A Cádíz (Gadír) és a Huelva kikötők közötti terület volt Tartessos
ABSTRACT
Tartessos területén létezett egy ibériai eredetű civilizáció, amelyet a helyi és a föníciai leletek keveredése jellemez. Saját, tatesszoszi nyelvként azonosított írásrendszere volt, amely 97 tatesszoszi nyelvű feliraton alapul. Tartesszosz egy folyó neve is volt az ibériaiak földjén, amely két ágban folyik a tengerbe, a két torkolat között feküdt az azonos nevű Tartesszosz város. A folyót, amely Ibériában a legnagyobb és nagy árterülete is van, Baetisnek nevezték (a neve ma Guadalquivir). Vályogból építkeztek, az árvízek elpusztították a várost. A tartesszosziak fémfeldolgozása nevezetes volt, keresett ónforrás volt a területén a Tinto folyónál, a forrásvidékén felszíni rézbányák voltak. Az i. e. 4. században egy görög történész történész írta, hogy "virágzó piacot tartottak Tartessos néven, ahova sok ónt szállítottak a folyókon, valamint aranyat és rezet a kelta földekről." A civilizációja a 6. században omlott össze. / The area between the ports of Cadiz (Gadir) and Huelva was Tartessos: Tartessos was a civilisation of Iberian origin, characterised by a mixture of local and Phoenician finds. It had its own writing system, identified as the Tatessos language, based on some 97 Tatessos inscriptions. Tartessos was also the name of a river in the Iberian land, which flows in two branches into the sea, and that between these two estuaries lies the city of the same name. The river, which is the largest in Iberia and has a large flood plain, was in later times called Baetis (today's Guadalquivir). The metalworking of the Tartessians was a notable and sought-after source of tin in their territory on the Tinto River. In the 4th century BC, a Greek historian described a "flourishing market called Tartessos, to which much tin was transported by river, as well as gold and copper from Celtic lands."
BEVEZETÉS
Tartessos (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos9)területe a Cádíz (Gadír) és Huelva* óceáni kikötők közötti terület, a Donana nemzeti park bővebb területe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park), amit a Guadalquivir (Baetis) folyó feltöltött, ma már lápos terület. Tartessos a régészeti leletek alapján ibériai eredetű civilizáció volt, amelyet a helyi és a föníciai leletek keveredése jellemez. Volt saját, tatesszoszi nyelvként azonosított írásrendszere, amely 97 tatesszoszi nyelvű feliraton alapul.
A feljegyzésekben Tartesszosz, Tartessos egy kikötőváros, az Ibériai-félsziget déli partvidékén (a mai Andalúziában, Spanyolországban), a Guadalquivir folyó torkolatánál. Pontos helye ismeretlen, az ókori területet a folyó feltöltötte. Görögországból és a Közel-Keletről származó forrásokban az i. e. első évezredtől kezdve fordul elő. Hérodotosz a Héraklész oszlopain túli (Gibraltári-szoros) területként írja le. A római szerzők általában a korábbi görög forrásokra hivatkoznak. Az évezred végétől kezdve a Tartessos nevet elfelejtették (az áradások, a mocsarasodás miatt), bár több szerző megpróbálja azonosítani a környéken található más nevű városokkal, első sorban Huelvával [Freeman, Phillip M. (2010). "Ancient references to Tartessos", In: Cunliffe, Barry and John T. Koch (eds.), Celtic from the West: Alternative Perspectives From Archaeology, Genetics, Language And Literature]. Az i. e. 4. századi görög földrajztudós és felfedező szerint, akit Sztrabón idézett az i. u. 1. században, a- Tartesszosz királyság a Baetisz folyó völgyében (a mai Guadalquivir-völgy), Dél-Spanyolországban volt.
Tartessos D-Spanyolországban (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos) A tartesszosziak fontos kereskedelmi partnerei voltak a föníciaiaknak, akiknek az állandó ibériai jelenléte az i. e. 8. századra tehető, akik már korábban a mai Cádizban saját kikötőt építettek, Gadirban (latinul: Gades) i.e. 1104 körül.
A lila a Tartessos-i terület (https://en.wikipedia.org/wiki/South-Western_Iberian_Bronze): a Donana Nemzeti Park területén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park, a szürke, csúcsaikon álló kockák az ónbányák helyeit jelölik)
Tartesszosz egy folyó neve is volt az ibériaiak földjén, amely két ágban folyik a tengerbe, és e két torkolat között fekszik az azonos nevű város is. A folyót, amely Ibériában a legnagyobb és nagy árterülete is van, a későbbi korokban Baetisnek nevezték (a mai Guadalquivir). Vannak, akik úgy vélik, hogy Tartesszosz az ibériaiak egyik városának, Carpiának volt az ősi neve. A korában Baetis néven ismert folyó ma a Guadalquivir. Tartesszosz ingoványos vizes élőhelyek alatt lehet eltemetve. A folyó deltáját fokozatosan elzárta egy homokpad, amely a Rio Tinto torkolatától húzódik. A terület ma Parque Nacional de Doñana néven nemzeti park és védett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park).
FÉMMŰVESSÉG ÉS KERÁMIÁK
A föníciai-görög gyarmatosítás előtti nekropoliszokat nem azonosítottak, a gyarmatosítás idejéből többet. Az i. e. 7-6. században egy Huelva* közeli falu területén szétszórtan elhelyezkedő kör vagy ovális kunyhók késő bronzkori mintázatról a szárazkő alapozású, téglalap alakú, vakolt szőttesfalakkal ellátott házakra való áttérés az i. e. 7. és 6. században következett be. Ugyanazon a helyen egymást követően a települések tervezett alaprajzúak voltak. A mai Huelvával azonosítják Tartessos várost (és Carpiával).
Huelva melletti késő bronzkori kör vagy ovális kunyhók (Wikipedia)
A Huelva városában előkerült új régészeti leletek: összesen 2150 négyzetméteren mintegy 90 000 darab őshonos, föníciai és görög importáru kerámiatöredéket ástak ki, amelyek közül 8009 darab lehetővé tette az azonosítást. Az i. e. 10. századból az i. e. 8. század elejéig datált kerámiák megelőzik a más föníciai kolóniákról származó leleteket; számos tevékenység maradványaival együtt a huelvai felfedezések egy több évszázados, jelentős ipari és kereskedelmi birodalomról árulkodnak. A Tartessos kultúrához köthető "tatesszoszi" leletek következtében sok régész ma már Huelvával hozza összefüggésbe az "elveszett" várost. A mai Huelva központjában végzett ásatások során az i. e. 6. század első feléből származó festett görög kerámiák serpenyői kerültek elő. Huelva az importál tárgyak lelőhelye, fontos tartessziai központ lehetett. A Guadiana folyónál fekvő Medellínben egy nekropolisz került napvilágra. Tartessos területén találtak lóáldozatra utaló temetkezést és ismerték az öszvéreket, szamarakat.
El Carambolo aragykincs (Sevillai Archeológiai Múzeum, Wikipedia). Az bizonyítja, hogy az tartesszoszi civiláció összeomlása kb. egy évszádig tartott.
Az El Carambolo gazdag aranykincse és a La Joya-i nekropoliszban, Huelvában talált több száz lelet szerint a tatessziai patakokban már korai időktől kezdve alluviális (folyók kanyarulataiban lerakódott hordalék) ónt találtak, a gránithegyek alatti patakok kanyarulataiban lerakódott a hidrotermás ónérc (kassziterit). A szíriai ón- és ezüstéhség terjedése növelte a vonzerejét, mert a föníciai városok adózását ezüstben mérték, az ón pedig szükséges volt a bronzkészítéshez. A pénzverés feltalálása az i. e. 7. században a bronz és az ezüst keresését erősen serkentette.
A tartesszosziak fémfeldolgozása nevezetes, a keresett ónforrások fontos tényezők. Az ónkereskedelem nagyon jövedelmező volt a bronzkorban, mert a bronz másik összetevője és ritka. Hérodotosz említi Tartesszosz egyik királyát, Arganthonioszt, akit feltehetően az ezüstben való gazdagságáról neveztek el, az ezüst a pénz szerepét játszotta a korban.
A késő bronzkorra az ezüst kitermelése Huelva tartományban ipari méretű volt (https://en.wikipedia.org/wiki/South-Western_Iberian_Bronze). Huelva tartomány városaiban sok római kor előtti ezüst salakot találtak. A ciprusi és föníciai fémművesek 15 millió tonna salakot termeltek, hatalmas Rio-Tintó-i salakdombokat találtak. A bányászat és az olvasztás megelőzte a föníciaiak és a görögök érkezését. Az i. e. 8. századtól kezdve a föníciaiak és a görögök szélesebb piacot biztosítottak, akiknek hatására a tatessziai kultúrában egy "orientalizálódó" szakasz kezdődött i. e. 750-550 körül, még mielőtt a tatessziai kultúrát felváltotta a klasszikus ibériai kultúra. Huelva őskori lakóterületét mintegy 20 hektárra becsüljük, ami az Ibériai-félszigeten ebben az időszakban található lelőhelyhez képest nagy terület.
Tartessziai írás (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos9)
A tartessziai kultúra jellegzetes leletei a késő bronzkori mintás-mázas és geometrikusan sávozott és mintás "Carambolo" áruk, az i. e. 9. századtól a 6. századig; amely egy "korai orientalizáló" szakasz az első kelet-mediterrán importtal i. e. 750 körül kezdődött. Volt egy "késői orientalizáló" szakasz, finom bronzöntés és aranyműves munkák; fazekas korongon esztergált szürke áru, és az importált föníciai vöröscsiszolatú áruk helyi utánzatai jellemzik. A jellegzetes tartesszai tárgyak a körte alakú korsók, amelyek gyakran temetkezésekhez kapcsolódnak, a hurokfogantyús, sekély tányér alakú kagylók, a virágmotívumokkal díszített füstölők, a könyöklő és a dupla rugós fibulák, valamint az övcsatok. Kézművesség és az ipar i. e. 10. századtól: kerámia (tálak, tányérok, kráterek, vázák, amforák stb. ), olvasztóedények, öntőfúvókák, súlyok, finoman megmunkált fadarabok, hajóalkatrészek, medálok, fibulák, achát, elefántcsont és egy -a korszak egyetlen, eddig nyugaton bizonyított- műhely.
A külföldi áruk a helyi termékekkel együtt arra utalnak, hogy a régi Huelva kikötője a különböző és távoli áruk fogadásának, előállításának és szállításának fontos csomópontja volt. Az írott források és a kiásott leletek - köztük feliratok és több ezer görög kerámia, amelyek közül néhány a fazekasok és festők kiváló minőségű munkája - elemzése arra késztetett néhány tudóst, hogy ezt a lakóhelyet ne csak a Bibliában említett Tarsisszal azonosítsák Esarhaddon asszír sztéléjén és a Nora-kő föníciai feliratában, hanem a görög forrásokban szereplő Tartesszosszal is - a Tartessz-folyót a mai Tinto folyónak, a Ligustine-tavat pedig a Huelva-félszigettől nyugatra és keletre folyó Odiel és Tinto folyók közös torkolatának tekintva.
Vallás: feltételezhető, hogy a többi mediterrán néphez hasonlóan a vallás politeista volt. Úgy vélik, hogy föníciai hatásra Astarte istennőt és Baált és Melkartot imádták. A Castulo lelőhelyen (Linares, Jaén) és Carmona környékén a föníciai építészettel rokon szentélyeket találtak, Cádizban, Huelvában és Sevillában számos föníciai istenábrázolást is.
Nyelv: Délnyugaton a tatessziai nyelv maradványai jelennek meg, a Bensafrimben (Lagos, Dél-Portugália) talált tatessziai Fonte Velha felirat.
A tatessziai nyelv egy kihalt, római kor előtti nyelv, amelyet egykor Ibéria déli részén beszéltek. A legrégebbi ismert ibériai szövegek, amelyek az i. e. 7-6. századból származnak, tatesszin nyelven íródtak. A feliratokat egy délnyugati írásmódnak nevezett írásrendszerrel írták; ezeket a feliratokat azon a területen találták meg, ahol Tartesszosz általában feküdt, valamint a környező befolyási területeken is. A tatesszoszi nyelvű szövegeket Délnyugat-Spanyolországban és Dél-Portugáliában is találtak (nevezetesen az Algarve és Alentejo déli részén található Conii, Cempsi, Sefes és Celtici területeken).
Kádíz (gadir) történelmi kikötője (Wikipedia)
CÁDÍZ
A várost eredetileg Gadir néven a föníciaiak alapították i.e. 1104 körül, (https://hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%A1diz és https://www.andalucia.com/history/phoenicians-to-carthaginians), jelentése "falakkal körülvett város". Ibéria fontos kereskedelmi központja lett, melyet az ősi nyugat-európai városok közül a legrégibbi, de a legrégibbi régészeti leletek az i. e. 9. századból származnak. A görögök a várost Gadeira néven ismerték, melyet a monda szerint maga Héraklész alapított. Az időszakból a város legfontosabb emléke a föníciai isten Melkart temploma. Néhány történész a templom hatalmas oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítja (Gibraltár szikláit jelenti általában, Melkartot a görögök Héraklésznek tartották). I. e. 500 körül a város karthágói uralom alá került és Cádiz Hannibál ibériai hadjáratainak egyik kiindulópontja volt. I. e. 206-ban a várost Scipio római légiói foglalták el.
I. e. 850 körül a Türosz (Tyrean) városállamból származó föníciaiak alapították a Malaka (Málaga) kolóniát és Karthágót (Tunézia). A föníciaiak vezették be Ibériában a vasat, valamint az olívaolaj és a bor termelését. További városokat is alapítottak: Sexs (Almuñecar), Abdera (Adra), Baria (Villaricos) és Carthago Nova (Cartegena). A föníciaiak bányászatára utaló bizonyítékokat is találtak a Rio Tintónál. I. e. 700-ban azonban a föníciaiak helyébe lépő Karthágó punok gyarmati hatalma kiterjedt. A görögök i.e. 750 körül jelentek meg. A mai Marseille görög gyarmat az i. e. 8. század körül kezdett kereskedni a keleti partvidéken élő ibériaiakkal. A görögök végül saját kolóniát alapítottak Ampuriasban (Girona). A Gibraltári-szorostól nyugatra nincsenek görög gyarmatok, csak felfedezőutakat tettek. Hamlicar Barca, a karthágóiak vezére a Róma elleni első pun háborúban elszenvedett veszteségek után Ibériában próbált szerencsét. Gades (Cádiz) városának támogatásával serege átkelt a Gibraltári-szoroson, a part mentén hajózott Gadesig i. e. 238 körül, és megkezdte az ibériai törzsek leigázását.
Célja a Sierra Morena arany- és ezüstbányái feletti ellenőrzés megszerzése volt. Miután ezt elérte, Gadesben i. e. 237-től ezüstérméket veretett. I.e. 231-re megalapította Akra Leuke (Alicanti) városát.
Cádíz középkori kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/)
Fia, Hannibál, aki kilencéves kora óta apjával Ibériában élt, feleségül vett egy ibériai lányt, és idősebb testvére megbízását követően i. e. 218-ban támadást vezetett Saguntum (Valencia közelében) ellen, amely város Róma szövetségese volt Hispániában. Ez vezetett a második pun háborúhoz. Hannibál ekkor hajtotta végre híres haditettét, amikor észak-afrikai harci elefántjaival átkelt az Alpokon, és Itáliába vezetett háborút.
A Karthágó elleni római harc részeként a rómaiak i. e. 206-ban megszállták az Ibériai-félszigetet. Scipio Africanus győzedelmeskedett a Hispalis (a mai Sevilla) melletti Alcalá del Rio-nál, és megalapította Italica városát. Hadserege leverte az ibériai őslakosok ellenállását, és hamarosan Róma egyik leggazdagabb és legjobban szervezett gyarmatává tette Betist (Andalúziát). Cadiz i. e. 200-ban lett római.
Cádíz tengerparti kikötőváros (https://es.wikiloc.com/rutas-mountain-bike/cadiz-molino-de-san-jose-punta-cantera-puente-urena-san-fernando-2020-09-08-56530579/photo-37779193)
A római gályák a város fő folyóján, a mai Guadalquiviren egészen Cordobáig hajóztak, ahol olívaolajjal és borral teli amforákat vesznek fedélzetükre, amelyeket Rómába exportálnak. A rómaiak 700 évig maradtak Anadalúziában.
Róma Spanyolországot két részre osztotta: Hispania Citerior (Közelebbi Spanyolország) volt a keleti rész. és Hispania Ulterior (Távolabbi Spanyolország) a déli és nyugati. Julius Caesart i. e. 61-ben előléptették Hispania Ulterior kormányzójává, de hamarosan a polgárháború elszólította. Elhunyt fő riválisának, Pompeiusnak a fiai Hispániába menekültek. Caesar üldözőbe vette őket, és i. e. 45 ben legyőzte az ellenzék utolsó csapatait is. Caesar diadalmenetben térhetett vissza Rómába, majd választott római diktátorként urlkodott.
A gyarmatok i.e..550 körül (https://www.worldhistory.org/Uat-Ur/)
*
Huelva tengerparti kikötőváros (https://hu.wikipedia.org/wiki/Huelva_(telep%C3%BCl%C3%A9s) az Atlanti-óceán Cádizi-öble partján, Dél-Spanyolország két nagy folyója, a Guadiana (latin nevén Anas) és Guadalquivir torkolata között, az Odiel és Tinto folyók összefolyásánál fekszik. A város mintegy 5000 éve lakott hely. A várost a föníciaiak Onoba néven említik, görögök meg is tartották ezt a nevet, majd a turdetaniak (Tartesszosz leszármazottjai, https://hu.wikipedia.org/wiki/Turdetaniak) kezében volt a római hódításig. A város környéke bányászati szerepe mellett elsősorban kikötőként, fejlődő kereskedelmi központként jelentős. A belső kikötő főbb szerepe a személyforgalom, egy külső kikötő bonyolítja az áruforgalmat.
Huelva tengerparti kikötőváros légifelvételen (https://en.wikipedia.org/wiki/Huelva)
Andalúzia folyói, A Tinntonál voltak az ónbányák