ugaritiak, majd a föníciaiak építenek fedélzettel áruszállító "kerek" hajókat. A fedélzeten szállított súlyos áruk rontják a hajók stabilitását, amit a korban az egy méternél kisebb merülés biztosított, tehát dereglye szerűek voltak. Az evezős hajókra soha nem raktak szívesen felesleges terheket, mert az evezősök munkáját nehezítették. Későbbi korokban a hajók felépítményei miatt a merülés nőtt és így szükség lett a ballasztra, először a római időkben a nagy gabonaszállító hajókon használták. A ballaszt hiányának egy további fontos következménye, hogy a tömítetlenség miatt a szivárgó hajók nem süllyedtek el, lebegtek és naponta javíthatók voltak. Ez az oka annak, hogy a korból nincsenek roncsok.