The Mehen (2900-2600BC, https://en.wikipedia.org/wiki/Mehen_(game), or Snake or the Serpent Egyptian board game)

Mehen táblajáték i.e. 2700 körül

Mehen játéktábla, kettőnél többen is játszhatták, anyaga kék fajansz i.e. 2700, Abydos, Egyiptom (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/118-az-egyiptomi-kek-fajansz-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101)

Mehen guriga kinagyítva

Mehen fajansz játéktábla és oroszlános figurái, és a meneh gurigák

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-táblája, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek, vagy kígyó-, szerpentinjátéknak neveztek. (The Mehen: 2900-2600BC, https://en.wikipedia.org/wiki/Mehen_(game) )  A játékot az egységes egyiptomi birodalom kialakulásának idején játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott. Sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Ennél többet nem is tudunk a fáraóról. 

A játéktábla egy feltekeredett kígyót ábrázol, amely téglalap alakú mezőkre van osztva. Több olyan táblát is találtak, amelyeken különböző számú szegmens van, megkülönböztető jelek vagy díszítés nélkül. Cipruson és Levanteban a játékok mélyedésekből álló spirál alakúak, néha a középső vagy a külső mélyedések nagyobb méretükkel megkülönböztetve, itt is változó számú mélyedés található. A változatosság arra utal, hogy a szegmensek száma nem volt fontos a játék szempontjából. A régészeti bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a játékot oroszlán vagy oroszlán alakú játékfigurákkal játszották, három vagy akár hat darabból álló készletekben, valamint néhány kis gömbökkel (golyókkal vagy golyókkal).

A játék célja: a mancala játékok célja több követ foglyul ejteni, mint az ellenfél; néha azonban az a cél, hogy az ellenfél ne tudjon lépni vagy az, hogy a játékos saját oldala üres legyen. Minden játéklépés úgy kezdődik, hogy a játékos kiválaszt egy magokat tartalmazó lyukat, amelyből vetni fog. A választási lehetőség gyakran a játékos oldalán lévő lyukakra korlátozódik. Egyes játékoknál csak egy bizonyos minimális magszámot meghaladó lyukat lehet választani. A vetés során a táblán körbe haladva minden lyukba elhelyez a játékos egy-egy magot: ezért nevezik vetésnek, mert minden lyukba pontosan egy mag kerül, ami a vetés folyamatára hasonlít. 

Játék:lényege az elfogás: játékosok elfoghatnak magokat attól függően, hogy melyik lyukban végződik a vetés. Az elfogás feltételei, és hogy mi történik az elfogott magokkal, nagyon változó. Jellemzően egy adott számú magot tartalmazó lyukban vagy egy adott konfigurációval átellenben lévő lyukban kell befejezni a vetést. Egy másik gyakori elfogási szabály az, hogy akkor fogja el egy játékos valamely lyuk tartalmát, ha az abban lévő magok száma meghalad egy korlátot. Egyes mancala játékokban lyukakat is el lehet fogni. Ekkor a játék végén a lyukat elfogott játékos kapja annak tartalmát."  

A Kalaha, Mancala, Boa, Oware, németül babjáték vagy kőjáték néven is ismert stratégiai játék két személyre, a Mancala típusú játékok családjába tartozik. Az egyiptomiak és az asszírok is játszották, később az arabok, kirgízek, és sok helyen Afrikában hasonló formákban. A régészek által felfedezett legrégebbi játékokat i.e. 1000 előtt készítették. A játék nagyon egyszerű szabályai ellenére - babot vagy gyöngyszerű köveket raknak üregekbe, és onnan szállítják őket - a Kalaha számos taktikai lehetőséget kínál. 

 

 

Kirgíz mancala játéktábla

 

 

 

 

Malajziai mancala játéktábla

 

 

  Libériai mancala játéktábla (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mancala)

Példa: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mancala)

 

Vetés előtt:

Az első lyukból való vetés után:

---

Vetés az első lyukból

2018 őszén az oroszországi Vyborg várában végzett ásatások során egy rég elfeledett középkori játéktáblát tártak fel, amelyet egy agyagtégla felületébe véstek. A lelet a viszonylag friss, 16. századból származik, az általa ábrázolt játékot már i. e. 1400-ban játszották, amikor a Kurna templomát építő egyiptomi munkások egy Morris-táblát véstek egy tetőfedő lapra. A mai dámához hasonlóan a Nine Men's Morris_an -ban az ellenfelek egy rácsszerű játékmezőn irányították a kilenc "emberből" álló seregüket, amelyet egy-egy játékfigura képviselt. Egy malom vagy három emberből álló sor felállítása lehetővé tette a játékos számára, hogy elfogja az ellenfél egyik bábuját. Aki először nem tudott malmot építeni, azaz aki először vesztette el az összes emberét kivéve kettőt, az elveszítette a mérkőzést. A játék alternatív változatai szerint minden játékosnak 3, 6 vagy 10,12 bábúból álló arzenálra volt szüksége. A Nine Men's Morrisra számos példát találtak Görögországban, Norvégiában, Írországban, Franciaországban, Németországban, Angliában és a világ más országaiban. A játék különösen népszerű volt a középkori Európában, és még Shakespeare Szentivánéji álom című művében is említést kapott.

 

XII SCRIPTA (12 vonal, Ludus Duodecim Scriptorum, https://en.wikipedia.org/wiki/Ludus_duodecim_scriptorum )

 

 

Ludus duodecim scriptorum ( Wikipédia) XII scripta tábla az epheszoszi múzeumban

 

 

 

Római kori tábla a 2. századból, Aphrodisiasból

A Ludus duodecim scriptorum vagy XII scripta a Római Birodalom idején népszerű társasjáték volt. A név fordítása "tizenkét jelölés játéka", valószínűleg a legtöbb fennmaradt táblán található három, egyenként 12 jelölésből álló sorra utal. A tabula játékot ennek a játéknak a leszármazottjának tartják, és mindkettő táblás játék, akárcsak a modern backgammon. Felvetődött, hogy a XII scripta rokonságban áll az egyiptomi senet játékkal, de egyesek ezt kétségesnek tartják, mivel a táblák megjelenése és a kockák használata közötti  hasonlóságoktól eltekintve nincs ismert bizonyíték a játékok kapcsolatára, és a legutolsó ismert klasszikus senet tábla több mint fél évezreddel idősebb, mint a legkorábbi ismert XII scripta tábla.

A konkrét játékmenetről nagyon kevés információ maradt fenn. A játékot három kockával játszották, és minden játékosnak 15 bábuja volt. A bábuk mozgásának lehetséges útvonalát egy lehetséges "kezdő tábla" sugalta, amelyen betűkkel jelölt mezők voltak. A játék legkorábbi ismert említése Ovidius Ars Amatoria (A szerelem művészete) című művében található (i. e. 1 és i. sz. 8 között íródott). A játék egy ősi példányát a dél-törökországi Kibyra régészeti lelőhelyen tárták fel. 

 

OSTÁBLA, BACKGAMON (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ost%C3%A1bla)

Az ostábla az egyik tagja annak a táblajátékcsaládnak, amelyet jellegzetes, 24 háromszögből álló táblán játszanak 2×15 koronggal és dobókockával. Az ostábla rokonai - a teljesség igénye nélkül - a Görögországban játszott tavli, a török tavla, az izraeli shesh-besh, az orosz nardi, az amerikai acey-deucey, a francia tric-trac. Angol nyelvterületen Backgammon néven ismert. Az ostábla-felszerelés egy táblából, két különböző színű, 15-15 korongot tartalmazó bábukészletből, két pár dobókockából, két dobópohárból és egy duplázó kockából áll. Az ostábla sztochasztikus játék, vagyis a játéknak van véletlen eleme (a kocka), taktikai játék és stratégiai játék.

A játék során az ellenfelek egymással szemben haladva valamennyi korongjukat saját szedőterületükre viszik, ezután pedig korongjaikat leszedik a tábláról. A játék győztese az, aki elsőként viszi le valamennyi korongját, vagy az, akinek a tétemelését követően az ellenfél feladja a játékot. Az ostáblát ketten játsszák egy 24 mezőből álló táblán 15-15 koronggal. Az egyes mezőket a háromszögek jelzik, ezeken lépdelnek a korongok a kockadobásnak megfelelően. A játékosok a táblán körbe viszik a korongjaikat, egymásnak ellentétes irányban, és az győz, aki előbb szedi ki a tábláról a bábuit.

A bábuk minden játék elején az ábrán látható módon helyezkednek el, ez a kezdőfelállás:

 

 

Kezdőállás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ost%C3%A1bla)

 

Fekete az óramutató járásával ellentétesen haladva (nyilak) megpróbálja valamennyi bábuját a házába vinni (1-től 6-os mezők – bekarikázva). Ezzel éppen ellentétesen halad piros, ugyanazzal a céllal mint fekete. Piros háza tehát fekete házával szemben helyezkedik el (19-től 24-es mező).

 

 

Lépések (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ost%C3%A1bla)

 

Minden lépést kockadobás előz meg: a játékos két kockával dob, a dobott értékeket pedig lelépi. Ha pl. 6-4-et dobott, akkor hat mezőt és négy mezőt kell lépnie. Ezt többféleképpen is megteheti.

Lépéslehetőségek: Lelépheti ugyanazzal a bábuval mindkét értéket (görbe nyilak), két különböző bábuval két különböző helyre (szaggatott nyilak), vagy két különböző bábuval ugyanarra a helyre (egyenes nyilak). Egyszóval tetszés szerint léphet, mindössze egyetlen szabályt kell figyelembe venni: nem léphet olyan mezőre, ahol az ellenfélnek egynél több bábuja van.

Különleges dobások a dupla dobások (1-1, 2-2, 3-3, 4-4, 5-5, 6-6): ilyenkor mindkét kocka értékét kétszer kell lelépni (tehát összesen négy 1-est dupla egyes esetén, négy 2-est dupla kettes esetén stb.).

Ha fekete olyan mezőre lép, ahol pirosnak egyetlen korongja van, akkor pirost kiüti és a kiütött bábu a sorompóra kerül.

 

Ütés: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ost%C3%A1bla)

 

 

Ütés: Ha fekete mondjuk 3-1-et dob és kiüti piros bábuját (görbe nyíl), akkor piros a sorompóra kerül (szaggatott nyíl) és mindaddig nem léphet a többi bábujával, amíg vissza nem tér fekete házának valamely mezőjére. Visszatérni egy szabályos lépéssel lehet, tehát a fekete házának hat mezője közül eleve csak oda lehetséges, amit a fekete még nem foglalt el legalább két bábuval (bekeretezve).

Ha egy játékos valamennyi bábuja a házában tartózkodik, elkezdheti kivinni korongjait a tábláról. Kipakolás: Az ábrán látható, hogy eddig mindkét játékos három-három bábut vitt le. fekete 6-5-öt dobott, amivel a hatos és az ötös mezőről levisz egy-egy bábut. A győztes az lesz, aki előbb viszi ki valamennyi korongját.

Pontszámítás: Az ostáblát győzelmi pontért játsszák. A sima győzelem, vagyis amikor az egyik játékos valamennyi bábuját levitte a tábláról, ellenfele pedig legalább egy korongját kivitte, 1 pontot ér. Ha a vesztes játékos még nem vitt ki bábut a tábláról, a győztes játékos két pontot nyer, az ilyen győzelmet gammonnak hívják. Ha egy játékos úgy kap ki, hogy nem pakolt ki bábut és az ellenfél otthonában vagy a sorompón korongja maradt, úgy ellenfele három pontot ír, ezt hívják backgammonnak. Duplajáték: Az ostáblát (és ebben különbözik összes táblajáték rokonától) a bábujáték mellett a duplázási játék bonyolultabbá teszi. A duplázási játék hatása az eredményre jelentősebb a bábujátéknál, a duplázási stratégia pedig lényegesen összetettebb és nehezebben megtanulható, mint a bábujáték.

 

SAKK (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_sakk_t%C3%B6rt%C3%A9nete)

A sakkjátékot két játékos játssza egymás ellen a négyzet alakú, nyolc sorra és nyolc oszlopra felosztott sakktáblán, 2x16, összesen 32 bábuval. A két játékos bábui határozottan eltérő színűek. A színek elnevezése világos, illetve sötét. A játékosok felváltva lépnek, és mindkettőnek az a célja, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályok szerint bemattolják (azaz megtámadják, mégpedig úgy, hogy a támadást ne tudja elhárítani, eredete 6. századi indiai, perzsa hadijáték. A sakktáblák és a figurák sokféle anyagból készülhetnek. A jobb minőségűek a fából készült figurák, de vannak üvegből, csontból és fémből készült táblák és figurák is, napjainkban a legelterjedtebb a műanyag sakk-készlet.

 

Középkori sakkozók (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_sakk_t%C3%B6rt%C3%A9nete)

 

GO (https://hu.wikipedia.org/wiki/Go_(j%C3%A1t%C3%A9k)) 

A go egy kínai eredetű, körülbelül négyezer éves táblajáték. A go két játékos által játszható játék, mely viszonylag egyszerű szabályrendszere ellenére stratégiai lehetőségekben gazdag. A két játékos felváltva helyezi a táblára fekete és fehér köveit egy 19×19 mezős táblán (kezdők gyakran játszanak kisebb, 9×9 és 13×13-as táblákon). A játék célja, hogy a játékosok egyike nagyobb területet foglaljon el (kerítsen körbe) köveivel, mint az ellenfele. A már táblára helyezett kövek nem mozdíthatóak el, kivéve, ha elfogják azt. A játék végén az elfoglalt területeket és elkapott köveket számolják össze, hogy kiderüljön, ki szerzett több pontot. A játékot fel lehet adni, ekkor értelemszerűen a másik játékos győz. A go az ősi Kínából származik. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a játék korai verzióját egy 17×17-es táblán játszották, de amikorra a játék eljutott Koreába és Japánba az 5. illetve 7. században, már a 19×19-es tábla volt használatos. Kínai neve bekerítős táblás játékot jelent. A játék eredetéről szóló legendák Jao császárig (i. e. 2337–2258) nyúlnak vissza, melyek szerint tanácsadója, Shun tervezte engedetlen fia, Danzhu számára, hogy kedvezően próbáljon hatni rá. Más elméletek azt sugallják, hogy a játék törzsi haduraktól és vezetőktől származik, akik támadási pozíciók tervezésére használták a köveket.

Játékszabályok: a go két játékos között játszható táblajáték, melynek célja az ellenfélénél nagyobb terület megszerzése. A játék folyamán a táblára a célszerűen lerakott kövek területeket vesznek körbe. Ezek a területek csaták esetén növekednek, csökkennek, vagy akár az egész adott terület elveszhet. Gyakori, hogy egyfajta „üzlet” zajlik a táblán, vagyis amíg az egyik játékos elveszíti a tábla egy részét, közben területet szerez a másik részén. A go általános stratégiája a lehető legnagyobbra terjeszteni a saját területet, megtámadni az ellenfél gyenge csapatait és mindig figyelni saját csapataink „életére” és „halálára”. Azt a helyzetet, amikor két szembenálló csapatnak el kell fognia a másikat, hogy életben maradhasson, „szemai”-nak, vagyis kölcsönös támadásnak nevezik, ilyen versengésben a több szabad hellyel rendelkező csapat fogja tudni végül megszerezni az ellenfél köveit. A játékos passzolhat, ha nem tud vagy nem akar lépést tenni. A játék akkor ér véget, ha egymás után mindkét játékos passzol. Ekkor összeszámolják a szerzett pontokat, és a több pontot szerzett játékos a győztes. A játék befejeződhet feladással is, ha például az egyik játékos túl nagy területet vagy túl sok követ veszített el.

 

 

Egy játék végének kiértékelése. A kisebb pontok a területek értékelését jelzik. A nagyobb, de halvány kövek olyan táblán levő köveket jelentenek, amelyek menthetetlenül foglyok lesznek. Fehér a pontok összesítésében vezet vagy 15 ponttal, és g7 környékén egy ko-harc is van, amit megnyerhet, ezzel az ettől balra levő fekete alakzat elveszik. Fekete itt feladta. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Go_(j%C3%A1t%C3%A9k)).

 

 

 

 

 

 

 

KI NEVET A VÉGÉN? (https://en.wikipedia.org/wiki/Pachisi)

A (hindusztáni eredetű) pachisi egy kereszt és kör társasjáték, amely az ókori Indiából származik. A Mahábhárata című ősi szövegben "pasa" néven szerepel, egy szimmetrikus kereszt alakú táblán játsszák. A játékosok bábui hat vagy hét cowrie-kagyló (a kocka szerepébaen) dobása alapján mozognak a táblán, a nyílással felfelé álló kagylók száma jelzi a lépések számát. Mégis a játék neve a hindi paccīs szóból származik, ami "huszonötöt" jelent, a legnagyobb pontszámot, amelyet a cowrie-kagylókkal dobni lehet; ezért ezt a játékot huszonötös néven is ismerik. Vannak más változatai is ennek a játéknak, ahol a legnagyobb dobható pontszám harminc.

A játéknak számos változata létezik. A Barjis [ar] (barsis) a Levanteban, főként Szíriában népszerű, míg a Parchís egy másik, Spanyolországban és Észak-Marokkóban népszerű változat. A Jeu des petits chevaux-t (Kis lovak játéka) Franciaországban játsszák, a Mensch ärgere Dich nicht pedig egy népszerű német változat. Az is lehetséges, hogy ez a játék vezetett a koreai Yunnori társasjáték kialakulásához, az ősi Baekje királyságon keresztül.

 

 

 

Hindusztáni "Ne nevess korán!" játékkövek (https://en.wikipedia.org/wiki/Pachisi)