A MÜKÉNÉ KORI HARCI SZEKEREK ÉS LOVAK EREDETE
 
 
(2020 Július)
 
 
 
ABSTRACT
Nem maradt ránk mükénéi harci szekér, képek alapján ismertetjük a mükénéi lovas szekereket. Képeket, fém-alkatrészeket és zablákat találtak, továbbá számos agyagtáblát lineáris B írással. Könnyű szekereket építettek, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényt két ló húzta. A püloszi műhelyek voltak a legnevezetesebbek. Kezdetben, i.e. 1500 előtt csak reprezentációs célú szekereket készítettek, pl. vadászatokra. A mükénéi idők íjjal, dárdával, buzogánnyal kezdődtek, és bronz és vas kardok, bronz vértek használatával végződtek. A harci szekerek eredetét és a lovak háziasításának eredetét vizsgáltuk. A kutatók szerint a mükénéi szekerek eredete a hükszoszok harci szekereinek i.e. 1600-as, 1500-as években történt elterjedésével kapcsolatos,  a hettiták szekerei az i.e. 1400-as években terjedtek el. A kutatás eredményei szerint a mükénéi, egyiptomi és hükszosz harci szekerek eredete Szíriában, az É-Eufrátesz környékén lehetett az i.e. 1800 körüli években. Lótenyésztésük feltehetően szíriai eredetü, az i.e. 1700-as évekből Máriból származik./ 
No Mycenaean chariots survive, we describe the Mycenaean chariots based on its pictures. Metal parts and oats were found, as well as several drawings and clay tablets with linear B writing. Light carts were built, with a frame made of bent wood and chariots were pulled by two horses. The workshops at Pülos were the most notable. Initially, before 1500 BC, they only made chariots for representational purposes, later chariots for war. The Mycenaean period began with bows, spears and maces and ended with bronze and iron swords and with bronze armour. The origins of chariots and the domestication of horses were investigated. Researchers have linked the origin of the Mycenaean chariots to the spread of the Hyksos chariots in the 1500s BC, Hittite chariots spreading in the 1400s BC. The results of the research suggest that the Mycenaean, Egyptian and Hyksos chariots may have originated in Syria, around the northern Euphrates, and around 1800 BC. Their horse breeding is thought to be of Syrian, Anatolian Hurrian origin.
 
 
  
BEVEZETÉS
 
Mükéné történelmére vonatkozóan a Wikipédia oldalai szolgáltak forrásként. A harci szekerekre vonatkozóan egy mükénéi szekerekre vonatkozó tanulmány (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) illetve egy saját korábbi tanulmány (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101) szolgált alapul.
 
civilizacin micnica origen caractersticas organizacin arte
 
Mükénéi civilizáció városállamai Görögországban
 
"Mükénéi civilizációt i. e. 1900 után a bevándorló akhájok alapították, nevét az egyik jelentős lelőhelyéről, Műkénéről kapta. Műkénét 
stratégiailag kedvező fekvése jelentős várossá emelte, és rövid idő alatt uralma alá került az egész Peloponnészosz. Rajta kívül fontos központok és lelőhelyek voltak Pülosz, Athén, Thébai, és Tirünsz.Mükéné hatalmas város volt, királyait pompával temették el. A mükénéi várat, melyet fokozatosan építettek fel és többször bővítettek, 900 méter hosszú és 6 méter széles fallal erősítették meg. A küklopikus (nagy kövekből kötőanyag nélkül épített) falazata 30 000 m² nagyságú területet vesz körül. I.e.1600 körül keletkezett és hirtelen felvirágzott a mükénéi kultúra, melyben minószi, anatóliai és egyiptomi hatások is érvényre jutottak. I. e. 1480 körül a mükénéi törzsi vezérek elfoglalták a Théra (Szántoríni) vulkán kitörése (kb. i.e. 1630, a történészek szerint később) által elpusztított Krétát, amely a minósziak földközi-tengeri uralmának végét jelentette. I. e. 1450 körül a krétai Knosszosz is mükénéi megszállás alá került. Hatalma csúcspontját az i. e. XIII. században érte el, amikor a mükénéiek befolyásukat és hatalmukat kiterjesztették egész Krétára, a D-Anatólia-i és Kis-Ázsia-i partvidékre, Szicíliára és a Rómától északra fekvő területekre is. Jelentősége akkor szűnt meg, amikor az akháj törzsek vezette "Tengeri népek" elvesztették a Nílus deltai csatát (i.e. 1175) és a Dzsáhi-i csatát. Az i. e. XII. század közepén a bevándorló dór törzsek elpusztították a várost és a kultúrát is. 
 
M 14 century BC Eastern Mediterranean and the Middle East
 
Feltevések -ma már bizonyított- szerint, a mükénéi kultúra összefüggésbe hozható az Egyiptomból kiűzött (szíriai amorita eredetű) hükszószokkal. A hükszószokat Egyiptomból kiűző és a XVIII. dinasztiát megalapító,I Jahmesz (görögösen Amószisz; i.e 1550-1525) fáraó hadserege három évig otromolta a Nílus-deltában a hükszosz fővárost, Avariszt és másik három évig a K-re eső Saruhent. I. Jahmesz építette az utolsó piramist és sok harci szekeret. A piramisában ábrázolt csatajelenetek – ezek a lovak és a harci szekerek korai egyiptomi ábrázolásai – valószínűleg a hükszószokkal vívott csatákat ábrázolják. Egyiptomban több olyan korabeli régészeti lelet is előkerült, melyek alapján a görög szárazfölddel való kapcsolatok bizonyíthatóak. Érdekesség, hogy I. Jahmesz  falfestményeinek stílusa minószi hatást mutat. I. Jahmesz apjának thébai sírjából is előkerültek Égei-tengeri motívumokkal díszített fegyverek, melyek kereskedelmi-kulturális kapcsolatokra mutatnak.
A mükénéi akháj palotagazdaság előzményeit  – mint sok más görög civilizációs elem előzményét – Anatóliában és Nyugat-Mezopotámiában kell keresni. Az i. e. 2. évezredben alakultak ki azok a hatalmi központok, amelyeket az uralkodói palotával egybeépített templomkomplexum és nagy raktárházak jellemeznek. Ezek a fellegvárak (citadellák) jellemzőek Szíriára (mindenekelőtt az északi részére: Karkemis, Halap, Ebla, Ugarit stb.), valamint Anatóliára  (Hattuszasz, Nesza, Kanis, Tarhuntasszasz, ÉNy-n Trója ...). 
 
A mükénéi harci szekerek könnyűek voltak, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényük keskeny, két ló húzta a szekeret, ennek ellenére az i.e. 13. századi mükénéiek agyagedényein ábrázolt harci szekerek némelyike elég erős volt ahhoz, hogy három hajtót is elbírjon. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyek voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az állszíjjal ellátott csúsztatható hurok szolgált. " (https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BCk%C3%A9n%C3%A9) . 
Először a mükénéi szekerek képeit tárgyaljuk, az ábrák eredete az http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm oldal, utána a harci szekerek eredetét és a lovak háziasításának eredetét vizsgáljuk. A kutatások szerint a mükénéi szekerek eredete a hükszoszok harci szekereinek i.e. 1600, 1500-as években történt elterjedésével kapcsolatos. Az i.e. 1600-as években ismerték meg az egyiptomiak is a kereket (!) és a szekereket, lovakat is a hükszoszoktól. Mükénében az i.e. 1500-as években, Krétán csak az i.e. 1400-as években jelentek meg a harci szekerek- a hettiták szekerei az i.e. 1400-as években terjedtek el-, valószínűleg a mükénéi akhájok közvetítésével, továbbá Cipruson és Rodoszon is ekkor jelentek meg a szekerek. 
A mükénéi kor kezdetét (i.e. 1600 körül) az íj, dárda és buzogány használata jellemezte, a végét (i.e. 1200 körül) a bronz páncél, bronzból készült "rövid" kard (70 cm körül) és a vasból készült "hosszú" kard (ez volt a Tengeri népek "titka"): az akhájok eltanulták a vas használatát a hettitáktól, krétai akhájok közül kerültek ki a későbbi filiszteusok, III. Ramszesz telepítette le őket. A korszak végéről egy harci szekér rajza:
 
chariot63
 
Akháj harci szekér i.e. 1200 körül (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
A MÜKÉNÉI HARCI SZEKÉR LELETEK
 
Az első ismert mükénéi harci szekerek szögletes kocsiszekrénnyel készültek az i.e. 1500-as években, a harci szekereik könnyű szekerek voltak, vázuk fából készült, kocsiszekrényük keskeny volt. Egy vagy két ló húzta a szekereket, a műkéná. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyekben voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az állszíjjal ellátott csúsztatható hurok szolgált. A mükénéiek lovai kis méretűek voltak, alig nagyobbak a mai szamaraknál, amit a kocsirúd méretéből, szerelési magasságából lehet kikövetkeztetni. Az első szekerek az i.e. 1500-as években készültek.
 
                                                                                                               chariot01
 
                      Mükénéi sírmellék, zablát is ábrázol, továbbá egy felvezető embert (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
 
chariot03
 
Szekér kocsiszekrénnyel vadászat közben, mükénéi temetési melléklet  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
A harci szekereket kezdetben reprezentációs célra -felvonulás, vadászat, temetés, később verseny- használták, csak később és elvétve alkalmazták harci eszközként is, ekkor a sereg előtt jártak keresztben oda-vissza, és nyilaztak, dárdákat dobáltak a szekerekről. Az irodalom harci szekérek direkt csatáira és szekércsatákra utal, nem egész megalapozottan.
 
chariot05
 
Arany pecsétgyűrű i.e. 1500-as évekből, vadászjelenet két emberrel  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
chariot95
 
Egy Kazarma-i sírban talált pecsételőhenger, két ló vontatta szögletes kocsiszekrényű szekér i.e. 1500 körül 
 
chariot11
Pecséthenger i.e. 1500 körül Boeotiá-ból  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
 
 
chariot06
            Az akháj szekér (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) 
 
Az i.e. 1500-as évekből talált harci szekérek képei alapján összefoglalóan megállapítható. hogy négy küllős kerekekkel készültek, ritkábban vadászatra, reprezentációs célokra, (versenyekre, megrendezett ("mű-")) vadászatra használták a szekereket, a tengelyt a szekrény közepénél, a hajlított kocsirudat a szekrény aljára erősítették. A hajlítás azért fontos, mert az alacsony rudat átléphették volna a lovak, és ekkor megbotlottak. A kocsiszekrény favázát fonott vesszőkkel, bőrrel, gyékénnyel burkolták. A szekereket maximum két ember (hajtó + nyilas vagy dárdás) használta. A két lovas változat gyorsan elterjedt, kicsik voltak a lovak, a mai lovak nagyságához viszonyítva. A lovalkat zablával irányították, nyakhámot használtak.
 
from Mycenae
 
Mükénében talát bronz zabla
 
 
Megtalálták egy négykerekű szekér képét is.
 
chariot102
 
Szekér négy kerékkel, Palaikastro, Kréta szigete (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) 
 
 
Időrendben később készítettek ívelt kocsiszekrényeket is, továbbá hat küllős kereket is:
 
chariot16
 
Agyagmodell, amelyen megfigyelhető a kocsirúd a válltámasszal, i.e. 1300 körül  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
chariot15
 
Vadászjelenet ívelt szíriai-anatóliai kocsiszekrényes szekérrel, hat küllős kerékkel, i.e. 1200 körül (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
 
chariot52
 
Hat küllős a kerekkel két lovas szekér, bőr borírású ívelt szekrénnyel (Ciprus, i.e. 1500 körül, (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm))
 
chariot42
                               Nyolc küllős ábrázolás Tirüns-ből (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm))
 
 
 
 
 
chariot97
 
Két személyes, két krétai zablával irányított (!) krétai kecske (!) vontatta ívelt krétai szekér  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
chariot17 reconstruct
 
Két lovas szekér rekonstrukciója rajzok, képek alapján (a kocsirúd itt az emelkedő részen nem hajlított, hibás ábra!) (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
A harci szekér képek (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) alapján megállapítható. hogy könnyű szekereket -pl. az anatóliai hettiták szekereihez viszonyítva- hajlított favázas szekereket építettek az akhájok, megerősített küllő kerék-csatlakozásokkal. A kerekeket marhabőr abronccsal szerelték. Négy küllő esetén egy személlyel is a minimum kb. 100 kilogrammos szekér esetén egy kerékre 50 kg jut, ami statikusan nem jelent túlzott igénybe vételt, de dinamikusan egy 50 kg-os ütés összetörheti a kereket, azaz az első nagyobb kő kárt okozott volna, ezért használtak abroncsot, ha nem is ábrázolták. Kerékagyakat is használtak, a kerékagyakról nem maradt ránk információ. A tanulmányokban szekerekkel járható utakról írnak i.e. 1300-ban a mükénéi kultúra területén és Kréta szigetén, lehet, hogy nem kellően megalapozottan. Az i.e. 2. évezredre jellemző utak szamarak által kitaposott karavánösvények voltak. A kocsiszekrény végén a legömbölyített rész egy  kapaszkodó foggantyú, a szekerek hátsó vége nyitott volt, hogy fel lehessen ugrani menet közben. 
 
chariot18
 
 Freskó a Tiryns palotából, i.e. 1300-ból  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
 
 
chariot19
 
 
Pylosi freskó, i.e. 1350-ből (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)
 
Az utóbbi két freskón a kerekek ábrázolása alapján feltételezhető valamilyen abroncs (bőr, bronz, az utóbbi súlya 15-20 kg lehetett) használata. Kis-Ázsia-i ábrázolásokon néha a szögeket is ábrázolták, talán ez az értelmezése a felső ábrának, továbbá:
 
chariot79
 
Nyolc küllős kerék bőrabronccsal és szögekkel (Kynoszból, http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm )
 
A lineáris B írással írt táblák szerint Knosszószban és Püloszban sok száz szekér lehetett. I.e. 1300 után egy "duális" -két személyes-  szekér és ennek könnyített változata terjedt el, ezeket esetleg szállításra is használták.
 
 
A MÜKÉNÉI HARCI SZEKEREK KÖZVETLEN EREDETE A MAI SZÍRIA TERÜLETÉN LEHETETT
 
Az első harci szekerek megjelenésének idején,  -ami kb. az i.e. 2600-s évekre tehető, Mezopotámia területén-, már léteztek a nyikorgó ökrös kordék és szántottak is az ökrökkel. A háziszamarakat a lovak előtt keresztezték a vadszamarakkal, az onagerekkel, igy kaptak kezelhető befogható állatokat. Lótenyésztésre utaló megbízható források I. Samsi Addad Asszír birodalmából, az i.e. 1700-as évek elejéről, Mári környékéről vannak.
 
Babilontól D-re, Sumerben, Úr-ban találtak szekérre utaló képet (kb. i.e. 2600-ból) és szobrocskákat (1. 94.,116.,123.o.):

Standard of Ur chariots

Sumer harci szekerek i.e. 2600 körül, tömör kerekekkel (1)

A képen látható állatok feltehetően háziszamárral keresztezett onagerek (vadszamak, https://en.wikipedia.org/wiki/Onager), orrkarikával irányították őket, a hátukon lévő – lepke szerű, a kép síkjába forgatva ábrázolt- szerkezetbe fűzték be a gyeplőt. A képen látható kerék neve korongkerék, több darabból készült és a kerékkel együtt forgott a tengely -a szekér aljára erősítve kellemetlenül  nyikorgott-:  a szerkezet neve egy vagy két rudas kordé, taliga. Eredetileg egy szamár húzta, majd kettő, később négy is. A szekerek eleje magasított volt, az oldalán egy hajítódárdákat tároló rekesz kapott helyet. A szekereken egy hajtó, két kardos és egy dárdás harcos foglalt helyet. A szekerek négy tömör kerékkel rendelkeztek, az általánosan elfogadott újabb feltevés szerint általában két szamarat fogtak eléjük. A szekereket a kezdetekben reprezentációs célra, vadászatra építették. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r). 

A korban a karavánok szamárkaravánok voltak. Kutatott kérdés, hogy milyen állatok vontatták a szekereket? A kutatók úgy gondolták eddig, hogy a hurriták által tenyésztett törpelovak, de (új eredmény, 2022 április) valószínűleg hibrid szamarak, kungák voltak, amiket vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kaptak.  https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 ,
 
 
Hibrid szamár azaz KUNGA sciadv.abm0218 f1
Felül A: Sumer ékírás. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete (1,92-94.o.)
                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy szamár befogása
 
Hibrid szamár KUNGA lelőhely 2500BC sciadv.abm0218 f2
 
A szekerek vontatására használt eltemetett hibrid szamarak képe és a lelőhelye, i.e. 2500 után, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 (Ras Shamra = Ugarit, Jav.: 2022.04.14.)
 
A sumer szekerek megérdemelnek egy kitérőt: terület szerinti elterjedésük az Eufrátesz folyóhoz köthető, Ny-felé haladva Tell Barak, a Kabúr-völgyi város ókori neve Nagar, továbbá Mári és Ebla királyságok idő szerint az i.e. 2400-s években. Nem lehet általános távolsági szállítóeszköznek tekinteni az ókori szekereket, ökrös kordékat, mert nem voltak utak, szamárkaravánok szállították az árukat, egy szamár terhelhetősége 60-90 kg.  A zablát nem ismerték, orrkarikát használtak. A vontató állatok hátán a gyeplők vezető karikái láthatóak, 90 fokkal elfordítva ábrázolva. Harci szekér látható az ábrán, valamint a szekér elején ábrázolt nyilak és a tartó-tegez.. Érdekesség lehet, hogy a vontató állatokat takarásban ábrázolták, de a kétkerekű  szekér kerekei beforgatták az ábrázolási síkba. A második ember áll a kocsi végén, más képeken is előfordul, hogy az első ember a hajtó látszólag ül. Pl. egy Tell Brak-i pecséthenger képe:
 
                                                                           Tell Brak BEYDAR SEAL
  
                                                 Tell Brak-i pecséthenger nagyítása (https://en.wikipedia.org/wiki/Tell_Brak)
 
Vannak kutatók, akik üléseket vélnek felfedezni a a Tell Brak-i szekereken (felül). A kép közepén nem egy négyküllős kerék látható. 
 
 

zFolyamköz a sumer korban

Sumer, Tengerföld i.e. 2200 körül (4)

A Tepe Gawra-i ásatásoknál (i.e. 2700 körül), Kisben (i.e. 2600 körül), Lagasban ( i.e.2500 körül), Elámban is találtak korai szekér modelleket, többnyire egy rudas, kétkerekű szekereket. Építettek négykerekű és négy onagerrel vontatott nagyobb szekereket is (5, 25.o, 33.o.). A Kis-i szekér esetén a kerekek már a tengelyen forogtak a kerekek és szegekkel felerősített bőrabroncs védte a kerekeket.  Megállapíthatjuk, hogy a harci szekerek Sumerben már az i.e. 2600-2200-s években elterjedtek és fejlettebb alakjukban különböztek is a korábbi Kis-i leletektől. A harci szekerek több helyen és talán egymástól függetlenül alakultak ki. 

zAndro

A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Korábbi leletek: a Kárpátoktól ÉK-re a 4. évezred közepén használtak ökrös kordékat, ennek több nyoma is létezik. I.e. 3500 körüli az irodalom szerint, egy Kárpát-medencei ökrös szekér, kordé modell:

zkocsimodell borzonce

               Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell (4)

Lengyelországban is találtak i.e. 3500 körüli kordé modelleket, Oroszországban valódi kordét is. A legrégebbi kerekek tömör-kerekek, három vastag deszkából álltak és keresztirányú merevítők tartották össze. Hasított farönkből készültek, csiszolással. 

CART ökrös

Egyrudas kordé tömör kerekekkel (4)

A Balkánon is találtak kordé leleteket. (http://fonteshungariae.blogspot.hu/2011/03/kicsi-szekerek-kerekek.html). A még korábbinak tekintett kínai lovas hagyományoknak -úgy tűnik- nincs kellő korai alapja. De Elámban - a Perzsa-öbölnél- a 4. évezredben már használták a kerekeket, sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy itt találták fel a kerekeket. Iránban, Tepe Pardis (i.e. 5200-4700). és Mezopotámiában, Irakban (4200-4000) is találtak szekerek használatát bizonyító leleteket, I.e. 3100-ből a sumer Ur-ban is. Sok helyen találták fel a kereket, a lovak háziasítása egyértelműbb.

SamsiAddu

  Felső Mezopotámiai Birodalom (Assur és Subat-Enlil központokkal, I- Samsi Adad szervezte össze), i.e. 1790 körül, és Jamhad (Yamkhad néven, 4)

 

Syria2mil2

 A lovas szekerek használata az Eufrátesz mentén terjedt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jamhad)

 

A hükszoszok elterjesztették a lovak használatát (és temetését) Egyiptomban, gyakran szamár temetésnek gondolják, a kis termetük miatt. Mükénében is (mint Egyiptomban, szamaraknak gondolt) találtak eltemetett lovakat (általában párban): a lovak tenyésztése uralkodók kiváltsága volt a második évezredben, továbbá szokás volt sok megszokott, kedves tárgyat (korábban esetleg embert) eltemetni egy előkelő halottal, ezért nem kéne a lótemetést rituális szokásnak, rituális szertartásnak tekinteni. Az i.e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal a harci szekeret és a kereket (!), azaz a tengelyt is. Tutanhámon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető:

z kerékagy

Tutanhamon szekere

 

 kerék agy                                

Tutanhámon harci szekere, i.e. 1330 körül (4)

Az ugariti hükszosz eredetű egyiptomi harci szekerek és a mükénéi harci szekerek hasonlósága egyrészt funkcionális hasonlóság, azaz a korabeli technikai eszközökkel adott problémára hasonló megoldást találtak szükségszerűen, másrészt mind a kettő szíriai eredetű.

Érdekesség: a mai lovak ősei sokáig csak vontatták a szekereket, igen sokára ültek fel a hátukra:

Ráültek Etruscan riders BM 3 2 másolata

Az etruszkok és először a Mediterráneumban az akhájok fel is ültek a lovakra (az etruszk dombormű, 4)

Talán korábban: "Az i.e. 2. évezredi andronovói kultúra síremlékeit Kazahsztánban tanulmányozva jutottak arra a következtetésre, hogy i.e. 1600 körül nem csak szekerek húzására, (http://www.ma.hu/tudomany/348198/A_lovaglas_legosibb_bizonyitekara_bukkantak_Kazahsztanban), hanem lovaglásra is használták. A temetkezési helyen talált lómaradványok ezt megerősítették. Ősi kantármaradványokat is találtak a sírokban..." a fegyveres lovasok, akik lóhátról harcoltak, nem később, mint i..e. 1600 körül megjelenhettek az eurázsiai sztyeppéken, ..esetleg a kollektívában közvetítő szerepet töltöttek be konfliktusokban (megj.: mint rendőrök)". Egy évezreddel később, az athéni demokráciában a lótulajdonosokat már lovagoknak nevezték és a második legvagyonosabb osztályt alkották.

 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) TARR, László: A kocsi története, Corvina ,1978
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria történelme és kultúrája, Gondolat, 1977. ISBN 963 280 367 1
(7) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0

A LÓTENYÉSZTÉS EREDETE

A Szintaszta kultúra (az andronovói kultúra területén) és a mezopotámiai harci szekerek története egyben a lovak és a szekér története is. A Szintaszta kultúrában találtak i.e. 2000 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra#Szintasta-kult.C3.BAra) olyan harci szekeret, amit sikerült rekonstruálni:

zSziniszta

                                 Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül (4)

A lovakat csontból (később bronzból) készült zablákkal irányították: https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor?comments  „a szintasztai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban, a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harci szekér-maradványok (kb. 4000 évesek, i.e. 2000-ből). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a "Városok Országa" fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött. Ha mégis valami agresszió érte volna a területet, akkor ott voltak az erődített települések.

zAndro

A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Az eurázsiai harci szekerek kérdését Igor Csecsuskov dolgozta fel doktori értekezésében, melynek címe magyarul: A késő bronzkori harci szekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).”

Ezen belül a lovak eredete a Botaj-i kultúra területén (i.e. 3500-3000) keresendő, (https://en.wikipedia.org/wiki/Domestication_of_the_horse és https://web.archive.org/web/20061001093007/http://www.sogaer.ex.ac.uk/archaeology/research/rhorsebotai.shtml) a mai Kazahsztánban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra). A kutatás a zabla használatából indult ki. A zabla csontból, bronzból készült szerkezet, amit a lovak -premoláris, azaz az őrlő fogak előtt lévő fogai közé illesztenek, ezek nem érnek össze, és kívülről kantárral a kanyarodás irányába mozdítanak vezető szárakkal, azaz a ló fejét a kívánt haladási irányba fordítják a zablával. Rövid idő alatt elterjedt a használata Ukrajnában, Közép-Európában és a Kaukázusban (Maikop kultúra, i.e. 3300). Egy másik kutatási irány a lócsontok előfordulása emeberi sírokban, hasonlóan a Kaukázustól É-ra fekvő területre mutat (https://en.wikipedia.org/wiki/Samara_culture).

A Botaj-i kultúra (i.e. 3700-3100) háziasította a vadlovakat, melyek É-Kazahsztán és az Ural előtti sztyeppéken szabadon éltek. (Olsen, S., Bradley, B., Maki, D. and Outram, A. (2006) Community organization among Copper Age sedentary horse pastoralists of Kazakhstan. In D. Peterson , L. M. Popova and A.T. Smith (ed.) Beyond the Steppe and the Sown: Proceedings of the 2002 University of Chicago Conference on Eurasian Archaeology. Leiden: Brill, pp. 89-111.)

Van magyar vonatkozása is ló háziasításának, még pedig a Duna völgyében i.e. 2500-2000-ben, (Benecke, Norbert; Von den Dreisch, Angela (2003). "Horse exploitation in the Kazakh steppes during the Eneolithic and Bronze Age". In Levine, Marsha; Renfrew, Colin; Boyle, Katie (eds.) Prehistoric Steppe Adaptation and the Horse, Cambridge: McDonald Institute. pp. 69–82., ISBN978-1-902937-09-0.):  azaz észrevehető változás a ló háziasításában kb. i.e. 2500-2000 körül történt a Harangedényes kultúra területén Magyarországon, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haranged%C3%A9nyes_kult%C3%BAra), ahol lócsontokat találtak, helye: Csepel-sziget, Háros. 

 

Horse domestication

           A lovak ősei között a tarpán és a Przsevalszkij fajták is megtalálhatóak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3 ).

A Przsevalszkij fajtákat, a tarpánt, az onagert nem sikerült háziasítani, és sok más fajtát sem: a bronzkoriak sok állatfajt, alfajt befogtak karámokba és megszelidítettek néhány generáció alatt, viszonylag egyszerű bekerítéses módszerekkel..

A botaji kultúrában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) háziasították a lovakat hosszú idő alatt. I.e. 1800 körül Felső-Mezopotámiában és attól D-re, az Eufrátesz menti asszír Mári Birodalomban találtak lótenyésztésre vonatkozó agyagtáblát. Megjegyzendő, hogy – kb. i.e.1800 után- hirtelen nagy mennyiségben és nagy területen jelentek meg a lovak, gyorsan terjedt el a tenyésztésük, Anatóliában, Szíriában is. 

Az irodalom a hurritáknak tulajdonítja a szíriai lótenyésztést: a kaukázusi eredetű hurriták az É-Eufrátesz környékén, K-en a Kabur völgyben (Szíriában, itt ők neves fémművesek voltak), Ny-n Anatóliában, a Hettita Birodalomban is megtelepedtek, agyagtáblák őrizték meg még a zenéjüket is. A Hettita Birodalomban hattikat is, majd később a trákokat (a Trójai csatában a görögök ellenfelei a trákok voltak, Herodotosz szerint a világ legnagyobb népe volt) is neves lótenyésztő és fémműves népeknek ismeri az irodalom. A lótenyésztéssel kapcsolatos kifejezések egy része hurrita eredetű (https://en.wikipedia.org/wiki/Kikkuli). 

A szíriai eredetű (1,6) amorita-hurrita szíriai hükszoszok lovakat is használtak i.e. 1600 körül a harci szekereik vontatásához, de előtte Szíria és Mezopotámia területén a hegyi vadszamár és a ház szamár keresztezésével kapott hibrideket (kungákat) tenyésztettek. Más közelítésben: A ló és a zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták Van-tó tágabb értelemben vett környékén (Anatólia) éltek többségben az őslakos hattik mellett. Már Anittasz (hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovak részvételével vezetett hadjárat, ezért a hurriták és az anatóliai hattik tekinthetőek az első lótenyésztőknek a Kaukázustól D-re. Fontos érv a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett is: I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai Birodalom, ma pontatlanul Óasszír Birodalomnak is nevezik, i.e. 1813-1781, a középső kronológia szerint) fia, a Mári Birodalom uralkodója, már az i.e. 1780-as években lovakat tenyésztett Mári-ban az agyagtáblák szerint: I. Samsi Adad a fiától kért lovakat. A palotájáról nevezetes Mári-t i.e. 1757-ben a törvényeiről nevezetes Hammurápi pusztította el, nem épült újjá.

 Az amoriták (i.e. 2300 körül említik őket először, 2000 után terjeszkednek K-Ny irányban és Dny-ra) a korábbi sumer területet egész Babilonig meghódítják, háború nélkül a „ beszivárgás”  módszerével és igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. Megállapítható, hogy a két személyes, két lovas hükszosz könnyű harci szekér –ami i.e. 1800 körül az asszír Felső Mezopotámiai Birodalomban és Jamhadban alakult ki, majd a Ny-n Anatóliában, D-n Egyiptomban terjedt el - a harci szekereknek egy "könnyűszerkezetes" ősi változata, elterjedt Mükénében is..

SamsiAddu

  Felső Mezopotámiai Birodalom (Assur és Subat-Enlil központokkal, I- Samsi Adad szervezte össze), i.e. 1790 körül, és Jamhad (Yamkhad néven, 4)

Karkemishtől É-ra, Kanesban,-ami az óasszír kereskedelmi út É-i káruma, azaz raktárvárosa, karaván átrakóhelye volt-, találtak i.e. 1800-as évekből  pecsételő hengereket, harci szekér modellekkel, -ami a hükszosz harci szekerek eredetét bizonyítja-, ezt a karaván-kereskedelmet Assurból szervezték, először I Samsi Adad majd később Hamurapi szervezte át, Mári felégetése idején, ami i.e. 1757 -ben történt, megszűnt működni. (Óasszíria nem létezett, az óasszír út Assur városról kapta a nevét, de egy asszír Felső Mezopotámiai Birodalom létezett Szubat Enlil fővárossal, I. Samsi Adad dinasztia alapítóval.)

Javítás.: A korban a karavánok szamárkaravánok voltak. Kutatott kérdés, hogy milyen állatok vontatták a szekereket? A kutatók úgy gondolták eddig, hogy a hurriták által tenyésztett törpelovak, de (új eredmény, 2022 április) valószínűleg hibrid szamarak, kungák voltak, amiket vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kaptak.  https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 ,
 
 
Hibrid szamár azaz KUNGA sciadv.abm0218 f1
Felül A: Sumer ékírás. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete (1,92-94.o.)
                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy szamár befogása
 
Hibrid szamár KUNGA lelőhely 2500BC sciadv.abm0218 f2
 
A szekerek vontatására használt eltemetett hibrid szamarak képe és a lelőhelye, i.e. 2500 után, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 (Ras Shamra = Ugarit, Jav.: 2022.04.14.)

Anatóliában alakul ki a későbbi Hettita Birodalom (Kánes fővárossal), ahol nehezebb, három személyes harci szekereket építettek, és három ló vontatta a szekereiket. Egyiptomba a hükszoszok viszik a kerék ismeretét Ugaritból és a harci szekereket is az i.e. 1600-as években, és bizonyíthatóan hajókkal. Az  Ugarit és Szimirra nevű kikötőkből, Szíriából a Nílus-Delta-i Avarisz kikötőbe. Ugarit a ciprusi réz kereskedelmén gazdagodott meg, a sumer eredetű Ebla volt a nagy felhasználó Ugarit közelében.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a lótenyésztés, a harci szekerek a Mediterráneumban, Szíriában, Irak és Irán területén az i.e. 2000 körüli években terjedtek el, a lótenyésztés Ny-ról K-i  irányban. Lényeges érv a balkáni szekerek hiánya i.e. 2000 körül. Az ökrös kordék és a kezdetben reprezentációs célú lovas szekerek építését érdemes megkülönböztetni a harci szekerekétől.  A  Káspi-tó mentén mentén történt az É-D irányú terjedés, nem lehet a kutatásokat leszűkíteni a Kaukázuson átvezető utakra. K-Nyi irányban a terjedés a Folyamközön keresztül is történt, ahol a szekerek terjedésének iránya további kutatást igényel, mert lehetséges, hogy a Perzsa-öböl, Tengerföld irányából történt a szekerek elterjedése. Így a Káspi-tó tágabb értelemben vett környékén van a keresett eredet. Valószínű, hogy ha a vontatásra alkalmas lovak -esetünkben a hurriták tenyésztették- megjelentek valahol, ott a szekereket gyorsan és több helyen feltalálták, esetünkben az óasszír kereskedelmi (szamár karaván) út Ny-i részén, az Eufrátesz és a Khabur folyók környékén is. (Az amoriták által szervezett szíriai, anatóliai és kaukázusi kereskedelmi útról: Kanis (Anatólia) régészeti feltárása alapján az Assur-iak (Mezopotámia) szervezték a fém (ón, ezüst, réz), textíl,  és gyapjúkereskedelmet Afganisztán és Anatólia között, a fémmegmunkálás központja a sumer alapítású (sóbányával rendelkező) Eblában volt, aminek Karkemishben volt a kikötője, raktárvárosa. Ezért lett Jamhad fővárosa Aleppó, Alalakh neves fémkészítő, gabonatermelő város volt.