HAJÓK TÖRTÉNETE: A PORTUGÁLOK HALADTAK ÁT ELŐSZÖR
 
AZ EGYENLÍTŐN, MAJD MEGKERÜLTÉK AFRIKÁT 
 
ÉS ELJUTOTTAK INDIÁBA
 
 
 
(2023 augusztus)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
Az 1400-as évek első felében egy portugál herceg,Tengerész Henrik épített egy térképtárat. A térképein ábrázolta a Ny-Afrikai tengereken jellemző széljárásokat. A Kanári-szigetektől D-re hosszú időre elakadtak a szélcsendes időjárás miatt. A Zöldfoki szigeteken létesítettek egy feltöltő állomást a hajóiknak. Már nem a part mentén hajóztak, hanem kimerészkedtek az Óceánra. // HISTORY OF SHIPS: THE PORTUGUESE WERE THE FIRST TO CROSS THE FIRST CROSSED THE EQUATOR, THEN CIRCUMNAVIGATED AFRICA AND REACHED THE INDIA: In the first half of the 1400s, a Portuguese prince, Henry the Navigator, built a map library. On his maps he depicted the winds that characterised the West African seas. The Canary Islands they were stranded for a long time due to the windless weather. At Cape Verde they set up a basic station for their ships and no longer sailed along the coast but ventured out into the ocean.
   

 
BEVEZETÉS
Portugáliában a 13. századtól, az arab uralom után gyors ütemben fejlődött a tengerhajózás, de az országnak Velence és Genova mellett csak kis rész jutott a kelet-mediterrán kereskedelemből. Új, a Ny-Afrika-i  "aranyországokba" és az Indiába vezető utak keresésére vállalkoztak a portugálok. 1460-ban megkerülték Afrika legnyugatibb pontját, a Zöld-fokot, és 1475-re elérték az Egyenlítőt. A terjeszkedést gyorsította, hogy a pápa Portugália tulajdonának nyilvánította azokat a területeket, amelyeket a Ráktérítő és India között felfedeznek.
 
Waldseemüller térrképe 1508
 
Bartholomeu Dias 1488-ban kerülte meg a Jóreménység-fokát. Az ő expedíciója után tíz évvel indult Vasco da Gama felfedezőútja, melynek célja a fűszerekben gazdag India elérése volt. A sietséget Kolumbusz 1492-es útja indokolta, mert ekkor még nem volt egyértelmű, hogy Kolumbusz expedíciója Amerikát, és nem Indiát fedezte fel.
NY-AFRIKA PARJAINÁL KEDVZŐTLEN VOLT A SZÉLJÁRÁS
Az Egyenlítőig eljutni sem volt egyszerű. Az akkori közhiedelem szerint aki délebbre jutott a Kanári-szigeteki Bojador- foknál az feketévé vált, majd elevenen megégett s lelke a pokolra jutott. A Bojador-fokot a portugálok az 1400-as években sokszor megpróbálták körbe hajózni, és mindig elakadtak a szélcsend miatt. Az első sikeres megkerülése Gil Eanes portugál navigátornak sikerült 1434-ben. A korábbi hajók eltűntek, ami a tengeri szörnyek létezésének és a Bojador átjárhatatlanságának mítoszához vezetett. A Bojador-fokot Félelem-fok néven ismerték, mert éles szélű zátonyok és gyenge óceáni szél, szélcsend védik a területet, ami kockázatossá teszi a hajózást. A fok partjaitól 25 kilométerre, a nyílt tengeren is a mélysége két méter, a Szahara-sivatagból idefújt több ezer éves homokviharok okozta iszaposodás miatt. A széljárások ismerete a korban a kormányosok elengedhetetlen tudománya volt a hátszélvitorla miatt. Szélcsendben eveztek.   
 
Western Sahara
 
A Bajador-fok a (Cabo Bojador) Kanári-szigetektől D-re fekszik (https://pt.wikipedia.org/wiki/Cabo_Bojador) 

1434 májusában Gil Eanes egy 30 tonnás barinelt szerelt fel, egy árboccal, egy négyszögletes vitorlával. A legénysége tizenöt emberből állt. Gil Eanes, amikor elérte a Bajador-fok környékét, úgy döntött, hogy nyugat felé fordul az afrikai partoktól távolodva. Miután egy teljes napig távolodott a partoktól, egy nyugodt, jó szelű területre bukkant, ekkor délkelet felé fordult, és hamarosan rájött, hogy maga mögött hagyta a Bojador-fokot.
A Bojador-fok megkerülése a korai portugál tengerhajózás egyik legfontosabb mérföldköve, történelmi pillanat volt. Megdöntötte a régi középkori mítoszokat, és megnyitotta az utat Afrika partjai mentén déli irányban a nagy fölrajzi felfedezések előtt, a Bojador-fok mellett elhaladva a portugál hajósok addig ismeretlen tengerekre jutottak ki. Másrészt a Bojador-fok megkerülésének idejéig a partok mentén hajóztak, mint az ókorban. A portugál Temgerész Henrik herceg térképészeti intézte, navigációs iskolája alapozták meg a nyílt tengeri hajózást.
1138572
 
A felfedezett útvonalak, amelyet a vitorlás hajók még ma is követnek a fefvező széljárás miatt (https://www.quora.com/Why-did-Bartolomeu-Dias-originally-name-the-Cape-of-Good-Hope-the-Cape-of-Storms
 
Az addig lakatlan Zöld-foki szigeteket a 1460 körül fedezték fel a portugál hajósok. Az itt létrehozott telepük volt az első európai gyarmat a trópusokon (https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ld-foki_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g). A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába, Indiába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt itt. Fontos tengerészeti bázisuk, vízfelvevő hely volt, a hajófának alkalmas fáit kiírtották. Az Afrika megkerülésével Indiába igyekvő portugál hajóknak az Egyenlítő közelében uralkodó széljárás miatt nagy kitérőt kellett tenniük nyugat felé (https://hu.wikipedia.org/wiki/Braz%C3%ADlia#Gyarmati_kor) a Zöld-foki szigetektől. Egy ilyen kitérő során a szokásosnál is nyugatabbra sodródó hajó fedezhette fel az addig ismeretlen Dél-Amerikai szárazföldön Brazíliát.*
Tengerész Henrik korábban, az 1411-as évek elején, Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben alapított navigációs és térképkészítő iskolát, mellette csillagvizsgáló tornyot és egy térképészeti hivatalt is építtetett,  Sagresben képezték a kor legjobb hajósait. A közeli Lagos kikötőjében egy hajógyárat építtetett. Az ő hajóépítő mesteri tervezték az első karavellákat, ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbócos, latin- (háromszögletű) vitorlás, karcsú, fordulékony, keeles, kormánylapátos, gerincre épített hajók váltak a tengeri felfedező utak fő eszközeivé. Tengerész Henrik minden új hajóépítési lehetőséget kipróbált, pl. a latin vitorlát, a kormánylapátot, a hajógerincet, melyek az ő idejében már ismertek voltak. A háromszögletű latin vitorlával szél ellenében is lehetett vitorlázni, a használata a kormánylapát állás gyakori változtatását igényelte, az addig használt kormányevező erre alakalmatlan volt. A hosszú távú felfedező utak az állandó rakomány, - pl. a víz és az élelemiszer – súlyának növekedését eredményezte. A hajók kormányozhatósága erősen függ a hajó súlyától is. A korábbiaknál könnyebb, gerinces hajókat építtetett Tengerész Henrik a Lagos-i hajógyárában a felfedező utakhoz, kormánylapátokkal. A felfedező hajókat magas oldalfalakkal, némi hátsó lakótérrel, kabinokkal, az élelem tárolására alkalmas raktárhelységekkel építették. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon, és pontosan mutassa az irányt.
A hajók kapitányainak kötelességévé tette, hogy a megtett útról térképet és hajónaplót készítsenek. Elsőnek gyűjtött össze a különféle térképeket, információkat a jellemző szélirányokról és hajónaplókat. A térképeket egy titkos gyűjteményben, a Tresorariá-ban helyezték el. A gyűjtemény azt a célt is szolgálta, hogy illetéktelenek ne ismerhessék meg a jellemző szélirányokat, az új felfedezéseket. Például az Azori-szigetek felfedezése után hosszú ideig csak Sagres lakói tudtak a kilenc sziget létezéséről (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tenger%C3%A9sz_Henrik). Egy XIV. század végi katalán térkép meg is nevezi, Portugália 1432-ben deklarálta fennhatóságát. 

Később Vasco Da Gama expedíciója 1497-ben már az uralkodó szeleket már ismerve és kihasználva dél felé hajózott Afrika partjainál, majd messze kanyarodott ki az Atlanti-óceánra, és egy ívben visszafordulva érkezett meg Afrika déli partjaihoz. Kialakult az az útvonal, amelyet a vitorlás hajók még ma is követnek. 

 
 
port11
 
 
 
 
sailing ship routes
Az Indiába vezető útvonalak 
 
 
BARTALOMEU DIAS 1488-BAN MEGKERÜLTE AFRIKÁT 
Az egyik legnagyobb 15. századi felfedező, aki tengeri utat talált Ázsia felé az Indiai- és Atlanti-óceánon. Első európaiként kerülte meg a Jóreménység fokát, 1488-ban. A flotta három hajóval indult útnak, két 50 t-s karavellával és egy tartalékokat szállító  hajóval. Az ellátóhajó használata mutatja, hogy a legénység hajói szűkösek voltak. Dias hat európai ruhába öltöztetett kongóit (két férfi és négy nő) vitt magával a hajón, akiknek az volt a feladatuk – miután az afrikai partok mentén kirakták őket – hogy elmagyarázzák a bennszülötteknek, milyen terményekre van szükségük. A flotta Afrika nyugati partjainál haladt, decemberben elérte a mai Namíbiát, a portugálok által akkor ismert legdélibb pontot. Az ellátóhajót Dias biztonsági okokból ott hagyta, de előtte a Kongó-torkolatnál kirakta az utolsó afrikait, majd dél felé haladt tovább. 
B DIAS two caravels
 
Mindkét karavellát az erős északi szél és a vihar – a Jóreménység-fokát megkerülésénél – dél felé tovább vitte. Az expedíció elhaladt a Kongó torkolata mellett, decemberben elérte a namíbiai partokat. Továbbra is dél felé tartva a hajókat a déli szélesség 29. fokánál egy vihar kisodorta a tengerre és tizenhárom napig száguldott velük. Dias a hideg vízből arra következtetett: túljutott Afrika déli csücskén. Előbb keletre indult, majd amikor napok múlva sem láttak földet, északra fordult és 1488. február 3-án magas hegyeket pillantott meg - több száz kilométerre voltak a mai Fokvárostól, a fokot úgy kerülték meg a fokot, hogy azt nem is látták.
A hajók még ötszáz kilométert tettek meg keletre, s nyilvánvaló lett: Afrikát megkerülve Indiába lehet jutni. Az expedíció 1488 decemberében vitorlázott be Lisszabonba, a fogadó tömegben ott volt Kolumbusz Kristóf is. A vágyott indiai útra a megbízást 1497-ben Vasco da Gama kapta.
 
 
Portuguese Caravel
 
 
 
karavella 15. sz

Portugál karavella az 1400-as évek végéről (https://www.gutenberg.org/files/60226/60226-h/60226-h.htm#CHAPTER_VIII)

 
 
Dias 1487. július 31-én indult útnak két ötventonnás, felfegyverzett karavellával és egy ellátó-hajóval. A fedélzeten volt hat fekete (két férfi és négy nő) is, ezek feladata az volt, hogy felvegyék a kapcsolatot a bennszülöttekkel. Az expedíció elhaladt a Kongó torkolata mellett, decemberben elérte a namíbiai partokat. Továbbra is dél felé tartva a hajókat a déli szélesség 29. fokánál egy vihar kisodorta a tengerre és tizenhárom napig száguldott velük. Dias a hideg vízből arra következtetett: túljutott Afrika déli csücskén. Előbb keletre indult, majd amikor napok múlva sem láttak földet, északra fordult és 1488. február 3-án magas hegyeket pillantott meg - több száz kilométerre voltak a mai Fokvárostól, https://web.archive.org/web/20070927072810/http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=261105&ctag=articlelist&iid=1A a fokot úgy kerülték meg a fokot, hogy azt nem is látták. A hajók még ötszáz kilométert tettek meg keletre, s nyilvánvaló lett: Afrikát megkerülve Indiába lehet jutni. Az expedíció 1488 decemberében vitorlázott be Lisszabonba, a fogadó tömegben ott volt Kolumbusz Kristóf is. A vágyott indiai útra a megbízást 1497-ben Vasco da Gama kapta.
 
 
VASCO DA GAMA INDIÁBAN
1497. július 8-a volt, amikor mintegy 170 tengerésszel a fedélzeten kihajózott (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vasco_da_Gama Lisszabonból India felé. Az expedíció a hagyományos portugál útvonalon haladt: érintette a Zöld-foki-szigeteket, majd miután átkelt az Egyenlítőn, délnyugati irányban egy körívet írt le a tengeren, így érkezett meg 1497 novemberében a Jóreménység-fokához. Vasco da Gama manővere a hajózás akkori csúcsteljesítménye volt, ugyanis embereivel három hónapig a nyílt óceánon utazott. A felfedező december 16-án lépett az ismeretlenbe, miután túlhaladt a Great Fish-folyó torkolatán; Dias 10 évvel korábban ezen a ponton fordult vissza.
az uralkodó szeleket kihasználva dél felé hajózott Afrika partjainál, majd messze kanyarodott ki az Atlanti-óceánra, és egy ívben visszafordulva érkezett meg Afrika déli partjaihoz. Ezzel létrehozta azt az útvonalat, amelyet a vitorlás hajók még ma is követnek. Az expedíció ezután megkerülte a Jóreménység-fokot, majd miután felhajózott Kelet-Afrika partjainál, egy arab navigátort fogadott, aki segített nekik elérni az indiai partokat, Calicutnál (ma Kozhikode) 1498 májusában. Ez az út derítette fel az Európából Ázsiába vezető vízi útvonalat.
 
1497-ben hajói elérték azt a pontot, ahonnan Dias visszafordult és amelyen túl addig egyetlen európai felfedező sem jutott. Ezután észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén. 
Mozambiktól látták, hogy mennyire gazdag az Indiai-óceánon virágzó arab kereskedelem. Arannyal, ezüsttel, fűszerekkel, gyönggyel és rubinnal megrakott arab hajókat láttak. Az arabokat hihetetlenül feldühítette a keresztények megjelenése. Még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálják elfoglalni a portugál hajókat. Ennek ellenére Vasco da Gamának sikerült egy olyan navigátort találnia, aki az óceánon keresztül elvezette őket az indiai partokig. 1498 májusában befutottak Calicut város kikötőjébe. A gazdag városban senkinek sem kellettek a portugálok olcsó árui. Végül da Gama már annak is örült, hogy fűszermintákkal és egy, a portugál királynak szóló levéllel indulhatott hazafelé, amelyet maga Calicut város legfőbb ura írt. A hazaút majdnem egy évig tartott.
Otthon igazi hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg egyik álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. Az expedíció indiai eredményei alulmaradtak a lisszaboni várakozásoknak, azonban a Vasco da Gama által hazaszállított fűszerminták még így is hatvanszoros hasznot hoztak az út költségeihez képest, pedig 1499 augusztusában a négy hajóból mindössze kettő érkezett meg Portugáliába. 1502-ben újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál király. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt (https://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/da_gama_vasco.shtml)
 
Inhul Vasco da Gama Índia 1497
 
Vasco da Gama visszaindulása (Wikipedia)
*
I. Mánuel uralkodott 1495-től 1521-ig; a középkori Portugália legsikeresebb királya. Mánuel uralkodása (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._M%C3%A1nuel_portug%C3%A1l_kir%C3%A1ly) alatt Portugália tengeri nagyhatalom lett, gyarmatosításba kezdett, fellendült az ország gazdasági élete, a főváros, Lisszabon, pezsgő életű tengeri kikötővé vált. A király a jogi kérdéseknek is nagy figyelmet szentelt, kodifikáltatta a törvényeket. Az ország meggazdagodása a késő gótikus és korai reneszánsz, Mánuel stílusú építészet olyan remekműveinek a megalkotásában fejeződtek ki, mint a lisszaboni Belém-torony és Szent Jeromos-kolostor.
A portugálok indiai térnyerésében döntő szerepe volt annak, hogy 1509-ben a portugál flotta, Diu kikötőjében, Francisco de Almeida vezérletével, tönkreverte az egyesült egyiptomi és török flottát. A portugál hadiflotta méretét mutatja, hogy az oszmán török hadiflotta az egyik legerősebb volt a Földközi-tengeren. Azonban azt is meg kell említeni, ahogyan az elődjétől kapott visszautasítás miatt Kolumbusz Kristóf (1451 – 1506) Kasztíliába távozott, úgy a Mánueltől kapott elutasítás miatt Ferdinand Magellan (1480-1521) spanyol lobogó alatt valósította meg a Föld első körülhajózását.

Belém Towers 1
 
Lisszabon kikötőjét védő Belém-torony, 1500 rörül építették (https://hu.wikipedia.org/wiki/Bel%C3%A9m-toron)