HAJÓK TÖRTÉNETE: JULIUS CAESAR CSATÁJA A LA MANCHE CSATORNÁNÁL
(2024 Február)
ABSTRACT
Julius Caesar i. e. 55 és i. e. 54 ben történt britanniai partra szállásainak előfeltétele volt, hogy a La Manche csatornát uraló bretagne-i Veneti törzs 220 hajójával megütközzön. Az ütközet i.e. 56 -ban történt, Caesar légiósai találékonyságának köszönhetően, győzelemmel. A Veneti törzset velenceieknek is nevezik az irodalomban, hasonlóan az adriai velenceiekhez. Óceáni hajóik a sziklás zátonyok miatt kis merülésű és magas oldalfalú vitorlások voltak, így Caesar, aki a szárazföldi harcot erőltette, nem tudta használni a csapóhidakat, a corvus-okat. Caesar hajói alacsony oldalfalú Földközi-tengeri evezős-vitorlás liburnák voltak, szélcsendben is mozgékonyak voltak. A bronz döfőorrokat (ram, rostrum) sem tudta használni, mert a velenceiek vastag palánkos óceáni hajókat építettek. // HISTORY OF SHIPS: THE BATTLE OF JULIUS CAESAR IN THE MANCHE CHANNEL: Julius Caesar's landings in Britain in 55 BC and 54 BC were a prerequisite for his battle with the 220 ships of the Venetian tribe, which ships dominated the English Channel. The battle was victorious in 56 BC, thanks to Caesar's ingenuity. The Veneti tribe are also known in literature as Venetians, similar to the Venetians of the Adriatic, their ocean-going ships were small-draft and high-sided sailing vessels, due to the rocky reefs. Caesar's ships were low-sided Mediterranean rowing-sailing liburnas.
BEVEZETÉS
A Római Birodalom történetében i. e. 55 -ben és i. e. 54 -ben Caesar kísérletei voltak az első próbálkozások Britannia elfoglalására. Az átkelések a La Manche csatornán nem voltak zökkenő mentesek. Nem voltak felkészülve a tengerészek és a légiók a viharos árapályokra, sok hajó összetörött. A K-i Doveri szorosnál kelt át Caesar, ahol kb. 100 évvel később Caludius császár is. Caesar átkelésének a La Manche csatornán egyik előfeltétele az volt, hogy a Csatornát akkor uraló, kb. 220 hajóval rendelkező Veneti* törzset, akiket velenceieknek is nevez az irodalom, a szárazföldön és a tengeren is legyőzze. I. 56-os Morbihani tengeri csata néven szerepel az összecsapás a történelemben. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Bretagneban, Galliában is volt egy velencei (Veneti-i) nevű törzs ÉK-n Caesar idején, amivel az Óceánon meg is ütközött (https://weaponsandwarfare.com/2015/08/27/caesars-naval-campaign-against-the-veneti/)
Julius Caesar tengeri csatája a ventekkel, velenceiekkel (Morbihani csata, i.e. 56- ban, https://weaponsandwarfare.com/2015/08/27/caesars-naval-campaign-against-the-veneti/). Mivel a 220 hajóból álló venetiai ellenséges flotta megsemmisítése volt az egyetlen tartós megoldás a probléma megoldására, Caesar utasította a katonáit, hogy építsenek hajókat. Gályái azonban hátrányban voltak a jóval vastagabb palánkokból készült venetiai hajókkal szemben. A venetiai hajók a palánkok vastagsága miatt ellenálltak a döfőorros támadásoknak, és nagyobb oldalmagasságuk miatt lövedékekkel árasztották el a római hajókat. Az átszállás, a csapóhíd használata is lehetetlen volt. A lövedékek még a Caesar által a hajókra fából épített bástyákat is elérték. A venetiaiak (velenceiek) ügyesen manővereztek a vitorlásaikkal. Ezek a tényezők, valamint a sziklás partok és a több mint 7 méteres árapályok alapos ismeretének hiánya miatt a rómaiak hátrányban voltak. A rómaiak kitartása és találékonysága segített. Caesar legátusa (Decimus Junius Brutus Albinus) kapta meg a római flotta parancsnokságát és egy döntő ütközetben sikerült megsemmisítenie a gall flottát a Quiberon-öbölben, miközben Caesar a partról figyelte az ütközetet.
Előzmények: 56 kora tavaszán az Atlanti-óceán partján élő törzsek, mindenekelőtt a leggazdagabb és legerősebb közöttük a bretagne-i venetiek voltak, -akik a bronzkészítésükről, különösen a bronzbaltáikról nevezetesek, és akik korábban harc nélkül megadták magukat P. Crassusnak-, és most a szabadságukért harcoltak. Kifejezetten a római utánpótlás biztosítása érdekében hozott bizonyos Crassus-féle intézkedésekre viszonzásul római gabonaellátó tiszteket fogtak el, hogy túszként tartsák őket fogva azoknak a túszoknak a biztonságos visszatérése ellenében, akiket ők maguk előző ősszel átadtak Caesarnak. Caesar még Észak-Itáliában tartózkodott, amikor értesült az eseményekről, és utasítást küldött főtisztjeinek, hogy légióit a megérkezéséig tartsák téli táborukban, de addig is kezdjenek hajókat építeni a Loire folyón, amelyekkel felvehetik majd a harcot a velenceiek tengeri erőivel, mert ezt a tengeri törzset nem lehet pusztán szárazföldi úton legyőzni. A velenceiek települései többnyire hegyfokokon és félszigeteken helyezkedtek el, amelyeket a szárazföldről nehezen lehetett megközelíteni, és némelyiket időnként az árapály is elvágta a szárazföldtől. A velenceiek uralták a Gallia és Britannia közötti kereskedelmet, és elég nagy hadihajó-flottával rendelkeztek, amelyre támaszkodva dacolhattak a rómaiakkal.
Caesar galliai hódításai (https://en.wikipedia.org/wiki/Gallic_Wars)
Amikor Caesar kora tavasszal megérkezett Galliába, megosztotta erőit. Labienust egy lovascsapattal a Treveri-földre küldte, hogy ellen őrizze a Rajnán átkelni próbáló germánokat. Crassust valamivel több mint egy légióval és egy erős lovassági kontingenssel Aquitániába küldte, hogy leigázza Gallia e részét. Sabinus három légióval azt a parancsot kapta, hogy vonuljon az északi Bretagne és Normandia törzsei ellen, hogy megakadályozza, hogy a törzsek segítsenek a velenceieknek. Célja az volt, hogy megakadályozza a velenceiek "lázadásának" elterjedését. Maga Caesar valamivel kevesebb mint négy légióval bevonult a dél-bretagne-i velencei földekre, és utasította az ifjú Decimus Brutust, hogy vegye át az általa építtetni rendelt hadihajók parancsnokságát, és amint a flotta készen áll, hozza őket Venetia partjaihoz.
Caesar kezdetben úgy indított hadjáratot, hogy a velenceiek tengerparti erődítményeit egyenként megtámadta. A római ostromtechnika és a légiósainak erős harci morálja segítségével olyan helyzetet teremtett, amelyben az emberei fel tudtak jutni a falakra, és minden erődítményt elfoglalhattak. Amikor azonban minden egyes erődítmény a rómaiak kezére kerüléssel fenyegetett, a velenceiek bevetették a hajóikat, és kiürítették a lakosságot és vagyonukat kimenekítették az erődítményekből, így a rómaiaknak értelmetlenné vált az erődök elfoglalása. Caesar hamarosan rájött, hogy csak a flottájával tudna döntő előrelépést elérni, és hogy fel kell függesztenie a hadműveleteket, amíg a flottája készen nem áll egy összecsapásra.
Morbihani csata, i. e. 56: Caesar gályái azonban hátrányban voltak a jóval vastagabb palánkú velencei hajókkal szemben. A palánkok vastagsága miatt ellenálltak a döfőorros támadásoknak, és nagyobb magasságuk miatt hadigépekkel lőtték a római hajókat. Még a Caesar által a bástyákra épített fából készült tornyokat is eltalálták. A velenceiek olyan ügyesen manővereztek a vitorlásokkal, hogy az átszállás letetlen volt. A sziklás partok és az árapályok alapos ismeretének hiánya a rómaiakat hátrányos helyzetbe hozták. A velenceiek előnye azonban kevés volt a rómaiak kitartásával és találékonyságával szemben. Caesar legátusa, Decimus Junius Brutus Albinus kapta meg a római flotta parancsnokságát, és egy döntő ütközetben sikerült megsemmisítenie a gall flottát a Quiberon-öbölben, miközben Caesar a partról figyelte az ütközetet. A rómaiak hosszú csáklyákat használtak, és az ellenség elérhető hajóköteleit (ezek bizonyára a fedélzeten kívül voltak rögzítve) elvágták, aminek hatására a hatalmas bőrből készült nagyvitorlák a fedélzetre zuhantak, ami reménytelenül megnyomorította a hajókat, nem voltak evezőik. A rómaiaknak végül sikerült a fedélzetre fel- és átjutniuk, és az egész velencei flotta a kezükbe került.
Caesar győzelme a bretagne-i velenceiek felett (https://weaponsandwarfare.com/2015/08/27/caesars-naval-campaign-against-the-veneti/)
Caesar hajói i. e. 56 -ban. A rajzjelenet Caesar két hajóját mutatja, amint két velencei hajó ellen harcolnak a Morbihanban.
A velenceiek 30-40 méter hosszú és 10-12 méter széles, evezők nélküli, négyszögletes vitorlásokkal rendelkeztek. Nagyon magas építésű hajók voltak, így a legénység védve volt a római lövedékekkel szemben. A Lorient-nál lezajló tengeri csata során, amikor Caesar flottája 220 velencei hajó ellen harcolt, a rómaiaknak úgy sikerült behozniuk kezdeti hátrányukat, hogy hosszú rudakra erősített és rájuk szegezett éles kampókkal (dorydrepania) elvágták ellenfelük köteleit; a bőrvitorlák leestek, így a velenceiek mozgásképtelenné váltak, és a rómaiak átszállhattak. A főhajó egy római liburna volt. (https://bencsik.rs3.hu/administrator/index.php?option=com_content&view=article&layout=edit&id=347) A bal oldalon félig látható hajó az ostiai dombormű "ötöséről" (egymás felett űlő evezősökről a név, 2+2+1 elosztásban) másolták, és a három evezősort mutatja.
Qquinquereme, három evezősoros gálya. A hajó elején a kötéllel leengedhető csapóhíd a nevezetes corvus látható, római találmány. A felső két sorban ketten űltek egy-egy evezőnél. Kis bástyákat és vitorlát is szereltek a hajókra. (4)
Traianus korabeli liburna relief (kb. i. u. 90), két evezősoros igen gyors vitorlás (https://en.wikipedia.org/wiki/Liburna)
Római liburna (3, 148.o., 5, 47.o.)
Valójában egész Galliát nem hódították meg, és nem is békítették meg teljesen. A galliai népeket a rómaiak behatolása és győzelmei elrettentették, és átmenetileg megfélemlítették őket, de függetlenségi vágyuk és harci kedvük korántsem tört meg. 57-56 telén Caesar egy légióval korábban már egy hadjáratot indított Sulpicius Galba vezetésével, hogy biztosítsa az alpesi hágókat.
A rómaiak által épített hajók lényegében mediterrán harci gályák voltak. Liburnák, amelyeket jól ismertek. Bármennyire is jól alkalmazkodtak a mediterrán körülményekhez, ezek a hajók nem voltak alkalmasak az Atlanti-óceán hatalmas hullámaihoz és szélsőséges árapályához, az időjárás sokáig feltartotta őket. Végül azonban az időjárás eléggé megnyugodott ahhoz, hogy elhajózhassanak a déli bretagne-i partokig, és szembe szállhassanak a velenceiekkel. Egy rosszul sikerült csata volt. A velenceiek és szövetségeseik mintegy 220 erős hajója egészen másfajta volt, mint a rómaiaké: magas fedélzetű és oldalfalú hajók, ellenálltak az Atlanti-óceán hullámainak, sekély fenékűek, hogy az apály és dagály ne sodorja őket zátonyra, és inkább vitorlákkal hajtották őket, mivel az Atlanti-óceán hullámai nem alkalmasak az evezésre.
A római hadigályák a döfőoorros ütközésekre és a partraszállás taktikájára tálálták ki, de a döfőorr hatástalan volt az erős felépítésű és sekély fenekű velencei hajókkal szemben. A hajók magas fedélzete és vitorlákkal való manőverezőképessége megakadályozta a fedélzet könnyű megszállását csaphíddal. A rómaiak eleinte tanácstalanok voltak. A gall hajók kötélzetének elvágására azonban kitaláltak egy úgyes eszközt: hosszú rudak végére szerelt kampókat, amelyekket a velencei hajók kötélzetébe bele lehetett akasztani. és el lehetett vágni a köteleket vagy
Mivel az időjárás szélcsendes volt, a római gályák képesek voltak egy hajóhoz evezni, kampókkal megakasztani a kötélzetet, majd keményen elevezni, és húzni a kötélzetet, valamint a hozzáerősített vitorlákat. Ily módon a velencei hajókat mozgásképtelenné tették, a rómaiak pedig ezután mellé tudtak evezni, és a római tengerészgyalogosok felsőbbrendű harci fegyelmével a fedélzetre tudtak törni és elfoglalni a hajót. Amikor néhány velencei hajót ilyen módon elfoglaltak, a többiek megpróbáltak elhajózni a biztonságos kikötőbe, de - a rómaiak szerencséjére - a szél elállt, így a velenceiek hajói mozdulatlanok lettek, és könnyű prédául szolgáltak az evezős római gályáknak. Csak néhány gall hajó menekült meg estefelé, amikor végre feltámadt a szél.
A lenyűgöző római tengeri győzelem véget vetett a velenceiek ellenállásának. Megadták magukat, és Caesar úgy döntött, hogy példát statuál velük, hogy elrettentse őket a további "lázadásoktól". Azokat a tanácsosokat, akik úgy döntöttek, hogy harcolnak a rómaiak ellen, kivégezték, a lakosságot pedig rabszolgának adták el. Eközben Sabinus ügyesen megtörte a normandiai törzsek ellenállását, és Crassus aquitaniai hadjáratával sikerült leigázni ezt a régiót.
Britannia elfoglalásának története: Claudius ugyan ott és Julius Caesar leírását követve szállt partra 43-ban, de harci elefántokkal (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Roman.Britain.campaigns.43.to.84.jpg)
*
Vannes Bretagne egyik legrégibb települése (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vannes). A kelták Veneti törzsének ez volt a fővárosa Vaneti néven. A partmenti hajózás és az ónnal való kereskedés révén a görögökkel, föníciaiakkal is kapcsolatba kerültek, ónbronz gyártásuk nevezetes. Később a római időkben Julius Ceasar is hadjáratot vezetett ellenük szárazon és vízen is. Morbihan öblében ütköztek meg a római gályák Vannes akkori lakóinak tölgyfából készült erős hajóival, melyek jellegzetességét bőrből szabott vitorláik adták.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai világ atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni, a hálós kutatás, adatbányászat sajátsága, hogy egy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.