ÓKORI EGYIPTOMI BÁRKASZENTÉLYEK
(2022 02. 02.)
ABSTRACT
A templomokban a néha csak 50-60 centiméteres, valamely isten szobrát szállító bárkának külön termet építettek a Szentély előtt, de néha magában a Szentélyben tárolták a hordozható súlyú bárkát. A piramisok építésének korában, i.e. 2600 körül, még a Völgytemplomban volt a Bárkaszentély helye. / ANCIENT EGYPTIAN ARK SANCTUARIES: In temples, a separate room was built in front of the sanctuary for the ark, which was about 50-60 cm long and carried a statue of a god, but sometimes the ark itself was stored in the sanctuary, where it was portable. At the time of the construction of the pyramids, around 2600 BC, the Valley Temple was still the site of the Ark Sanctuary.
II. Ramszesz templom faliképén a bárkahordozók (4)
BEVEZETÉS
"Az ókori Egyiptom fennmaradt jelentős épületei, a templomok kőből épültek, míg a világi épületek, a paloták könnyebben pusztuló anyagokból, vályogtéglából, legkorábban nádból. Az egyiptomi templomok szerkezete, az egy tengelyre felfűzött termek, ezek egymásba nyíló sora, az oszlopcsarnokok, szentélyek sorrendje viszonylag korán kialakult, és a birodalom egész történelme során változatlan maradt. A bonyolult jelképrendszerrel rendelkező templom több eleme a teremtést és a megújulást szimbolizálta, kapu volt az emberek és az istenek világa között.
A predinasztikus korban az első ismert templom a felső-egyiptomi Nehen (görög nevén Hierakónpolisz) temploma. Nehen i. e. 3500 körül Egyiptom egyik legfontosabb települése volt, a lelőhelyen fontos leletek kerültek elő, pl. a Narmer-paletta (nagy méretű zöld és fekete színű szemfesték keverő palettája, 2) Nehen temploma téglalap alaprajzú volt. Előtte egy ovális, kb. 32×13 méteres területű udvar helyezkedett el, melyet iszappal burkolt sáskerítés vett körül. Az udvarban volt egy szent domb, mely a teremtés vizéből kiemelkedő világot jelképezte, valamint egy oszlop, melyen zászló lobogott vagy sólyomszobor volt a tetején. A templomépület előtt 12 méter magas zászlótartó faoszlopok álltak. A zászlórudak mellett az egyiptomi templomok egy másik jellegzetességét is meg lehet már figyelni: a későbbi templomok befelé fokozatosan csökkenő épületmagasságát. (A szent domb a nílusi hátságok jelképe, melyek árvízkor kiemelkedtek a vízből, és anelyekeb megtelepedtek korábban.)
A piramisok építésének korában, i.e. 2650 után a Völgytemplom része volt a Bárkaszentély, a későbbi templomokban a szentélyek lehettek zártak, ekkor ezek egyben bárkaszentélyek is voltak, melyeket naosznak neveznek és baldachin szerűen nyitottak. A naosz esetében az istenképmást minden oldalról fal vette körül, és az egyik oldalán a kétszárnyú ajtó kapott helyet. A naoszokat egy pódiumra helyezték, így lépcsőkön lehetett megközelíteni. A Nílus-hátak, szigetek, melyeken megtelepedtek, emlékét örzik a megemelt szentélyek. Az oszlopos termek nádasokat jelképeznek a kutatók szerint.
Nehen alsó-egyiptomi, deltai megfelelője Butó városa volt. Ennek legkorábbi temploma még nem került elő, de úgy tűnik, a felső-egyiptomi magas, keskeny, íves tetejű templomokkal ellentétben itt szélesebb, alacsonyabb épületeket emeltek. A III. dinasztia idején Dzsószer piramis templomában mindkét épülettípus megjelenik az egyiptomiak hagyománytiszteletének példájaként. (Itt temetési hajót, Napbárkát nem találtak még.) Korai épületekről tudomásunk van a felső-egyiptomi Abüdoszban is. Itt legalább tíz épület datálható a predinasztikus korra, illetve az első két dinasztia idejére. A magas téglafallal körülvett, kb. 65×122 méteres területen a szentélyépületen kívül valószínűleg szent domb is emelkedett. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_templom%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet).
Az Óbirodalom idején a királyi székhelytől távolabb építették a kultusztemplomokat, Abüdoszban is. A királyi templomoknál már megjelennek azok a jellemző elemek, melyek Egyiptom történelme folyamán végig kísérik a halotti templomokat. A korszak jelentős épületei a Memphisz közelében épített piramisegyüttesekhez tartozó piramiskertekben található halotti templomok. A Nílus partján, vagy az oda vezető csatorna partján állt az épületkomplexum bejárata, a völgytemplom és kikötője, innen fallal övezett út vezetett az elhunyt király kultuszának szentelt halotti templomához. A halotti templom eleinte a piramis északi vagy déli oldalánál épült, a IV. dinasztia idején alakult ki a templomok kelet-nyugati tájolása.
Szahure fáraó piramiskertje, Abusir (Az útat metszetben modellezték, Metropolitan Muz.)
Az Óbirodalom kora a III-VIII. dinasztia uralkodási ideje. A III. dinasztia leghíresebb fáraójának, Dzsószernek Imhotep épített egy szakkarai piramist, síregyüttest és sírkertet. Ez az első, Lépcsős piramis egyben az első monumentális kőépítmény és az első név szerint ismert építész, Imhotep tervezte. A kezdetben nagy masztabának tervezett sírépítmény többszöri újragondolás után alakult lépcsős piramissá. A kőfalazási technika még nem tökéletes, az architektonikus és tagoló, sokszor növényi formákat, palotahomlokzatot, álajtókat (Függelék) utánzó elemeket a falazatból faragták. A piramisegyüttesek a mai Gizában a halottkultusz monumentális sírépítményei, részei: a halotti kamra és az odavezető folyosók, a kikötő, a völgytemplom, felvezető út, a halotti templom, áldozati oltár, a szentély. Az áldozati oltár mellett állt a Napbárka-makett, néha külön szentélyben vagy a Szentély területén. A templomok jellegzetessége téralakítás szempontból a fordított T alaprajzú, többhajós pillércsarnok. Hafré idején már megtalálhatóak azok az elemek, melyek később is jellemzőek a királyi halotti templomokra: a bejárati csarnok, az oszlopos udvar és ezen túl a szentély a király szobraival.
A piramiskertek szerkezete: Piramis, Halotti templom, Templomudvar és Oszlopcsarnok, fedett út, Völgytemplom a Bárkaszentéllyel, Kikötővel a Nílus partján (4, Forrás: Alberto Siliotti)
A gizai piramisoknak saját kikötőik voltak (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html)
Naptemplom, az V. Dinasztia idejétől építették, hatról tudunk, kettő maradt ránk és igen romos állapotban (4)
A halotti templomok egyik változata a Naptemplom. A naptemplomokat az V. dinasztia idején épültették, és az elhunyt uralkodó Ré napisten tiszteletére. Hasonlítottak a piramisegyüttesekhez, de piramis helyett hatalmas obeliszk állt, előtte áldozati oltárral. Összesen hatról tudunk, ebből négyet még nem találtak meg; felismerhető formában egy templom maradt ránk; ebből következtetünk a többire. Kelet-nyugati tájolásúak lehettek, itt is az áldozati oltár mellett Napbárka-makett állt, néha külön szentélyben vagy a Szentélyben."
A kutatás célja a hordozható bárkákra vonatkozó ismeretek kutatása volt. A kutatás eszközei az internetes keresés és néhány lexikális forrás, könyvek voltak.
MIKOR TELEPEDTEK LE A NÍLUS-VÖLGYBEN AZ EGYIPTOMIAK?
A teremtésmítoszaik feltehetően tükrözik a betelepedés módját, legrégebbi szentélyeik a betelepedésnek és a teremtésnek állítanak emléket. A Nagada kultúrák a kőrézkori Badari kultúra és a dinasztikus korszakok között helyezkednek el, a predinasztikus kor utolsó jelentős szakaszait képviselik. Három fő periódusuk volt: az i.e. 4. évezredre eső Nagada I és Nagada II, valamint a Nagada III kultúrák. (1,2). A kerámia és az etiópiai obszidián elterjedése jellemző. A Nagada III (körülbelül i. e. 3200–3000) korszakra már nagy mennyiségű halotti kelengyével ellátott sírok, hengeres üvegedények (tégelyek, vázák), az írás megjelenése a jellemzőek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra).
Az i.e. 5. évezredben telepedhettek le, Asszuán környékén és attól É-ra terjeszkedtek, ahogy a Nílus feltöltötte a völgyét iszappal. A Nílus-völgy ekkor még mocsaras, sással, náddal benőtt terület volt, amit minden júliusban elöntött az árvíz, amiből csak folyóval párhuzamos hátságok emelkedtek ki. A hátságok kialakulásának oka a Nílus által szállított nagy mennyiségű iszapos hordalék anyag. A Nílus sok millió éve először mély medreket, szurdokokat vájt magának, majd feltöltötte azokat és folyamatosan változtatta a medrét. Asszuánnál is az üledék folyamatosan megemelte a folyómedret, a folyó másik ága, Bahr Jusuf a neve, Nyugat felé folyt és létrehozza a Moeris-tavat Faiyumnál [https://en.wikipedia.org/wiki/Nile]. Faiyum mocsarait már az óegyiptomiak szárították ki, tették termőterületté.
Az ősi Alsó Egyiptom. A Deltában a Nílusnak hét ága volt, ma kettő, i.e. 3500-ban már lakott volt (Butoban sumer telep, 2, 43.o. volt, 4)
A betelepülés Ny-ról, a Szaharából és D-ről történt. I.e. 2400 körül a sivatagosodás már olyan erős volt, hogy népvándorlásokat váltott ki. Pl. az akkádok, amoriták elvándorlását is a Szír-sivatagból É-ra, akik az Eufráteszhez vándoroltak. "A Szahara éghajlata a jégkorszak vége után, i. e. 8000 és i. e. 6000 közt az élővilág számára kedvezőbbre fordult, mert az északon zsugorodó jégmezők alacsony nyomású övezeteket alakítottak ki, sok csapadékkal. A monszunzóna északabbra húzódott, és megakadályozta a Szahara déli részének kiszáradását. A nyári monszun idején a szárazföld feletti száraz levegő felemelkedik, és helyébe az óceán felől érkező nedvesebb levegőt, esőt hoz, így a Szahara nyáron volt csapadékosabb. I. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére húzódott vissza, ami a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozta, hosszú ideig tartott: az éghajlati hullámzások flóra-, fauna- és embervándorlásokat okoztak. A terület mai formáját mintegy 2700 évvel ezelőtt nyerte el. I. e. 7000 és i. e. 2000 közt a Középső-Szahara síkságain dús füvű puszták hullámoztak, gazdag állatvilággal, folyókkal, mocsarakkal, nádasokkal."
Az i.e. 5. évezredben már a kivállasodás volt a jellemző, mert a folyó már nem, vagy alig változtatta a medrét, ekkor a szállított hordalék szemcse mérete és a víz sebessége kisebb volt, mint korábban: a part közelében több hordalékot terített szét, mint a folyótól távolabb, ami vállakat, hátságokat, szigeteket képezett a folyó mentén. Ezeken a hátságokon telepedtek meg az ókori egyiptomiak, és művelték a földjeiket a Nílus mentén. Árvíz idején csak a falvak emelkedtek ki a vízből, nádhajókkal közlekedtek. A hátságok, a kivállasodás kialakulásának sajátos következménye, hogy csak az évről-évre magasabb, nagyobb árvizek tudták elárasztani a Nílus völgyét, amiért fokozatosan É-ra kellett terjeszkedniük a földműveseknek, ahol kevesebb hordalékot rakott le a Nílus. A terjeszkedés az É-n élőkkel konfliktusokhoz vezetett: Egyiptom i.e. 3000 körül, Menes (Meni, https://hu.wikipedia.org/wiki/Meni) fáraó által történt első egyesítésének egyik oka lehetett ez a terjeszkedés É-ra.
I.e. 4500-től a mai Asszuáni gáttól É-ra elkezdődött egy fokozódó aszály-folyamat, amely ma is tart. A folyamat kiszárítja a Szaharát, amely főleg Dél felé terjeszkedik. A Nílus Asszuán – ahol 8 m mély- után , amíg a gátat meg nem építették, vállakat épített, erről egy kép:
A kivállasodás folyamata, minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m-nél, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette, megemelte a Nílus vállait ott, ahol kiöntött. (4)
Az ókori egyiptomi teremtésmítosz az isteni teremtést úgy írja le, hogy egy földhalom, egy domb emelkedett ki az ősvízből, ami megfeleltehető a Nílusra vonatkozó ismereteinknek. Valószínű, hogy a templom központi szentélye szimbolizálta ezt a földhalmot, szigetet, mert a fennmaradt templomok esetében egyértelműen megfigyelhető, hogy a szentély padlószintje magasabban helyezkedik el a többi részhez képest. Az ókori egyiptomiak úgy képzelték el, hogy hullámzó, örvénylő vízben állt a földhalom, melyet nád- és papiruszerdő vett körül. Az isten jelképe a szigeten egy fából, nádból, sásból, és iszaptéglából készült zárt épületben tartózkodott, erre utalnak az archaikus korban emelt szentélyek, melyek a elbomlott építőanyaguk miatt nem maradtak fenn, de ábrázolásaikat ismerjük. A világ keletkezésének és az első templom létrejöttének egy változatát az edfui templom falán lévő feliratok mesélik el, beleértve azoknak a leírását, akik segédkeztek a teremtő Hórusz istennek, a Sólyom istennek.
SZENTÉLYEK
"Szentélyeket az ókori Egyiptom történetének valamennyi korszakában építettek, és regionális változatok is megfigyelhetőek. Legkorábbi képi ábrázolásuk a késői Predinasztikus és az Archaikus kor pecséthengerein, buzogányfejein, palettáin és díszített kerámiáin jelentek meg, valamint kis modelleken, melyeket a korai templomokban és a körülöttük elhelyezkedő raktárokban temettek el. A pecséteken és buzogányokon stilizált templomépítmények láthatóak, melyeket nád, gyékény, fa és talán textil keverékéből építettek. Az építménybe olykor a templomok felé tartató felvonulásokat is megörökítették. Hordozható szentélyt is ábrázolnak, amit bárkában hordoztak körbe. Ezen szentélyek közül néhánynak a formája a 3. dinasztia elejére már állandósult." Dzsószer szakkarai piramiskertjében kőből újra építették a faépületeket. A szentély előtti helyiség a bárkaszentély volt, ahol az isten hordozható processziós bárkáját tárolták, amit néha közvetlenül a szentélyben helyeztek el. E bárkáknak négy hordozó rúdjuk volt, és négyszer öt pap szállította a körmeneteken a bárkákat. Amennyiben hajóval kellett utazni az isteni képmásnak, akkor a bárkát feltették egy valódi hajóra. A bárkaszentély vagy megelőzte az isten szentélyét, vagy pedig azon belül helyezkedett el.
A Völgytemplomokhoz, kikötőkhöz hosszú útak vezetettek, a kikötőkhöz csatornákat építettek (4)
A piramisok építésének korában, i.e. 2650 után a Völgytemplom része volt a Bárkaszentély, a későbbi templomokban a szentélyek lehettek zártak, ekkor ezek egyben bárkaszentélyek is voltak, melyeket naosznak neveznek és baldachin szerűen nyitottak. A naosz esetében az istenképmást minden oldalról fal vette körül, és az egyik oldalán a kétszárnyú ajtó kapott helyet. A naoszokat egy pódiumra helyezték, így lépcsőkön lehetett megközelíteni. A Nílus-hátak, szigetek, melyeken megtelepedtek, emlékét örzik a megemelt szentélyek. Az oszlopos termek nádasokat jelképeznek a kutatók szerint.
A nyitott típus esetén – melyet azokban a templomokban használtak, ahol nem volt külön bárkaszentély – a szentély két oldala nyitott volt, s így baldachinhoz vált hasonlatossá. Ebben állt az isten hordozható bárkája egy állványon, vagy lábazaton. Az isten képmását, szobrát a bárka kabinjában vagy a legbelső szentélyben tartották. Az ebbe a típusba tartozó szentélyeket nem helyezték emelvényre, talán azért, hogy az isten hordozható bárkájának mozgatása könnyebb legyen. A legkorábbi bárkák anyaga nád és valószínűleg fa volt, és talán tamariszkusz fa volt. (https://maatkara.extra.hu/tortenelem/templomok1.htm)
Az Edfu-i temlom Bárkaszentélye hordozható bárkával és az istenszobor házikóval (4)
A Philae-i temlom faliképén látható bárka (Bal alsó sarokban a bárkahordók) (4)
A hordozható bárka építménye hagyományosan ismétlődik, 4x5 ember vitte (4)
A legbelső szentély volt a templom legszentebb része, melyet általában a főtengely mentén, a bejárattól legtávolabb eső részben helyeztek el. Itt állt az isten képmása. Finoman megmunkált kemény kőből készítették, a jelentős templomokban fa szolgált a szentélyek alapanyagául. Ezeket néha díszesen festették, vagy üveg-, esetleg drágakőberakásokkal díszítették, néhányukat pedig fémlemezekkel (például arannyal) vonták be, vagy pedig bonyolult áttört fa, illetőleg fajansz oldalakkal látták el. Az épületfeliratok és a fennmaradt leletek szerint a szentélyeket általában kétszárnyú, bronz- vagy aranylemezzel bevont fa ajtóval zárták el a külvilágtól, melyet esetleg egyéb értékes anyaggal, például drágakőberakással is díszítettek. Sok naosz ajtaja befelé nyíló volt, így nyilvánvaló, hogy az isteni képmás hátul foglalt helyet, gyakran egy kisebb belső fülkében. A kő és fém, vagy tömör fa szerkezet használata lehetővé tette, hogy falaikat vésett vagy festett jelenetekkel lássák el, az archaikus szentélyeknél ez még nem volt lehetséges.
Tutanhamon sírjában talált ibexes (kőszáli kecske, ORYX DAMMAH) bárka modell (British Muzeum)
A szoborház mérete a tárolt kultuszszobor nagyságától függött, ami ritkán érte el az 50-60 cm-es magasságot. A későbbiek több méteresek. Kivételes magasságú naoszra Tutankhamonnál, a megistenült király kultuszszobrainak szentélyénél láthatunk példát.
Szép bárkamodell ibexes szoborházzal (4)
Múmia szállítása nádhajón (4)
TEMPLOMOK ALAPRAJZA, SZERKEZETE
Általános szerkezet:
a Nílus partján álló völgytemplom, ahonnan a tényleges templomhoz vezető út indul;
a templomhoz vezető út a dromosz; ami mellett mindkét oldalt szobrok állnak;
a templomegyüttest kerítő falon nyílik az első pülón (kapu);
ezt egy nyitott oszlopos templomudvar követi, az után,
a második pülón is lehetett,
a hüposztil oszlopos csarnokba jutunk, ami után,
a második templomudvar következik,
ezután egyre kisebb udvarok és termek váltogatják egymást egészen a szentélyig.
Fontosabb termek: a bárka terme, áldozó asztal, azaz az oltár terme, esetleg kápolnák, kincstárak, raktárok,
A piramis korszak után épített templomok általános szerkezete, A kultuszszobor a legbelső szentélyben állt, a szentélyből a bárka útja a templom tengelyén vezett végig (4)
A Karnak-i templom: Pilon, Oszlopos udvar, Oszlopcsarnok, Bárkaszentély, Szentély (4, Hypostyle: fedett oszlopcsarnok (https://en.wikipedia.org/wiki/Hypostyle)
"A karnaki templomban III. Ramszesz (i.e. 1156-i.e.1221) két kis templomot építtetett, az egyik bárkaszentély volt, az Amon templom első dvarából nyílt és a halotti templom kicsinyített mása volt. A karnaki templom kelet-nyugati főtengelyére merőlegesen, dél felé udvarok sorát alakították ki, ezeket választja el egymástól a VII. pülón (III. Thotmesz) és a VIII. pülón (Hatsepszut). III. Thotmesz király (Kr. e. 1458 – 1425) lebontatta a középbirodalmi szentélyt, így a templom közepén tágas udvar keletkezett. E mögött építtette fel az új szentélyt. Ennek központi része, Ámon isten lakóhelye egy növényeket ábrázoló képekkel díszített terem, a „botanikus kert”. Hatsepszut bárkaszentélyét leromboltatta, helyére saját bárkaszentélyt emelt... A hüposztül csarnokot nyugat felé a II. pülón zárta le. Az előtte lévő udvart a Harmadik Átmeneti Korban építették (I. Sesonk király, Kr. e. 945 – 924, XXII. dinasztia), majd a Ptolemaiosz-korban azt az I. pülónnal zárták le. A jelenlegi bárkaszentélyt Nagy Sándor féltestvérének és utódának, Philipposz Arrhidaiosz makedón királynak uralkodása alatt (Kr. e. 323 – 317) készítették."(https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/ujbirodalom/thebai-templomepiteszet-karnak-luxor-medinet-habu)
A templomokban a zónák a templom fő tengelye mentén helyezkedtek el, amelyekben a magasság csökkent, ahogy a pülonból haladunk a templom belseje, a szentély felé. A külső területek, mint a kikötő, a processziós felvonulási útvonalak és a körzet falain belül lévő egyes területek minden egyiptomi számára elérhetőek voltak. A következő zóna a templom pülonkapuja és külső udvarai csak a papok, illetve néhány alkalommal a nép képviselői számára voltak hozzáférhetőek. A belső csarnokokba csak felszentelt papok léphettek, végül a szentélybe már csak a király és a legmagasabb rangot viselő papok.
A Luxori templom (4)
A Luxori templom alaprajza (4)
A szentélyt körülvevő kisebb kamrák a kisebb helyi istenek, illetve a különböző ünnepek alkalmával „látogatóba” érkező istenek kultuszát szolgálták, másrészt a szertartásokhoz szükséges ruhákat, kellékeket, ékszereket, egyéb tárgyakat tartották bennük. A szentélyhez a bárka útjának és a szertartásoknak megfelelő sorrendben csatlakoztak az oszlopcsarnokok és udvarok, melyek minél távolabb voltak a szentélytől, annál szélesebbek és magasabbak voltak. Kifelé haladva a következő elem a hüposztil csarnok, a fedett oszlopcsarnok, melyből a legimpozánsabb Karnakban található. A Szentély előtt lehetett az Áldozatok terme is, melyben az oltárokat helyezték el.
"A luxori templom nem egységes szerkezetű, sőt, még az sem biztos, hogy egyetlen templomról beszélhetünk. A mai első udvart, ami II. Ramszesz dicsőségét hirdeti, bizonyos jelek szerint már az ókorban sem tekintették a templom részének, mivel a korabeli iratokban ez más néven szerepel, és az Ipet Reszit név csak a templom déli, III. Amenhotep idején épült, majd többször átalakított és bővített részeire volt használatos. A kettősséget még ki is emeli, hogy a templom tengelye a második pylonnál megtörik, ami az egyiptomi templomok esetében meglehetősen szokatlan. Egyes vélemények szerint erre azért volt szükség, hogy az első pylon mögötti kis, háromosztatú thutmoszida bárkaszentélyt meg lehessen óvni, bár ez nem egészen illik bele az építtető II. Ramszeszről kialakult képbe. Mindenesetre szerencsénk van, hogy a szépséges és elegáns bárkaszentély így megmaradhatott, bár ma már annak feliratai is II. Ramszesz nagyságát tárják az istenek elé. Eredetileg azonban Hatsepszut és/vagy III. Thotmesz építtette,ez az egyetlen rész a hatalmas létesítményben, ami a thutmoszida uralkodókhoz köthető, ...feltételezhetően az Opet-ünnepig visszanyúló szokás szerint hajót hordoznak körbe. A holtak tiszteletére rendezett Völgy-ünnephez az Ámon-bárkát nyugatra, a Nílushoz vitték, míg az újévi Opet-ünnep alkalmából délre, a luxori templom felé."(http://egyiptom.freeweb.hu/magyar/luxorrejtely.html">http://egyiptom.freeweb.hu/magyar/luxorrejtely.html)http://egyiptom.freeweb.hu/magyar/luxorrejtely.html)
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
FÜGGELÉK
A SZTÉLÉKRŐL (Függőlegesen álló, szöveggel és képekkel festett és faragott kőtáblák az I. Dinasztia korától, leggyakrabban mészkőből és homokkőből)
A Szépművészeti Múzeum sztéléje (4)
Használata széles körben elterjedt az ókori Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban, továbbá Kínában és Belső-Mongóliában, valamint Közép-Amerikában az olmék és a maja civilizáció területén. A sztélék régi kultúrák, gyakran egész eltűnt népek vagy civilizációk tanúi. Esetenként a történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak, mint pl. Hammurapi törvényoszlopa, az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke, mely a párizsi Louvre-ban található. (https://en.wikipedia.org/wiki/Stele)
A sztéléket meghódított területek határainak megjelölésére, városalapítások vagy győzelmes csaták emlékének megörökítésére használták, esetleg azadófizetés határát jelölte. Állítottak sztéléket sírkőként, fogadalmi és templomokban vallási okokból. Általában található rajtuk kép és felirat is. A képek lehetnek kidomborodó vagy bemélyedő reliefek. A sztéléken hieroglifírást alkalmaztak, de alkalmanként előfordul a hieratikus írás is. Anyaguk kő, esetleg fa, gyakran ívelt tetejűek. Készítették temetkezési, tiszteletbeli és emléktábla célokra is. A Középbirodalom idején az íves rész dekorációja világosan elkülönül a sztélé többi részétől, míg az Újbirodalomban az íves rész és az alatta található rész nem válik el. (https://maatkara.extra.hu/tortenelem/sztelek.htm).
A legismertebb egyiptomi sztélék: a Kámosz-sztélék, amelyek a hükszoszok legyőzéséről számolnak be; a Győzelem sztéléje, amely egy núbiai fáraó hadjáratait írja le; Tutanhamon restaurációs sztéléje (i. e. 1336 - 1327), amely az Amarna-korszak után életbe léptetett vallási reformokat részletezi; és a Merneptah-sztélé, amelyen az izraeliták első ismert történelmi említése található. A ptolemaioszi időkben (i. e. 332 - 30) a fáraó és a papság által kiadott rendeleteket hieroglifákkal, demotikus írással és végül görögül írták fel a sztélékre. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%A9l%C3%A9) Neves sztélék a Rosetta-kő és Hammurapi törvényoszlopa (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%A9l%C3%A9), továbbá Mózes kőtábái. Az "elbeszélés szerint Isten a Sínain adta át Mózesnek a bizonyság két tábláját (2Móz 31,18). A táblát Isten készítette, és »ujjával« mindkét oldalát teleírta (2Móz 32,15k). Mózes kezében fogva levitte a hegyről a táborba, de meglátva az aranyborjút, amelyet Áron készített a népnek istenül, haragra lobbant és összetörte azokat (2Móz 32,19). Ezután az Úr Mózessel két új kőtáblát faragtatott, az előzőhöz hasonlót, és Mózes felvitte a kezében a hegyre (2Móz 34,1-4), és most már ő írta rá a szövetség igéit, a tíz igét (2Móz 34,27k). A táblákat a szövetség ládájában kellett elhelyezni (2Móz 25,16.21), ezt az 5Móz 10,1-5 szerint maga Mózes készítette el fából." (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/t-CA6DE/torvenytablak-CA7A4/) "A két kőtábla a megszokott ábrázolástól eltérően nem íves volt, hanem téglatest formájú. A kőtáblák a korai mértékrendszer szerint hat ököl magasak és hat ököl szélesek voltak, mélységük három ököl. mai mértékrendszer szerint ez megközelítőleg 45,5cm x 45,5cm x 22,5cm.. az első táblán az első öt parancsolat, a másodikon a második öt volt olvasható." Egy tábla súlya közel egy mázsa lenne.
A feliratok, illetve domborművek gyakran megörökítették az elhunyt alakját és fontosabb tetteit. Előttük a rokonok áldozatokat mutathattak be, a sztéléket a korai dinasztiák korától jellemzően a síremlékek bejáratának (álbejáratának, vakajtajának) két oldalán állították fel. Az Óbirodalom (i. e. 2686 - 2181) masztaba-sírjaiban a sztélék vakajtóként funkcionáltak, amelyek a jelen és a túlvilág közötti átjárást szimbolizálták, és lehetővé tették, hogy az elhunyt ajándékokat, áldozatokat fogadjon. Képmezőjük a sztélé tulajdonosát ábrázolta, gyakran családjával együtt és asztalnál. A határ-, vagy határmenti sztéléket a mezők és az országhatárok méretének és elhelyezkedésének jelölésére használták. A fogadalmi sztéléket kizárólag templomokban állították fel a zarándokok, hogy hódoljanak az isteneknek vagy a szent állatoknak. A fáraó, vagy vezető tisztségviselői, a templomokban olyan emlék-sztéléket állítottak, amelyeken uralkodásának fontos eseményeit részletezték. A 2. dinasztia idején a sírsztélék használata fokozatosan csökkent. Ahogy a sír felépítménye egyre nagyobb lett az Óbirodalom előrehaladtával, az áldozati ajándék hely egy olyan fülkébe került, mely részét képezte a sírhomlokzat dekorációjának. Az álajtó ebből a fülkéből fejlődött ki. Szakkarában a 3. dinasztia korabeli sírok álajtaiba egy négyszögletes sztélé került, amelyen a sír tulajdonosa áldozati asztal előtt ülve látható. Ilyen típusú sztélé már a 2. dinasztia korából is ismert, Helluánból[3] egy a Nílus keleti partján található nagykiterjedésű temetőből. Bár ezek a sztélék szorosan kapcsolódnak az álajtókhoz, később, a 4. dinasztia idején Gíza masztaba sírjaiban azoktól elkülönülve is megjelennek.
Abüdoszban, Felső-Egyiptomban a legkorábbi sztéléket, az 1. dinasztia idején állították fel, abból a célból, hogy jelöljék a királyok és a főemberek sírjait, halotti sztélék. Az 1. és 2. Dinasztiák királyi halotti sztéléi nagyméretű kőlapok voltak, lekerekített felső résszel, és csupán a fáraó keretbe írt neve volt felvésve rájuk. Mindig párban állították fel őket. Ezek a sztélék jelölték az áldozatok, ajándékok felajánlásának helyét a sír felépítményénél. Az előkelők sztéléi Abüdoszban sokkal kisebbek és kevésbé szépen kidolgozottak, mint a fáraóké, és az előkelők sztéléit nem párban állították fel. Valószínűleg a sírfelépítmény falaiba építették be azokat, vagy pedig az építmény előtt álltak. Néha nem csak az elhunyt neve és címe szerepel rajtuk, hanem egy ábrázolás is a halottról, akit gyakran állva örökítettek meg.(https://maatkara.extra.hu/tortenelem/sztelek.htm): a Középbirodalomban jelenik meg az a klasszikus sztélé típus, mely visszavezethető a tégla masztabáiban találtakra a 6-12. dinasztia közötti időszakban. Az Óbirodalom végén Abüdosz Egyiptom legfontosabb kultuszközpontjává vált és híres zarándokhely lett. Rendszeresen tartottak itt fesztiválokat és körmeneteket. A legtöbb sztélét a felvonulási útvonalak mentén állítottak fel, de néhányat olyan kis szentélyben helyeztek el, amelyek szobrokat is tartalmaztak. Ezek a sztélék egyfajta helyettesként szolgáltak, általuk a kőtábla állíttatója az isten közelében lehetett, részt vehetett az ünnepein és részesülhetett az áldozati ajándékokból.
Képhordozó (4)
Fogadalmi, füleket ábrázoló sztélé (Torínói Egyiptom Múzeum)
A fogadalmi, füleket ábrázoló sztéléket szenteltek Egyiptom isteneinek, melyeket a magánszemélyek templomoknak vagy szentélyeknek ajándékozták. A templom külső falának támasztva, és a templomokon belül is elhelyezhették ezeket. Az emlék-sztéléket gyakran templomokban és szentélyekben állítatta fel a király vagy egy magas rangú személy, hogy emléket állítson egy sikeres hadjáratnak vagy egy bányászati expedíciónak, egy királyi építkezésnek, egy királyi házasságkötésnek, és egyéb fontos hivatalos eseményeknek, de királyi rendeleteket is tartalmazhattak. Sztéléket használtak a földek, birtokok, adminisztratív kerületek, városok, sőt az ország határainak jelölésére is. Ekhnaton (i.e. 1353 - 1336) a Memphisz helyett alapított új fővárosában például, a Közép-Egyiptomban található Amarnában sziklába vájt határsztélé jelölte a település kerületét. Ezek a fáraó 6. uralkodási évére tehetőek: a várost Aton emlékműveként építette apja parancsára.
Festett sztélék, ritkaságok (https://maatkara.extra.hu/tortenelem/sztelek.htm)
..........