HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ETRUSZKOK HAJÓÉPÍTÉSÉRŐL
(2021 január)
ABSTRACT
Az etruszk hajóépítés a föníciaiak és a punok hajóépítésével mutat hasonlóságot. Legnevezetesebb újításuk az első kétárbocos hajó építése. Kevés etruszk hajólelet maradt ránk, egy döfőorral épített hadihajóról létezik egy fontos és alig ismert vázakép (James W. Hagy: 800 years of Etruscan ships. August 1986, International Journal of Nautical Archaeology, Volume 15, Issue 3). Fémgyártásuk, bor- és mézkészítésük nevezetes és nagy volumenű is volt, az Alpokon túlra is exportáltak. / The Etruscan shipbuilding bears many similarities to that of the Phoenicians, the Punic. Their most notable innovation was the construction of the first double-masted ship. Few Etruscan shipbuilding remains, but there is an important and little-known hull image of a warship built with a thrusting gun (James W. Hagy. August 1986, International Journal of Nautical Archaeology, Volume 15, Issue 3). Their metalworking and wine and honey production were extensive, and they exported beyond the Alps.
BEVEZETÉS
Egy rövid és nem teljes történelmi és kereskedelmi áttekintés után az etruszkok fémművességét vizsgáljuk: a korban a tengeri hajózás egyik kiváltó oka volt a "színes nehéz kövek", azaz a fémércek keresése. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva. A következő fejezetben az etruszk hajók előzményeire vonatkozó leleteket ismertetjük: az i.e. 1175-ös Nílus-deltai csata (III: Ramszesz győzelme az akhájok vezette Tengeri népek ellen) hajóépítését III. Ramszesz faliképe, feliratai alapján ismerjük. Az etruszk hajóépítés eredete valószínűleg az akhájokkal, dardánokkal, trákokkal közös (Lemnosz, amely sokáig ellenállt a görög befolyás növekedésének, és a trák kalózok fontos támaszpontja volt). Az etruszk hajók ismertetését a teljességre való törekvés jellemzi, de igen kevés az értékelhető lelet, aminek egyik oka az írásbeliség hiánya. A Nílus-deltai csata (ld. Függelék) után a dórok támadásának, terjeszkedésének (k.b. i.e. 1100-900 közötti) első néhány évszázadát Sötét kor-nak nevezik az irodalomban az írásbeliség hiánya miatt.
Etruria: a mai Olaszország középső részén, a mai Toszkána, Lazio és Umbria területén közel egy évezredig létező civilizáció talán már a 10. századtól. A Római Birodalom felemelkedése előtt a legfejlettebb civilizáció volt a Appennini-félszigeten. Területe magába foglalta a Pó folyó völgyét és délre húzódott egészen a dél-olaszországi görög kolóniákig. Az etruszk királyok 100 éven keresztül uralták Rómát i.e. 509-ig, amikor az utolsó etruszk király hatalma megdőlt és megalakult a Római Köztársaság. Az átmenet idején sok száz évig háborúztak (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman%E2%80%93Etruscan_Wars#Before_the_foundation_of_Rome). Az etruszkok idején fejlődött Róma egy kis faluból várossá, ők építették az első utakat Róma városában, valamint templomokat, házakat, piacokat.
Az etruszkoknak É-K-en kereskedelmi utak kiépítésével biztosították az Adria felé irányuló kereskedelmüket. Korábban az ókorban nem voltak utak. (Az első alapozott út a mezopotámiai Királyi-út (1), Szardeisz és Szúsza között. 2700 km hosszú, I. Dareioszt (i.e. 500 körül) tekintik az út létrehozójának, ő kötötte össze a néhol már létező szakaszokat, feljavította az út alapozását, és ő hozta létre a királyi hírvivők szolgálatát. Az út olyan jó minőségű volt, hogy még a rómaiak is használták, egy hídja Törökországban még áll.)
Az etruszk civilizáció ismertette meg a görög kultúrát Rómával, többek között néhány olimposzi istent is, közöttük a trák-görög eredetű Dionüszoszt és kultuszát, az olíva és a szőlő termesztését, a méhészetet. A latin ábécét a görög (ugariti eredetű föníciai) ábécéből vették át az etruszkok, görögök, latinok. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etruria). Településeik az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a Tiberis és az Arno folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia-Romagna tartományok területén. A bő fél évezredük alatt sokat tettek hozzá a hajóépítéshez. Az általuk elfoglalt terület egy része rendkívül termékeny, de másik része mocsaras volt (megtermett a vitorlának való gyékény és a kötélnek való), továbbá erdő is borította, ásványkincsekben gazdag föld. A tengeri kereskedelem mellett a szőlőtermesztésük és a méhészetük volt a legjelentősebb.
Az etruszk városok nem alkottak közös államot, városállamok voltak, az első Caisra (Pyrgri) volt (Wikipedia)
Etruria a neves Cerveteri kikötővel (4)
"Az etruszkok: ókori nép Közép-Itáliában. Saját elnevezésük mek volt, de egyes kutatók szerint rasz(e)na, ami országrészt, tartományt is jelenthetett. Latin nevükből (ETRUSCI > *TRUSCI > TUSCI) ered a mai Toszkána régió neve. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be,..., a 20. század második felében derült ki, hogy a Trója → etruszk kapcsolatnak, az Aeneis-féle eredetmítosznak lehet valós a történeti magja*. Lemnosz, amely sokáig ellenállt a görög befolyás növekedésének, a trák kalózok fontos támaszpontja volt, Lemnosztól K-re Anatóliában Vilusza, azaz Trója fekszik. A Vilusza állammal kapcsolatos hettita dokumentumok ta-ru-ú-i-ša vagy ta-ru-i-ša nevet használnak Trója városára, és ez a névalak kapcsolatot teremt az egyiptomi turusa nép (Tengeri népek egyike) névvel is". (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etruszkok)
A szárdokat egyes tudósok összekapcsolták a Sherden (úgynevezett Tengeri) népekkel, akiknek a jelenlétét több ókori egyiptomi feljegyzés igazolja. (III. Ramszesz feljegyzése szerint az akháj Tengeri népek hajóit a szigetekig üldözte az i.e. 1175- ős Nílus-deltai csata után, de nem lehet tudni, hogy Ciprusig vagy Krétáig. A bronzkorban Szardínián beszélt nyelvek egy része is az etruszkhoz volt hasonló volt.
Az etruszkok idején települtek be az Appennini-félsziget déli részére a Balkán-félszigetről tengeri úton érkező illír törzsek. Az etruszk települések a Tirrén-tenger partján az i. e. 10–11. században jelentek meg, majd a Tiberis (Tevere) és az Arnus (Arno) folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia-Romagna tartományok területén. Az etruszkok nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket mutató városállamokban éltek. Jelentősebb városaik Tarkhuna (Tarquinia), Caere (Cerveteri kikötő), Veii, Velch (Vulci), Fufluna (Populonia), Vetulonia, Clusium (Chiusi), Perusia (Perugia), Arretium (Arezzo) voltak. Ezek közül kiemelkedett Tarquinia, mely nevét Tarchonról, az „ión szövetség mintájára” létrehozott tizenkét város szövetségének megalapítójáról nyerte. Nevezetesek az etruszk síremlékek, építmények (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cerveteri_%C3%A9s_Tarquinia_etruszk_nekropoliszai).
Megjegyzés a Trójái csatához: Az Iliaszban az akhájok a dardánok lakta Trójánál kilenc évig táboroztak i.e. 1237-től, -ma már 15 km-re van a tengertől-, szántottak, vettek, arattak, kiéheztették Tróját és felgyújtották. Közel ezer (!) hajóval támadtak az akhájok, a kutatók találgatják, hogy hol fértek el a hajók, nem egyszerre támadtak az ezer hajóval. Tudni lehet, hogy partra futtatták a hajókat. A trójaiak hajóiról sehol nem történik említés. A trójai faló is valószínűleg egy hajó volt, amit bevontattak a városba a város falán keresztül. Létezett akháj (részben az ősibb pelaszg) ↔ trák (a dárdánok a trákok egyik törzse volt) ellentét az i.e. 1237-es Trójai-csatában. Az ógörögök a trákoktól vették át Árész, Artemisz és Dionüszosz és Orpheusz tiszteletét (Hérodotosz szerint a kor legnagyobb népe a trák volt). A dór támadás később, i.e. 1000 körül történt. Az ókorban a nagy csaták (a Trójai és a Nílus-deltai) olyan szerepet játszottak, mint újabb korokban a világháborúk: népvándorlást váltottak ki, átrendezték, elüldözték a városállamok polgárait.
A 12 görög-római isten, más néven is léteztek (elődeik részben megtalálhatóak az etruszk-trák panteonban) (4)
Etruszk vallás: legfontosabb istenük és védőszentjük Voltumna, a földistennő volt. Főisteneik két hármas egységet alkottak; a föld feletti vagy égi hármas, egy másik az alvilági hármas. A görög-római - római rokonság felismerhető. Az etruszk vallásban fontos szerepet játszottak
-a demonok, amelyek közvetítettek az emberek és az istenek között, meghatározták az emberek sorsát,
-a jóslási szertartások. Minden fontosnak tartott cselekedet előtt jósoltatni kellett, ami meghatározott helyein az archaikus latin nyelven templomban, szentélyben történt. A jóslásban a villámokat, a madarak röptét és az áldozati állatok belsőségét értelmezték. A római vallásban ugyancsak ismertek ilyen szertartásokat végző papokat,
- a vallási élet központja, a Fanum Voltumnae-nak nevezett nagy méretű kegyhely, ahol Titus Livius írásai alapján évente összegyűltek az etruszk városok elöljárói, hogy imádkozzanak az istenekhez, és hogy társadalmi és katonai kérdésekről tanácskozzanak. Ez a központot Orvieto város térségében fedezték fel, egy barlangban. (Wikipedia)
Kultuszaik között kiemelkedő volt a Dionüszosz kultusz, aki a bor, a mámor és a szőlőtermesztés istene volt. Felfedezte a bort, s annak mámorító hatása miatt elterjedt a kultusza; a mámor ígéretével sokakat megnyert, különösen a nőket: ők a bakkhánsnők, Dionüszosz női követői; jelvényük a thürszosz volt, fenyőtobozba tűzött s szőlőindákkal körül font bot. Bortól vagy csak az isten ihletétől megmámorosodva, eksztatikus táncban követték Dionüszosz menetét (nevük őrjöngőt jelent). A későbbi, már történeti időkben tartott Dionüszosz-ünnepeken a bakkhánsnők nemi szabadosságukkal szereztek hírnevet, a mítikus időkben azonban őrjöngésük sokkal veszélyesebb volt. Dionüszosz tiszteletének féktelen, orgiasztikus vonásai voltak. A történelmi időkben szivárgott át a kultusz Hellászba; idővel Rómában is elterjedt a bacchanáliák (kicsapongó Bacchus-ünnepek) formájában; itt az istent Bacchus néven ismerték. Athénban az eredetibb termékenység-kultusz őrződött meg a kis és nagy Dionüsziák ünnepségei formájában; ezeken kardalok és szatírjátékok elevenítették fel a hagyományt.
Szüreti felvonulás: Dionüszosz, jelvényük a thürszosz volt, fenyőtobozba tűzött és szőlőindákkal körül font bot (4)
Etruszk kereskedelem: A városállamok (törzsek) egymással is kereskedtek, kalózkodtak is "az erősebb jogán", akkor ez szokásjog volt. A technológiai újítások, innovációk nem egy időben jelentek meg az egyes városokban, a városok között felismerhető civilizációs különbségek alakultak ki. Erős szárazföldi kereskedelmi kapcsolataik voltak É-Itáliával és az Alpokon túl is. Tengeren kereskedtek a föníciai, karthágói pun, görög, szicíliai és a Közel-Keleti városállamokkal is. Az i. e. 7. és 6. század során kialakult a thalasszokrácia, a tengeri raktár-kereskedelem, kikötőtől kikötőig, sok kikötőn át. Az árukat már fajtánként elkülönítve tárolták. Az etruszkok ügyes és vállalkozó kedvű hajósok voltak, rendszeres kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger valamennyi fontos civilizációjával. A thalasszokrácia volt a kereskedelmük motorja, a korban a kikötőkben voltak a hajóépítő műhelyek, a sólyák és az áruraktárok. Sok amphorára volt szükségük, a megmaradt agyagedények bizonyítják az intenzív kereskedelmet. A hajókat nem a kikötőkben, hanem a homokos partokra kihúzva, partra futtatva tárolták. De az etruszkok voltak az elsők Európában, akik a hajóik számára is kikötőket építettek.
Az etruszkok gyors fejlődése: fémeszközökkel, kerámiákkal, jellegzetes aját bucchero edényeikkel, gabonával és fenyőmaggal is kereskedtek. Exportált áruik a vas, bronz, bor, méz, méhviasz, (az idősebb Pliniusz megemlíti, hogy a kaptárokat a folyókon hajókkal szállították a (szőlő) ültetvények mentén, https://fikiss.net/etruscans-transported-bees-by-boat-to-reach-the-best-flowers/, a szőlőméz ma már nem ismert). A terrakotta tárgyak (http://arthistorysummerize.info/Art./etrucan-art/etruscan-metalwork-ceramic-sculpture/), kerámia (a bucchero kerámia különleges eljárással feketére égetett, távolról a bronzra hasonlító edényféle; a korai vékonyfalú edényeiket gyakran bekarcolással díszítették) készítése jelemző. Az olaj, borkereskedelmük az i.e. 6. században volt a legintenzívebb, etruszk amforák alapján pontosan követhető. Szerették a bort, életvídám nép volt. A régészek jelentősnek mondják a D-Franciaországi bor exportját, ahol több mint 70 ásatáson találtak etrusz edényeket. (.http://www.guadoalmelo.it/en/the-etruscans-and-wine-v-the-first-time-we-sold-wine-to-the-french/). Lehetséges, hogy a borért a Rhone folyó völgyén keresztül ónt hozattak Cornwallból, de volt saját ónbányájuk is. A toszkánai borkészítés világhíres, valamivel kisebb cukor-fokúak mint a magyar borok (https://hu.wikipedia.org/wiki/Toszk%C3%A1nai_borutak). A római korban kis ólomdarabot dobtak a savanyú bort tároló edénybe, ekkor édes ólomacetát keletkezik, ami erősen mérgező, amit sajnos nem tudtak, és általánosan használták. Itáliában Lazioban. Campaniában, a K-Szicíliai görög gyarmatokon, Calabriában, Szardínia-szigetén, Korzikában, Ibériában az atlanti oldalon is találtak etruszk boros amforákat.
Görög pentekontera (2 x 24 + két kormányevezős) döfőorros hadihajó (4)
I.e. 540-ben Karthágóval szövetségben megnyerik az Alalia-i csatát, (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Alalia, a görögök kb. 40 pentecoterát vesztettek). Egy évszádos aranykor következett a tengeri kereskedelemben a görög kolóniákkal, Ióniával és Attikával. Az etruszkok hatalam i. e. 480 után csökkeni kezdett. Oka az volt, hogy Rómából elűzték az etruszk uralkodóházat, majd délen vereséget szenvedett az etruszk sereg. Az etruszkok i.e. 474-ben a Kümé melletti tengeri csatában vereséget szenvedtek a szürakuszaiaktól is, akik akadályozták, hogy az etruszk kereskedelmet a Földközi tenger nyugati medencéjében. A vereség Etruria gazdasági és politikai hanyatlásának kezdetét jelentette, elvesztették a Tirrén-tenger feletti uralmat, háttérbe szorultak a görög világhoz fűződő kereskedelmi és kulturális kapcsolataik területén is, a művészetek és a kézműves mesterségekre is hatással volt. A válság főképp a déli, tengerparti városokat érintette; a belső területek és a Pó-folyóvidék települései ezzel szemben ismét gyors mezőgazdasági fejlődésnek indultak. Két adriai kikötőn, Adrián és Spinán keresztül új útvonal jött létre Görögország felé, az i. e. 4. század folyamán Etruria gazdasága ismét megerősödött, de i. e. 396-ban a rómaiak elfoglalták Veiit, és lerombolták a várost (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etruszkok).
Nyelv, ábécé, vallás: Az i. e. 7. század elején jelentek meg az első etruszk nyelvű – az euboiai görög ábécé átvételét követő – feliratok, erős euboiai és korinthoszi hatás figyelhető meg. A nyelvük kihalását a latin nyelv gyors terjedése okozta. Kevés nyelvemléket találtak, (Lemnosz szigeti sztélé), csak rövidebb feliratokat, kölcsönszavakat a latinban (pl. a latin persona „személy” az etruszk phersuból ered), valamint helyneveket (pl. Róma). A nyelv végleges kihalása az első századra tehető. A nyelvészek körében a 21. századra kialakult konszenzus szerint: az etruszk nyelv pre-indoeurópai nyelv volt. A rét nyelv (az Alpok vidékén, raetic), valamint a Limnosz szigetén (Trója közelében) talált feliratok nyelveinek rokona. A Lemnosz-szigeten az i.e. 6. század második felében még beszélték..., 1885-ben Kaminia közelében felfedezett temetkezési sztélén, az úgynevezett lemnói sztélén található felirat tanúskodik róla. A helyi kerámiákon található felirattöredékek is mutatják. 2009-ben egy újonnan felfedezett feliratról számoltak be Hephaistia, Lemnosz ókori fővárosának lelőhelyéről. 2009-ben a lemnói nyelvet az etruszkkal szoros rokonságban állónak fogadják el. Miután az athéniak meghódították a szigetet a i. e. 6. század második felében, a lemnói nyelvet az attikai görög váltotta fel. Megj.: A sztélé alapján nem kapunk időpontot a Lemnoszról történt kivándorlásra (i.e 1180 körüli népvándorláskor, vagy 1000 körül? Esetleg a görög gyarmatosítás idején is érkezhettek Lemnuszról Etrúriába?), de arra sincs direkt bizonyíték, hogy az Alpokból származnának, ahol a rét nyelv erdetét sejtik.
Az etruszk nyelvterület (Wikipedia)
Fémgyártás: voltak vasbányáik is. (A világ egyik legrégebbi vasérc bányája, már az etruszkok előtt is létezett Elba szigetén (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0305440316300176). A szigetet "Az ezer tűz szigetének" nevezték. Találtak kassziteritet is Etruriában, azaz ónércet, a bronzgyártás alapanyagát, (Monte Valerio, https://www.persee.fr/doc/palla_0031-0387_1999_num_50_1_1538), több kassziterit lelőhelyet is találtak a vasbányák közelében. A korban, a bronzkor és vaskor határán titokban tartották az ónérc bányák helyeit, még háromról lehet tudni Európa területén: Ibériában, Corwallban és a Balkánon, Dardaniában. Az Ibériaira a föníciaiak féltékenyen vigyáztak, a bánya története nem világos. A trójai csata idejéban az ón hiánya jellemző sok száz éven keresztül. A kutatók feltételezik, hogy a D-Francia-országi borkereskedelemhez ónérc kereskedelem is társult a Rhone folyó völgyén keresztül É-ra. (A kutatóknak érdekesség, hogy az etruszkok idején az Itáliában beszélt italikus nyelvekkapcsolatban voltak az illír, a trák nyelvekkel. ) Az etruszkok terjesztették el a vasat (https://discovery.ucl.ac.uk/id/eprint/1310311/1/1310311.pdf), a vas eszközöket, fegyvereket Európában.
Etruszk ércbányák, vas- és ónérc bányák (4)
Etruszk lovas reflexíjjal. Felültek a lóra, öntvény Volterrából. Két, majd három lovas szekereket építettek (4)
Etruszk lovas, ők és a görögök felültek a lovakra (4)
Etruszk bronz harci szekér (4)
Etruszk napisten bronz szobor (Metropolitan Múzeum, N.Y.)
Nevezetesek a karcolt etruszk fémtükör és írás (4)
A TENGERI NÉPEK HAJÓI
Egy falikép, a Medinet Habu-i, III. Ramszesz fali vésete (i.e. 1175 körül) alapján lehet következtetni a Tengeri népek, közöttük az etruszkok hajóinak építésére:
Vegyük észre, hogy a kacsa orrú és tattal rendelkező talpgerenda (false keel-es) két vége azonos. (4)
"Tengeri" népek, az akhájok denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható talpgerenda, a false keel hosszabbítása (4)
A Tengeri Népek és az Égei-tengeri hajói: madárfejes (kacsafejes) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes, függőleges orrtőke, talpgerendás hajók. (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1237), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején ilyen hajókkal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt. A Tengeri Népek, az akhájok építésére az egyenes orrtőke, false keel jellemző. (4)
A denyenek-akhájok -ez a görög, dór hajóépítés eredete- a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek", 1:3 arányú szállítóhajókat, kormányevezős, evezős-vitorlásokat építettek, egy méternél kisebb merüléssel, és keel-el, min. 12-15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors evezős hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Ennél kisebb hajókkal Egyiptomot megtámadni öngyilkosság. Tehát darabszámra sok, legalább 2x8, 2x10 evezős hajót építettek. A fenti csatakép alapján négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat (másként jelentős lenne az oldalra sodródás) építettek, árbockosárral. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják és a false keeles talpgerendát. A korban csak (átfedés nélküli) meredek orrtőkés, karvel palánkos, kormányevezős, "varrott" hajókat építettek (Homérosznál is).
"Tengeri" népek, az akháj danunák építette fenékgerendás hajók szerkezete (4)
Az akháj hajóépítésre a meredek, egyenes orrtőke a jellemző. A korban a hajókat, ha lehetett naponta kihúzták a homokos partokra valahol és javították, szárították, újra tömítették. A hajót kikötőben lévő sólyákon építették, a sólya két fallal elkerített partszakasz, -hogy ne töltse fel az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni többször, és kipróbálni: pl. hogy ereszt-e? 2016-ban publikálták azt a kikötőt, Anatóliában, Adanától D-re, Ura kikötő közelében, a Dana szigeten, ahol i.e. 1200-as évekből találtak egy 276 sólyás (?) - nem hajóépítő- kikötőt: az akháj denyenek (danunák) egyik kikötőjét találta meg Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész. A denyekről, azaz danunákról (danaoszokról) tudni lehet, hogy egyik törzsük Adana környéki és Ciprus-i teleppel rendelkező akháj nép volt.
A Medinet Habu-i, III. Ramszesz fali véseten középen látható sok evezős hajó egy egyiptomi ékorrú, döfőorros hajó. A nílusi csatában -i.e. 1178 körül- III. Ramszesznek sikerült a parthoz szorítani a Tengeri népek hajóit és nyilakkal megölték őket. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadvisel%C3%A9s_az_%C3%B3kori_Egyiptomban) Az egyiptomi hajótól , a képen balra egy felborult -tudni lehet hogy az akháj denyenek által épített- hajó látható. Az egyiptomiak felborították -a képen is jól látható középső- döfő orros hadihajóval az akháj hajókat. A hajók ballaszt nélküliek, nem süllyedtek el, ezért nincsenek roncsok a korból. Az egyiptomiak minden lehetséges méretű, fajta hajót bevetettek a leírások szerint, nagyon kétségbe esett helyzetben lehettek. Az egyiptomi faliképeken szokásos, hogy a nemzeti hova tartozást haj viselettel is - pl. egy i.e. 3300-as elefántcsont nyelű késen a sumerokat hosszú hajjal- ábrázolták, jelölték. A Tengeri népek kacsa-fejes hajóit evezők nélkül ábrázolták, ez azt jelölheti, hogy álltak a hajók, nem tudták használni az evezőiket a támadók. A felfelé szélesedő hajviselet, kerek pajzs a krétai akháj eredetű filiszteusokra, a danunákra-denyekre jellemző.
Egyiptomi döfőorros (raman , rostrumlat) hadihajó i.e. 1200 -ból, Az elsőt talán III. Ramszesz építette. (5)
Van utalás arra, hogy miután haza tértek az akháj hajók a Trója-i csatából, i.e. 1200 körül, mindjárt tovább indultak. Lehetett a trójai csata az oka az akhájok, etruszkok és a föníciaiak kirajzásának. A történelemben sokszor előfordult, hogy egy hosszú csata után a hadviselt katonák nem széledtek szét, és nem is tudnak beilleszkedni: folytatták a megszokott életmódot, pl. a nomád habiruk Amurrúban, akik részben korábbi hükszoszok, zsoldosok voltak, majd útonállók.
ETRUSZK HAJÓK
Kevés etruszk hajóról maradt fenn kép, és hajóroncs nem maradt ránk. Az első lelet egy egyszerű halászhajó hangulatos ábrázolása egy sírkamrából:
Freskó egy etruszk halászhajóról (3)
Az 5. szádból találtak egy fontos freskót (Tomba del Nave, Etruria), amely egy kétárbocos hajót ábrázol. Az etruszkok két nagy vitorlával építtek hajót (3, 93.o.), falikép és rekostrukciók:
Az első kétárbocos szállító hajót az etruszkok építették, falikép és rekonstrukciók (3,4 és https://warther.org/Carvings.php )
Az amphorák alakját szállításuk módja magyarázza, gyakori a 25 literes amphora (4)
Amphorák rögzítése a hajótestben (Wikipedia)
Szentpétervárott az Ermitázs Múzeumban őriznek egy érmét, ami egy késői etruszk hajót ábrázol, a hajó egy szarkofágon is felfedezhető, erős görög hatást mutat. A hajóról készült rajz (3):
Egy kormányevezője volt, hajtókarral forgatták, két ember kellett hozzá. Az árbocot középre szerelték. (4)
Odüsszeusz-t ábrázoló etruszk szarkofág (4)
Egy árbocos római hajó, kis elő vitorlával, külső hosszanti merevítéssel, két kormányevezővel, evezők nélkül a rómaiak corbita néven 400 tonna gabona-lencse szállítására alkalmas (4)
Fontos és hiteles lelet a. II. Szanherib (i.e. 704-681) által a föníciaiakkal építtetett két evezősoros gálya, rohamfedélzettel, ami a kor legjobb hadihajója volt. A feljegyzésekből tudjuk, hogy ezeket a hajókat alkatrészként is lehetett szállítani. A hajót döfőorral szerelték, a pajzsaikat a fedélzet szélére, hosszában a hajóoldalra erősítették a nyilak ellen. A két evezősort elcsúsztatva szerelték egymás fölé. Az evezőket bőrszíj fonatokkal -a görögökhöz hasonlóan- erősítették az oldalsó mellvéd felső peremébe épített evezőszegekhez. A csapokkal épített "varrott" - egyértelműen nem ragasztott- palánkokat kemény fából készült szegekkel erősítették össze, a vizsgálataink szerint. Március és november között hajóztak.
A kereskedelmi hajók képei a Gulas-Lescinsky: A vitorlás hajók története c. könyv alapján (5), föníciai hajó egy és jobb oldali kormányevezővel:
Föníciai hajó i.e. 800-ból. A felső sarokban egy késői hajó, i.e. 100-ból, római kis elő-vitorlával (5, 38.o.)
A képen alsó, nagy föníciai szállító hajó kb. azonos az etruszk hajókkal, ezekkel a hajókkal tettek expedíciós utakat is a föníciaiak, pl. a Kanári szigetekre. Hannó, hatvan darab 50 evezős hajóval, 3 ezer telepessel, (van aki szerint 30000-el) Afrika partjai mentén, Himilkó pedig az Ibér-félsziget Ny-i partjai mentén. Az aranyat Szenegálból szerezték be. Néhány beszámoló megemlíti, hogy karthágói hajók eljutottak Nigériába, ahol felfedeztek egy tengerparti vulkánt.
A keeles hajóépítés szíriai, ugariti eredetű. Egy keeles szíriai cédrusfa hajó, sajátos jellemzőkkel:
A Nebamun (k.b i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír hajóval Egyiptomba hajózik, a parton szíriaiak szíriai szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják. A hajó jellemző vonásainak elemzése azt mutatja, hogy keeles szíriai tengerjáró hajó, amely nem rendelkezik alsó vitorlarúddal. (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov))
Az etruszk hajók karvelpalánkos, varrott, csapos hajók voltak, sűrűn, egy könyökönként, 52 centiméterenként épített kb. 10x10 centiméteres, erős kereszttartókkal, külső hosszanti merevítő tartókkal, talán a palánkok közé is építettek hossztartókat. Keeles gerinc nélküli, palánkok szerelt hajókat építettek. Több gerendából készített keel védő gerendával védték a hajók alját a sok partra húzás, futtatás okozta sérülések ellen. A hajók tatjára gyakran építettek emelvényt a kormányevező kezeléséhez. Használtak árbockosarat és kőhorgonyokat. Az idejükben terjed el a kétlyukú kőhorgony, az egyikbe a kötelet fűzték a másikba egy farudat dugtak, hogy kapaszkodjon a homokban. Volt három lyukú változata is , két rúddal. A hajókat fonott vaggy marhabőr korláttal vették körbe, hogy ne essen le a fedélzetről az áru, amit hálókkal rögzítettek, és az ellenséges nyilak ellen. A fedélzeteken a korban nagy rendet tartottak, a sok tömítés javítása, sérülések miatt sok szerszámot tartottak a hajókon. A varrás vékony köteleit gyakran néhány évente cserélni kellett. Nem tudjuk, hogy használtak-e oldalfeszítő kötelet, a római korban már használták. A hajók orrában, egy nagy korsóban tartották a vízet. A több hetes hajóutak szokásosak voltak. Kalózkodtak is rendszeresen, mint a föníciaiak és görögök is, ez a korban szokásosnak nevezhető. Sok mindent átvettek a föníciaiaktól, a rohamfedélzettet is. Kalózkodtak ők is, a Tirrén- és a Liguri-tengereken, a karthágóiakkal szövetségben megtámadják és elfoglalják Korzikát, i.e. 536-ban. A szicíliai görög messzinaiak telepet létesítettek Korzikán Alalia néven. Herodotosz szerint a punok-etruszkok 60-60 hajóból álló flottával elfoglalták a korzikai Alaliát i.e.536-ban és a telep etruszk kézre került. Az etruszkok együttműködtek a föníciai és karthágói hajósokkal is a lipariai és korzikai kalózokkal szemben. Szürakuszait (K-Szicília) az i.e. 734 és 733 között alapították korinthoszi görög telepesek. A punok uralták a szigetének nyugati vidékét. A Kr. e. 480-ban a himérai ütközetben a pun Hamilcar, majd az etruszkok is szenvednek vereséget. Szürakuszai folytatta terjeszkedését, Szicília szigetén küzdöttek az ellenük szegülő szikulokkal, (eredetük bizonytalan, ld. Nílusi csata népei i.e. 1175-ben, III. Ramszesz idején) és expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigetére az etruszkok ellen.
Ninive-i dombormű II. Szanherib asszír király (i.e. 704-681) idejéből, föníciai kereskedelmi és döfőorros hadi hajók (3)
Fontos és hiteles lelet a. II. Szanherib (i.e. 704-681) részére, a föníciaiak által épített két evezősoros gálya, rohamfedélzettel, ami a kor legjobb hadihajója volt és az etruszkok átvették a punoktól. A feljegyzésekből tudjuk, hogy ezeket a varrott, csapolt hajókat alkatrészenként is lehetett szállítani. A hajót döfőorral szerelték, a pajzsokat a fedélzet szélére, hosszában a hajóoldalára erősítették ők is. A két evezősort elcsúsztatva szerelték egymás fölé. Az evezőket bőrszíj fonatokkal erősítették az oldalsó mellvéd felső peremébe épített evezőszegekhez. Az első két evezősoros, rohamfedélzetes hajókat a punok építették, három sorost nem építettek. Herodotosz szerint a rosztrum (raman , döfőorr) etruszk találmány, de a III. Ramszesz már használta. A hajókat a korban igen magas tattal építették, a kutatók szerint hátszélben előnyös, (a hátszél vitorla miatt megvárták a hátszelet), lehetséges. Csata esetén útban volt, leengedték, két kötelet használtak és egy négyszögletes kötélrendezőt az árboc tetején.
*
Egy felfedezés (2021) ellentmond azoknak a korábbi elméleteknek, hogy az etruszkok máshonnan jöttek, mint latin nyelvű szomszédjaik. Egyes kutatók szerint mindkét csoport a Kaszpi-tenger sztyeppéinek térségéből érkezett. Miután a bronzkorban letelepedtek és gyökeret vertek a mai Itália északi és keleti részén, asszimilálták kultúrájukba a más nyelvet beszélőket, amikor virágzó civilizációvá fejlődtek a Kr.e. hetedik században, uralva Itália középső részét.
Az régóta közismert volt, hogy etruszkok a rómaiakra hagyták örökségül vallási szertatásaikat, a fémfeldolgozást, a gladiátorok párviadalát, építészeti és mérnöki innovációikat, ezek változtatták át Rómát egy éretlen településből nagyvárossá. Földrajzi származásukról, nyelvükről azonban keveset tudtak a tudósok.
A görög történész Hérodotosz egykoron arról írt, hogy anatóliai, égei-tengeri népektől erednek, akik a mai Törökország nyugati részéről vándoroltak nyugatra, az éhínség elől menekülve. Egy másik görög történész, Dionüsziosz
TARTALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan - LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.
FÜGGELÉK
A NÍLUS-DELTAI CSATA ELŐZMÉNYEI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Az i.e. 1176-os Nílus -Deltai csata után III. Ramszesz letelepíti a krétai akhájokat a föníciai városoktól D-re (ők lesznek a filiszteusok), másik részük elmenekül Ny-ra. A Deltától É-ra terült el a korábbi amorita Amorrú állam, amit megszállva tartottak az akhájok i.e. 1200 körül, tehát a Nílus-deltai csata (i.e.1176) előtt a föníciaiak - vagy talán egy részük, mert Tyre-t nem égették fel az akhájok- elmenekültek Ny-ra az akhájok vezette Tengeri népek támadása elől. A föníciaiak i.e. 1100 körül alapítják Utica-t Tuniszban és Cadiz-t Ibériában (és sokkal később Karthágót i.e. 814-ben Tuniszban).
Az etruszkok és a szárdok a Trójai csata ( I.e.1237) után menekülhettek Ny-ra, de legkésőbb a Nílus-deltai csata után. Intervallum becslés adható a menekülés idejére: az i.e. 1170 ± 70 éves időszakban indulhattak. (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/103-hajok-toertenete-az-etruszkok-es-a-szardok-eredeterol.html?layout=blog&Itemid=101). A következő hullámot a dórok váltották ki: i.e. 1110 körül kezdődött a dórok vándorlása, mindenki menekült az Égei-tengerről a vas fegyveres, lovas dórok elől, az akhájok is. A dórok ÉNy-ról terjeszkedtek. (A dórok jelenlétére régészeti bizonyíték viszont csak az i.e, 10. század közepéről van geometrikus díszítésű kerámiák formájában, azaz a Tengeri népek és a dórokra vonatkozó megnyugtató bizonyíték között mintegy két évszázadnyi űr tátong., Wikipedia). A dór vándorlás elegendő ok arra, hogy a trójaiaknak, dardánoknak és a szárdoknak legkésőbb ekkor menekülniük kelljen. Legvalószínűbb, hogy az i.e. 1100-as években az akhájok vagy a dórok elől menekültek el, legkorábban a Trója-i csata után. Az időintervallummal történő becslés megfelelő pontosságú becslés a rendelkezésre álló információ szerint, ami valószínűségi állításhoz vezet.
Az akhájok-líbiaiak vezette Tengeri népek az i.e. 1200-as, 1100-as években támadták Kis-Ázsiát, Egyiptomot, A Nílus-Deltai csata i.e. 1175-ben.(https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata), amit a dórok több hullámban történő vándorlása követ i.e. 1104-től (4)
Tengeri népek: Az akhájok az i.e. 1400-s évektől a szigeteket támadták: Krétát, Ciprust, Dana szigetét; Levante-i amorita Amurú államot, Arvad és Szimirra kikötő-fővárossokkal- is meghódították. Az akhájok-líbiaiak vezette Tengeri Népek* (i.e. 1207-ben alakult meg a Tengeri népek Koalíciója) felégették az amorita-hettita-hurrita területeket és törzseket, majd megtámadták Egyiptomot i.e.1176-ban (2). Amurrúban letelepednek az akhájok- a későbbi Fönícia É-i részén, Arvad környékén-, és innen megtámadják Egyiptomot (i.e. 1176, II. Koalíció). A gyarmatosító akháj-denyen-danuna törzsek felégettek mindent útközben, vitték magukkal az állataikat, asszonyaikat, gyerekeiket. A hükszosz eredetű harci szekerekkel szárazföldön (dzsáhi csata), hajókkal is támadtak tengeren és mindenkit. Oka a hideg és száraz időjárás volt, kevés volt a gabona É-n, míg Egyiptomban volt. Találtunk egy további okot, kevés volt az épület- és hajófa is. Az épületek mennyezeteihez és a hajóépítéshez szükséges fa megszerzése is lehetett a több évszázados vándorlás oka, az Amanusz hegységi és a Libanon-i cédrusfa. Sokkal később a vikingek a hajóik víz feletti részét átfedéses, klinker palánkokból építik- csak az alsó részt "varrják"-, mert fele annyi fa kell a klinker palánkokhoz. Az ajháj mükénéi civilizáció összeomlása a Peloponnészoszon, Anatóliában egybeesett több közel-keleti birodalom bukásával: a Hettita Birodaloméval és az Ugarit-i városállaméval (1,2,6). A Tengeri népek inváziója miatt történt.
A D-Anatólia-i Dana szigetnél ágazik el sz akháj-danúna támadások útvonalai. A népek nevei. (4)
A Tengeri népek támadásai után kb. 300 év "Sötét Kor" következett i.e. 1100-tól, azaz nincs információ, nincsenek írásos emlékek a Földközi-tenger medencéjéből, innen ered az elnevezés. A kutatók szerint talán a gyarmatosítás, a fa és gabona hiánya, az éhezés váltotta ki a vándorlást. A Tengeri népek szárazföldön, a Djahy-i csatábanés a tengeren, a Nílus-Deltai csatában összecsaptak Ramszesz hadaival, aki megállította a népvándorlást. Ramszesz megörökítette a csatákat halotti temploma falain, az ábrákból tudjuk, hogy jó taktikai érzékkel Ramszesz kikényszerítette, hogy a part közelében kerüljön sor az összecsapásra, így az egyiptomi íjászok lőni tudták az ellenséget a partról, fegyújtották a hajóikat, i.e. 1175-ben történt. Még a háború alatt újra szervezkedtek a líbiaiak, és megszállták Egyiptom egyes területeit. Vezetőjük Mesasar, a maswasa törzs főnöke volt. A Harris-papiruszon Ramszesz beszámol róla, hogy legyőzte a líbiai ellenségeit, rabszolgaságba vetette őket, katonáikat pedig besorozta hadseregébe. Ez a későbbi időkben oda vezetett, hogy a líbiaiak – immár az egyiptomi sereg tagjaiként – át tudták venni a hatalmat, még fáraókat is adtak Egyiptomnak. III. Ramszesz uralkodása alatt több háború is zajlott a líbiaiak és az akhájok vezette tengeri népek ellen. Egyiptom mindből győztesen került ki. Már ötödik uralkodási évében kellett először megküzdenie a líbiaiakkal, akik már korábban, Merenptah fáraó idején is betörtek Egyiptomba. A líbiaiak három törzse – a libiaiak, szepedek és mashwasák – kihasználták az Egyiptomot az elmúlt időben legyengítő belviszályt és betelepedtek a Nílus-deltába.
I.e. 1600-tól az akhájok: a Trójai csata (i.e. 1237) leírásában ahány város, sziget, király, annyi törzsnév. A trákok (Hérodotosz szerint a világ legnagyobb népe volt) törzsei is nagyszámban voltak, a dardánok, tjekkerek, türszénoszok. Tengeri népek voltak az Égei-szigeteki, Levante-i és anatóliai akháj törzsek is, közöttük a etruszkok, szardonioszok is. Ugaritot felégették a danunák, ők valószínűleg Tyre-be menekültek, Tyre (Türosz) volt a legvédettebb kikötő. Ekkor vándorolnak be a zsidók is Pentapolis szomszédságába, tehát a Nílusi csata után. Pentapolis területére betelepedtek a krétai akhájok a Nílusi csata iután, ők a későbbi filiszteusok. Ellenség vette körül a türosziakat, parti utak nem voltak, hajókkal közlekedtek a városok között, tőlük K-re a cédrushegyek voltak, volt okuk nekik is menekülésre Ny-ra. Sok törzs elmenekült, kivándorolt vagy eltűnt és a dórok üldözték is őket az i.e. 1100-as években. I.e. 1100-as években alapítják a Tyre vezetésével Föníciát, Uticat É-Afrikában és az Ibér-félszigeten is járnak.
I.e. 1100-tól a dórok: jelenlétére régészeti bizonyítékok csak i.e. 1100 körül vannak, ezek geometrikus díszítésű kerámiák. Dórokról, ionokról és a "Sötét korról": kb. i.e. 1100-900 között: A Nílus-deltai csata a vas elterjedése szempontjából is fontos esemény: a vasat Anatóliában és a Kaukázusban kezdték előállítani és a hettiták majd az akhájok terjesztették el a Tengeri népek keletre történő áramlásakor. A vas nagyon lassan, sok évszádon keresztül terjedt el a használata, amiben az etruszkoknak és a dóroknak fontos szerepe volt. A következő időkben a dórok jelennek meg az 1100-as évektől, (kerámiáik csak az 1000-es évektől ismertek), nekik is voltak már vasfegyvereik, lovasok, hajókat is építettek. (Püloszban, Mükénében tengeri megfigyelőkkel várták a dórokat, még is elpusztították mind a kettőt, talán az illírek.) Ezt az időszakot összefoglalóan görög sötét kornak hívjuk. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_G%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g#A_s%C3%B6t%C3%A9t_kor). A mükénéiek nagy palotáit és városait lerombolták vagy elhagyták. Eltűnt a görög írásbeliség, az etruszkok viszik tovább. A cserépedényeik egyszerű, geometriai díszítésűek szemben a korábbi figuratív mükénéivel. Az emberek kevesebb számú, kisebb településen éltek, ami népességcsökkenésre utal. Az akháj régészeti lelőhelyekről hiányoznak a külföldi csere áruk, ami a csökkent nemzetközi kereskedelmet jelzi. A külföldi hatalmak közötti kapcsolat is megszakadt. A háborús taktika súlypontja a szekeres lovasság felől erősen az olcsóbb gyalogság felé tolódott. Olcsósága és helyi elérhetősége miatt a vas lassan kiszorította a bronzot, mint a szerszámok és fegyverek anyaga.
Akháj és valós alapú legenda: a kilenc évig tartó trójai háború befejezése után- i.e. 1237 után- még további tíz évig tartott Odüsszeusz útja haza, ezt 40 napban foglalja össze az Odüsszeia c. eposz. Az útleírás bizonyítja, hogy az akhájok, trákok, dardánok előtt nem volt ismeretlen a Ny-i medence:
Odüsszeusz (a tíz évig tartó trójai háború befejezése után még további tíz évig tartott a hazaútja, ezt 40 napban foglalja össze az Odüsszea című eposz.) utazásainak rekonstruált útvonala kb. fedi a föníciai telepeket (4)
Görög, fönícia és etruszk gyarmatok, köztük Korzika, Elba és Szicília i.e. 600-500 körül (WIKIPEDIA)
| akhaiosz |
akhájok |
| šqlš.w (sekeles) |
ša-al-la-u̯a-aš-ša/šikalai̯u (szallavasza, szikalaju) |
|
szikelosz |
szikulok |
| šrdn.w (sardana) |
|
|
szardoniosz |
szárdok, szardíniaiak |
| twrwšʿ.w (turusa) |
ta-ru-ú-i-ša/ta-ru-i-ša (taruisza) |
|
türszénosz |
etruszkok. |
