AZ ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE
 
 
(2024 Február)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
BEVEZETÉS
Az ókori Alexandriát III. (Nagy) Sándor alapította i. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandria_(Egyiptom)). Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt, kb. egy millió lakossal. Híres volt a könyvtára, mint a tudományok székhelye. A monda szerint Nagy Sándornak egy aggastyán jelent meg álmában, és Homérosz sorait idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi; ez bírta rá, hogy ott építse meg a várost és Pharoszra egy világítótornyot emeljen. A tenger és a Mareotisz nevű parti tó közötti homokos partszegélyen épült a város, Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km volt a kerülete. Az előtte fekvő Pharosz szigetet egy hatalmas, 7 stadion (1290 m) hosszú gáttal (Heptasztadion) a parthoz csatolták, így keletkezett a nyugati (Eunosztosz) és a keleti (ún. Nagy-) kikötő – ma is ez Alexandria két kikötője. A masszív Heptasztadiont idővel 500 méter szélesre növelte a tenger, ami folyton kavicsot és homokot rak le móló mellé. A két kikötőt összekapcsoló csatornák rég eltömődtek.
 
 
A város legszebb városrésze az ún. Brukheion volt, a „Nagy kikötő” déli szélén, amelyben a királyi palota volt az összes melléképületével. Ott állt a világhírű Muszeion (Könyvtár), mely több évszázadon át a világ szellemi középpontja volt: benne helyezkedett el az állítólag 700 000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közel emelkedett Poszeidón temploma és a színház. A Brukheion keleti végén álltak az ún. Kleopátra tűi, két karcsú obeliszk az I. e. 16. századból, amelyek egyike 1878 óta Londonban, másik a pedig 1880 óta New Yorkban van.
 
660px Antikes Alexandria Karte
 
 
Az alexandriai kikötő térképe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandria_(Egyiptom))
 
 
A Brukheiontól délre emelkedett a pompás Gümnaszion 200 méteres oszlopcsarnokával és ettől keletre terült el a Hippodrom, a lóversenypálya. A várostól délnyugatra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb épülete volt és egy másik,  200 000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a i. u. 4. században egy római praefectus, Pompeius, Diocletianus császár tiszteletére hatalmas oszlopot állíttatott, amely a romok között még ma is áll, és a Pompeius oszlopa nevet viseli. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20, átmérője pedig 2 és fél méter. A korinthoszi stílusú oszloptalapzatával és fejezetével együtt összesen 32 méter magas. Alexandriában temették el Nagy Sándort, továbbá Kleopátrát, Marcus Antoniust egy közös sírba, a sírok feltehetően a tengerbe csúsztak a földrengések következteében.  
 
 
1280px Pompeys Pillar with Sphinx
 
 
 
Az egész városnak hatalmas területen volt a központja, amelyen derékszögben szelte egymást Alexandria két, 30 méternél is szélesebb főútja. Nagy romhalmazok, oszlopok és számos ciszterna jelzi még most is az utak irányát. Nyugaton volt a föld alatti nagy Halottak városa (Nekropolisz), amely egészen az ún. Kleopátra fürdőjéig terjedt. Az idők folyamán sok régi márvány- és gránitszobor került Rómába és később Konstantinápolyba, sok mást pedig a tenger öntött el. Mikor a rómaiak i. e. 30-ban Alexandriát elfoglalták, a városnak körülbelül egy millió lakosa volt.
 
A Világító
 
Az alexandriai világítótorony (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandria_(Egyiptom))

A kikötőnek közel a közepén állt a pharoszi  híres világítótorony, a Pharosz sziget keleti fokán emelkedett, az ókori világ hét csodájának egyike volt, amelyet az i. e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített; nyolcemeletes és talán 130 méter magas volt, fénye 300 stadionnyira (50–60 km) látszott a tengeren. A muszlimok 641-ben foglalták el a várost, addig a hellén világ egyik központja volt.

 

ERPDjpg

Alexandria K-i kikötőjének látképét ma egy erőd uralja (https://www.civitatis.com/en/alexandria/guided-tour/)

1280px Louis François Cassas Le Grand Pharillon du Port DAlexandrie

A kikötői erőd, rézkarc, Francois Cassas, (https://www.civitatis.com/en/alexandria/guided-tour/, https://ja.m.wikipedia.org/wiki/%E3%83%95%E3%82%A1%E3%82%A4%E3%83%AB:Louis-Fran%C3%A7ois_Cassas,_Le_Grand_Pharillon_du_Port_D'Alexandrie.jpg) 

 

AZ ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE

Az ókori Közel-Kelet leghíresebb könyvtára az asszír király, Ashurbanipal (uralkodott i. e. 668-627 között) által az i. e. VII. században Ninivében alapított Ashurbanipal könyvtár volt. Babilonban is létezett egy nagy könyvtár II. i. e. 562.ben. Görögországban állítólag az athéni zsarnok, Piszisztratosz alapította az első nagy nyilvános könyvtárat az i. e. VI. században. Később minden nagyobb hellenisztikus városi központnak volt királyi könyvtára. A görög és közel-keleti könyvgyűjtemények vegyes örökségéből született meg az Alexandriai Könyvtár ötlete. Az i. e. 3. században hozták létre az egyiptomi Alexandria városában. Egyiptom ideális élőhelye volt a papirusz növénynek, amely bőséges ellátást biztosított a papirusztekercsek felhalmozásához szükséges anyagból,

Az Alexandriai Könyvtárat a Brucheionban, a királyi negyedben, a város közepén, a kikötőparton építették fel, a Mouseion részeként, (Muszeion, https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_k%C3%B6nyvt%C3%A1r). Az ókori világ legnagyobb könyvtára lett. Az addig többnyire a különböző templomokban és kisebb könyvtárakban őrzött tekercseket most egy helyen gyűjtötték össze. A könyvtár feladata a könyvek gyűjtése mellett a Muszeionban kutató, tevékenykedő tudósok munkájának elősegítése volt. A könyvtárban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok több másolatot  készítettek egy-egy könyvről. I. Ptolemaiosz fáraó alapította, aki fontos feladatának tekintette, hogy a tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat elősegítse. A könyvtár pontos elrendezése nem ismert, de az ókori források leírása szerint az Alexandriai Könyvtár tekercsgyűjteményből, görög oszlopokból, egy sétányból, egy közös étkezésre szolgáló teremből, egy olvasóteremből, tárgyalókból, kertekből és előadótermekből állt, megteremtve a modern egyetemi campus mintáját. Egy teremben a papirusztekercsek gyűjteményének polcai, az úgynevezett bibliothekai voltak. Nagy, kör alakú, magas kupolás mennyezettel rendelkező étkezővel rendelkeztek, amelyben közösen étkeztek, és számos tanterem is volt, ahol a tudósoknak legalább alkalmanként tanítaniuk kellett a diákokat. A Nagy Könyvtár mellett sok más kisebb könyvtár is  létrejött szerte Alexandria városában. Az alexandriai Serapeumba költöztették át az Alexandriai Könyvtár gyűjteményének egy részét, miután a főépületben elfogyott a raktárhely.

A rodoszi Apollóniosz leginkább az Argonautica szerzőjeként ismert, amely egy epikus költemény az argonauták utazásairól, és amely teljes formájában a mai napig fennmaradt. Az Argonautica Apollóniosz hatalmas történelmi és irodalmi ismereteit mutatja be, és rengeteg eseményre és szövegre tesz utalásokat, miközben egyúttal a homéroszi költemények stílusát utánozza. Tudományos írásainak néhány töredéke is fennmaradt, de ma általában inkább költőként, mint tudósként ismert. A legenda szerint Apollóniosz könyvtároskodása idején Arkhimédész (élt i. e. 287 - i. e. 212 körül) matematikus és feltaláló is meglátogatta az alexandriai könyvtárat. Az Egyiptomban töltött idő alatt Arkhimédész állítólag megfigyelte a Nílus emelkedését és süllyedését, aminek hatására feltalálta az arkhimédeszi csavart, amellyel a vizet alacsonyan fekvő víztestekből öntözőárkokba lehet szállítani. Később Arkhimédész visszatért Szirakúszába.

A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. Ezeket a kópiákat a többi könyvtől elkülönítve tárolták. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. Azok eredeti tekercseit – óvadék ellenében – azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldte vissza. A ptolemaioszi uralkodók a Könyvtárat minden tudás gyűjteményének szánták, és a könyvtár gyűjteményeinek bővítésén dolgoztak agresszív és jól finanszírozott könyvvásárlási politikával, Királyi ügynököket küldtek ki nagy összegű pénzzel, és utasították őket, hogy vásároljanak és gyűjtsenek össze annyi szöveget, amennyit csak tudnak, bármilyen témáról és szerzőtől. A szövegek régebbi példányait előnyben részesítették az újabbakkal szemben, mivel feltételezték, hogy a régebbi példányokat kevésebben másolták, és ezért nagyobb valószínűséggel hasonlítanak arra, amit az eredeti szerző írt.  A program magában foglalta a rodoszi és athéni könyvvásárokba tett utazásokat. 

Alexandriát a tudás és a műveltség fővárosának tekintették, részben a Nagy Könyvtárnak köszönhetően. Az i. e. III. és II. században számos fontos és befolyásos tudós dolgozott a könyvtárban, többek között: Kallimachus, aki megírta a Pinakéoszt, amelyet a világ első könyvtári katalógusának tartanak; a rodoszi Apollóniosz, aki megírta az Argonautica című eposzát; a cirenei Eratoszthenész, aki néhány száz kilométeres pontossággal kiszámította a Föld kerületét; az alexandriai Hero, aki feltalálta az első feljegyzett gőzgépet; a bizánci Arisztophanész, aki feltalálta a görög diakritika rendszerét és elsőként osztotta sorokra a költői szövegeket; és a szamothrakiai Arisztarkhosz, aki a homéroszi költemények végleges szövegeit és a hozzájuk fűzött terjedelmes kommentárokat készítette. III. Ptolemaiosz Euergetész uralkodása alatt leánykönyvtárat hoztak létre a Serapeumban, a görög-egyiptomi Serapis isten templomában. A könyvtár befolyása később több évszázad alatt fokozatosan csökkent.

 
A könyvtár állománya: a könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket és azok másolatait őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség is, a Septuaginta. (A Septuaginta a héber Biblia görögül leírva. A latin nyelvű cím jelentése: „hetven”. A Septuaginta keletkezéséről azt tudjuk, hogy egy  Ariszteasz-levél szerint 70, vagy 72 zsidó tudós diktálta a héber Bibliát az írástudó görög fordítóknak az egyiptomi Pharosz szigetén, Alexandriában, II. Ptolemaiosz Philadelphosz (i. e. 285–246) utasítására. A király udvarába rendelt hetvenkét nagyhírű tudóst Jeruzsálemből, hogy páronként mondják tollba a Tórát. Bár a rabbik páronként egymástól teljesen elkülönítve dolgoztak, a munkájuk végeztével összehasonlított görög szövegek egymással közel azonosak voltak.)
A könyvtár „katalógusát” Kallimakhosz, aki egyébként ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000-et tartottak számon máshol, a Szerapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak.
VIII. Ptolemaiosz Fiszkón által a tudósok kiűzése Alexandriából változást hozott a hellenisztikus tudományosság történetében. Az alexandriai könyvtárban tanult tudósok és tanítványaik továbbra is folytattak kutatásokat és írtak értekezéseket, de többségük már nem a könyvtárral kapcsolatban tette ezt.  Az alexandriai tudományosság diaszpórája következett be, amelynek során a tudósok először a Földközi-tenger keleti, majd később a Földközi-tenger nyugati részén szétszóródtak. 
A Császárság (i. e. 27 - i. u. 284) idejéből nagyon keveset tudunk az Alexandriai Könyvtárról. Caesar csapatai a Ptolemaiosz-dinasztia számos tagját felvonultató bonyolult konfliktus során i. e. 47-ben az ostromlott Alexandriába érkeztek. Katonái úgy akarták megakadályozni, hogy XIII. Ptolemaiosz flottája behajózzon a város kikötőjébe, hogy a már kikötött hajókat felgyújtották. Több forrás szerint a tűz továbbterjedt a városra, és a könyvtárban is kárt okozott, több ezer tekercs veszhetett oda, de korántsem jelentette a könyvtár végét.
Claudius császár (uralkodott i. u. 41-54) feljegyzések szerint egy kiegészítést épített a könyvtárhoz. Ennek ellenére az Alexandriai Könyvtár általános sorsa követte magának Alexandria városának sorsát. státusza és következésképpen híres könyvtárának státusza csökkent. Bár a Mouseion még létezett, a tagságot nem a tudományos teljesítmény, hanem a kormányzatban, a katonaságban vagy esetleg az atlétikában szerzett érdemek alapján ítélték oda. Ahogy az alexandriai tudományosság hírneve elveszett, más könyvtárak hírneve javult szerte a mediterrán világban, csökkentve az Alexandriai Könyvtár korábbi, jelentős státuszát. Magán Alexandria városán belül is keletkeztek más könyvtárak: az alexandriai Caesareum és a Claudianum is jelentős könyvtárakkal rendelkezett a i. u. I. század végére, és a Serapeum, amely eredetileg a Nagy Könyvtár "leánykönyvtára" volt. Mind az alexandriai Nagy Könyvtárról, mind az annak otthont adó Mouseionról szóló említések az i. u. III. század közepe után eltűnnek. Az utolsó ismert említések arról, hogy a tudósok a Mouseion tagjai voltak, a 260-as évekből származnak.
 
Az alexandriai könyvtár tüzei: először i. e. 48–47-ben, az alexandriai háború, Julius Caesar idején égett le. Plutarkhosz, aki Alexandriában tett személyes látogatása után kifejtette, hogy "Caesar kénytelen volt a kikötői támadást tűzzel elhárítani, amely a dokkokból átterjedt, és elpusztította a Nagy Könyvtárat". Hasonló Sztrabón nyilatkozata, aki egy hosszú ott-tartózkodás során (i. e. 25-20 körül) közvetett módon sajnálatát fejezte ki a Nagy Könyvtár elvesztése miatt, ahol egykor Eratoszthenész és Hipparkhosz a korábbi felfedezések eredeti leírásait olvashatta, olyan forrásokat, amelyekhez már nem tudott hozzáférni. A Serapeum-i leánykönyvtár a 4. századig fennmaradt, a Nagy Könyvtárhoz hasonló gyűjteményt 42,800 kötettel Rhacotesben, Serapis templomában alapították, az Antoniustól - Kleopátrától ajándékozott pergamoni könyvtárral, 200,000 kötettel pótolták a Nagy Könyvtár tekercseit.
 
A folyamatos római támadások következtében  – 262-ben Mussius Aemilianus lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296–97- ben, Diocletianus ostroma alatt –  a Könyvtár többször ismét megsérült, ha még létezett. A Könyvtár a finanszírozás és a támogatás hiánya miatt egyre fogyatkozott. Úgy tűnik, hogy a látogatottsága az i. u. 260-as évekre megszűnt. I. u. 270 és 275 között Alexandriában palmüroszi invázió és császári ellentámadás történt, amely valószínűleg elpusztította a könyvtár maradványait, ha ekkor még létezett is. A Serapeumot i. u. 391-ben Theophilus alexandriai püspök rendelete alapján megrongálták és lerombolták, de úgy tűnik, hogy abban az időben már nem voltak benne a régi könyvek, hanem neoplatonista filozófusok gyülekezőhelyeként használt. 
Korábbi nézetek szerint a végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Egyiptomot. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket. Tény, hogy a könyvtár elpusztult, de a mai történészek jelentős része szerint ez a történet lehet hamis. Omár kalifa idejében a könyvtár nagy valószínűséggel már nem létezett.
 
Alexandria Library Egypt Tours Portal
 
 
A "Modern Könyvtár" épülete (https://www.egypttoursportal.com/alexandria-library)