HAJÓK TÖRTÉNETE: BÜBLOSZ, A LEGRÉGEBBI KIKÖTŐVÁROS TÖRTÉNETE I.E. 1200-IG

HAJÓK TÖRTÉNETE: BÜBLOSZ, A LEGRÉGEBBI KIKÖTŐVÁROS TÖRTÉNETE I.E. 1200-IG

(2022 szeptember)

ABSTRACT

Bübloszból kb. i.e. 3000 -től szállítottak fát, olajat, bort, mézt agyagedényekben Egyiptomba. A források szerint a cédrusfát szállították a legnagyobb mennyiségben. Az egyiptomiak szállították, nem a büblosziak. A későbbi korokban Büblosz a papiruszról, és a bíborcsigáról volt nevezetes. Az egyiptomiak "büblosz-hajó"-nak nevezték a cédrusfából épített hajókat már az i.e. 2500 -as években. Bübloszban az egyiptomi jelenlét folyamatos volt, de i.e. 1180 körül felégették a várost a krétai akhájok. Nincs még közvetett bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy legkorábban mikor építettek tengeri kereskedelmi hajókat Bübloszban, de élénk kereskedelmet folytattak Egyiptommal, akik helyőrséget, favágókat állomásoztattak Bübloszban. Hajóépítő kikötőjét az idők folyamán teljesen átépítették. / HISTORY OF SHIPS: BUBLOSS, THE HISTORY OF THE LATEST EXPORT TOWN FROM 1200 BC: From about 3000 BC, wood, oil, wine and honey were shipped in clay jars from Byblos to Egypt. According to the sources, cedar wood was transported in the largest quantities. It was the Egyptians who transported it, not the Babylonians. In later times, Byblos was famous for papyrus and purple snails. The Egyptians called the ships made of cedar wood 'Byblos ships' as early as 2500 BC. There was a continuous Egyptian presence in Byblos, but around 1180 BC the city was burnt down by the Cretan Achaeans. We have no indirect evidence as to the earliest date of the construction of maritime merchant ships in Byblos, but there was a lively trade with Egypt, who stationed garrisons and lumberjacks in Byblos. Its shipbuilding port was completely rebuilt over time.

A bíborcsiga (Murex brandaris_lat, Haustellum brandaris_lat, purple dye murex_an, https://en.wikipedia.org/wiki/Tyrian_purple)

BEVEZETÉS

Büblosz a Libanon-hegység lábánál fekszik, egy keskeny parti sáv választja el a tengerparttól, mezőgazdasági területe alig volt, de közel feküdt a mára kiirtott cédruserdőkhöz.

Büblosz a Libanon hegység lábánál fekszik (4)

byblos city arab tourism capital 2016 history harbor port ancient Phoenician

Büblosz kikötője 2016 -ban, az ókori várost részben beépítették több évezred alatt (https://lcf.lau.edu.lb/images/phoenician-byblos.pdf)

Büblosz ásatási területe az ókori kikötővel (4)

A korban a kikötőben sólyákon építették és sokat javították a hajókat, és a homokos partokon partra futtatva tárolták a hajókat. Büblosz hajóépítő kikötőjét az idők folyamán teljesen átépítették. Hufu fáraó Vörös-tengeri kikötőjét megtalálták i.e. 2550-ből (https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_al-Jarf), aminek alapján elképzelésünk lehet a legkorábbi kikötőkről. Építettek mólót, kőhorgonyokat használtak .

A régészeti leletek szerint a Büblosz már i. e. 5000 évvel ezelőtt lakott volt, a világ legrégebbi városának, kikötőjének tekintik. I. e. 3000 körül már kikötője volt, i. e. 2800 körül városfal is magasodott, a közelében sumer telepeket is találtak. (https://byblosruins.com/art-and-architecture). Nincs nyoma, hogy az i.e. 2700 -at követő néhány évszázadban nagy hajóépítő műhely lett volna Bübloszban (majd egy évezreddel később Ugaritban volt). Valószínűtlen, hogy az egyiptomiak építettek volna Bübloszban nagy cédrusfa tengeri hajókat. Az i.e. 2650-et, Dzsószer fáraót követő évszázadok Egyiptomban a cédrusfa Napbárkák és az akáciafa-rövidpalánkos hajók építésének kezdeti időszaka, továbbá a nádhajókat még általánosan használaták. Snefru fáraó (i.e. 2600 körül), aki a dahsuri piramisok építője, uralkodásának idején 40 cédrusfával megrakott hajó érkezett Byblosból (https://en.wikipedia.org/wiki/Sneferu), de nem tudjuk pontosan, hogy milyen építésű hajókkal szállították a cédrustörzseket, feltehetően akáciafa palánkos hajókkal, melyeket a punti (Vörös-tenger) expedíciókhoz is használtak, de az is lehetséges, hogy nádhajól mellé kötözve. I.e. 3000 körüli időktől folyamatosan jelen voltak Bübloszban egyiptomi favágók (5., 20.o.), majd egy katonai telep, majd kereskedelmi képviselet, fát, olajat, mézt, (5, 27.o.), bort szállítottak Egyiptomba (1). Haszehemui fáraó idejéből (i.e. 2680) korsót találtak Bübloszban a fáraó nevével. Sahure fáraó idejéből (i.e. 2480) egy alabástrom serlegen találták meg Sahure nevét (5).

Az ókorban Szíria, Levante és Kánaán, azaz Fönícia városai halászfaluk voltak, aztán némi kalózkodás után gazdag kereskedővárosok lettek. Az i.e. II. és az I. évezredekben a nagyhatalmak – a Hettita Birodalom, Egyiptom, a hurrita Mitanni, majd Asszíria – folyamatosan harcolt a sok kisebb-nagyobb szíriai, levantei kikötő, királyság, palotagazdaság feletti befolyásért. A bronzkor legfontosabb régészeti lelőhelyei Szíriában a i. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári város, a hettita I.Murszilisznek I. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, és kikötője, Ugarit: a tengerparti kereskedővárosa, az krétai akhájok es a Tengeri népek dúlták és égették fel végleg i.e. 1180-ban (Wikipedia).

Map of Ugarit

Az ugariti palotagazdaság i.e. 1800 után, Ugarit néven királyság és kikötő is volt, adót fizetett Egyiptomnak (Wikipedia)

Hyksos birodalom

Az ugariti eredetű hükszószok területe i.e. 1700 és 1550 között a Deltától É-Szíriáig terjedt, Bübloszban az egyiptomi jelenlét folyamatos volt i.e. 2600 -tól (Wikipedia)

Fönícia korai, északi kikötői Büblosz, Arwad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit. Lakói i.e. 2000 után amorita kánaániták voltak. A nyugati sémi nyelvet beszélték (ezek az eblaita, amorita, ugariti, óhéber, ..., és közel megértették egymás nyelveit) Az amoritáknak Észak-Nyugat Szíriában fejlett városállamaik voltak: Ebla, Karkemis és Jamhad (központja a mai Aleppó volt). A városokat erős falakkal védték a támadásoktól: a falak, erődök, az akropoliszok építészete magas színvonaláról tanúskodnak. A kikötők és az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a mezopotámiai városállamokkal. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amorit%C3%A1k). I.e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek az amoriták Mezopotámia városállamaira (korábbanm falat is építettek ellenük), letelepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentős királyságot I. Samsi-Adad dinasztiaalapító hozta létre, az Óasszír Birodalmat Kelet-Szíriában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Assz%C3%ADria). Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (i. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.

UgaritUllazza Tartus Arwas Szimirra Amrit

É-Levantei amorita, majd hükszósz kikötők (Arwadnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)

A szíriai Ugarit város és kikötő, mellettük a Hazzi hegy, a legrégebbi Baal templommal, a Hettita Birodalom (Wikipedia)

Az i. e. 2. ezred második felében a szíriai Ugarit volt a Közel-Kelet legforgalmasabb kikötője, a ciprusi réz- és az egyiptomi kereskedelem lendítette fel Ugaritot. Az i.e. 1700-as évektől a hükszószok fennhatóságára egy bübloszi "szoknyás" erőd emlékeztet Bübloszban. A tárgyi emlékek alapján nem lehet eldönteni, hogy a Delta hükszósz megszállásában Büblosz milyen súllyal vett részt.

Az i.e. 1400-s évektől III. Thotmész (i.e. 1458 - i.e. 1425) Bübloszban építette a hajóit a szíriai hadjárataihoz. Az i.e. 1400-as években Büblosz és Levante történelmét meghatározták III. Thotmesz fáró szíriai hadjáratai -több mint 10 hadjáratot vezetett Szíriába, az Eufráteszig meghódította Szíriát- és adófizetővé tette Levantét: ekkor alakul ki Fönícia, ami soha nem volt egységes állam a történelme folyamán, az Egyiptomnak közösen fizetett és Türoszban gyűjtött adó foglalta valamennyire egységbe a kikötőket, amelyek sokat hadakoztak egymással is. III. Thotmesz az i. e. 15. században a Levante városainak listáján említi, hogy a Bübloszban építtetett hajóit százazföldön ökrös szekerekkel az Eufráteszig szállíttatta. (2)

Az i.e. 1300-as években a Hettita Birodalom hódította meg É-Levantét.

14 century BC Eastern Mediterranean and the Middle East

A hettita támadás idején Ugarit és É-Levante a hettitáknak fizett adót (Wikipedia)

Az egyiptomi - hettita felségterület határvonala az amorita Amorrrú állam (fövárosa Arwad volt) területén húzodott, Byblosz mindig Egyiptomhoz tartozott (Wikipedia)

Már az i. e. 1300-as években megjelentek az akhájok vetette Tengeri népek, az i.e. 1300-as években megtámadták is Ciprust és Levantét, minden kikötőt felégettek: Ciprus után i.e. 1190-ben a Hettita birodalmat, i-e. 1180-ban Ugaritot, majd Bübloszt és D-Kánaánt.

tengeri migráció

A korai föníciai kikötőket a Tengeri népek akhájok-líbiaiak I. és II. Koalíciói ( I.e. 1208 és i.e. 1180 körül) elpusztították az i.e. 1100-as években (4)

Az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő akhájokat, danunákat, és a Tengeri népek más törzseit. Az akhájok kb. két évszázadig folyamatosan terjeszkedtek, támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és a szárazföldön, Kilíkiában is. Támadták az ugaritiak hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szuppiluliumasz_hettita_kir%C3%A1ly) három hajócsatával- ezek a Ciprusi csaták i.e. 1340 körül- ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.)

A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, a hettiták Ugarittól béreltek hajókat (II. Ramszesz idején egyiptomi gabona szállításához is). Ugaritnak nagy, százötven sólyás kikötője volt, korának tengeri kereskedelmi nagyhatalma (1,2,6) volt. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.).

Kb. 20 évvel később az akhájok a Hettita Brirodalmat megdöntötték, i.e. 1180-ban az akháj-danunák Ugaritot felgyújtották, megsemmisítették, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. Az ugariti támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi, Ugarit utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. (III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". Röviden: Hajókkal jönnek. Felégetik és ördögi dolgokat csinálnak a városommal. A seregeim és a harci szekereim Hattiban, a hajóim Lukkában vannak.)

III. Ramszesz az i.e. 1175-s Nílus-Deltai és Dzsáhi-i csatákban állította meg az akháj Tengeri népek invázióját. Részben letelepítette a krétai akhájokat Kánaánban, belőlük lettek a híres vaskészítő filiszteusok, a zsidó törzsek is a csaták után telepednek le Izraelben, Büblosz pedig visszanyerte régi rangját, újjá épült a háborúk után.

A legrégebbi föníciai műalkotás Ahiram király Bübloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai betűkkel írt felirat. A szarkofág keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények. Egyes ikonográfiai elemei az i.e. 13. századi egyiptomi és hettita hatás alatt álló művészethez köthetőek, mások a feliratot későbbre datálják. Az ugariti volt az első betűírásos ABC, onnan került át a föníciakhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus), majd közvetlenül vagy közvetve a görögök, etruszkok, zsidók örökölték az ábécét.

Egyik legrégebbi föníciai lelet Ahiram király Bübloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai, már vonalas betűkkel írt felirat. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus).

Büblosz-i cédrusrönkök szállítása Egyiptomba: a temetési Napbárkákat (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships) hagyományosan Bübloszból szállított cédrusrönkökből építették, hosszanti tartókötelek nélkül. A cédrusfából épített hajókat "byblosz-hajóknak" nevezték. A hajózás a piramisok kora előtt a part mentén történt, papirusznád hajókkal, éjszakára kihúzták a partra később a fahajókat is. A legkorábbi cédrusszállítás nádhajókkal történt, később akáciafa palánkokból épített hajókkal, nincs rá bizonyíték, hogy Bübloszban cédrusfa hajókat építettek volna, vagy arra, hogy cédrusfából tengeri hajókat építettek volna az egyiptomiak. A cédrusfa Napbárkákat fáraók temetésénél használták, nincs rá bizonyíték és valószínűtlen, hogy Bybloszban építettek volna Napbárkákat, melyeket kb. az i.e. 2700 körüli években kezdtek építeni először tamariszkuszfából Abydoszban, Egyiptomban. A hajók építéséhez használt cédrusfa mennyisége viszonylag kevés volt, az épület-födémgerendákhoz, hajóárbocokhoz és koporsókészítéshez használt cédrusrönkök mennyisége volt nagyobb, a törmeléket füstölőkben égették el, szent fa volt. I.e. 2650 -től a piramis építéseknél is használtak cédrusrönköket. 30 kovakő szerszámokkal dolgozó favágó volt szükséges a néha közel egy tonnás cédrusrönk az erdőből történt kivonszolásához, ezek magasan, 1500 méter felett nőttek, Byblosznál kezdődtek és még Ugarittól É-ra, az Amanusz hegységben is nőttek a cédrusok. Az épületek szerkezetét a rönkök hossza határozta meg: hosszú, folyosó szerű termeket építettek, belső udvarokkal, a cédrusrönköket tetőgerendaként, továbbá árbocként is használták. Feltehetően tutajként, esetleg nádhajók mellé kötve, vagy hajókon szállították Avariszba. A Delta és Büblosz távolsága 500-600 km légvonalban, a Delta 200 km-s széles is, és onnan végül a nagy hajóépítő műhelybe, Memphiszbe szállították, ez további 200 km. Szahure és I. Széti a szíriai hadjáratából is hadizsákmányként cédrust visz Egyiptomba, és később is, még i.e. 1100 körül is szállítottak: https://en.wikipedia.org/wiki/Story_of_Wenamun, Wenamunt Bybloszba küldték cédrusfáért, de a vihar Ciprusig fújta a hajóját.

BÜBLOSZ TÖRTÉNELME

Az https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf irodalom alapján: "Korábbi neve magyarul hegyet jelentett, a korai időktől kezdve a fáraók ázsiai enklávéja volt. Találtak a második dinasztia, Haszehemui_ma (i.e. 2680, Khasekhemwi_an) fáraó idejéből származó feliratot (2, 50.o., 64.o., 122.o., egyiptomi hieroglif írás i.e. 1900 körül). A Ba'alat templomban és a hozzá tartozó helyiségekben több ezer áldozati ajándék között Kheopsz (Hufu, Khufu, i.e. 2550) és korábbi fáraók szkarabeuszait (ma a bejrúti múzeumban vannak) is megtalálták. A kultuszhely volt, babonás tiszteletét talán a közelben a hegyekben lévő híres 'Afqa-forrás'-nak köszönhette. A második-hatodik dinasztiák idejéből találtak feliratokat, az egyiptomiak Ba'alatot Hathorral azonosították. Virágzott a Bübloszból Egyiptomba szállított libanoni cédrusok kereskedelme Snefru fáraó alatt, a mediterrán hajóra használt egyiptomi szó a kbnyt (byblosi) hajó volt, feltehetően a bübloszi cédrusfára történt utalás. A Középső Birodalom idején (i. e. 2040-1660 körül, a hatodik dinasztia, II. Pepi idejét követően) szüneteltek a konvojok, amelyek Byblosból cédrusfákat hoztak volna a temetésekhez.

Már az újkőkorban is volt település Bübloszban. A települést a neolitikus Jerikóhoz hasonló sima vakolatpadló és halszálkás metszésű kerámia, valamint más, kőkorinak vélt kerámia és építészeti jellegzetességek jellemezték. Az i.e. 2600-as években épült Ba'alat* templom i. e. 2100 körül katasztrofális tűzvészben pusztult el, a kánaániták után az amoriták lakták. A templomra, mintegy 400 év letargiát követően, egy másik, hasonló méretű templomot emeltek, ennek az építménynek a területét öt és hét láb magas álló obeliszkekkel töltötték meg. A régészek a későbbi templomot szétszedték és a közelben rekonstruálták; így lehetővé vált, hogy a látogatók a korábbi templom alaprajzával összehasonlítva láthassák. ( Az Obeliszk templom fémleleteire -pl. dísztőr- vonatkozóan ld. 5., 39.o.) Ny-on egy második templomot is építettek, egy női istenség⁺ számára, és a város ősi forrása a két épület között egy szent tóvá szélesedett. A város Ny.i bejárata az északnyugati kapu volt, amelyet egy cikk-cakkos rámpa előzött meg, amely a palota negyedét és a Ba'alat* főtemplomát kötötte össze az északi kikötővel. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ba%27alat,_Lady_of_Byblos). (A másik nevezetes Baal templom az ugariti Hazzi hegyen az i.e. 1700-as évekből származik.)

Az Obeliszk templom (II. középső bronzkor, hükszósz kor, i. e. 1800-1600)

Az i. e. 18. század elejétől Büblosz szoros kapcsolatban állt Egyiptommal (2); Büblosz közelében lévő köveken Neferhotep i.e.1690 körüli feliratai olvashatók. Körülbelül ebből az időből származik egy nyugat-sémi felirat, amely 114 hieroglifikus jelet használ, amelyeket még nem sikerült sikeresen megfejteni. Egy további felirat az Ahiram király szarkofágján lévő alfabetikus felirat (ma a bejrúti múzeumban található), amelyet i. e. 1000 körülire datálnak, az ugariti ékírásos betűírás vonalas változata. A föníciai ábécé egyik korai szakaszából származik, amelyből minden modern görög ábécé származik.

Libanon északi partvidékét uraló, a hegyek és a tenger közé szorított Jbeil-foknál az i. e. 7. évezredtől kezdve a halászokból és földművelőkből álló emberi közösség a Levante egyik legtartósabb települését hozta létre. A dombtól délre könnyen partra lehetett futtatni a hajókat. Termékeny, bár vékony parti síksága volt, a cédrus hegyek közelsége, a cédrusfa és az édesvíz voltak azok a tényezők, amelyek Byblos-t az ókori Közel-Kelet legkorábbi neolitikus közösségévé, majd a bronz- és vaskorban virágzó várossá tették. "A legkorábbi bübloszi expedíciókat cédrusfáért szervezték, a korban (i. e. 3000-2800). Az Egyiptommal fenntartott kapcsolatai tették gazdaggá Büblosz városát: kereskedelmi kikötőjéből fát, olajat, gyantát, mézt, bort (https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf és 6. 27.o.) szállítottak Egyiptomba". A város a hellenisztikus és római korban Býblos (βυβλος) néven volt ismert, és az Egyiptomból származó papirusz importjáról vált híressé. A helynév (Kepny) legrégebbi említése a IV. dinasztia első fáraójának, Snefru-nak (i.e. 2600 körül), a dahsuri piramisok építőjének idejéből származik, uralkodása idején 40 cédrusfával megrakott hajó érkezett Byblosból. (https://en.wikipedia.org/wiki/Sneferu).

Az i. e. 3. évezredből származó városi Byblosban hengeres pecséteket (6, 27.o.), bronz fegyvereket, terrakottát, kerámiát és kőeszközöket találtak, amelyek e központ nagyságáról tanúskodnak, és arról, hogy virágzott egészen i.e. 2100 körülig, amikor is erőszakos pusztulás következhetett be. A tűzvész ellenére a város és nem szenvedett a válságtól, amely az i. e. III. évezred utolsó évszázadaiban különösen a Levante déli részét sújtotta, az amoriták érkezésést jelezte. Büblos aktív kikötő maradt, amely kapcsolatban állt a III. Ur birodalmával Mezopotámiában, amint erre egy ékírásos tábla is utal, amely egy lexikális lista, amelyet egy írástudó tanonc gyakorlatként írt. Az i. e. 3. évezred vége felé, a Középső Birodalom alapítójának, II Mentuhotep fáraónak (i. e. 2060-2010 körül) az uralkodása idején az egyiptomi hajók ismét Byblosba hajóztak. Számos ásatási lelet utal erre az időszakra, különösen számos votív felajánlás, amelyet egy kultikus helyen találtak, amelyet még az i. e. 2. évezredben is használtak, és ahol nemesfém tárgyakat, figurákat és kerámiavázákat temettek el (5. 39.o.). Ezek a gazdag leletek ismét a város gazdagságáról és kiterjedt nemzetközi hálózatáról tanúskodnak. Érdekesség, hogy nem egyszerű rabszolgákat, hanem szakembereket, takácsokat, sörfőzőket, nevelőket vittek Egyiptomba (5. 27.o.), ahol az irodalmi adatokkal szemben nem volt jellemző a rabszolgaság, hadifoglyokat persze nagy számban ejtettek.

Kikötője (https://byblosruins.com/art-and-architecture): a legtöbb föníciai nagyváros két kikötőt használt. A nehéz hajókról árukat kellett átrakodniuk a könnyebb hajókra, amelyek aztán a sekélyebb kikötőbe szállítottak. A régészeti és geo-régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a korai kikötőátalakítások a középső bronzkorra nyúlnak vissza. Bár a tengerszint emelkedése az i. e. XII. századra kimosta és a tenger elárasztotta ezeket a kikötőket, így azok használaton kívül kerültek, a feltételezések szerint ez az egyik oka annak, hogy Byblos a vaskorban elvesztette kereskedelmi hajózási központként való hatalmát. Néhány kikötő, mint például a Büblosztól délre fekvő nagy Bübloszi kikötő, víz alá süllyedt kikötő, dokkoló létesítményei és rakpartjai a víz alatt vannak. A rakpartok és mólók kváderkőből készültek, és az ókorból származnak. Byblos kis kikötője -a kis hajók számára a mai halászati kikötő- természetes zátonyokból állt, és lehetséges, hogy szándékosan hagytak réseket a zátonyok között, hogy az áramlatok átjárhassák a kikötőmedencét, hogy a felgyülemlett iszapot lemoshassák.

Byblos az i. e. második évezredben (középső és késő bronzkor): Az i. e. 2. évezredben Byblost egy pompás, kövekkel fedett bástya védte, és fő szakrális épületeit újjáépítették. A Ba'alat templomának alaprajza a hosszútermes templomok jellegzetes alaprajza volt, bejárati tornáccal, antecellával és cellával. Továbbra is magas teraszon állt, és a város mindkét kikötőjére néző ormon emelt királyi palota szegélyezte. A palota alatti királyi nekropolisz is továbbra is használatban maradt. Keletebbre, a Reshef-templomot egy udvar közepén álló kápolnával, valamint a szakrális komplexumon belül különböző baetyl- és obeliszk-sorokkal újjáépítették, amelyek egy kúthoz és más létesítményekhez tartoztak.

Amenemhat III (i. e. 1860-1815) nevét egy obszidiánból és aranyból készült ékszertartóba vésték az I. sírból, fiának és utódjának, Amenemhet IV-nek (i. e. 1814-1806) a nevét pedig egy hengeres kenőcsösdobozba vésték. Aranyból készült votívbalta az obeliszk templomának lelőhelyéről, rajta a harcos istennő, Ishtar/Anat/Astarte vésett ábrázolásával (középső bronzkor, i. e. 1800-1600). Aranyból készült keretes fejszék kos és agár ábrázolású emblémákkal az obeliszk templomának lelőhelyéről (középső bronzkor, i. e. 1800-1600).

Az Obeliszk templomának alaprajza a kultikus berendezésekkel (II. középső bronzkor, i. e. 1800-1600). Obeliszk az Obeliszk Templomának udvaráról, a bübloszi király hieroglif nyelvű dedikációs feliratával: "Abi-shemu, Reshef szeretettje". Obszidiánból és aranyból készült tárgyakat találtak a II57. sírban. Kicsi a valószínűsége azonban annak, hogy ilyen értékes ajándékok rablott sírokból érkeztek, öt ametiszt szignett-skarabeusszal és számos más ékszerrel, fegyverrel és luxuscikkel együtt, amelyek közül néhányat a közelmúltban az egyiptomi díszek helyi utánzataként értelmeztek. Az értékes leletek az egyiptomi XII. és XIII. dinasztia korabeli gublita királyokat a levantei királyi elit tagjai közé sorolják. A levantei, egyiptomi és mezopotámiai korszakok között alapvető szinkronizmust mutatnak. Ugyanezekben a sírokban és a III. sírkamrában számos kerámia- és fémvázát találtak, köztük egy krétai (egy kamaresi kupa), amely Büblosznak a Földközi-tenger középső és keleti részén fekvő számos országgal való kapcsolatáról tanúskodik Krétától Anatóliáig, Ciprusig, Szíriáig és Palesztináig. Bübloszban kevés nyoma van a hükszoszoknak, akik ugariti, Yamhad-i amorita-hurrita uralkodók voltak Egyiptomban (1700 körül - 1550 között), pl. a "szoknyás" kőbástya, erőd hükszósz eredetü. (Az erődfalakat a fal alján szélesebbre építették, hogy ne lehessen az erőd alá ásni.)

REkmire

Bronzkészítés az i..e. 1400-s években (https://en.wikipedia.org/wiki/Rekhmire, a bronz készítését a hükszószok terjesztették el az i.e. 1600-as években Egyiptomban faszénnel.)

Az amarnai levelek között van 60 ékírásos levél a Rib-Additól, amelyekből fontos következtetéseket lehet levonni az i. e. 14. századi szíriai és palesztinai habiru fosztogatókra vonatkozóan: ezek az iratok az akkori Kánaánban használt amorita nyelv megismerése szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek, amelynek a héber nyelv egy későbbi dialektusa. A késő bronzkorban Büblosz megőrizte a Levante középső partvidékén belüli vezető szerepét, amiért Türossszal vetélkedett. Az Amarna-i levéltárban több mint 54 levelet küldött Rib-Hadda, Gubal (Büblosz) királya a fáraónak IV Amenhotep/Akhenaton uralkodása idején. Byblos a Ramesszida-birodalom idején kevésbé ismert a forrásokból, és szinte semmilyen biztos régészeti adatunk sincs, bár az Ahiram-szarkofágot valószínűleg ebben az időszakban faragták.

A Wenamun, egy egyiptomi követ története, aki meglátogatta Bübloszt és találkozott annak királyával, Zakar-baalr-al, egy egyiptomi irodalmi szöveg, amely egy valós utazást ábrázol, amely az i. e. 2. évezred vége felé (i. e. 1190-1077). Az egyiptomi hatalom levantei hanyatlását írja le, de megerősíti a korai föníciai városnak az Egyiptommal való kikötői és kereskedelmi központként betöltött időtálló szerepét. Ugyanez a kép rajzolódik ki a középasszír király, I. Tiglath-Pilészer (i. e. 1114-1076) idézetéből is, aki Szíriát és a levantei partvidéket megszállva hajózott és halászott az Arwad-tengeren.

A Föníciai Büblosz az i. e. első évezredben (vaskor): A föníciai Büblosz a vaskorban (i. e. 1200-332) részben a hegyfok északi részét elfoglaló mai falu házai alatt rejtőzik, és csak néhány gyér maradvány enged bepillantást ennek a városnak a történetébe, de továbbra is kihasználta az Egyiptommal való előnyös kapcsolatát, a papiruszt importálta és az értékes tekercseket az egész Földközi-tenger térségében terjesztette, amikor az ábécé már felváltotta a bonyolultabb írású Rib-Hadda leveleit.

RÉGÉSZETI KRONOLÓGIA

Az https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf irodalom apján:

a) A "B" neolitikum (Kr. e. 8800-6500) téglalap alakú házakkal, fejlett pirotechnológiával, amelyet a vakolt padlók, és a nagy, hosszúkás, metszett szemű kavicsokból készült bálványok tanúsítanak;

b) Neolitikum A vagy jarmukiai kultúra (i. e. 6500-5300, = Jerikó IX), félföldalatti kunyhókkal, festett és metszett kerámiával, állatfigurákkal, kovaköves sarlópengékkel és hegyekkel;

c) Neolitikum B (i. e. 5300-4300; = Jerikó VIII), korai kalkolitikum;

d) Késő kalkolitikum vagy ghassulián (i. e. 4300-3600), a nagy edényekben vagy pithoi-ban történő felnőttkori temetkezések megkülönböztetése, valamint a rézből készült tárgyak bevezetése jellemzi ezt a virágzó szakaszt. Téglalap alakú házak mészkővel vakolt padlója a B-korszak előtti neolitikumban (i. e. 8800-6500). Kőkorszak előtti neolitikum B (i. e. 8800-6500) kőbálvány. Lyukacsos tűzkővel, csoroszlyával és hegedű alakú figurákkal.

e) A következő Énéolitikum Recent az I. kora bronzkornak (i. e. 3600- 3100) felel meg, és a középső kút melletti legkorábbi templommal a középső építészet kialakulását mutatja. Ebben a szakaszban agyagból, kőből, csontból és elefántcsontból készült bélyegzőpecsétek születtek, geometrikus és állatias motívumokkal, amelyek proto-adminisztratív gyakorlatra utalnak. Ugyanebből az időszakból származnak a levantei partvidékről érkező cédrusfa legkorábbi egyiptomi leletei, nevezetesen a Dél-Egyiptom-i Abüdoszban, Umm el-Qaab királyi nekropoliszában talált libanoni cédrusból készült szertartási csónakok.

f.) A korai város: Byblos a II. és III. kora bronzkorban (i. e. 3050-2300) Az i. e. negyedik évezred utolsó évtizedeiben Byblos alapvetően átalakult jelentős városi központtá. A II. kora bronzkorban (i. e. 3000-2800) a fáraó Egyiptommal fenntartott kapcsolatok A II. kora bronzkorban (i. e. 3000-2800) a fáraó Egyiptommal fenntartott kapcsolatok folyamatosan fejlődtek, és a várost kereskedelmi kikötőnek, a fától az olívaolajig és a borig terjedő luxuscikkek exportőrének tekintették. A város társadalmának összetettségét és a kiépített kapcsolatok összetettségét az ebben az időszakban emelt középületek száma és szerkezete, valamint az anyagi kultúra sokszínűsége és a külföldről importált státuszszimbólumok jelenléte tanúsítja. A városfalak: a város kör alakot öltött a falak megépítésével, amelyek a tenger kivételével minden oldalról védték. Az első határolófal alul kőalapból állt, amelynek emelt része nyers téglából és fából készült. Az északi főkapu, amelyet csak a II. kora bronzkorban használtak, közvetlenül a központi negyedbe vezetett, ahol a szent kút és a tó, valamint a templomok környéke volt. A város másik bejárata a valamivel keskenyebb északnyugati kapu volt, amelyet egy cikk-cakkos rámpa előzött meg, amely a palota negyedét és a Baalat főtemplomát kötötte össze az északi kikötővel. Egy kelet-déli kapu egészítette ki a város megközelítési rendszerét, és összekötötte a várost a széles déli parttal, amely a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésére is szolgált.

g.) A III. kora bronzkorban a városfalakat újjáépítették, kiegészítve a kiugró offsetekkel (i. e. 3600-3100) településre jellemző nagyméretű korsókban vagy pithoi-ban elhelyezett felnőttkori temetkezések egyike. A késő neolitikumtól a késő kalkolitikumig (i. e. 4300-3600) tipikus görbe vonalú építészeti formákkal rendelkező lakóhelyek és a korai bronzkor I. (i. e. 3600-3100) települések egymásra helyezését bemutató térkép. Ezeket egy fából készült sétány kötötte össze egymással. Az új körút hozzáépült az előzőhöz, és ezzel megkezdődött a védelmi vonal fokozatos sűrítésének az a folyamata, amely a középső bronzkor végéig tart. A külső oldalon egy sajtolt homok- és márgavályúkból álló töltés is volt, amely az erődítményfal teljes vastagságát mintegy 20 m-re emelte. A városfalak átépítése a támfallal kiegészítve néhány fontos változáson ment keresztül a város alaprajzában: az északi kaput, alig több mint 25 m-re az északnyugati kaputól, bezárták, míg az utóbbit hangsúlyozták és feljáróval látták el; ugyanakkor az északkeleti kapu átvette a város főbejáratának szerepét, és egyenes irányban nyílt a központba a két fő szentélyből: a Baalat templomából és az "L" templomból. Végül egy harmadik, délkeleti kaput építettek, amely a déli nagy tengerpartra vezetett. A "kút" negyed és a környező templomok A szent kút körüli központi szektorban különböző vallási épületek álltak.

A Ba'alat templom, a "Byblos asszonya" templom (https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf) a szektornak a legmagasabb pontját foglalta el, és egy nagy hypostyle-csarnokból állt, amelyhez egy sor kiegészítő helyiség tartozott. A város a városfallal, a kapukkal és a főbb középületekkel, köztük a középen álló templomokkal a korban a legnagyobb. Az "L" templomtól keletre található egy szent medence és az ókori bronzkori III. kápolna egy antik templom mellett. A "Byblosi Úrnő" templomában vagy előtte néhány egyiptomi stílusú óriásszobor állt. Egy dioritból készült váza töredéke Haszehemui (i.e. 2680) fáraó szimbólumával, ami arra utal, hogy a templom alapítása az i. e. 3. évezred elejére tehető. A fáraó szimbólumokkal ellátott egyiptomi tárgyak jelenléte az egész későbbi III. kora bronzkorban azt mutatja, hogy a cédrusfa és más termékek, mint a gyanta és a bor exportja hogyan tartotta életben az Egyiptommal való kapcsolatot, amelyet egyesek talán inkább teljes politikai leigázásként, mint kereskedelmi jellegűként szeretnek leírni.

Középületek: Ugyanebben az időszakban két nagy, nem vallási középületet is emeltek. Az egyik a város urainak palotája volt, amely a Baalat-templomtól északnyugatra található. A palota alatt hatalmas sírokat tártak fel a sziklás dombon. Hatalmas függőleges négyzetes aknával rendelkeztek (5-10 m mélyen), és néhány gondosan faragott mészkő-, bazalt- vagy márványszarkofágnak adtak otthont, amelyek hasonlítanak az Ó- és Középbirodalom egyiptomi prototípusaira. A második épület a forrástól délnyugatra helyezkedett el, és igazgatási funkciókat látott el. Az i. e. 3. évezredből származó városi Byblosban hengeres pecséteket, bronz fegyvereket, terrakottát, kerámiát és kőeszközöket találtak, amelyek e központ nagyságáról tanúskodnak, és arról, hogy virágzott egészen i. e. 2300-i.e. 2100 körülig, amikor is erőszakos pusztulás következhetett be.

Tárgyi emlékek (https://www.lettere.uniroma1.it/sites/default/files/3109/11_NIGRO%202020_0.pdf):

- Haszehemui (i.e. 2680) fáraó nevével feliratozott váza töredéke,

- III/IV. dinasztia: egy alabástromból készült áldozati korong töredéke Neferseshem-Ra, "a királyi ácsok írnoka" nevével;

- Elefántcsont plakett "a Tasen király által ismert" felirattal, valószínűleg egy egyiptomi tisztviselő.

- IV. dinasztia: egy váza töredéke Merittes királynő, Snefru hitvese nevével;

- Egy majom alakú edény töredéke Khufu (i.e. 2570) nevének egy részével;

- Egy váza töredéke Hetepheres, Khufu anyjának nevével; - Egy váza töredéke Khufu nevével;

- Henger "Hathor által szeretett, az istenek által szeretett Khafra" felirattal;

- Diorit csésze töredéke Menkaure/Mycerinos kartusszal; - Négy töredék Mycerinus nevével;

- Palacsempe "Arany Hórusz Mycerinos, felirattal, felruházva az élet, minden szívboldogság, minden egészség, örökké" felirattal.

- Egyiptomi kolosszus a szent tó és a közeli Baalat-templom területéről (egy másik, jobban megőrzött példány a bejrúti Nemzeti Régészeti Múzeumban található).

- Egyiptomi technikával készült monumentális mészkőszarkofág a byblosi királyi palota alatti királyi nekropoliszból.

A BÜBLOSZ-HAJÓ

Egyiptomban "Büblosz-hajó"-nak nevezték az első cédrusfából épített temetési Napbárkákat (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships):

Napbárka az Első Dinasztia idejéből (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Kheopsz (Hufu) fáraó cédrusfa temetési Napbárkája i.e. 2570 ból (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Az i.e. 2600-as években, a piramis építesek idején a kőszállító dereglyékhez kevés volt a cédrus fa Egyiptomban, árbocnak, emelőnek, épületgerendának használták, de akáciafából, két lábas palánkokból építették a szállítóhajókat. A cédrus rönk drága és ritka volt, a rönköket hajókkal, tutajként szállították Egyiptomba a tengeren Bybloszból. A csapolt, rövid akáciafa palánkokból épített nagy szállítóhajókat gabona és a nagy kövek szállítására találták a Níluson. A hossztartók: a hosszú palánkok teherviselő szerepét a korban a hosszanti tartó kötél vette át. Az erős tengeri hullámok miatt az expedíciós tengeri hajók nem egyszerűen a folyami hajók nagyobb méretű és erősebb változatai. A víz oldalnyomásának az erős keresztgerendák tartottak ellen, továbbá tartották a fedélzetet is. Az orr és tathullámok miatt is magasítani kellett az orr és tat tőkéket, hogy ne csapjon be a víz. Találtak egy agyagból készített hajómodellt Bübloszban, tengeri hajót ábrázol:

Agyag hajómodell magasított orr- és tattőkékkel (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ship_Byblos.jpg)

Észre vehető a hasonlóság III. Ramszesz i.e. 1175-ben, a Nílus-deltai csatában használt döfőorros hajójával:

hadihajó i.e.1200

Egyiptomi fenékgerendás hadihajó rostrummal - döfőorros hajó, vesszőfonatok védik az orr- és tatrészt- i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából, egy darab fordított v alakú kormányevező támasszal (3)

Lioness of Thebes4 copy 1 20th Dyn

Egyiptomi fenékgerendás hadihajó rostrummal i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

A hossztartók problémája: a szembe jövő hullámok nagy igénybevételt jelentenek az orrtőkének, ezért a későbbi hajókon már ék alakú az orr belépő éle, és nem gömbölyített mint a korábbi hajókon. Tehát nem csak az evezősök munkáját könnyítette az ék alakú orr. Egy más fajta igénybevétel, amikor a hajó "felül" egy hullámra, középen támasztva alá a törzset. Ha gyenge a rövidpalánkos test a toldások miatt, akkor kettétörhet. I.e. 2650 körül Imhotep alkalmazta először a rövidpalánkos törzs és a fedélzet megerősítését a fedélzetet tartó hosszanti merevítő kötéllel**, aminek a (elő-) feszességét folyamatosan állították a „spanyol” feszítővel, a kötél nedvességének megfelelően. A görögök is alkalmazták egy kb. évezreddel később hypozomaza (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme) néven. A görögök az előfeszítő kötelet a fedélzet alatt használták.

E seafaring ships from the 5th Dynasty 2458 2446 BCE

Hosszanti merevítő kötél, Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó hajóján. Rövid, akáciafa palánkos hajó, (tévesen "büblosz-hajónak" nevezik az irodalomban, 4)

T. Heyerdahl és a viking hajók újjáépített változataival történt kísérletek alapján tudni lehet, hogy a hajótest rugalmassága - amikor „felül” egy hullámra - biztosítja, hogy ne törjön ketté a törzse. A nádhajók orrát és tatját összekötő, az árboc tetején átvezetett kötél fontos a törzs szilárdságának szempontjából. A varrott hajók önmagukban rugalmasak, csapos technikával hosszabbított gerendák, a hosszanti kötélmerevítéses hajók fedélzetének szilárdságát pedig a hosszanti tartókötél biztosította, amit a feszítővel a nedvességének és a terhelésnek megfelelően folyamatosan állítottak. A hajó két végén a tat- és orrtőkék felerősítésénél a hosszanti kötél tartotta a fedélzet és a kormányevezők súlyát. A vitorlát alsó-, felső vitorlarudakkal feszítették ki, csak hátszélben tudtak vitorlázni.

Bübloszban és Ugaritban nem használták a hosszanti tartókötelet, volt elegendő magasnövésű, hosszú palánkokat adó cédrusfájuk, a hajó külső oldatára szerelt hossztartókat építettek. Az i.e. 1700-as évekig, a hükszószok egyiptomi megjelenéséig lehet visszakövetni a hosszúpalánkos ugariti hajók építését: a hajókeel - először a hamis keel- az i.e. 1600-as években, az ugariti hükszószok idején jelenik meg Egyiptomban, akik hajókkal érkeztek a deltai Avariszba, a későbbi fővárosukba, szíriai amoritáknak- hurritáknak gondolják a hükszószokat ( 5. 40.o.). A keel kezdetben egy, a palánkok alá erősített gerenda (false keel_an) volt, amit az Égei-tengeren is használtak (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm). A hamis keel védte az alsó palánkokat a napi partra húzáskor és biztosította a hajó iránytartását. A kikötőkben csak építették a hajókat és a varratokat cserélték. Az ugariti eredetű keel -false keel_an, azaz hamis keel- fordulatot jelent a tengerhajózás történetében: alkalmazásával már jól kormányozható, iránytartó tengeri evezős-vitorlásokat tudtak építeni, el lehetett hagyni az alsó vitorlarúdat. Lehetővé vált, hogy a hajók eltávolodjanak a parttól, bár még sokáig megmaradt a part menti hajózás.

A hajóépítés történetében a következő fejlődési fok, amikor a levanteiek a fenékpalánkokat elkezdték közvetlenül a keelre erősíteni, azaz "varrni", fenékgerendás, -bár még nem gerinces- keeles tengeri szállítóhajókat építettek. A keelre először a palánkozatot építették rá, utána erősítették be a kereszttartókat. Nincsenek tárgyi leletek, amelyek alapján eldönthető lenne, hogy Bübloszban mikortól építettek false keeles, majd keeles hajókat.

Garboard strake illustration for the article Strake

Keel és belső fenékgerenda, K és S betűkkel jelölelve. A keel alatti, betűvel nem jelölt gerendán, a false keelen csúszott a hajó a partra futtatáskor. A Garboardra, fenékpalánkra erősítették az oldalpalánkokat. A keel és a külső fenékgerenda azonos fogalmak, volt belső fenékgerenda, a Keelson is . (4)

A keel feltalálásának egy látványos, az ábrázolásokon jól felismerhető következménye, hogy el lehetett hagyni az alsó vitorla rudat, mert a hajó az iránytartása miatt oldalszélben is tudtak vitorlázni, ezért az árbockat oldalfeszítő kötelekkel szerelték. A hajógerincre-bordákra történő hajóépítést évezredekkel később, 1450 körül találják fel Portugáliában, kb. fele mennyiségű fa szükséges a gerincre-bordákra épített hajókhoz.

15000 as ráészletesen

Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz (i.e. 1479–1425, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.) idejéből, falikép. Ugariti fedélzetes hajó (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)

The Ship Depiction in the Tomb of Nebamun The First Egyptian Seagoing Ship without a Hogging Truss Alexander Belov

A Nebamun (k.b i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír-föníciai keeles hajól Egyiptomba hajó, a parton szíriaiak szíriai szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják Nebahumot. A hajó jellemzőinek elemzése azt mutatja, hogy szíriai keeles tengerjáró hajó (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov))

Ulu Burun1 copy

I.e. 1305-ből szárnazó ugariti hajóroncs (az alsó vitorlarúd hiba a modellben) (https://warther.org/Carvings.php)

Föníciai újjáépítve

Külső hossztartós újjáépített föníciai Uluburun hajó (jól megfigyelhető külső hossztartóval) (4)

Újjáépített föníciai hajó, roncsa az évgyűrűk alapján i.e. 1305-ből származik (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck, gerinc nélküli, "varrott", csapos, palánkokra épített,15 méteres evezős-vitorlás. Egy még régebbi ismert hajó i.e. 2570-ből Hufu fáraó Napbárkája, a sivatag konzerválta, a két időpont között nem ismert értékelhető roncs.)

Az újjáépített föníciai hajó (Uluburun) lehetséges útvonala (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)

"A vaskorban Astarte imádatának fő központjai a föníciai városállamok, Szidon, Tírusz és Büblosz voltak. A szidoni érmék egy szekeret ábrázolnak, amelyen egy gömb jelenik meg, feltehetően egy Astarte-t ábrázoló kő. "A szidóniai érméken gyakran úgy ábrázolták, mint aki egy gálya orrában áll, előre hajolva, kinyújtott jobb kézzel, így ő volt a vitorláshajók összes figurája közül az első." Szidónban Eshmunnal közös temploma volt. Bejrútból származó érmék azt mutatják, hogy Poszeidónt, Astarte-t és Eshmunt együtt imádták. (https://en.wikipedia.org/wiki/Astarte)

A Baal kultusz: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l) Baál (Ba`al, héber: בעל) az ókori kánaáni kultúrkör vihar-, eső- és termékenységistene, jelentése 'úr, uralkodó, férj'. Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Dagan isten valamint Él isten (a kánaáni panteon feje) fiaként is megjelenik nyugati sémi népeknél. Neve valószínűleg az akkád baʾlişapûna nevű hegyből (ugariti Hazzi-hegy) ered, a későbbiekben is ezt a hegyormot Baál hegyeként tisztelték. A kánaánita területeken (a mai Libanon, Izrael és Szíria) városonként, régiónként eltérő megnevezését használták. Egyes kutatók szerint a Baál megnevezés Addu/Haddu főisten előneveként szolgált, amelynek használata azért terjedt el, mert az istenség valódi nevét csak papok mondhatták ki. Baál kultikus állata a bika.
Az ugariti szövegekből tudható, hogy Baál a hatalmas viharisten, legyőzi a tengeristent, Jammot és a sárkányszörnyet, Lotant. (A Bibliában Leviatánként jelenik meg. Majd Móttal, az alvilág istenével való találkozás során meghal, de testvére és hitvese, Anat fel tudja éleszteni.) A halott és újjáéledt isten mítosza összhangban van a természet termékenység és terméketlenség ciklusaival. Palotája a Hazzi-hegyen helyezkedett el, ami Ugarittól 50 km távolságra van, és a mai Jebel el-Aqra`-heggyel azonosítják. A Baál-Zafón névegyüttes az egyiptomi és akkád szövegekben is előfordul, és egy akkád nyelvű ugariti istenkatalógusban Baál-Zafón mint „viharisten, Hazi hegy ura” (dIM be-el huršan ha-zi) szerepel.

Baál a kánaánita mitológiában leggyakrabban Dagan isten fiaként, de esetenként Él fiaként is megjelenik. Személyéhez az éltető eső mellett a pusztító vihart is kapcsolták. A név női formában is előfordul, mint bübloszi Ba'álat istennő („úrnő”). Az ugariti Baál-ciklusokban erőszakos, háborús istennőként megjelenő Szűz Anat (btlt `nt) Baál húga; vita tárgya, hogy a szeretője-e is. Baál állata a bika, és így attribútumai a sisak bikaszarvval és a kezében tartott villám. A hellenizmus idején Zeusz és Jupiter istenekkel azonosították. A Biblia Baált úgy mutatja be, mint YHWH legnagyobb ellenfelét. Izrael népét már a Kánaánba való bevonulás előtt áldoztak Baál-Peórnak (Num. 25,1-9), amivel bűnt követtek el. A filológiai kutatások és tárgyi leletek (pl. a Kuntillet Ajrud-i lelet, amely szerint Astarté JHWH felesége) alapján azonban valószínűsíthető, hogy a Baál-kultusz még a VI. században is virágzott.

A hosszanti merevítő kötél:

Tengeri vitorlás képe Sahuré kb. i.e. 2492 i.e. 2475 között fáraó sírjából Abusir hosszanti merevítő kötéllel 3. 27

Vitorlás, akáciafa palánkos hajó képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.)

Punt Pharaoh Sahure

A hosszanti merevítő kötéles, dönthető A alakú, bipod árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Sahuré (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahur%C3%A9, körülbelül i. e. 2492 és i. e. 2475 között.) fáraó punti akáciafa hajójának érdekessége a hosszanti merevítő kötél és rögzítése elől-hátul a hajótesten, a hajó keresztmetszete szerint fenékpalánkos hajó volt. Hosszanti merevítő kötelet akkor alkalmaztak az ókori egyiptomiak, amikor rövid, egy-két méteres palánkokból (a vastagságuk 7-9 centiméteres volt) építették a hajókat, a hajó alsó palánkjai voltak hosszú cédruspalánkok: "varrták", vékony kötelekkel, továbbá csapokkal erősítették össze a palánkokat, és utólag erősítették be a kereszttartókat. Egyiptomban amikor kifogytak a bübloszi cédrusfából, két könyök, 105 centiméter hosszú afrikai akáciafa palánkokból építették a hajókat (az akácfa amerikai eredetű fa, különbözik az afrikai akáciafától).

Sahure fáraó ideje után közel ezer évig, Hatsepsut idejéig (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut, kb. i. e. 1479 – i. e. 1458)) alig van, inkább nincs fahajók építésére vonatkozó lelet. Szahuré fáraó sírmelléklete: hosszanti merevítő kötéllel építették a hajókat, hossztartók és gerinc helyett, a vastag kötéllel háromszor átkötötték a hajótestet elöl és hátul. Rekonstruálták a Sahuré Punt-i expedíciós hajóját.

Sahure A árboc

Sahure fáraó utólag rekonstruált hosszanti merevítő köteles hajója, "A" alakú árboccal, (az I alakúra később alacsonyabb és szélesebb vitorlát szereltek). A hajó feneke lapos volt, de nem ennyire. Az oldal nézetben a fenékpalánk nem látható, a keresztmetszete gondola szerű volt. (4)

A Sahure hajón, csak ezen a hajón megfigyelhető egy további kötelekből készített merevítés is, kb. a fedélzet magasságában. Az elgondolás szerint a fedélzetszint alatt és felett egy-egy kötelet vezettek körbe, furatokon keresztül, és egy harmadik kötéllel fűzték össze cikk-cakkban a furatokon átvezetett köteleket, ami hossztartóként működött.

Az egyiptomiak csak akkor fejlesztették a hajóépítés technikai színvonalát, ha a körülmények kikényszerítették. A Hufu hajón és más hajókon is láthatóak a csapokkal hosszabbított palánkok is. A fenékpalánkoknak volt hossztartó funkciójuk is. Rövid palánkos régészeti lelet nincs, és a faliképek oldalnézetben ábrázolják a hajókat. A sírmellékletként talált modellek elnagyoltak, kis méreteik miatt sok kérdésre a modellek nem adnak felvilágosítást.

Szahuré fáraó (i.e. 2500 után) hajójának palánkjait is varrással és csapokkal erősítették össze, (http://egy-king.blogspot.hu/2013/12/tutankhamen-model-boats.html), ami később is általánosan használt egyiptomi építési mód volt, a "varrás" és a csapolás eredete a koporsók készítésére vezethető vissza. Sok sólyás kikötőket építettek a ahjól építéséhez és a varratok gyakori cseréje miatt. (A Trójai háború idejéből,- i.e. 1230 körül, 9 évig tartott-, van arról írásos emlék, hogy a varratokat cserélni kellett, mert kedtek elengedni.)

A sok kötelet külön műhelyekben készítették (4) és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét:

kötél Ancient Egypt rope manufacture

Kötél készítő egyiptomi manufaktúra, nagyon sok papiruszkötelet használtak, és ez igaz a föníciaiakra is (4)

A bipod árboc rögzítése is kötélekkel történt:

Árbóctalp rörzítése

3x s kötés és a gúzsevezős kormányforgató kar és ül és a villás fa a hosszanti kötéltartó Hatsepszut

A hajótest háromszoros átkötése Egyiptomban (4)

Byblos ship

Árboc talpfák rögzítése a fenékpalánkokra (4)

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.

ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.

(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1

(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0

FÜGGELÉK: A bübloszi panteon (https://byblosruins.com/religion)

Fönícia minden városában más istennek volt kultusza. Az adott város panteonja kétszintű hierarchiából állt, amely egy legfőbb férfi és/vagy női istenségből, egy Baálból vagy Baalatból állt, az alsó szint pedig a városban imádott összes többi istenséget tartalmazta. Bübloszban például Baalat Gebalt, Büblosz asszonyát tisztelték, aki a termékenységgel, a születéssel és a tengerészettel hoztak összefüggésbe. Bübloszban a Baalat és fia, Reshef mellett a Szent Istenek Gyűlése is létezett, amelynek tagjai közé tartozott Adonisz is, a másik fiú. Adonisz elsősorban a szépséggel, a vágyakozással, a megújulással és a fiatalítással kapcsolatos félisten volt. A vallási kultusz az évszakok ciklusához és a mezőgazdasági naptárhoz is kapcsolódott.

A fesztiválok, lakomák és ünnepségek voltak a leggyakoribb istentiszteleti formák. A templomokban az évszakok változásának megfelelő fesztiválokat tartottak. Az élet elpusztításában és újraéledésében észlelt energiát imádták. A tánc és az éneklés az istentiszteletek fő jellemzői voltak. Dobokat és tamburákat használtak.

A papság az arisztokrácia soraiból származó, örökletes pozíció volt. A föníciai pap fő feladatai közé tartozott a vallási szertartások és ünnepségek felügyelete, rendszeres áldozatot mutatott be az isteneknek, és a templomi könyvtárt is frissítette.

A legfontosabb kultikus események egybeestek az agrárciklus jelentős fordulópontjaival. A föníciaiak kultikus naptárjukat 12 holdhónapra osztották. Az újhold (Neomenia) fontos szerepet játszott a föníciai vallási életben. A föníciai naptárban egy másik jelentős dátum az újév volt. A föníciai újévi ünnepségeket Peritia hónapban (február-március) tartották.

A víz, az italáldozatok és a füstölő égetése fontos része volt a szentély kultikus életének. A leggyakoribb felajánlás típus bor, víz, olaj, tej, méz voltak. A bybloszi Philón szerint a föníciaiak hittek valamiféle túlvilági életben.
A föníciaiak kétféle templomot építettek: a szabadtéri szentélyt és zárt templomot. A szabadtéri templomkörzet egy kövezett nyitott udvarból állt, ahol az oltár vagy a betil (szent kő) állt. A szabadtéri komplexumokat egy emelvény segítségével megemelték. A templomok szertartás-medencével rendelkeztek. A zárt templomnak volt egy központi temploma vagy kápolnája, egy nagy nyitott udvara és egy díszes oszlopcsarnoka, amelyen keresztül a temlomba lehetett belépni.

A bübloszi istenek: A bübloszi Philón szerint a Betyl( kő) által ábrázolt El isten az istenek és az emberek atyja, és ő alapította Bübloszt. Ashtrat (Baalat Gebal), a tengerek nagy istennője volt a felesége, és fiaik Dagon (Reshef) és Atlasz (Adonis) voltak. Az El-ház a legrégebbi formája a föníciai kultuszoknak. Ashtratnak és Elnek lehetett isteni bika alakja, de ők emberek voltak. Ashtrat jelképe a hajnalcsillag. Volt hajnalcsillag és esthajnal csillag, ezeket két oroszlán ábrázolta, majd egyetlen oroszlán jelképezte a Vénusz bolygót. A harmadik istenség Dagon, aki a búzamezővel, az ekével és a búzaszemekkel kapcsolatos, az istennek kettős jellege van, égi és földi. Az égben ő volt a felhők lovasa, a villámok ura, az eső kiosztója, a Magas-ember. A földön a növényzet és a termés képviselte. Ehhez a hármashoz egy, a többinél kevésbé fontos istenség járul, akit Atlasznak neveztek el. Atlasz lényegében az eget hordozó isten, a Hegy-isten. A hegyeknek isteni személyiségük volt és szakállas istenek képviselték őket.