CAESAR HÍDJA A RAJNÁN
(2024 február)
BEVEZETÉS
I. e. 55 kora nyarán Caesar mindössze 10 nap alatt építtetett egy kb. 400 méter hosszú hidat a Rajnán, amelyet két héttel később lebontott. I. e. 53 - ban is épített egyet, azt is lebontotta. Caesar ekkor Galliában* volt proconsul. A híd története azért maradt fent az utókor számára, mert Caesar saját maga megírta a "Commentarii de bello Gallico" című hadijelentésében. Sajnos nem elég részletesen, a híd szerkezete a leírás alapján nem rekonstruálható teljesen egyértelműen. Az interneten fellelhető változatok közül a megvalósítható és legkevesebb faanyagot igénylő szerkezetet ismertettük. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Egy német szerző lábjegyzete a híd leírásához: "az építésről végtelen viták folytak a tudósok között. Egyesek újra értelmezik Caesar latin szövegét, és megkérdőjelezik a leírt építési módszereket. Mások megkérdőjelezik a mérnöki munkát, mondván, hogy a híd nem bírta volna ki a 40 ezres sereget. Mérnökként nekem megfelelnek a leírt építési módszerek, és úgy gondolom, hogy ezek a viták időpocsékolásnak tűnnek. A tudósok azonban tudósok maradnak, és addig vitatkoznak minden kérdésről, amíg mindenki el nem mondja a magáét. Kérdéses, hogy hány mérnök történész vagy történész mérnök van közöttünk?" Pedig a Caesar-híd építésének módja még csak egy egyszerű technikatörténeti probléma, és nem befolyásolta a történelem menetét, mint az ugariti-hükszosz-föniciai műszaki fejlettség át- és kölcsönhatásai (https://www.mikeanderson.biz/2011/12/caesars-rhine-bridge-rome-showcases-its.html)
I. e. 55 körül a germán törzsek elleni római hadjárat véget ért. Caesar szükségesnek tartotta a Rajnán való átkelést, mert nem akarta támadó helyzetben hagyni a Rajna jobb partján élő germán törzseket, melyek között volt az Ubii nevű szövetséges törzs is, amely segítséget kért Caesartól. I. e. 55-ben történt az első római katonai invázió a Rajna keleti oldalán. Caesar elutasította tisztjei és germán szövetségesei javaslatát, hogy hajókon keljenek át a Rajnán, túl veszélyesnek tartotta a hajón való átkelést. A híd helye és a pontos felépítése vitatott. Közölt leírása a legvalószínűbb hídszerkezet, ami egy 40 ezres hadsereg átkelésére alkalmas, (https://qcurtius.com/2022/08/14/the-discovery-of-andrea-palladios-lost-literary-masterpiece/), és rövid idő alatt felépíthető, bár 10 nap alatt feltehetően nem.
Caesar szövegének klasszikus értelmezése Andrea Palladio nyomán, 1550 körül. A nagy keresztgerendákat két pár ferdén bevert cölöp támasztja alá. A szögletes gerendák használata nem valószínű.
Forrás: Andrea Palladio: "Négy könyv az építészetről" (https://toldyferenc.elte.hu/Miskolczi_Szilvia.pdf).
A HÍD SZERKEZETE
Előtte nem építettek még hasonló hidat. Az építés előtt a híd helyét gondosan kiválasztották Koblenz környékén, ahol volt elég kivágható tölgyfa és fenyőfa. Koblenznél a Rajna 3-4 méter mély, és bár gyorsfolyású volt, a partja a környéken mocsaras volt abban az időben, i.e. 55 körül. A híd két végén erődítményeket építettek és az erődítményhez vezető utat.
A híd valószínű helye, az ásatásnál tölgyfacölöpöket találtak a korból
A gerendák rönkök, gömbfák voltak, de nem fűrészelt négyszögletes gerendák
(
A híd szerkezete, a hordalékfa ellen sodrásirányból külön elterelő szerkezetekkel, ezek hármas cölöpökből álltak, és védték a hídlábakat. (https://tldrhistory.com/2019/08/22/rome-versus-the-germans-part-ii/)
A híd hasznos szélessége 7.7 méter volt, korlátokat szereltek a szélére. Főtartó szerkezeti elem: egy vízszintes, kb. 50-60 cm átmérőjű kb. 8-9 méteres nagy gerenda volt, a két végén két-két ferdén levert, kb. 45 cm átmérőjű kb. 7 méteres cölöpökön állt, ezeket folyásiránnyal szemben egy további ferde gerenda megtámasztotta, mint azt az alábbi ábrák mutatják:
6-6.5 méterenként építették a főtartókat a Rajnába. A ferdén levert gerendák teherbírása nagyobb mint a függgőlegesen levert gerendáké. (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Caesars_Rhine_Bridge.svg)
A híd egy főtartó elemének szerkezete: elterelő cölöpök, majd két ferde ikerláb egymástól kb. 50 centiméterre leverve, és közöttük a 60 cm átmérőjű kb. 8-9 méteres vízszintes főtartó gerenda a ráhelyezett útburkolattal (további erős gerendák, vesszőfonat és föld), továbbá egy fontos ferde, folyásiránnyal szembeni támasztó gerenda (https://www.artstation.com/artwork/yklDYK)
A rönkök, gömbfák, gerendák beemeléséhez tutajokat, darukat építettek tutajokra. Egy cölöpverő kos képe, szárazon:
Római cölöpverő kos, a Koblenzi Múzeumban,
Római cölöpverő kosok és egy daru tutajokra építve (https://www.artstation.com/artwork/yklDYK)
Következtetések: Feltételezhetjük, hogy Caesar felkészült a híd építésére, a szükséges szakemberek, szerszámok (balták, fejszék), szerkezeti anyagok (szögek, kapcsok) rendelkezésére álltak. Caesar hadijelentése szerint egy Mamurra nevű hadmérnök irányította a híd építését. A történelmi forrásokból azonban az is kiderül, hogy egy zseniális hadmérnök, Marcus Vitruvius Pollio ("Vitruvius") is részt vett a gall háborúban, lehetséges, hogy a két mérnök egy személy (https://en.wikipedia.org/wiki/Vitruvius).
A kivágott fa súlyát 400 tonnára lehet becsülni, térfogatát 700 köbméterre. Ókori leírásokból tudjuk, hogy a római legionáriusokat kiképezték szakmákra, és tudtak is szakmunkákat végezni, utakat, cölöperődöket, épületeket is építettek. A híd esetén a munkaszervezés kulcsfontosságú lehetett a 10 napos építési idő miatt, azaz lényeges volt a favágók, a rönkszállítók, a darú- és kosépítők, a lábakat (Tigna Bina), a főtartókat (fibulae), a két hídvégi erődöt építők, és a híd lefektetett borítását, a hídhoz vezető utakat építők munkájának ütemezése, betanítása. Kb. a kép szerinti lehetett a híd építés közben:
Caesar hídja építés közben (https://www.facebook.com/photo/?fbid=6116119228428899&set=pcb.6116119415095547)
*
Caesart 5 évre Gallia Transalpina és Illyricum (Dalmácia partvidéke) proconsuli kormányzójává nevezték ki, aki elindította a gall háborúkat (i. e. 58–49), amelyben meghódította a gallokat, és Germania egy részével együtt Rómához csatolta őket.
I. e. 58-ban Caesar legyőzte a helvétek törzsét (a mai Svájc területén), a belga konföderációt és a nerviusok törzsét i. e. 57-ben, és a venetákat i. e. 56-ban. I. e. 55. augusztus 22-én megpróbálkozott egy britanniai invázióval, i. e. 52-ben legyőzött egy gall csapatot, ami Vercingetorix vezetése alatt állt, az alesiai csatában. Caesar a saját élménybeszámolóját a hadjáratról a Commentarii de bello Gallicóban („A gall háború”, https://hu.wikipedia.org/wiki/Caius_Iulius_Caesar) írta le.
I. e. 58-ban Caesar legyőzte a helvétek törzsét (a mai Svájc területén), a belga konföderációt és a nerviusok törzsét i. e. 57-ben, és a venetákat i. e. 56-ban. I. e. 55. augusztus 22-én megpróbálkozott egy britanniai invázióval, i. e. 52-ben legyőzött egy gall csapatot, ami Vercingetorix vezetése alatt állt, az alesiai csatában. Caesar a saját élménybeszámolóját a hadjáratról a Commentarii de bello Gallicóban („A gall háború”, https://hu.wikipedia.org/wiki/Caius_Iulius_Caesar) írta le.
Plutarkhosz szerint az egész hadjárat 800 meghódított várost, 300 leigázott törzset, egymillió rabszolgának eladott embert és hárommillió csatában elesettet eredményezett. A korabeli történészek közismerten eltúlozták az ilyesfajta számokat, de Caesar gall hadjárata mindenképp a legnagyobb volt Nagy Sándor hadjárata óta. A győzelem is sokkal tartósabb volt, mint Nagy Sándoré, a gallok sosem kapták vissza kelta azonosságukat, sosem próbálkoztak nemzeti felkeléssel, és hűek maradtak Rómához egészen a Nyugatrómai Birodalom bukásáig, 476-ig.