ÓKORI NAGY VÉDŐFALAK
(2024 Január)
BEVEZETÉS
A leghíresebb ókori, nagyméretű és birodalmakat elválasztó fal a világ egyik legérdekesebb ember alkotta építménye, a Kínai Nagy Fal. Bár a tanulmányban a Római Birodalom területén és a Birodalom közelében épített falakkal foglalkozunk, a legnagyobbal érdemes kivételt tenni. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A több mint 20 ezer kilométer hosszú Kínai Nagy Fal Ming-kori építmény, 70%-a ma is jó állapotban van. A Kína északi határán épített fal erődítmények sorozata (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_nagy_fal). Építésének célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól. I. e. 210-ben kezdték építeni, és kb. két évezredig, a Ming-kor végéig, az 1600-as évekig építették. A külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erődítményeket, és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, időben jelezték a külső támadásokat, és a védelem első vonalául is szolgáltak. A fal tartósságának titka, hogy a téglákat ragacsos rizs-habarccsal tapasztották össze, melynek kötése erősebb a hagyományos habarcsénál.
Kínai Nagy Fal (https://divany.hu/offline/kinai-nagy-fal/?utm_source=techtud.hu&utm_medium=techtud_ajanlowidget&utm_campaign=ajanlowidget)
Kínai Nagy Fal (https://divany.hu/offline/kinai-nagy-fal/?utm_source=techtud.hu&utm_medium=techtud_ajanlowidget&utm_campaign=ajanlowidget)
Városokat védő falak, gátak léteznek régebben is, minden nagyobb várost fallal védtek, pl. az egyiptomi Memphisz-i fehér fal, (i.e. 3100 körül), egyben nílusi gát, amit mára széthordtak kairói építkezésekhez. A városi falak közül megemlítendő -mint a kor legerősebb és lagnagyobb 20 km hosszú védőfala, az Isztambult, Bizáncot védő fal- és toronyrendszer (https://en.wikipedia.org/wiki/Walls_of_Constantinople, képek), csak az Orbán-féle óriás ágyúkkal sikerült áttörni a törököknek 1453 -ban.
EGY I. E. 2200 KÖRÜL ÉPÜLT SÁNC
A legrégebbi, birodalmakat elválasztó fal egy sánc, a sumerek éptették a nomád amoriták ellen i.e. 2200 körül (1, 108.o. és https://www.britannica.com/place/Mesopotamia-historical-region-Asia/Ascendancy-of-Akkad). A III. Uri Dinasztia idején épített védelmi vonal egy hosszú árok és sánc volt az Eufrátesz és a Tigris folyók között. Nem bizonyult hatásosnak az amorrúk ellen, akik gyorsan letelepedtek, sőt betelepedtek a városállamokba és átvették a vezetést is. A sumerek után és a Biblia előtti időkben ők lakták Közel-Keletet, Mezopotámia területét, Baál vallásúak voltak, kitalálták a harci szekeret, a föníciai hajóépítést, az ugariti betűírást.
Az amoriták (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amorit%C3%A1k) a 3. évezred második felétől az Eufrátesz folyótól nyugatra nagy területeket, a jó juhlegelőket népesítették be. A korai bronzkorban az amurrúknak (i. e. 3200 - 2000.) fejlett városállamaik voltak – mint Ebla (sóbánya, bronz, juh), Karkemis (kikötő az Eufráteszen) és Jamhad-állam (központja a mai Aleppó). A városokat erős falak védték a támadásoktól, az épületeik magas színvonalról tanúskodnak. Az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek dél és kelet mezopotámiai városállamokkal. Ezekre a kapcsolatokra bizonyíték, hogy a fejlett amorita művészet és építészet hatott a Mezopotámiaira, ők viszont az ékírást vették át Dél-Mezopotámiából és kitalálták a betűírást. I. e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek Mezopotámia városállamaira. De nemcsak fenyegették, hanem meg is telepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentőseket Larszában, Máriban, és I. Samsi-Adad az első óasszír városállamokat, az asszír állandó kereskedelmi utat i.e. 1800 körül. Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (i. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.
Az amoriták nyelve a nyugati sémi nyelvek közé tartozott, a ma élő nyelvek közül a héberhez állt közel. Nehéz közelebbit megállapítani nyelvükről, mert kihalt nyelv. A sumerek betűit és az akkádok írását használták. A 3. évezred második felétől az Eufrátesz folyótól nyugatra, délre nagy területeket népesítettek be. A letelepedés emlékét őrizheti az eredetileg nomád isten Mardu(k),
Amurrúban bekerült a babiloni pantheonba, majd később Babilon fő istene lett (https://en.wikipedia.org/wiki/Old_Babylonian_Empire).
Az első Babiloni Amorita Birodalom i. e. 1800 után (https://en.wikipedia.org/wiki/Old_Babylonian_Empire).
Az amoriták: (https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-haag-lexikon-C8B18/a-a-C8B1A/amoritak-C8BB0/#Lexikonok%5EHaag-amorit%C3%A1k) Kánaánba is betelepedtek, már sokkal az izraeliek előtt. I. e. 2300 körüli eblai ékírásos szövegekben amurru (’nyugati’) néven szerepelnek. (Ny-ról Mezopotámiába terjeszkedtek és i. e. 1940 körül elfoglalták Larszát, 1830 körül Babilont és 1750 körül Assurt. I. Samsi Adad és Hammurápi is amorita uralkodók voltak.) Az Eufrátesz középső szakaszának Ny-i partja is uralmuk alá tartozott, pl. Mari (eufráteszi kikötő1768 -ig, akkor Hammurapi lerombolta) városállam és birodalma. A Biblia szerint amikor Egyiptomból Izrael fiai megérkeztek, az amoritáktól kellett elfoglalniuk az Igéret földjét (Józs 10,1 kk.). Az amoritákat és a föníciaiakat azonos népnek tekintik. Legkorábbi kikötőjük Ugarit, ahova az i.e. 1700-as években már rézt szállítottak Ciprusról, harci szekereket használtak és feltalálták a betűírást. Az ugaritiaknak volt a korban a legnagyobb 150 férőhelyes tengeri kikötője, ők lehettek az Egyiptomban, a Nílus-deltában megjelenő hükszoszok
BABILON FALAI
Neve sumer eredetű, feltételezhetően már az i. e. 4. évezredben létezhetett. Babilonnak, az amorita Marduk isten legfőbb kultuszhelyének első említése az i. e. 24. század végéről származik. A város növekvő jelentőségét mutatja, hogy a III. uri dinasztia idején már tartományi székhely volt. Az i. e. 20. század körül amoriták teljesen elfoglalták a vidéket, Babilonban is ők alapítottak dinasztiát. Az i. e. 19. század végén még I. Samsi-Adad Asszíriájának vazallusa volt, ám Samsi-Adad fiának már az Óbabiloni Birodalom alapítójától, a törvényeiről nevezetes Hammurapitól (i. e. 1792 – i. e. 1750) már tartania kellett. (Az nem bizonyítható, hogy valóban hűbéressé is tette volna).
A város egyértelműen a Sumer Birodalomnak – együttes nevén innentől fogva Babilónia – központja volt, azonban Hammurapi halála után egyre gyengülő és mind kisebb területet ellenőrző Hammurapi-dinasztia uralmát i. e. 1595-ben megdöntötte I. Murszilisz hettita király váratlan támadása (https://hu.wikipedia.org/wiki/Babilon).
A Babiloni Birodalom Hammurapi idején i.e. 1770 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hammurapi_babiloni_kir%C3%A1ly)
Az Eufráteszen a babiloni időkben épült egy híd, amiről egy rézkarc elérhető:
Babilon látképe (Johann Bernhard Fischer von Erlach (1721), https://www.meisterdrucke.uk/artist/Johann-Bernhard-Fischer-von-Erlach.html)
Babilon látképe ma (https://hu.wikipedia.org/wiki/Babilon)
Istár kapu, öt kapuja volt Babilonnak (Pergamon Múzeum, Berlin, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ist%C3%A1r-kapu)
Babilon falai (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:The_effects_of_the_city_of_Babylon.jpg)
Az Istár kapu, a függökertek és a háttérben a zikkurat (a bábeli torony), fantáziarajz (4)
A RÓMAIAK ÁLTAL ÉPÍTETT FALAK
A Servius-féle fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Servius-f%C3%A9le_fal) Servius király idejéből származó római fal, mely körülvette az egész akkori Rómát. Vonalát maradványai alapján állapították meg. Az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 méter hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolja a partig épített fal. Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi Sublicus híd (latinul pons Sublicius) egyenesen a város belső területére vezetett, a fal építésekor megerősítették a nyugati, jobb parti Ianiculum-domb magaslatát is.
Maga a Servius-féle fal hatalmas (59 cm × 59 cm × 150 cm) kövekből, helyszíni tufából épült, a völgyekben kettős falazással, a dombok lejtőin a hegy szegélyénél. Legerősebb az Esquilina közti kb. 1300 méteren volt, ahol a 15 méter magas, 4 méter vastag fal előtt 30 méter széles és 9 méter mély árok húzódott, belülről pedig hatalmas földtöltés emelkedett egészen a fal koronájáig. Bástyák – úgy tűnik – csak a kapuknál voltak.
A hagyomány szerint Servius Tulliusnak (uralkodása: i. e. 578 – 535 között), Róma legendás 6. királyának, az etruszk dinasztia második tagjának tulajdonítják a falat. A fal építését különösen motiválhatta az i. e. 390-ben az alliai csatában a galloktól elszenvedett vereség is. Titus Livius is beszámolt arról, hogy i. e. 378-ban a rómaiakat súlyos adók is terhelték az új technikával épült falrendszer építése miatt.
Maga a Servius-féle fal hatalmas (59 cm × 59 cm × 150 cm) kövekből, helyszíni tufából épült, a völgyekben kettős falazással, a dombok lejtőin a hegy szegélyénél. Legerősebb az Esquilina közti kb. 1300 méteren volt, ahol a 15 méter magas, 4 méter vastag fal előtt 30 méter széles és 9 méter mély árok húzódott, belülről pedig hatalmas földtöltés emelkedett egészen a fal koronájáig. Bástyák – úgy tűnik – csak a kapuknál voltak.
A hagyomány szerint Servius Tulliusnak (uralkodása: i. e. 578 – 535 között), Róma legendás 6. királyának, az etruszk dinasztia második tagjának tulajdonítják a falat. A fal építését különösen motiválhatta az i. e. 390-ben az alliai csatában a galloktól elszenvedett vereség is. Titus Livius is beszámolt arról, hogy i. e. 378-ban a rómaiakat súlyos adók is terhelték az új technikával épült falrendszer építése miatt.
A Servius-féle fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Servius-f%C3%A9le_fal)
A legismertebb a Hadrianus fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadrianus_fala) az Egyesült Királyságban, Észak-Angliában található: az egyik tengerparttól a másikig húzódó kőfal, melyet a római korban Britannia provincia határára építettek. 43-ban a római légiók megtámadták Britanniát. Északi irányba haladva, 84-ben sikerült legyőzniük a Skócia északkeleti felében a kaledóniai törzseket. Róma diadala tiszavirág életűnek bizonyult, és amikor 122-ben Hadrianus megérkezett Britanniába, a római csapatok már visszavonulásra kényszerültek, egészen a Tyne-völgyig. Ott kialakították a Stanegate-vonalat, és erődítmények sokaságát hozták létre ennek védelmére. Mintegy 120 kilométer hosszan védővonalat építettek ki.
Hadrianus fala (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadrianus_fala)
Hadrianusnak a barbárokat Britanniában nem sikerült legyőznie, feltartóztatásukra Hadrianus a Tyne-völgytől északra hatalmas falat építtetett. A római hadsereg nyolc év alatt építette meg a falat. A fal 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles, egyik tengerparttól a másikig húzódott. A falat római mérföldenként (1481 méter) erődökkel egészítették ki. Két erőd között két-két bástyát helyeztek el. Az erődökben sok ember fért el, de a katonák többsége a faltól délre állomásozott. Később tizennégy új erődöt építettek fel, amelyekben több tízezer római katona volt. A bástyákkal, tornyokkal és erődítményekkel megerősített falakhoz a rómaiak utakat is építettek és azok mentén hozták létre ellátó központjaikat.
Hadrianus fala (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadrianus_fala)
Az Antoninus falaként vagy Severus falaként ismert védvonalat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antoninus_fala), mely Nagy-Britannia legjelentősebb római kori emlékeinek egyike, kb. i. sz. 142-ben kezdték építeni a rómaiak. Nagyjából 12 évig tartott a befejezése, a 63 km hosszú védművet azonban pár évvel később elhagyták, mivel tarthatatlanná vált. A fal kőből és tőzegből készült és azt a célt szolgálta, hogy védelmet nyújtson a kelta törzsek ellen. Septimius Severus i. sz. 208-ban egy kis időre újra birtokba vette a védműveket. Az Antoninus Pius császársága alatt építtetett fal Hadrianus védvonalát volt hivatott helyettesíteni. Az egykoron négy méter magas falak kisebb erődítményeket kötöttek össze. A limest egy jól kiépített árokrendszerrel egészítették ki. A „hátországot” több erőd is biztosította.
Antoninus falaként vagy Severus falaként ismert (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antoninus_fala)
Róma város falai: Aurelianus-féle fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Aurelianus-f%C3%A9le_fal) az ókori Róma császárkorban épült. Sok rombolás és kiigazítás után nagy részében ma is áll, és a város belterületének határát jelzi, észak és kelet felé túlterjed rajta a mai város. A Servius-féle fallal körülvett területnek majdnem háromszorosát fogja körül a fal. A Tbieris jobb partján levő városrészt is körülvette a fal..
Aurelianus-féle fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Aurelianus-f%C3%A9le_fal)
Aurelianus-féle fal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Aurelianus-f%C3%A9le_fal)
KONSTANTINÁPOLY FALAI
Eredetileg Nagy Konstantin (306 - 337) építtette a falát. Ahogy a város növekedett, az V. században felépült a Theodosian Walls híres kettős védvonala is. A puskapor megjelenésekor ostromágyúk sebezhetővé tették az erődítményeket, de az ágyútechnika nem volt kellően fejlett, folyamatosan kijavították a falakat. (Amikor az ágyútechnika már elég fejlett lett, visszatértek Európában a földsáncok építésére!)
Konstantinápoly (Nürnbergi Krónika, 1493), https://hu.wikipedia.org/wiki/Konstantin%C3%A1poly)
Konstantinápoly rajza (https://hu.wikipedia.org/wiki/Konstantin%C3%A1poly_ostroma_(1453))
Konstantinápoly (térkép 1422-ből, Wikipedia)
A Hagia Szophiát 360 -ban fejezték be (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hagia_Szophia, a fenti térkép és a fenti kép az Hagia Szophiát alapján összevethetőek)
Bizánc nevetes falai, erődítményei:
Az Oszmán Birodalom harmadik fővárosa Konstantinápoly 1493-ban, Nürnbergi Krónika, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Isztambul_t%C3%B6rt%C3%A9nete)
Láncokkal zárták el az Aranyszarv-öblöt (https://www.geschichtsforum.de/thema/sperrkette-von-konstantinopel.38844/)
Bizánc falai (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Murailles_de_Constantinople)
Bizánc falai (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Murailles_de_Constantinople)
Bizánc falai (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Murailles_de_Constantinople)
JERUZSÁLEM NEVEZETES FALAI
Egy mészkődombon fekszik (kb. 760 m-rel a Földközi-tenger és 1145 m-re a Holt-tenger szintje fölött), A DK-i domb lábánál, a Kidron-völgyében van a város egyetlen forrása. Innen egy sziklába vágott föld alatti folyosó vezet fel, a városba, így a forrás vizét ostrom idején is elérhető volt. A falai nem fönt húzódtak a dombon, hanem lejjebb a lejtő oldalában, így a város részben a lejtő oldalán terült el. Ez a hurriták építette fal a középső bronzkortól (i. e. 1800 körül) a királyság idejéig állt fönn; később (i. e. 7. sz.) egy új falat építettek, amely még mélyebben húzódott (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-haag-lexikon-C8B18/j-C9064/jeruzsalem-C90B5/)
Az i. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik a mai Óvárost. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem).
Az i. e. 8. században a Júdai Királyság vallási és közigazgatási központjává fejlődött. Hosszú történelme során legalább kétszer lerombolták, és számos alkalommal cserélt gazdát. 1538-ban, Nagy Szulejmán alatt városfalakkal vették körül, melyek kijelölik a mai Óvárost. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem).
Síratófal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem)
Jeruzsálem városfala (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Panor%C3%A1mica_de_Jerusal%C3%A9n_desde_el_Monte_de_los_Olivos.jpg)
*A világ legrégebbi erődítményei a mezőgazdasági társadalmak előttiek (https://www.origo.hu/tudomany/20240109-a-vilag-legregebbi-eroditmenye-a-mezogazdasag-ujragondolasara-kenyszerithet-bennunket.html). A mezőgazdasági társadalmak erődrendszerekkel védták a birodalmokat, az egyiptomiak a keleti erődöket a kánaáni források fölé építették, a déli erődöket a núbiai utak védelmére.
Szibéria egy távoli szegletében, az Amnya folyó közelében rejtőző ősi erődítmények felfedezése átírhatja az emberi társadalom fejlődésének történelmét. A régészek egy több mint nyolcezer évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető nép által épített komplex védműveket tártak fel, pedig vadászó-gyűjtögető közösséget alkottak.
A régészek az elmúlt években ősi erődített települések egy csoportját dokumentálták Közép-Szibériában, amely mintegy 2500 kilométerre keletre fekszik Moszkvától. A terület ennek ellenére nagyon is vonzóvá vált egyes kultúrák számára mintegy 8200 évvel ezelőtt. A felfedezett erődítmény sok tucat ember otthona volt. Közel egy méteres mélységbe ásott lakások hálózata volt. A földbe ásás segített a civilizáció tagjainak abban, hogy megvédjék magukat a hidegtől. Az erődítményt több méter magas földfalak vették körül, a tetején fából készült palánkokkal.
Az erőd valamikor leégett, valószínűleg egy csata során. A kutatók számára azonban valami más is feltűnt: az építők vadászó-gyűjtögető közösséget alkottak, amit korábban lehetetlennek tartottak. Ezeknek az erődöknek az szerkezeti elemei ugyanis túlmutatnak a korabeli fizikai szerkezeti ismereteken, megkérdőjelezik a meglévő antropológiai és régészeti elméleteket, melyek szerint a mezőgazdaság idején alakultak ki. A tudósok úgy gondolták, hogy a nomád életmódról a letelepedett földművelő közösségekre való áttérés tette lehetővé a társadalmi hierarchiák, az állandó települések és a monumentális építészet kialakulását. A közelmúltban Szibériában felfedezett leletek azonban egy másik magyarázatra utalhatnak: a komplex társadalmi struktúrák a vadászó-gyűjtögető közösségekben is kialakulhattak, a mezőgazdasági gyakorlatoktól függetlenül. A bőséges élelem kulcsfontosságú tényező lehetett.
A Közép-Szibériában található erődítmények lakói a régió kemény telei ellenére is jól éltek. Gazdag táplálékforrásokhoz, köztük olyan halakhoz is hozzáférhettek, mint a csuka és a lazacfélék, amelyek döntő szerepet játszottak étrendjükben és túlélésükben. és nem ez az egyetlen kőkorszaki erőd.
Nem ez az egyetlen példa a mezőgazdaság előtti erődítményre. Körülbelül tíz, a mezőgazdaság előtti kőkorszakban épült erődítményt ismerünk. Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt a Koreai-félszigettől a japán szigetvilágig és Skandináviáig a tengerekből származó erőforrásokból a tengerparti régiók vadászó-gyűjtögető közösségei jelentős településeket tartottak fenn. Az ősi civilizációk erődök használatának módja széles skálán mozog, de már kezd kialakulni egy minta: a mezőgazdaság előtti erődöké.
Ezek a szibériai felfedezések nemcsak a múltról alkotott képünket gazdagíthatják, hanem arra is késztetik a kutatókat, hogy szélesebb körben gondolkodjanak a társadalmi fejlődést mozgató tényezőkről. A bőség kulcsfontosságú tényező lehetett abban, hogy képesek voltak összetett társadalmi struktúrákat kialakítani anélkül, hogy szükségük lett volna a mezőgazdaságra. A társadalmi komplexitáshoz vezető út nem feltétlenül lineáris, és nem is kizárólag a mezőgazdaságtól függ.
Ezek a szibériai felfedezések nemcsak a múltról alkotott képünket gazdagíthatják, hanem arra is késztetik a kutatókat, hogy szélesebb körben gondolkodjanak a társadalmi fejlődést mozgató tényezőkről. A bőség kulcsfontosságú tényező lehetett abban, hogy képesek voltak összetett társadalmi struktúrákat kialakítani anélkül, hogy szükségük lett volna a mezőgazdaságra. A társadalmi komplexitáshoz vezető út nem feltétlenül lineáris, és nem is kizárólag a mezőgazdaságtól függ.
**
Ma sem (2024) példátlan védvonalak építése: A hatalmas védelmi vonalat vasúti kocsikból építették, és Olenivkától Volohaváig húzódik. Célja egy esetleges jövőbeli ukrán támadás kivédése. Szintet lépett az orosz védekezés: megépült a cárvonat. Az orosz erők egy 30 kilométer hosszú, „cárvonatnak” nevezett akadályt építettek Donyeck megyében – írja az Institute for the Study of War (ISW) amerikai védelmi elemzőintézet.
A hatalmas védelmi vonalat vasúti kocsikból építették, és Olenivkától Volohaváig húzódik. Célja egy esetleges jövőbeli ukrán támadás kivédése. Az új védelmi vonalról tavaly május 10-i, illetve idén február 6-i és 10-i műholdfelvételek tudósítanak. Egy ukrán forrás február 11-én arról számolt be, hogy AZ OROSZ ERŐK TÖBB MINT 2100 TEHERVAGONBÓL ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE EGY 30 KILOMÉTER HOSSZÚ VONATOT.
A forrás azt mondta, hogy az orosz erők 2023 júliusában kezdték meg a „cárvonat” összeszerelését, és azt feltételezte, hogy az orosz erők a tehervagonsort védelmi vonalként kívánják használni a jövőbeli ukrán támadásokkal szemben.) Az új védelmi vonalról tavaly május 10-i, illetve idén február 6-i és 10-i műholdfelvételek tudósítanak. gy ukrán forrás február 11-én arról számolt be, hogy AZ OROSZ ERŐK TÖBB MINT 2100 TEHERVAGONBÓL ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE EGY 30 KILOMÉTER HOSSZÚ VONATOT.
A forrás azt mondta, hogy az orosz erők 2023 júliusában kezdték meg a „cárvonat” összeszerelését, és azt feltételezte, hogy az orosz erők a tehervagonsort védelmi vonalként kívánják használni a jövőbeli ukrán támadásokkal szemben.) Az új védelmi vonalról tavaly május 10-i, illetve idén február 6-i és 10-i műholdfelvételek tudósítanak. gy ukrán forrás február 11-én arról számolt be, hogy AZ OROSZ ERŐK TÖBB MINT 2100 TEHERVAGONBÓL ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE EGY 30 KILOMÉTER HOSSZÚ VONATOT.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az NET-s kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.