HAJÓK TÖRTÉNETE: MÁTYÁS KIRÁLY HAJÓJA
(2021 január)
ABSTRACT
A Mátyás király idején épült, Bucentaurus nevű reprezentációs felvonulási hajójáról nem maradt fenn leírás. Utalás található Bonfini írásaiban a velencei mintára készült hajóra és kazettás mennyezetére. A hajó elnevezése alapján következtetni lehetett: ezen a néven négy velencei és egy bajor hajó épült 1311 és 1802 között, ezeket a hajókat ismertetjük. Mátyás idején épült az addigi legnagyobb dunai flotta, új típusú hajók, a naszádok alkották. / No description of the Bucentaurus, teh representation parade boat built during the reign of King Matthias, has survived. There is a reference in Bonfini's texts to a Venetian model of the nave and its coffered ceiling. The name of the ship suggests that four Venetian and one Bavarian ship of this name were built between 1311 and 1802, and these the ships were described in the paper. Under Matthias the largest Danube fleet ever built was formed by new types of ships, asspecially the Nasades.
BEVEZETÉS
Mátyás király idején épült az első nagy dunai flotta: " ... vízi haderőben a király hajóhada összesen 330 hajóból áll, melyeken a matrózokon kívül 10,000 harczos van elhelyezve, azaz 1700 lándzsás, 1200 vértes, a többi ballistárius és íjas. E hajók között van 16 nagy gálya, mindegyike 44 evezőre 300 fegyveressel, 100 fontos lövedéket vető 4 bombardával, 100 cerbottana s 200 kézi ágyúval, pisside manali, vagyis puskával. Mindegyik bombardánál 3 pattantyús teljesíti a szolgálatot. E 330 hajón kívül van még Nándorfehérvárott 34 hajó, melyeket nyelvökön naszádok-nak neveznek; mindegyik 18 evezőssel, 18 puskás katonával s két pattantyús mesterrel. Mindegyik naszád orrán, mely igen hosszú, egy cerbottana (szakállas ágyú, a szakáll az ágyú része, rözíteni lehetett a lelógó "szakállal" a fedélzethez, vagyis pisside manuali, azaz kézi ágyú) van elhelyezve, melyet nyelvükön esfivizének neveznek. Ez ágyú 40 fontos lövegket vet.
Midőn e hajóhad parthoz közeledik, módjában áll az e czélra hozott póznákkal, rudakkal s lánczokkal 2 óra alatt oly várat állítani össze, mely 7–8000 harczost fogadhat magába s a szárazföld felől az egész hajóhadat fedezi. E vár 40 bombardával, taraczkokkal és serpentinokkal (hajókígyókkal), szerelhető fel. A gályák és a naszádok ágyúin kívül a hajóhadnak a következő tüzérségi felszerelése volt: 8 db nagyméretű bombarda, 8 db balliszta (nyílvető szerkezet) és 4 db mozsár („magasra vető nagy bombarda”). Továbbá 20 db dézsa alakú óriáslöveg, amelyek százötven fontos (közel mázsás) gyújtóköveket lőttek ki. A víz felől erősen felszerelt 16 hajó fedezi a hajóhadat. A hajóhad matrózainak összes száma 2600." (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_haj%C3%B3%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet_kezdetei).
A Mátyás idején elterjedt dunai naszád, 1486 -ból (http://mohacsicsata.blogspot.com/2013/05/matyas-kiraly-hajohada.html)
Egy másik leírás szerint: "A hajóhadról fennmaradt egy kimutatás, amelynek alapján a teljes magyar dunai hadiflotta 364 úszóegységből állt. Közöttük 16 nagyméretű, negyvennégy evezős gálya, 34 naszád és még sok, bővebben nem részletezett hajó található. A naszádok állandó állomáshelye Nándorfehérvárott volt. Egy-egy gályán 4 db százfontos (bécsi font = kb. 56 kg) löveg, akkori szóhasználattal élve bombarda képviselte a hajótüzérséget, lövegenként három pattantyússal. Egy gályára 300 lövészt hajóztak be, közülük kétszázan a kézi ágyúnak (pisside manualinak), a többiek pedig a szakállas ágyúnak (cerbottanának) nevezett tűzfegyverrel voltak felszerelve. A gályán tehát 312 katona, 44 evezős, legalább 8-10 matróz és egy-két kormányos szolgált. Ezek szerint a 16 gályán összesen 5.856 ember teljesített szolgálatot.
A naszádot 18 evezővel hajtották. Orrában egy negyvenfontos (kb. 20 kg) vasgolyót kiröpítő ágyút (cerbottana) helyeztek el, amelyet két pattantyús szolgált ki. A naszádon még 18, pisside manualival és íjjal felfegyverzett puskás katona is elfért. A kimondottan hajósszolgálati beosztásra naszádonként öt embert számítva, a 34 naszádon szolgálatot teljesítők összlétszáma hozzávetőleg 1.460 fő lehetett. A hajóhad személyi állománya tehát 7.300 fő körül volt. A kimutatás szerint a flotta hajósainak összlétszáma 2.600 fő. Ha ebből kivonjuk a gályákon és naszádokon már említett hajósokat, az evezősöket is ideértve, a többi úszóegységre 1.286 hajós marad. Ugyancsak a kimutatás szerint az összes hajón 10 ezer katonát helyeztek el. A gályák és a naszádok ágyúin kívül a hajóhadnak a következő tüzérségi felszerelése volt: 8 db nagyméretű bombarda, 8 db balliszta (nyílvető szerkezet) és 4 db mozsár („magasra vető nagy bombarda”). Továbbá 20 db dézsa alakú óriáslöveg, (http://mohacsicsata.blogspot.com/2013/05/matyas-kiraly-hajohada.html), amelyek százötven fontos (közel mázsás) gyújtóköveket lőttek ki."
Magyar naszád az 1500-as években
Komárom 1590 körül (4)
A dunai hajóhadak történetére vonatkozó két igényesen megírt magyar nyelvű dolgozat is létezik: Dr. Szentkláray Jenő, A DUNAI HAJÓHADAK TÖRTÉNETE (Kiadó: Az MTA Történelmi Bizottsága, 1885) és Harsányi Zoltán weboldala: http://leletek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=238730, melyek gondos munkák, a tudományos ismeretterjesztés kritériumainak jól megfelelnek. "Szentkláray szerint, amikor V. László (1452-1457) Cillei Ulrik kíséretében, Hunyadi János halála után, 1456 augusztusában Bécsből indulva a futaki (Futog, Szerbia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Futak) országgyűlésre érkezett, Péterváradig hajón tette meg az utat, mégpedig a Nassauban ácsolt könnyű, karcsú, hegyes orrú, vitorlával és fegyverzettel is felszerelt német hajókon. Ezeket az alkotmányokat a német kíséret építési helyük után nassauereknek nevezte; a hajó az egykorú német nyelvű emlékekben a Nassaren, Nassauen néven is szerepel. Az elnevezést a magyarok is átvették naszád néven."
A naszádok gyorsabbak voltak és jobban lehetett velük manőverezni, mint a gályákkal, a dereglyékkel vagy ladikokkal. A nándorfehérvári és zimonyi hajóosztályokba sorolták be őket, és mintájuk alapján a magyar hajóácsok is elkezdték építésüket kb. 1456-ben.
Létezik egy harmadik, az említett két összefoglalón alapuló további dolgozat, (http://mohacsicsata.blogspot.com/2013/05/matyas-kiraly-hajohada.html), és ez megemlíti Mátyás király ünnepi felvonulási hajóját is, ami egy vitorlák nélküli velencei gálya féle hajó, a Bucentaurus (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur) volt, -olasz nevén bucintoro- nevű hajó, ami egy kis számban épített, összesen négy-öt darab velencei (és egy 16. századi modenai, a hercegnek a ferrarai herceg lányával kötött házasságára épített) díszhajó* típus neve. Egy 1283-as írás szerint a név a Centaurus latin változata (Vergilius: Aneas), tehát nem tudjuk pontosan a név eredetét.
Festmény a Bucentaur v. Bucintoro nevű evezős bárkáról (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
Canalettó festménye a Bucentaurus nevű evezős bárkáról (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
További hajók is épültek hasonló néven, magyar vonatkozásai vannak a hajóknak: az egyik Mátyás királyé volt, a másikat Batthyány Tódor építette, az utóbbit egy fogaskerekes gépezet hajtotta. (1729. október 15. – Bécs, 1812. június 18., https://hu.wikipedia.org/wiki/Bucentaurus). A szokatlan nevű Bucentaurus -okat (https://hu.qaz.wiki/wiki/Bucentaur és https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Ambr%C3%B3zy/piszkozat) vizsgáltuk az interneten és azt találtuk, hogy "Bonfini elragadtatással ecseteli a hajó nagyságát, tágas, kazettás mennyezetű, drága pénzen épített helyiségeit, ebédlőjét, hálótermét, női lakosztályát. A szobák, a termek az orrtól a tatig futó széles folyosóról nyílnak. Amikor Mátyás Bécsben meghalt (1490, szélütés), holttestét fekete posztóval bevont hajó szállította Bécsből Budára. A gyászmenet 50 fekete lepelbe burkolt hajóból állott. A végtisztességet a királynaszádosok hajóhada adta meg. Ez a flotta szépen megmunkált, díszes kivitelű egységekből állt. A hajóhad először Komáromnál állt meg, mert ezt a várost rendkívüli módon kedvelte az uralkodó. Vadaskertje és kastélya volt itt, kikötőjében horgonyzott a velencei mintára épített királyi hajó, a Bucentaurus is. Az özvegy Beatrix királyné használta a hajót, Komáromban adta ki a királyválasztó országgyűlésről szóló rendeletét. A királyné a gyászszertartás után ismét Komáromba ment, és itt töltötte gyásznapjait (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_haj%C3%B3%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet_kezdetei).
Mátyás halála után az ország, az elvesztett területek, az 1490 utáni háborúk térképe
A VELENCEI DÓZSÉK ÁLLAMI BÁRKÁI
Négy állami velencei bárkát építettek (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur), az elsőt 1311-ben, a negyediket 1727-ben. Az utolsó 35 méter hosszú, nyolc méter széles, két fedélzetes 2x25 evezős hajó, a felső fedélzetét két terem alkotta, a hátsó terem volt a dózse terme. Egy evezőnél hárman ültek, 168 evezős és negyven tengerész kellett a hajó kiszolgálására. Kis árboca is volt a zászló számára. Az emeleti szalonban 90 ülőhely volt. 1449 -ben építettek egy kisebbet és 1526-ban egy 42 evezős gazdagon díszített aranyozott bárkát. Csak különleges alkalommal használták a hajókat. 1606-ban építettek egy újabbat a velencei Arzenálban, e hajóépítő műhely területe Velence egy harmadát tette ki, sorozatban építették a nagy tengeri hajókat.
Bucentaurus bárka 1609-ből (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
1727-ben bocsájtották vízre az utolsó Bucentaur-t, öt évig építették, Napóleon felgyújtotta a hajót az Arzenállal (hajógyárral) együtt, amikor 1798-ban elfoglalta Velencét.
Bucentaurus (1727) bárka modellje, egymás felett két döfőorral, aranyozott faszobor díszítéssel (Iustitia az igazságot megszemélyesítő római istennő, https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
A Bucentaurus (1727) bárkáról festmény (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
Az 1798-ban a lerombolt bárkát 2008-ban újra felépítették Nicolas Sárközy francia elnök pénzügyi segítségével, egy francia gesztus Napóleon vandál pusztítását kompenzálandó. ("... to the French President Nicolas Sarkozy for France to make a financial contribution as a goodwill gesture to compensate for Napoleon's "vandalism" of the 1729 vessel").
Az 1700 -as években készült modell az utolsó dózse Bucentaurusáról (https://www.worthpoint.com/worthopedia/model-1727-bucentaur-galley-doge-130066708)
Bucentaurus Doges Galley
MÁTYÁS HAJÓJÁNAK SZERKEZETÉRŐL
Mátyás hajójának méretei: kb. 30 méter hosszú, 7-8 méter széles, 90 centiméter merülésű, gerincre és bordákra épített karvel palánkos hajó lehetett kb. 2x22 evezővel, a hadi gályák evezőinek száma ennyi volt, három evezős kezelt egy lapátot, továbbá relatíve nagy kormánylapáttal, mert a Dunán kisebb ívben lehet megfordulni. Aranyozott faszobrok díszítését nem ismerjük, nem maradt ránk a leírásuk. A fenyő- és tölgyfa gerendázat szerkezete egy velencei Bucentaurus bárka szerint:
A hajó szerkezete: gerincre, bordákra épített, erősen megtámasztott kereszttartókkal épített varrott hajó (https://en.wikipedia.org/wiki/Bucentaur)
A palánkok építéséről sok ismeretünk van a velencei gályák építésénak története alapján (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/46-hajok-toertenete-a-velencei-flotta.html?layout=blog&Itemid=101): a karvel (téglafal építése szerint élükkel érintkező és elcsúsztatott) palánkokat vékony kötelekkel erősítették össze, a palánkokba vésett hornyokon keresztül fűzték át a köteleket, erősítették össze a palánkokat: varrás-nak nevezik a irodalomban. A tömítés a víz felöli oldalon növényi -kender, gyékény- zsinór volt, a palánkok között: száraz moha, szárított vízinövény törmeléke, esetleg gyapjú volt a tömítő anyag, amit belül iszkába vesszővel, lécekkel szorítottak le. (Az eszkábálni szó eredete.)
Iszkába szög, v. egyszerűen az iszkába (http://leletek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=238730)
BATTHYÁNY TÓDOR HAJÓJA ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Ambr%C3%B3zy/piszkozat)
"A hajószerkezet pontos ismeretének hiányában csak feltételezéseink lehetnek, hogy a folyásiránnyal szemben közlekedni képes, és komolyabb terhet szállítására alkalmas igásállat hajtotta hajó hogyan működhetett? Egy Bucentaurus nevű rendezvényhajó gróf Batthyány Tódor császári és királyi titkos tanácsos hajózási kísérleteinek kiemelkedő szépségű és új technikai megoldásokat alkalmazó luxushajója volt. A gróf a velencei dózsék díszhajója után nevezte el különös tojásforma alakú hajóját, melyet belső malomszerű szerkezet hozott mozgásba. A szabadalmat 1793-ban jegyezték be. A méretes szabadalomlevél nem ad felvilágosítást a hajó működésre vonatkozóan. Batthyány Tódor több vitorlás megépítése után, melyek kialakításukban és szépségükben vetekedtek Mathias Heppe császári hajóépítő mester hajóival, felhagyott a vitorlás hajók építésével.
Az 1790-es évek elején Pozsonyban létesített hajóácstelepén fejleszti ki Bucentaurus nevű önjáró hajóját, mely nagy feltűnést keltett a korszakban mind tojásforma alakja miatt, mind titokzatos meghajtó szerkezete miatt. Az 1797 Magyar Hírmondó tudósítása szerint hajó mindennemű „vonók és hajtók nélkül nagy terhet is képes szállítani a’ folyó-víz ellenében”.
Korábban is voltak példák olyan vízi járművekre, melyek vitorla nélkül, vagy új megoldásokat alkalmaztak az árral szembeni haladásra. Egy pozsonyi molnármestert, aki olyan hajót eszelt ki, melyet négyfős személyzet egy mechanikus szerkezet erőkarjainak forgatásával hozott mozgásba.
A Bucentaurus nevű hajót magát valószínűleg hajótestbe behajtott körbejáró ökrök vagy lovak hajtották egy fogaskerék áttételű hajtómű segítségével, mely szintén a hajótestben elrejtve kapott helyet. A fedélzeten egy felépítményben táncterem, díszes étterem és luxuskabinok kaptak helyet, ahol kártya partik és mulatságok folytak. Becslések szerint a hajó megépítése több mint 100000 rajnai tallérjába került a grófnak. A Bucentaurust 1797-ben mutatta be tervezője az udvar előtt egy pozsonyi hajós felvonuláson. Bemutatásakor kisebb hajókíséret vette körül, melyet rézmetszet is megörökít.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Ambr%C3%B3zy/piszkozat, Közlekedési Múzeum Képtára)
A metszet tanúsága szerint a felvezető vitorlást egy zenészekkel megrakott csónak követte, ez után jött a fellobogózott Bucentaurus, melyről díszlövéseket adtak le. A hajó felénk eső oldalán a vendégek számára fenntartott hajókban nemes urak szemlélhették az „újfajta” hajót, mely két kisebb méretű, de kialakításában hasonló tojásforma hajót vontatott. A kis torony, a felépítmény kupolaforma tetején, megfeleltethető a mai parancsnoki hídnak. A kupolaforma alá bejutni fel-le tolható ajtókon lehetett, és körben a felépítményen elhelyezett ablakok eresztették be a fényt az utastérbe. Kormányozni hátulról hosszú evezőlapátokkal lehetett, hasonlóan a mai uszályokhoz. Arról, hogy az ovális legömbölyített belső kialakítása pontosan milyen volt, csak találgatni lehet. Egy fennmaradt tervrajz azért megmutatja a gróf szándékát a hajó belső kialakítását illetően, bár a rajz nem számol a hajtószerkezet elhelyezéséről. A hajót kereszt- illetve hosszmetszetben ábrázoló színezett rajz hét helységre tagolja az utasteret, ahol egy későbbi 1802-es leírás szerint fényes ünnepségek és nagy kártya partik folytak. Ebben az évben a gróf már Bécsben eladásra hirdette a hajóját." (Ez az alfejezet másolat, nincs kiegészítés: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Ambr%C3%B3zy/piszkozat)
A BAJOROK BUCENTAURUSA
.
Bajor országban a Starenberger-tavon építettek egy vitorlás Bucentaurust is, a képen a flotta élén látható két árboccal szerelve (https://www.abebooks.de/kunst-grafik-poster/STARNBERG-Churf%C3%BCrstliche-Schlo%C3%9F-Starenberg-W%C3%BCrmsee-Vordergrund/15108983238/bd). A három évig épült (1665) 'Bucentaurus' méretei: 29 m x 8.4 m x 0.9 méter merülésű, 2 x 40 evezős, 5 méter magas felépítménnyel (árboc nélkül), két fedélzetes rendezvény hajó volt, közel 500 (vendég + személyzet + evezősök) ember fért el a hajón. Ferdinánd Mária bajor választófejedelem eskövőjére építették.
Starnberg am Würm See, Bajorország. A flotilla élén a kétárbocos, hátszél vitorlás változat (https://de.wikipedia.org/wiki/Bucentaur_(Schiff,_1665))
Bucentaurus csonkított latin, lugger vagy négyszögletes vitorlákkal és egy kis latin vitorlával, de a felső képen négyszögletes hátszél vitorlákkal, és azonos a két hajó! (https://quh-berg.de/die-geschichte-vom-bucentaur-565876589/)
Bucentaurus, 1665, festmény: (Noch Ludwig II. träumte von dem 1758 abgebrochenen Prunkschiff – und ließ es auf diesem Gemälde von E. Kirchner von 1868 wiedererstehen.)
Vízi felvonulás a Starnberg tavon 1665-ben, hajófelvonulás Ferdinánd Mária bajor választófejedelem eskövőjén (Kurfürstliches Seefest mit Bucentaur – Ignaz Bidermann 1738)
Die kurfürstliche Freizeitflotte mit Bucentaur auf dem Starnberger See – Miniatur von Maximilian de Geer aus dem Miniaturenkabinett der Residenz München.
A bajor felvonulási Bucentaur hajó modellje (https://www.starnberg.de/assets/downloads/kultur-freizeit/Stadtgeschichte/Kulturspaziergang/16a__1_.pdf)
FÜGGELÉK
CALIGULA RENDEZVÉNYHAJÓJA (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemi_tavi_haj%C3%B3k )
Nemi tavi hajóknak is nevezik az irodalomban, a Némi-tó kis méretű, kör alakú, vulkanikus eredetű tó Rómától 30 km-re délre helyezkedik el. A tó az itt elsüllyedt két római hajóról nevezetes, melyek meglepően nagy méretű és technikai fejlettségű hajók voltak.
A tó vízének leengedésekor aláducolták a roncsot (https://web.archive.org/web/20110514054225/http://www.abc.se/~pa/mar/nemships.htm)
A roncs alapján készített rajz a 73 x 24 méteres hajóról (https://web.archive.org/web/20110514054225/http://www.abc.se/~pa/mar/nemships.htm)
A tó istennője Diana, akinek tiszteletére fesztivált rendezték. A Diana-szentély közelében sok bronzszobor figurát találtak. A szobrok közül négy jelenleg a British Museum gyűjteményében található. Caligula és Tiberius császár is hajózott a tavon. A Nemi-tavi hajókon, vagy Caligula hajókon azt a két luxushajót értjük, amelyet Caligula (37-41) építtetett és Néró bukásakor elsüllyesztették őket. Az egyik (71,3 × 20 m) Caligula császár és kísérete számára szolgált palotaként, a másikon (73 × 24 m) Diana-szentély kapott helyet. Mindkét hajó az ókori Róma műszaki ismereteibe engedett bepillantást, hiszen luxushajók lévén és a kor legnagyobb hajóiként felhasználták az ókori világ tudásának javát, többek között olyan általunk kevéssé ismert újításokat mint a csapágy (melyet addig Leonardo da Vinci találmányának hittek), szivattyú (görög), ólomcső vezeték zárócsappal, hypocaustum (talajfűtés), padlómozaikok, padlófűtés, vízmerítő, mozgótengelyű horgony, különleges hajóépítési módszerek (méreteinél fogva) és sok minden más. Egyesek azt is feltételezik, hogy a jó állapotban megmaradt rézszegeket eredetileg bevonták más fémmel. Leletek között volt ólomlap, rézszeg, agyagcső, márvány és oszlopdarabok, bronzszobor, fülbevaló, tűcsapágy, ajtózsanér, bronz oszlop, ólomcső, réz tetőfedő csempe...
A leletekről a környéken lakóknak évszázadok óta tudomása volt, és már a reneszánsz óta próbálkoztak kiemelésükkel, széthordták. A megmentésüknek nagy löketet adott a tó partján feltárt Diana kultuszhely, és a roncsok helyének pontos meghatározása. A modern feltárások 1927 és 1932 között folytak. A vízszint csökkentését is az ókori csatorna felhasználásával oldották meg. A jó állapotban megmaradt hajókat a tó partján felépített múzeumban helyezték el, azonban a második világháború végén a németek kivonulásukkor felgyújtották a páratlan leletegyüttest.
Az ásatás részleteire vonatkozóan ld.: https://web.archive.org/web/20110514054225/http://www.abc.se/~pa/mar/nemships.htm .