EGYIPTOM ÓKORI FŐVÁROSAI I.E. 1000-IG
(2022 május)
ABSTRACT
Az ókori Egyiptom első fövárosait ismertetjük. Meglepően sok fővárosa volt, az ismertebbek Memphisz, Avarisz, Théba, Amarna és Per-Ramszesz. / ANCIENT CAPITALS OF EGYPT UNTIL 1000 BC: The first cities of ancient Egypt are described. There were a surprisingly large number of capitals, the best known being Memphis, Avaris, Thebes, Amarna and Per-Rameses. / ANCIENT CAPITALS OF EGYPT UNTIL 1000 BC: The first cities of ancient Egypt are discussed. There were a surprisingly large number of capitals, the best known being Memphis, Avaris, Thebes, Amarna and Per-Rameses. / ANCIENT CAPITALS OF EGYPT UNTIL 1000 BC: The first cities of ancient Egypt are described. There were a surprisingly large number of capitals, the best known being Memphis, Avaris, Thebes, Amarna and Per-Rameses.
BEVEZETÉS
A Wikipediának van egy olyan oldala, https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyiptom_f%C5%91v%C3%A1rosai,
amely táblázatosan az ókori Egyiptom fővárosait tartalmazza i.e. kb. 3000-től. I.e. 3000 előtt megemlítendő Buto, ahol nevezetes a Buto-Maadi-kultúra volt, a Nagada kultúrákkal egyidős alsó-egyiptomi őskori kultúra, amelyet körülbelül 4000 és 3500 közötti időszakra datálnak. Egy sumer enklávé is volt Butoban (2, 43.O., i.e. 3300 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Buto) és Buto Alsó-Egyiptom fővárosa volt. A Buto-kultúra számos más helyről is ismert a Nalus-deltától a Faiyum régióig. Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom egységgé alakulását az i.e. 3000 -es évektől kezdődően hosszú és összetett folyamatnak tartják.
Egy só lelőhely volt Merimdaban (https://en.wikipedia.org/wiki/Merimde_culture), és a Deltában volt egy nátron lelőhely is, a nátront olajban oldva szappanként is használták. A klímaváltozás lassan rászorította a későbbi egyiptomiakat a Nílusra:
Hasznos és fontos ábra a klímaváltozások (i.e 8500-ban még meleg, nedves, i.e. már 3500-ban meleg, száraz: sivatagosodás i.e. 4500-tól) következtében a települések helyeinek változásairól (4)
Az Ókorban még két ága volt a Nílusnak, az egyik a Faiyum depresszióba, mélyföldre ömlött (4)
Az ősi Alsó Egyiptom, a Deltában a Nílusnak hét ága volt, ma kettő, i.e. 3500-ban már lakott volt (4)
A Wikipediának az oldala, https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyiptom_f%C5%91v%C3%A1rosai, amely táblázatosan az ókori Egyiptom fővárosait tartalmazza:
| NÉV | Mettől-Meddig | Dinasztia idején | |
|---|---|---|---|
| Thinisz | i. e. 2950 előtt | Az egyesített ország első fővárosa | |
| Memphisz | i. e. 2950–2180 | I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. dinasztia | |
| Hérakleopolisz Magna | i. e. 2180–2060 | IX.–X. dinasztia | |
| Théba (Luxor) | i. e. 2135–1985 | XI. dinasztia | |
| Itj-taui | i. e. 1985–~1700 | XII.–XIII. dinasztia | |
| Avarisz | i. e. 1715–1580 | XIV.–XV. dinasztia | |
| Théba | i. e. 1700–1353 | XIII., XVI, XVII, XVIII. dinasztia | |
| El-Amarna | i. e. 1353–1332 | XVIII. dinasztia, Ehnaton uralma alatt | |
| Memphisz | i. e. 1332–1279 | XVIII.–XIX. dinasztia | |
| Per-Ramszesz | i. e. 1279–1078 | XIX.–XX. dinasztia | |
| Tanisz | i. e. 1078–945 | XXI. dinasztia | |
| NÉV | METTŐL-MEDDIG | MEGJEGYZÉS |
A tekintett fővárosok az https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_historical_capitals_of_Egypt oldalon is megtalálhatóak. A fővárosok történetét vizsgáltuk a Wikipedia oldalairól kiindulva, a vizsgálat célja az ismeretterjesztés volt.
I. e. 3000 körül déli kezdeményezésre született meg az egységes birodalom, az egyesítés egyik oka: az évenkénti áradás július közepén elérte a Nílus völgyét és megemelte a Nílus mentén korábban lerakott hátságok magasságát. Az Első katarakta és a Nílus-delta mocsarai közötti termékeny földsávnak – Felső-Egyiptomnak – a lakói szerencsések voltak, mert a Nílus mentén természetes dombszerű "vállak", ún. „teknősbékahátak” húzódtak. A vidék lakói a dombtetőkre építették nádkunyhóikat, s itt várták ki az árhullám levonulását, többnyire biztonságban. Az iszap és a víz visszatartására csatornákat is építettek.
Az áradás után, ahogy a Nílus apadt, a kiöntött víz visszamaradt a teknősbékahátak menti természetes bemélyedésekben. A parasztok ekkor gabonát ültettek, és a vetést a természetes víztározók vizével öntözték. Az éves iszaplerakódás következtében a vállak évenként magasabbak lettek, idővel csak a nagyobb árvizek buktak át a vállakon, ezért É felé terjeszkedtek.
Északon, a Nílus-delta mocsaras vidékén mások voltak a természeti feltételek. Itt a mocsárból kiemelkedő homokdombokra épült állandó településeket egész évben elszigetelte egymástól a mocsár, és itt évente csak 1 mmm-es emelkedéseket okozott az árvíz. A délieket rákényszerítette a Nílus az É-ra történő terjeszkedésre.
KORÁBBI EGYIPTOMI FŐVÁROSOK
Thinisz Egyiptom legkorábbi - még kőrézkori - központjainak egyike, és bár a szó szoros értelmében nem nevezhető fővárosnak. Nagada és Abüdosz mellett a predinasztikus kultúrák egyik gócpontja volt. Talán az első fáraók - legyenek akár még csak Felső-Egyiptom, akár az egész ország urai - inenn kormányoztak, Thinis volt az (https://www.shorthistory.org/ancient-civilizations/ancient-egypt/ancient-egyptian-cities-thinis-and-thebes/) egységes Egyiptom első királyainak (fáraóknak) az otthona, e fáraók az első és második dinasztiához tartoztak. Thinis adta a nevét a dinasztiáknak, ezeket együttesen Thinis dinasztiák-nak neveznek. Az elnevezés eredete Manethón ókori történetírónál található. Thinis ókori városának helye még mindig kutatás tárgya, vagy az Abüdosztól északra fekvő modern Girga, Abedjou/Abdju (a Nílus nyugati partján) vagy maga Abüdosz is lehet.
Memphisz korábbi nevének jelentése Fehér fal (4)
Memphisz legkorábbi nevének jelentése Fehér fal; ez sokáig a nomosz (a megye) neve is volt. Hérodotosz szerint az Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő Meni alapította i.e 3000 körül. Fénykorát az óbirodalmi fáraók alatt élte. Bizonyos, hogy a III. dinasztia első egyiptomi piramisáról neves uralkodója, Dzsószer idején i.e. 2650 körül már jelentős város volt. A IV. és V. dinasztia alatt kissé háttérbe szorult Memphisz, de a VI. dinasztiától, majd visszaszerezte régi rangját. A hükszoszok is megtámadták, kiűzésük, i.e. 1550 után újjáépült. II. Ramszesz különösen nagy gondot fordított Memphiszre, az egykori főváros helyét ma egy hatalmas földön heverő szobra jelöli. (Wikipedia, https://www.origo.hu/tudomany/20150420-megtalaltak-memphisz-legendas-feher-falat.html )
Memphisz nekropolisza Szakkarában, a Dzsószer piramis (i.e. 2650 köröl) sírkertje (4)
Kép Dzsószer sírekertjéről (4)
A képen látható első oszlopok féloszlopok, a falhoz támaszkodnak. Imhotep, Dzsószer vezírje építette, aki a sírkertet és a piramist tervezte. A fenti képen látható boltíveket az építészek nem tekintik valódi boltíveknek (?), de a Lépcsős piramis alatt fajansz csempékkel borított ívet már boltívnek tekintik.
Boltív Dzsószer piramisa alatt i.e. 2650 körül (http://www.egyptian-architecture.com/JAEA2/JAEA2_Lightbody_Monnier)
Más piramisokban, a Nagy piramisban is, amikor szükségük volt az ősi egyiptomiaknak boltívre, más megoldást választottak:
Snefru fáraó (i.e. 2600) Vörös piramis kamrájának zárókövei (Hufu fáraó Nagy piramisában is van hasonló)
Valódi boltív V. Ramszesz sírjában a Királyok Völgyében található, de előtte már II. Ramszesz épített nagy gabonatároló boltíves raktárokat.
Valódi boltív V.. VI. Ramszesz (i.e. 1150-1145) sírjában ((http://www.egyptian-architecture.com/JAEA2/JAEA2_Lightbody_Monnier) )
Hérakleopolisz Magna a 20. felső-egyiptomi nomosz fővárosa Faijum déli részén, a Bahr Yusuf csatorna partján található. Görög nevét fő istenével azonosított Héraklésznek köszönheti. Tavát a Palermói kő szerint (https://hu.wikipedia.org/wiki/Palerm%C3%B3i_k%C5%91) már az 1. dinasztia korában uralkodó Den király felkereste. Jelentős hatalom azonban az Első Átmeneti Kor 9-10. dinasztiájának az idején összpontosult itt, amikor fennhatósága szinte egész Alsó-Egyiptomra kiterjedt. A 18. dinasztia idején kiegészítettek, majd II. Ramszesz jelentősen kibővítette. Ennek helyébe épült egy új templom a 23. dinasztia korában, amit aztán a görög-római időszakban restauráltak. (http://ibisz.iif.hu/ozirisz/2016/10/15/herakleopolisz-magna/) (Megj,: a Nílus nyugati partján fekszik egy ókori főváros, Nekhen, https://en.wikipedia.org/wiki/Nekhen, amelyet a görögök Hierakonpolisz néven ismertek.)
Théba (Luxor) más egyiptomi városokhoz hasonlóan az egyiptomiak elsősorban a teremtés ősdombján alapított templomnak tekintették. Amun isten lakhelye volt, polgárai különleges kapcsolatot ápoltak városukkal és születésük helyével. (https://www.shorthistory.org/ancient-civilizations/ancient-egypt/ancient-egyptian-cities-thinis-and-thebes/) Ez volt az otthonuk is és az a hely, ahová el akartak temetkezni. Ókori egyiptomi térkép Thinisz és Théba közül Théba városként az Óbirodalom idején emelkedett fel, jelentőségre akkor tett szert, amikor az Újbirodalom uralkodói Thébát fogadták el bázisuknak és közigazgatási központjuknak. A dinasztia uralkodói voltak azok, akik Felső-Egyiptom fővárosává tették. A város az Újbirodalomban érte el fénykorát, és bár ekkor már nem volt Egyiptom fővárosa, a város politikai és vallási jelentősége ezt követően is megmaradt. A város jelentősége csak a késői korszakban csökkent.
A királyi temetkezések Théba nyugati partján az Újbirodalom korának királyi nekropoliszaiban kezdődtek. A nyugati parton uralkodó, hivatalnok és munkás sírhelyei egyaránt megtalálhatóak. A Királyok völgyében és a Királynők völgyében olyan uralkodók temetkeztek, mint II. Ramszesz, Merenptah, I. Seti és Horemheb. A nyugati parton találhatók a Deir el-Medina (https://en.wikipedia.org/wiki/Deir_el-Medina), a templomot építő munkások nekropolisza. Rengeteg halotti templom található, amelyek közül az egyik leghíresebb Hatsepszut halotti temploma Deir el-Bahriban. (Dejr el-Bahari halotti templomkomplexumok és sírok összessége, amely a Nílus nyugati partján terül el Luxorral szemben.) A nyugati parton épült paloták közül a legjelentősebb III Amenhotep palotája. Théba otthont Karnaknaknak, "a legelőkelőbb helynek", az Amun-Ra kultuszának szentelt templomkomplexumnak is. A két kilométerre lévő, Amunnak, Mutnak szentelt Luxor templomkomplexum Karnakkal együtt a város jelentőségének egyik oka. A Karnakban kezdődő és Luxorban tetőző éves szent Opet-ünnep, amely Amun feleségéhez, Muthoz tett látogatásának eszközét használta fel, aki a hiedelmek szerint Luxorban lakott, azt jelentette, hogy az istenített király a káosz széléről Amun-Re fiaként születik újjá; ez a szimbolikus gesztus isteni státuszt tulajdonított a királynak, és ennek köszönhetően biztosította az egyiptomi állam fennmaradását.
Luxor-i templom (4)
Luxor: bejárati pilonok (MILMORE kép, https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
Itj-taui teljes egyiptomi neve: „Amenemhat, a Két Föld meghódítója” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Itj-taui), Egyiptom egyik fővárosa volt az ókorban. A XII. dinasztia első uralkodója, I. Amenemhat alapította i. e. 1971 körül, Memphisztől délre. Pontos helye ismeretlen, valahol a Fajjúm környékén lehetett; egyik nekropolisza Dahsúrban, Memphisz közelében van.
Avarisz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz) a hükszoszok előtt, i.e. 1730 előtt nagy, sakktábla szerűen elrendezett település volt. A házak körülbelül 27 m² alapterületűek voltak, ennek alapján arra lehet következtetni, hogy a társadalom alacsonyabb rétegei laktak itt. A hükszoszok átlagos testmagassága kb. 10 centiméterrel nagyobb volt, mint az egyiptomiak átlagos magasága (levelezés M. Bietakkal, https://en.wikipedia.org/wiki/Manfred_Bietak&ved=2ahUKEwjzjf7rm__3AhUZP-wKHe0rAucQFnoECAYQAQ).
A Középbirodalom késői korszakában a korábbi településnek a közelében helyezkedett el egy másik lakott hely, ahol egy templomot is emeltek. A XIII. dinasztia alatt a tengerről és Észak-Palesztinából érkező amorita bevándorlók telepedtek le ebben a városban, ők a hükszoszok, melynek következtében a város kereskedelmi központtá, fővárossá fejlődött, több kikötője volt, raktárokkal. Az ásatások egy nagy, palotaszerű épületet tártak fel temetővel, továbbá számos lakókörzetet és egy temetőt. A városban volt egy nagy Széth-templom is. A hükszoszok szíriai, sémi eredetű népe i. e. 1730 körül szivárgott be Egyiptomba, és megvetették lábukat a Nílus-deltában. A fallal körülvett várost egy hükszosz fáraó építtette fel, és tette birodalma központjává az i. e. 17. század második felében, az egyiptomi és görög források szerint. A város főistenének az egyiptomiaktól átvett Széthet tették meg. Területén ebből a korból egy palotakörzetet tártak fel. A palota egy emelvényre épült, s ennek az alapjai maradtak fenn. Az Újbirodalom idején, i. e. 1550 körül a XVII. dinasztia thébai királyai foglalták el Avariszt, ami a hükszosz uralom végét jelentette. A város mégis jelentős centrum maradt. A XVIII. dinasztia kezdeti időszakában új palotákat emeltek a városban, melyeket részben minószi falfestményekkel díszítettek. A ramesszida korban, az Egyiptomi Újbirodalom idején, a II. Ramszesz által alapított új főváros, Per-Ramszesz déli része települt a romjaira. Mindenekelőtt a Széth-templomot építették tovább. Később a város valószínűleg megsemmisült.
Amarna (https://en.wikipedia.org/wiki/Amarna, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahet-Aton ) ókori egyiptomi neve Ehnaton (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ehnaton) volt. A város területe érintetlen terület volt, a város, amelyet Ehnaton fáraó (i.e. 1353 - 1336) új fővárosaként építettek, amelyet az új vallásnak, Aton imádatának szenteltek. Az építkezés az uralkodása 5. éve környékén kezdődött (i. e. 1346), és valószínűleg a 9. évben (i. e. 1341) fejeződött be, bár már két évvel korábban lett Egyiptom fővárosa. A város építésének felgyorsítása érdekében a legtöbb épületet vályogtéglából és égetett téglából építették, és fehérre meszelték. A legfontosabb épületeket helyi kővel burkolták. Ez az egyetlen ókori egyiptomi város, amely nagy részletességgel megőrizte alaprajzát, mert a várost Ehnaton halála után elhagyták: fia, Tutanhamon király úgy döntött, hogy elhagyja a várost, és visszatér szülőhelyére, Thébába (a mai Luxorba). Úgy tűnik, hogy a város a halála után még körülbelül egy évtizedig aktív maradt, és egy Horemhebnek szentélye arra utal, hogy uralkodása kezdetén legalább részben lakott volt. Miután elhagyták, lakatlan maradt, amíg a római település fel nem épült a Nílus partján. Létrehozásának és elhagyásának egyedi körülményei miatt azonban kérdéses, hogy valójában mennyire reprezentatív az ókori egyiptomi városok tekintetében. Amarnát sietve építették, és körülbelül 13 km (8 mérföld) területet foglalt el a Nílus keleti partján; a nyugati parton földet különítettek el, hogy a város lakossága számára termőterületet biztosítsanak. Az egész várost összesen 14 határoló sztélével vették körül, amelyek részletesen leírják, milyen feltételekkel hozta létre Echnáton Egyiptom új fővárosát.
A legkorábbra datált sztélé, amely Ehnaton új városából származik, a K. határstélé, amely Ehnaton uralkodásának 5. évére datálható. Az eredeti, 14 határstélé nagy része erősen erodálódott. A K. sztélé őrzi Ehnaton beszámolóját a város alapításáról, rögzíti a fáraó azon kívánságát, hogy itt több Áton templomot emeltessenek, és hogy Amarna keleti dombjain több királyi sírhelyet hozzanak létre saját maga és főfelesége, Nofertiti, és legidősebb lánya, Meritaten számára, valamint azt a kifejezett parancsot, hogy ha meghal, a temetésre visszahozzák Amarnába. A K határsztelé az Amarnában ünnepelt események leírását is tartalmazza. "Őfelsége nagy, elektrumból ( arany-ezüst ötvözet) készült szekérre szállt, mint Aton..., felajánlásokkal elhalmozott oltár előtt, miközben az (a Nap) rásüt, és sugaraival megfiatalítja a testét."
Ehnaton az Amarna-reformról, egy átfogó vallási-kulturális reformról ismert, amely során bevezette a napkoronggal fémjelzett, a megnevezhetetlen Atont (a fény istenét) dicsőítő istentiszteletet. Neki szentelte új fővárosát, Amarnát is. A hagyományos egyiptomi többistenhitet felváltó Aton kultuszt egyiptológusok kvázi egyistenhitnek tartják. Mivel a vallás az ókori egyiptomiak életének minden részét áthatotta, a reformok is számtalan területre kiterjedtek, a művészetre is. A hagyományos egyiptomi vallás elhagyását nem fogadták el általánosan, halála után műemlékeit elbontották vagy elrejtették, szobrait megsemmisítették, nevét törölték a királylistákról. Halála után a hagyományos többistenhívő vallási gyakorlat helyreállt.
Ehnaton főfelesége, a legendás szépségű Nofertiti főként gyönyörű mellszobráról híres, mely az egyiptomi portrészobrászat talán legismertebb alkotása.
Vallási reformjai bevezetésének kezdetén Ehnaton – akkor még mint IV. Amenhotep – a régi fővárosban, Thébában élt. Atonnak is Thébában emeltette az első templomot, ami a karnaki templomhoz tartozott. A pozíciójából elmozdított korábbi főisten, Ámon papokkal szembe került fáraó hamar belátta, hogy Ámon városában nem harcolhat Ámon ellen. Uralkodásának ötödik évében Thébától északra, a Nílus partján új fővárost alapított: Ahet-Atont. A hely kiválasztásában minden bizonnyal szerepet játszottak a földrajzi adottságok, a nap keleten két szikla közt kelt fel. A város gyorsan felépült, mivel fő építőanyagául égetett tégla szolgált. A 7. uralkodási évben a királyi udvar költözött át.
Egykori lakosságát 20 000–50 000 fő körülire becsülik. A városközpont már Tutanhamon uralkodásának harmadik évére elhagyottan állt. Ahet-Aton összesen alig több mint két évtizedig lehetett lakott, a világ egyik legrövidebb életű fővárosa volt. Éppen emiatt azonban ez az egyetlen ókori egyiptomi város, amelynek részletes alaprajza ismert. Ehnaton külpolitikája passzív volt, ellenfeleinek a lányait elvette feleségül.
Az Amarna-levelek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amarna-levelek) az i. e. 14. század közepén rövid ideig fővárosként szolgáló óegyiptomi Ahet-Aton (ma El-Amarna, Amarna) romjai közül kerültek elő. 1887-ben egy egyiptomi parasztasszony találta meg Amarna romvárosának téglái közt ásva a több száz kiégetett agyagtáblát. Mint kiderült, 382 db, főként akkád nyelven ékírással írott agyagtáblán Ehnaton fáraó korának államigazgatási feljegyzései kerültek elő, más országok uralkodóinak a fáraóhoz írt leveleivel, illetve az egyiptomi uralkodók válaszleveleinek másolataival együtt. Bár sok tábla sérült, sőt elpusztult, mielőtt a szakemberek kezébe került volna, a fennmaradtakból is szemléletesen kibontakozott a történészek előtt az i. e. 1350 körüli egyiptomi világ képe. A táblák tartalmazzák a kor diplomáciai és politikai életének érdekes híreit és egy egyiptomi-akkád szójegyzéket, és néhány babilóniai eposz (Adapa-eposz, Nergal és Ereskigal, „A csaták királya” című Sarrukín-legenda) iskolai másolatait is megtalálták.
Per-Ramszesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Per-Ramszesz) II. Ramszesz új fővárost épített északon, a Nílus-deltában Avarisz mellett, körülbelül 750 kilométerre Thébától és mintegy 100 km-re a mai Kairótól. A város azon a helyen épült, ahol évszázadokkal korábban, Egyiptom hükszósz megszállása idején a hükszósz főváros, Avarisz állt; a hely apja uralkodása alatt a királyi család nyári palotájaként szolgált. A XXI. dinasztia egyik fáraója II. Ramszesz után kb. 150 évvel a Per-Ramszesztől északnyugatra fekvő Taniszt tette meg fővárossá. Per-Ramszesz kőépületeinek köveit elhordták a taniszi építkezésekre, templomai köveit XXI. dinasztia idején a templomokhoz használták fel újra. Vályogépületei elpusztultak, olyannyira, hogy a régészek sokáig vitáztak a város pontos helyéről. A Taniszba hordott ramesszida építőkövek, obeliszkek, szfinxek és más emlékművek miatt a régészek egy időben tévesen Taniszt azonosították Per-Ramszeszként. Az obeliszkeket és szobrokat – melyek közül a legnagyobb 200 tonnánál is többet nyomott – egy darabban szállították el, míg a nagyobb épületeket darabokra szedték és Taniszban összeállították. A kevésbé jelentős épületek kövét új épületek építéséhez használták fel. De
Per-Ramszesz jóval II. Ramszesz halála után is lakott maradt, de a Nílusnak az az ága, amelyikre a város épült, i. e. 1060 közt iszaposodásnak indult, ami használhatatlanná tette a város kikötőjét és Per-Ramszesz víz nélkül maradt. A folyó végül új ágat alakított ki magának, melyet ma taniszi ágnak neveznek. I. e. 1130 körül Per-Ramszeszt már nem használták királyi rezidenciaként.
Per-Ramszeszt a Biblia is említi, mint az egyik olyan települést, melynek építésén az Egyiptomban élő zsidók dolgoztak. A hely szinonim Gósen földjével, az Exodus szerint a zsidók innen vonultak ki. A bibliai történet II. Ramszesz idejére való datálását közvetlenül nem bizonyítja semmi. A Biblia raktárvárosként említi Ramszesz városát. Ezek gabonaraktárak voltak, vagy egy feltételezés szerint a hadsereg raktáraira utalhat. A város építésekor magába foglalta a korábbi palotavárost, Avariszt, ahol – mivel kereskedelmi kikötő volt – valóban voltak hatalmas raktárak. Avarisz a hükszoszok fővárosa volt és amikor I. Jahmesz fáraó (i. e. 1570-1545) a hükszoszokat kiűzte az erődből, a város el is pusztult. Avarisz újjáépítését I. Széti kezdte el, majd II. Ramszesz folytatta és befejezte. II. Ramszesz nevezte el Ramszesz házá-nak, Per-Ramszesz-nek és a birodalom fővárosává tette. A források a i. e. 11. századig említik Ramszesz háza néven, a továbbiakban Tanisz-nak nevezik. Horemheb uralkodása idején (i. e. 1333-1306) ünnepelték Avarisz alapításának 400. évfordulóját, ami megerősíti azt a feltevést, hogy Izrael népe a hükszoszok uralma idején ment Egyiptomba, és sorsuk a hükszoszok kiűzésével rosszra fordult.
Fantáziakép Per-Ramszeszről (Forrás: https://baloghpet.files.wordpress.com/2015/07/perramszes_dig_reconstr.jpg?w=150&h=113)
Tanisz- t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tanisz) a XX. dinasztia uralkodásának végén alapították, a XXI. dinasztia idején pedig Egyiptom északi fővárosa lett. A XXII. dinasztia idején Tanisz Egyiptom politikai központjává vált, bár voltak ellenséges, Felső-Egyiptom más városaiban székelő rivális dinasztiák is. Fontos kereskedelmi és stratégiai város volt egészen a Manzala kiömléséig időszámításunk előtt a 6. században. Ez teljesen elpusztította a várost. Főistenei Ámon, Mut és Honszu voltak – ugyanaz az istenháromság, akiket Thébában tiszteltek. Számos templom, közöttük a legfontosabb az Ámonnak szentelték. Az építőanyagként felhasznált kövek többségét Per-Ramszeszből (ma: Qantir) hozták.
Taniszi romok II.Ramszesz felvő szobrával (4)
A taniszi Amon templom rekonstrukciós rajza (4)
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Hajnóczy Gyula: Az építészet története — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, ISBN 963 17 6769 8
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az netes keresés egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét kideríteni.