HAJÓK TÖRTÉNETE: ELSŐ TENGERI CSATÁK A FÖLDKÖZI-TENGEREN
(2019 Január)
ABSTRACT
Első ismert tengeri csaták a Földközi-tengeren az i.e. 1200-as években voltak. Az i. e. 1300-as években a hideg és szárazra fordult az időjárás a Peloponnészoszon, Anatóliában és a Hettita Birodalomban, gabonahiányt okozott. Az akhájok túlnépesedtek, terjeszkedtek É-n a Fekete-tenger felé is, csatáztak, ezek egyike volt a Trója-i háború i.e. 1230 körül, aminek az egyik oka az volt, hogy a trójaiak akadlyozták az akhájok gabonaszállítását. Az akháj törzsek terjeszkedése a D-Anatóliai parti, részben gabonatermelő területek felé és Ciprus, később Szíria, Egyiptom felé is folyamatos volt D-Keleten. Az akhájok a líbiaiakkal szövetkeztek és megtámadták Egyiptomot. (Tengeri népek I. Koalíciója i.e. 1207-ben, a zsidó törzsek kb. ekkor indulnak el a Deltából.) D-Anatóliában a Ciprus-i akhájok a hettitákkal vívták az első tengeri csatákat a Földközi-tengeren és tovább hódítottak a K-i medencében, felégetik Ugarit város, az Ugarit-i kikötő elfoglalása, majd a Tengeri népek megtámadják Egyiptomot a Nílus-Delta-i csatában és a Dzsáhi csatában. (Tengeri népek II. Koalíciója i.e. 1177 körül, a Nílus-Deltai csata i.e. 1175-ben volt, a zsidó törzsek kb. ekkor érkeznek meg a Nébó hegy környékére, Mózest a hagyomány szerint e hegyen temették el.) A Nílus-Delta-i csatákban a győztes egyiptomiak rászorították a kisebb hajókkal rendelkező Tengeri-népeket a partra, ahonnan nyilakkal lőtték őket. A keskeny hajókat az egyiptomiak az ékorros hajóikkal felborították. III. Ramszesz letelepítette a krétai akhájokat Dzsáhi környékén, belőlük lettek a későbbi vaskészítő filiszteusok. / HISTORY OF SHIPS: FIRST NAVAL BATTLES IN THE MEDITERRANEAN: The first known naval battles in the Mediterranean were in the 1200s BC. In the 1300s BC, the cold and dry weather in the Peloponnese, Anatolia and the Hittite Empire caused grain shortages. The Achaeans overpopulated, expanded north to the Black Sea, fought battles, one of which was the Trojan War around 1230 BC, a reasons was that the Trojans were obstructing the Achaeans' grain supply. The expansion of the Achaian tribes towards the coastal areas of D-Anatolia, some of which were grain producing, and towards Cyprus and later Syria and Egypt, was continuous in the D-East. The Achaians allied with the Libyans and attacked Egypt (1st Coalition of Sea Peoples in 1207 BC, the Jewish tribes leaving the Delta around this time.) In D-Anatolia, the Achaeans of Cyprus fought the first naval battles with the Hittites in the Mediterranean and continued their conquest of the K-basin, burning the city of Ugarit, capturing the port of Ugarit, and then the Sea Peoples attacked Egypt in the Battle of the Nile-Delta and the Battle of Djahi. (The 2nd Coalition of the Sea Peoples was fought around 1177 BC, the Battle of the Nile Delta was fought in 1175 BC, the Jewish tribes arrive in the area around Mount Nebo around this time, Moses is traditionally buried on this mountain.) In the Battle of the Nile Delta, the victorious Egyptians forced the Sea Peoples with their smaller ships ashore, from where they shot them with arrows. The narrow ships were capsized by the Egyptians with their narrow boats. Ramses III settled the Achaeans of Crete near Djahi, who later became the famous iron-making Philistines.
BEVEZETÉS
A korban -az élelem és a víz utánpótlás miatt is-, minden éjszakára ki kellett kötniük, ez homokos partszakaszon történt, ahol partra húzták és szárították a folytonosan szivárgó hajókat. Általában két taktika volt az ellenséges hajókkal szemben: az arcvonal széthúzása (majd az ellenség megkerülése után a csáklyázás következett) vagy a legnagyobb hajó letördelte az ellenség evezőit. A következő érkező hajók -a hajóorron lévő ékkel, a döfőorral- meglékelték a már mozgásképtelen hajót. Ezek ellen úgy tudtak védekezni, hogy sündisznó állásban körbe álltak.
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1175 -ből (5)
A döfőorr vagy ékorr (rostrumlat, raman) először a Nílus-deltai csatában látható i.e. 1175-ben (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/223-az-okori-egyiptom-nagy-csatai.html?layout=blog&Itemid=101). A döfőorr előtt a tengeri csaták vagy a kikötők megtámadását jelentették, amihez meg kellett találni a kikötőt, ahol sűrű nyílzápor várta a hívatlan hajókat, vagy a tengeren keresték az ellenfelet, majd egymást kerülgették az evezős hajók (3), hogy le tudják tördelni egymás evezőit. A mozgásképtelen hajóknak már semmi esélye sem volt, de sérülés esetén nem süllyedtek el, a ballaszt hiánya miatt. Sokkal később a rómaiak - akik a tengeri csatákban eleinte igen gyengék voltak-, úgy alakították szárazföldivé a csatákat, hogy az íjászoknak kis bástyákat és ejthető csapóhidakat (corvuslat) építettek a fedélzeti katonáknak. A csapóhíd végén alul egy nagy tüske volt, ami a hidat az ellenséges hajóra ejtve összekapcsolta a két hajót és a hídon megrohamozták a hajót. Az első ékorr méretes - mintegy 0.5 m2 keresztmetszetű- gerenda volt, amivel vagy felborították az ellenséges evezős hajót, vagy beszakították az oldalát, ha gyenge volt a kormányosa. Az ékorr ellen a fedélzet magasságában erős, ívelt gerendákkal vették körbe a hajó orrát később, Szicíliában találták ki.
Két neves kikötő -nem is eredménytelen- ostromának leírása fennmaradt, az első Homérosz Trójája, i.e. 1230 körül, a másik Ugarité, i.e. 1180 körül, az utóbbit utolsó királyának levele alapján ismerjük. Avarisz kikötőjét a a Nílus-Deltában az első hükszosz uralkodó újjá építette és fallal vette körül (1, 128,129.o.), erődöt épített, amit majd i.e. 1551 körül I. Jahmesz fáraó három évig ostromolt. A hükszoszok kikötői É-n Ugarit, Szimirra, D-en Arwad, Büblosz (az ókori története folyamán egyiptomi fennhatóságúak voltak, III. Thotmesz i.e. 1450 körül elfoglalta őket a tengeren is) voltak, beveszik, felégetik őket a Tengeri népek i.e. 1200 körül. Bübloszban tették hajókra az egyiptomiak a cédrusrönköket, már kb. i.e. 3000-től telepeknek, favágóknak vannak tárgyi emlékei. Tengeren kb. 500 km-re van a Deltától. I.e. 2000-től az egyiptomiaknak vannak nyomaik Ugaritban is (szobrok, ékszerek, sztélék).
A hettita agyagtáblák szerint a hettiták -ugariti bérelt hajókkal- három tengeri csatában elfoglalják Ciprus szigetét i.e. 1220 körül az akhájoktól, a kutatók néha ezt tekintik az első tengeri csatának. Ciprus el- vagy visszafoglalásának a hátterében az akháj terjeszkedés (i.e. 1450 körül foglalták el Krétát a minósziaktól), gyarmatosítás fedezhető fel, ami a Tengeri népek vándorlásának legfontosabb részfolyamata. Ciprus környékén az akhájokat bizonyíthatóan danunáknak, denyeneknek és még sok más néven nevezik. Megtalálták a kikötőjüket a Dana szigeten, D-Anatóliában, Kilíkiában. Az utolsó tárgyalt csata a Nílus-Delta-i csata, i.e. 1175-ben, III. Ramszesz fáraó vívta meg győztesen a Tengeri népekkel szemben.
A trójai háború (i.e. 1230 körül) hajóépítéséről (és az i.e. 1175-ős Nílus-Delta-i csata, azaz III. Ramszesz hajóiról) viszonylag sokat lehet tudni, ezért a trójai háború hajóinak építéséből indulunk ki. Kevés és bizonytalan az Égei tenger hajóépítésére vonatkozó információ.
Az akhájok terjeszkedése D-Anatóliában i.e. 1300 körül: Első sorban tengeren történt sok hajóval. Az egyik ok, ami kiváltotta ki a Tengeri népek elindulását, az akhájok túlnépesedése. É- i irányban a trákokat, ezen belül Tróját támadják i.e 1200 körül, K-n Krétát, Ciprust. Az i. e. 12. században ógörög bevándorlók özönlöttek Ny-ról és Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére Lukkába és itt a mai Antalya várostól keletre letelepedtek, amely ezután Pamphülia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. (Négy nagy város is kialakult a régióban: Perga, Sillyon, Aszpendosz és Side.) Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori akháj állam. A szárazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól (Tarsustól) északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője. A hettiták ide szállíttattak gabonát Egyiptomból az ugaritiakkal. (I.e. 1209-ben Merneptah fáraó Egyiptomból (2, 167.o.) ugariti hajókkal Ura városba, és II. Ramszesz idején 450 tonna gabonát szállíttattak.)
A TRÓJAI CSATA HÁTTERE, I.E. 1230 KÖRÜL
A Trója-i csata a legismertebb tengeri csata és a trójai faló igen nagy valószínűséggel hajó volt. A Homéroszi leírás alapján (I.e. 1230 után, 10 évig tartott. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA) az akhájok és szövetségeseik meglepően sokan voltak. A tengeren támadtak több mint 1000 hajóval. Nem ez az első tengeri csata a Földközi-tengeren, hanem a ciprusi csaták i.e. 1220 körül. Az évszámokban mindig lehet néhány év pontatlanság. Akkor kell óvatosnak lenni, amikor közeli események ok-okozati kapcsolatban lehetnek.
"A mükénéi szövetség összesen 1013 darab, egyenként körülbelül 30–50 evezős hajója nagyjából 40 000 harcosra enged következtetni, ami a trójai háború korában hatalmas szám. Ez a hadsereg olyan logisztikai problémák elé állította volna a görög sereget, amit nehéz volt megoldani, feltehetően túlbecsült érték (Trója környékén vetettek-arattak az akhájok): a boiótiaiak negyven, az orkhomenosziak harminc, a phókisziak negyven, a lokrisziak negyven, az euboiaiak negyven, az athéniak ötven hajóval képviseltették magukat. Aiasz tizenkét, Diomédész nyolcvan, Agamemnón száz, Menelaosz hatvan, a pyloszi Nesztór negyven, Agapénór hét, Amphimakhosz negyven, Megész negyven, Odüsszeusz tizenkét, Thoasz negyven, Idomeneusz negyven, Tlépolemosz kilenc, Nireuszhárom, Pheidipposz és Antiphosz harminc, Akhilleuszötven, Próteszilaosz negyven, Eumélosz tizenegy, Philoktétész hét, Guneusz huszonkét, Podaleiriosz és Makhaón harminc, Eurüpülosz negyven, Polüpoitész harminc hajóval, Prothoosz negyven hajóval érkezett."
"Összesen ezertizenhárom hajó volt, negyvenhárom vezér és harminc csapattest." (Wikipedia.) Sajnos Homérosz a törzsek neveit nem sorolja fel hasonló részletességgel a forrásanyagban. A korban nem nemzetiségek, hanem városállamok és azok uralkodói szerint különböztették meg az területeket. Területüket Homérosz a görög szárazföldre, a görög szigetekre, Krétára, Rodoszra és a környező szigetekre teszi. Az akhájokat a mükénéiekkel azonosítják, akik csak az 12. század végi mindent leromboló dór invázió idején gyengülnek meg.Fontos, hogy Homérosz a görögöket hol achaioi, hol danaoi néven említi (http://www.c3.hu/~klio/klio992/klio037.html). Az akhájok megnevezése danaoszok, danunák, denyenek alakban is előfordul. Egyiptomi és hettita, ugariti forrásokból ismerjük a koalíciót alkotó népeket: az akhájok törzsei és líbiaiak vezették a szövetséget. Egyiptomi szövegemlékek megerősítik, hogy a danaoi név már a bronzkorban is használatos volt: a XII. század elejéről való Medinet Habu feliratokban szó esik egy, a tenger közepén fekvő szigetekről (Dana szigetről, Ciprustól É-ra, és Cipruson is éltek akhájok, mert elfoglalták) való danuna nevű népről és ugyanitt szerepel egy ekwesh nevű nép (és a Tengeri népek I. Koalíciójában a líbiaiakkal i.e. 1207 körül), melyet egyes kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa néppel is azonosítanak, akik a Homérosznál olvasható Achaioinak, ezek is az akhájoknak felelnek meg. Az Ahhiyawa királyság földrajzi elhelyezkedése: Anatólia nyugati részén magában foglalta Milawanda-Milétoszt is, ami a bronz korban mükénéi település volt, tehát az ahhiyawa és danaya nevek ugyanazt a népet jelölik.
(Megjegyzés: "A pyloszi palota a Homérosz által is leírt Nesztor palotája Ny-Görög-országban- palota hatalmas, több emeletes épületek együttese volt, az i.e. 13. században épült, i.e. 1200 után a mükénéi kultúra többi városával együtt lerombolták. Központi része a freskókkal gazdagon díszített központi megaron terem, melyből gazdasági helyiségekbe, várószobákba, királyi és királynői hálószobákba vezettek folyosók. A palotát sok kisebb épület is körül vette: gyűléshelyek, raktárak, templomok, kézművesek műhelyei. Gazdag elefántcsont- és ezüst leletanyag került elő, továbbá több ezer írásos tábla, ezek segítségével fejtették meg a lineáris-B írást: igazolták, hogy a mükénéi kultúra népe az első bevándorolt akháj törzsek közül került ki." Wikipedia. Pyloszban találták a legtöbb ásatási leletet a mükénéiekről.)
A trójaiak a Márvány-tengeren kalózkodtak és akadályozták a Fekete-tengeri irányú kereskedelmet, a görög telepek létesítését és kapcsolatát a görög városállamokkal. A görög panteon (vallás és mitológia isteneinek összessége) kb. fele trák eredetű, bár nem tartják a görögöket és a trákokat közvetlen rokon népeknek. A trójai háborút tekinthetjük az akhájok belháborújának, első sorban Trója városállam ostroma jellemző: Trójának volt kikötője, amit az akhájok több mint ezer hajóval megtámadtak. Tengeri csatáról, a trójai hajókról (egy részüket elmenekíthették) és azok megsemmisítéséről nem maradt fent leírás, a kilenc évig tartó Trója-i háborút nem tekintik a kutatók valamiért tengeri csatának. Elgondolkodtató, hogy mi lett a trójaiak Márvány-tengeri és Fekete-tengeri hajóival? Megjegyzés: "az eredeti homéroszi szövegben a „hüpposz” kifejezés szerepel, ami görögül lovat jelent, de itt egy hajófajtát jelöl, ami egy Hippus nevű hajóépítő mester munkája volt. A falovat illetően a kétségek már a következő évszázadban is felmerültek, ma már átértelmezhetetlennek látszik a probléma. Trója kilenc évig tartó ostroma miatt a Trója kikötőjét befalazták a város felé. Amikor a görögök elvonultak és a kikötőben hagytak a parton egy hajót, a figyelmeztetések ellenére a trójaiak rést vágtak a város falain, hogy be tudják vontatni a hajót, és ezzel meg is pecsételték sorsukat. (https://www.origo.hu/tudomany/20210520-trojai-falo.html) Megj.: A görögök vesztettek később azért tengeri csatát, mert az összes hajójuk a parton volt, nem volt idejük vízre húzni, a korban a hajók partra húzása napi feladat volt.
A trákok népei talán még többen voltak, mint az akhájok Hérodotosz szerint. Dardánia ókori város volt a róla elnevezett Dardanelláktól délre, a közeli Szamothraké és Leszbosz szigeteken is találtak trák nyomokat. A nyugati Dardánia a Balkán félsziget közepén található, Trákiában, ez a terület az i.e 1500 körüli ónbányászatáról nevezetes.)
A trákok a Márvány-tengertől (Propontis) és a Trák-tengertől (Mare Thracicum) É-ra éltek, Trója kikötője a Hellespontus szorosban volt (4)
A dardánok a Márvány-tengertől D-re, a Trák-tengertől K-re éltek Vilusza, Ijalanda környékén (4)
Trója kikötőjét a Karamenderes folyó feltöltötte (https://en.wikipedia.org/wiki/Karamenderes_River), a tengerszoros neve Dardanellák (https://en.wikipedia.org/wiki/Dardanelles), melynek hossza 70 km, szélessége 1200 és 6000 méter között váltakozik. Átlagos mélysége 55 méter, legmélyebb pontja 82 méter. (WIKIPÉDIA)
Trója kikötőjéről nem lehet tudni semmit, egy folyó feltöltötte, pedig érdekes lenne tudni, hogy hány sólyás kikötője volt. Ma sok kilométerre fekszik a folyó partján fekvő Canakkle nevű tengeri kikötőtől, amely felügyeli a Dardanellák tengeri szorost. A kikötő koráról sejteni lehet, hogy sokkal korábbi Trója története alapján: „ Trója I – V.: Az első várost az időszámításunk előtti harmadik évezredben alapították. A bronzkorban virágzó kereskedőváros lehetett, pozíciójából adódóan felügyelni tudta a Dardanellákat, melyen keresztül kellett mennie minden, az Égei-tengerről a Fekete-tenger felé tartó hajónak.Trója VI.: Minden bizonnyal földrengés áldozata lett, i. e. 1300 körül. Egy nyílhegyen kívül semmi mást nem találtak ebben a rétegben.Trója VIIa-val jelölt rétegét, melyet az ásatásokon talált edények vizsgálata alapján az i. e. 13. század közepére, illetve végére datálnak, tartják Homérosz Trójájának. Úgy tűnik, háború pusztította el, és tűzvész nyomait is kimutatták. ... a későbbi kutatások megtalálták a város többi részét is. Egyes régészek feltételezik, hogy Trója VII/a lehetett Homérosz Trójája. Vannak olyan feltételezések, melyek szerint Trója VI-ot Wilušának is nevezték, amelyet hettita szövegek említenek… Az akhájok ..valószínűleg a mai Karamenderes folyó torkolatánál vertek tábort. Trója városa egy dombon feküdt. A mai maradványok mintegy tizenöt kilométerre fekszenek a tengerparttól, de a Szkamadrosz torkolata háromezer évvel ezelőtt körülbelül öt kilométerrel bentebb feküdt, és egy olyan öbölbe folyt, amely azóta feltöltődött hordalékkal. A legújabb kutatások megmutatták, milyen is volt a korabeli Trója partvidéke, bizonyítva, hogy Homérosz leírása hiteles... Trójában a Hettita Birodalom uralkodói Trójában még követséget is tartottak fenn. A trójai háború valószínűleg nem volt más, mint egy, a mükénéi görögök (akhájok) által megszervezett ostromháború Trója ellen, melynek célja a trójai kereskedelmi hegemónia megtörése volt. Az „Iliasz”-ban közölt események annyiban igazak, hogy a trójai ostromban feltehetően az akkori görög világ minden jelentős, a mükénéi uralkodócsaláddal szoros kapcsolatban álló városkirályság (Théba, Pülosz, Milétosz stb.) részt vett. A Boghazköyben talált, mintegy 26 000, legnagyobbrészt hettita nyelvű agyagtábla többsége azonban még nincs lefordítva, így elképzelhető, hogy a trójai háborúról, amely a Hisarlik dombon egymásra épült történeti rétegekből a „VIIa” sorszámú Tróját pusztította el, még újabb tényeket fogunk megtudni. A mai napig Berlinben, az Elő-ázsiai Régészeti Múzeumban őrzött, hettita nyelvű agyagtábla, amely feltehetően i. e. 1210 és 1190 között készülhetett," Lehetséges, hogy: "A trójai háború ideje alatt a görögök tengeri blokáddal akadályozták meg, hogy az európai oldalon és Lemnoszon élő trójaiak Trója segítségére siessenek. Mikor Trója elesett az európai oldalon élők északra menekültek és Itáliában telepedtek le; később etruszkok néven ismerték őket." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3ja )
A krétai akhájok, az egyiptomi uralkodó, III. Ramszesz engedélyével letelepedtek a Holt-tengertől Ny-ra , valószínűleg Dzsáhi környékén. és magukkal hozzák a vas ismeretét. Ők a későbbi filiszteusok. Lényeges, hogy az akhájok, a denyenek is ismerik a vas készítését, Anatóliából.
Akháj vértezet a mükénéi korból (4)
A TRÓJAI CSATA HAJÓÉPÍTÉSE
I.e. 1200 körüli karvelpalánkos (nincsenek átfedésben a palánkok) Égei-tengeri hajóépítés: az oldalpalánkokból csapokkal építették fel a kagyló alakú hajótestet,vékony kötelekkel rögzítették, "varrták" össze a palánkokat és a kereszttartókat, ezt nevezik karvelpalánkos "varrott", csapos hajóépítésnek, a hossztartók sokszor a hajó külső oldalaira kerültek, a kereszttartók belülre. A hajókat előre kiásott parti sólyákon, rámpákon építették, fatámaszokra, bakokra, melyekről a tengerre lehetett vontatni a megépített hajót. (Egyiptomban Imhotem, Dzsószer fáraó hajóépítő műhelyének vezetője, vizierje sorozatban gyártotta a két könyök, 1.04 méteres rövid palánkos hajókat, i.e. 2650 körül Memphiszben. Az egyiptomi rövid palánkos hajók fedélzetének szilárdságát egy jellegzetes, hosszanti merevítő kötél is biztosította, de a rövid- és hosszú palánkos hajók belső szerkezete hasonló. A hosszú, fenékpalánkos, általában temetési hajókat, -pl. a Hufu hajót, a legismertebb temetési hajót- libanoni cédrusból építették és bybloszi hajónak is nevezték Egyiptomban.)
Homérosz szerint nyílt, homokos partszakaszon történt a partraszállás Trójánál, az evezős-vitorlás hajókat partra húzták. A korban a sólyákkal épült műhelyeket nevezték kikötőknek, ezek hajóépítő kikötők voltak, a ki- és berakodó rakpartok neve több helyen kárum volt, ahol raktárak is voltak, ezekből a kikötőkből kevés volt. A tengeri fahajók egy evezősorosok, a leggyakoribbnak 15 m körüli hosszúsága lehetett, két kormányevezővel, a hajók szélessége 4:1 és 3:1 arány körüli és legalább 2 x 12 evezős hajók. "Gömbölyű" hajóknak nevezik a nagyobb szállító hajókat, ezek is négyszögletes vitorlával épültek. A hajótest hamar kiszélesedik, a lapos fenekű hajótestre utólag tettek külső gerendát, a hamis keelt. Az árbocon két ejtőkötélen egyetlen, fekvő alakú, négyszögletes vitorla volt. Voltak az árbocnak oldalfeszítő kötelei és árbockosara is. Homérosz szerint a görögöknek érdekükben állt kilenc év után gyorsan befejezni a háborút, mert a hajóépítmények „varratai” már kezdtek rossz állapotba kerülni. A későbbi írók és fordítók azt gondolták, hogy a varratok a vitorlákra vonatkoznak.
Az Odüsszeia későbbi, majdnem kétszer nagyobb hajói kb. negyven evezősek. A Trója-i csata hajói íves tatjukról, keskeny fedélzetükről (ebből alakul ki majd a 2x25 evezős, konkáv orrú, rostrumos -döfőorros-, híres és gyors gálya) felismerhető hajók, egy kép, modell képe:
)
A Tengeri Népek között vezető szerepet játszó akhájok hajójának modellje, i.e. 1200 körül, a trójai csata nagy hajóinak modellje, fenékgerendás, talpgerendás (false keeles) hajó (4)
A flották navigálásról: a part mentén hajóztak, ismerték a mélység-mérést. A kor Egei-tengeri navigálási módszereire vonatkozóan ld.https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/50-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html. Az akháj hajók jellegzetes orrdísze madárfej. A korban a flották önellátók, a szárazföldi hadsereg utánpótlása bonyolult volt- pl. az egyiptomi logisztikát ismerjük a Kadesh-i csata esetén, ahol előre szállították a vizet és elásták-: a trójai akhájok kilenc évig szántottak, vetettek, arattak.
Vannak utalások arra, hogy miután haza tértek az akháj hajók, mindjárt tovább is indultak, a ez ellenfél hajói üldözve K-re, Ciprus felé (vagy Ny-ra, van aki szerint ez az etruszkok eredete). A történelemben sokszor előfordult, hogy egy hosszú csata után a hadviselt katonák nem széledtek szét, és nem is tudnak beilleszkedni: folytatták a megszokott életmódot, pl. a nomád habiruk Amurrúban, akik a korábbi hükszoszok, zsoldosok, majd útonállók lettek.
Az ugariti hajóépítés - szíriai hajók: Égei-tengeri, akháj roncs nem ismert a korból. Egyetlen értékelhető hajóroncs ismert az időszakból, i.e. 1305-ből és értékes, nehéz rakománnyal: az ugariti Uluburun (egy D-Anatóliai tengeri fok neve) nevű hajó roncsa. A szíriai ugariti hajóépítés különbözik az egyiptomi hajóépítéstől, nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél a fedélzet felett. Egy egyiptomi falikép ismeretes még az ugariti hajókról, i.e. 1500 körül, ld alul. Ez az egyiptomi falikép és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs biztos információ. Az irodalom mind a kettőt föníciainak nevezi, helytelenül: a föníciai városok csak az i.e. 1100-as években kezdtek el kereskedni. A későbbi Fönícia civilizációs jellemzői is ugariti eredetűek: a Baál vallás, öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj), fejlett ipar (kvarcüveg-fújás, textilfestés, hajóépítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek, bíborcsiga festék), az Ugaritból átvett hangjelölő írás, 22 jel a mássalhangzókat jelölte, a görögök egészítik ki majd magánhangzókkal. A föníciaiak kikötő-városai: Büblosz, Türosz (Tyre), Sidon, É-n az Amurru-i Arvad. Meghódítják a föníciai kikötőket az egyiptomiak, asszírok, hettiták, perzsák, és a kikötők adót fizetnek nekik. A Tengeri népek csak Tyrét nem gyújtják fel, de már i.e. 1350-ben támadják. Tyre a -Byblosz után- a legrégebbi, és a leggyorsabban fejlődik a Nílusi csata után, mert nagy a mezőgazdasági területe. Ugaritot is elpusztítják i.e. 1180 körül az akhájok.
Az ugariti Uluburun nevű szállítóhajó roncsa (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) réz-, üveg- és óningótokat(nyers öntvényeket) és 130 gyantával töltött amforát is tartalmazott, szíriai árukat. Ugarit i.e. 1300 körül K-n a legnagyobb fémműves és kereskedelmi központ volt (6, 82-88.o.). A szállított áruk alapján Egyiptomban is járhatott. Az Uluburun roncsra 45 méter mély tengerben találtak rá és rakománya jó állapotban került elő. Arany és ezüst ékszerek, fűszerek, libanoni amforák; illatszer készítéshez használt terebinth gyanta, ében fa Egyiptomból, elefánt agyar, orrszarvú fog, strucctojás, borostyánkő és más egzotikus tárgyakat találtak. A rakomány igazi értékét a réz, üveg és ón öntecsek jelentették. A 354 átlagban 23 kilós ’oxhide’ (bőr alakú) és a 130 cipó alakú öntecs rezet tartalmazott, a szükséges mennyiségű 40 ón ingottal, önteccsel együtt, egy hadsereg bronz fegyverekkel való felszereléséhez elég. (Egy öntecs súlya 20-30 kg körüli a korban, 5-6 literes agyag tégelyekben olvasztották a rezet pl. Cipruson, e korban ónlelőhely a Balkánon, a Ny-i Dardániában volt.) Gazdag városállamként ki tudta fizetni az ón árát, izotópos anyagvizsgálattal eldönthető lenne, hogy melyik bányából származik az ón.
Ugariti hajóroncs alapján készült rekonstrukciók (Wikipedia)
Az ugaritiak legfontosabb találmánya a hamis keel - egy hosszanti gerenda a hajó alján- a hajó oldalra sodródását akadályozta meg: nem csak hátszélben, enyhe oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal. A hamis keel egyenes irányban (a kormányzott irányban) tartja a hajót (ez a jelentése magyarul) és szerepet kapott a hajó partra húzásakor is, védte a fenékpalánkokat és könnyebb volt partra vontatni a hajót. A korban éjszakára homokos partokra húzták ki a hajókat. A kikötőkben sólyák voltak, itt építették a hajókat. Ugaritban elhagyták az alsó vitorlarudat az i.e 1500-s években, oldalszélben is lehetett vitorlázni a keeles hajókkal. Oldalszélben ki kellett kötni oldalra a fedélzettartó gerendákra az árbocot, megjelenik az árboc oldalmerevítő kötél. Az egyiptomiak 3:1 arányú hajókat, mások a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, az Égei-tengeri eredetű Tengeri népek és a kalózok keskeny és gyors hajókat.
Korábban az Ugarit-i eredetű hükszoszok (Ugarit, Szimirra, Arvad, Byblosz, és a Deltában Avarisz kikötőket használták a hükszoszok) ismertetik meg Egyiptommal is a hamis keelt, Avarisz kikötőjét elfoglalják a Nílus-Deltában. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html), ez volt a fővárosuk.I.e. 1600 körül a hükszoszok (amoriták-hurriták), és így az egyiptomiak is, ismerték az ugariti hajózást, a bronzukat és a harci szekereket is. Egyiptomban i.e.1500 körüli időktől égetnek faszenet, ami a rézérc és a vasérc olvasztás feltétele. Fémek olvasztása korábban is történt, fújtatókkal.
Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): az ugariti hajó palánkok közötti hosszanti merevítéssel, hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
CIPRUSI CSATÁK: AZ ELSŐ TENGERI CSATÁK A FÖLDKÖZI-TENGEREN
Kilíkia Kizzuwatna néven, Ugaritnál volt a Hazzi hegy, a Baál vallás szent hegye, tőle D-re az amorita Amurrú állam, és Ciprus Alasiya néven Ny-n(4)
A ciprusi csaták háttere: az akhájok megtámadták D-Anatóliát, elfoglalták, majd betelepedtek, a helyi népeket felszorították a partról a hegyekbe az i.e. 1300-as években. Az első csaták kb. i.e.1230 ill.i.e. 1220 között történhettek, IV. Tudhalijas (1240-1220) idején, az időpontban van kb. 10 év a bizonytalanság. A Hettita Birodalomi.e. 1190 körül esett szét, (https://en.wikipedia.org/wiki/Suppiluliuma_II ). Cipruson i.e. 1200 körül már az akhájok uralkodtak, hét királyságot hoztak létre Cipruson. Bronz és vas fegyvereik voltak, a hettitáktól tanulták el a vaskészítését.
A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, Ugarittól béreltek hajókat. Ugaritnak nagy, száz (közel 150) sólyás kikötője volt, Ugarit gazdag palotaváros azonos nevű kikötővel, távolsági tengeri csere-kereskedelemmel Krétával, Egyiptommal, a Balkánnal (1,2,6). Korának tengeri kereskedelmi nagyhatalma. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.). Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona miatt, amiből Peloponnészoszon mindig kevés volt. Az akhájok legnagyobb, több mint 200 sólyás kikötője egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt Ura közelében, 2016-os ásatási eredmény.
IV. Tudhalijas király (1240-1220) még szorgalmasan építkezik (a templomnegyed utcáin burkolás és csatornázás nyomait fedezték fel Hattuszaszban, az egész várost a fellegvárhoz hasonló erődítés vette körül, díszes, nagy kapukkal). A denyenek a tengeri szigeteken is éltek -amit Ciprusra is lehet érteni- a feljegyzések szerint. A z ugaritiak, hettiták nem is tudták, hogy hol és melyik szigeteken keressék az akhájokat. (Ciprusról, Krétáról, Rodószról és a Dana szigetről tudunk.). Az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő denyeneket. Az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és Kilíkiában is, támadták a hettiták ugariti hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.) Kb. 30 évvel később az akháj-danunák Ugaritot is elfoglalják. I.e. 1175-iben a Nílus-deltai és Dzsáhy-i csatákban vereséget szenvedtek III. Ramszesztől.
A Ciprus-i csatákat tekintjük az első ismert tengeri csatáknak a Földközi-tengeren. Úgy történtek, hogy a hajók egymást kerülgették és megpróbálták a másik hajók evezőit letörni. Előbb-utóbb össze is ütköztek és ekkor összetörtek, de nem süllyedtek el. Sokkal később a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). A sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a sólyás kikötőkbe visszavontatták javítani. Tartósan használható tengeri hajót építeni kevesen tudtak, csak a gazdag városállamok, a hajózás a partok mentén történt általában: a " tengeri fok"-ok (a görögöknél Akrotiri) között, a tapasztalt hajósok a már nem látható fokok felé kormányoztak a kormányevezőkkel.
A Ciprusi és Kilíkia-i akhájokat denyeneknek, danunáknak nevezi az irodalom a Dana sziget (Ura város közelében) után. A DNy-Anatólia-i Lukkában lévő telepeikről kalózkodtak is. Kilíkiában a mítoszok Nyugat-Anatólia és a görög szárazföld felől érkező telepesekre, krétai akháj bevándorlókra utalnak (ők voltak a filiszteusok ősei is). I.e. 1190-re a Hettita Birodalom szétesik, végül eltűnik: a központi irányítást belső ellentétek gyengítették meg, több hettita írás említ egy Assuwa nevű, anatóliai városokból álló hettita ellenes szövetséget is mükénéi-akháj részvétellel. I.e. 1180 körül felégetik Ugaritot, a szárazföld belsejébe Karkemishig jutnak, meghódítják Levantét, Kánaánt, Tyre kivételével. A Nagy palotagazdaságok igen gyors összeomlásának egyik oka egy új kard lehet: a bronz kardokat és a khopesh-t ekkor válthatta fel a kétélű, később rómainak nevezett vasból, korábban bronzból készített kard:
É-Európai gyűjteményekről egy áttekintő kép, a jobb alsó képen az Athéni Archeológiai Múzeum bronz kardjai láthatóak (https://www.tf.uni-kiel.de/matwis/amat/iss/kap_b/backbone/rb_1_2.html)
Egyiptomi kard (khopesh), Tutanhamon sírjából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon, https://en.wikipedia.org/wiki/Khopesh), Ugariti hükszosz eredetű, ide a sumer Lagash-ból került (https://en.wikipedia.org/wiki/Hyksos), az Ugarittal szomszédos bronzgyártó Eblában volt a sumerek és ugaritiak sóbányája.
A sumer eredetű egyiptomi kard (khopesh) elterjedt az ókori Egyiptom egész felségterületén (2), Kis-Ázsiában É-n Szíriában lehet az eredete. Csak a hajlított felső részt élezték. A bronzművességet és a harci szekereket az egyiptomiak az i.e. 1600-s években a szíriai ugariti eredetű hükszoszoktól ismerték meg, addig Egyiptomban nem ismerték a kereket. (Továbbá a reflexíjat, függőleges szövőszéket, bíborfestéket, lantot, a keelt, ami egy fontos hajóalkatrész, Ugarit a hajóépítés - a keel- történetében jelentős kikötőváros). A ciprusi réz (ami szulfidos érc, új technológiát igényelt, pirítani, oxiddá alakítani kellett az első lépésben, valószínűleg ekkor jelenik meg a faszén használata. A vas olvadáspontja 1535 fok C, a rézé 1083 fok C, óné 232 fok C, a vasolvasztáshoz faszén szükséges, a réz többszöri melegítéssel olvasztható.) szerszámkészítésre, kard készítésére alkalmatlan, lágy fém. A bronzkészítéshez ón szükséges, a korban hiánycikk, a föníciaiak i.e. 1100 körül Gades (Cádíz, Ibéria) környékén találnak.
A másik ok: a tartós hideg aszály miatt gabona hiány volt. I.e. 1209-ben Merneptah fáraó Egyiptomból (2, 167.o.) ugariti hajókkal Ura városba, II. Ramszesz idején 450 tonna gabonát szállíttattak az írások szerint. (https://books.google.hu/books?id=av7q4N8Ib6sC&pg=RA1-PA119&lpg=RA1-PA119&dq=III.+Ramses+grain+Ura&source=bl&ots=fOwUd9nm30&sig=TTkhz47rQ0AdFbMMauW1xEbP_qM&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwj32a7u5L3fAhVIFiwKHZQ3D4YQ6AEwCXoECAUQAQ#v=onepage&q=III.%20Ramses%20grain%20Ura&f=false) Ura annak a folyóvölgynek a deltájában található (a korban a teherhordó ösvények a folyókat követték), aminek a forrásvidékén egy új főváros, Tarhuntassa feküdt a vasbányáival, egy kis Dana nevű sziget közelében, ahol az akhájok kb. 200 sólyás kikötője volt.)
A kor Földközi-tengeri vaskészítőinek, a hettitáknak a vasbányái a DK-Anatóliában, Kilíkiában, Adana városától ÉNy-ra, a Taurusz hegységben és a főváros, Hattuszasz környékén É-n voltak, Nyugat- és Délnyugat-Anatóliában a akháj királyságok (Vilusza, Lukka, Millavanda, Ahhijava, stb) a jelentősebbek. 13. században A kovakő és arzénbronz balták - ezekkel könnyű gerendákat hasítani- mellett megjelentek a vasfejszék, melyek használatánál hatékonyabb, de jobban gyengíti a faagyagot a sok rost átvágásával, a minószi kétélű bronzbárd is anatóliai eredetű. A Hettita Birodalom két részre szakadt, egy második főváros, Tarhuntassa és egy újabb királyság jött létre D-n a Taurusz hegység vasbányáinál, erős hurrita befolyással. Az ekkor még gazdag a Hettita Birodalom, gabonatermelésének öntözését majdnem harminc darab gát biztosítja. IV. Tudhalijas (1240-1220) király kilenc gátat épített, kőből és agyagból, egy ma is működik. A gátépítés csökkenő csapadék mennyiséget jelez. Adanát és mellette Tarsus, Ura (fontos kikötő) városokat, a körülötte lévő feltöltődött bő vizű alföldet sorozatosan támadták az akhájok. Adána és Tarsus helye a történelem során a folyó medre szerint változott, Ura helyén ma mocsár, madár rezervátum van, de a korban erős mezőgazdasága volt (6, 83.o.). A hettitáknak erős hadserege, három személyes nehéz harci szekerei (a mükénéi harci szekerek két személyesek és fele súlyúak), vas fegyverekkel felszerelt katonái voltak. De tengeri flottájuk nem volt: szárazföldön támadtak, bérelték az ugariti flottát, az akhájok pedig - a denyenek, danunák - elhajóztak a tengeren, amihez sok hajóra volt szükségük. A kikötőjüket 2016 -ban találták meg Dana szigetén.
Vasbányák Anatóliában és a Holt-tengernél i.e. 1200 körül (4)
UGARIT ELPUSZTÍTÁSA
A Dana szigetet az akháj eredetű danunáról, denyenekről nevezték el, (https://en.wikipedia.org/wiki/Denyen), már az Amarna levelekben is említik a népet, ők az egyiptomiaknál az egyik legtöbbször említett "Tengeri nép". A sziget helye: 2.5 km-re a parttól (36°11′N 33°46′E, DK-Török ország, 10 km-re DNy-ra a mai Göksu folyó deltájában volt Ura városa (https://rsis.ramsar.org/ris/657). Ura közelében, a Dana szigetnél volt az akhájok- danunák hajóépítő kikötője 274 sólyával, 2016-ban egy török régész, Hakan Öniz ásta ki és azonosította a denyenek kikötőjeként. (http://www.hurriyetdailynews.com/huge-ancient-shipyard-unearthed-on-turkeys-dana-island-105120) . A szigeten az épített sólyákat a hajók tárolására és javítására használták, mert a sziget hegyes, sziklás és nincs rajta hajóépítésre alkalmas fa. A hegyről jól lehetett ellenőrizni a szoros hajóforgalmát. A kutató szerint a létesítmény valószínűleg a világon a legrégebbi hajógyár, amelynek eddig 274 kikötőhelyét azonosították. (https://orientalista.hu/blog-post/tobb-ezer-evvel-ezelotti-hajogyar-romjaira-bukkantak-del-torokorszagban/) Az egyiptomi gabonaszállítmányok útvonala a Nílus-Deltából a part mentén, Ugarit mellett a Dana szigetnél vezetett Urába, másrészt Ugarit Ny-i irányú kereskedelmi útvonalai átvezetettek az akhájok-danunák tengeri felségterületén. A part menti hajóút keresztezte a Ciprust és D-Anatóliát összekötő É-D irányú akháj tengeri utat is, amikor Ciprus az akhájoké volt. Lehetséges, hogy hettita megbízásból az ugari flotta Ciprus megtámadásával e gabonaszállítmány Ura-i tengeri útját biztosította**,Tarsusnál a szárazföldön pedig harci szekerekkel pedig a katonaságuk fedezte. Az ugariti hajók ekkor már több száz éve járnak rézért Ciprusra (6).
Ugarit városán és az azonos nevű kikötőjén a danuna-akhájok kegyetlenül megbosszulták a támadásokat: felégették Ugaritot hét hajóval, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. A támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us".
Tehát i.e. 1188 és 1180 között hét hajó felégette a védtelen Ugaritot, miközben a hadserege és harci szekerei Hatti-ban (Kilíkia, K-Anatóliában, Ugarittól ÉNy-ra) voltak, a flottája pedig Lukkában (Ny-Anatólia) volt. A flotta visszatérőben Lukkából, a Dana szigetnél - a part menti hajózás a jellemző a korra- eltűnt vagy tovább üldözték Tyre-ig. Így hét hajóval - ami kétszáz embernél nem volt több- fel tudták gyújtani a védtelen Ugaritot: a kikötőt és az Akropoliszát is. A legerősebb tengeri flottája a korban talán Ugaritnak volt, a hét hajó támadása csak az ugariti flotta védelme nélkül volt lehetséges. A megmaradt ugaritiakról és hajóikról annyit lehet tudni, hogy a hirtelen felemelkedő Föníciai városokban feltűnik az ugariti ábécé, az ugariti eredetű Hazzi hegyi Baál vallás, a réz- és üvegkészítés és a tengeri szállító hajók építése, az ugariti bíborkagylós festés (1, 147.o.) saját előzmények nélkül.
Az i.e. 1175-ös Nílusi csatában és dzsáhi csatában III. Ramszesz, a Medinet Habu-i feliratai szerint legyőzte a danunákat és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigete(ke)t és a kikötőt is. III. Ramszesz első személyben csak azt írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a tjekkereket, peleseteket" (trákokat, filiszteusokat, a II. Koalíció népei a Nílusi csatában). A szigetekről származó denyenek és más népek megsemmisítéséről szól az írás, nem a Dana sziget és Ciprus sziget megsemmisítéséről.
Ugarit után a tengeri városállamokat is a denyenek-danunák felgyújtják, Tyre kivételével. A szárazföldön Karekemish-t is félig lerombolják, az Akropolisza megmarad. Útban a Nílus Delta felé megtelepednek Amurrúban, a Szimirra, Arvad kikötőket felgyújtják. Az akháj törzsek katonái családjaikat is magukkal hozták. Harci szekereik, lovaik is voltak. Ökör vontatta kordéikon hozták az asszonyaikat és a gyermekeket. Szimirra közepes méretű kikötő volt, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra) Nyugat-Szíria jelentős ókori települése 30 km-re délre Ugarittól, Ugarit, Arvad, Szimirra, Byblosz ás Avarisz i.e. 1600-tól hükszosz kikötők is voltak korábban. A rendelkezésre álló ismeretek valószínűsítik a föníciaiak ugariti eredetét, mert azonos a vallásuk, az isteneik, a Hazzi-hegyi Baál kultusz (6, 70.o.), a kultúrájuk, átveszik az ugariti ábécét.) Amurrú állam (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) kikötője volt Arvad, lakossága amorita, kisebb részben lótenyésztő hurrita és habiru. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években jön létre az Amurrú Állam, rövid tengerparttal. Délről Egyiptom, III. Thotmesz, Keletről a hurrita Mittani állam, É-ról a hettiták szorongatják.
III. Ramszesznek (i.e. 1187–1157) három egymást követő inváziós kísérletet is vissza kellett vernie (2, 168.o.), az elsőt a líbiaiak ellen, a támadók ebben az esetben különböző líbiai törzsek voltak. Ezt követően a fáraó K-en, Saruhennél erődöket építtetett az É-ról, a szárazföldön érkezők denyenek, danunák ellen, i.e. 1175 körül a dzsáhi csatában le is győzi őket. Ebben az időben telepedhettek le a zsidó törzsek a Holt-tengernél, a tengeri csata pedig a Nílus-Deltánál volt.A Tengeri népek harmadik nagy támadása nem közismert: A Harris papírusz beszámolója (Kákosy László, 1, 169.o.): III. Ramszesz uralkodásának 11. évében (i.e. 1171) a líbiaiak meghódították a Ny-i Nílus part városait is, Memphisz környékét sok évre. III. Ramszesz legyőzi őket véres csatában és nagy zsákmányt ejt. A Tengeri népek és a líbiai hadifoglyokból táborokat alakít ki, harcosaikat III. Ramszesz besorolja az egyiptomi hadseregbe. Korábban Ekhnaton és II. Ramszesz fáraók is (mint a rómaiak a germánokat) alkalmaztak a foglyokat a seregekben. Hosszú távon igen veszélyes politika - Karthágó a zsoldosok és az intenzív római hajóépítés következtében pusztult el-: a líbiaiak később átveszik a hatalmat Egyiptomban. I.e 1207 -ben, az ekwesh nevű néppel szövetkezve, melyet a kutatók a hettita szövegekből már ismert ahhiyawa, azaz görög akháj néppel azonosítanak. A zsoldos hadseregek kimerítették Egyiptom, Karthágó és Róma erőforrásait: a birodalmak meggyengültek és elbuktak.
NÍLUS-DELTAI CSATA
A tengeri ütközet i.e. 1175-ben a Delta K-i oldalán történt, pontos helyét nem ismerjük.Théba-i halotti templomában, Medinet Habuban írja III. Ramszesz, hogy a tengeri népek lerohanták Lukkát, Kilíkiát, Karkemist, Ciprust és a kikötőiket, városaikat lerombolták. Írja, hogyan verte meg őket tengeri csatában, nem engedte őket partra szállni a Nílus-deltában (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata). Megadja a Tengeri népek törzsi neveit, ami ugyanaz, mint Merneptah fáraó listája. A nagy pusztulást az akhájoknak és a danaoszoknak (danunáknak) tulajdonítja, akik korábban már megdöntötték az évezred egyik legjelentősebb mediterrán nagyhatalmát, a Hettita Birodalmat, továbbá Ugaritot is felégették.
"Tengeri népek" mozgásai (4)
Medinet Habu templom, III. Ramszesz faliképe:
Vegyük észre, hogy a madárfejű orrú és végű hajók két vége azonos díszítésű, kiképzésű. (Csatában evezési irányt váltottak fordulás helyett?) (4)
A középen látható egy sok evezős hajó egyiptomi hajó orrgerendával, döfőorral. A Nílus-i csatában -i.e. 1175 körül- III. Ramszesznek sikerült az orrgerendás hajókkal a parthoz szorítani vagy felborítani a Tengeri népek hajóit, a partról és a hajókról nyíl záporral megölték a Tengeri népek hajósait. A képen az egyiptomi hajótól balra egy felborult -tudni lehet hogy a denyenek, danunák által épített- hajó látható, felborította a képen is jól látható döfő orros hajó. A hajók ballaszt nélküliek, nem süllyedtek el, ezért nincsenek roncsok a korból. Az egyiptomiak minden lehetséges méretű, fajta hajót bevetettek a leírások szerint, nagyon kétségbe esett helyzetben lehettek. Az egyiptomi fali képeken szokásos, hogy a nemzeti hova tartozást azonos viselettel, haj viselettel- pl. egy i.e. 3300-as elefántcsont nyelű késen a sumerokat hosszú hajjal- ábrázolták, jelölték. A Tengeri népek madár fejes hajóit evezők nélkül ábrázolták, ez azt jelöli talán, hogy nem tudták használni az evezőiket a támadók. Biztos, hogy evezős hajók voltak, a vitorla a korban csak segéd eszköz. A felfelé szélesedő hajviselet, kerek pajzs a filiszteusokat és a denyeket is jelöli.
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1200 -ból (5)
Egy kis kitérő a döfőorr történetéről. Az elsőt III. Ramszesz építette. I. Amenhotep (1525–1504 BC) sírjának egyik felirata szerint (felirat szám KV39) 12 hadihajót építtetett döfőorral (raman)?
( A K39 fordítása angolra kitaláció!: A K39-ben ilyen n incs: https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_maritime_history#Egypt. )
A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a kikötőket is, ahol építették a hajókat. A korban a hajókat naponta kihúzták naponta a homokos partokra, véletlenszerű helyeken is és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A hajók építésére alkalmas sólya két fallal elkerített partszakasz a hajók építéséhez, -hogy ne töltse fel homokkal az árapály-, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni. Pl. a Dana szigeten, ahol i.e. 1200-as évekből van egy 274 sólyás kikötő: a denyenek (danunák) kikötőjét találta meg Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész. A harmadik kikötő féleség a kárum -Cipruson is találtak, az óasszír út idejéből származik az elnevezés, ilyen nevű birodalom nem létezett-, ki- és berakodásra alkalmas rakpart, raktárakkal.
A kor második legnagyobb, Ugarit város azonos nevű kikötője a leírások szerint több mint 100 sólyás volt. A Dana szigeti kikötő 274 sólya sorozatban készített, denyen hadihajógyártást jelent. Halászhajók építéséhez nem építettek sólyákat és a szigeten nincs alkalmas fa és egész erdőket kellett volna a hajók építéséhez szállítani. Igen valószínű, hogy itt a hajókat építették, javították, a homokos part hiányában tárolták, mert különösen télen, novembertől áprilisig nem is hajóztak.
A fenti csatakép bal oldalán, középen egy felfordult denyen hajó látható. A korban nem építettek ballaszttal még hajót, ezért nem süllyedtek el. A ballaszt -a hajók aljára rakott kövekből állt- problémája megér egy kis kitérőt. Az ugaritiak, majd a föníciaiak építenek fedélzettel áruszállító "kerek" hajókat. A fedélzeten szállított súlyos áruk rontják a hajók stabilitását, amit a korban az egy méternél kisebb merülés biztosított, tehát dereglye szerűek voltak. Az evezős hajókra soha nem raktak szívesen felesleges terheket, mert az evezősök munkáját nehezítették. Későbbi korokban a hajók felépítményei miatt a merülés nőtt és így szükség lett a ballasztra, először a római időkben a nagy gabonaszállító hajókon használták. A ballaszt hiányának egy további fontos következménye, hogy a tömítetlenség miatt a szivárgó hajók nem süllyedtek el, lebegtek és javíthatók voltak. Ez az oka annak, hogy a korból nincsenek roncsok.
A denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállítóhajókat, kormányevezős, evezős-vitorlásokat építettek, egy méter alatti merüléssel, keel-el, kb. 12-15 méter hosszú hajókat. A kalózoknak kis és gyors hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Tehát darabszámra sok, 2x8 esetleg 2x12 evezős hajót építettek. A fenti csatakép alapján négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket a nyilaktól. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat (másként jelentős lenne az oldalra sodródás) építettek, árbockosarakkal. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott", csapos hajókat építettek (Homérosznál is).
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette fenékgerendás (nem hajógerinc!) hajók vélt szerkezete (4)
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható fenékgerenda hosszabbítás talpgerenda, false keel, a hajó partra vontatásánál védte a hajó alját (4)