KŐVEK MEGMUNKÁLÁSA, KŐVÁZÁK KÉSZÍTÉSE AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN
 
(2022 december)
 
 
ABSTRACT
Az első kővázákat, palettákat az egyiptomiak készítették, az első fahajókat is. A szemfesték keverő paletták korábbiak mint az első kőszobrok, mindegyiket csiszolással készítették, a kővázákat is. Az alapvető kőmegmunkálási módszerek a kövek pattintása, hasítása és a csiszolása, vésése voltak. A 0. Dinasztia idejéből (i.e. 3100 és i.e. 3000 között) már sok (több mint 10) paletta és sok (több mint 10) kőedény maradt ránk. Az agyagedények törékenyek voltak és átvették a tárolt anyag szagát, ezért készítették a munkaigényes, és csiszolással készített kőedények-et. Többek között test- és szemfestéket tartottak a kőedényekben, a szemfestékek anyagairól találtunk információt. A kőedények öröklődtek fáraókról fáraókra. Dzsószer idején sokat eltemettek, a korábbi fáraók neveit megtalálták az edényeken az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraók neveit (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). A nevezetes kőedény, kőváza gyüjteményt Dzsószer fáraó (i.e. 2668 - 2649) Lépcsős piramisa alatt találták meg. The Funeral Furnutire of Egypt: Stone and Metal Vases címmel Sir W. M. Flinders Petrie (megszerezhetetlen) könyvet írt az akkor ismert kővázákról (Publications of the Egyptian Research Account and British School of Archaeology in Egypt, 1937, reprint Aris & Phillips, Warminster, 1977). 
Megvizsgáltuk, hogy mit lehet tudni az i.e. 3000 előtti Nagada korszak kőbányászatáról, kőmegmunkálásáról, és annak eszközeiről. / STONE CARVING, STONE VASES IN ANCIENT EGYPT: The first stone vases and palettes were made by the Egyptians, as were the first wooden ships, and the stone vases, the eyeshadow mixing palettes, as well, the vases and palettes predate the first stone sculptures. From the time of Dynasty 0 (3100 BC to 3000 BC) we have many (more than 10) palettes and many (more than 10) stoneware. Clay vessels were fragile, so labour-intensive funerary stone vessels, stone crucibles, were made, perhaps to hold eye-paint, and were handed down from pharaoh to pharaoh. The names of earlier pharaohs from the First and Second Dynasties have been found on the vessels: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). The famous collection of stone vases, was found under the Step Pyramid of Pharaoh Djoser (2668 - 2649 BC). The Funeral Furnutire of Egypt: Stone and Metal Vases, by Sir W. M. Flinders Petrie (unobtainable), is a book on the stone vases known at that time (Publications of the Egyptian Research Account and British School of Archaeology in Egypt, 1937, reprint Aris & Phillips, Warminster, 1977).
 
BEVEZETÉS
A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Eredménye, hogy a kővázák, szemfesték tartó kőtégelyek, paletták, kőedények csiszolással készültek és korábbiak mint a kő szoborok, melyek kb. i.e. 3000 körül készültek. Lényeges állítás, hogy a kőedények, paletták (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/palettes.htm) készítése i.e. 3200 körüli vagy még korábbi, megelőzi a kőszobrok készítését. A kővázák készítésének kezdeti időszaka a Nagada III. korszak korai (i.e. 3200 körüli), a predinasztikus előtti korszaka. I.e. 3000 körül építették az első nagy gátakat az új főváros, Memphisz végelmére, elkezdődött Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítésének több száz éves folyamata, ami i.e. 2700 körül ért véget, Khasekhemwyanan, Haszehemuima fáraó idején. Nagada III. korszak második felét, (≈ i.e. 3100 - i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra#Nagada_I_gal%C3%A9ria) a Nagada-kultúrák utolsó fázisát gyakran nevezik a 0. dinasztia idejének, mert ekkor már létezett a dinasztikus Egyiptomhoz hasonló államszervezet és Felső-Egyiptomnak voltak fáraói, pl. a Skorpió fáraó, akinek a vésett kőbuzogányát megtalálták.  A Nagada III. időszak már kiterjedt egész Egyiptomra, kulturális és technikai fejlődés a jellemző a korszakra: az első írásos emlékek, az első ábrákkal díszített festékpaletták, kővázák, a szereh (a fáraó nevének névkerete, először a Narmer-palettán) első rendszeres használata, az első ismert királyi temetők, az első nagy öntöző gátak, csatornák nyomai Memphisznél, kőfaragások, majd a kőszobrok megjelenése.
Haszehemui fáraó kőváza gyűjteményét Dzsószer ( ≈ i.e. 2650) piramisa alatt -ez az első piramis- alatt találták meg. A temetési kővázák egyedi egyiptomi leletek, más ókori társadalmakban nem találtak temetési kővázákat (későbbi Küklád-szigeteki, perzsa leletek és egy Uruk-i váza, i.e. 3000 körülről, Függelék II., ismeretesek). A kővázák készítésének eredetét, az első kőfaragásokat, szobrokat, festékpalettákat, kőbuzogányokat vizsgáltuk.   
Kemény kőtömbök kibontásánál (dolerit, diorit, pegmatit, kovakő) használták a kőékeket és a törő és vágó, két fapálca közé illesztett kőkalapácsokat, a kőgolyókat, ezeket is- doleritből és kovakőből- készítették, és más kövek pattintására, nagyolására is használták. Az ékek és kalapácsok mellett "kovakő (tűzkő) csákányfejeket is használtak, ezek keményebbek, törékenyebbek, mint a fémszerszámok, a fémszerszámok használatára kevés régészeti bizonyíték van. Tekintettel a fémek folyamatos ismételt felhasználására, a régészeti feljegyzésekben nyilvánvaló torzítás tapasztalható, mivel fémszerszámokat ritkán találnak a kőfejtőkben. A kemény bronzból készült eszközök elég szívósak voltak a puhább kövek megmunkálásához, de hamar eltompultak és koptak a keményebb kristályos, dolomitos és kovásodott mészkövek és a jól cementált homokkövek esetében, ezért teljesen alkalmatlanok voltak a kemény kövek megmunkálására. Használtak gazellák és gímszarvasok szarvából faragott csákányokat is.
A kőtömbök leválasztására kőből és fából készült ékeket használtak, amelyeket fából, kovakőből készült kalapácsokkal ütöttek be, néhány példa található a Tura-i mészkőbányákban, (https://en.wikipedia.org/wiki/Tura,_Egypt). A kőékeket később csak a vasékek tudták felváltani i.e 1000 után. A külfejtésekben a kőtömböket vizezett faékekkel úgy választották le a kőzetről úgy, hogy a repedésekbe vert ékeket locsolták, azok megduzzadtak és tágították a repedést. A tömböket a bányában csak elnagyoltan megmunkálták, ami a  (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet#Szersz%C3%A1mok,_eszk%C3%B6z%C3%B6k) szállítandó súlyt csökkentette, majd a tömböt a felhasználás helyére szállították. Az alapvető, a kőbányászatban használt szerszámok a kovakő, diorit kalapács és az ékek, kőből és fából, és talán a tűz voltak. Wadi al-Jarfban, az első kőmólós kikötőben, i.e. 2570-ből talált diorit kalapács tulajdonosát ismerjük a mellette talált, hasonlóan első papírusz alapján. A Nagy piramist építő egyik kőszállító csapat felejtette a kikötőben. Kőszerszámokkal -diorit golyóval- pattintással nagyolták, simították a Tura-i mészkövet, majd csiszolták homokkővel, horzsakővel. 
Az irodalomban fellelhető korai (az ≈ i.e. 3000 előtti Nagada korszakokban, és az ≈ i.e. 2600-as, az első piramisok építési éveiben alkalmazott) kőmegmunkálási módszerek kritikája: a régészek elterjedten írnak rézvésők és rézfűrészek használatáról. A réz használata az i.e. 2900- ie. 2600-as években terjedt el, és nem nagy kövek megmunkálásánál, ennek irodalmai: https://www.natureasia.com/en/nmiddleeast/article/10.1038/nmiddleeast.2018.93https://www.mining.com/egyptian-coppers-origin-revealed/https://archaeopress.wordpress.com/2017/03/17/metal-tools-of-the-pyramid-builders-and-other-craftsmen-in-the-old-kingdom/https://www.e-education.psu.edu/matse81/node/2124, általában a fémek hasznáéata: https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/metal/metalinegypt.html.A réz puha fém, ezért alkalmatlan kővésésre: kalapálásra nyúlik, edényeket készítettek és ma is készítenek rézből, nyújtással. A rézvésőket bőr, nád és más, rézzel megmunkálható anyagok esetén használhatták, ezért a rézvésők használatát a kemény kövek bányászatánál, megmunkálásánál kizártuk.
Használták a rezet, ékszerek készítésére: a Buhen-i rézolvasztó (https://en.wikipedia.org/wiki/Buhen) az i.e. 2600-as években működött. A vésőket termésbronzból készítették (egyet találtak Cheops, -azaz Hufu fáraó, ≈ i.e. 2570- diorit bányájában), és a hieroglifák, sztélék, szobrok mintázatainak vésésére használták. (Kevés bronz- és rézvésőt találtak, ezek egy mély fiókban elférnek a Kairói Múzeumban.) A széles termésbronz véső: élezhető fémvéső, fa, csont, bőr és puha kövek megmunkálására használták. (http://www.touregypt.net/featurestories/minesandquarries1.htm).
vessel materials
Kövek használata az ókorban Egyiptomban (Wikipedia)
KŐBÁNYÁK
A gránit és a mészkő bányászati technikája a piramisok építésének idejére már fejlett technológiának számított. A márványt, az alabástromot és a dioritot szobrok készítéséhez, a bazaltot szarkofágok készítéséhez, a dolomitot, kovakövet pedig a vázákhoz és a kemény kövek megmunkálásához használt kalapácsokhoz használták.(https://en.wikipedia.org/wiki/Stone_quarries_of_ancient_Egypt).

NÍLUSs

 Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum mélyföldre ömlött, a vízszint a dinasztiák kora után megemelkedett, a rakpartok a vízszint alatt vannak (4)

Az ókorban bányászott és megmunkált kőzeteket két nagyobb kategóriába sorolják, a "kemény" vagy "puha" kövek voltak. A "kemény" kövek általában vulkáni kőzetek, például bazalt, gránit, diorit, granodiorit, granodiorit, dolerit és porfirit, de ide tartoznak a metamorf kőzetek, például gneiszek, metagabbrók, szerpentinit, valamint az üledékes kőzetek, például a kovásodott homokkő (gyakran "kvarcitnak" nevezik) és a kovakő. A fáraó-korszakban kiaknázott legfontosabb kemény kőzetforrások az asszuáni gránit- és grano-diorit lelőhelyek, a Kairó melletti Gebel el-Ahmar-ban és az asszuáni nyugati parton lévő szilikátos homokkő, az észak-fájumi Widan el-Faras-ban lévő bazalt, valamint az alsó-núbiai Gebel el-Asr ("Cephren - Kefrén kőfejtő"), a  "Chephren-gneisz" (https://factsanddetails.com/world/cat56/sub404/entry-6154.html). Más keménykő lelőhelyek nagy része a Keleti-Sivatagban található. Csak az ezüstöt importálták, de bányásztak drágaköveket: smaragdot, malachitot (sehmet), türkizt (mafaket), karneolt, ametisztet és más drágaköveket. A féldrágakövek közé tartozott a türkiz, a berill, az ametiszt, a lapis lazuli és a malachit. Az ásványi anyagok bányászatához tartozott a só (nátrium-klorid, nátrium- hidrokarbonát), a Natron, a konyhasó egy változata, és a galenit, a kozmetikumokban használt ólomszulfid.  A fáraó-korszakban működő nevezetes kőbányák közé tartozik Gebel es-Silsila homokkőért, Tura és Ma'sara finom fehér mészkőért, Qua el-Kebir nagyon kemény mészkőért, Gebel el-Asr dioritért, Hatnub és Wadi el-Garawi (Helwan közelében) egyiptomi alabástromért (kalcit), Gebel Qatrani bazaltért, a Wadi Hammamat különböző gránittípusaiért, valamint számos Asszuán környéki kőbánya rózsaszín gránitért. Valójában Asszuánban és környékén igen kiterjedt kőbányászati tevékenység folyt, amely a későbbi időkben még jelentősebbé vált.
wadielmuluk1
Wadi el-Muluk kőbánya (https://books.openedition.org/cdf/5240)
silsila tom heldal
Puha köveken olyan üledékes kőzeteket értenek, mint a homokkő, a mészkő, a gipsz és a travertin. A mészkő-, homokkő- és travertin lelőhelyek nagyrészt a Nílus völgyében találhatóak, északon Kairó és délen Esna között. Az ókorban kitermelt legfontosabb lágy kőzetlelőhelyek Hatnubnál (travertin), a Kairó melletti Muqattam-hegyek térségében (mészkő), valamint Asszuán és Edfu között Gebel el-Silsilánál találhatók. A Nílus-völgyi lelőhelyek alól kivételt képeznek a gipszbányák, amelyek a legsűrűbben az észak-nyugati Fayumban fordulnak elő.
  
Wadi al Jart Khufu kikkőtő
Wadi al-Jarf, az első kőből épített kikötőben találták az első papiruszt ( ≈ i.e. 2570, Wikipedia)
Assu
Az asszuáni kőfejtő befejezetlen repedt gránit obeiszkje (43 méter hosszú). Az asszuáni vörös gránit és a bazalt volt a legelterjedtebb kemény kő, amelyet a gízai és abusiri Óbirodalomban piramisok építésénél használtak fel. Azt, hogy az igazán nagy köveket hogyan tették fel a hajókra, nem tudjuk. (https://titkostortenelem.org/osi-technologia/26-istenek-kofejtoi)
 
A Nílushoz csatornát ástak, az Assuáni kőfejtőben megtalálták a nyomait, kb 1 km hosszú és közel 2.2x20 méter keresztmetszetű volt. Az ásatások során egy 2,5 méter mély árokra bukkantak, (https://mult-kor.hu/cikk.php?id=19024), de a betörő talajvíz miatt nem tudtak eljutni az aljáig. "Néhány kutató úgy véli, hogy ez az árok kötötte össze a kőfejtőt a Nílussal. Az éves áradások idején a hatalmas gránitszobrokat könnyebb volt vízen szállítani, mint szárazföldön" A föld hőmérsékleténak mérésével és a felszínen mért szeizmikus visszaverődés segítségével próbálták meghatározni a csatorna vonalát. "A tavasszal és télen vett hőmérsékleti minták azt mutatták, hogy a csatorna még mintegy 150 méteren keresztül folytatódott, mélyült, de nem mehettünk tovább, mert akkor már beleütköztünk volna egy temetőbe". (Megjegyzés: az irodalomban nem vizsgált probléma, hogy a nagy köveket hogyan tették fel a hajó fedélzetére? Sajnos az eljárás leírása nem maradt ránk. Egy lehetőség, hogy a tömb mellé fatörzseket kötöttek, és a júliusi árvíz idején elvontatták a szállító hajó fölé. 1T követ már 3 - 3.5 m3  fával meg lehet emelni az oldalaira kötve a fatörzseket, alatta áthurkolták. (2.3 T/m3 kő, és 0.6 T/m3  fa fajsúlyokkal számolva.) Irodalmi elképzelések szerint a szállító hajót első lépésben sok kis kővel tele rakták, és fölé voltatták a lebegő nagy követ árvíz idején, és kidobálták a ballasztköveket. Ezzel a módszerrel tehették a szállító hajóra, de annak nincs nyoma.hogy a bányát elárasztották volna. A bányában rámpákat találtak....) 
A legnagyobb mennyiségben mészkövet bányásztak, de bányásztak vörös, szürke és fekete gránitot Asszuánban, alabástromot, dioritot, márványt, homokkövet, szerpentinitet, bíbor porfiritet, fekete palát a Wadi Rahanuból, bazaltot Fayumban és dolomitot is. A legkorábban a Nílus két oldalán lévő mészkőteraszok mentén foglalkoztak mészkő kitermeléssel, bányászattal, ezek a legkorábbi paleolitikus mészkő bányák a felszíni kitermelésre szolgáló gödrökből és árkokból álltak, a Nílus nyugati partján, Asyut és Sohag között félúton, a Nazlet khater 4-nél találhatóak: felső paleolitikus kőbányák (itt találták a csontcsákányokat), amelyek függőleges aknákat és földalatti járatokat is tartalmaznak. Az első két dinasztia idején expedíciókat küldtek még Núbiába is, melyek kicsik voltak a későbbi, akár húszezer embert is felvonultató expedíciókhoz képest. A fáraó-korszakban működő nevezetes kőbányák közé tartozik Gebel es-Silsila homokkőért, Tura és Ma'sara finom fehér mészkőért, Qua el-Kebir nagyon kemény mészkőért, Gebel el-Asr dioritért, Hatnub és Wadi el-Garawi (Helwan közelében) egyiptomi alabástromért (kalcit is), Gebel Qatrani bazaltért, a Wadi Hammamat különböző gránittípusaiért, valamint számos Asszuán környéki kőbánya rózsaszín gránitért, Asszuánban és környékén igen kiterjedt kőbányászati tevékenység folyt (http://www.touregypt.net/featurestories/minesandquarries1.htm). A nagy felületek simításához zúzott kvarcitból készült csiszolóport használtak, amelynek szemcséi a sivatagi homok lekerekített szemcséivel ellentétben éles szélűek voltak.  
bd879770804713e02e2bffa4cd810b7d
Ó-Birodalmi bányák a Nílus mentén, a világon ismert legkorábbi, a Ramesszidák korából származó, körülbelül i. e. 1160-ból származó térképen a Keleti-sivatagban, a Wadi Hammamatban található bányákhoz vezető útvonal látható, korábbi térkép nem ismeretes. (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/42-az-egyiptomi-piramisok-epitese-i-e-2600-koeruel.html?layout=blog)

A szobrokat és vázákat kemény anyagokból, pl dioritból készítették, a diorit egy gránit féleség, gránit kemménysége 5 és 7 között van a csillámtartalom függvényében, a bazalté 5.5 -6.5 között: 

drill12

Anyagok Mohs keménysége (https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/030751332701300130, ld. még https://en.wikipedia.org/wiki/Mohs_scale_of_mineral_hardness)

 KŐMEGMUNKÁLÁS A BÁNYÁKBAN
Gránit tömbök kitermelése Assuánban: a munkások (és nem rabszolgák) először eltávolították a gránit időjárás okozta sérült felső rétegeit, majd árkot ástak, és kijelölték a tömb (esetleg obeliszk) alakját, amely ekkor még az alapkőzet része volt.  A kb. 0,75 méter széles árkot több munkaterületre osztották, amelyeket az árok oldalán függőleges piros vonalakkal jelöltek ki, és amelyben egy időben több munkás dolgozott pl. az obeliszk körül. Az asszuáni kőfejtőben talált megrepedt félkész obeliszknél - hossza 43 méter, súlya közel 2000 tonna- a kőfejtő felügyelői által készített jelek még mindig megtalálhatóak az árok homlokzatán. Az árok mélyítése pattintásos módszerrel történt, megtalálták a diorit kőgolyókat, amivel ütögetéssel kis dabokat választottak le az alapkőzetből. Amint az árok elérte a szükséges mélységet, a munkások fokozatosan alávágták a tömböt, az alávágás a befejezetlen obeliszk esetében éppen megkezdődött. Az alávágás kellő méreténél kerültek  a kőtömb alá a szállításhoz szükséges fagerendák. Végül a kibontott tömböt, obeliszket vízszintesen talán kitolták (http://www.touregypt.net/featurestories/minesandquarries1.htm).
A kőmegmunkáló munkamódszerek közé tartozott a valószínűleg tűzgyújtás is, hogy a kőzeteket hőhatással gyengítsék, ezt a módszert Diodorus Siculus írta le az i. e. 60 körül írt Bibliotheca historica című művében. Van olyan feltételezés, hogy a híres befejezetlen obeliszk kitermeléséhez tüzet is használtak az asszuáni gránitbányában (https://per-storemyr.net/2014/09/30/fire-on-the-rocks-new-paper-on-firesetting-in-ancient-egyptian-stone-quarrying/), a tüzet a rossz minőségű felső alapkőzet eltávolítására használták. A tűzgyújtásos módszer írásos dokumentációja pedig egészen a Középső Birodalom idejéig, mintegy 4000 évre nyúlik vissza. A módszer lényege a hősokk: a kövön rakott tüzet nagy mennyiségű vízzel oltották el, azért a kő felületi rétege megrepedezett, könnyen és kőszerszámokkal megbontható lett. A befejezetlen obeliszk feltárásánál használtak kőből, fából készült dolerit golyóket, fa- és kőékeket is a gránitbányában. Az új kutatások szerint a tűzgyújtást használták a keményebb kővek fejtésnél. (A Wadi Hammamat Közép-Birodalmi felirata egy szürkekő bányákban található, egy másik Gift és Qussair városa között található, https://per-storemyr.net/2014/09/30/fire-on-the-rocks-new-paper-on-firesetting-in-ancient-egyptian-stone-quarrying/
 
A tanulmány célja a hasítás és a pattintás, mint anyagmegmunkálás vizsgálata. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. 
A kőfejtő ékek fából készültek, (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egypt). Locsolás, nedvesítés hatására megduzzadtak, tágították a rést, és a hasították a köveket. Az ősi kőfejtőben találtak néhány zöldes-fekete, diorit kőgolyót, melyekről tudni lehet, hogy 15-25 cm átmérőjűek, súlyuk 5-8 kg. A kőgolyókkal kőfejtést és az obeliszk felületek és általában a kőfelületek simítását végezték, kisebb-nagyobb ütögetéssel. A golyók kopása nem egyenletes az egész felületükön, hanem foltokban jelenik meg, ami mutatja, hogy a golyókat ütögetésre használták.
 
main
 
 
 
diorit ball unfinished obelisk aswan egypt 8
 
 
Kivájt
 
 
Megvizsgálandó, hogy milyen eszközökkel vágták az ékhornyokat a faékek számára. A gránit olyan kemény kő,  hogy az egyiptomiak réz vésőkkel nem tudtak hornyokat mélyíteni. A bronz vésők gyorsan tompultak, és a véső vékony éle elhajlott, különösen a penge sarkaiban. Ahhoz, hogy a véső hatékony legyen, állandó karbantartást igényelt. (https://www.archaeoresearch.co.uk/research/the-efficacy-of-flint-versus-bronze-chisels-in-ancient-egypt/). Kovakő és diorit vésőket használtak a gránit hasításához. Az ékeknek lyukakat véstek és fa ékeket illesztettek a hézagokba; (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egyptvízzel átitatva a faék kitágult. Felváltva, az ékek vonalában mérsékelten keményütéseket alkalmazva a gránitszikla széthasadt. Az obeliszk kerületének, éleinek kijelölése kifeszített zsinórokkal történhetett. 
Az obeliszk melletti árokok további jellemzői, hogy nincsenek sarkok, minden kerek, az árkokban lévő gödrökben is megfigyelhetőek a lekerekítések. Az alkalmas megmunkáló eszközök a diorit, dolerit golyók voltak. Az árokat és a gödröket nem hasították, hanem ütögetéssel kivájták. (https://www.researchgate.net/publication/305622909_Fracture_Mechanics_in_Ancient_Egypt).
 
DSCN9538
 
 
Kőékek: Az Asszuánban fennmaradt sok négyszögletes éklyuk csoport bizonyítja, hogy : a folyamat során kő és faékeket helyeztek a lyukakba. A faékeket áztatták, hogy azok kitáguljanak, és így a tömböket leváljanak az alapkőzetről. "Kőszilánkokat kalapáltak a törésekbe, repedésekbe. A törések mentén a tömbök leválasztásához, alátámasztásához vagy az árkok vágásához erős fagerendákat is használtak. A kalapácsokat, kőgömböket az alapkőzet sarkainak és széleinek leütésére is használták, árkok és aluljárók kivájására, hogy nagyobb tömböket alul ejkülönítsék el az alapkőzettől, vagy az alapkőzetre támaszkodó laza sziklák összezúzására és átformálására.  [Forrás: Harrell, University of Toledo, OH, UCLA Encyclopedia of Egyptology, 2013 escholarship.org].  
 
NEHÉZ KÖVEK SZÁLLÍTÁSA SZÁNOKON
A nagy kövek szállítása, csúsztatása fa gerendákon történt, képek vannak a csúsztatásról - vontatásról, talán vízzel locsolták a szán előtt a talajt. A bányákból kővel borított kivezető utakat építettek esetleg a Nílusig,  (http://www.touregypt.net/featurestories/minesandquarries2.htm) nagy távolságra evezősök vontatta szállítmányokkal továbbították a tömböket Níluson a külön erre a célra ásott csatornákon.

kőszobor szállítás szánon

       Szárazföldön egy nagy kőszobor vontatása szánon (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

Punt Pharaoh Sahure

Szahuré kőszállításra alkalmas hosszanti tartóköteles hajója, i.e. 2500 körül (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-

egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

KőSzán.jpg

Kőszállító szán (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)


Az irodalomban általánosan elfogadott elmélet szerint a Níluson hosszanti kötél-merevítéses hajókkal szállították a ≈ 100 tonnás óriás köveket a piramisokhoz az i.e. 2500-s években (a hosszanti tartókötelek a hajót is merevítették és a fedélzetet tartották és a sok keresztgerenda):

 

Giant stone trans. barge

obelisc barge3

Több hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i 60 méteres dereglye az i.e. 1450-s évekből Hatsepszut idején (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

Htsepszut vonta

 

Hatsepszut

Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) obeliszkszállító hajói a Níluson (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

Az Óbirodalom korában az építőmunkások fizetett közmunkát végző parasztok voltak, akiket részben toboroztak, részben más közmunkákról (csatornaásás, templomépítés) vezényeltek át, és akik épített lakótelepeken laktak. Az óbirodalmi egyiptomi férfi büszke volt arra, hogy részese lehet a nagy síremlék felépítésének, amit pl. a Hufu-piramisban elhelyezett felirataik (i.e. 2570) is egyértelműen mutatnak. A munkáscsoportokat tapasztalt munkavezetők irányították. A szakmunkákat  pl. a Nagy piramisnál (kőfaragás, bányászat, falazás) fizetett szakemberek végezték. A piamisépítő munkacsoportok alapegysége (középbirodalmi adatok alapján) tízfős lehetett, melyek a hajó részeiről elnevezett egységekbe álltak össze. Nevük Hajóorr (Zöld, vagy Orrfelőli), Far (Utolsó, vagy Jó), Bal oldal (Ázsiai), Jobb oldal (Nagy), Belső (Kis, vagy Tat felőli). Ez az öt egység alkotott egy munkacsoportot, aperu-t."

Az építkezések műveletei a bányászat- előmegmunkálás, szállítás, végső megmunkálás, helyre rakás voltak. A nagy darabszámokhoz eszköz-igény is tartozik: hajók, faemelők, kötél, szerszámok, és a munkások ellátása. A leletek alapján kőszerszámokat használtak a Nagy piramis építésénél is. A kövek simítása gránitlapokkal és kvarcit homokkal történt. A megmunkálás alapműveletei, mint fánál is, hajóépítésnél is a nagyolás, a hasítás, a csiszolás, és a fúrás voltak. A kőszerszámokkal történő, a felületek simítására irányuló ütögetésről - a nagyolásról- a kőbányákban talált, részben megmunkált tárgyakon a kőszerszámok által hagyott, jól látható nyomok is tanúskodnak.

FINOMMEGMUNKÁLÁS CSISZOLÁSSAL

A kőtárgyak gyakran igen kemény kövekből készűltek, amelyeknek a megmunkálása kérdéseket vet fel: az anyagok kéménysége miatt (a bazalt keménysége 5.5 - 6.5 közötti, a gránité 5 és 7 között van a csillámtartalom függvényében). A szobrokat még a kőfejtőben kifaragták, és csak ezután szállították a helyszínre, ahol a fínommegmunkálás és a csiszolás történt. Az első faragott csont és kőszobrok, sztélék, vázák, szemfestékek keverésére szolgáló paletták jellemzik a korai kőmegmunkálást. 

Predynastic collage Artifacts of Egypt from the Prehistoric period 44003100 BC a Badarian ivory figurine a Naqada jar a Bat figurine a cosmetic palette a flint knife and a diorite vase

Műtárgyak a Dinasztiák előtti időkből (i.e. 4400–3100): Badari elefántcsont figura, Naqada II.-III. kerámiaedény, egy agyagfigura, diorit váza, faragott csontnyelű kovakés (Gebel el- Arak, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife), festékpaletta (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Figurine of a bearded man 38003500 BC breccia from Upper Egypt Musée des Confluences Lyon France

Breccia kőből (https://en.wikipedia.org/wiki/Breccia) faragott figura, i.e. 3800–3500, Felső-Egyiptom, Nagada I., (Lyoni Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Djer stela Előtte Narmer és HoAha

Djer fáraó sztéléje (Elődjei Narmer és Hor-Aha fáraók, az utóbbiak az I. Dinasztia első fáraói, i.e. 3000 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Djer, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

800px Stela of Raneb MET DP259528

Raneb gránit sztéléje (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nebr%C3%A9) . i.e. 2880 BC; magassága 1 m, szélessége 41 cm; (Metropolitam Muzeum of Art, NY,  https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

 

1024px Limestone head of a king. Thought by Petrie to be Narmer. Bought by Petrie in Cairo Egypt. 1st Dynasty. The Petrie Museum of Egyptian Archaeology London

Narmer (Menes néven is, az első fáraó) -fáraónak tulajdonított, Petrie által- szobra, i. e. 3000 körül (https://www.tripsinegypt.com/king-menes-narmer/)

 

800px Early dynastic statue of a squatting baboon 02

 

Ülő pávián szobor Narmer szerekhbe írt nevével. Kalcit-alabástrom, Archaikus-kor kb. i.e. 3000 (http://maatkara.extra.hu/florafauna/monkey.htm

Khasekhem oxford Huszehemui i. e. 28 27. század

  ≈ I.e. 2700-ból Khasekhemwyanan, Haszehemuima fáraó szobra, az első fáraószobor (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Kovakőkés penge i.e. 2700 ból Abydosból Khasekhemwyan Haszehemuihu sírjából British Múzeum EA 68775

Kovakőkés penge i.e. 2700-ból, Abydosból, Khasekhemwyanan, Haszehemuima sírjából (British Múzeum, EA 68775)

 

Gebel el Arak knife front and back
 
                                                                   Gebel el-Arak kés sumer és egyiptomi nádhajókkal (i.e. 3200 előtti, a vízilóagyar anyag 14 C -es vizsgálata hiányzik, Louvre,  https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)
 
A kovakő kés penge oldalainak munkálása erősen különbözik. Figyelemre méltó a megmunkálás egyenletessége, a Gebel el-Arak kés esetében közel gépi pontosságú, pedig a kovakő az egyik legkeményebb kő, a másik Egyiptomban gyakran használt kőfajta a diorit, a gránit. Több hasonló kés penge ismeretes a korból.  
 

Jar with lug handles cc. 35003050 BC diorite height 13 cm Los Angeles County Museum of Art

Diorit kőedény fülekkel, talán a legkorábbi kőedény lelet, ≈ 3200 -ból, magassága 13 centiméter, Los Angeles County Museum of Art (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Squat vase with lug handles 30502920 BC porphyry 11 20 cm Los Angeles County Museum of Art US

Alacsony váza fülekkel, Nagada III., anyaga porfír, az egyik legkeményebb kő (https://en.wikipedia.org/wiki/Porphyry_(geology)), 11 x 20 centiméteres, Los Angeles County Muzeum of Art (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Bird shaped vessel Nagada II

Madár alakú edény a Nagada III. korszakból, i. e.3200 - i.e. 3000 (https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

455px Predynastic limestone alabastron with cosmological meaning 01 1

I.e. 3200- i.e. 3000, Nagada III., mészkő (https://ar.wikipedia.org/wiki/%D9%85%D9%84%D9%81:Predynastic_limestone_alabastron_with_cosmological_meaning_01.jpg, Müncheni Archelogóiai Múzeum)

1280px Narmer Palette

Narmer paletta, az első fáraó 64 cm-ws festékpalettája, anyaga szürke homokkő (https://en.wikipedia.org/wiki/Greywacke), (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta, https://en.wikipedia.org/wiki/Art_of_ancient_Egypt)

Legrégebbi egyiptomi festékpaletták (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ancient_Egyptian_palettes):

Batterfield p British Museum Egypt 029

Batterfield paletta (British_Museum_Egypt_029.jpg)

A Batterfield, más néven keselyűpaletta, zsiráfpaletta vagy oroszlános paletta lehet a legkorábbi csatajelenet (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ancient_Egyptian_palettes ábrázolása az ókori Egyiptom tucatnyi szertartásos vagy díszítő kozmetikai palettája közül. A palettasorozat többi tagjával együtt, köztük a Narmer-palettával, ez tartalmazza az egyiptomi hieroglifákká vált alakzatok néhány első ábrázolását. A A palettán a legjelentősebb a zászló (iat hieroglifa), és az Ember-fogoly hieroglifa, valószínűleg az előfutár, amelyből a Kilenc íj fogalma (idegen törzsi ellenségek ábrázolása) kialakult. A paletták többnyire a Naqada III. - ból (kb. i. e. 3300-3100),  azaz a késő predinasztikus időszakból, i. e. 3100 körülről származnak,  a Batterfield paletta két fő darabját a Brit és az Ashmolean Múzeum őrzi. A Battlefield Palette előlapja tartalmazza a kozmetikai anyag keverésére szolgáló kör alakú területet. Tartalma a csatajelenet, valamint a hieroglifák előképei: fogoly, törzsi-territoriális fa zászló, a horus-sólyom és a zászlóra támaszkodó ibisz madár. A paletta hátoldalán egy madár, két antilopszerű emlős, egy függőleges pálmatörzs, egy részlegesen gyümölcsökkel teli csúcs és rövid vízszintes pálmaágak drámaian stilizált változatai láthatóak.
A líbiai paletta (más néven városi paletta, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ancient_Egyptian_palettes) líbiai zsákmánypaletta, líbiai adománypaletta, ostrompaletta, szamarakat és olajfákat ábrázol. Egy kőből készült kozmetikai paletta fennmaradt alsó része, amelyen faragott díszítés és hieroglifikus írás is látható. Az egyiptomi Naqada III. vagy protodinasztikus korszakból (i. e. 3200-3000 körül) származik. A palettát az egyiptomi Abüdoszban találták, A paletta hossza 19 cm, szélessége 22 cm. A paletta a kairói Egyiptomi Múzeum földszintjének 43-as termében található.
HuntersPalette BritishMuseum August21 08
A Vadászpaletta vagy Oroszlánvadász paletta, i. e. 3100 körüli kozmetikai palal paletta, a késő őskori Egyiptom Naqada III. időszakából.
A paletta törött: egy része a British Museum, másik része pedig a Louvre gyűjteményében található, EA 20790, EA 20792, Louvre E 11254, 66 cm x 26 cm.

Both sides of the Bull palette c. 32003000 BC greywacke or schist 25 cm Louvre homokkő

Bikás paletta (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)

A bikapaletta ókori egyiptomi paletta töredéke, amelyet alacsony domborítással faragtak ki, és amelyet kozmetikai palettaként használtak a kozmetikumok őrlésére. Keltezése a Naqada III-ra, az i. e. negyedik évezred utolsó két évszázadára, közvetlenül a kora dinasztikus időszakot megelőző időszakra tehető. A Louvre gyűjteményében található, leltári sz. E11255. A paletta töredezett, és csak egy része maradt meg. Mindkét oldala faragott. A mellékelt kép mindkét oldalt bemutatja. A kozmetikai paletta előlapján egy nagy, kör alakú erődített város látható, amelyet a belsejében egy "nagyobb oroszlán-és-edény"-vel azonosítanak.

KUTYÁS NAGADA III Palette with quadrupedes E 11052 IMG 9460 9470 gradient

Kutyás paletta (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)

Narmer Macehead

Narmer fáraó buzogányának a feje (≈ i.e. 3000, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra, https://en.wikipedia.org/wiki/Narmer_Macehead, https://www.narmer.org/inscription/0080.pdf)

Scorpion Macehead Ngada II

 Skorpió fáraó buzogányának a feje (≈ i.e. 3100, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra, https://en.wikipedia.org/wiki/Scorpion_Macehead)

falcon Nagada III

A korra a sólyomkultusz volta jellemző  (Nagada III., i.e. 3200 - i.e. 3000,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BA)

KŐVÁZÁK ÉS MEGMUNKÁLÁSUK FÚRÁSSAL ÉS CSISZOLÁSSAL

I.e. 2700-ból,  Khasekhemwyanan, Haszehemuima fáraó sírjának egyik neveztessége az aranyból és barna kalcedonból készült szeptere (jogar). Számos kőedényt találtak a sírjában. Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek.

Khasekhemwy vases
Karneol és mészkőváza Haszehemui sírjából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui

Djoser vas

 A Dzsószer (i.e. 2650 körül) piramis alatt talált, már akkor sok száz éves edények, fáraónevekkel díszített gyüjtemény (https://www.almendron.com/artehistoria/arte/culturas/egyptian-art-in-age-of-the-pyramids/stone-vessels-luxury-items-with-manifold-

implications/ )

  

Imhotep Museum Saqqara 12 copy

Alabástrom edények a gyűjteményből, Dzsószer Lépcsős piramisa alatti labirintusból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui

 

edények arany fedéllel. Archaikus kor 2. dinasztia

Edények a II. Dinasztia idejéből

 Haszehemui nevezetes kőedény-, vázagyüjteményét utódja, Dzsószer fáraó (i.e. 2668 - 2649) Lépcsős piramisa alatt találták meg. Azért gyűjtemény, mert a a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraók neveit. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát, tálat találtak a Dzsószer piramis alatt. Lehetséges, hogy a sírokat feltőrő tolvajok ellen a fáraók gyűjteményben tartották az értékes kőedényeket (azaz nem egyszerűen temetési ajándékok és élelem, kozmetikumok tárolására használták), és Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat. Fémeket még nem használtak az edények megmunkálására, állati csontokat és kőszerszámokaz. A későbbi piramisokban kevés kővázát találtak. Megj.: A piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiáját is megtalálták. Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.

egipto fig 73

Kőedények csiszolása, fürása, megmunkálása (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui

 

life37b

vázaML

Kőedények csiszolása, megmunkálása karos fúróval (4)

StoneVaseMakersDrill Reconstruction

A művelet rekonstrukciója (4)

uc72470 fúrt magok

Magok (https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/stone/vessels.html)

Az ábrákból leolvasható, hogy a fúróerőt, vagy inkább a csiszoláshoz szükséges erőt a függőlegesen használt, valószínűleg -az irodalomban réz- fúróra felerősített kövek biztosították. A fúró forgatása oda-vissza (alternálva) történt. Megfelelő érdességű és keménységű olajos csiszolóporral hatékony eljárás lehetett, pl. topaz csíszolóporral, ez utóbbit Berenice kikötőben bányászták. Az irodalomban van gyémánt csiszolóporra is javaslat, ne vegyük komolyan. (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E)  (Gorelick, .Leonard"Ancient Egyptian Stone-Drilling" Expedition Magazine 25.3 (1983): n. pag. Expedition Magazine. Penn Museum, 1983 Web. 27 Jun 2023 és <http://www.penn.museum/sites/expedition/?p=5362>).

A fúrók forgatása ijakkal történt, pl. fa fúrása esetén:

main qimg d7e771c49154bc0af2b86bbd2feda6b2

images 8

Ijfúró fához, vonónak is nevezik a forgató eszközt (4)

letöltés 7

Gyöngyöket, pecséthengereket is készítettek fúrással, a hegy ragasztott kovakő v. csontszilánk volt (4)

Lehetséges, hogy a puhább köveket marhalábszár csontból készített csőfúrókkal fúrták, kvarcit és topaz csíszolóporral, az utóbbit Berenice kikötőben bányászták. (https://en.wikipedia.org/wiki/Zabargad_Island, 23_36_35_N_36_11_45_E) 

 

SZEMFESTÉK TARTÓ KŐTÉGELYEK I.E. 2650 ELŐTT

Az ókori egyiptomi sötét szemfestékek összetétele: a kohl néven ismert szemkontúrfesték már a predinasztikus korban, az időszámítás előtti 4. évezred végén divatba jött a királyok, királynék és nemes nők körében (https://ng.24.hu/kultura/2022/04/28/okori-egyiptomi-szemfestekeket-rekonstrualtak/) A szemfestéket nem csak esztétikai okokból alkalmazták,  a kozmetikumnak higiéniai, gyógyászati és vallási céljai is voltak. A szemhéj kontúrozásának vagy sötétítésének, illetve a szempillák kihúzásának tradíciója a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Dél-Ázsia és Nyugat-Afrika területén is elterjedt.

 

Szemfesték edények

A londoni Petrie Múzeum szemfesték tároló edényei és megtalálási helyeik (https://ng.24.hu/kultura/2022/04/28/okori-egyiptomi-szemfestekeket-rekonstrualtak/)
 
 
A szakértők a londoni Petrie Museum 11 darab tárolóedényében talált anyagok összetételeit elemezték, a tárgyak az ókori Egyiptom más-más koraiból és helyszíneiről származtak.
Oxfordi Egyetem munkatársai szervetlen és szerves összetevőket is azonosítottak, meghatározták a szemfesték receptjét, több anyag keveréke volt. Az elemzések a szervetlen galenitet (PbS) mutatták ki. (A kutatók még nyolc olyan ásványra bukkantak, amelyeket korábban nem észleltek ezekben a szemfestékekben, ezek a biotit, a paralaurionit, a lizardit, a talkum, a hematit, a natroxalát, a whewellit és a glusinszkit, talán szennyezéseket). Továbbá szilícium alapú, mangán alapú és szén alapú, és más ólomtartalmú vegyületeket is találtak. Az ólomérc galenit sötétszürke (létezik fekete, zöld, kékes, ritkán sárga, barna és fehér színekben) mozsárban jól porítható ásvány, és bár ólomtartalmú, kis mennyiségben nem mérgező, hanem fertőtlenítő hatású és általában tartalmaz ezüstöt, amit itt nem mutattak ki. A szerves összetevőket is szisztematikusan megvizsgálták. Az érintett minták felében kimutatták, hogy növényi olajokat, állati eredetű zsírokat tartalmaztak, s ezeken túl méhviaszt, fenyőgyantát és egyéb szerves anyagokat is találtak. Ez az összetétel megfelel az írásos emlékekben említett összetevőknek.
Megj.:  A galenit (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93lom(II)-szulfid) vízben nem oldódó anyag, ezért valamilyen hordozó anyagot használtak az egyiptomiak, olaj, állati zsír  vagy az akáciafa mézgája (arab gumi néven ismert) a legvalószínűbbek. Több ókori kultúrában, így Egyiptomban is, antimon-tartalmú szemfestéket is használtak, ami szerintük védte a szemet a naptól és a szembetegségektől. Egyiptomi neve mesdemet
O34
D46
G17 F21
D4

volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antimon). Néhány demonstrációs célú kép a szemfestékek használatáról:

 

tancosnok1

(https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html

 

 tancosnok2

                                                                                       (https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html

táncosok nagy

                                                                                         (https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html

 

E ékszerek

 

                                                                                   (https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/muvtori2.html

 

Noferet szobra Óbirodalom kezdeze Kákosy

Noferet szobra (Óbirodalom kezdeze, 2, II. számú színes kép)

tutanhamon farao 1600x1066

Tutanhamon fáraó maszkja (2)

 

Hórusz szem

Hórusz szem (2)

A Hórusz szem festve:

eg3

 

Érdekesség a Kleopátra film szemfestése:

 

Kleo

(https://www.stylemagazin.hu/hir/7-titok-Kleopatrarol/9427/stylenews/)

 

*Megj.: A hozzáférhető majdnem teljes képanyagban nincsenek zöld vagy kék festékekkel színezett szemek.

 

 

ÖSSZEFOGLALÁS

A kővázák, a paletták korábbiak mint az első kőszobrok Narmer fáraó idejéből. A 0. Dinasztia idejéből (i.e. 3100 és i.e. 3000 között) már sok ( több mint 10) paletta és sok (több mint 10) köedény maradt ránk. Az agyagedények törékenyek voltak, ezért munkaigényes temetési kőedények-et készíttettek. melyek öröklődtek fáraókról fáraókra. A korábbi fáraók neveit megtalálták az edényeken I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraók neveit (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). A nevezetes kőedény, kőváza gyüjteményt Dzsószer fáraó (i.e. 2668 - 2649) Lépcsős piramisa alatt találták meg. /  The first stone vases were made by the Egyptians, as were the first wooden ships, and stone vases predate the first stone statues. Clay vessels were fragile, so labour-intensive funerary stone vessels were made and stone vessels were handed down from pharaoh to pharaoh. The names of earlier pharaohs from the 1st and 2nd Dynasties have been found on the vessels: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib (https://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/aufgefasse.htm). The most notable stone vessel, a collection of stone vases, was found under the Step Pyramid of Pharaoh Djoser (2668 - 2649 BC).

IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Bietak, Manfred: Avaris, the capital of the Hyksos: recent excavations at Tell el-Dabʻa. British Museum Press for the Trustees of the British Museum. 1996. ISBN 978-0-7141- 0968-8.
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a netes kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott, lementett képagyag mennyiségileg kis része szerepel egy dolgozatban. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.  
(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977,  ISBN 963 280 367 1
FÜGGELÉK I.
Haszehemu fáraó: I.e. 2700-ból, az Abydos-i  Khasekhemwyanan, Haszehemuihuma fáraó sírja több mindenről nevezetes, a nevezetességeit -a legkorábbi részletesen ismert fáraó- felsoroljuk:

          *Haszehemu fáraóé az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt még tamariszkuszfából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából, 

          * Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban, Libanonban,  (2., 50.o., 5, 20.o.), nem sikerült belátni, hogy Bübloszban telepet létesített volna cédrusfa beszerzésére, 
          * megtalálták a szobrát, ez az első fáraószobor,
          * a fáraónak nem volt vér szerinti utódja, felesége a III. dinasztia alapítója. Egy edény fedél felirata szerint, amely "A király anyja"-ként említi, valószínűleg Dzsószer anyja. A későbbi korok a III. dinasztia ősanyját tisztelték benne, 
          * legyőzi az északiakat, igen sok, 47000 halott volt, egyesíti Egyiptomot az első nagy és dokumentált  háború (Széth és Hórusz -a Sólyom isten, akinek a kultusza jellemtő volt a fáraók előtt - istenek ellentéte) után, (ezzel kapcsolatban nyitott kérdés, hogy miért voltak igen messze D-n a deltaiak?). " Egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik,  pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nehennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó..."  Egyiptom egyesítése több évszázados folyamat volt, ez az első dokumentált háború! (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui
         * erődöket épít Nehemben és Abüdoszban. Szakkarában is építkezett,
         * núbiai útjáról (ahol egy felkelést vert le) visszatérve  Haszemui döntötte meg Peribszen hatalmát,
         * Abüdoszban hatalmas sír épült számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből is készült. 
FÜGGELÉK II.
MÁS KŐVÁZÁKRÓL, KŐSZOBROKRÓL
A kővázák a minószi civilizáció-ból fennmaradt legkorábbi leletek közé tartoznak (https://www.worldhistory.org/image/1390/minoan-stone-vases/), amelyek a korai minószi fázisból, i. e. 2500 és 2000 közötti időszakból származnak. A neolitikumból származó, és talán az egyiptomi művészek által a korai szakaszban befolyásolt krétai kézművesek vésőt, kalapácsot, fűrészt és pengét használtak a kőtömbök megmunkálásához, néha keményebb kőeszközt is. Az edényeket a Kikládok Naxosz szigetéről importált csiszolóanyaggal, például kvarchomokkal csiszolták. Az edény belsejét egy íjjal esztergált fúróval és ismét csiszolóanyaggal faragták ki. A fúró üreges volt, ezért a maradék kőmagot kivették, és a munkát egy második fúróval fejezték be. A minószi kézművesek sokféle követ használtak, többek között tarka márványt, mészkövet, gipszet és kalcitot (alabástrom), breccsát, bazaltot, obszidiánt, hegyikristályt, szteatitot (szappankövet), kőzúzalékot és szerpentint. Emellett a formatervezést és az anyagot gyakran gondosan összehangolták, hogy az elegáns formák kiemeljék a kő természetes színváltozásait. Úgy tűnik, hogy a legtöbb mintát a korabeli kerámiaformákról másolták, és még a kerámiadíszítést is, mint például a tengeri stílus polipokkal és kagylókkal, átvitték a kőedényekre. A kőedények számos szép példányát gyártották Kréta-szerte, többek között Knósszoszban, Phaistoszban, Maliában, Mochlosban, Palaaikasztróban, Tylissoszban, Gourniában és Zakroszban. A minószi művészek sikere akkora volt, hogy az edényeket még a görög szárazföldre és az Égei-tengeren át olyan szigetekre is exportálták, mint a Kükládok.
minoszi
Minószi kővázák i.e. 15. századból (https://www.worldhistory.org/image/1390/minoan-stone-vases/)
Sumer kőmegmunkálás:
Flintstone sumer urukvase
270 kg-os alabástrom sumer Uruk-i váza ( i.e. 3000, Uruk, https://smarthistory.org/warka-vase/, (Irak Múzeum, Bagdad))
"Az alabástromból készült, közel egy méter magas és mintegy 270 kg súlyú vázát 1934-ben fedezték fel Inanna, a szerelem, a termékenység és a háború istennője, Uruk városá-nak fő védőszentje templomában (https://en.wikipedia.org/wiki/Warka_Vase), egy rituálé keretében végzett temetés idején ásták el. A váza külsején található domborművek négy párhuzamos sávban (vagy regiszterben) futnak körbe a váza kerületén, és alulról felfelé haladva egyre bonyolultabbak és vallási vonatkozásúak.
Sumer kővázák ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Sumer_m%C5%B1v%C3%A9szet: "a korai dinasztikus korban (i.e. 2900 és i.e. 2700 között) a kővázák a ritkán használt szteatitból (zsírkőből) készültek. Felületüket alacsony domborművekkel borították, az alakok elhelyezkedése szintén a Brokát-stílusra emlékeztet. A legkorábbi példányok töredékesek. Egy, a Chicagóban őrzött töredéken zenészeket ábrázoltak ahogy hangszereiket bal kezükben tartva valószínűleg egy uralkodó vagy istenség mára elveszett alakja elé járultak. A zenészek hajukban tollakat viselnek, hangszereiket eredetileg berakások díszítették. A figurák közötti szűk tereket virágmotívumokkal töltötték ki. A korszakból származó másik jelentős darab a Khafádzsából előkerült, jelenleg a londoni British Museumban őrzött kőváza. A váza felületét szinte teljes egészében elborító alakok négy csoportba rendeződnek és egy folyamatos frízt alkotnak. Az ábrázolt képek jelentését eddig nem sikerült megfejteni, de valószínűleg a természet erőivel állnak kapcsolatban. Egy hosszú hajú figura két bikán ül, fölötte egy kígyó, a növekvő Hold és egy hatágú csillag a Vénusz bolygó, és Istár istennő jelképe. Az alak kezéből két folyó ered, amelyekből növények sarjadnak. Az alak másodszor is megjelenik a vázán, ezúttal két párduc hátán állva, mindkét kezében egy-egy kigyóval. A harmadik csoportot egy oroszlán és egy sas alkotja, ahogy egy bika tetemét marcangolják, a negyedik csoportban medvéket ábrázoltak. A kővázák nagy része a korai dinasztikus kor II. szakaszához köthetők.  A későbbi, III. periódusban (i.e. 2600 - i.e. 2340) a vázákat egyszerűbb, ornamnetális díszítésekkel látták el."
Fogadalmi dombormű Tellóból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre
Gudea ülő szobra, i. e. 22. század második fele, Párizs, Louvre

A korai sumer dinasztikus kor három fázisát különböztetik meg. Az első egy meglehetősen hosszú, kétszáz éves időszak volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig tartott. A városi települések rendszere sűrűségében és mértékében megnövekedett, úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott. 

A korai dinasztikus korból több templom ismert. A templomokat évezredeken keresztül egymás romjaira építették. A legjelentősebb templomok maradványait Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk a korábbi korokhoz képest továbbfejlődött, bonyolultabbá vált. A korai dinasztikus kor I. fázisában virágzásnak indult a kőmetszés művészete: a pecséthengerek elterjedtek és a közigazgatási tisztségviselők megszokott eszközeivé váltak. A II. fázisban az alakok még vonaljellegűek, a nagyobb felületeket, például az állatok testét még laposan, a térből alig kiemelkedve ábrázolták. A III. fázisban jelentek meg a plasztikusan kidolgozott figurák. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket jelenítettek meg. A kőszobrok, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készültek. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult kis a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak. (Jobbra a Wikipedia képei) 

 
 
Sumer kővázák: a korai dinasztikus korban (i. e. 2900 és i. e. 2700 között, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sumer_m%C5%B1v%C3%A9szet) a sumer kővázák a korábban, i.e. 2800 körül ritkán használt szteatitból (zsírkő) készültek. Felületüket alacsony domborművekkel borították. A legkorábbi példányok töredékesek. Egy Chicagóban őrzött töredéken zenészeket ábrázoltak ahogy hangszereiket bal kezükben tartva valószínűleg egy uralkodó vagy istenség mára elveszett alakja elé járultak. A zenészek hajukban tollakat viselnek, hangszereiket eredetileg berakások díszítették. A figurák közötti szűk tereket virágmotívumokkal töltötték ki. A korszakból származó másik jelentős darab a Khafádzsából előkerült, jelenleg a londoni British Museumban őrzött kőváza. A váza felületét szinte teljes egészében elborító alakok négy csoportba rendeződnek és egy folyamatos frízt alkotnak. Az ábrázolt képek jelentését eddig nem sikerült megfejteni, de valószínűleg a természet erőivel állnak kapcsolatban. Egy hosszú hajú figura két bikán ül, fölötte egy kígyó, a növekvő Hold és egy hatágú csillag a Vénusz bolygó, és Istár istennő jelképe. Az alak kezéből két folyó ered, amelyekből növények sarjadnak. Az alak másodszor is megjelenik a vázán, ezúttal két párduc hátán állva, mindkét kezében egy-egy kigyóval. A harmadik csoportot egy oroszlán és egy sas alkotja, ahogy egy bika tetemét marcangolják, a negyedik csoportban medvéket ábrázoltak. A kővázák nagy része a korai dinasztikus kor II. szakaszához köthetők. A későbbi, III. periódusban (i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig) a vázákat egyszerűbb, ornametális díszítésekkel látták el.
 
Ebisil ülő szobra Máriból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre

Sumer kőszobrászat:  A kőszobrok, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára készültek. Az istenszobrokból kevés maradt ránk, azért mert vagy drága anyagból vagy aranyborítással készültek. A szobrokat színes festéssel díszítették a szemek kagylóberakásból készültek. Az egykorú egyiptomi tömbszerű szobrokkal ellentétben a karok szabadon vannak a testtől, időnként a lábak is, melyek gyakran hátsó támaszték nélkül hordozzák a test súlyát. A szobrok így gyakran eltörtek, számos alkotást már az ókorban megjavítottak. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették le. Ez a sematikus szobrászat elterjedt Mezopotámia déli részén. Hasonló szobrok kerültek elő Khafádzsai Szín isten templomából (Irak, Bagdad Múzeum) is. Egy másik, sematikus, mégis rendkívül kifejező egymást átkaroló hívő párt megjelenítő szobrocskkát tártak fel Inanna istennő nippuri templomában. A férfialak szeretettel karolja át felesége vállát, míg másik kezével az asszony csuklóját fogja meg. Egyes alkotások művészi színvonala megkérdőjelezhető, vannak közöttük aránytalan vagy egyszerűen elrontott darabok is. Ez azzal magyarázható, hogy Mezopotámiában kevés volt a megmunkálásra alkalmas kő."

 

 
Hívő szobra a tell-aszmari Abu-templom sumer szoborcsoportjából. I. e. 2750 - i. e. 2600 körül

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Early Cycladic stone vessels 3000 2500 BC AM Naxos 119769
 
Kükladikus kőedények, Naxos sziget, i.e 3000 - i.e. 2500 (Archaeological Museum of Naxos, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Early_Cycladic_stone_vessels,_3000-2500_BC,_AM_Naxos,_119769.jpg)

 

A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel. Az esnunnai (ma Tell-Aszmar) „Négyzetes templom” egyik oltára alatt tíz ilyen szobrot találtak, ahova vészhelyzet, vagy a templom újjáépítése miatt átmenetileg elásták.[17] A szobrok közül kettőt eredetileg istenszobroknak gondoltak, de valószínűleg emberi lényeket ábrázolnak. Az i. e. 27. vagy esetleg az i. e. 28. században készülhettek[19] jelenleg a Bagdadban és Chicagóban láthatók. A tudósok véleménye megoszlik arról, hogy valóban istenségeket ábrázolnak-e, elképzelhető az is, hogy hívek szobrairól van szó. A manapság leginkább elterjedt értelmezés szerint az istenség híveit ábrázolják, mivel egyikük sem mutat nyilvánvaló isteni tulajdonságokat.

A két szobor három jellegzetességében különbözik a többi, híveket ábrázoló alaktól. Nagyobbak, mint a többi szobor, talapzatukra domborműveket véstek, és szemeiket hatalmasra méretezték.[20] Egy férfi és egy női alakot ábrázolnak, a férfialak 72 centiméter magas, talapzatára egy sas és két gazella alakját vésték. Ha az alak valóban egy istenség szobra akkor a templomban talált feliratos váza alapján Abuval a vegetáció istenével azonosítható.[20] A kevésbé gondosan kidolgozott 56 centiméter magas női alak talapzatára valószínűleg fiának képét vésték. Mindkét alak egy kupát a többi szobor közül néhány faágat tart a kezében. A szobrok valószínűleg egyszerre készültek és eredetileg is egy csoportot alkottak.[20] A többi szobor kialakítása változó művészi színvonalat képvisel. Legfőbb jellegzetességük a nagyméretú, átható tekintetű szem. A testeket igen sematikusan, csaknem geometrikus formákra egyszerűsítették le, a felső kar téglatest formájú, a mell lapos, az összekulcsolt kezek kisujja spirál alakú. A hajat kétfelé választották és a szakállhoz hasonlóan vízszintes csigákkal érzékeltették. Az alakok válla merev és széles, kezüket hasuk előtt összekulcsolják, könyökük hegyes. A férfialakok csonkakúp alakú szoknyát viselnek, gyapjúcsomókból álló szegéllyel. A női alakok testét köpeny borítja, amely fedetlenül hagyja jobb vállukat és karjukat.

Állatszobrok és keveréklények[szerkesztés]

A legjelentősebb alkotások közé tarzozik egy Khafádzsából származó trónszék karfája, amelyet emberfejú bika alakjára formáztak. Egy másik ugyanott előkerült tehénszobor áttetsző szerpentinből készült. Fejét vastag szakáll keretezi, hátulról emberi haja van. Valószínűleg Nintut a születés istennőjét ábrázolja,[21] erre bizonyíték, hogy az istennőnek ajánlott templomban találták, ezenkívül mérete megegyezik a templom oltárának méretével. Azt, hogy a figura miért szakállas eddig nem tudták megmagyarázni, elképzelhető, hogy emberfeletti hatalmát hangsúlyozták vele. Mindkét szobor a korai dinasztikus kor II. fázisában készült.[21]

Ninhurszag istennő ubaidi templomának szobordíszítése[szerkesztés]

Az uri Aannepadda király által az i. e. 25. században[22] Ninhurszag istennőnek épített ubaidi templomból előkerült a bejárat néhány díszítőeleme. Az egyik a bitumenbe mészkőberakással díszített úgynevezett Tej-fríz. A jelenten néhány férfi az istenség szent nyáját gondozza, jobboldalt néhányan a borjaikkal megjelenített teheneket fejik. A kép középpontjában egy istálló áll, ahonnan előjönnek az állatok. Balodalt szintén férfiak dolgozzák fel a tejet, nagy korsókba öntik és leszűrik. Egy hétköznapi jelenetről van szó, amely templom díszítésén rituális színezetet kapott.

A korai dinasztikus kor III. fázisának kőszobrászata[szerkesztés]

 
Ebisil ülő szobra Máriból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre

A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult. A szobrászok finomították a kőfaragási technikájukat és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formák lekerekítettebbé váltak és a részleteket pontosabban kidolgozták.[23] A kiterjedt sumer kereskedelmi kapcsolatok lehetővé tették az értékes kövek, mint bazalt és diorit importját, így a művészek nem csak a helyi mészkövet használták fel alkotásaikhoz. A kialakult stílus enyhített az alakok merevségén és nagyobb figyelmet szentelt az anatómiai részleteknek és mozdulatoknak, valamint az öltözék ábrázolásának. Az alakok csonkakúp alakú szoknyát viselnek, amelyet egymás mellé helyezett gyapjúcsomókként jelenítették meg. A szoknyák alakja a legkidolgozottabb alkotásokon követték a test vonalát. A figurákat elégedetten mosolyogva ábrázolták, az alakok testesebbek, mint a korábbi alkotásokon, így hangsúlyozták társadalomban elfoglalt magas rangjukból származó jólétüket. Az alakok szakállát már nem sematikusan ábrázolták, tömegének érzékeltetéséhez fúrót használtak. A fej kialakításánál az arc és a koponya arányát megváltoztatták, valósághűbb ábrázolásra törekedtek. Korábban az arc a koponya nagy részét elfoglalta, ennek az volt az oka, hogy csak így tudták a természetellenesen nagy szemeket kialakítani.[23]

Hasonló szobrok egymástól több száz kilométer távolságra eső helyekről is előkerültek, ez bizonyítja, hogy Mezopotámia művészete a korban egységesnek tekinthető.[23] A szobrok között ritkán fordulnak elő női alakok és a Khafádzsából illetve Máriból előkerült darabokból kiderül, hogy kidolgozottságuk alacsonyabb színvonalú.

Mári szobrászata[szerkesztés]

A korai dinasztikus kor III. fázisában Mári volt az egyik központ ahol kiemelkedő eredményeket értek el. A legszebb szobrok Istár és Ninni-Zaza templomaiból származnak. A legjelentősebb darabok a damaszkuszi Nemzeti Múzeumban őrzött Ur-Nanse szobra, és egy ülő papnő aki egy a fejét borító gyapjúcsomókból álló palástot visel. Máriból portrék is előkerültek, Ebih-