Hajók története: egy 3600 éves hajóroncsot találtak a Földközi-tengeren, 1.5 tonna ciprusi rézöntvényt szállított
(2019 július)
ABSTRACT
Igen nagy valószínűséggel szíriai, Ugarit-i (szíriai) hajó volt. A Théra vulkán kitörésétől (i.e. 1626) a Nílus-Delta-i csatáig (i.e. 1175) tartó időszakban négy nagy hajóépítő központról lehet tudni a Földközi-tengeren: az egyiptomi, a Kréta-szigeti minósziról, az akhájokéról (akik elfoglalják Kréta szigetét i.e. 1450 körül és több, mint 1000 hajóval támadták Tróját É-n i.e. 1230 körül, majd elfoglalják Ciprust is), és a szíriai ugariti (több, mint 100 férőhelyes kikötőről, szíriai hajóknak is nevezik az itt épített hajókat). Volt egy 2016-ban felfedezett, Dana szigeti, 274 sólyás akháj danuna (ők a D-Anatóliai akhájok, azaz danunák, denyenek, a Tengeri népek legnépesebb törzsei) kikötő is, ahol azonban nem építettek hajókat. Az ugariti kikötő Ciprustól K-re, Szíriában és a Dana szigeti denyen kikötő Ciprustól É-ra, Anatóliában található. A hajókat képekről ismerjük, de egy nagy ugariti szállítóhajó roncsát megtalálták i.e. 1305-ből: ez az Uluburun (egy tengeri fok neve is D-Anatóliában), egy fedélzettel épített fahajó. 2019-ben találtak az újabb roncsot i.e.1600-ból, amely másfél tonna rezet szállított Ciprusról. (https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511), ennek a roncsnak a lehetséges építő kikötőjét keressük a dolgozatban, a hajó faanyagát már nem találták meg, elkorhadt. / History of ships: a 3,600-year-old shipwreck found in the Mediterranean carrying 1.5 tonnes of Cypriot copper castings: It was most probably a Syrian ship from Ugarit (Syria). In the period from the eruption of the volcano of Thera (1626 BC) to the Battle of the Nile Delta (1175 BC), four major shipbuilding centres are known to have existed in the Mediterranean: the Egyptian Minoans, the Cretan Minoans, the Achaeans (who occupied the island of Crete i. BC around 1450 BC and attacked Troy on the north with more than 1000 ships around 1230 BC and then conquered Cyprus), and the Syrian port of Ugarit (with more than 100 berths, the ships built here are also called Syrian ships). There was also a port on Dana Island, discovered in 2016, with 274 salty Akhai Danuna (they are the Akhai of D-Anatolia, also known as Danuna, Denyen, the most populous tribe of the Sea Peoples), but no ships were built there. The port of Ugarit is located to the E of Cyprus, in Syria, and the Denyen port of Dana Island to the N of Cyprus, in Anatolia. The ships are known from pictures, but the wreck of a large Ugarit transport ship was found in 1305 BC: it is the Uluburun (also the name of a naval degree in D Anatolia), a wooden ship with a deck. (https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511), the possible port of construction of this wreck is the subject of this thesis, the timber of the ship has not been found, it is rotten.
Bevezetés
Idézet a cikkből: "In Antalya: It is a wreck dating back to 1600 BC. We’re talking about a 3,600-year-old wreck,” Karaoglu told a press conference. “The length of the ship is 14 meters. The weight of copper ingots that it carries is 1.5 tons,” he added. “This is also a ship carrying the earliest industrial products in the world," he said. "These features make it a breakthrough in scholarship. The ship is believed to have sunk due to a storm it hit while sailing to the island of Crete or the Aegean Sea." / Antalya közelében, D-Törökországban egy 3600 éves 14 méter hosszú hajóroncsot találtak, amely 1.5 tonnányi réz ingótot (25-30 kg-s öntvényeket) szállított, ez a világ legkorábbi hajóval szállított ipari terméke. Úgy vélik, hogy a hajó egy viharban süllyedt el, miközben Kréta vagy az Égei-tenger felé hajózott.
Egy korábbi írásban az akhájok és az ugariti hajóépítést elemeztük (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blog&Itemid=101). Fontos leletről van szó: a roncs kora miatt csak a fémek maradnak meg 3600 évig értékelhető állapotban, a hajók faanyaga lebomlott. Amikor amforákat szállító roncsot találnak, a kerámiák hajó alakú elhelyezkedése bizonyítja, hogy nem egyszerűen a tengerbe dobálták az edényeket. Minden ömlesztett árut -bort, még a búzát is, olajat, gyantákat- amforákban szállítottak, az üres amforákból hegyet "építettek" Rómában. Üres hajóroncsot sem fognak találni, mert a korban még nem használtak ballasztot, azaz nem raktak köveket az áru helyére, a hajók stabilitását javítandó és a fahajók nem sűllyedtek el. Ugaritban egy 100 sólyás kikötő volt, szíriai hajóknak is nevezik az itt épített hajókat.
Hajóépítő műhelyek a korban (3,5)
Az egyiptomi, minószi, akháj, ugariti, trójai hajóépítő műhelyek hajóépítései különböznek egymástól, felismerhető jegyeik vannak. Közös, hogy varrott, karvel palánkos, négyszögletes hátszélvitorlás és evezős hajók. A Nílus-Delta-i csata (i.e. 1175) miatt III. Ramszesz építette az első ékorros, döfőorros, (rostrumlat) hajókat i.e. 1200 körül. III. Ramszesz telepítette le a későbbi filiszteusokat Kánaánban, akik krétai akháj eredetűek voltak.
Az akhájok (denyenek, danuná) folyamatosan keresték a hajóépítésre alkalmas rönköket és terjeszkedtek K-re D-Anatóliában: a karvel palánkos, keeles, "varrott", fenyő-, cédrus-, tölgyfa hajókhoz sok rönkfára volt szükségük. Az ugaritiak (és már előttük az Égei-tengeren, nem meghatározható helyen és időben, i.e. 2000 előtt, a minósziak előtt) hagyják el a fedélzeti merevítő kötelet. Hosszanti külső tartókkal, - a hossztartók kérdését vizsgáljuk-, belső kereszttartókkal vitorláshajókat építettek, jellegzetes orrdíszekkel: halal, madárfejjel. A minósziaknál oroszlán, majd később lófej a föníciaiaknál díszítéssel.
Az akhájok hajóépítését egy korábbi írásban elemeztük (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/50-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html?layout=blog&Itemid=101). I.e.1185 körül Ugarit kikötőt és az azonos nevű Ugarit várost felégették a denyenek (danunák, akik tehát akhájok) hét hajóval, akik a "Tengeri népek" egyike. Dana szigeti 276 sólyás tároló-kikötőjük nevezetes, aminek helye: Adana állam D-i partja, Ura város közelében. A levelezésekből tudjuk, hogy Ugarit felégetésekor az ugarit-i flotta Lukkában, DK-Anatóliában távol volt, katonáik Adana várostól Ny-ra, Tarsusnál harcoltak Kilikiában. (A történelmi ismeretek nagy része a Wikipédia oldalairól származik, a hajóépítésre vonatkozó ismeretek sok más internetes oldalról, és az Irodalomjegyzékben szereplő könyvekből.)
Az akhájok gabonaszállítással kapcsolatos vitái a trák eredetű dardániaiakkal vezetett a Trója-i háborúhoz, i.e. 1205 körül a Márvány-tengernél. Az akhájok a legenda szerint ezer hajóval támadtak. Következik, hogy a tengerparti Trójának is volt hajóépítő kikötője, ahol flottát építettek, az irodalomban ennek semmi nyoma. Az akhájok-denyenek a keleti Mediterráneum partjain megtámadták, gyarmatosították Lukkát, Kilíkiát és Ciprust is. Ciprus az akhájoké lett hét kis királysággal, amit a rézérc olvasztása miatt látogattak a krétaiak, a denyenek Kilíkiából, az ugaritiak már hosszú ideje, az Alalakh-iak is. "Az akhájok megjelenése Cipruson: a mükénéiek is megtelepedtek, de az akhájok a Krisztus előtti II. évezred közepén jelentek meg a szigeteken. Ez a népmozgás összefügghetett a trójai háborúval. Az időszakban a szigeten hét önálló királyság alakult ki. A i. e. 12. századi forrásokban előfordul Alaszia néven". (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Szuppiluliumasz_hettita_kir%C3%A1ly)
Az akhájok lerohanták Hattit, Kizzuwatnát, Karkemist (Eufrátesznél), Arzawát (Anatólia) és Alasiját (Ciprust), városaikat lerombolva. Ugarit még az utolsó pillanatokban bérelt hajóival egyiptomi (II. Ramszesz uralkodásának végén) gabonát szállított a hettitáknak, a kilíkiai Ura városába. A hettiták Ciprus megtámadásához is bérlik az ugariti flottát, el is foglalják Ciprust az akhájoktól, ezek voltak az első tengeri csaták, a Ciprusi- tengeri háborúk. Meglepő, hogy i.e. 1600-1200-s évek között Ciprus hajóépítésének nincsenek emlékei, kikötője, igaz Cipruson i.e. 1800 és 1400 között több komoly sáskajárás is volt.
A Tengeri népek támadásai (4)
A Tengeri népek, az akhájok, denyenek vezetésével támadtak az i.e. 1200-as (I. Koalíció i.e. 1208-ban), 1100-as években: Hatti, Ugarit -ez bosszú hadjárat lehetett- lerohanása után Amurrúban letelepednek, II. Koalíció i.e. 1175-ben, és megtámadják Egyiptomot, a Nílus-deltai csatában III. Ramszesz megállítja az inváziót. (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata). Ugarittól K-re volt az eblai sóbánya, É-ra az ezüst és rézbánya, az Amanus hegységben cédruserdők, Kilíkiában vasbányák. Amikor a Tengeri népek a hettitákat is elüldözik, a fém- és vastermelés hosszú időre megszűnik a Szíria környékén, majd a Kilíkiából érkezett akháj filiszteusok készítenek vasat i.e. 1175 után D-n, a hettitáktól tanultuk el a vas készítését. Ezután több száz évig hiányoznak a történelmi emlékek: " Sötét kor"-nak nevezik a korszakot. A következőkben áttekintjük a három szóba jövő terület hajóépítését: Ugaritét, Minószét és a Tengeri népekét, az akhájokét.
UGARIT (1, 6)
Ugarit, Arvad, Szimirra, Byblosz ás Avarisz i.e. 1600-tól hükszosz kikötők is voltak. Ugarit és Szimirra (kevésbé ismert) kikötő Ugarittól D-re, Nyugat-Szíria jelentős ókori települései. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra) A rendelkezésre álló ismeretek valószínűsítik a hükszoszok -és a föníciaiak- ugariti eredetét, azonos a vallásuk, az isteneik, a kultúrájuk, a föníciaiak átveszik az ugariti ábécét. Amurrú állam, az amoriták kikötője, fővárosa volt Arvad (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) .
Ugarit a 30 km-re D-n fekvő Szimirrával együtt az Egyiptomi Birodalom legészakibb adózó területe volt. A ciprusi réz szállításán és kereskedelmén -Eblával, Egyiptommal, a minósziakkal- gazdagodott meg. Aztán az i. e. 14. században elfoglalta a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték és arra, hogy hadsereget és hajókat biztosítson a hettitáknak. Ugarit i.e. 1400-as években volt a csúcsán, kereskedett a műkénéiekkel, minósziakkal, ciprusiakkal. Amikor a Tengeri népek megtámadták Anatóliát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét Adana környékén, továbbá a Dana szigeti kalózok üldözésére, és amikor Ciprus fellázadt, Alaszija lázadását a hettiták három hajócsatával büntetik, ugariti hajókat bérelnek. Végül Ugarit védtelen maradt és i. e.1200 körül felégették a Dana-szigeti danunák hét hajóval, nem építették újra. Utolsó királya i. e. 1188 és 1183 közötti levelezése szerint Ugarit ekkor még erős városállam: a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt korábban a három tengeri csatáját Alaszija (Ciprus) mellett. Az ugariti szállító hajók egyiptomi gabonát szállítottak a hettita Ura kikötőbe.
AZ UGARITI HAJÓÉPÍTÉS, A HOSSZANTI TARTÓK PROBLÉMÁJA
A kor második legnagyobb kikötője, az Ugarit város azonos nevű kikötője volt i.e. 1600-s évektől, a leírások szerint több, mint 100 hajó fért el, ami közel 100 sólyás kikötőt jelent. Az ugariti hajóépítés a minószi és az egyiptomi hajóépítéstől is különbözik- nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél-: fedélzettel, hamis keellel, de még gerinc nélküli hajókat építettek, azaz nem a keelre építették a kereszttartókat. Az Uluburun nevű roncs i.e. 1305-ből és egy egyiptomi falikép, i.e. 1500 körül ismeretes. Ezek felismerhetően ugariti hajók, az egyiptomi falikép és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs ad biztos információt. Az irodalom mind a kettőt föníciainak nevezi, helytelenül: a föníciai városok tengeri kereskedelme csak a Nílusi csata után, az i.e. 1100-as években kezdődőtt. A Tengeri népek támadásai után, az i.e. 1200 utáni kb. 400 évet "Sötét Kor"-nak nevezi az irodalom. A későbbi Fönícia jellemzői: öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge), fejlett ipar (ugariti eredetűek: textil- és bíborfestés, hajóépítés, üveg-, bronzkészítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek), Ugaritból átvett hangjelölő írás, 22 jel a mássalhangzókat jelölte, a görögök egészítik ki majd magánhangzókkal. Városaik: Szidon(700 évvel később), Büblosz, Türosz, (ami a legnevezetesebb közöttük, fallal körülvéve, a Tengeri népek nem tudják felgyújtani, i.e. 1300-tól a bíborkagyló kereskedelméről lehet tudni) és Arvad. Meghódítják a föníciai kikötőket az egyiptomiak, asszírok, hettiták, perzsák és a föníciai kikötők adót fizetnek, de túlélik.
Az ugariti Uluburun nevű szállítóhajó roncsa (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) réz és óningotokat (nyers öntvényeket) is tartalmazott i.e. 1305 -ben. Rakománya jellegzetes szíriai termékeket tartalma, ezért a hajó szerintünk Ugaritból Ny-ra tartott. Ugaritban - és a Tigris folyó és a Boszporusz szoros kötött- nem volt ónbánya. Gazdag városállamként ki tudta fizetni az árát, izotópos anyagvizsgálattal eldönthető, hogy melyik bányából származik az ón. I.e. 1300 előtti ónbánya keresendő. Az ibériai és livornói ónbányákat ekkor még nem ismerik.
A fél évezreddel korábbi ugaritiak egyik legfontosabb találmánya a hamis keel a hajó oldalra sodródását akadályozta meg oladal szélben: nem csak hátszélben, enyhe oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal. El lehetett hagyni az alsó vitorlarudat. A hamis keel egyenes irányban, azaz a kormányzott irányban tartja a hajót (ez a jelentése magyarul). A hamis keel szerepet kapott a hajó partra húzásakor is, védte a fenékpalánkokat és talán könnyebb is volt partra vontatni a hajót. Ki kellett kötni oldalra, a fedélzetre az árbocot, és megjelenik az árboc oldalmerevítő kötél. A korban éjszakára kihúzták a hajókat. A hajókat kikötőkben építették, sólyákon.
Az Ugaritból Egyiptomba érkező hükszoszok (az Ugarit, Szimirra, Arvad, Byblosz, a Deltában az Avarisz kikötőket használták) ismertetik meg Egyiptommal a hamis keelt. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html) A kor egyiptomi hajóinak összevetése is igazolja az állítást, azaz Hatsepszuth királynő punti expedíciójára vonatkozó képek.
I.e. 1600 körül a hükszoszok (amoriták-hurriták), és így az egyiptomiak is ismerték az ugariti hajózást, a bronzkészítésüket és harci szekereiket. Egyiptomban i.e.1500 -től égetnek faszenet, ami a rézérc, vasérc olvasztás feltétele. Az ugariti, szimirrai, arvadi kikötőkből indultak Bybloszba, Avariszba a hükszoszok. Ugariti-Jamhad-i és Levante-i amoriták-hurriták voltak. Az egyiptomiak 3:1 arányú hajókat, az ugaritiak a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, a Tengeri népek még keskenyebb és gyorsabb hajókat is.
Kikötői jelenet III. Tuthmószisz idejéből,Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete
(3, 47.o.), ugariti fedélzetes hajó és hamis keellel és gerinc nélkül (4)
A palánkok közötti szigetelés - Egyiptomban nádtörmelék- fedőléceinek is voltak hosszanti merevítő funkciói, először nézzük egy fedélzetes ó-egyiptomi hajó keresztmetszetét:
I.e. 2550 körüli egyiptomi csapolt, a Khufu temetési bárka keresztmetszete ( C. Ward rajza, B. Landström nyomán, 1972)
A hosszú palánkok csapolása és "varrása" hornyokba fűzött vékony kötelekkel jól láthatók és a kereszttartókra épített fedélzet tartói is. A palánkok illyesztéseit takaró fedőlécek neve szín (iszkába) léc. (Európában 4000 évvel később volt iszkába szög is, az iszkába szögekkel történő színléc-leszorítást, összeszerelést még akkor is "varrás"-nak nevezték, később lett "eszkábálás" a neve. A tömítés anyaga Európában moha volt, ami vízben megduzzadt.) Egyiptomban a tömítés anyaga papírusz nádtörmelék volt, a víz felöli oldalon papírusz zsinór, korábban pálmarost. Az iszkába lécekröl:
Középkori iszkába szög vasból (4)
Iszkába szög használata a középkorban (4)
Tekintsünk egy restaurált hajót belülről erős iszkába lécekkel, a hossztartók funkcióját is betöltik:
Restaurált varrott hajó (4)
A kötelek alatt, a tömítést leszorító színlécek keresztmetszete meglepően nagy, melyek átveszik a hossztartók funkcióját és ez a hajó hosszú-palánkos. A rövid, akácia palánkos hajóknál a palánkok hossza 1.04 m körül volt, amikor az szín (iszkába) lécek kevésnek bizonyulhattak, mert az egyiptomiak hosszanti tartókötelekkel is -a fedélzet felett- megerősítették a hajót.
Az áruval megrakott Ugarit-i Uluburun hajó, D-Anatólia partjánál süllyedt el az i.e. 1305 körül, értékes rakománnyal. A leletek alapján feltehetően körúton volt, sok kikötőt látogatott. Az Uluburun roncsra 45 méter mély tengerben találtak rá, és rakománya jó állapotban került elő. Arany és ezüst ékszerek, fűszerek, libanoni amforák; illatszer és vízálló festék agyagok készítéséhez használt terebinth gyanta, ében fa Egyiptomból, elefánt agyar, orrszarvú fog, strucctojás, borostyánkő és más egzotikus tárgyakat találtak. A rakomány igazi értékét a réz, üveg és ón öntecsek jelentették. A 354 átlagban 23 kilós ’oxhide’ (bőr alakú) és a 130 cipó alakú öntecs rezet tartalmazott, a szükséges mennyiségű 40 darab ón ingóttal, öntvénnyel együtt, egy hadsereg bronz fegyverekkel való felszereléséhez elég. (Egy öntecs súlya 20-30 kg körüli a korban, 5-6 literes agyag tégelyekben olvasztották Cipruson.)
A minószi vitorlás-evezős hajók építése
Elvi különbség van az egyiptomi hajókhoz viszonyítva, nincs az ugariti-egyiptomi keel és az orrtőke kecsesen magasított Krétán. A négyszögletű, két vitorlarudas vitorlával csak hátszélben lehet vitorlázni: evezős, 20 m -nél nem nagyobb minószi vitorlásokat látunk a freskón. Az árboc első rögzítő kötele (tarcskötél) elégséges, de a hátsó tartó kötélből valószínűleg több volt. A napsütés elleni ponyva szokatlan az egyiptomi kajüt szerű építményekhez illetve rudakra szerelt gyékényekhez viszonyítva. A hajó erősen ívelt alakja azt mutatja, hogy sok kereszttartóval szerelt fenékgerenda nélküli varrott, csapolt tengeri hajó. Nemcsak a halászat miatt - a halászhajókat valamiért másodlagos flottának tekintjük, pedig az ókori parti népek is főleg halon éltek- volt élénk tengeri hajózásuk a régi krétaiaknak, kereskedtek is (Ugaritban telepük volt, Ciprusra rézért jártak, Ugaritban a ciprusiaknak is volt telepük, és Egyiptommal kereskedtek), kalózkodtak, telepeket (Küthéra, Rodosz, Mélosz, Keosz szigeteken) alapítottak. Sorozatban gyártott minószi hajóknak nem sikerült a nyomára jutni, meredek fartőke, halfigura, oroszlános díszítés, kilépő deszka a jellemző. Nem gerinces hajók, ékorr, döfőorr nélkül, a kilépő deszkát halászatkor használták.
Freskó részlet raktárakkal, és jobb szélén a halászháló kezeléshez szükséges nevezetes kilépődeszka, a hajó tatját oroszlán díszíti (4)
Minószi hajó kilépő-deszkával (4)
A freskók minószi hajóin sehol nem látszik az egyiptomi hajók hosszanti merevítő kötél (a krétai múzeumi maketteken látszik egy ponyva tartó kötél), nem használták az egyiptomi hosszanti kötelet. A hükszosz kortól a szíriai tengeri hajókat "krétai hajónak" nevezik az egyiptomiak, az elnevezés oka nyitott kérdés, minószi hajó egyiptomi ábrázolása nem maradt fent.
TENGERI NÉPEK, AZ AKHÁJOK HAJÓÉPÍTÉSE
A tengeri népek legyőzését, a Nílusi csatát, III. Ramszesz (3) a Medinet Habu- i templom faliképén örökítette meg (https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples). A támadó népek neveit sok helyen említik a felíratok. Rejtvényfejtés jellegű a Tengeri népek két Koalíciójának és elhúzódó támadásainak története (kb. i.e. 1350–1170). A Földközi-tenger keleti medencéjében vándorló akháj katonák, csatlós népek, kalózok tömegei és a letelepülő menekültek zsoldosokká válnak. Pl. a Sherdenek, Tereshek, vagy a Tjekerek (utóbbiak valószínűleg trákok), denyenek (a Danunák Kilíkiából, https://en.wikipedia.org/wiki/Denyen). Több nép később a Ny-i medencében telepedett le, ezek az etruszkok (az Elbán és Etrruriában), korzikaiak, szicíliaiak, szardíniaiak. A Ny-i medence népeivel és a líbiaiakkal itt nem foglalkozunk.
Az egyiptomiak tengeri szállításra ugariti hajókat béreltek, de Bybloszból a cédrusrönköket maguk szállították "kerek" rövid palánkos szállító hajókkal, Puntba expedíciókat szerveztek a Vörös-tengeren, hasonló "kerek" hajókkal. A Földközi-tengeren azonban a ciprusi és lukkai, kilíkiai, Dana szigeti kalózok- vagy pl. az Égei-tengeri ábrázolásokon- hosszú, kisebb és keskeny, sokevezős hajókat használtak. Ezeknek nem volt külön nevük, e sokevezős hajók a gályák ősei. A tengeren mindenki mindenkivel csatázott, a relatíve nagy hajók védettek voltak, sok "matróz" volt rajtuk, de sok nagy rönk kellett a nagy és drága hajók építéséhez, csak a gazdag városállamok engedhették meg maguknak.
Egy vésett falikép, a Medinet Habu-i, III. Ramszesz fali vésete alapján lehet következtetni a hajók építésének módjára:
Vegyük észre, hogy a kacsa orrú és farú hajók két vége azonos. (Talán evezési irányt váltottak fordulás helyett.) (4)
A középen látható sok evezős hajó egy egyiptomi ékorrú hajó. A nílusi csatában -i.e. 1175 körül- III. Ramszesznek sikerült a parthoz szorítani a Tengeri népek hajóit és nyilakkal megölték őket. Az egyiptomi hajótól balra egy felborult -tudni lehet hogy a denyenek által épített- hajó látható, fel kell tenni, hogy felborították az egyiptomiak ezen a képen is jól látható középső döfő orros hajóval. A hajók ballaszt nélküliek, nem süllyedtek el, ezért nincsenek roncsok. Az egyiptomiak minden lehetséges méretű, fajta hajót bevetettek a leírások szerint, nagyon kétségbe esett helyzetben lehettek. Az egyiptomi faliképeken szokásos, hogy a nemzeti hova tartozást haj viselettel- pl. egy i.e. 3300-as elefántcsont nyelű késen a sumerokat hosszú hajjal- ábrázolták, jelölték. A Tengeri népek kacsa-fejes hajóit evezők nélkül ábrázolták, ez azt jelölheti, hogy nem tudták használni az evezőiket a támadók. A felfelé szélesedő hajviselet, kerek pajzs a filiszteusokra és a denyenekre is jellemző.
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1200 -ból (5)
Egy kis kitérő a döfőorr történetéről. Az elsőt nem III. Ramszesz építette. I. Amenhotep (i.e. 1525–1504) egyik sírjának felirata szerint (felirat szám KV39) 12 hadihajót építgettetett bronz döfőorral (raman), de az egyiptomi-angol fordítás hitelessége megkérdőjelezhető. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_maritime_history#Egypt) „I. Amenhotep kora békében telt el, egy núbiai hadjáratáról tudunk. Valószínűleg a Théba nyugati partján feltárt kézműves telep megalapítója. Szíria elleni támadásoknak semmi nyomuk. Egyiptom hatalma -úgy tűnik- egész az Eufráteszig terjedt.” ( Kákosy, 2. 134.o.)
A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a kikötőket, ahol építették a hajókat. A korban a hajókat, ha lehetett naponta kihúzták a homokos partokra valahol és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A a kikötőben lévő sólya két fallal elkerített partszakasz, -hogy ne töltse fel homokkal az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni többször, és kipróbálni: pl. hogy ereszt-e? 2016-ban publikálták azt a kikötőt, Anatóliától, Adanától D-re, a Dana szigeten volt, ahol i.e. 1200-as évekből találtak egy 276 sólyás kikötőt: a denyenek (danunák) tároló-kikötőjét találta meg Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész. A denyekről tudni lehet, hogy Adana alföldi és Ciprus-i teleppel rendelkező akháj kalózkodó nagy nép volt.
A DANA SZIGEI AKHÁJOK HAJÓÉPÍTÉSE
A Dana szigeten 276 sólyás denyen, danuna (Függelék) hajótárolót találtak. A denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállítóhajókat, kormányevezős, evezős-vitorlásokat építettek, egy méternél kisebb merüléssel, keel-el és false-keel-el (ami a keelt védő gerenda), legalább 12-15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Ennél kisebb hajókkal Egyiptomot megtámadni öngyilkosság. Tehát darabszámra sok, legalább 2x8, 2x10 evezős hajót építettek. A fenti csatakép alapján négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat (másként jelentős lenne az oldalra sodródás) építettek, árbockosárral. A meredek, függőleges egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott" hajókat építettek (Homérosznál is), tehát a legfontosabb jellemzők leolvashatók vagy kiszámíthatók.
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette fenékgerendás hajók vélt szerkezete (4)
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi ékorrnak, talpgerenda: a partra vontatásnál védte a hajó alját (4)
KÖVETKEZTETÉSEK
A Danuna név ismert írásos említése (az EA#151 számú) levélben található, amelyben Abímilki türoszi király Dnwn névvel tengeri emberek megjelenéséről tudósít. Ezzel körülbelül egykorú egy Thébában feltárt szobortalapzat, amin Mukanu (Mükéné), Vilusza (Trója) és Keftiu (Kréta) mellett Danaja is olvasható. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Danuna). A felíratok szerint a danunáknak is voltak, az egyiptomiak szekereihez hasonló harci szekerei. Denyen néven Homérosz említi az akhájokat. A denyeneket, danunákat legkorábban, először i.e. 1335-ben említik a hettiták.
Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) egy Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn) ókori állam. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsus-tól északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Másik városai, Tarsus, a Seyhan folyónál, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője.
A Dana szigettel szemben, -a tengerszoros 1.5-2 kilométer széles- a szárazföldön is vannak későbbi romok, egy római fürdő romjai is. A denyen kalózok a szoros forgalmát ellenőrizték, fontos hely volt -Rodosznál is a szoros, a lukkai kalózok miatt- a part menti hajózás korában. A Dana szigeten (Mersin-i Silifke járás) találtak egy nagy hajóépítő műhelyt, kora legnagyobb hajógyárának nevezik, a 274 sólyájával (slipway, írnak "iron spur"-ról is: azaz "ram"-ról, ami vas döfőorr, hajóorr ék, ami később kerülhetett a tengerfenékre, 35 m mélyre.) III. Ramszesz is: gabonát küld bérelt ugariti hajókkal a hettitáknak. III. Ramszesz feliratai szerint legyőzte a denyeneket és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigetet és a kikötőt is, ami nem történt meg. III. Ramszesz első személyben írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a trákokat, filiszteusokat...": fordítási hibára lehet gondolni, mert a szigetekről származó denyenek elpusztításáról van szó és a nílusi csatáról a szövegben. A Dana sziget (https://en.wikipedia.org/wiki/Dana_Island) messze É-n, Ciprus és Anatólia között fekszik. A 274 sólyát Hakan Öniz török régész ásta ki: a későbbi Új-Babilon-i korban neves lett a vas és a gabona szállítása, tehát nem pusztították el az egyiptomiak, ehhez túl messze volt.
A vaskészítő hettiták végnapjai: az ásatásokon feltárt leletek elemzése alapján kiderült, hogy az egykor Kilíkia néven ismert területen több, fejlett civilizáció is élt. Adana történelme több, mint 4000 éves. A várost több legendában és például a sumer Gilgamesben említik, i.e. 2700-as években. Adana történelme szorosan kapcsolódik Tarsus történelméhez; gyakran a két név keveredik, mivel ahogy a folyó medre változott, úgy változott a két város pozíciója is, iker városok. Egy hettita felirat szerint, melyet Hattuszaszban (Boğazköy) találtak meg: az első királyság, mely Adanát uralta, a Kizzuvatna királyság volt, mely hettita védelem alatt állt i.e. 1335-ben. A felirat szerint a város lakóit pedig danuna néven nevezték. A legenda szerint Uránosz két fia, Adanus és Sarus a Seyhan folyó mellett építették Adana városát. A danuna népet a tengeri népek közt is olvasható denyenek törzsével azonosítják.
I.e. 1190 körül a Tengeri népek Ugarittal együtt sok városállamot pusztítanak el É-n: Hattuszaszt, Kúe Királyságot a danunák, a denyenek. I.e. 1180 körül Ugaritot. II. Szuppiluliumasz hettita király, a hettiták utolsó ismert királya. Ismeretlen körülmények között követte a trónon. Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, Alaszija elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak. Alaszija lázadását II. Szuppiluliumasz három hajócsatával (ezek az első tengeri csaták a Földközi-tengeren), majd szárazföldi ütközetekben verte le. A hettita hajóhad Ugarit segítségével jött létre, ugariti hajókat béreltek. Ugarit utolsó uralkodója, III. Hammurapi közreműködött az egyiptomi kereskedelemben is. II. Ramszesz, Merenptah idejéből bizonyíték van a hettita-egyiptomi szerződés betartásáról: Egyiptom gabonát szállíttatott az éhező Hattuszaszanak. Az éhínség okáról nincs adat. Hatti számára Ugarit hajói szállítottak, majd szárazföldi úton szállítottak tovább, Urából Terhuntasszaszba (talán ide költöztek, menekültek Hattuszazsból a hettiták? Van a környéken vasbánya itt is).
A Sherdenek már ui.e. 1350.ben az Amarna levelekben feltűnnek Büblosznál, és II. Ramszesz seregében zsoldosként szolgálnak a kádeshi csatában, és szerepelnek az i.e. 1170-1180 közötti Medinet Habu-i faliképen jellegzetes 80-90 cm hosszú bronz kardokkal, szarvval díszített sisakokkal. A Pelesetek, Homérosznál pelasgiánok -mint az akhájok ellenfelei is- úgy szerepelnek, akik Krétát is lerohanják. Tjeker (trákok), Peleset, Denen, Weshesh, Lukka (a Rodos-i szoros kalózai, az ugari uralkodó támadja őket a hajó flottájával, ami utűna eltűnoik a Dana szigetnél) és Shekelesh népneveket említenek. Merneptah idején a lukkaiak és a libiaiak i.e. 1208 körül támadják meg a Ny-i Deltát nagy sereggel, a fáraó győzelmével végződik e támadás.(Ez még nem a Nílus-deltai csata.)
Hatti megszűnt létezni az i. e. 12. század második negyedében, mindenképp i. e. 1180 után, mert III. Hammurapi legalább egy évtizedig uralkodott. Nem tudjuk, hogy II. Szuppiluliumaszt végül eltemették-e? A hettita történelem legnagyobb rejtélye következett be uralkodása végén: Hattuszaszt egyik napról a másikra kiürítették, elhagyták és felgyújtották. A város nem ostrom során pusztult el, hanem lakói egyszerűen otthagyták és ismeretlen helyre, ismeretlen irányba távoztak. A döntésük oka ismeretlen. Ezzel ért véget a Hettita Birodalom története. Helyét hettita-hurrita fejedelemségek vették át. Ugarit környékén és Anatóliában a phrügök, lüdök."