HAJÓK TÖRTÉNETE: A GENOVAI TENGERI HADVISELÉS ÉS KERESKEDÉS A KÖZÉPKORBAN
 
(2021 április) 
 
 
ABSTRACT
Kikötőjét 934-ben az arab kalózok kirabolták és felégették, ezért erődített kikötőt és hadihajókat építettek. Hatalmuk csúcsán ők használtak először a galleon vevű nagy gályákon ágyúkat és számszeríjat. Velencét és Genovát, Pízát, Amalfit és Raguzát tekintik a 10.-17. századokban legnevezetesebb, a tengeren is kereskedő városállamoknak. Sokat hadakoztak egymással, az arab kalózokkal és a bizánci vizeken Közel-Keleten. A korszak hajóépítését a gályák jellemzik, É-n koggékat (cog, koka) építettek és onnan szállították a tengeren keresztes lovagokat a Szent Földre. Ny-n hajógerincre épített portugál karavellákat és karakkokat építettek az 1400-as években, melyek már óceánjáró hajók voltak, ezeknek a szép középkori hajóknak az építését veszik át a genovaiak is. Építettek nagy gályákat, galleonokat is, valószínűleg ők építettek először teljes vitorlázatú hajókat. A kor jellegzetes nagyon gyors arab vitorlása a felukka, az építése ebben a korban terjedt el, ma is szívesen használják e szép kis vitorlásokat. / The harbour of Genoa was raided and burnt by Arab pirates in 934, so a fortified harbour and warships were built. At the height of their power, they were the first to use cannons and crossbows on large galleons. Venice and Genoa, Pisa, Amalfi and Ragusa are considered to be the most notable city-states trading at sea in the 10th-17th centuries. They fought a lot with each other, with Arab pirates and in Byzantine waters in the Middle East. The shipbuilding of the period was characterised by galleys, with cogs (cog, koka) being built on the North and used to transport crusaders by sea to the Holy Land. At the West, Portuguese caravels and caracas built on a keel were built in the 1400s, which were already ocean-going vessels, and these fine medieval ships were taken over by the Genoese. They also built large galleons of the first ships built with full sails. The felucca, a typical very fast Arab sailing ship of the time, was built in this period and is still in popular use today.
 
 
 
BEVEZETÉS
A a 10-11. századokban kezdődött a középkori Földközi-tengeri kereskedelem fellendülése,és a csaták a kalózokkal és a városállamok ütközetei egymással.  A kalóztámadások és a szomszéd kikötők támadásai rákényszerítették az itáliai kikötővárosokat, hogy erődített kikötőket és hadihajókat építsenek. A kikötőkből alakultak ki az itáliai kereskedő városállamok, a thalassokráciák. Az elnevezés a tengeri hatalommal rendelkező és távoli -nem egyszerű cserekereskedelmet, hanem- lánckereskedelmet végző városállamokat jelent, például Velencét és Genovát, Pízát, Amalfit, korábban a föníciaiakat. A katalán-aragon koronának voltak területei Itáliában, Nápolyban is. (https://en.wikipedia.org/wiki/Thalassocracy). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja a genovai tengeri kereskedelem hajóinak és a kor hadihajóinak ismertetése.
Elsőnek a velenceiek kereskedtek a Közel-Kelettel és Bizánccal a középkorban. A korra is, és a velencei hajóépítésre is a korábban vizsgált gályák jellemzőek (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/46-hajok-toertenete-a-velencei-flotta.html?layout=blog&Itemid=101).  Az Adriai-tengert használták Bizánc felé, az Adria nagy részét meghódították fáért, sóért, a horvát és szlovén kalózokkal (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/48-hajok-toertenete-adriai-vitorlasok-es-velence-gondola-evezos-hajoi.html?layout=blog&Itemid=101) harcoltak, de kereskedelmi telepeket is létesítettek, továbbá a Közel-Keleten is. Genova tengeri kereskedelmét és számtalan tengeri csatáját fogjuk felsorolni, részben tárgyalni, nagyon sok ütközetet vívtak a Földközi-tengeren. A Bevezetésben található néhány bekezdés a Keresztes háborúkról és az arab hódításokról és a kor nevezetes városállamairól.
 
Italy 1000 AD hu.svg
 
Genova riválisai Velence, Pisa és Amalfi voltak (Wikipedia)
 
 
A KERESZTES HÁBORÚK (1095–1291) 
Genova felemelkedését a keresztes hadak szállításának köszönhette. A keresztes hadjáratok oka a muszlim hódítás, közvetlen oka Jeruzsálem muszlim elfoglalása volt. Európa északi részén állandóan katonáskodtak a lovagok, ez kor a lovagok kora volt.  Az itáliai városállamok is gyakran háborúztak, hol egymással, hol a pápával, hol a császárral. A muszlim hódítók hosszú évszázadokra megvetették a lábukat az Ibériai-félszigeten, míg Afrikában és a keleti területeken véglegesen. A keresztes hadjáratok nem hasonlíthatóak össze más háborúkkal, a pápaság szervezte a háborúkat egész Európában zarándoklatként. A hadba vonuló keresztesek személye és vagyona sérthetetlen volt, A muszlim irodalom hasonló szellemben beszélt a dzsihádnak nevezett „szent háborúról”. A pápaság az ezredforduló után befolyásos "nagyhatalom" lett, ezzel párhuzamosan hadviselő is, a katolicizmus ellenségeit egyszerűen kiközösítették, eretneknek, illetve pogánynak nyilvánították, így lehetett háborút viselni ellenük. A muszlimok 1078-ban Jeruzsálemet elfoglalták és megtámadták Bizáncot is.  A bizánciak vereségnek a keresztes hadjáratok elindításban döntő szerepe volt. Keresztes-hadjáratokban a seregek szállításához É-Európából koggéket (3,5) használtak, a genovaiak pedig kereskedésre használták a koggékat, továbbá a hadi gályákat (3,5). Egy másik hajójuk az araboktól átvett kicsi, de gyors felukka (5) volt.

 
Keresztes háborúk
 
Keresztes háborúkban (1095–1291) koggékat használtak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Keresztes_h%C3%A1bor%C3%BAk)

Első hadjárat (1095–1099)
    Norvég hadjárat (1107–1110)
        Velencei hadjárat  (1122–1124)
      Második hadjárat (1147–1149)
        Harmadik hadjárat (1189–1192)
        Negyedik hadjárat (1202–1204)
   Ötödik hadjárat (1217–1221)
     Hatodik hadjárat (1227–1229)
     Hetedik hadjárat (1248–1254)
        Nyolcadik hadjárat (1269–1272)
 
 
ARAB TERJESZKEDÉS A FÖLDKÖZI-TENGER VIDÉKÉN
 
Muslim expansion
 
Az arabok felukkákat és dhow-okat használtak. A Hariri kódex hajó ábrázolása egy arab hajóról kormánylapáttal 1300 körül:
 
arab india boat3
 
Arab tengeri kormánylapátos hajó, i.u. 1300, Perzsa öböl, alul a vízmerítő matrózok, kutató horgonyos, karvel palánkos "varrott" hajó (4)
 
Atlas Van BARBARIA der Hagen KW1049B13 057 BARBARIA
 
 É-Afrika 1200 körül (4)
 
AZ É-AFRIKAI BERBER ÁLLAM
 Az arab (berber) kalózok állama a Földközi-tengeren a középkorban és kora újkorban, Berberpartnak nevezett észak-afrikai partvidék berber tengeri rablói voltak, a területük a mai a mai Marokkónak, Algériának, Tunéziának és Líbiának felel meg. A kalózok elsősorban Algír, Tunisz és Tripoli városaiból indultak portyáikra. Vadászterületük a Földközi-tenger nyugati része volt, de portyáztak az Atlanti-óceán nyugati partvidékén és Angliáig, sőt Izlandig vagy Dél-Amerikáig is eljutottak. A hajók elfogásán kívül kirabolták a partmenti falvakat is zsákmány és rabszolgák után kutatva. Spanyolország és Olaszország egyes partvidékei teljesen elnéptelenedtek, mert a berberek a 16. és 19. század között kb. 800 ezer-1,25 millió embert hurcoltak el a rabszolgapiacokra. A kalózok aktivitása a 17. század második felétől kezdett el visszaesni, amikor az egyre erősebb flottákat építő európai hatalmak kényszerítették a berber államokat, hogy szerződésben garantálják kereskedőhajóik biztonságát. Támadások azonban továbbra is előfordultak, Algír 1830-as francia megszállása pedig végképp véget vetett a berber kalózok tevékenységének.
 
ADRIAI SZLÁVOK
Az adriai tengeren szláv kalózok tevékenykedtek, a horvátok és a szlovének. Az Adria és a Száva közötti hegyes, erdős vidéken telepedtek le a 7. században a horvátok. Először az avarok alattvalói voltak, ebből a korból származik a bán méltóságnév (Baján avar vezér nevéből). A horvátok frank hatásra a nyugati kereszténységhez csatlakoztak, és ezzel bekerültek a nyugati kultúrkör vonzásába. A 10. században a pápaságra támaszkodva hozták létre államukat. I. László magyar király 1095-ben Magyarországhoz csatolta Horvátországot. Önálló államukat 1991-ben alapították meg újra. Legnevezetesebb középkori kikötőjük Raguza volt.
Szlovének: Az Alpok keleti részének betelepítésében mindkét szláv csoport törzsei részt vettek. 
A szlovének az avarok betelepülése (567–568) után avar, majd a 8. század közepétől bajor fennhatóság alá kerültek. Ebben az időben kezdődött meg körükben a keresztény térítés. A frankok 788-ban foglalták el Isztriát, ahol a szlovének elődjei is laktak, ekkoriban foglalhatták el a szlávok a Felső-Száva vidékét. A 9. század elején, az Avar Birodalom összeomlása után a szlávok előre nyomultak az Enns, a Duna és a Bécsi-erdő vidékére, valamint a Dunántúl nyugati–délnyugati vidékére is. Utóbbi vidékeken a szlovének elődei alkották a szlávok többségét. Ekkor a mai Karintia, Krajna és Stájerország területét is nagyrészt szlávok lakták, ez volt az alpesi szláv településterület legnagyobb kiterjedése. A magyar honfoglalás után a magyarok elfoglalták a Dunántúlt, az itt élő szlovén-szlávoknak cask egy része őrizte meg identitását, ők a vendek. A bajorok fokozatosan kolonizálták, németesítették a nyugatra eső területeket és a középkor végére nagyjából kialakult a mai német–szlovén nyelvhatár.
 
RAGUZA (DUBROVNYIK)
 A horvátok Dubrovnik környékén fustákat, brigantineket és gallumokat építettek. Raguza 1358-ban a zárai békével a Magyar Királyság része lett, szimbolikusan I. (Nagy) Lajos lett az uralkodó. 1399-ben Dubrovnik kiterjesztette a fennhatóságát még a Ston és Orasac közötti partvidékre is, 1419-ben Konavlére és 1427-ben délen Cavtatra (a hajdani Epidaurum őstelepülés utódjára). A köztársaság formailag 168 évig tartozott magyar fennhatóság alá és ez egy olyan periódus volt az állam életében, amikor a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között a magyar Szent Koronához történő tartozás nem gátolta a városállam fejlődését. A fennhatóság elismerésének jeléül harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, 500 aranyforintot fizettek Mátyás királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket tartottak. Lakói az oszmán Kelet és Nyugat-Európa közötti ügyes manőverezéssel évszázadokon át meg tudták őrizni a Köztársaságot. Az Oszmán Birodalommal kötött stratégiai jelentőségű szerződés (adóvállalással) megóvta Raguza szabadságát, és megadta a városnak a lehetőséget, hogy főszerepet játsszon a török birodalom és Európa közötti (sok esetben katonai célú) kereskedelemben. A Raguzai Köztársaság virágkorában számos, szerteágazó termékfajták exportja felett gyakorolt ellenőrzést, mint például a boszniai és szerb bányák ezüst- és ónérctermelése. A fa, termelése (lepárlása) és exportja szintén az egyik legjelentősebb dubrovniki tevékenységnek számított. A város megszerezte a Neretva-öböltől a Drin folyó torkolatáig terjedő terület sólepárlási monopóliumát, és ezzel a Balkán valamennyi országának sószállítójává vált. Más dubrovniki műhelyeknek jelentős volt az arany- és bőráruk kereskedelme.A Dubrovniki Köztársaság, mint kereskedelmi hatalom és mint a kelet és nyugat közötti összekötő kapocs terjeszkedésével a hajók űrtartalmukban növekedtek, és komoly vitorlázatot kaptak. A nagy teherhajókkal a dubrovnikiak az egész Földközi-tengeren és azon túl is kereskedtek. A nava és a koka Dubrovnik kereskedő flottájának fő típusai voltak. A hajóépítők az óceánjáró hajókra jellemző részletet is átvettek, és kifejlesztettek egy új típusú hajót - a kokát, majd a 16. században a karakunát is, amelyekkel sikerült elérni a vitorlás hajók egyfajta csúcspontját. (https://croatia.hr/hu-HU/elmenyek/hajozas/a-horvat-adria-hagyomanyos-hajoi)  Az oszmánok balkáni uralma idején a kereskedelem, a hajózás és a hajóépítés a köztársaság legfontosabb gazdasági ágainak számított. A dubrovniki hajóépítés világszerte ismert volt ("hajóépítés dubrovniki módra”). Már a 16. század közepén több mint 180 nagy hajóval, 36 000 kocsi rakománynak megfelelő hajótérrel rendelkezett. Virágkorában hajóállománya elérte az 550-et. A hitelkereskedelem és a biztosítási szakma is jól működött, a város 1568-ban törvényt alkotott a tengeri szállítások biztosításáról. Hajói elvitorláztak Angliáig, valamint az új útvonalak felfedezését követően a Jóreménység fokán át Kelet-Indiáig. A Földközi-tenger más tengeri kalmárhatalmaihoz hasonlóan az Amerikába és Indiába vezető újabb kalmárutak felfedezése után a városállamot is elérte a gazdasági hanyatlás.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Raguzai_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g)
 
Ragusa 1667
 
Raguza 1667 (4)
 
                       
                                                                     Raguza
 
dubrovnik10
 
Raguza régen és a mai Dubrovnyik (4)
 
 
                                                                                    KOKA 4KOKADUBROVACKA 1024x1024
 
 
                                                      DUBROVACKA 1200x1200 
 
 
 Ragúzai Koka cog
 
Ragúzai koka, kogge típusú teherszállítók elől-hátul kis bástyákkal a kalózok ellen (4)
 
AMALFI
A várost valószínűleg Nagy Konstantin császár katonái alapították, 320-ban. A középkorban az Amalfi Köztársaság fővárosa volt és egyben az egyik legfontosabb Földközi-tengeri kikötő a Nápolyi-öbölben, Salerno vetélytársa. A nagy hajózási tapasztalatuknak köszönhetően az amalfiak megalkották a Tabula Amalphitanát, a világ első hajózási törvénykönyvét, amellyel a rivális tengeri hatalmak elismerését is kivívták. Kereskedői raktárakat tartottak fenn Alexandriában, Antiokhiában és Jeruzsálemben. Termőföldek hiányában az amalfiak kizárólag a tengeri kereskedelemből tartották fenn a Köztársaságot. Amalfi 846-ban hajókat küldött Róma védelmére, 849-ben pedig a nápolyi és gaetai flottákkal egyesülve sikerült legyőznie az arabokat Ostiánál. Amalfi lett az első a négy tengeri köztársaság között:  Genova, Pisa és Velence mellett. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amalfi)
Hajóik különlegessége az ókorból öröklődött,  csak egy árbócrudat használtak, ami a könnyű hajótesttel párosulva gyorssá és verhetetlenné tette őket. Az amalfii hajók építése 1200 körül mégis megváltozott, amikor a megnagyobbodott hajótest miatt további árbócokkal szerelték őket.
Földközi-tenger fontosabb fővárosaiban, Córdoba, Antiokheia, Kairó, Konstantinápoly vagy Durazzo kikötőiben az amalfii kereskedők támaszpontokat és raktárakat tartottak fenn. Kivívták maguknak a jogot, hogy pénzváltókat, szövet- és posztóraktárakat létesítsenek Konstantinápolyban, sőt saját negyedük is volt az Aranyszarv-öböl partján fekvő nagyvárosban. Az Amalfiból származó hajósok, kereskedők és patríciusok a hazájuktól távol telepeket, szállodákat,  kórházakat alapítottak és tartottak fenn mind a maguk, mind hozzátartozóik ellátására.1013-ban Amalfi városának központját és területének közel felét hatalmas szökőár pusztította el. A víz átszakította a kikötőt védő gátakat és romba döntötte a belváros lakóházait és a püspöki palotát. A lehorgonyzott hajókat a tenger hullámai a partra vetették. A kereskedelmi- és hadiflotta percek alatt megsemmisült. Az utolsó dózsét 1100-ban elfogta, majd a várost Nagy Lajos magyar király elfoglalta.
 
 Amalfi ma1
 
Amalfi (ma, 4)
PIZA
Miként a többi észak-olaszországi városok is, fölváltva a gótok, longobardok, frankok birtokában volt. Önállóságát megszerezve, gyorsan fölvirágzott, különösen amikor versenytársát, Amalfit a normannok segítségével 1137-ben földúlta. A genovaiak Oberto Doria vezetése alatt 1284. augusztus 6-án Meloriánál hajóhadát megsemmisítették (https://en.wikipedia.org/wiki/Meloria). Ehhez járultak belső súrlódások és viszályok is. Hosszas küzdelem után végül 1399-ben a Viscontiak birtokába került, akik 1405-ben eladták Firenzének. Piza még egyszer megkísérelte Firenze ellenében a függetlenségét kivívni; de elkeseredett küzdelem után 1509-ben kénytelen volt újra megadni magát és ekkor gyorsan hanyatlásnak indult.(https://hu.wikipedia.org/wiki/Pisa_(telep%C3%BCl%C3%A9s)
 
Italy Pisa harbour
 
Píza ma már nem létező kikötője metszeten (4) 
 
GENOVA

Az 5. századtól létezett, ekkor még halászvároska volt, amikor  934-ben arab kalózok kirabolták és felégették: ezért építettek védett kikötőt. 1005-ben Genova önálló városállam lett, névleg a Német-Római Császárság fennhatósága alatt, de az évente választott konzulok és püspökök vezették. A Genovai Köztársaság a mai Liguria és Piemont mellett Szardíniára és Korzikára is kiterjedt. A városállam első fénykorát a 13. században érte el, amikor Pisát és az örök rivális Velencét is legyőzte.

 
 
GENOVA in Nürnberger chronicles
 
Genova a  Nürnbergi Krónikában (1493) 
 
A genovai kereskedőhajók kereskedtek a palesztinai tengeri kikötőkkel is, de a Földközi-tenger nyugati részét is látogatták. A 12. és 13. században Genova 100 000 lakosú várossá, a legnagyobb monarchiákkal egyenrangú tengeri hatalommá vált. Olyan kereskedelmi központtá, amely a levantei kereskedelemben csak Velence vetekedett, a nyugat-európai kereskedelemben pedig más itáliai városokkal (Pisa, Amalfi) versengett.  A keleti fűszerek, festékek és gyógyszerek, a nyugati, flandriai, angol szövetek és fémek, az afrikai gyapjú, a bőrök, a korall és az arany voltak a fő árucikkei a rendkívül szerteágazó közvetítő nemzetközi kereskedelemnek. Virágzott a bankszektor és a hajóépítés, és a helyi textilipar.
A keresztes hadjáratokban való genovai részvétel révén a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Földközi-tengeren szerte gyarmatokat hoztak létre, a "la Dominante dei mari" ("a tengerek ura") becenévre hallgatott. Uralmát számos területre kiterjesztette: Korzikára (ma Franciaországban), Tabarkára (ma Tunéziában), Híoszra, Szamoszra és Mytilénére (ma Görögországban), Gibeletre (ma Libanonban), Giurgiura, Galațira és Calafatra (ma Romániában), valamint a Krím-félsziget déli részére. A keresztes lovagok államainak összeomlását a 13. század végén ellensúlyozta a Bizánci Birodalommal kötött szerencsés Ninfeói Szerződés (1261), amely megnyitotta az utat a Fekete-tengeri terjeszkedése előtt.  Konstantinápoly elővárosa (Pera, a mai Beyoglu) a genovaiak autonóm területe lett, és gazdasági fejlődésben fokozatosan megelőzte a bizánci fővárost. A krími Kaffa-t (a mai Feodoszija) megvették a tatároktól és a genovaiak által uralt krími partvidék fővárosa lett. Számos égei-tengeri sziget független genovai fejedelemséggé vált. Genova politikai fénykorát a pisaiak felett Meloriánál (1284, https://en.wikipedia.org/wiki/Meloria) aratott elsöprő tengeri győzelem, majd a velenceiek felett Curzolánál (Korc̆ula, 1298) aratott kevésbé döntő győzelem jelentette, amelyet további sikeres összecsapások is követtek.
A fekete halált (pestisjárvány, amelynek következtében 75–200 millió ember halt meg a 14. század közepén, 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, egy Fekete-tenger környéki genovai kereskedőtelepről hurcolták be Európába a Selyemúton. Korzika a francia uralom (1394-1409) és a milánói fennhatóság (1421-35) időszakából való kilábalás után folyamatosan lázadt; Szardíniát az aragóniaiak leigázták; az anyaországtól gyakorlatilag függetlenné vált levantei gyarmatokat az egyiptomiak vagy a törökök hódították meg.
A 16. században Genova újra felvirágzott, a században a genovai karakkok meghaladhatták az 1000 tonnát is. Az 1557 és 1627 közötti időszakot a "a genovaiak korának" is nevezik. Andrea Doria, egy ősi genovai származású nemes új alkotmányt kényszerített ki (1528) és a kétévente választott dózsék intézményével helyreállította a város kormányzását. Genova Spanyolország példáját követte az Újvilágban, az eredménye a 16. és 17. századi gazdasági fellendülés volt. Ebben az időszakban számos művész élt és alkotott Genovában:  Rubens, Caravaggio és Van Dyck. 1797-ig megőrizte függetlenségét. (Észak-Itáliában létezett még a Velencei Köztársaság, Milánóban a Visconti-ház uralkodása, Firenzében a Medici-család hatalma ( Lorenzo il Magnifico). Továbbá a Vatikán- és a Nápolyi-állam is számottevő szerepet játszottak a korban.) 
 
Genova flotta 1481 copy 1597

Genovai flotta1481 -ben

 

Repubblica di Genova 1
 
Genovai hódítások és tengeri utak (4)
 
 

A GENOVAI TENGERI HADVISELÉS ÉS KERESKEDÉS TÖRTÉNETE

A flottát rendszeresen bevetették a kalóztámadások ellen, az észak-afrikai Berber állam hajói ellen.1087-ben Genova segített Mahdia város (Tunézia) elfoglalásában. Az első keresztes hadjárat során 12 genovai gályával szállítottak  a Szentföldre lovag zarándokokat és védték az útvonalat az arab Fatimid hadihajói ellen. (https://en.wikipedia.org/wiki/Genoese_NavyA flotta az első keresztes hadjárat során sikeresen csapdába ejtett egy Fatimid-flottát Bejrút kikötőjében. A genovaiak részt vettek a tengeri támadásokban Tripoli ostrománál (Líbia). Részesedtek a keresztes hadvezérektől kapott nagy mennyiségű zsákmányból és számos mediterrán kereskedelmi telepet alapítottak a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren. A libanoni Byblos teljesen genovai ellenőrzés alá került és Genova megkapta Acre városának 1/3-át. A genovai flotta védte a levantei kikötőket a kalózoktól. A 12. század elején a genovai haditengerészet részt vett 1113–15- ös Baleár-szigeteki expedícióban. Ekkor a flotta kétféle gályát használt, nehéz bizánci stílusú dromonokat (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/66-hajok-toertenete-bizanci-hajok.html?layout=blog&Itemid=101), és könnyű arab-olasz hajókat, felukkákat, melyek olasz stílusú hajók lettek. Ezt a flottát fegyveres kereskedő hajók, a koggék egészítették ki. A meloriai csata (1284, https://en.wikipedia.org/wiki/Meloriaközel egy évszázadon alatt létrehozta a genovai haditengerészet uralmát a Földközi-tenger nyugati részén. Gyakran előfordult, hogy az olasz tengeri államok elfoglalták vetélytársaik kereskedelmi hajóit. 1119-ben egy genovai hajóraj rajtaütött egy pízai kereskedői konvojon, ez volt első genovai-pizai háború.  A háború egy évszázados háborúskodást és kalózkodást eredményezett, mindkét város Korzika és Szardínia megszerzéséért harcolt. Az 1230-as években második háború robbant ki Genova és Píza között, döntő eredmény nélkül: a Német-római Birodalom császára Píza oldalára állt, Genova a pápa oldalára állt, és a pápa megbízásából szállított volna hadsereget Rómába. A császár pártiak felfedezték a tervet és egy pízai flottával együtt elfogták a genovai haditengerészet 27 gályáját az 1241-es gigliói csatában. Az utasokkal és a poggyásszal a genovai haditengerészet is elvesztett,  27 gályát gogtak el. A második háború Pízával békével zárult 1243-ban. (Itáliai hajók listája 1400-1858https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_line_of_Italy#Genoa.)

Gálya knightshospitaller

A Máltai-lovagrend gályája (Wikipedia) 

Tuscan archipelago

A Meloria sziget, és a csata, 1284,  Píza közelében volt (1284, https://en.wikipedia.org/wiki/Meloria) 

A meloriai csata (1284, https://en.wikipedia.org/wiki/Meloria), 1284: a Ligur-tengeren fekvő Meloria - sziget közelében vívták a genovai és a pízai köztársaság flottái, a harmadik genovai-pízai háború részeként, Genova győzelme és a pízai flotta megsemmisítése a Píza Köztársaság hanyatlását jelentette. A 13. században a Genovai Köztársaság számos települést hódított meg a Krím-félszigeten Kaffa központtal. A Bizánci Birodalom szabadkereskedelmi jogaik nagy részét Genovának adta. 1282-ben Píza megpróbálta megszerezni az irányítást Korzika kereskedelme és adminisztrációja felet, mert Korzika Píza támogatását kérte. A genovai flotta egy része blokkolta a pizai kereskedelmet az Arno folyó közelében, 1283 folyamán Genova és Píza is háborús előkészületekbe fogott: Píza toszkánai katonákat toborzott. Genova 120 gályát épített; ezek közül hatvan a Köztársaságé volt, a fennmaradó részt magánszemélyektől bérelték. Ehhez a flottához legalább 15–17 000 evezősre és tengerészre volt szükségük. 1284 elején a genovai flotta megpróbálta meghódítani Porto Torres-t, Sassari-t  Szardíniában. A genovai kereskedelmi flotta egy része útban a Bizánci Birodalomba legyőzte a pizai erőket. A genovai flotta blokkolta Porto Pisanót is és megtámadta a Földközi-tengeren közlekedő pízai hajókat. A genovaiak 37 pízai gályát és 9000 tengerészt fogtak el és fennhatóságukat kiterjeszették Korzikára és Észak-Szardíniára. Harminc hajóból álló genovai haderő Porto Torresbe utazott, hogy támogassa a Sassarit ostromló genovai erőket. Amikor a genovaiak Meloria mellett megjelentek, a pízai hajók az Arnonál álltak, a folyó  torkolatánál feküdt Porto Pisano, a város kikötője. A pízai flotta a város teljes haderejét jelentette és a város mindenkit hadba szólított. A genovaiak flottájukat két vonalban állították fel. Elöl ötvennyolc gálya állt és nyolc panfiliai könnyű gálya. Oberto Doria, a genovai admirális a vonala középen állt a hajóival. Jobb oldalon a Spinola család gályái voltak. A balszárnyon a Doria család gályái és más családok hajói álltak. A húsz gályát a második sorban olyan messze helyezték el az első mögött, hogy a pízaiak  nem látták, hogy hadihajókból vagy kis hajókból állnak-e.  Elég közel voltak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak és eldöntsék a csatát.  A pízaiak egy tömbben támadtak. A pízai flotta felfejlődött a genovaiakkal szemben. A csatát eldöntötte, amikor a húsz hajó a második sorból megtámadta a pízaiak egyik szárnyát. Flottájukat majdnem megsemmisítették, néhány hajó tudott elmenekülni. Pízát Firenze és Lucca is megtámadta és soha nem tudott felépülni a katasztrófából. Két évvel később Genova bevette Porto Pisano-t, elvágta a várost tengertől, feltöltötte a kikötőt. Pisa elvesztette fő mediterrán haditengerészeti és Toszkána regionális hatalmának szerepét és Firenze 1406-ban végül teljesen meghódította. (https://hu.qaz.wiki/wiki/Battle_of_Meloria_(1284))

dromon ship

Bizánci óriás dromon, gálya (4)

A dromon a gálya őse: e gálya 35-50 méter hosszú, keskeny (szélessége 4–7 m), lapos fenekű jármű volt, két ritkán három árboccal, melyek azonban csak aránytalan hosszú és pózna-rúdra függesztett háromszögletes, latin vitorlákat hordtak: az aránylag alacsony árboc tetején alul egy mellvéddel és lőrésekkel ellátott árbockosár volt, melyben a támadás pillanatában a lövészek álltak. A sarló alakú kormánylapát fölött egy négyszögletes alapú, hátsó részén elkeskenyedő galéria volt építve, melynek közepén a vezénylő kapitány ívboltozatos kabinja állt. Eleinte bér evezősök, később gályarabok eveztek benne.

 

bizánci görög dromon

Kormányevezős, római-latin vitorlás -ez az európai eredete- bizánci dromon hajó (4)

 
A Földközi-tenger keleti részén a genovai és a velencei kereskedők acre-i konfliktusai a Saint Sabas háborúban csúcsosodott ki, 1256 és 1270 között. A konfliktus során a genovai haditengerészet Velence ellen folytatott sorozatos csaták során vereséget szenvedett, és kényszerűen támadáshoz folyamodott. A  hadihajók helyett kereskedelmi hajókat is bevetettek.  A Píza és Velence katasztrofális támadásai gátolták a genovai érdekeket, egy új tengeri erő létrehozásához is vezetettek Genovában. Nagy méretű gályákat építettek, a főadmirális hivatalának nagyobb hatáskört biztosítottak és a genovai hadihajók állományában felállították a félelmetes genovai számszeríjászokat.
 
Battle of Crecy crossbowmen nyílpuskás
 
 
1266-ban a genovai kereskedők megvették a krími Kaffa városát az Arany Hordától (a tatároktól) és további kereskedelmi telepeket hoztak létre a Fekete-tengeren és a Bizánci Birodalomban. A terjeszkedés újabb konfliktusba sodorta Genovát Velencével, ami 1296-ban a velencei – genovai háborúk oka lett, Genova flottája 125 gályából állt. Annak ellenére, hogy mérete meghaladja a velencei haditengerészetet, a genovai flotta ekkor még nem tudta legyőzni a velenceit.
Korcsulai-csata (1298): Adriai-tengeren Korcsulánál jelentős ütközetre került sor, a curzolai csatában a 75 genovai gályából álló flotta legyőzte a 95 velencei gályából álló flottát, 83 ellenséges hajót elpusztítva vagy elfoglalva. A genovai veszteségek azonban súlyosak voltak, és a város hajógyárai nem tudták gyorsan pótolni a Curzolánál elveszett hajókat, így a konfliktus 1299-ben egyensúlyi helyzetet eredményezett. De a háborút követően Genova uralta a mediterrán rabszolgakereskedelmet, és a genovai haditengerészet gályarabok ezreit alkalmazta evezőként. Ez az új politika csökkentette a haditengerészet fenntartásának költségeit, szemben Velencével, amely csak fizetett evezősöket alkalmazott. Ugyanakkor csökkentette a harcosok számát, mert a genovai kapitányok nem bíztak fegyveres rabszolgákban. 1340-ben Pietro Barbavera vezényletével 15 genovai gálya harcolt a francia flottában (230 hajó) az angol flotta (120-150 hajó) ellen a francia Sluys partjainál a gályák (https://en.wikipedia.org/wiki/Galley) nagy csatájában (1340). (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Sluys). 
 
1340 ben BattleofSluys
 
 
 
 
 
van ágyú against
 
Gályák csatája 1500 körül (4)
 
 
Genova a 14. század folyamán tovább bővítette kereskedelmi hálózatát, a haditengerészetét a kereskedelmi útvonalak védelmére használta. A tengeri kereskedelmi útvonalak nagy hasznot hajtottak a város számára. 1347-ben a pestis egy mongol ostrom során megfertőzte Kaffa városát, és hamarosan elterjedt a genovai hajókon. A genovai kereskedelmi flotta vitorlásai behozták a betegséget Messinába, ahonnan a pestis elterjedt a többi európai országban is. Genova városában több mint 40 000 ember halt meg a világjárványban, a katasztrófa csökkentette a flotta rendelkezésére álló pénz mennyiségét. Sok tengerészt is megölt a fekete halál.
 
Harmadik, már komoly konfliktus Velencével 1350-ben kezdődött a Fekete-tengeren folytatott kereskedelmi viták miatt. Velence szövetségre lépett az Aragón Királysággal és a Bizánci Birodalommal, ezzel erős flotta jött létre, amely felülmúlta a genovai haditengerészetet. Genova drága győzelmet aratott a Boszporusz szorosban 1352 februárjában vívott csatában, amely Bizáncot arra kényszerítette, hogy vonuljon ki a háborúból. De a szerencse  megfordult, amikor 1353-ban a genovai haditengerészet vereséget szenvedett az algherói csatában. A flotta elvesztése Algheróban polgári zavargásokat váltott ki Genovában, ami nehezítette a Köztársaság háborús erőfeszítéseit. A köztársaság ideiglenesen feloszlott, és Genova a milánói herceg fennhatósága alá került. 1354 novemberében egy genovai flotta, amelyet Paganino Doria admirális irányított, meglepte a velencei flottát Pylos (Ny- Görög o.) partjainál. Az ezt követő szapienzai csatában Genova 35 velencei gályát elsüllyesztett vagy elfogott. Békeszerződést Velence és Milánó között 1355-ben írtak alá. Míg a keleten fennmaradt status quo fennmaradt, az Aragoni Királyság Genova riválisa lett a Földközi-tenger nyugati részén. Genova a háború lezárása után újjáalakult. A genovaiaknak tulajdonítják az akkoriban "Blue Jeans"-nek nevezett durva farmeranyag  megalkotását, amelyet ma egyszerűen farmerként rövidítenek le, és amelyet a tengerészek használtak munkájukhoz, valamint a kikötőben lévő áruk fedésére és védelmére az időjárás viszontagságaitól. A Genovai Köztársaság idején a genovai kereskedők és tengerészek Európa-szerte exportálták ezt a szövetet. A genovai csipkekészítés is jelentős volt.
1378-ban kitört a chioggia-háború Genova és Velence között. Egy újabb konfliktus, amelyet Genova kezdeményezett, hogy ellensúlyozza a Köztársaság fekete-tengeri kereskedelmi útvonalainak velencei fenyegetéseit. A háború alatt a haditengerészet nagy hányada a szállítóhajókat kísérte Genovából Krímbe. A velenceiek kihasználták a genovai hadihajók hiányát, és lerohanták a genovai irányítás alatt álló tengerparti településeket. A genovai haditengerészet vereséget szenvedett 1378-ban, amikor a velenceiek egy századot elpusztítottak az Anzio-foknél. De Genova 1379 májusában győzelmet aratott, majd a flotta az adriai Chioggia (Velence közelében) kikötőig hajózott és elfoglalta a várost. A genovaiak új pozíciójukat Chioggiban Velence város elzárására akarták használni, de 1380. június 24-én a velencei haditengerészetet legyőzte és egy velencei segélyerő elűzte a városból őket.  17 genovai hadihajót fogtak el, és a genovai hadsereg készlet nélkül maradt Chioggiában. A genovai helyőrség később feladta a várost, és a chioggiai háború hamarosan status quo-val ért véget, amely Genovát és Velencét is kimerítette. A genovai haditengerészet elengedte a létfontosságú tengerészeket, hajókat, és Genovát Aragónia kiszorította a Földközi-tenger nyugati térségének vezető haderejeként. Hanyatlás: a Velence elleni költséges háborúk és a fekete halál  jelentősen csökkentették a genovai haditengerészet erejét.
 
Genova (francia támogatással) 1390-ben keresztes hadjáratot indított Tunézia ellen azzal a céllal, hogy megvédje a genovai kereskedelmi telepeket a muszlim kalózoktól. A háború alatt a genovai haditengerészet hajókat biztosított, míg a francia lovagok ostrom alá vették Mahdi erődjét. A háború a keresztény erők számára sikert aratott, de azt is eredményezte, hogy a franciák politikai befolyást nyertek Genovában, amellyel 1396-ban arra kényszerítették, hogy Genova francia hűbéresnek nyilvánítsa magát. A genovai haditengerészet francia ellenőrzés alá került. 1403. október 7-én a modoni csatában Velence legyőzött, miután a genovai flotta a velencei kereskedelmi telepeken portyázott. A Köztársaság 1409-ben függetlenné vált Franciaországtól, de a katonaság presztízsét súlyosan megrongálták a franciák, és a város továbbra is politikai hódítás célpontja maradt Franciaország és Aragonia számára. 
 
 
a vitorlázás története velencei vitorlások
 
 
velncei
 
1435-ben egy genovai flotta Milánó kérésére Gaeta várost támogatta, amelyet Aragonia támadott meg. Abban az időben a milánói herceg és az aragóniai király a Szicíliai Királyság fennhatóságáért küzdött. A genovai flotta megérkezett Gaetahoz, és legyőzte a túlerőben lévő aragóniai flottát a Ponza-i csatában. Az aragóniai zászlóshajó kénytelen volt megadni magát, és elfogták az aragóniai királyt is. Ennek ellenére Aragónia Szicília aragóniai irányítás alá került, ami megnehezítette a Messina-szoroson való áthaladást, és zavarta a genovai haditengerészeti tevékenységeket. Battista Agnese genovai térképész készítette az 1544-es világtérképet. A 15. századtól kezdve az Oszmán Birodalom terjeszkedni kezdett a Bizánci Birodalom és más, a genovai kereskedők baráti országainak kárára. A birodalmi terület fokozatos elvesztése, valamint kisebb keresztény államok, például Trebizond , Ciprus és Amasra megsemmisítésével párosulva a genovai kereskedelmi érdekeltségek a Fekete-tengeren megszűntek. Az oszmánok hatalmas flottát építettek, és ezzel a Földközi-tenger keleti részén az uralkodó haderő az övéké lett. 1453-ban Konstantinápoly elesett, és az oszmánok elzárták a Dardanellákat és a Hellespontot a Földközi-tengeri hajózás elől. (Érdekesség, hogy II. Mehmed szultán Konstantinápoly bevételéhez használta fel a történelem első szuperágyúit, a Bazilikákat, melyeket egy Orbán nevű erdélyi ember öntött. Az ágyúcső anyaga bronz, űrmérete 762 mm, hossza 5,18 m, tömege 18,26 tonna volt. 90 napig lövették velük Konstantinápoly áttörhetetlennek gondolt várfalait bazaltkövekkel, míg 1453. május 29-ére betörték azt.  A Dardanellák védelmére is alkalmazta ezeket az ágyúkat 1464-ben, 42 darabot. Drinápolyt, azaz Edirnét Hadrianus római császár alapította egy ősi trákiai település helyén, 1362-ben az Oszmán Birodalom meghódította a várost, mely egészen 1453-ig a birodalom fővárosa volt, ahol 1453-ban egy Orbán nevű magyar öntőmester a Bazilika nevű szuperágyúkat is.)
Konstantinápoly  elestével elzáródott a genovai haditengerészet a Fekete-tengeri bázisától, és Genova elszigetelődött a kolóniáktól, amelyek évszázadok óta biztosították a köztársaság számára Oroszország és Közép-Ázsia felé a kapcsolatokat. Kommunikációs vonalaik megszakadtak, a fekete-tengeri genovai osztag szétszóródott, nem tudott haza hajózni, védtelenek lettek a köztársaság által épített raktárak, erődök és hajók. Az egykori genovai telepeket végül helyi hatalmakhoz csatolták, Kaffa 1475-ben az oszmánok kezébe került. A genovai haditengerészet és a Köztársaság hanyatlása ellenére a genovai hajósokat továbbra is nagy tiszteletben tartották.  A térképészek és a navigátorok, például Christopher Columbus , Battista Agnese híresek lettek. 
 

Török Tchektirme

Ottoman gálya

Ottomán gályák( 4 )

 

la real galley ship
A Szent Liga flotta zászlós hajója. a La Real (4)
 
 

1280px Willem van de Velde de Jonge Een actie van een Engels schip en schepen van de Barbarijse zeerovers An action between an English ship and vessels of the Barbary Corsairs

A French Ship and Barbary Pirates c 1615 by Aert Anthoniszoon

Francia galeon a kalózok ellen, 1615 (4)

oil picture bursts battle wallpaper preview
 
Nagy gályák, a galeszok, galionok (4)
 
Voltak olyan galeaszok, amelyeknek az oldalát különleges rombolószerkezettel is ellátták, hogy szétzúzhassák velük az ellenséges hajó evezősorait. A galeasz magasabb hajóoldallal készült mint a gálya, de nyílt óceáni hajózásra még ez sem volt alkalmas. Bár vitorlás hajó volt, ütközetben csak evezőkkel hajtották. Egy-egy evezőnél általában négy–hét ember ült, tehát mindkét oldalt számítva körülbelül 12 ember,  középen szabad utat hagytak a felügyelő számára. ezért a hajót szélesre építették. A nagyobb szélesség a hajó hosszúságának növelését is megkövetelte: a törzs hossza elérte a 80 métert. A galeasz vízkiszorítása 1000 t körül mozgott. A nagy mennyiségű fegyveren kívül 400 evezős és 300 tengerész és katona befogadására is alkalmas volt. Tulajdonképpen egy óriási gálya volt, amelynek a tüzérségi ereje lényegesen felülmúlta a közönséges gályák rombolóerejét. 
Az első galeaszok 1431-ben a Genovai Köztársaságban jelentek meg. A gályától elérően csak a Földközi-tenger térségében használták, északon nem terjedt el. Átmenetet képezett az evezőshajók és a vitorlások között, így az evezősök több mint 2000 évig uralták a Földközi-tengert.
 

Battle in the strait between Calais and Dover on 3 4 October 1602 between the Spanish galleys of Federico Spinola and Dutch and English warships

Tengeri csata 1600 körül, hajógerinces galeon genovai ágyúkkal

A genovai haditengerészet újjászületése Andrea Doria tengernagy és államférfi vezetésével történt, aki Genovában született, és korábbi életében zsoldosként szolgált különböző nemzetek hajóin. 1503-ban zsoldoskapitányként tért vissza. Genovát arra ösztönözte, hogy álljon ellen a francia betolakodásnak, de kudarcot vallott és kénytelen volt elhagyni a várost. 1503 és 1522 között Doria a mediterrán térségben egy genovai flottát vezényelt az oszmánok és a barbár államok ellen. 1522-ben Franciaország mellett harcolt a Német-Római Birodalom ellen, majd a genovai flotrával, 1528-ban kiutasította a franciákat. Doria ezután V. Károly spanyol és a Német-Római Birodalom császárának szolgálatába állt, megkapta a Birodalmi tengernagy címet. Doria felszerelte a genovai haditengerészetet gerinces hajókkal és beszervezte a császári haditengerészetbe, továbbá védte a Koron-i erődöt az oszmánok ellen és elfoglalta Patras városát. A genovai haditengerészet hatalmas győzelmet aratott az oszmánok ellen a girolatai csatában: 11 gálya és egy tengernagy elfoglalásával véguődött. A katonai szolgálatból való visszavonulása után Doria azon munkálkodott, hogy létrehozza a Genovai Köztársaságot, egy autonóm államot a Német-Római Birodalomban. A genovai gazdaság áttért a közvetítő kereskedelemről a banki tevékenységre és a feldolgozóiparra. Amikor Portugália és Spanyolország létrehozta tengerentúli birodalmait, Doria azt szorgalmazta, hogy a genovai haditengerészet ne más keresztény nemzetekkel rivalizáljon, hanem működjön együtt a muszlim kalózkodás ellen. A haditengerészeti tüzérség alkalmazásának erős támogatója volt, a haditengerészet számos hajóját ágyúval lszerelte fel. Az újjászületési időszak a 16. század közepén ért véget, katonai kudarcok sorozata miatt. A császári flottát az oszmánok legyőzték az 1538-as prevezai csatában, egy genovai flottát az 1541-es algériai expedíció során viharok sorozata rongált meg, 1552- ben Ponzánál vereséget szenvedett egy genovai-spanyol flotta, és a haditengerészetnek nem sikerült megakadályozni Korzika 1553-ban történt elfoglalását. Genova flottájának egy részével a keresztény szövetség haderét segítette, amelyet az oszmánok legyőztek az 1560-as djerbai csatában. (https://en.wikipedia.org/wiki/Genoese_Navy)

The Maritime Republics of Venice Genoa and Pisa

Nagy tengeri kereskedő államok az 1500-as években (4) 

 

LEPANTÓ Battle of Lepanto 1571

A lepantói csata 1571 (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lepant%C3%B3i_csata)

 

LEPANTÓI CSATA: 1571-ben a genovai haditengerészet 29 gályával (összesen 53 hajóval) járult hozzá a Szent Liga flottájához a fontos lepantói csatában, amelynek során Giovanni Andrea Doria genovai admirális szétzúzta az oszmán flottát. A döntő keresztény győzelem véget vetett a mediterrán oszmán uralomnak.

1522-ben már a Nagy Szulejmánt már 300-nál is több vitorlás hajó kísérte Rodoszra. 1534-ban újjá építette a flottáját az Aranyszarv-öbölben álló arzenálban, 1538-ban még csak 90 nagyobb és 50 könnyű, kisebb gályájával (galiottal) szálltak szembe a keresztény Szent Liga flottájával, de 1571-ben Lepantónál már több mint 200 nagy gályából és 56 kis galiotból állt az oszmán flotta.  És hiába pusztult el ebben a csatában a hajóhad nagyobbik része, mindösszesen hét hónappal a nagy vereség után már ismét 250 gályájuk, nyolc galeasszuk (velencei mintára épített, óriás hadihajójuk) és egy sor kisebb hajójuk szállt tengerre.

A lepantói csatát 1571 -ben vívta az egyesült keresztény flotta az Oszmán Birodalom hajóhadával a Jón-tengeren, a mai Görögországhoz tartozó Patraszi-öbölben. Az ütközetben nagyjából 600 hajó vett részt, a Földközi-tenger összes gályájának hetven százaléka, valamint 140 ezer ember – katonák, tengerészek, gályarabok. Málta 1565-ös sikertelen török ostroma után I. Szulejmán oszmán szultán északnyugat felé terjeszkedett, és Magyarországot támadta meg. Az idős uralkodó Szigetvár ostroma közben meghalt. A törökök visszavonultak, és az 1568-ban kötött drinápolyi béke biztosította a nyugalmat a Duna mentén. Az új szultán, II. Szelim úgy döntött, hogy a Földközi-tengeren folytatja a hódítást. Az ellentétes érdekeik miatt egymásra gyanakvó Spanyolország és Velencei Köztársaság csak 1570-ben szövetkezett, miután a törökök elfoglalták a velenceiek birtokát, Ciprust.  Ciprus könnyű és a muzulmánok szemében fontos célpont is volt: a Mekkába és Egyiptomba vezető tengeri úton feküdt, és kiváló menedékül szolgált a zarándokokat és kereskedőket támadó kalózoknak. 1570 nyarán a szultán 300 gályával és több mint 60 ezer emberrel megtámadta Ciprust, és alig két hónap alatt elfoglalta.
 
Battle of Lepanto fleets galleys Turks Venice October 7 1571
 
 
Battle of Lepanto 1571
 
Lepantói ütközet 1571
 
1571-ben született meg a Szent Liga: a megállapodásban Velence, Spanyolország és a pápai állam vállalta, hogy közös katonai erővel hadjáratot indít a török ellen. A keresztény hajóhad 1571 nyarán gyűlt össze a Messinai-öbölben. A több mint kétszáz gályát Velence, a pápai állam, a spanyol király, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség, a toszkánai Szent István Lovagrend, valamint a máltai lovagrend szerelte fel. A költségek felét II. Fülöp spanyol király állta, aki így jelentős súlyt kapott a főparancsnok kiválasztásában. A hajóhad élére féltestvérét, Don Juan de Austriát nevezték ki. Az ütközet a főerők között dőlt el, ahol összecsapott a két zászlóshajó, a La Real és a Szultána. A keresztényeknek sikerült visszaverniük a török támadást és elfoglalták Ali pasa hajóját. Ez zűrzavart váltott ki a törökök között, menekülni kezdtek. Az ütközetben a keresztények közül nagyjából nyolcezren vesztették életüket; az elesett törökök számát húszezerre becsülik. Bár a török flotta megsemmisült, Ciprus nem került vissza velencei fennhatóság alá. A Szent Liga hamarosan felbomlott, de az Oszmán Birodalom soha nem nyerte vissza egykori tengeri erejét. A csata egyben az evezős hajók hajók utolsó nagy ütközete volt, a gályák helyét ezután átvették az ágyúkkal szerelt vitorlások, a galeonok.

Battle of the combined Venetian and Dutch fleets against the Turks in the Bay of Foja 1649 Abraham Beerstratenm 1656

Velencei galeonok csatája 1600 körül (4)

Verbeeck A Naval Encounter between Dutch and Spanish Warships 156252 original

Francia és holland galleonok csatája az 1500-as években (https://en.wikipedia.org/wiki/Carrack)

A hajók túlnyomó többségét adó gályák a 16. század közepére elérték technikai határukat. Mivel a bronzból (amikor elfogyott a bronz, akkor rézből) öntött, megbízható ágyúk gyorsan elterjedtek, többet helyeztek el belőlük a gályákon, ami nagyobb hajótestet igényelt. A 16. század közepére a gályák nagyobbak és erősebb fegyverzetűek lettek elődeiknél, de nehézkesek is lettek, csökkent a hatótávolságuk.

 
 
galea sottila
 
                                                                                 Gallia sottil (közönséges gálya, 4)
 
A flottákban többféle gálya szolgált. A legáltalánosabb a gallia sottil (közönséges gálya) volt, amely a flották nyolcvan százalékát tette ki. Egy tipikus velencei gálya 41 méter hosszú, öt méter széles, 1,2 méter merülésű volt. A hajót 144 evezős húzta, oldalonként 72 lapáttal. Más gályákon az evezősöket másképp ültették és egy lapátot akár több ember is húzott. Míg a spanyolok nagy hangsúlyt helyeztek a tüzérségre, addig a velenceiek és a törökök a mobilitást és a sebességet növelték az ütőerő kárára. Így az utóbbiakon csak egy középső és két oldalsó löveg volt, a spanyol, a nápolyi és néhány genovai gályán viszont négy-öt ágyút helyeztek el.

A parancsnokok zászlóshajói a szokványosnál nagyobb gályák voltak. A török zászlóshajó fedélzetén háromszáz janicsár, néhány puskás és száz számszeríjász volt. A keresztény zászlóshajón négyszáz szardíniai puskás készült a harcra. lanterna nevű hajótípus a taton elhelyezett, jelzésekre használt nagyméretű lámpásról kapta nevét. A legnagyobb gálya a zászlóshajó volt, a lepantói főparancsnok, Don Juan de Austria La Real nevű hajóját például 210 evezős hajtotta. A flottaegységeknek külön parancsnoki hajójuk volt, amelyek átlagosnál nagyobb hajók voltak. Használtak kisebb gályákat, galiotokat is, amelyeket 16-20 kétemberes evező hajtott oldalanként. Előnyük a sebesség, hátrányuk a nagy gályákkal szembeni sebezhetőség volt. Egy tipikus galiot 27 méter hosszú és három méter széles volt. Egy húszpados török galioton 60-80 evezős és 40-60 katona szolgált. Tipikus török hajó volt a kicsi fusta, amelyen 60 evezős és 30-40 katona tevékenykedett. Hossza 21,5 méter volt.

A keresztények „titkos fegyvere” a velencei fejlesztésű galeasz, a nagy spanyol gályák és a kereskedelmi vitorlások ötvözete volt. Mérete miatt nehéz volt vele manőverezni, ezért csak korlátozottan lehetett a csatában bevetni. A galeasz 47 méter hosszú és nyolc méter széles volt, 250-300 katonát szállított, és 70 tengerész dolgozott rajta. Kilenc nagy ágyúval és sok kisebb tüzérségi fegyverrel szerelték fel őket. Egy árboccal többet; három árbocán hosszú, ferde vitorlarudakon latin vitorlák voltak. Oldalanként 30–50 evezővel látták el. Az evezősök a fedélzet alatt kaptak helyet, hogy ne akadályozzák a tengerészeket a vitorlák kezelésében, valamint a pattantyúsokat az ágyúk töltésében. A hajót 60–70 ágyúval szerelték fel. Az ágyúkat a hajóorrban, a tat-felépítményben, de főként a hajó oldalain helyezték el. Voltak nagy galeaszok, amelyeknek az oldalát különleges rombolószerkezettel is ellátták, hogy szétzúzzák velük az ellenséges hajó evezősorait. Ezért a galeasz magasabb hajóoldallal készült mint a gálya, de nyílt óceáni hajózásra még nem volt alkalmas. Csatákban evezőkkel hajtották. Egy-egy evezőnél általában négy–hét ember ült, tehát mindkét oldalt számítva körülbelül 12 ember, s középen szabad utat kellett hagyni a felügyelő számára. A hajót ezért szélesre építették. A nagyobb szélesség a hajó hosszúságának növelését is lehetővé tette, a törzs hossza elérte a 80 métert. A nagy  galeasz vízkiszorítása 1000 t körül mozgott. A nagy mennyiségű fegyveren kívül 400 evezős és 300 tengerész és katona befogadására is alkalmas volt. Tulajdonképpen egy óriása gálya volt, amelynek a tüzérségi ereje messze felülmúlta a közönséges gálya rombolóerejét. Az első genovai galeaszok először 1431-ben jelentek meg.  A gályától elérően csak a Földközi-tenger térségében használták, északon nem terjedt el. Átmenetet képezett az evezőshajók és a vitorlások között, így az evezősök több mint 2000 évig uralták a Földközi-tengert. https://hu.wikipedia.org/wiki/Lepant%C3%B3i_csata

A Szent Liga hajóinak több mint a felét legalább öt nehézfegyverrel szerelték fel, míg a törököknél csak a nagy gályák vittek ennyi fegyvert fedélzetükön. A többi keresztény és muzulmán hajón három-három löveg volt. A Szent Liga katonáinak túlnyomó többségét szakállas puskával szerelték fel, míg a törökök kétharmadának csak íja volt. Az íjjal ugyan gyorsabban lehetett lőni, de hatótávolsága és átütő ereje jóval gyengébb volt a kézi tűzfegyverekénél. Mivel a tűzfegyvereket csak lassan lehetett újra tölteni, két hajó összecsapásában csak egyszer lehetett használni őket, így a tüzérek csak közvetlen közelről lőttek. Miután a lövedékek végigsöpörtek a fedélzeten, a hajók megcsáklyázták egymást, majd a katonák az átvetett hidakon (corvus-okon) átrohantak a másik fedélzetre, ahol azután klasszikus gyalogos kézitusa döntötte el az összecsapást.

LEAPANTÓ Lepanto f1

Lepantói csata, 1571 (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lepant%C3%B3i_csata)

A lepantói csatában a törökök pozíciója kedvező volt, ugyanis megvárhatták volna a Szent Liga hajóit a Lepantói-öbölben, amelynek bejáratát két erőd őrizte, mögöttük Lepantó vastag fallal körülvett kikötője. A török had azonban kedvező széllel kihajózott a védett öbölből és csatasorba állt, hogy megakadályozza az áthaladást a területen. A hajósor hosszan elnyúlt, szinte parttól partig, hogy leszűkítse azt a helyet, ahol ütközet alakulhat ki. A törökök 208 gályával készültek a csatára. A nagyobb hajókat 56 galliot és 64 fusta kísérte. A becslések szerint a flotta 77 ezer emberből (50 ezer evezős és 27 ezer katona) állt. Míg a velencei hajókon szabad emberek eveztek, akik szükség esetén bekapcsolódhattak a harcokba, a török gályákon keresztény gályarabok húzták a lapátokat. 

A törökök több mint háromszáz hajója egy félhold ívében várakozott a Szent Liga flottájára. Korabeli források szerint annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy este még mulatoztak és ünnepeltek. A törökök szökött gályaraboktól tudtak arról, hogy a velenceiek és a spanyolok egész úton komolyan veszekedtek, így meggyőződésük volt, hogy a keresztény flotta szétesik. A velencei-spanyol vita a tengerészek és a parancsnokok között is éles volt, elvadult, büntetésből tengerészeket akasztottak fel. Amikor meglátták a Szent Liga hajóit, a had mérete meglepte őket, ugyanis korábban azt jelentették, hogy százötvennél nincs több hajó a flottában. A törökök nyilvánvalóan alábecsülték a galeaszok ütőerejét is, amikor vállalták a nyílt tengeri összecsapást, ami elvesztettek. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lepant%C3%B3i_csata).  A híres mekkai zöld selyemlobogót II. Fülöp kapta.  A mekkai selyemzászlóba 28 900-szor hímezték bele aranyfonallal Allah nevét. A zászló a szultán kincstárából származott, és Lepantóig egyetlen olyan csata sem volt, ahol nem nyertek a törökök, miután felvonták.

A török birodalom hatalmas erejét még ez a katasztrófa sem törte meg, a teljes flottát újjáépítették. A Szent Liga nem érte el kitűzött célját:  Ciprust, Észak-Afrikát nem tudta elvitatni az oszmánoktól. Ezért, valamint belső ellentétei miatt a liga 1573-ra széthullott. A Velencei Köztársaság békét kötött az Oszmán Birodalommal és lemondott Ciprusról. A vesztes ütközet után a török hajóhad kerülte az összecsapást a keresztényekkel, az új flottában megjelentek a mahonék, a nagy tűzerejű török nehézgályák. 1572 áprilisára 250 gálya és öt nehézgálya állt készen a harcra. Tunisz, amelyet a spanyolok 1573 októberében visszafoglaltak, a következő évben elesett.  Nem Európa felé terjeszkedtek, hanem a D-i tengereken. A genovai haditengerészet és flotta hanyatlása a 17. és a 18. században folytatódott. A genovai gazdaság biztosította, hogy a kereskedők és nem a bankárok váljanak a város legerősebb gazdasági erejévé. Ennek következtében csökkent a kereskedelmi útvonalak védelme iránti igény, és egyre nagyobb szükség lett egy nagy haditengerészetre. A harmincéves háború kezdetén a genovai haditengerészet már csak 10 gályából állt.  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lepant%C3%B3i_csata)

GalliotArgelinas

Szép latin vitorlákkal szerelt gályák az 1600-as évekből (4)

Máltai algiri1719 ben. A Turkish ship from Alger and a ship of the Order of Malta under Langon 1719

Máltai és algiri hajók csatája 1700 körül (4)

 

HAJÓTÍPUSOK A GENOVAI KERESKEDELEM KORÁBÓL

NAÓK, (NAU VAGY NAVE TÍPUSOK), A KIS KARAKKOK

Karvel palánkos hajl, a velencei és genovai nave vagy naó (https://it.wikipedia.org/wiki/Nau_(nave), (https://www.modellskipper.de/Maritimes/maritime_Begriffe_Deutsch_Abschnitt_N/Nefhttps://en.wikipedia.org/wiki/Carrack) nevű típusok építése, Pízában és Amalfiban is építették, korábban két, majd egy  kormányevezőt használtak, majd kormánylapátot. A kormánylapátról 1200-ig nincs említés (3,148.o.),  Észak-Európában a kogge típusú Hanza hajón is használták. A keresztes hadak hajói, a koggék,  1300 körül megjelentek a Földközi tengeren is. A kormánylapát -különösen erős szélben- terhelése igen nagy: az egész hajótestet mozgatja. Elég gyakran megsérült, leszakadt. A története során meglepően nagy és ormótlan szerkezeteket találtak ki, pl. hosszú és erős fedélzeti forgató karrokkal. A forgórész megerősítése kritikus. Modern sporthajókon az alakja is: a külső oldalán örvénymentesnek kéne lenni az áramlásnak, elméletileg.  
 
z
 
 

NAVE51

Velencei nave vagy nao, a karakk eredete lehet az 1200-as években   (4)

Nao Victoria

NaoVictoria

 Portugál naó típusú hajó ,és Magellán hajója, a Victória replikái (https://en.wikipedia.org/wiki/Victoria_(ship))
 

NAO

 Nao, a kis és korai karakk: a genovai születésű Kolumbusz Kristóf Santa Maria nevű hajója hasonló volt 1492-ben (4)

 

karaKK2

Karakk (naó), az első árbócok vitorláit visszacserélték négyszögletes vitorlákra, a legszebb hajó (4)

Portuguese Carracks off a Rocky Coast

Portogál karakkok (https://en.wikipedia.org/wiki/Carrack)

Gályák katakkok csatája

Gályák és karakkok csatája (https://en.wikipedia.org/wiki/Carrack

KOGGÉK

 
 
 
                                                                                                                                                                              Lapát azaz rudder Adler von Lübeck. Model ship 05
 
 Kormánylapát az 1500-s évekből (https://en.wikipedia.org/wiki/Rudder)
 
 
A 12. századig kormányevezős, fenékgerendás, karvel palánkos, keresztvitorlás varrott hajókat építettek. A 12. századtól századtól térnek át a kormánylapátos, gerinces, először teljesen, (majd részben!) latin-vitorlás szegelt hajók építésére, és később ágyúkkal felszerelve. Archeológiai bizonyítékok tanúsága szerint a kogge szülőhelye a fríziai part, Nyugat-Jylland volt, a hajó Földközi tengeren 1304-ben tűnik fel. Lapos fenekű, könnyen rakodható, nagy teherszállító és olcsó hajó, a kalózok ellen magasított oldalpalánkokkal, elől és hátul építményekkel. Olyan Hanza hajótípus volt, amelyet hadicélokra is alkalmaztak. É-n tölgyfából épített 15-25 méteres, 5-8 méter széles, több száz tonna terhelhetőségű hajó volt. A fartükrös megoldás gyorsan terjedt, a korszak közepére már a Mediterráneum gályáit is ilyen kormánylapáttal építették.
Kogge stralsund
 
 
 
Kogge korabeli ábrázolása és roncsa (4)
 
Kieler Hansekogge 2007
 
1280px Bremen Hansekogge RolandvonBremen
 
 
 Eredeti méretben felépített koggék (4)
 
A koggék felépítése: Mindkét oldalán a gerinctől felfelé induló átlapolt, klinker palánkok burkolták, az átlapolásoknál szegekkel rögzítve.A gerinc csak kevéssel volt vastagabb, mint a mellette induló palánk. Az orrnyúlvány és a törzs vége egyenes és hosszított volt. A palánkdeszkák illesztékeit általában mohával tömítették (dugaszolták), melyeket iszkába kapcsokkal rögzített iszkába lécekkel takartak le. (Az iszkába szó eredete: az eszkábál szó.) A kormányzást függesztett kormánylapát tette lehetővé. A kogge fedélzete nyitott volt, rövidebb távolságra evezőkkel mozgatták. A 13. századtól a fedélzet borítást kapott, ennek példája a brémai kogge. A fejlődés során a koggén két keresztvitorlás árbóc és egy latin-vitorlás árbóc honosodott meg, a latin-vitorla a hajó manőverezési képességének fokozását szolgálta. A nagyobb hajótörzshöz nagyobb vitorla felület szükséges: erős szél esetén megjelentek a fogásoló zsinegek, a vitorla alsó részét meg-, összekötötték. Ennek ellenére esetlen hajó volt a nagy tömege miatt, ellenszélben még lavírozni sem igen tudott. A kogge első részén és a tatján -eleinte ideiglenes- magas felépítmények, bástyák emelkedtek, később itt az ágyúkat is elhelyeztek. A tatfelépítmény a hajó hosszának közel felét, 20 métert tett ki, így az ágyúk – ha fel volt szerelve velük – a hajó oldalain álltak. A fenékgerenda (keel) csak kevéssel volt erősebb, vastagabb, mint a fenékpalánkok (garboards) és a keel nem volt hornyolva.
Kezdetben egy árboccal és egy orrárboccal építették, az orrárboc az orrtőke meghosszabbítása volt, a fővitorla rögzítésére és az árbóc merevítésére szolgált (2). A nagy koggék és ha az evezősök mellé ágyúkat  építtek, szélességük elérte a 13 métert, merülésük a 3 métert, -addig ez egy méter körül volt- , a tatépítmény elérhette a hajó hosszának a felét, 20 métert. A koggék kormánylapát nélküli változatát nef-nek nevezik.
Az átfedéssel szegelt klinker tölgyfa palánkok -ezekhez több faanyag szükséges, mint a karvel palánkokhoz- eredete a vikingeknél keresendő, de ők is kezdetben a vízvonal alatti részt tégla szerűen épített, átfedés nélküli varrott karvel palánkokból építették. A varrás vékony kötelekkel történő összeerősítést jelent, az 1900-as évekig használják, olcsóbb mint a szegelés. Valóban lényeges újítás a gerincre-bordákra épített hajók építése és sokkal kevesebb (fele annyi) faanyag szükséges hozzájuk: a fenékgerendás hajóknál először a hajótestet építették fel a palánkokból és utána építették be a kereszttartókat, végül  a hossztartókat az ugariti (szíriai) hajóktól kezdve kívülre vagy a palánkok közé.
 
 
GALEONOK (1500 UTÁN, A KÉSŐBBI ÁGYÚKKAL SZERELT HADIGÁLYÁK) 
"A galleon a 16–17. század óceánokat járó teher- és hadihajója volt. Kielégítő merülés, teherbíró képesség és kitűnő navigációs tulajdonságok jellemezték. A portugál karakkból, illetve a genovai kokából keletkezett. A hajóorrot faragott szoboralak, az ún. gallion díszítette. Az orrárbócra kis keresztvitorla orrvitorla került, néha kettő. A hajó kezdetben négy, később pedig három árbócot hordozott, az árbócokat keresztvitorlákkal látták el, az utolsó tatárbóc volt latin vitorlázatú. A galleon az első hajótípus, melyen a kezdetektől fogva megtalálható a legfelső vitorla, a kasvitorla. A fő- és az előárbócokra két, három, később négy kesztvitorlát is szereltek, ezek voltak az első teljes vitorlázatú hajók. Az árbóc és vitorlákat feszítő kötélrendszerük kezelése képzett tengerészeket kívánt, minden vitorlána és kötélnek külön neve volt.
A hadicélokra alkalmazott galleonok kereskedelmi hajókként is használták. Fő feladatuk kezdetekben a kereskedelmi hajók védelme volt a kalózok ellen. A 16. századtól megjelentek a kifejezetten katonai célokra épült galleonok, melyek már csak hadihajók voltak." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Galleon)
 
venetian galley and gondola english school canvas print 1
 
 A később ágyúval is szerelt nagy velencei gálya, széles evezőszekrénnyel, a spanyoloknál galeosz néven.
(A velencei hajókép eredete egy angol vászonkép, Velencében az evezők 3-as csoportokban)
 
 
A galeoszoknak van jó irodalma magyar nyelven: (http://www.kriegsmarine.hu/hk/Hibridhajo_20130320.pdf)
 
Spanyol galeon
 
galleon a 16–17. század óceánokat járó teher- és hadihajója volt. Kielégítő merülés, teherbíró képesség és kitűnő navigációs tulajdonságok jellemezték. A portugál karakkból, illetve a genovai karakkból keletkezett (4)
 
                                                                                                                Calligraphic Galleon 1766 AD TörökSpanish Galleon
 
Gelleon Trading Treasures
 
 
Galleon
 
Galeón Andalucía Quebec City 02
 
Galleonok (4)
 
galleon3
 
gallion
 
Késői szép galleonok (4)
 
Naples 1759
 
 A Nápolyi öböl 1759-ben (4)

 
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem            sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan - LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.
 
 
FÜGGELÉK
 A vikingek felfedezéseiről pedig úgy tűnik, Európa-szerte tudomást szereztek, egy 1340-re datálható  dokumentumból (https://index.hu/tudomany/til/2021/10/07/szaz-evvel-kolumbusz-elott-mar-tudtak-merre-van-amerika/) ugyanis kiderül, hogy egy milánói szerzetes genovai hajósok elbeszélései alapján leírja, milyenek Marckalanda (Markland, a mai Új-Fundland és Labrador) szigetei. A Galvano Fiamma nevű szerzetes Cronica universalis című középkori krónikájának egyetlen fennmaradt kéziratát Paolo Chiesa, a Milánói Egyetem középkori latin irodalom professzora vizsgálta. A könyv eredetileg a milánói Sant’Ambrogio-bazilika gyűjteményébe tartozott, onnan tűnt el, amikor a napóleoni hódításokat követően felszámolták. Jelenleg New Yorkban található, privát gyűjteményben. Chiesának és diákjának kutatás céljából sikerült megszerezniük a könyvet (a publikált tanulmány itt), melyben a latin szöveg lefordítása közben találtak rá a vikingekről szóló passzusra. Ebben Galvano leírja, hogy a dán és a norvég hajósok szavai alapján létezik egy világ Grönlandon is túl, melyet Markland néven neveznek, s ahol óriások élnek:
"Hajósok, akik gyakran járják Dánia és Norvégia tengereit, azt mondják, messze északra, túl Norvégián van Izland. Onnan még tovább haladva áll Grönland, ahol a Sarkcsillag elmarad az ember háta mögött. A sziget vezetője a püspök. Ezen a földön nem terem búza, se bor, se gyümölcs; az emberek tejen, húson és halon élnek. Föld alatti házakban laknak, s nem mernek nagy zajt csapni, nehogy a vadállatok megtalálják és megtámadják őket. Hatalmas fehér medvék élnek ott, amik beúsznak a tengerbe, és a partra húzzák a hajótörötteket. Hatalmas sasok is élnek itt, melyeket Katai császárnak küldenek. Innen tovább nyugatra van még egy föld, Markland, ahol az óriások élnek; ezen a földön akkora kőlapokból álló épületek vannak, melyeket ember nem, csak óriás építhetett. Zöldek a fák, vannak állatok, nagy arányban madarak. Ugyanakkor egy tengerész sem tudott biztosat sem a földről, sem a jellemzőiről."
Galvano forrásai vélhetően első vagy másodkézből a kor egyik legnagyobb kikötőjének számító Genovába érkező, s onnan induló hajósok, akik a viking tengerészektől hallhattak Marklandról. Bár az eredeti forrás nem biztos, az biztos, hogy KOLUMBUSZ 1492-ES FELFEDEZÉSE ELŐTT MÁR TÖBB MINT 150 ÉVVEL TUDTAK A MEDITERRÁN RÉGIÓBAN AZ AMERIKAI KONTINENSRŐL, S GALVANO KRÓNIKÁJA AZ ELSŐ DOKUMENTUM, MELY EMLÍTI AZ  AMERIKAI KONTINENST.
A Cronica universalis pedig több későbbi, egymástól független forrással is egybevág, melyek a genovai és az északi régióból származnak. A vikingek először 1347-ben említik Marklandot egy eltévedt hajójuk kapcsán, ám pontos helyére vonatkozóan nem adnak kellő információt. Az első fennmaradt térkép, melyen Markland szerepel, 1570-ben, egy izlandi tanár keze által készülhetett (4):
 
Skálholt Karte einschließlich Legende