RÓMAI SZÍNHÁZAK
(2023 december)
BEVEZETÉS
A színházak félkörnél kicsit nagyobb építmények. Számos olyan épület létezik azonban, amelyek színházként és amfiteátrumként* is funkcionáltak. Az Itáliai-félszigeten az első félkör alakú színházakat a görögök építették.
A görög színház szerkezete közel egyezik a római színházak szerkezetével (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_g%C3%B6r%C3%B6g_sz%C3%ADnh%C3%A1z)
Az ókori görög színház három főbb részből állt: orkhésztra, theatron, szkéné. A felépítés érdekessége, hogy ezek a részek különböző korszakokban alakultak ki, így a színház a végleges formáját csak a hellenisztikus korban (i. e. 2. -. 3. században) nyerte el. Az orkhésztra a görög archaikus korszakban alakult ki (i.e. 6. - 5. századokban, https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_g%C3%B6r%C3%B6g_sz%C3%ADnh%C3%A1z). Eredetileg kör alakú letaposott talajú tánchely volt, amely rendszerint egy domb oldalánál, vagy lábánál helyezkedett el. Dionüszosz tiszteletére táncokat és karénekeket adtak elő, és a terepnek megfelelően körül állták az orkhésztrát.
Az epidauroszi görög színház (https://www.hetedhetorszag.hu/gorogorszag/epidaurosz-%CE%95%CF%80%CE%B9%CE%B4%CE%B1%CF%85%CF%81%CE%BF%CF%82)
Az orkhésztra mellé – a hozzá vezető út mellett – építették fel a kelléktárat fából, ahol a szükséges felszerelések tárolták, és az előadások háttere is volt. Amikor a kelléktár nem felelt már meg az előadások követelményeinek, akkor alakult ki a színpad hátsó része, a szkéné. A szkéné egy ideiglenes, évente felújított, fából készült raktárépület, egyben háttér volt, amelyet az orkhésztra mellé építettek. Az i. e. 5. századtól már kőből készült, és emeletes előrenyúló szárnyakkal rendelkezett. Az isteneket játszó szereplők általában a szkéné lapos tetején mutattak be valamit. Ide egy emelőszerkezet segítségével jutottak fel. Innen származik a deus ex machina (jelentése: isten a gépből) elnevezés. A theatron nézőteret jelent. Kezdetben fából ácsolt ülőhelyek voltak, később kőlapokkal borított vagy sziklába vésett lépcsőzetes ülőhelyeket alakítottak ki. A theatron a félkörnél kicsit nagyobb volt, patkó alakban alakították ki az orkhésztra körül.
RÓMAI SZÍNHÁZAK
Római színház (https://romaikor.hu/roma_az_orok_varos/roma_varostortenetenek_kronologiaja/a_csaszarkori_roma/a_varos_kepe/cikk/a_varos_kepe_3__resz)
Római színház, fantáziakép
Római színházak alprajza (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_theatre_(structure))
A görög színházak nézőterét csaknem mindig egy domb természetes oldalában alakították ki, addig a római színházak, néhány kivételtől eltekintve, önálló, a sík talajra emelt építmények voltak. A játékteret és a nézőtéret zárt egységben építették, valamint a színpad szerkezetének és díszes hátfalának tökéletesítése és a nézőtér ponyvával történt befedése is római eredetű. (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/a_romai_epiteszet_tortenete/roma_varos_epiteszettortenete/augustus_kori_epiteszet/cikk/szinhaz__amphitheatrum_es_cirkusz)
A korai fából készült római színházakat lebontották a fesztiválok után, ezek még alkalmi építmények voltak. A gyakorlat az állandó színházakra vonatkozó tűzvédelmi moratóriumnak volt köszönhető, amely i. u. 55 -ig tartott, amikor a Pompeius színházat egy templommal együtt építették, hogy megkerüljék a tűzvédelmi törvényt. A Pompeius színház a Mars-mezőn állt. A régi Róma első állandó és kőből emelt színháza volt, és amelynek oszlopos előcsarnokában i.e. 44. március 15-én Julius Caesart megölték.
Taorminai görög-római színház (https://it.wikipedia.org/wiki/Teatro_antico_di_Taormina)
Taorminai görög-római színház (https://it.wikipedia.org/wiki/Teatro_antico_di_Taormina)
A római színház nézőtere - a hagyományos görög mintához hasonlóan - a félkörnél kicsit nagyobb alakú volt. Két-három emelet magasságban több sor ülést építettek, a rálátás a színpadra jó volt. Az emeleteket hatalmas pillérek, boltívek tartották, a padsorokat lépcsők és folyosók kötötték össze. A legjobb helyeket elől a senatori rend tagjai számára, a mögöttük húzódó tizennégy padsort pedig a lovagok számára tartották fenn. Noha elvben a rabszolgáknak tilos volt a színi előadásokat látogatni, ezt a tilalmat a gyakorlatban nem lehetett betartani.
Meridai színház (Spanyolország) romjai (https://latvanyossagok.hu/14-okori-szinhaz-a-gorog-romai-antikvitasbol/)
A romjaiban fennmaradt legkorábbi monumentális római színház építését még Caesar tervezte és Augustus fejezte be, (uralkodott: i. e. 16 - i. u. 14, https://hu.wikipedia.org/wiki/Augustus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r) és Marcellus emlékének szentelte. A 150 m átmérőjű Marcellus színház hatalmas nézőtere sugarasan elhelyezkedő tartófalakon nyugodott, ezeket boltívek tartották össze, és félkör alakú, ugyancsak boltíveken nyugvó, árkádokkal tagolt fal vette körül. A nézőtér megközelítését belső folyosók és lejárók tették lehetővé, az üléssorok három, egymás fölötti szakaszra tagolódtak, az épület külső fala három emeletének megfelelően. A Marcellus színház 11 000 néző befogadására volt alkalmas. A kulissza-fal kapukkal és fülkékkel áttört, kiugró és bemélyedő részekre bontott építményét háromszintű párkányzat között sorakozó oszlopok és márványborítás díszítette. A korai faszínházak kőváltozatának megvalósítását a római falazási és boltozási technika tette lehetővé. Így született meg Pompeius színháza, és minden bizonnyal hasonló lehetett az a színház, melyet Augustus épített i. e. 23-ban, a diadalmenete alkalmából.
Pompeius színháza, makett (https://www.mozaweb.com/hu/Extra-3D_modell-Pompeius_szinhaza_Roma_Kr_e_1_szazad-252589)
A színház látogatása mindenkor ingyenes volt, a császárkorban az ülőhelyeket közelítő pontossággal feltüntető jegyeket osztottak szét (még nem voltak számozott ülőhelyek), s azokat bárkinek, a rabszolgájuknak is továbbadhatták. A színházban tájékozatlan nézőt a nézőtéren a színházi szolgák vezették helyre, és amikor megjelent a színi előadást rendező magistratus (a császárkorban a praetor), megadta a jelet, akkor felgördült a függöny, és a nézők számára látható lett a színpad. A színpad (scaena) padlószinttől számítva mintegy másfél méter magasra épült, a háttér oszlopokkal ékesített és más díszítő-elemekkel ellátott fal volt. A színpad alatt helyezték el a süllyesztő berendezéseket. A színi előadások mindig a délelőtti órákban kezdődtek, hatalmas kifeszített ponyva védte a nézőket a nap sugarai és az eső ellen.
Sabratha (Líbia) színháza a 2. században épült. Az eredeti római színpad nagyrészt érintetlen maradt (https://latvanyossagok.hu/14-okori-szinhaz-a-gorog-romai-antikvitasbol/)
Van hasonlóság az ókori Róma színházai és amfiteátrumai* között: ugyanabból az anyagból, kőből, márványból és római betonból épültek. A színházakban színdarabokat, a pantomimokat, a kórusrendezvényeket mutattak be. Félkör alakú kialakításukkal a természetes akusztikát javították, a római amfiteátrumok akusztikája rossz volt.
A színpad emeletének magas hátsó fala az épület homlokzata volt, amelyet oszlopok támasztottak alá. A színpad elején egy fal volt, amely díszes fülkékkel megtartotta a színpad első szélét, ez a fal hellenisztikus hatást mutat. Ha a nézőtér közepét dombból vagy lejtőből vájták ki, a külső sugárirányú üléseket falakra építették. Róma városában valamennyi színház épített nézőterű volt. Napellenzőket lehetett föléjük húzni, hogy menedéket nyújtsanak az esőtől vagy a napfénytől.
A franciaországi Orange jó állapotban fennmaradt római színháza az 1. században épült (https://latvanyossagok.hu/14-okori-szinhaz-a-gorog-romai-antikvitasbol/)
Bosra (Szíria) színháza a 2. században épült, és 15.000 férőhelyes volt (https://latvanyossagok.hu/14-okori-szinhaz-a-gorog-romai-antikvitasbol/)
Híresebb színházak a Birodalomban: Amman, Epidaurosz, Taormina, Jerash (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzseras), Epheszosz-i Nagy Színház, Pompeiusz Nagy Színháza (https://prezi.com/r0jw21pcop2z/romai-kori-szinhazak/?frame=e1072d6bc5863edd3733c43f61e3dfb4717006e8).
Az ammáni (Jordánia) római színház (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amm%C3%A1ni_r%C3%B3mai_sz%C3%ADnh%C3%A1z)
Epheszoszi színház (https://hu.wikipedia.org/wiki/Epheszosz)
Plovdivi (Bulgária) azínház (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_theatre_(structure))
*
Amphiteátrumok: két, a görög színházakra hasonlító faépítmény, melyeket egymással szembe fordítottak. Az amphi-theatrum elnevezés először a Julius Caesar által i. e. 46-ban építtetett kettős színházzal kapcsolatban fordul elő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amfite%C3%A1trum). A korai amfiteátrumok fából készültek, és előfordult, hogy összedőltek a nagy tömeg alatt, vagy leégtek. Statilius Taurus i. e. 30-ban a Campus Martiuson épített amfiteátruma részben már kőből készült, de ez is tűzben pusztult el, az ülései és a lépcsői valószínűleg még fából voltak. Rómában az első állandó, kőből készült, sok néző befogadására alkalmas amfiteátrum az Amphiteatrum Flavium, a Colosseum volt (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_amphitheatres).
A Római Birodalom területén szétszórtan legalább 230 római amfiteátrum maradványait találták meg. Nagy, kör alakú vagy 360 fokban ovális, megemelt ülőhelyekkel rendelkező szabadtéri építmények voltak.
A Római Birodalom területén szétszórtan legalább 230 római amfiteátrum maradványait találták meg. Nagy, kör alakú vagy 360 fokban ovális, megemelt ülőhelyekkel rendelkező szabadtéri építmények voltak.
Amphiteátrumok a Római Birodalomban (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_Birodalom)
**
Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a település két arénája közül a nagyobbik.
A másik a polgárvárosi amfiteátrum, https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquincumi_polg%C3%A1rv%C3%A1rosi_amfite%C3%A1trum: ez közel kör alakú, tengelye alapján a mérete 86,5×75,5 méter. A földamfiteátrumok közé sorolható. Ebben a típusú építményben a lelátókat két gyűrűfal közé döngölt földből alakították ki. Erre tették a lelátó kőpadjait, amik közül néhányba belevésték az egykori tulajdonos nevét. A lelátók részben fedettek voltak, és külső rámpán tudott rájuk feljutni a kb. 6-7000 főnyi közönség. Az arénába két kapun lehetett bejutni, amit a keleti-nyugati tengelyen helyeztek el. Magát az arénát 3 méter magas pódiumfal vette körbe. A „díszpáholy” a déli oldalon volt, a kőpadokon megjelölték az előkelők ülőhelyét nevük rövidítésével. Az amfiteátrumban sportversenyeket, állathajszákat és gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az építménynek volt a legnagyobb befogadóképessége a városban, ezért itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, és a császár látogatásakor a beszédeket is. Az épület mellett volt a gladiátor-laktanya, ahol a gladiátorokat képezték és itt volt a gyakorlóterük is.
A katonai amfiteátrum a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerületi Nagyszombat utca-Pacsirtamező utca-Viador utca-Szőlő utca által határolt területen található. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquincumi_katonai_amfite%C3%A1trum) Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antoninus Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták.Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek. Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizték.