HAJÓK TÖRTÉNETE: A RÉGI FÖNÍCIAI KIKÖTŐK TÖRTÉNETE
 
(2020 Május)
 
 
 
 
 
ABSTRACT
A görögök gyarmatosítása és Karthágó alapítása előtt alapított városokat nevezzük régi föníciai kikötőknek: kikötő-városok az i.e. 1100-as években Kánaánban: Büblosz  (a legrégebbi kikötő i.e. 2600-ból, a cédrusrönkök behajózása Egyiptomba itt történt, egyiptomi helyőrsége volt), Szimirra és Arvad i.e. 1600 után, (az utóbbi kettő az amorita Amurrú állam kikötői később), Ullaza és D-n Tyre, Sidon, Serepta, esetleg Beirut. Tyre vezetésével kezdtek el kereskedni a távoli tengereken a föníciaiak, i.e. 1100 körül, megalapítják Cádizt (Ibéria) és Uticát (Afrika). Az akhájok vezette  "Tengeri népek" támadásai (az i.e. 1300-as évektől i.e. 1175-ig, a Nílus-deltai csata idejéig) i.e. 1175 után alakult ki a kikötők szövetsége, Fönícia. Meghódítják Föníciát az egyiptomiak, de önállóak maradtak a kikötők, csak adót fizettek Egyiptomnak. A városállamok csak szövetségre léptek, nem alkottak államotA dolgozat második felében ismertetjük a föníciai városokat. / Cities founded before the colonisation of the Greeks and the foundation of Carthage are called old Phoenician ports: port cities in 1100 BC in Canaan: Büblos (the oldest port in BC). 2600 B.C., the Cedar Logs were sailed into Egypt here, it was an Egyptian garrison), Simira and Arvad after 1600 B.C. (the latter two were later ports of the Amorite state of Amurru), Ullaza and on the D Tyre, Sidon, Serepta, possibly Beirut. Under the leadership of Tyre, the Phoenicians began to trade in the distant seas, around 1100 BC, founding Cadiz (Iberia) and Utica (Africa). The raids of the "Sea Peoples" led by the Achaeans (from 1300 BC to 1175 BC, the time of the Battle of the Nile Delta) formed the federation of ports, Phoenicia, after 1175 BC. Phoenicia was conquered by the Egyptians, but the ports remained independent, paying only tribute to Egypt. The city states only formed an alliance, not a state. The second half of the essay describes the Phoenician cities.
 
BEVEZETÉS
 
D-Kánaánban folyamatos volt az egyiptomi fennhatóság, amíg el nem foglalják a Tengeri népek a területet az i.e. 1100-as években, így egyiptomi írásokból tudni lehet Fönícia kialakulásának idejét: a tengeri népek elleni Nílusi-csata (i.e. 1175) után alakult ki a föníciai városállamok laza szövetsége. A görögök a Libanon-hegység és a tenger között elterülő, kb. 50 kilométeres sávot nevezték el Föníciának az ókorban. A terület D-n, Tyrenél kiszélesedik, itt mezőgazdasági termelésre alkalmas termőföld is volt, feltehetően ezért gyarapodott gyorsabban Tyre, mint a többi föníciai kikötő. Bár amoriták voltak, saját magukat Kenaani-inak, kánaánitáknak  nevezték, a városállam nevével kiegészítve, ahonnan jöttek. A hajóépítési jellegzetességek alapján a szíriai (ugariti, hükszósz) hajóépítés az eredete a föníciai hajóépítésnek, az ugariti építési jellegzetességek eredete pedig az Égei-tengeren és Egyiptomban keresendő, de nem a minószi kultúrában. Következmény az is , hogy a föníciai hajóépítés szakaszolása nem elég finom az elemzéshez: megkülönböztetendőek (mert Föníciai a D- kikötők szövetsége volt, ami i.e. 1200 után alakul ki) a Föníciai előtti hükszósz időszak, i.e. 1550 -ig, a Fönícia előtti korai föníciai időszak i.e. 1175-ig, a Nílusi- csata idejéig, A Fönícia-i időszak, amikor a kikötők adőt fizettek Egyiptomnak és a z utána következő pun idöszak.
 
Az amorita hükszószok i.e. 1550-es kiűzése után: "Amurrú az amoriták királysága volt az i. e. 1300-as években, Kánaán északi részén. Területe nagyjából az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenunak nevezett terület É-i részét alkotta. Retenu középső részt Libanon, a déli részt pedig Djahy alkotta – ahol a filiszteusokat letelepítette III. Ramszesz, a mai Izrael és Palesztina – , az egyiptomi szövegek szerint. Amurrút végül a Tengeri népek inváziója döntötte romba, amit a Djahy és a Nílusi-csaták zártak le." É-n az egyiptomi fennhatóság Ugaritig ért a hettiták idejéig. (Wikipédia).
 
 A tengeri népek végig pusztították az anatóliai, levantei tengerpartokat kb. 200 év alatt, csak Tyre-t nem gyújtották fel. A tengeri népeket III. Ramszesz győzte le a djahyi és Nílus-deltai csatákban, i.e. 1175-ben. Az akhájok vezette tengeri népek első sorban a tengerről támadták a keleti Mediterráneum partjait, Ciprust, Hattit, Kánaánt és Egyiptomot az i. e. 13. -12. századokban. III. Ramszesztől is ismerjük a tengeri népek törzsneveit, de nem tudjuk pontosan azonosítani azokat, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_n%C3%A9pek).
Az Amurrúnak nevet adó amoriták és az őslakós kánaániták mellett éltek itt hurriták, hettiták és habiruk is. A hurriták É-i eredetű, lótenyésztő nép volt, ők alapították Jeruzsálemet. A habiruk nomád életet élő obsitos katonák, Egyiptomból az i.e. 1500-as években menekült ugariti eredetű hükszoszok maradékai, vegyes állattenyésztő népek, törvényen kívüliek, shasuk gyűjtőnévvel. is. A tengeri népek egyikét, a filiszteusokat -akik valószínűleg krétai akhájok voltak-  III. Ramszesz letelepíti Kánaánban, Palesztina területén. Vasgyártásukat monopolizálták, később háborúztak az izraeliekkel, akik hasonlóan a Nílus-deltai csata után jelentek meg D-en. A vasgyártás Kánaán környékén is hettita (Anatólia) és örmény (Kaukázus) eredetű. A tengeri népek már részben - a bronz fegyverek mellett- használtak vas fegyvereket is, a hettiták és az akhájok terjesztették el.
A föníciai kikötők alapításának idejéből nincsenek írásos dokumentumok, a Nílus-deltai csata után, a görög akhájok vezette tengeri népek támadása után 2-300 évre megszűnt az írásbeliség, ezért "sötét kor"-nak nevezik ezt a korszakot. De azt tudjuk, hogy föníciai kikötők egyiptomi adófizetők voltak. Az ugariti betűírás görög, föníciai, etruszk közvetítéssel terjedt el Európában. Byblosz volt a legrégebbi királyság, Tyre lett a vezető kikötőjük, Tyre főistene Melqart volt, Melqart templomának és Tyre-nek is adót fizettek más föníciai királyságok, városok. A 2-300 év alatt volt néhány aszály is, tehát a gabonatermesztés akadozhatott. Erre az időszakra esett a következő görög törzs, a dórok támadása, ami az akháj kb fél évezredes Mükéné-korszak végét jelentette (i.e. 1100 körül). A dóroknak lovaik és vasfegyvereik voltak. A "sötét kor" (11.- 9. századokban) végére a görögök túlnépesedtek- tehát volt jó termés is-, az i.e. 800-as években el- és visszafoglalták a korábbi területeiket a föníciaiaktól, és ami fontosabb: Ny-n gyarmatbirodalmat építettek, Szicíliában, Itáliában, a szigeteken,  Afrikában.
A türosziak i.e. 840-ben alapították Karthágót Afrikában, az i.e. 1100 körül alapított Utica közelében. Utica és Karthágó további önálló kereskedelmi telepeket foglalt el, városokat alapított a nyugati medencében, Afrikában, Ibériában és a Ny-i szigeteken, egy egész birodalmat. "Régi föníciai kikötők"-nek a korábbi, Karhágó előtti föníciai kikötőket nevezzük, a karthágóiakat punoknak nevezi az irodalom. A régi, föníciai telepeket a görögök nagyrészt elfoglalták a 8-5. századokban. A görög és anatóliai területen, az i.e. 1100-as évek közepétől, a "sötét kor"-ban létesített föníciai kikötőkről csak töredékes információ érhető el, illetve nincs információ, de a teljes parti sávban kereskedtek (http://www.phoenician.org/phoenician_colonies.htm, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cities_of_the_ancient_Near_East).
 
 
Griechischen und phönizischen Kolonien 1
                                                                                                
 
Föníciai, etruszk és görög telepek, kikötők, az i.e. 7.-6. századra kialakult állapot, (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s ) 
A régi, eredeti föníciai telepeket a görögök legalább részben visszafoglalják Líbiában, Anatóliában, Peloponneszoszon, Cipruson a föníciaiaktól. A punok és a föníciaiak ritkán harcoltak egymással, de (6,102.o.) valamennyi település -ahol Melqartot, Türosz főistenét tisztelték-, adó fizetésére volt kötelezve. Ha e kötelességüket nem teljesítették, előfordulhatott, hogy az adó lerovására erőszakkal kényszerítették őket: pl. I. Hírám korában (i.e. 980-947) így jártak el Utica ellen. A Karthágó alapítása előtti időkről kevés a hasznos információ, vannak föníciai, arámi feliratok, luwiai képírással készült szövegek (6, 100.o.), de ezek főként fogadalmi feliratok, történeti szempontból értéktelenek. A görögök szorgalmasan építkeztek, terjeszkedtek, a szárazföldön is, a "régi" föníciai kereskedelmi telepek eltűntek az idők folyamán. Jó példa a görög Thébai városállam alapítása. Thébai a harmadik jelentős városállam volt Athén és Spárta után Boiótiában, szárazföldi karavánutak kereszteződésében. Valószínűleg föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából a D-re vándorló aiólok csatlakoztak. Erre utal a város legendás alapítója, Európé testvére, akiről a fellegvárát elnevezték, de sokkal többet nem tudunk Thébairól.

800px Phoenician colonisation en

 
A Nílusi csata után, de az i.e. 1100-s években jött létre az a szövetség -és nem állam-, amit ma Föníciának nevezünk. Adót fizettek a városállamok Egyiptomnak. A gyarmatbirodalom kialakulását  kialakulását Ny-n a kutatók ma sokan későbbre teszik , a 8-7. századra, a pun időkre, de tudunk néhány korai, föníciai alapításról is. (4)
 
A régi, azaz korai tengerparti telepek kivétel nélkül kikötők voltak. (Líbiában és Ny-n Utica, Ibériában Cádíz és Tartasszusz.) Az első épített kikötők Egyiptomban jöttek létre, Bútó a Nílus-deltában i.e. 3000 előtt, és  Wadi al-Jarf a Vörös-tengernél (Khufu, i.e. 2580–2550, Snofru, i.e. 2620–2580 , aki az egyiptomi tengeri flotta megalapítója volt), a Puntba menő expedícióknál használták. Volt kikötő Bybloszban (Kánaán), továbbá Avariszban, a Nílus-deltában, Ugaritban (Szíria), ezek a hükszoszok kikötői is voltak az i.e. 1600-as években, továbbá Arvad, Szimirra is. Valamely kikötő nagysága, mérete -ami a hajóépítő helyek, a sólyák számával mérhető-, olyan értékű jellemző, mint az írás vagy a szerszámok ismerete a korban: egy sok sólyás, nagy kikötő építése városállamot, palotagazdaságot, később még akropoliszt is feltételez. Vastag betűvel jelöltük az részletesen ismertetett kikötőket. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
 
Ugarit (Szíria) palotákkal, -és hasonló nevű nagy kikötővel rendelkező- amorita városállam volt az i.e. 1600-s években, sok templommal, a paloták lábazatát bitumennel szigetelték. A legrégebbi föníciai és hükszósz kikötő. A Baál kultusz eredete a szomszédos Hazzi hegyen található. I.e. 1700 körül lassan szívárogtak be D-n a Nílus-deltába, Avarisz kikötőjét a hükszószok alapították. É-n az Orontesz folyó és a későbbi Amurrú területét is elfoglalták, majd D-re tovább. (Ugarit, Arvad, Simirra, Byblosz és a Deltában Avarisz hükszosz egyiptomi kikötők is voltak i.e. 1600-as években.) Ugarit a ciprusi réz kereskedelmén gazdagodott meg, nevezetes az ábécéje, az ugariti betűírást átvették a föníciaiak és a görögök, az etruszkok. Ugarit híres volt a hajóépítéséről, flottájáról, bíborcsigából előállított festékéről, harci szekereiről. Ezek az ismeretek a hükszoszok közvetítésével jutottak el Fönícia területére. I.e. 1180-ban a tengeri népek (az akháj danunák) Ugaritot felégetik hét hajóval, miközben az ugariti flotta a D-Anatólia-i Lukkaban hadakozott az akhájokkal, akik valószínűleg Tyreig üldözték az ugariti flottát. Nem építették újra a várost a hettita terjeszkedés miatt. Később föníciai telep létesült a bitumen lelőhelynél, Latakiában, közel 10 kilométerre Ugarittól, bitumennel az ugaritiak és majd a föníciaiak is a hajók alját szigetelték. Egy másik bitumen lelőhely Márinál, az Eufrátesznél volt. A legrégebbi ismert hajóroncs egy ugariti hajó, (föníciai roncs nincs, a sérült áru nélküli fahajók nem süllyedtek, mer ballaszt nélkül épültek), egy i.e. 1310 körül elsüllyedt szállítóvitorlás, igen gazdag, talán a mükénéi államokba szánt rakománnyal:
 
 
                                                                                          Uluburun kicsi                                                                                           Schiff von Uluburun Fundort 2                                                    A legrégebbi Földközi-tengeri hajóroncs, egy ugariti vitorlás modellje, az Uluburun fok DNy-Anatóliában
                                                            (a képek eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) 
 
A Földközi-tengeri hajóépítés történetének szempontjából fontos, hogy létezik egy (egyetlen) olyan roncs, aminek alapján rekonstruálni lehetett a föníciaiak előtti hajóépítést.

egyiptomi hajó keresk

Az i.e 1310-ben partnak elsüllyedt  és napjainkban felszínre hozott, ugariti teherszállító vitorlás, az Uluburun ugariti hajó képe, az erős vízszintes fedélzettartó gerendák nem láthatóak. (A kép eredete: by Georges Jansoone). 

Uluburun Shipwreck

Egy falikép is létezik:

15000 as ráészletesen

                                     Ugarit-i keeles hajók, mozgalmas kikötői jelenet III. Tuthmószisz idejéből (i.e.1500 - 1447)

Az ábrán (5,49.o. 54.) több hajó látható és egy mozgalmas kikötői jelenet. Lényeges megállapítás, hogy Levantében-Szíriában a föníciaiak előtt csak Ugaritban építettek nagy tengeri hajókat az i.e. 1600-s években, de mert i.e. 1180 körül Ugaritot elpusztították. Tyret nem foglalták el a tengeri népek i.e. 1200 körül, erős flottája lehetett, talán ugariti eredetű hajói is voltak. É- (Ugarit) és D-Levante (Tyre) két, lényegesen eltérő- építészetet és mezőgazdaságot, éghajlatot, az egyiptomi politikát tekintve is, terület volt. A hajóépítésre ebben a korban csak birodalmak, gazdag palotagazdaságok voltak képesek: Föníciáról csak i.e. 1175 után, a Nílus-deltai csata után- lehet beszélni, addig a tengeri népek támadták és felégették a városokat. Tyre-t i.e. 1300 óta többször támadták, de nem tudták bevenni, a részleteket nem ismerjük, hogy miért, sok feltételezés létezik. 

The Ship Depiction in the Tomb of Nebamun The First Egyptian Seagoing Ship without a Hogging Truss Alexander Belov
 
A Nebamun (k.b i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír hajóval Egyiptomba hajózik, a parton szíriaiak szíriai szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják. A hajó jellemző vonásainak elemzése azt mutatja, hogy szíriai tengerjáró hajó, amely nem rendelkezik alsó vitorlagerendával. (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov)

Gyakran olvasható a "Büblosz hajó" elnevezés az egyiptomi írásokban, ami a levantei cédrusfákra utal. Az egyiptomiak folyamatosan megszállva tartották Bybloszt a cédrusok miatt, ahol talán hajókat is építettek a cédrusok elszállításához, katonai helyőrségük is volt. A cédrusok 1500 méter felett nőnek, harminc ember szükséges egy törzs, az erdőből történő kiszállításához. 

A false (hamis)- keel, majd a keel, (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/109-a-keel-foeldkoezi-tengeri-toertenete-i-e-1200-ig.html?layout=blog&Itemid=101) külső tőke, a vitorlás hajók aljára erősített függőleges, élére szerelt gerenda. A "false keel" külső, a keelt védő talpgerenda is volt. Meredeken emelkedő orrdíszt halfarkat ( a pun időkben lófejet) faragtak az orrtőkére, ez utóbbi szögletes és kicsit előre nyúlik és a tőke a hajótest alatt folytatódott.  Az orr részt és a tatot is védte, kívülről szerelték fel. A külső tőke lehetővé tette az alsó-vitorla kereszttartó-rúd elhagyását, amikor a már enyhe oldalszélben is lehetett vitorlázni a hajóval. A külső tőke háromnegyed szélben is biztosította a hajó iránytartását. A hosszanti, oldal merevítő gerendák is megfigyelhetőek az alábbi Uluburun nevű hajómodelljén, kívülre szerelve.

varrott palánk1

 A "varrott" hajóépítés az 1900-as évekig jellemző volt Európában. (Nem lyukasztották át a faagyagot, a fenékgerendát utólag szerelték fel a hajótestre) (4)

görögfenékgerendás szerk

A keel és a fenékgerenda nem egészen azonos fogalmak, volt belső fenékgerenda is . A "varráshoz" nem lyukasztották át a palánkokat, hanem hornyokat véstek (4)

Garboard strake illustration for the article Strake

Keel és belső fenékgerendák, K és S betűkkel jelölelve, a keel alatti gerendán, a false keelen csúszott a hajó a partra futtatáskor (4)

Az hajók keel-je ugariti és Égei-tengeri eredetű, ugariti, hükszosz találmány, az i.e. 1600-as években terjed el Egyiptomban is. A keel több későbbi egyiptomi hajón is (5,30.o.,34.ábra, 34.o.,40.ábra) megfigyelhető. Meredeken emelkedik az orrtőke és tattőke. Később, az i.e. 1100-s évektől a föníciaiak készítenek hasonló halfarkas, lófejes tőkéket a varrott palánkos hajóikon. A meredeken emelkedő szögletesre faragott orrtőke - Égei-tengeri eredetű- folytatását a hajó alatt külső tökének, fenékgerendának, keelnek nevezzük. Az egyébként lapos hajót megerősítik egy, a hajó alakját követő függőleges felületű palánkkal, angolul "keel" -nek is nevezik. (Az eredeti funkciója tehát iránytartó és védő gerenda lehetett.) Külső tőke esetén, amivel háromnegyed szélben - enyhe oldalszélben- is lehetett vitorlázni, el lehetett hagyni az alsó vitorla-merevítő rudat, továbbá biztosította a hajó iránytartását.

I.e. 1310 körül (http://nauticalarch.org/uluburun-late-bronze-age-shipwreck-excavation-documents-and-drawings/) elsüllyedt ugariti Uluburun hajó (Bodrun (Török o.) közelében), az egyetlen régi és értékelhető hajóroncs. A hajó rakománya alapján megállapították az időpontot és az indulási kikötőjét. A hajó valószínűleg Ugarit és az Égei Tenger között hajózott, talán Rhodosra és a mükénéi városokba ment. A leletek alapján az Uluburun nevű hajó az Amarna korszak végén, de Nefertiti ideje előtti korszakból származik. Luxus árukat, királyi ajándéknak gondolt tárgyakat és nyersanyagokat is szállított, (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) közel 8 különböző kultúra tárgyait: ón- (majdnem 1 tonna mennyiségben) és rézingótokat ( egy hadseregnek elég fém), kb 140 amforányi gyantát, ebonitfát Afrikából, arany és ezüst ékszereket, üvegingótokat, elefántcsontot, ciprusi agyagedényeket, baltikumi borostyánt, kagyló-ékszereket, bronz és réz asztali edényeket stb.-t találtak.

uluburun rout

A hajó útvonaláról kialakult elképzelés (4)

A hajóról egy modell:

Ulu Burun1 copy

 

 
Kitérő a vitorlák kezeléséről: ma az alsó vitorlarúd (baum) egyik ("pihentető") tartókötelét dirknek nevezzük: a dirket használva a baum megemelésekor, a vitorla nem fog szelet, azaz nem szükséges leengedni a teljes vitorlát megálláskor. Az Uluburun hajó képein jól megfigyelhetőek a dirkek, úgy 10-12 darab lehetett a vitorla súlya miatt. Egyiptomi hajókon a papiruszgyékény vitorla súlya a rudakkal több mint egy tonna volt:
 
egyiptomi red sea
 
Egyiptomi vitorlás kötélzete i.e. 1500 körül (4) 
 
Az egyiptomi hajó további érdekességei lehetnek az alsó vitorlarúdon tartózkodó figurák. Ellensúlyként működtek, mert a szél megemelhette az alsó vitorla rudat. (A  kínaiak ezt a problémát úgy oldották meg, hogy harmonika szerű vitorlát találtak ki és alul lekötötték a vitorla alsó rúdját ( 3,133.o.)) A lényegi különbség az egyiptomi és az ugariti, föníciai hajóépítés között abban volt, hogy az egyiptomiak rövid palánkos és hosszanti tartóköteles hajókat építettek, az ugaritiak- föníciaiak pedig hosszú palánkos, külső hossztartós hajókat. Valószínűleg a palánkok közé is építettek hosszanti tartókat.
 
 
FÖNÍCIAI HAJÓÉPÍTÉS
Nem a kikotökben tárolták a hajókat, a kikötőkben sólyákon építették a hajókat. A keel eredete: célszerű volt egy hosszú gerendával megvédeni a hajó alját, éjszakára minden kultúrában kihúzták, kivontatták a hajókat a partra, azért is, hogy száradjanak, ne teljenek meg vízzel, mert szivárogtak. Amikor rájöttek, hogy -ha a gerenda elég nagy és elég nagy a függőleges felülete- kevésbé sodródik oldalszélben a hajó, sőt lehet a ekkor a hajóval oldalszélben is vitorlázni, akkor elhagyták a sok gondot okozó alsó vitorla rudat, és kötelekkel állították a vitorlát a megfelelő irányba. Az alsó vitorla rúd az oldalsó árbocfeszítő kötelek miatt nagyon kellemetlen helyen volt, elakadt. Később magára a gerendára is egy védő gerendát erősítettek.

föníciaiai hajók

FÖNÍCIAIAK

 Föníciai hajók (4)

Föníciai újjáépítve

Külső hossztartós föníciai hajó újjáépítve(4)

PUN hajó

Pun hajó keresztmetszete, Karthágóban, és varrott kereszttartóval i.e. 500 körül (4) 

A későbbi pun hajók szerkezete, a kereskedelmi hajók képei a Gulas-Lescinsky: A vitorlás hajók története c. könyv alapján (5), föníciai hajó egy darab, jobb oldali kormányevezővel: 

Pun keresk i.e. 800

A felső sarokban egy római hajó, i.e. 100-ból, elő vitorlával (5, 38.o.), alul egy pun hajó i.e. 600-ból (5).

PhoenicianShip

Föníciai-pun  hajómodell, a fonott vesszőkorlát feladata az áru védelme volt, sokszor csak egy, jobboldali kormányevezővel építették, láthatóak a dirk kötelek (4)

Bronze Reconstruction of a Mycenaean ship

Rekonstruált mükénéi hajó alsó vitorla rúddal, keeles hajó, az alsó rúd valószínűleg rekonstrukciós hiba. Keeles hajókat  építettek már az i.e. 1500-1400-s évek előtt az akhájok is (4)

kormány evező ship34

Az i.e. 1200-as években, fedélzettel szerelt, partra húzható rostrumos (https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_ram) keeles akháj hadihajó  függőleges orrtőkével, kormányevezővel.

korm evship27

 Pyloszi hajó (Mükénéi kultúra), döfőorros, fedélzetes, i.e. 1200 körül, a köteleket görbére rajzolták, false keeles hadihajó, függőleges orrtőkével, kormányevezővel. A Nílusi csata képein láthatóak hasonlóak (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

A Trója-i csata hajóinak íves tatjáról, fedélzetéről (ebből alakul ki a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos, híres és gyors gálya, a görög pentekontere korai változata) egy vázakép:

ship55

Vázák képein a homéroszi legenda későbbi ábrázolásai többször előfordulnak:

Konkáv

 A konkáv hajóorr rostrummal, döfőorral (https://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeusz)

ship74

A Tengeri Népek és az  Égei-tengeri hajói: madárfejes (kacsafejes) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes, függőleges orrtőke, talpgerendás hajók. (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

reasonable reconstruction of the Achaean 120BC

 Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1237), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején ilyen hajókkal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt. A Tengeri Népek, az akhájok építésére az egyenes orrtőke, false keel jellemző. (4) 

denyen szerkezet "Tengeri" népek, az akháj denyenek, danunák néven is, építette fenékgerendás hajók szerkezete (4)

Sea peoples vessel from Mendinet Habu

"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák, akhájok építette hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi döfő orrnak, (letörhet  a kacsa-fej, nagyon babonásak voltak) (4)

Érdekességként  a mükénéi harci szekerek - a kutatók szerint az eredetük az i.e. 1500-as évekre tehető, és az ugariti-hükszosz szekerekhez hasonlóak- szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. A harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekerek kerekei négyküllősek. Marhabőr vagy bronzabroncsot kellett alkalmazniuk és a szélességét megnövelni azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronzhoz szükséges ón ára az ezüst árához volt hasonló, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy fémabroncs súlya közel 20 kg lehetett. 

geometrikus Loutrophoros Analatos Louvre CA2985

kerék agy                                

Tutanhamon harci szekere, i.e. 1330 körül, a hükszosz szekér hasonló volt (4)

Egy akháj harci szekér képe, használtak vas fegyvereket is:

akháj szekér

Érdekesség: egy akháj szekér az i.e. 1200-s évekből, hükszosz eredetű (4)

 

 

LEVANTEI - FÖNÍCIAI KIKÖTŐK 
Miután haza tértek az akháj hajók Trója kikötőjéből i.e. 1220 körül, tovább indultak Ciprus felé és felégették Kis-Ázsia-i amorita kikötőket is, kb. 50 év alatt, majd megtámadták Egyiptomot. I.e. 1180 körül égették fel a legrégebbi föníciai kikötőt, Ugaritot. A trójai és a Nílus-deltai (i.e. 1175) csaták a közvetett okai lehettek a  föníciaiak, és talán etruszkok, szárdok kirajzásának i.e. 1100 körül Ny-ra.  A történelemben sokszor előfordult, hogy egy hosszú csata után a hadviselt katonák nem széledtek szét, mert nem tudnak beilleszkedni: folytatták a megszokott életmódot, pl. a nomád habiruk Amurrúban, akik -részben korábbi hükszoszok (az i. e. 18-16. századokban)-, zsoldosok, majd állattenyésztők, útonállók voltak. A kikötőket abécé sorrendben tárgyaljuk.

A föníciaiak kikötő-városai: É-n Büblosz  (cédrusrönkök behajózása Egyiptomba, egyiptomi helyőrség), Ugarit, Szimirra, Ullaza, Arwad (Aradosz, sziget, szemben Tartus a szárazföldön, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tart%C3%BAsz  és Amrit). A legrégebbi Büblosz és az egyiptomi felségterület Büblosz és Arwad között ingadozott az i.e. 2. évezredben. Délen Tyre (Türosz), Sidon és Acre későbbi alapításúak, a hettita terjeszjedésnek megfelelően.

Az irodalom föníciainak nevezi a szíriai-ugariti hajókat, csak részben helyesen, a későbbi föníciai városokat Tyre szervezte egységgé az i.e. 1100-as években, míg az ugariti hajóépítés fénykora az i.e. 1700-as évektől kezdődött, amikor az ugariti eredetű hükszoszok meghódítják Levantét, Retjenut és Egyiptom É-i részét, a Delta vidékét. A föníciaiak Tyre vezetésével kezdtek el kereskedni a távoli tengereken. Ekkor alakult ki Fönícia (Nem állam, hanem azonos, többségéban amorita népességű terület): Tyre, Beirut, Büblosz, Sidon, Arwad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza kikötőkkel. Lehetséges, hogy a föníciai kikötőket az egyiptomiak szervezték akaratlanul egységbe, (majd a hettiták is rövid időre), mert a kikötőkkel adót fizetettek Egyiptomnak. Fönicia állam  nem létezett, a városállamok szövetséget alkottak. 

 

UgaritUllazza Tartus Arwas Szimirra Amrit

É-Levantei amorita, majd hükszósz kikötők, Tartus, Amrit is Arvadnál. Ullaza az ácsairól volt híres (4)

778px Map of Mari Ugarit

A föníciaiakat megelőző időkben az amoriták Byblos-tól É-ra alkottak államokat: Amurrút és korábban Ugaritot, Yamhadot, Marit, Qatnát* (Wikipedia) 

 

Mukiss

Kítion Ciprus sziget legfontosabb föníciai települése volt Cipruson a 9. században, Amathusz és Szoli mellett. (4)

Telepeket hoztak létre Ny-n, a legismertebbek: Utica (i.e. 1101) Afrikában, Cádiz (i.e.1000,  https://en.wikipedia.org/wiki/C%C3%A1diz#History,  Ibériában - és Tartessus Ibériában, amiről nem tudjuk, hogy hol volt-,  Karthágó a legnevezetesebb (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/49-hajok-toertenete-a-foeniciai-flottak-i-e-1100-utan.html?layout=blog&Itemid=101), de Utica a legkorábbi és nem ismert, ezért kiemeltük.

 

UTICA, A LEGRÉGEBBI FÖNÍCIAI GYARMATI KIKÖTŐ, É-AFRIKÁBAN 

A legrégebbi föníciai és nyugati telep Utica (3, 50.o.), a kikötőt folyamatosan feltöltötte a Medjerda folyó. Utica-t  i.e. 1101 körül telepűlt,   (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia ) majd később Kárthágó (i.e. 814), ami  szomszéd és iker-városa volt 40 km-re. (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/49-hajok-toertenete-a-foeniciai-flottak-i-e-1100-utan.html?layout=blog&Itemid=101). A folyó (https://en.wikipedia.org/wiki/Medjerda_River, a medrét folyamatosan változtatta. Olyan folyótorkolatokban kötöttek ki a föníciaiak, ahol volt édesvíz és partra lehetett futtatni hajókat. A kikötő helye:  https://en.wikipedia.org/wiki/Ghar_el-Melh.
I.e 814-ben talán nem engedték letelepedni a türoszi Didó herceget Uticaban, mert a kikötő már akkor is kicsi volt, tovább hajóztak és Karthágóban telepedtek le. A gyarmatosító Tyre-ieket Karthágó alapítása után punoknak nevezik, vallásukra Baal és Melqart kultusza a jellemző, később Apollo, Tanit (Anat) és Dionysus (ami trák eredetű) kultusza is. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l.  Baal az  Amarna-levelekben és az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Dagan isten, valamint Él isten (a panteon feje) fiaként is megjelenik a nyugati sémi népeknél. Neve egy Ugarit közeli hegyről (Hazzi-hegy) ered, a későbbiekben a hegy ormát Baál hegyeként tisztelték. Az ugariti szövegekből tudható, hogy Baál, aki a hatalmas viharisten, legyőzi a tengeristent is.
 
Uticában és Karthágóban termett a tönkölybúza, a két és hatsoros árpa, a csicseriborsó (https://en.wikipedia.org/wiki/Cognomen) és a lencse is jó termést hozott, ha július-augusztusban volt egy kis eső és "csak" 34 fok, D-ről 1000 méter feletti hegyek védik. A hideg és száraz évek is voltak i.e. 1300 és i.e. 300 között,  az É-i gleccserek növekedtek, a cseppkövek pedig nem növekedtek. A hideg és száraz időjárás a Földközi-tenger medencéjében a létfontosságú gabonatermelésnek igen kedvezőtlen, Utica (és majd Kartágó) szerepe a gabonatermelésben felértékelődött. Közvetítő tengeri kereskedelmet folytattak. A városállamot megosztotta az arisztokraták két része, ami Uticára is jellemző volt: rabszolgatartó-földbirtokos és hajótulajdonos-kereskedő rétegek léteztek, a második réteg zsoldosokat alkalmazott. Utica (jelentése Óváros, Karthágó jelentése Újváros) lényegesen korábbi mint Karthágó. Régészeti emlékeket csak későbbről találtak, az i.e. 1100-s leletek talán a homok alatt vannak még. Karthágó 40 km-re fekszik az É-i Uticatól. (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia). I.e. 540-ig függetlenek voltak és rivalizáltak. Karthágó meghódította Utica-t, de előtte több mint fél évezredig erősen függtek tegymástól, kereskednek-rivalizálnak, így Uticát méltánytalanul elfelejtette a történelemtudomány. Leptis, Líbiában, Tripolitániumban volt az egyik első kereskedelmi telepük az i.e. 8. században, Karthágó fennhatósága alatt állt, de i.e. 515-ben a görögök elfoglalják.
 
ACRE 

"Az első régészeti leletek a Neolitikum (kőkorszak, kb. i. e. 8000–4200) végéről valók, de az első jelentősebb város csak a kora bronzkorban alakult ki (i. e. 3300–2200). Az akkori város kikötőként és szárazföldi kereskedelmi csomópontként is funkcionálhatott, majd az i. e. III. évezred végén, s a kb. i. e. 2200–2000-ig tartó szünetet követően a II. évezred elején erődített kánaánita, amorita várossá bővült. A masszív sáncfal 150 holdnyi (kb. 0,6 km²) területet fogott közre. A tudósok erre a korszakra datálnak egy szenzációs régészeti leletet,  egy ezüst bikaborjút, melynek mérete kb. 10,2 cm*11,5 cm, s amely feltehetőleg Élt vagy Baált reprezentálja. Az egyiptomiak fennhatóság alatt volt i. e. 1550 körül és volt Ptah temploma. A Nílusi csata után a filiszteusok uralták, az öt nagy filiszteus város egyike. " (Wikipedia) 

ARVAD (ARADOSZ)

"Kb. 800m x 500 méteres sziget. III. Thotmesz egyiptomi fáraó i. e. 1450 körül, az ötödik hadjárata során elfoglalta a szigetet. Az i. e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg, Amurrú állam fövárosa és kikötője i.e. 1300 körül. I. e. 1200 körül elfoglalták a tengeri népek. Arvád a tengeri kereskedelemben Tyre-hez (Türosz) mérhető fontosságra tett szert az  i. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, az Orontesz folyó síkságáig, délre Beirúton túl, és a szárazföld belseje felé. Hajóépítése jelentős a korban, az Alavita-hegység alacsonyabb déli vonulatai között a Baal-templomáról ismert Baotocecea részben a hajóépítéshez nélkülözhetetlen cédrusfa volt található. Amrít  és Tartus voltak a szigetlakók szárazföldi települései." (Wikipedia)
Arvád  Szíria egyetlen szigete a Földközi- tengeren, Tartúsz kikötővárosánál, ami már a bronzkor óta folyamatosan lakott volt. Arvád nagyjából ovális, észak-déli irányba elnyújtott, mintegy 800 méter hosszú sziget, Tartúsz városától nagyjából 5, a tengerparttól pedig megközelítőleg 2,5 kilométerre nyugatra fekszik a Földközi-tengeren. Tartúsz  Szíria ma második legfontosabb kikötővárosa, Latakia (ahol az ugaritiak bitumen tava volt) után. A szigetet az i. e. 2. évezred elején a amoriták telepítették be. A Tripolisztól mintegy 50 kilométerre északra fekvő sziget egy kopár szikla volt, amelyet erődítmények és több emeletes házak borítottak. A sziget körülbelül 800 m hosszú és 500 m széles volt, masszív fallal körülvéve, és a szárazföld felé keletre egy mesterséges kikötőt építettek. A korai időkben kereskedelmi várossá fejlődött, mint a legtöbb későbbi föníciai város ezen a tengerparton. Az egyiptomi III. Thutmóse a szigetet elfoglalta az észak-szíriai hadjárata során (i. e. 1472, de Byblosban éptette a hajóit), és említést tesznek róla II. Ramszesz hadjárataiban az i. e. 13. század elején, az Amarna-levelek is említik, mint az amoritákkal szövetkezett a szíriai egyiptomi birtokok elleni támadásokban. A szomszédos Amrít (Tartúsz kikötővárosától hét kilométerre délre, az Amrít-patak két partján) fekszik. Az amríti tell első rétegei z i. e. 3. évezredből, az amurrúk idejéből származnak, de a várost magát valószínűleg a 2,5 kilométerrel nyugatabbra fekvő Arvád szigetének lakói alapították szárazföldi bázisként. A délebbi kereskedővárosokkal (Ugarittal és Büblosszal) vetélkedő Arvád a fénykorát Ugarit Kr. e. 1200 táján bekövetkezett bukása után élte.
 

BÜBLOSZ 

A régészeti leletek szerint a város területe már i. e. 5000 évvel lakott volt, a világ legrégebbi városának tekintik. I. e. 3000 éve már kikötő volt Bübloszban és i. e. 2800 körül városfal is magasodott, a közelében sumer enklávéket (telepeket) találtak. Büblosz a Földközi-tenger keleti részének legfontosabb fa lelőhely központjává fejlődött, és Egyiptommal nagyon szorosak voltak a kapcsolatai. Az Óbirodalom fáraóinak hajóépítéshez, tetőgerendákhoz, sírépítéshez és temetkezési rituálékhoz volt szüksége a cédrusfára és más faanyagra is. Cserébe Egyiptom aranyat, alabástromot, papiruszkötelet és lenvásznat küldött. Kb. i.e. 3000 -től folyamatos volt az egyiptomi jelenlét, favágó és katonai telep, kereskedelmi képviselet is volt Bübloszban (1), nem lehet egyszerű kereskedő telepnek tekinteni.
Byblos és Ugarit az egyiptomi Óbirodalom régészeti maradványainak levantei központjai. A leletek között szerepelnek kőtálak a harmadik dinasztia idejéből, kő áldozati tál töredéke; vázatöredékek és más kisebb tárgyak a negyedik dinasztiából; valamint számos különböző királyi nevet, például Unis és I. Pepi nevét viselő edények és töredékek az ötödik és hatodik dinasztiából. Az egyiptomiak Ba'alat Gebal, "Byblos úrnőjének", egy helyi istennőnek a templomát Hathor egyiptomi istenségével egyenértékűnek tekintették.
A palermói kő egy sztélé, amely az Óbirodalom királyi évkönyveit ábrázolja. Az V. dinasztia végére datálható, és utalásokat tartalmaz egy, a Földközi-tengeren keresztül Szíriába irányuló kereskedelmi expedícióra. "40 (cédrusfával) megtöltött hajót" hoztak vissza Snefru uralkodása alatt, a Negyedik dinasztia idején. Bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a szíriai fakereskedelem, amely számára Büblos fontos volt, a tengeren keresztül zajlott. Sahure fáraó idejéből egy alabástrom serlegen találták meg Sahure nevét. Az i.e. 1600-as évektől, a hükszosz időkben a bübloszi fennhatóságot nem mindenki tekinti egyiptominak, a kutatók amorita eredetű hükszosz fennhatóságúnak tekintik. A hükszosz időkig a Büblosztól É-ra fekvő területen volt csak amorita befolyás. Az i. e. 2. ezred második felében a szíriai Ugarit lett a közel-kelet legforgalmasabb kikötője, a ciprusi rézkereskedelem és az Egyiptomi kereskedelem lendítette fel Büblosz kereskedelmét. Amikor i. e. 1180 körül a Tengeri népek a szíriai Ugaritot lerombolták, Bübloszt is felgyújtották, de visszanyerte régi rangját. 
Egyik  legrégebbi föníciai lelet Ahiram király Bybloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai betűkkel írt felirat. A szarkofág keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények. Egyes ikonográfiai elemei az i.e. 13. századi egyiptomi és hettita hatás alatt álló művészethez köthetők, mások a feliratot későbbre datálják. Az ugariti volt az első betűírásos ábécé, onnan került át Bybloszba, a föníciakhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus), majd közvetlenül vagy közvetve a görögök és az etruszkok is örökölték.
Büblosz-i cédrusrönkök, papirusz sás szállítása Egyiptomba: a temetési Napbárkákat Bübloszból szállított cédrus rönkökből építették, a cédrusfából épített hajókat "bybloszi hajóknak" nevezték Egyiptomban. A hajózás a piramisok korában is a partok mentén történt, papirusznád hajókkal, éjszakára kihúzták a partra a hajókat. Az egyiptomi Napbárkák az első fahajók a Földközi-tenger környékén, csak kultikus célra használták e hajókat. Kb. az i.e. 3000 utáni években kezdték építeni őket, először tamariszkusz fából. A hajók építéséhez használt cédrusfa mennyisége kevés volt, az épület-födémgerendákhoz és koporsókészítéshez használt rönkök mennyisége volt a nagyobb. I.e. 2650 -től a piramis építéseknél is használták a cédrusrönköket. 30 -kovakő szerszámokkal dolgozó- favágó volt szükséges egy, néha több mint egy tonnás cédrusrönk az erdőből történt kivonszolásához, a cédruserdők magasan, 1500 méter felett voltak, Byblosznál kezdődtek és Ugarittól É-ra, az Amanusz hegységben is nőttek cédrusok. Az épületek szerkezetét a rönkök hossza határozta meg: hosszú, folyosó szerű termeket építettek, belső udvarokkal, a cédrusrönköket többségében tetőgerendaként használták. Tutajként, esetleg nádhajók mellé kötve szállították Avariszba- a Delta és Büblosz távolsága 500-600 km légvonalban, a Delta 250 km-s széles, és onnan végül a nagy hajóépítő műhelybe, Memphiszbe, ez további 200 km.
Összefoglalva: Az Egyiptomi Óbirodalom idején (i. e. 2686 körül - i. e. 2181) Byblos egyiptomi ellenőrzés alá került. A várost az amoriták lerombolták i. e. 2150 körül, az Óbirodalom bukása után keletkezett hatalmi vákuum idején. Az egyiptomi Középbirodalom (i. e. 1991 körül - i. e. 1778) megjelenésével azonban Byblos védőfalait és templomait újjáépítették, és a város ismét egyiptomi hegemónia alá került. I. e. 1725-ben az egyiptomi Nílus-deltai és a föníciai tengerparti városok a Középbirodalom felbomlásával a hükszoszok kezére kerültek. I.e. 1550-ben Egyiptom kiűzte a hükszoszokat, és hatékonyan védte a mitanni és hettita inváziókkal szemben. Ebben az időszakban virágzott újra a fakereskedelem. A bübloszi ábécé 22 mássalhangzóból állt, amely elég egyszerű volt ahhoz, hogy a kereskedők is használhassák. Az Egyiptommal való kapcsolat a 14. század közepén ismét megromlott, amiről a bübloszi királlyal folytatott amarnai levelezés tanúskodik. A levelekből kiderül, hogy Egyiptom képtelen volt megvédeni Bübloszt és területeit az amorita, majd hettita betörésekkel szemben. II. Ramszesz idején helyreállt az egyiptomi hegemónia Büblosz felett, ennek ellenére a várost nem sokkal később, i. e. 1195 körül az akháj Tengeri népek lerombolták. Egyiptom ebben az időszakban meggyengült, és az 1175- ös Nílus-deltai csata után jött létre Fönícia, és a virágzás és függetlenség időszakát élte át.
 
SZAREPTA

Kis település lehetett, valószínűleg megkímélték a tengeri népek. Szidon közelében volt a kikötője, később az egyiptomi és asszír feliratokban is szerepel. I.e.  701-ben Szancherib meghódította; i. e. 7. században Tyre birtokába került. 

SZIDON

A "Tengeri népek" után a filiszteusoktól szenvedett vereséget. A gyógyítás/gyógyulás/egészség föníciai istenének, Eshmunnak a vallási központja volt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Eshmun) Később üveggyártásáról lett nevezetes. Szidontól D-re, a Tyre-i Vének Tanácsa irányította a kereskedelmet és a telepek alapítását. Valamennyi településen tisztelték Melqartot, Tyre főistenét. Melqart ibériai templomának oszlopait Heraklesz oszlopainak is nevezik. (https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rakl%C3%A9sz_oszlopai) Az i.e 13. század eseményeiről Homérosz és az argonauták története tudósít, amiből a görögök partközeli hajózása, kezdetleges csillagállás szerinti tájékozódás, a Földközi-tenger nyugati medencéjének és a Fekete-tengernek a kezdődő bejárása olvasható ki."

SZIMIRRA

"Szimirra (Sumur) Nyugat-Szíria jelentős amorita ókori települése, fontosságára uatl, hogy sok néven ismert. Az É- szíriai tengerparton Arvád (Tartúsz) és Ugarit között, az előzőtől északra 50, az utóbbitól délre 30 kilométerre terült el. Az i. e. 2. évezred egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője volt. Palotát és sok ciprus és, helyi kerámiát találtak. A hükszoszok alatt és III. Thotmesz fáraó után, Ehnatonig Egyiptom befolyása alatt állt, majd hettita befolyás alá került. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Byblosz vagy Amurrú támadásai ellen.
Az egyiptomi 18. dinasztia második felében instabil állapotok voltak Föníciában. Az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Abímilki amurrúi király agresszióiról számol be. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen és Amurrúhoz csatolták a Szimirrát. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Aziru újra elhódította. Környékéről származhattak a sardanok, a szárdok lehetséges ősei.
A kádesi csata koráig bizonytalan jogállású volt, de a csata előtt inkább a hettiták hatalma érvényesült, annak ellenére, hogy I. Széthi fáraó több hadjáratot vezetett a térségbe. A kádesi csatát követően a hettiták  elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra). A 9. században leégett.
 
TRIPOLI

A legkorábbi településnyomok I.e. 1400-as évekig vezethetőek vissza. Az i.e. 9. században a föníciaiak alapítottak itt várost és hamarosan a föníciai városállamok hármas szövetségének fővárosa lett. (A görög tripolis: három város jelentésű.) A szövetséget alkotó városállamok: Tyre, Tripolí, Arvad voltak. 

TYRE (TÜROSZ) 

Büblosz és Ugarit mellett a legrégebbi föníciai városállam, a azárazföldi Óváros közel i.e. 2000-ből, a két kis sziklaszigetre épített erődített Újváros kb. i.e. 970 -ből.  A Tengeri népek csak Tyrét (https://en.wikipedia.org/wiki/Tyre,_Lebanon és Klengel, 6) és É-n Szardeiszt, Anatóliában nem gyújtják fel, ezért az i.e. 1100-as években Tyre vezető szerephez jutott. Fönícia (Tyria-nak is nevezték) civilizációs jellemzői ugariti eredetűek (Ugarit felégetése után a K-i tengeri városállamokat is az akháj denyenek-danunák gyújtották fel), a krétai eredetű  akháj danunák folyamatosan támadták Levantét a tenger felől is, Tyret már az i.e. 1300-s években is megostromolták (EA 151 jelű Amarna levélben Abilmilku, Tyre uralkodója, említi a fenyegető danunákat, akhájokat, akiknek a királya hirtelen meghalt, amivel elmúlt a veszély, mert a testvére békésebb volt), de az ostrom közben meghal a danunák királya. Az akhájok a Tengeri népek legerősebb népe, Ciprust és később Ugaritot is elfoglalták i.e. 1180-s években.
Tyre kevés emberrel és korának legmagasabb technikai színvonalán sokféle terméket (fém, fa, bőr, textil, üveg, épület anyagok, festékek, olaj, bor, bíborfesték) állított elő. Az előállítás módját és lelőhelyeiket titkolták. Könyvtár, raktár listák nem maradtak fent, csak vallási szövegek.     
Baál vallás, az ábécé, öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj, len), fejlett ipar (kvarc üveg-fújás, textilfestés, hajóépítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek, bíborcsiga festék) jellemző. A vasgyártást tavi-mészkő segítségével, az átlátszó üveg készítését is a föníciaiak találták ki, a vasét talán a hettitáktól vagy a filiszteusoktól tanulták el. (Vízét Usu városból kapta.) Adódik a következtetés, hogy az amorita eredetű ugaritiak és flottájuk D-re menekültek, beleolvadtak a föníciai amorita-hurrita lakosságba. Az É-ra fekvő amorita Amurrú államban sok, korábban elmenekült hükszosz telepedett be, ők habiru (https://en.wikipedia.org/wiki/Habiru) néven is előfordulnak, hadviselt "obsitosok", jutott belőlük Föníciába is. 
Amurrú állam (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) kikötője  Arvad (Aradosz néven is) volt, lakossága amorita, kisebb részben lótenyésztő hurrita, továbbá habiru. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években jön létre az Amurrú Állam, rövid tengerparttal, Arvad, Szimirra kikötőkkel.  Délről Egyiptom, III. Thotmesz, Keletről a hurrita Mittani állam, É-ról a hettiták szorongatták. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ugariti_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9). 
Az Amarna levelek alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/UshuTyre-ben az 1300-as években már voltak raktárak. Tyre sziklára épült iker-kikötő volt, Föníciát későbbTyriának is nevezték. Az 1100-as években kolóniákat alapítottak az Égei-tengeren, Cipruson (Didó az alapító, Cipruson Venusz kultusz), É-Afrikában (Líbiában és Tuniszban), majd Szicíliában, Máltán, Korzikában, Ibériában (Tartessus és Cadiz városok). Uticát i.e. 1101 körül alapították majdnem elsőként, Kárthágót i.e. 814-ben alapítják a Tyre-i  Pygmalion és Didó
 
CÁDÍZ (GADÍR IBÉRIÁBAN, A MÁSIK LEGRÉGEBBI FÖNÍCIAI KIKÖTŐ NY-N, AZ AFRIKAI UTICA MELLETT)
A város Spanyolország délnyugati részén az Atlanti-óceán partján a Cádizi-öbölbe benyúló félszigeten fekszik. A várost Gadir néven a föníciaiak alapították. A név jelentése "falakkal körülvett város".  A félsziget egyik fontos kereskedelmi központja lett, melyet az ősi nyugat-európai városok közül a legkorábbinak tartanak. A hagyomány szerint Cádizt i. e. 1100 körül a föníciaiak alapították, de a legrégibb régészeti leletek az i. e. 9. századból valók. Később a görögök a várost már Gadeira néven ismerték, melyet a monda szerint maga Héraklész alapított. Ebből az időszakból a város legfontosabb emléke a föníciai isten Melkart temploma. Néhány történész a templom hatalmas oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítja, Melkartot a görögök Héraklésznek tartották. (Wikipédia)
 
KARTHÁGÓ

A pun Karthágó legyőzte a korábbi föníciai-tuniszi kolóniákat, a líbiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalmát a mai Marokkótól Egyiptomig. Karthágó kapcsolata a régi föníciaiakkal nem volt mindig felhőtlen. Területéhez tartozott Szardínia, Málta, a Baleár-szigetek és Szicília nyugati része. Az Ibériai-félszigeten kolóniákat hoztak létre, Társis (nincs helye, de hajói tengerjáró hajók voltak. de Cádiz néven, a térség központjává vált. Az Itália elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál szervezte a második pun háborúban, majdnem megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. Aztán a várost a harmadik pun háborúban Róma leigázta, i.e. 146-ban rombolják le a rómaiak véglegesen, ezután a rómaiak újjá építik és a terület Róma éléskamrája lett. (Wikipédia alapján.)

Egy speciális, videós hivatkozás, igen gondos animáció a karthágói kikötőről, részleteiben is gondos, pl. az egyik vitorlán látható Astraté jele: https://www.youtube.com/watch?v=EdYhshaAZDY. A Karthágó-i hadikikötő építésének pontos ideje nem ismert. Karthágó Uticánál későbbi alapítású, 40 km-re Uticatól. (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia). I.e. 540-ig függetlenek és rivalizáltak. A 4. századra Karthágó meghódítja Utica-t, fél évezredig kereskednek együtt. (Ld. Függelék I.)

Ninive dombrművek

                             Ninive-i dombormű II. Szanherib asszír király (i.e. 704-681) idejéből, pun kereskedelmi és döfőorros hadi hajók (4)

A punoknál alakult ki a "hosszúhajó-kerekhajó" különbség. hosszúhajó, gálya típusú hajó egy gyors, általában 25–30 m hosszú, evezővel hajtott (kiegészítésként vitorlával ellátott) fahajó. Katonai és kereskedelmi célra épült, vegyesen. A kerek hajó széles gömbölyű hajó volt, mely első sorban a vitorlájával haladt. A szélesség:hosszúság arány kezdetben 1:2,5 vagy 1:3,5 körüli, aztán a hosszukat megnövelték, alkalmasak hosszú tengeri utazásokra és nagy rakomány befogadására. 

A punok építettek szétszedhető hajókat is: feljegyzésekből tudjuk, hogy a hajókat alkatrészenként lehetett szállítani, pl. III. Thotmész épített szétszedhető hajót, az Eufráteszhez szállították a hajóit Szíriában a hajóit. II. Szanherib  hajóit is az Eufráteszhez szállították, (3,54.o.), vadászat céljára építettek számára két evezősoros hajót is. 

II. Sargon fia építtetett a föníciai mesterekkel egy hajót oroszlánvadászat céljára, aminek a domborművét ismerjük (3, 54.o.). A lófej- előre dőlő halfarkas díszítésen túlmenően a lelet fontos: az első két evezősoros hajó, i.e. 700-ból. (Érdekesség, hogy II. Sargon fia  előre megmunkált alkatrészekként szamarakon szállította a hajókat az Eufráteszig és ott rakták össze. Hasonló módon az egyiptomiak is szállítottak hajókat, még  Mezopotámiában is.) A két evezősoros hajóról sikerült egy képet találni:

föníciaiai hajók

Az első  két sor evezős pun hajók, rostrumos gálya és felül egy szállító hajó, II. Szanherib (i.e. 704-681) idejéből (4)

Ffönici

Felső rajz: i.e. 1175 előtti ugariti, alsó rajz: i.e. 1175 utáni pun kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros és fenékgerendával épült, de nem gerinces hajó (4)

*

Third Mari Assyria helyett Subartu írandó

A HarmadikMarii Birodalom, i.e. 1764 körül, kb. i.e. 1760-ban Hammurapi lerombolja Marit, lakói elmenekülnek Yamhadba, Ugaritba, Eblába.(https://en.wikipedia.org/wiki/Mari,_Syria)

 


 

 
IRODALOMJEGYZÉK
 
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat ,és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.
 
Utolsó módosítás   2020 05. 05. 
 
 
FÜGGELÉK I.

KARTHÁGÓ KIKÖTŐJÉNEK TÖRTÉNETE

A pun hajók építő műhelye a karthágói hadi kikötő volt, a mellette lévő kereskedelmi kikötőből (láncokkal zárható volt a szűk bejárat) indultak a búzával, lencsével, marhabőrrel, borral, olajjal, fém- és üvegáruval, sóval és talán faszénnel megrakott hajók. Kereskedtek mindennel, amire volt vevő, pl. farönkökkel, szép kövekkel, alabástrommal. (Az alabástromot porrá törve, fehér homokkal keverve gipszként, malterként használták.) A drága árukat a egyiptomiaknak (cédrusrönköket), görögöknek (fajanszot, malachitból készített kerámia, a malachit rézérc, máznak is, és porrá törve színező anyagnak is használták, ld. a rézolvasztás eredetét) és az etruszkoknak adták el. A görögökkel sokat hadakoztak, Szicíliai voltak a legélesebb konfliktusok. A görögök gyarmatosítása Ny-n -mert alig volt gabonájuk- egy időben kezdődött a föníciai terjeszkedéssel, az i.e. 8. századtól: az Ugaritból átvett görög írás megjelenésétől tartott a klasszikus Korinthosz-Athén-Spárta korszakon át a hellenizmusig. A föníciai-görög gyarmatok: Szicília, Korzika, Elba, Ibéria ércekben gazdag területek és ércolvasztás nincs faszén nélkül (fémolvasztás van): az egyiptomiak, föníciaiak és a görögök is ismerték a fa kiszárítását füstmentes égetéssel (http://www.ascsa.edu.gr/pdf/uploads/hesperia/148074.pdf).

anchient carthage tananozni

Fantáziakép Karthágóról az i.e. 2. században, túl rendezettnek tűnik (4) 

Karthágó kikötőjének építési dátumait -többször bővítették, átépítették- még közelítőleg sem lehet tudni. Becslés, hogy az Uticaval történ vetélkedés után, i.e. 540 és 480 között már több mint kétszáz hajós flottát tudtak építeni sorozatgyártással, tehát a kör alakú, így a 2 méter mély, 220 darab sólyával, vízi rámpával rendelkező mesterséges hadikikötő építési dátuma erre az időszakra tehető. A későbbi, ma ismert formáját, magas falakkal i.e. 220-210 között nyeri el. (https://www.ancient.eu/Carthaginian_Naval_Warfare/). A 2 méteres mélység kicsinek tűnik, de a hajók jellemző merülése 90 centiméter alatt volt. 

A régészeti kutatások feltárták, hogy az északi hadikikötő bejárata a déli kereskedelmi kikötőből nyílt. A kereskedelmi kikötőtől nyugatra feküdt Ta’anit temploma (holdistennő), ahonnan volt még egy bejárat. A bejáratokat láncokkal lehetett lezárni. A mólókon sólya-dokkok voltak, amelyek kétszázhúsz hajó befogadására alkalmas hajókihúzó helyek voltak, valamint a felszereléseket, alkatrészeket, szerszámokat tároló raktárak. Mindegyik sólya-dokknak két ión oszlop tartotta a homlokzatát. Egymás mellett sorakozva, a kikötőt és a szigetet körülvevő oszlopcsarnok látszatát keltette. A kereskedelmi kikötőbe érkező idegenek nem tudták szemrevételezni a hajókészítő műhelyeket, mert a hadikikötőt kettős fal vette körül, és a városba igyekvő kereskedők útját úgy alakították ki, hogy elkerülje a hajókészítő üzemeket. A hadikikötő közepén fekvő kis sziget (Îlot d’Admirauté) a 2. században egy oszlopcsarnokokkal övezett piazza lett, melynek közepén egy templom és egy nyolcszögletű épület emelkedett. Az oszlopcsarnokokban később kis helyiségek jelentek meg, ami a helyet hasonlóvá tette az ostiai épületekhez. Egyesek szerint a kikötői sziget újjáépítése Commodus gabonaszállító flottájának megszervezésével (classis Commodiana) és a város 186-ban történt római újra alapításával függ össze. A rómaiak a négyszögletes kikötőt is jelentősen átépítették, kibővítették. A kikötő bejáratánál hosszan a tengerbe nyúló hullámtörő mólót építettek, a keleti oldalon pedig raktár épületeket, mintegy másfél kilométer hosszan. (http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2015/03/2014_01_grull.pdf). A kereskedelmi kikötő méretei: 456 m x 356 méteres és 20 m széles csatorna kötötte össze. A hadi kikötő É-n 325 méter átmérőjű volt, magas fallal körülvéve, közvetlen tengeri kijáratát a Harmadik Pun háború idején nyitották. A szigeten egy templom állt, itt nem voltak sólyák. (https://www.ancient.eu/Carthaginian_Naval_Warfare/).

 Legismertebb felfedező útjuk: II. Néko i.e. 595-ben egy föníciaiakból álló flottát indított el a Vörös-tengeren, amely három év múlva Afrikát megkerülve

Gigraltárnál tért vissza. (3).