Hatsepszut (i.e. 1479-1458) Punt-t expedíciós hajója, az árboc tetején a négyszögletes kötélvezető emelő-kerettel, két kormányevezővel (4)

Ezek négyszögletes vitorlával szerelt evezős és keeles hajók, a vitorlát már enyhe oldalszélben is tudták használni, nem csak hátszélben. Gerinc nélkül, de sok kereszttartóval építették, a hosszanti merevítést egy vastag kötéllel oldották meg. Több és vékonyabb hosszanti merevítő kötelek majd a görög hadihajókon is feltűnnek. Az állandó cédrusfa hiány miatt csak az árboc és az igen nagy méretű kormányevezők készültek libanoni cédrusfából, a hajótest rövid, 105 centiméteres, de igen vastag, 7-9 centiméteres akáciafa palánkokból készítették, karvel palánkozással. Az akáciafa a cédrusfához hasonlóan mézga tartalmú fa, a tengervíznek közepesen ellen áll, (míg az akácfa amerikai fafajta). A palánkokat csapokkal és "varrással" erősítették össze, vékony kötelekkel a palánkok széleibe fúrt lyukakon keresztül. Hosszanti irányban is csapokat, fecske-farkú csapokat is, építettek be. Az alsó vitorlarúdon tevékenykedő tengerészek a -máshol kő- súly szerepét töltik be, a szél felhúzná az alsó vitorla rudat. A képen éppen vitorlával és evezőkkel haladnak. Kőhorgonyokat is használtak, számos kőből készült horgony maradt ránk:

Wadi al-Jarf  Vörös-tengeri kikötőben talált kőhorgonyok, i.e. 2550 körül (4) 

Sok élő állatot hoztak Puntból (4) 

        Hatsepszut punti expedíciós, hátszélvitorlás hajójának modellje (4) 

Wadi el-Jarf és Mersa kikötők (4)

A történelemben az első kikötőt Hufu fáraó építette É-n Wadi al-Jarfban, a Vörös-tengeren i.e. 2560 körül. A kikötőkben faalkatrész és élelmiszer raktárakat, nagyméretű agyagedényeket, a munkások lakóépületeit, papiruszra írt munkanaplókat, cédrusfa darabokat, kőhorgonyokat találtak. A Wadi el-Jarf-i kikötő a Sínai-félsziget ásványlelőhelyei (színes díszkövek, türkíz és malachit) közötti tengeri szállítás biztosítására épült. A Nílustól Coptosból és Memphiszből szétszedve szállították a csapolt, de nem szegelt, "varrott" rövidpalánkos tengerjáró hajókat a Keleti Sivatagon át. A  Wadi el-Jarfban épített kikötőt Hufu uralkodásának végén elhagyták, utána a 90 kilométerre É-ra lévő Ayn Sukhna-i kikötőt (Hufu utódja építette, mert közelebb volt Memphiszhez) használták közel egy évezredig.

I.e. 1900 körül pedig D-i,  Mersa Gewases-i (Saww, (https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1095-9270.2009.00229.x). kikötőből is indultak expedíciók Punt országába.  Mersa Gewasesban találtak punti obszidiánt, a Mersa-i kikötőbe nílusi Coptos-i hajóépítő kikötőből szállították a hajókat. 

Hufu fáraó idejéből már van punti arany leletre történő utalás, Hufu utódjának idejéből létezik egy punti rabszolgára történő utalás is, de nincs direkt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Wadi el-Jarfból Hufu idején, vagy az azt megelőző időkben indítottak volna expedíciót Puntba. Hufu idején már létezett egyiptomi tengeri hajózás: a megelőző bő egy évszázadban, az i.e. 2600-as években már jártak Bybloszba cédrusfáért fahajókkal.

(Tengeri nádhajóknál a hajó két végén a nádat magasabbra kötötték a hullámok miatt, a kötegek erősebbek voltak, mint a folyami hajóknál és 6-12 pár evezett a 10-14 m-s hajóban. Vannak sziklarajzok, ahol az evezők száma több mint 24, „beforgatott ábrázolással", elég valószínűtlen, hogy 2x24 lenne. A tengeren is éjszakára kihúzták a hajókat, azért is, hogy ne szívja meg magukat vízzel. Ha minden nap használták és kihúzták, akkor is szigetelés nélkül 2 - 4 havonta új hajót kellett készíteni. A nagy ókori találmány a gúzsköteles kormánylapát volt. A nádasokban történő nádhajós halászat alakította ki, hogy a kisebb csónak orra és vége is azonos kiképzésű. Addig csak arccal előre eveztek.)

A Vörös-tengert valószínűleg nem hagyták el (https://en.wikipedia.org/wiki/Land_of_Punt)

AZ IRODALOMBAN JAVASOLT LEHETSÉGES TERÜLETEK

A kutatók többsége a leírásokban előforduló illatszerek, növények, fűszerek és állatok területi elterjedésének alapján nagy lehetséges területet határoz meg, ami esetleg egész Afrika is lehet, ezért határozatlan eredményre jut. Pl. megpróbálták a páviánok DNS-e alapján az azonosítást, a DNS azonosításos módszerrel is relatíve túl nagy területet kaptak. A régi egyiptomiak (https://en.wikipedia.org/wiki/Land_of_Punt) "Az istenek földjé"-nek nevezték Punt országát, ami tengeren jó É-i széllel (ez az uralkodó széljárás az első félévben) 30-40 napos utazás volt, óvatosan a part mentén hajóztak. Minden éjszaka megálltak, éjszaka nem hajóztak a régi egyiptomiak, sokszor kihúzták a hajókat a partra javítani, száradni. W.M. Fliners Petrie neves régész úgy gondolta, hogy "Pan vagy Punt a Dinasztiák kialakulásának idején (i.e. 3000 után) az ősök szent helye volt, valahol a Vörös-tenger végénél". Nem kikötőt keresünk, mert a 20-25 évente indított expedíciók nem biztos, hogy a korábbi expedíciók kikötési helyeit megtalálták. Nagy folyó vagy hegység keresendő, ami jól felismerhető volt a szájhagyományok vagy a régi írások alapján is. "Az istenek földje"  magas hegységre is utalhat.  Nappal a látótávolság a tengeren km-ben: L (km) = 3.57 SQRT h, ahol h a tengerszint feletti magasság méterben, azaz tengerszinten 4.5 km, 1.7 m magasról, az SQRT négyzetgyök vonást jelöl. Egy 3000 méter magas hegy közel 200 kilométerről látható. 

Amennyiben Punt országával ősi, történelmi kapcsolata volt az régi egyiptomiaknak és Dzsószer fáraó idejétől (i.e. 2650-től) bizonyított a tengeri fahajók építése, akkor az i.e. 2700 előtt vagy nádhajóval utaztak Puntba. de létezhetett százazföldi kapcsolat is?  A kérdést célszerű megválaszolni, mert egyszerűsíti az elemzést: kizárja az Arab-félsziget vizsgálatát.  

Punt szárazföldi megközelíthetősége (a római számok kis vízeséseket, zuhatagokat jelölnek, https://en.wikipedia.org/wiki/Land_of_Punt)

A Nílus számokkal jelölt kataraktái (zúgói) nem hajózhatóak, de térképek hiányában a folyók mentén, esetünkben a Nílus mentén közlekedtek, így alakultak ki az utak az ókorban. Az V. és VI. kataraktától (zuhatag) is vezet fel egy-egy folyó -az utóbbi a Kék-Nílus mentén a Tana-tóhoz-, az Etióp-fennsík, hegység területére. Lehetséges, hogy az egyiptomi expedíciók, karavánok is felmentek a hegyekbe, de valószínűen a helyiek közvetítésével jutottak a keresett termékekhez. Nubiába, Kushba vezetett számos hadjárat a szárazföldi kapcsolatot valószínűvé teszi. Kákossy csak egy szárazföldi expedíciót említ Puntba (2., 64.o.): értékes nyersanyagokért Dzsedkaré, i.e. 2400 körül expedíciót indított aranyért és dioritért Núbiába, tömjénért Punt mesebeli földjére (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsedkar%C3%A9_Iszeszi, Núbia elnevezése a nub, azaz arany egyiptomi szóból származtatható és először Dzsedkaré uralkodása alatt nevezték így. Sok núbiai háborúról megemlékeztek a felíratokban, aranyban gazdag terület, már a Dinasztiák előtti időkben is ismert és látogatott ország volt. A Núbiai Birodalomnak voltak Punti kapcsolatai a Kerma-i időkben (Függelék), talán korábban is. 

A több mint 2000 méter magas vulkánok (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_volcanoes_in_Ethiopia) alkotta terület nagy része Etiópiához tartozik, környékén megtalálhatóak a nevezetes állatok, növények. Eredetileg obszidiánt, zöld aranyat, illatszereket kerestek és sok mást is találtak, többszöri próbálkozásra. 

A Puntba menő expedíciók számára jól azonosítható vulkáni hegyek (a Tana-tóból ered a Kék-Nílus) (4)

A Földközi-Tengeren és Egyiptomban használt nádcsónakhoz hasonlókat ma is építenek Etiópiában, a Tana tavon:

                                                                       Egy személyes, Tana-tavi mai halászcsónak (4)

OBSZIDIÁN LELŐHELYEK 

Az Arab-félszigettel, mint Punt lehetséges helyével a továbbiakban nem foglalkozunk, Punt szárazföldi megközelítésének lehetőségét feltételezzük. A vulkáni területek jellegzetes fémei és ásványai közé tartoznak az elektrum  (zöld arany) és az obszidian. (Hufu fáraó idejéből létezik punti aranylelet. "Az elektrum a I. terméselemek ásványosztály, a fémek alosztályon belüli aranycsoport szabályos kristályrendszerben megjelenő tagja. Természetes ötvözet, amely aranyból és ezüst alkotja. A termésarany minden esetben tartalmaz ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik nagy egyezést mutatnak. Amennyiben az ezüsttartalom eléri a 20%-ot, a terméselemet elektrumnak nevezik. Kizárólag hidrotermásan keletkezik. Ezüst-szulfidos ásványtársulások -argentit, pirargirit, stefanit, miargirit- gyakori és jellemző tagja", https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrum). 

Az obszidián vágó és szúróeszközként történő alkalmazását mára teljesen elfelejtettük. Néhány ezer évvel ezelőtt éles vágóeszközként nélkülözhetetlen volt. Sok fáradtság árán, távoli vidékekről (a vulkáni eredete miatt) szerezték be, sokszor még a bányában megmunkálták, az obszidián-törmelék leletek alapján. Nyílhegyként szorítással vagy ragasztással rögzítették. Egyiptomban a kovakő kések részben helyettesítették az obszidián vágóeszközöket, ezek az obszidiánhoz viszonyítva életlenek voltak. 

(Az obszidián -vulkáni üvegként is ismert- egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve  természetes, kemény üveg. A kőkorszakban már az őskőkorszaktól kezdve az obszidiánt különböző használati eszközök, kések, nyilak készítésére használták. A legrégibb archeológiai lelet, mely az obszidián eszközhasználatát bizonyítja, Mezopotámiához (1) kötődik és hozzávetőlegesen 9 000 éves. Többszörösen élesebb mint az acélpenge. https://hu.wikipedia.org/wiki/Obszidi%C3%A1n. A görög Melosz szigeten legalább  10 000 éve használt oszidián bányát találtak, csak nádhajókkal volt megközelíthető abban az időben. (Maximum napi 15-20 km-t haladtak a szigetek között, látótávolságra.

Az egyik Théra közelében lévő görög szigeten van Melosz.  Csak a tengeren szállíthatták el az obszidiánt, a szigeten ma sincs település. Intenzív kutatások folynak: – egy mai építésű nádcsónakkal sikerült szigetről-szigetre, Meloszról a szárazföldre kijutni, öt szigeten keresztül és hét nap alatt Athénig eljuni- arra vonatkozóan, hogy milyen módon működhetett az obszidián szállítása. „A régészek már korábban is találtak obszidián tárgyakat a peloponnészoszi Franchi barlangban, Mélosz szigetétől nagy távolságra, de ezek korát csupán i.e. 8500 körülire datálták. A tárgyak eredetét kísérleti eljárással határozták meg: Laszkarisz és társai az obszidián-hidrációs keltezést (OHD: obsidian hydration dating), valamint egy másik tömeg-spektrometrikus technikát (SIM-SS: secondary ion mass spectrometry of surface saturation), azaz az elemek tömeg százalékos mérését  alkalmazták, melyek segítségével megállapították, hogy egyes leleteket jóval korábban készíthettek. A kutatás eredményeiből és az obszidián lelőhelyéből következően a korban már hajózniuk kellett a térség lakóinak. A kutatócsoport tanulmányát a Journal of Archaeological Science szeptemberi számában jelenteti meg.” és "A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tára több gyűjteményben is őriz jelentős obszidián anyagot. A kőeszköz összehasonlító nyersanyag gyűjteményben  200 lelőhelyről több, mint 1600 obszidián található, a teljes Kárpát-medencei választék és számos távoli lelőhely anyaga. Régészeti anyagot (szerszámokat, félkész eszközöket  és gyártási hulladékot) a nagymúltú intézmény őskőkori (paleolit) és őskori gyűjteményei őriznek, szintén ezres nagyságrendben. A legkiemelkedőbb leletegyüttes, a 12 nagy méretű pengekőből álló nyírlugosi obszidián raktárlelet az állandó régészeti kiállítás egyik büszkesége (https://mnm.hu/hu/kiallitasok/kelet-es-nyugat-hataran/ujkokor-rezkor)" A Balkán-félszigeten is találtak Tokaj-i obszidiánt.)

A Vörös-tengeri, egyiptomi Mersa Gewases kikötőben találtak punti obszidiánt. (http://gsafr.org/letter1/) Oszídiánt a nyomelemeinek %-os tartalma egyértelműen jellemzi, egyedi összetétele SIM-SS (Secondary Ion mass Spectrometry of Surface Saturation) spektrometrikus technikával meghatározható, a régészek gyakran alkalmazzák (1. 34.o.). MS - ICP-OES technika is alkalmas. (Mass Spectrometry with inductively coupled plasma technique with optical emission spectrometry). Etiópiában számos vulkán és sok obszidián lelőhely található, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_volcanoes_in_Ethiopia.

Eritreában, Asmara magasságában található Massawa kikötője, és  jól láthatóak a tengerről a hegyek. Kusrale (Eritrea) obszidián lelőhely https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1040618220301002:

         Mersa Gewases kikötőben találtak punti obszidián és az eritreai obszidián tárgyak elemeinek        részarányai (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1040618220301002) 

Az Awash folyó obszidián lelőhelyei Etiópiában (http://www.sourcecatalog.com/sourcecatalog/s_africa.html ismertek, de a %-os összetételükre vonatkozóan nem sikerült mérési eredményt találni. Továbbáhttps://www.researchgate.net/publication/278032868_Balchit_Obsidian_Upper_Awash_Ethiopia, https://halshs.archives-ouvertes.fr/halshs-00004023/document). 

A punti tengeri expedíciók valószínű obszidián eredete (az Abhe-tó, Abbe-tó ma egy sóstó)  (https://www.africanworldheritagesites.org/cultural-places/human-origins/awash-valley.html)

A Kusrale lelőhelyről nem elérhető pontos információ (https://publications.cnr.it/doc/426021). Az Awash folyó mentén több mint 4000 éve is megközelíthető volt a völgy, sok obszidián lelőhely találhtó. Az egyiptomiak ajándékot vittek és kaptak (nem volt jellemző a cserekereskedelmük, az adót is ajándéknak nevezték, ha kevés volt, kértek még további "ajándékot"), több mint 100 marcona egyiptomi evezős nagy meggyőző erővel rendelkezhetett, a bennszülöttek (rögtön Amon hívővé váltak és) mindent beszerzetek, amit kívántak az egyiptomiak. Karaván szállította az árukat a hajókra, a rakodást Hatsepszut képei ábrázolják. Az Awash folyó környékén megtalálhatóak azok a növények és állatok, melyeket a feljegyzések említenek. A terület része a kutatók többsége által vizsgált területekkel, Mersa Gewases kikötőtől kb. 1500 kilométerre található. A célterület további szűkítéséhez korabeli Punt-i egyiptomi eredetű agyagedényekre, vagy esetleg helyi Punt-i - a Mersa Gewases-i leletekkel azonos- obszidián leletekre lenne szükség. 

IRODALOMJEGYZÉK

Núbia (Wikipedia)

FÜGGELÉK, NÚBIA   (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%BAbia#A_mezolitikum_%C3%A9s_az_els%C5%91_neolitikus_kult%C3%BAr%C3%A1k_(i._e._8000_%E2%80%93_2500)

 "A neolitikum idején a társadalom fokozatos a differenciálódására utalnak a nagy sírszámú temetőkben tapasztalható különbségek. Megjelentek a háziasított juh- és kecskefélék, emellett a halászat is kiemelt szerepet játszott. Az anyagi kultúrában a kerámia elterjedése jelentett alapvető változást.Először láthatók olyan tárgycsoportok (például elefántcsont ékszerek, a Vörös-tengerből származó kagylók stb.), melyek kifejezetten luxusigény meglétére utalnak. A települések, melyek főként az egykori Nílus-parton helyezkedtek el, hosszú ideig lakottak voltak.
Az i. e. 3500–2700 közötti időszakban létezett pre-Kerma-kultúra talán már a legkorábbi felső-núbiai királyság emléke lehet. A korszak nagyméretű, kerek alaprajzú házakból álló települését Kerma mellett tárták fel. A leletanyag kapcsolatot mutat Alsó-Núbiával, egyiptomi hatásnak nincs nyoma, bizonyos egyiptomi lelőhelyeken jelen lévő tárgyak viszont erről a területről származhatnak. Alsó-Núbiában ugyanebben az időszakban jelent meg az úgynevezett A csoport, amely magasan fejlett kultúrája, folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a predinasztikus kori Egyiptommal. Az i. e. 3. évezred elején az egyiptomi archaikus kor és Óbirodalom uralkodói hódító hadjáratokkal terjesztették ki uralmukat Alsó-Núbiára. Núbia K-i kapcsolatairól keveset lehet tudni.
Kerma-kor (i. e. 2500 – 1550):  Az egyiptomi Óbirodalommal egy időben, i. e. 2500 körül, a 3. katarakta környékén egy új bennszülött királyság jött létre. A fővárosáról elnevezett Kerma királyság az időnkénti háborúktól eltekintve folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a szomszédos Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek: elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények kereskedelmét. A 3. kataraktánál fekvő fővárosban, az i. e. 2. évezred elején központi műhelyek gyártották a vékony falú, fényezett felületű kerámiát, elefántcsont-faragványokat és egyéb kézműves luxustermékeket. Kermában a királyság utolsó időszakában az uralkodókat óriási pompával, gyakran több tucat, sőt egy alkalommal több mint háromszáz leölt kísérővel együtt temették el hatalmas sírdombjaikba.
Alsó-Núbia: Alsó-Núbiában az i. e. 2. évezred második felében új kulturális csoport, az úgynevezett C csoport népessége jelent meg. Ez a gazdag, valószínűleg elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó népesség kulturális kapcsolatban állt a kermai kultúrával. A egyiptomi Középbirodalom uralkodói az i. e. 19. században ismét kiterjesztették uralmukat Alsó-Núbiára és 2. katarakta vidékén hatalmas, téglából épült erődrendszert hoztak létre (Semma Kumma, Uronarti, Buhen, ahil rézolvasztó volt Hufu idején már) a Kerma Királyság elleni védekezésül. Az erődrendszer és Alsó-Núbia a Középbirodalom bukása után a Kerma Királyság befolyási övezetébe került.
Egyiptomi hódítás (i. e. 1550 – 1070 ): Kerma virágzásának az Újbirodalom fáraóinak hódítása vetett véget, akik i. e. 1550–től fokozatosan meghódították Núbiát, egészen az 5. katarakta vidékéig. Núbia a fáraók igazi kincsestárává vált, ahonnan évről évre hatalmas mennyiségű arany, drágakő és elefántcsont áramlott Egyiptomba. Az új tartományban domborművekkel és hieroglif feliratokkal díszített kőtemplomok épültek az egyiptomi istenek tiszteletére, de úgy tűnik, hogy – elsősorban a déli területeken – az ősi törzsi vezetők megtartották hatalmukat az egyiptomi hivatalnokok mellett. A núbiai harcosok is az egyiptomi hadsereg fontos részét alkották." A núbiai Kerma Királyság már Kr. e. 2500 körül uralta a fekete-afrikai luxuscikk-kereskedelemet, virágzó birodalmat építettek fel, amelynek az Egyiptomi Újbirodalom hódítása vetett véget. 500 év múlva azonban a núbiai előkelők újra magukhoz ragadták a hatalmat. Az így létrejött Kusita Királyság a következő 80 évre Egyiptom felett is uralkodott. Az erős birodalom kereskedelmi tranzitzónaként szolgált a Vörös-tenger és Nyugat-Afrika közötti útvonalon.

Núbia történelmi idővonala (https://oi.uchicago.edu/museum-exhibits/history-ancient-nubiaOLD)

Farmers grew grains, peas, lentils, dates, and possibly melons. Especially important were their herds of cattle, a measure of wealth and social status. In the deserts, Nubians mined carnelian and gold, as well as other mineral resources. Bartering cattle, gold, carnelian, ivory, animal skins, hardwood, incense, and dates, Nubians traded with the Egyptians, their neighbors to the north, for grain, vegetable oils, wine, beer, linen, and other manufactured goods.(https://oi.uchicago.edu/museum-exhibits/history-ancient-nubiaOLD)