A CIRCUS MAXIMUS TÖRTÉNETE
 
 
 
(2023 December)
 
 
 
 
BEVEZETÉS
Szekérversenyek, állatviadalok színhelye volt, tengeri csatákat játszottak hajókkal, az i. e. 4. századtól egészen i. sz. 549-ig.  Az első megrendezett játékok, a Római Játékok (Ludi Romani, https://www.worldhistory.org/Circus_Maximus/) szekérversenyek voltak, Róma első etruszk uralkodójának, Tarquinius Priscus-nak köszönhetőek az i. e. 6. században. Az i. e. 2. században a Circus Maximus adott otthont a görögök nyomán bevezetett újabb játékoknak és fesztiváloknak. A római polgárok növekvő igényeit kielégítendő Julius Caesar átépítette a Circust i. e. 50-ben, ekkor a Circus Maximus 600 méter hosszú és 225 méter széles lett és 150 000 ülőhellyel rendelkezett.
A Circus Maximus, amely a Palatinus és az Aventinus dombok közötti völgyben található, Róma legrégebbi és legnagyobb nyilvános tere. A Jupiter tiszteletére rendezett játékonak is a helyszíne volt. Minden szeptemberben 15 napon át tartották a szekérversenyeket és a katonai felvonulásokat, de számos más játék is zajlott, 20 játékot rendeztek egy vagy több napon át a Circus Maximuson. Az események között szerepeltek vadállatvadászatok, nyilvános kivégzések és gladiátorviadalok, amelyek közül néhány igen látványos volt, például amikor Pompeius barbár gladiátorok egy csoportja és 20 elefánt közötti összecsapást szervezett. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés. 
 
 
circus maximus
 
 
 
circus maximus makett
 
 
Az utolsó hivatalos szekérversenyt i. u. 549-ben rendezték. A helyszínt lassan elhagyták. Az első ásatásokat V. Sixtus pápa vezetésével végezték 1587-ben, és megtalálták a két obeliszket, amelyek eredetileg az elválasztó középső részen álltak. Az egyik i. e. 1280 körül készült, és Augustus hozatta  az egyiptomi Heliopoliszból i. e. 10-ben, ez egykor a keleti végén állt. A második obeliszk, amely középen állt, I. Thotmesz (i. e. 1504-1492) idejéből származik, és eredetileg a karnaki Amon-templom számára készült. I. Constantinus I. Konstantinápolyba szánta, de miután 25 évig az alexandriai dokkokban állt, II. Constantius i. e. 357-ben Rómába hozatta.
 
 
Circus Maximus in Rome
 
 
 
 
 
 
 
13632CM
 
A CIRCUS SZERKEZETE
Az i. u. 64-es tűzvész utáni újjáépítését követő legnagyobb mérete az i. u. 1. században volt, 250 000 néző befogadására volt alkalmas, akik 28 m magas lelátókon foglaltak helyet. Az alsó két szinten betonból és kőből, fent fából készültek az ülések. A pálya zárt, íves végén lévő ülések az i. u. 1. század elejéről származnak. A cirkuszt kívülről lenyűgöző árkádos homlokzat volt, amelyben üzletek szolgálták ki a nézők igényeit. A Circusban Ceres (aratás istennő) temploma állt, terrakotta szobrokkal, aranyozott bronzzal díszítették. 
 
 
Circus Maximus Atlas van Loon
 
A Circus Maximus a Loon Atlaszban (https://en.wikipedia.org/wiki/Atlas_van_Loon
 
A Circus Maximus a következő főbb részekkel rendelkezett:
A pálya, amelyet eredetileg homokkal borítottak, és amelynek mérete 540 x 80 méteres méretű volt.
12 indítókapu (carceres) volt a szekerek számára, amelyek a pálya végi ívben helyezkedtek el.
A pálya közepén végigfutó, obeliszkekkel díszített elválasztó (spina).
A pálya mindkét végén elhelyezett kúp alakú kanyarodó oszlopok. 
 
SZEKÉRVERSENYEK 
 
B kapu
 


A cirkuszi játékok iránti szenvedély növekedése miatt a cirkusz tribünjeit többször átépítették és bővítették, pl. Nero az i. u. 64. évi tűzvész után elbonttatta a cirkusz faalkotmányait, betemettette a pályát körülvevő vizesárkot, s ezzel is megnövelte az ülő- és állóhelyek számát. Titus császár uralkodása idején körülbelül 250 ezren fértek a Circus Maximusba, az i. sz. 4. században pedig már mintegy 385 ezer ülőhelyről tesznek említést az egykorú források. Az ókor végén a konstantinápolyi hippodrom még nagyobb volt.
A cirkusz a világot jelképezte: a 12 indítóhely (carcer) az év 12 hónapját jelentette, a kocsi elé fogott négy ló a négy évszakot, a pályát díszítő égbenyúló obeliszk – melyet Augustus császár hozatott el az egyiptomi Héliopoliszból – a nappálya zenitjét, a hét futam a hét égövet, a kocsi tengelye a keletet és a nyugatot.
Az egész pályát kívülről csarnok vette körül, valamint számos bejárat és lépcső, hogy a tolongást elkerüljék. A csarnokban boltok, kocsmák, gyümölcsárusok, lacikonyhák, kofák bódéi álltak. Itt éltek a keleti csillagjósok, igazmondók, könnyűvérű, ledéren öltözött nők, egy egész ”ringyóhadsereg”, közöttük sok szíriai és keleti, akik fuvolák, dobok kísérte temperamentumos, csábító táncukkal hívták fel magukra a figyelmet. (https://romaikor.hu/cirkuszi_es_amphiteatrumi_jatekok/romai_kocsiversenyek/a_kocsiversenyek_tortenete/romai_kocsiversenyek_eredete/cikk/versenyek_romaban)
romai kocsihajto1200
 
 
 
A szekérversenyek története: https://hu.frwiki.wiki/wiki/Course_de_chars oldalon található, már a görögök is szerveztek szekérversenyeket. Magukat a szekereket színekkel különböztették meg (piros, fehér, zöld és kék). A legrégebbi színek a fehérek és a vörösök voltak, a császárkorban jöttek létre a zöldek és a kékek; s Domitianus idején vezették be a rövid életűnek bizonyult bíbort és aranyat. Ma a futball-szurkolótáborok ”kemény magja” képviseli azt a mentalitást, amely a rómaiak rajongását általánosságban jellemezte. A tudós-irodalmár Plinius így panaszkodott a rómaiak túláradó játékszenvedélye felett: ”És ha legalább a lovak gyorsasága vagy a hajtók ügyessége vonzaná őket, még volna a dolognak valami értelme, de hát a ruháknak szól a biztatás, ruhákért rajonganak..."
A győztes szekeresek nemcsak nagy pénzdíjakkal gazdagodtak, hanem a tömeg kedvencei is lettek azok körében, akik fogadásokat kötöttek, a fogadások néha hatalmas összegek voltak. Minden szekeret egy, kettő (bigae, eredetileg etruszk vad), három (trigae), négy (quadriga), esetleg hat ló húzott. A római szekérversenyeken a csapatok adományozó csoportokat képviseltek.
 
 
pic 1
 
 
image
 
  
SG S09 01
 
 
 
A leghíresebb több mint 2000 futamgyőzelmével egy Scorpus nevű hajtó volt. A lovak is híressé váltak, a közönség hozzáértő volt. Az egész római világban híres volt a Circus Maximus a versenyeiről, ez volt a birodalmat behálózó számos cirkusz közül messze a legnagyobb, és státuszáról számos mozaik- és dombormű ábrázolása, sőt még érmék is tanúskodnak.
 
A versenyt minden alkalommal az ünnepélyes menet bevonulása előzte meg, amit a versenyre kíváncsi nézők untak, a régi, vallási hagyományokon alapuló, diadalmenetre emlékeztető szertartást senki sem merte elhagyni (https://romaikor.hu/cirkuszi_es_amphiteatrumi_jatekok/circus_maximus/a_circus_maximus_tortenete/cikk/kocsiversenyek_a_circus_maximusban). A menet a Capitoliumról indult el, élén a versenyt rendező főtisztviselő kocsiban haladt, feje fölé egy mögötte álló rabszolga aranykoszorút tartott. A kocsit fehér tógás kísérők vették körül, utána előkelő fiatalok, majd szekereiken állva a versenyzők következtek. A menetet lovasok, táncosok, énekesek tették színesebbé. Végig vonultak a Circuson, majd a magukkal hozott istenszobrokat felállították a spin-án, a verseny rendezője áldozatot mutatott be az oltáron a halhatatlan isteneknek, majd mindenki helyet foglalt.
Rendszerint négy, egymás mellé fogott ló húzta a könnyű szekereket. A versenyzők a gyeplőket derekukhoz kötötték. A kocsirúd mindkét oldala mellé befogott ló farkát befonták, hogy a ló a gyeplőt ne kapja a farka alá, mert attól egy jóvérű paripa könnyen megbokrosodott. A hajtó rövid, ujjatlan tunicát viselt, derekát a gyeplő túl erős szorításától széles bőröv védte, az övébe hosszú, éles kést tűzött, hogy a gyeplőt, ha a lovak megvadulnának vagy a kocsi felborulna, elvághassa. Az ilyen balesetek sok hajtó életét követelték áldozatul.
A szekerek felsorakoztak a meta és az istállók között, a rajt pontos helyét a vastag homokkal borított pályán fehér csík jelezte. Miután a ficánkoló lovak, a feszülten figyelő hajtók elhelyezkedtek és a verseny rendezője meggyőződött, hogy a startnál minden rendben van, felállt székéből, és a jobb kezében tartott fehér kendőjét a pályára dobta. Ezzel adta meg a jelet az indulásra. Hétszer kellett a szekereknek a pályát megkerülniük. Egy futam 8400 méter volt, s mintegy tizenöt percig tartott. A spinán helyezték el az egyes futamokat jelző készülékeket, a hét díszes bronzdelfint, korábban a hét fatojást. A versenyzők valahányszor megtettek egy kört, elvettek egy tojást, illetve lefelé fordítottak egy delfint. Így tájékozódhattak arról, hol is tart a verseny. Agrippa ékesítette a hét bronz-delfinnel a cirkusz közepét.
A hajtók tudták, hogy előnyösebb a pálya belső oldalán a fordulóknál a belső körben maradni, a szekerek kerékagyai gyakran összeakadtak és ekkor felbillentek a szekerek, ezért a verseny az egyik legveszélyesebbnek számított, a két vagy négy (esetenként több) ló által húzott szekérből  könnyedén ki lehetett esni, ami egyenlő volt a biztos halállal, mert a lovak kantárszára a kocsihajtók derekához volt rögzítve.
 
pic 2
 
TENGERI CSATÁK
A cirkuszokban, amphiteátrumokban játszott tengeri csaták története az https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/263-hajok-toertenete-tengeri-csatak-az-okori-amfiteatrumokban.html?layout=blog&Itemid=101 oldalon található. A Circus Maximusban játszott tengeri csaták Néró idején szűntek meg, aki üléseket épített a vízelvezető árkok helyére. A legkorábbi előadott tengeti csatát (naumachia-t) talán i.e. 46-ban Julius Caesar rendezte. Majd Augustus kifejezetten a naumachia számára ásatott egy óriási medencét, egyben víztározót. Claudius egy Rómától kb. 100 kilométerre lévő, ma már nem létező természetes tavat használt a műsorához; a Fucine-tavat lecsapolták, megemlékezésként is szervezte a naumachiát. Naumachia Vaticana vagy Traianus Naumachia 109-ben volt. Néró egy színházat töltött meg vízzel, hogy vízi látványosságát előadhassa, valószínűleg a saját amfiteátrumát. Titus naumachiájának helyét a Flávia-i amfiteátrumban feltételezik.
NAU
 
 
Naumachia a Colosszeumban, a kapu melletti oszlopokat a hajók bronz döfőorraival díszítették  (https://www.artflakes.com/en/products/naumachie-in-rom-amphitheater-slash-kupfer)
 
 
 
Naumachia (latin elnevezés, a görögből származik: "tengeri csata" jelentésű, kiejtése: "No-may-kee-ia"): az ókori Rómában a tengeri ütközetet imitáló csaták egy külön erre a célra épített nagyméretű medencében, lelátókon ülő nézőközönség előtt. A naumachia kifejezést érdemes megtanulni, mert olyan érdekesség, amely ugyan nem tárgya a történelem tudományoknak, de az ókoriak szórakoztatásának legnevezetesebb eseményei közé tartozott. Rómában számos "naumachiæ"-t építettek, később elárasztott amfiteátrumokban is rendeztek imitált tengeri csatákat, (https://www.britannica.com/technology/naumachiahttps://www.gutenberg.org/files/60226/60226-h/60226-h.htm), amelyek amfiteátrumhoz hasonló és ülőhelyekkel körülvett nagyméretű víztározók voltak. A legtöbb korai naumachiát folyók mentén, kifejezetten a naumachiák számára ásott medencében, vagy egy vízzel feltöltött amfiteátrumban, esetleg cirkuszban mutatták be. A naumachia célja a beiktatási ceremóniától a csatában aratott diadal utáni diadalmenetig terjedhetett, de minden esetben valamilyen különleges alkalomra rendezték. A műsor előkészítésének komoly erőfeszítései - helyszín, öltözetek, hajók építése, szervezés - miatt a naumachia-ra ritkán került sor. A legnagyobbak a szóbeszéd szerint mindössze 5 alkalommal fordultak elő a történelem során. Többnyire hatalmas tengeri győzelmek megünneplésénél szervezték őket. És mert ritkán került sor rájuk, hatalmas figyelmet keltettek, az emberek az egész Birodalomból összegyűltek, hogy lássák. Feljegyezték, hogy egyeseket halálra tapostak a tömegben. Mások egész éjszaka táboroztak, hogy helyet kapjanak. A helyszíne, a tó vagy az amfiteátrum körül egy ideiglenes település alakult ki. Bárok, utcai árusok és prostituáltak tömegei érkeztek a környékre, hogy hasznot húzzanak az eseményből. 
 
A római korig a csaták előtt leszerelték és a parton hagyták az árbocot és a hátszeles négyszögletű vitorlát, hogy könnyebb legyen a hajó. Általában két taktika volt az ellenséges hajókkal szemben: az arcvonal széthúzása (majd az ellenség megkerülése után a csáklyázás következett) vagy a legnagyobb hajó letördelte az ellenség kisebb hajóinak evezőit.  A következő érkező hajók -a hajóorron lévő ékkel, a döfőorral- meglékelték a már mozgásképtelen hajót. Ez ellen úgy tudtak védekezni, hogy sündisznó állásban körbe álltak.
 
 
 
 
FIRST vessels
 
 
 
A legkorábbi feljegyzett naumachia-t (i. e. 46, https://www.gutenberg.org/files/60226/60226-h/60226-h.htmJulius Caesar rendezte egy mesterséges tavon, amelyet Caesar épített a Campus Martius területén. Az egyiptomi és a türoszi flotta közötti összecsapás játszották el, valódi halotakkal. Caesar katonai győzelmeinek megünneplésére egy hatalmas medencét ásatott a Tiberis partján, és sok rabbal eljátszatott egy tengeri csatát. Több mint 2000 ember vett részt a csatában, és 4000 evezős, akikre a hajók mozgatásához volt szükség. Később feltöltette a medencét és a helyén templomot emeltetett Marsnak. Az előadások feltehetően egészen i. u. 250-ig népszerűek maradtak. 
A naumachia véresebb műsor volt, mint a gladiátorviadal, amely kisebb összecsapásokból állt, és ahol a küzdelem nem feltétlenül a vesztesek halálával végződött. A naumachia megjelenése szorosan kapcsolódik és csak valamivel korábbi, mint az olyan látványosság, a "csoportos küzdelem", amely nem egyes harcosokat állított egymás ellen, hanem két kisebb sereget használt. A harcosok gyakran halálraítéltek voltak, és nem rendelkeztek a valódi gladiátorok speciális képzésével. Caesar, a naumachia megalkotója egyiptomi és föníciai, a türoszi hajók összecsapását játszatta el. A harc koreográfiáján keresztül a naumachia képes volt történelmi vagy áltörténelmi események bemutatására. A résztvevő flották mindegyike az ókori Görögország vagy a hellenisztikus kelet egy-egy tengeri hatalmát képviselte: az egyiptomiak és a Tyre-iek Caesar naumachiáján, a perzsák és az athéniak Augustus naumachiáján, a szicíliaiak és a rodosziak Claudius naumachiáján. Ez lényegesen nagyobb erőforrásokat igényelt, mint más hasonló mulatságok, és mint ilyenek, ezek a látványosságok kivételes alkalmakra voltak fenntartva, szorosan kapcsolódtak a császárok győzelmeinek megünnepléséhez. A látványosság sajátos jellege, valamint a görög világból kölcsönzött történelmi témák szorosan kapcsolódnak a naumachia kifejezéshez. 
 
 
Vízi csaták
 
Metszetek a Caesar által kitalált vízi és véres csatajátékokról