BRONZ KARDOK ÉS ARANY TŐRÖK MEDITERRÁNEUMI TÖRTÉNETE 

(2020 szeptember)

ABSTRACT

A legrégebbi arzénbronz, termésfém kardokat a hattik lakta Hattumban, a későbbi Hettita Birodalom területén találták, a kardok termésfém kovácsolásával készültek. Az első sumer arany és a hettita tőrök, egyiptomi meteorvas tőr is kovácsolt ötvösmunkák. A sumerek területén jelentek meg az első ónbronz tárgyak, de Sumerban nem voltak fémbányák, az É-ra, az Eufrátesz felső folyásához települt enklávéikból szerezték be gabonáért a sót, a farönköket, fémeket, gyapjút. A rezet és az ónt (kassziterit) együtt olvasztották az enklávék területén. Assur város szervezte meg az óasszír kereskedelmi utat i.e. 2000 előtt. Amikor kevés lett az ón, akkor megfordult az ónkereskedelem iránya: Afganisztánból szállították az ónt az Eufrátesz forrásvidékére.

A kovakő, obszidián és bronz tárgyak használata még sokáig az i.e. 1300-as évek után is jellemző volt, amikor az első olvasztott vasércből készült kovácsolt tárgyak megjelentek. A faszénnel történő korai rézérc olvasztás általánosan elfogadott az irodalomban, de a faszén használata nem bizonyított. A (pl. fém, szenesedő fa) szennyezések erősen csökkentik a tiszta réz és más fémek olvadáspontját is, fújtatókkal ismételten, többször olvasztották a "nehéz és színes köveket", amiket a súlyuk, színeik alapján gyűjtöttek. / The earliest arsenic bronze swords, made of native metal, were found in Hattum, in the Hittite Empire, and were forged from native metal. The first Sumerian gold and Hittite daggers, Egyptian meteoric iron dagger were also forged from forged metal. The first tin bronze objects appeared in the Sumerian territory, but Sumer had no metal mines, and salt, logs, metals and wool were obtained from their enclaves to the north, on the upper Euphrates, for their grain. Copper and tin (cassiterite) were smelted together in the enclaves. The city of Assur organised the Old Assyrian trade route before 2000 BC. When tin became scarce, the direction of the tin trade was reversed: tin was transported from Afghanistan to the source of the Euphrates.The use of flint, obsidian and bronze objects continued to be prevalent long after 1300 BC, when the first wrought objects made of molten iron ore appeared. The early smelting of copper ore with charcoal is generally accepted in the literature, but the use of charcoal is not proven. Contaminants (e.g. metal, charred wood) also strongly lowered the melting point of pure copper and other metals, and bellows were used repeatedly to melt 'heavy and coloured stones', which were collected for their weight and colour.

BEVEZETÉS (http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/vekerdi.html )

Az első mezőgazdasági szerszám a sarló volt, amely  íves kő- (több drabból), később fémpengéből és a hozzá kapcsolódó egyenes fanyélből állt, formája máig alig változott. A kőkorban a  kősarlók sokszor fogazottak voltak: ágak vagy szarvak hézagaiba rögzített apró kovakőszilánkokkal fűrészfogas sarlókat készítettek. A bronzkor sarlói között simák voltak, de fogazottakat is léteztek.

A kardok főbb részei: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kard) a sima penge - fogazott változata a fűrész-, a keresztvas, a markolat, esetleg végsúly. A penge lehetett egyenes vagy ívelt. Az egyenes pengéjű kardok ütésre és szúrásra alakalmasok, míg az íves pengéjű kardok, a szablyák vágásra. A vívó kezének megvédésére keresztvassal, hárítólappal, hárítógyűrűvel, hárítótárcsával (rondel, tsuba) hárítótüskével, kézvédő pánttal, markolatkosárral vagy ezek kombinációjával volt ellátva, de a kezet minden esetben védte legalább egy elem. A kard pengéjének tárolás, szállítás közbeni védelmére szolgált a kardhüvely, amelyet fából készítettek, külső borítása rendszerint bőr. Viselőjének rangjától függően díszítették faintarziával, bőrrel, bársonnyal, vagy különféle fémverettel. Léteznek teljesen nyílt hüvelyek és fém anyagú hüvelyek is. Sok szerző funkció és alaktani szempontok szerint csoportosítja a kardokat, szembe menve a leletek kultúránkénti és idő szerinti besorolásával.

NEVEZETES BRONZKORI MEDITERRÁNEUMI PENGÉK

A kard története a penge használatának sokkal korábbi történetéhez kapcsolódik, a legősibb pengék néhány centiméteresek, anyaguk kovakő (tűzkő) vagy obszidián volt, ezek kések és nem fegyverek voltak. Igen sok  kőpengét találtak a kutatók, a kovakőbányák, obszidián bányák gyakran több száz kilométer távolságban voltak a településektől, vagy pl. az Égei-tenger közepén egy szigeten, Melosz szigetén volt egy nevezetes obszidián bánya, ahová nádhajókkal jártak már 10 ezer évvel ezelőtt. Az első fémpengéket arzénbronzból készítették, az arzénbronz termésfémként megtalálható a természetben. A tiszta réz hasonlóan termésfém is lehet, de puha fém, így vágóél, szerszámok, fegyverek készítésére alkalmatlan.

     Egyiptomi, Gebel el-Arak-i kovakés nagyítása, i.e. 3200-3400-ból (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)

Egy különleges ókori lelet a Gebel el-Arak-i csontnyelű egyiptomi kovakés. A penge egyik oldala simított, itt a csontnyélen egy pórázon sétáltatott kutya látható. A nyél másik oldala csatajelenetet ábrázol, és alul hajókat. Az alsó hajók egyiptomi sarló alakú nádhajók. És ami igazán meglepő, hogy felette sumer nádhajók láthatóak és egy csatajelenet. A korban volt egy sumer enkláve a Nílus-deltában, Butóban (2).

Sumer nádhajó ábrázolás egyiptomi csont késnyélen i.e. 3200-3400-ból, jobbra halad (Louvre Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife) 

Az első bronz kardokat K-Anatóliában, Arslantepében (1) találták, a 33. és 31. századok között készültek. I.e. 3000 előttről ez az egyetlen bronzkard lelet ismeretes. (Megjegyzendő, hogy abból, hogy ez a legkorábbi lelet, még nem következik hogy kizárólag Arslántepéből terjedt volna el a bronzkard készítése: máshol is feltalálhatták ismét, pl. lehetséges, hogy Bajorországban is az 1300-s évek előtt.)  Kilenc kardot és tőrt találtak, az egyiket igen szép ezüstberakással. Hosszuk 45-60 centiméter, arzénbronzból 75-80 centiméternél hosszabb bronzkardokat nem készítettek, bár Krétán találtak hosszabbat. 

Anatólia-i arslantepei** arzénbronz kardok (Malatya Múzeum)

Az arzénbronz kovácsolásra megkeményedik, hevítve csökken az arzéntartalma, a korból arzénbánya nem ismert. Az arzént a termésfém szennyezésként tartalmazta, nem is tudtak róla. A kis arzéntartalmú (2%) bronzokat termésrézként bányászták, a magasabb arzéntartalmú ötvözetekbe az egyik rézásvány, a malachit szennyező anyagaként került az arzén. 

A malachit gyönyörű zöld színű kő, rézérc, ékszerként és porrá törve szinezéknek elterjedten használták (4)

Az arzénbronz melegítésekor keletkező arzénes gőzöktől sántítottak a korabeli kovácsok. A kor jellemző megmunkálási módja a hideg- és meleg kovácsolás. Az arzénbronz és később az ónbronz tárgyak készítése olyan fokmérője a korabeli kultúráknak, mint mai civilizációknak az autógyártás, a digitális technika. A Kőrézkort az arzénbronz használata, a Bronzkort az ón használata, az ón lelőhelyek tudatos keresése és az ónkereskedelem jellemzi. I.e. 2400 után Eblában, Szíriában a réz ónnal történő ötvözése már tudatosan, receptek szerint történt. Kiváló dolgozat a témában: Vekerdi László–Herczeg János: "A fémek titkai" c. dolgozata (http://members.iif.hu/ visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/vekerdi).

Nagyobb óntartalom szükséges öntéshez és kisebb óntartalom a szerszámok készítéshez, receptek alapján készítették az ötvözeteket. Mégis az i.e. 2000-s évekből fennmaradt bronzkardok ritkák. Alaca Hüyükben találtak ónbronzból készült kardot, a tárgyaknál az óntartalom 9 -17% között változott, általában 10%-os. Meteorvasból készült lelet is előkerült Egyiptomban. Az ónbányák ismerete az i.e. 2000 körüli századokban és utána különleges jelentőségű volt, akinek volt ónja, az tudott bronzot gyártani, a hettitáknak volt. I.e. 1850 körül a Taurusz hegységben a kesteli ónbánya kimerült, utána kb. egy évszázadig Afganisztánból is hozták az ónöntvényeket, ingótokat, a nevezetes óasszír kereskedelmi úton. A bronzkori fémtárgyakat vizsgáló kutatók hadserege foglalkozik azzal, hol lehetett i.e. 1600 körül és után az ónszállítmányok eredete? I.e. 1305-ben az Uluburun hegyfoknál elsüllyedt (DNy-Anatólia) ugariti hajó roncsában talált óningotok -itt sok réz- és óningotot találtak, amennyi egy hadsereg felfegyverzéséhez elég-. alapján volt ón az anatóliai bányákban. Az utóbbi években jöttek rá, hogy K-Anatóliában, Hisarcik (Kültepe)-ben, Göltepében is volt ónoxid (kassziterit) bánya. (A Balkánon, Ny-Szerbiában a Cer-hegyi bánya, továbbá  egy-két tárgy esetén bizonyították, hogy az ón Cornvallból, Angliából származott és i.e. 1000 körül és után, talán a föníciaiak szállították, mint a sót és más fémeket).

Sir Leonard Woolley szép és sok sumer tárgyat,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur, közöttük arany tőröket talált Urban (1, Sumer kikötőváros, ami még tágabb értelemben sem mediterrán terület, de szép és nevezetes tőrök), többségük a British Múzeum tulajdona:

Sumer arany és réz pengék (Brirish Múzeum)

Sumer ceremoniális tőr (British Múzeum)

Az Égei-tenger környékén és a 2. évezredből gazdag bronz leletanyag maradt ránk, a Minósz-i és Mükéné-i kultúrák leletei. Ciprusi és Athén közeli rézbányák (és ezüstbányák) érceit olvasztották. a minószi kultúra bronz anyagára vonatkozóan ld. http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm. I.e. 2000 előttről létezik minószi, knosszoszi bronztőr lelet. Sajnos a minószi és a mükénéi kultúrák kardjait alakjuk szerint osztályozzák az irodalomban, kronológiájuk, kialakulásuk nem követhető (https://en.wikipedia.org/wiki/Bronze_Age_sword,https://en.wikipedia.org/wiki/Military_of Mycenaean_Greece,  http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm).

Naxos szigetén (Égei-tenger) talált 36 centiméteres kard, inkább tőr, i.e. 2800-2300 közötti időből (The Archeological Museum of Naxos)

A Kükládok-on, a szigeteken i.e. 2300 utáni talált kardok hossza nem több mint 60 centiméter. Kréta szigetén találtak 100 cm hosszú i.e. 1700 körüli minószi kardokat.

I.e. 1600 körüli minószi kardok (https://www.tf.uni-kiel.de/matwis/amat/iss/kap_b/backbone/rb_1_2.html)

"A mükénéi sírokban gyakran találtak krétai eredetű ivócsészéket és fegyvereket. A leggazdagabban a tőröket díszítették, ezüsttel és fekete niellóval vonták be, a markolatot gyakran díszítették arannyal vagy drágakövekkel. Egyes tőrökön teljes jeleneteket ábrázoltak, például harcosokat, amint állatokkal küzdenek, vagy egyiptomi ihletésű vadászjelenetet, ahol macskák üldöznek egy vízimadarat." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3)

Jelentős leletek az É-Németországi Nebra bronzkardok és korong  i.e. 1600 - i.e. 1560 körül (https://www.aquiziam.com/nebra-sky-disk/ )

A 32 centiméter átmérőjű bronzkorong a Napot és a Holdat ábrázolja, alkalmas a nap-naptár és a hold-naptár ciklusainak összevetésére, rendkívüli jelentőségű lelet. Bizonyítja, hogy az Alpoktól északra is készítettek bronzkardokat a bronzkorban.

É-Európai gyűjteményekről egy áttekintő kép, a jobb alsó képen az Athéni Archeológiai Múzeum kardjai láthatóak (https://www.tf.uni-kiel.de/matwis/amat/iss/kap_b/backbone/rb_1_2.html) 

Egyiptomi kard, Tutanhamon  sírjából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon, https://en.wikipedia.org/wiki/Khopesh), Ugariti hükszosz eredetű, ide a sumer Lagash-ból kerülhetett (https://en.wikipedia.org/wiki/Hyksos)

A sumer eredetű egyiptomi kard (khopesh) elterjedt az ókori Egyiptom egész felségterületén (2), Kis-Ázsiában É-n Szíriáig. Csak a hajlított felső részt élezték. A bronzművességet és a harci szekereket az egyiptomiak az i.e. 1600-s években a szíriai, ugariti eredetű hükszoszoktól ismerték meg, addig Egyiptomban nem használtak pl. kerekeket. Továbbá a reflexíjat, függőleges szövőszéket, bíborfestéket, lantot, a keelt, ami egy fontos hajóalkatrész. Ugarit a hajóépítés - a keel-  történetében jelentős kikötőváros, a ciprusi réz (ami szulfidos érc, új technológiát igényelt, pirítani, oxiddá alakítani kellett az első lépésben, valószínűleg ekkor jelenik meg a faszén használata: a vas olvadáspontja 1535 fok C, a rézé 1083 fok C, óné 232 fok C,  a vasolvasztáshoz faszén szükséges) kereskedelmén gazdagodott meg, egyiptomi, majd hettita felségterület lett.

Tutanhamon sírjából  egy meteorvas pengéjű kés és aranytőr került elő, igen szép darabok i.e. 1330 körül:

                                                                                                                                       Tőrök Tutanhamon sírjából (i.e. 1330 körül)

Különlegesség egy ugariti (1, ami nagy szíriai kikötőváros volt, palotákkal, templomokkal i.e. 1180-ig, itt volt a föníciai hajóépítés, az i.e. 1100-as évektől létezett a föníciai kikötők szövetsége, eredete. Később felégetik, lakatlan volt) meteorvas pengéjű nemesfém ezüst- és aranyberakásos 14-13 századi balta:

Ugarit-i meteorvas pengéjű nemesfém ezüst- és aranyberakásos 14-13 századi balta

Létezik egy igen nevezetes, meteorvas pengéjű tőr, egy Alaca Höyük-i lelet, 28.5 centiméter hosszú arany nyelű tör és i.e. 2000 előtti:

                                        Alaca Höyük- i meteorvas pengéjű tőr (Forrás: Anatolian Civilization Museum, Ankara) 

A hettiták legnagyobb vasbányája a Tuz-tótól D-re volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vahszuszana), réz bányájuk sok volt és több ónbányájuk is volt. A Hettita Birodalom i.e. 1340 körül. (Forrás: Encylopedia Britannica)

Aleppo és Ugarit (Ras Shamra) között feküdt a bronziparáról nevezetes Ebla. Az Eblában találtak hematit súlyokat, i.e. 2300 körül készültek (bár a hematit vasérc: a hematit súlyok, pecséthengerek használatából nem következik a vasgyártás). A hettiták ismertebb ónbányái Kestelben, Göltepeben, Hisarcikban (Kültepe-i kassziterit) voltak, Alaca Hüyükben 10% feletti ónbronzot találtak, a hátterét nem lehet tudni. A Taurusz érchegység gazdag fémekben, réz, vas, és az ezüst, a kor fizetőeszköze, az ólomgyártás mellékterméke  és a hematit- (vas) ércei is megtalálhatóak:   

 Taurus-hegységi ásványkincsek 

ÉGEI-TENGERI KARDOK

 Akháj bronzkardok a mükénéi kultúra idejéről 15-12. századokból (Athéni Archeológiai Múzeum)

Az akháj kardokat N.H. Sandars (1961) sorolta osztályokba A...H-ig, a H osztály egyidejű a Naue II típusú kardokkal, melyek az akháj Tengeri népek idején, i.e. 1200 körül készültek.** Itt A. Salimbeti (http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm) által kigyűjtött  Sandars osztályba sorolást ismertetjük:

 Az kard félesége osztályba sorolása (http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm)

                                 Az kard féleségek besorolása időben (http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm)

A bronzkardok és vaskardok hettita eredete azt mutatja, hogy a hettitáktól terjedt el fémművesség a Mediterráneumban, de a Kaukázusban, az Iráni-fennsíkon és a Balkánon is kialakultak önálló fémműves kultúrák. A balkáni Vinca és Sesklo kultúrák fémművességét is vizsgáltuk, a balkáni vinčai telep megérte a rézkort, bár kevés rézlelet bizonyítja, de több bányát találtak. Néhány házban rézműhelyt - kémények, fújtatók, kemencék - is feltártak. A leletek nagy része kultikus tárgy: szobrocskák, áldozati edények, ember formájú vagy állat alakú edények.  Az edényeken és szobrokon piktorgrafikus jelek vannak, melyek esetleg értelmezhetők korai írásként is. A vincai telep  az egyik legkorábbi fémműves kultúra Belovode falujában, a  Rudnik nevű hegyen volt, Szerbiában. I.e. 5000 körül olvasztottak rezet. Egy másik rézbánya Rudna Glávában volt, hasonló korú, felszíni művelésű bánya. A Seskló kultúra területén, a Cer-hegynél volt ónbánya. (Megkíséreltünk összefüggést találni az ónbánya éa a mükénéi akhájok között, eredménytelenül.)

 Vinca - Kőrös kultúra területe (4)

Balkáni bronzkard (https://aegeobalkanprehistory.kreas.ff.cuni.cz/2012/03/26/a-bronze-sword-of-the-aegean-anatolian-type-in-the-museum-of-varna-bulgaria/)

Balkáni kard- (Schwert-) történet (https://aegeobalkanprehistory.kreas.ff.cuni.cz/2012/03/26/a-bronze-sword-of-the-aegean-anatolian-type-in-the-museum-of-varna-bulgaria/)

(Az Uluburun egy hegyfok neve D-Anatóliában,  ahol egy ugariti hajóroncsot találtak, i.e. 1305-ben süllyedt el, sok réz-, üveg-, óningóttal, gyantával töltött agyagedényekkel és luxus árukkal megrakottan.) 

ÁTMENET A VASKORBA

Az anatóliai hettiták harcos, hódító nép volt, az ezres években D-Anatóliában terjeszkedtek sok évszázadon keresztül, II. Ramszesz csak megállította őket a Kádesh-i csatában: az akhájok vezette Tengeri Népek támadása jelenti a Hettita birodalom végét i.e. 1180 körül. Nagy területen terjeszkedtek, amihez sok bronzra volt szükségük és kevés volt az ónjuk. A hettiták találták fel a vasolvasztást,  i.e 1300 körül már voltak vas kardjaik, az akhájok pedig eltanulták tőlük. Az egyik akháj törzset, a krétai akhájokat- i.e. 1425 körül foglalták el Krétát- letelepíti III. Ramszesz Gázában i.e. 1175 körül, ők voltak a vasgyártásukról híres filiszteusok.

Hettita vas kard, i.e. 1200-s évekből (4)

Az i.e. 1300-s évek és a megelőző korokból származó fegyverek gyakran (majdnem mindig) meteorvasból készültek, amit a kutatók gyakran elvétenek. A legkorábbi vas tárgyak ékszerek, kis méretű ceremoniális tárgyak voltak. A vas tárgyak kohászata nem egyszerűen a bronzolvasztás megismétlése magasabb hőfokon, összetettebb eljárás és faszén szükséges hozzá. A rézércek általában tartalmaznak valamilyen szennyező másik fémet, fémek együttes olvadáspontja alacsonyabb mint a tiszta rézé ( pl kassziterité és malachité), így többszöri hevítéssel faszén nélkül lehetséges volt a bronz előállítása. Érdekesség egy növényi díszítésű ezüsttőr kivételével ezüst tőrök, kardok vagy ingótok nem találhatóak az irodalomban: az ezüst értéke sokáig az aranyéhoz volt hasonló, a rézhez hasonlóan puha fém és fizetőeszközként használták pl. az óasszír kereskedelemben ((http://members.iif.hu/ visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/vekerdi).

A vasból készült tárgyak elterjedése az akháj Tengeri népeknek a Balkánról induló szétáramlásához - az etruszkok pl. ÉNy-Olaszországig hajóztak- kapcsolódik a kutatások szerint. A Tengeri népek vezető és legnépesebb törzsei a mükénéi kultúra akháj törzsei voltak. A Tengeri népekről: Ehnaton fáraó alatt az i.e. 1340-es években Egyiptom elvesztette a fennhatóságát a szíriai tengerparttól, azaz Ugarittól délre eső területek felett és a terület a hettiták adófizetője lett, korábban Ugarit Egyiptomnak fizetett adót. Bybloszban egyiptomi helyőrség is volt korábban, biztosítandó a cédrusfák és a bor szállítását. Hasonlóan a Byblosztól É-ra kialakult kis amorita állam, Amurrú is hettita adófizető lett. A hettita terjeszkedéssel egy időben az akhájok is túlnépesedtek és D-Anatóliában terjeszkedtek K-re, ez több évszázados folyamat volt. II. Ramszesz fáraó (i.e. 1279-1213) elődje megkísérelte hadsereggel visszafoglalni a területet, de vesztett a hettitákkal szemben. II. Ramszesznek sikerül több csatában, az egyik a nevezetes Kádesi és harci szekerekkel vívott csata (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1desi_csata), ahol valószínűleg már használtak vas fegyvereket is, visszafoglalni a területet a hettitáktól, maga a csata döntetlenül végződött. Az akhájok a tengeren tovább terjeszkedtek, letelepedtek Amurrúban. Sok éves éhínség is volt a területen, ekkor az ugariti hajók még bérmunkában egyiptomi gabonát szállítottak a hettitáknak, az anatóliai Ura kikötőbe. Az ugariti flotta le is győzte Ciprusnál az akháj flottát, A Ciprusi csaták a hettiták megbízásából történtek. Az akhájok szövetségre léptek a líbiaiakkal (Tengeri népek I. Koalíciója, i.e. 1028), de vesztettek a fáraó seregeivel szemben. Aztán felégetik D-Anatóliát, megdöntik a Hettita Birodalmat, elfoglalják Ugaritot is és az attól D-re eső területeket (Tengeri népek II. Koalíciója, i.e. 1180 körül), és megtámadják III. Ramszeszt, Egyiptomot. I.e. 1178 és i.e.1175 között III. Ramszesz a Dzsáhy (D-Libanon, https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Djahy)  és a Nílus-deltai csatákban legyőzte (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata) a Tengeri népeket, akik ekkor már használtak vasfegyvereket is. Tyre városát nem tudták elfoglalni, ezután jött létre a föníciai városok szövetsége Tyre vezetésével az i.e. 1100-s években. A zsidó törzsek a háborúk alatt 12 kémet küldenek a területre és a háborúk után letelepednek. III. Ramszesz letelepíti a legyőzött krétai akhájokat Gázában, itt öt várost alapítanak, ők voltak a neves vasműves filiszteusok. A háborúk utáni korban megszűnik az írásbeliség, - bár az ugariti,  majd a föníciai ábécé ránk maradt-, ezért Sötét Kornak nevezik a következő 2-3  évszázadot.

 

          Az akhájok-líbiaiak vezette Tengeri népek az i.e. 1200-as és az 1100-as években támadják Kis-Ázsiát, Egyiptomot, amit a dórok népmozgásai követnek és a föníciai hajók eljutnak Ibériába az 1100-s években (4)

 

 A 13. századi vasgyártás anatóliai technológiájának eredete: kutatási eredmények szerint a fémeket előállító technológiák létrejöttének szíriai-hettita területe Anatólia, az Aleppo- Ebla-Karkemish-Kanish-Ugarit-Alalah palotagazdaságok (5) illetve raktárvárosok területe, továbbá É-n a Van-tavi és az Iráni-fennsík fémkultúrái. A leletek azt mutatják, hogy a sumerek és enklávéik a fém- és bronzművességgel kölcsönhatásban alakultak ki. A palotagazdaságok lakossága az eblai (É-sémi és sumer), hurrita, sumer, hatti-hettita és a későbbi akkád (K-sémi), ugariti (Ny-sémi) lakosságon túlmenően bevándorló amoriták (Ny-sémi, több hullámban)  és mükénéi és krétai akhájok voltak. Az ónbronzok ötvözésére ismert és bevált eblai (6) receptek léteztek. Egy évezred múlva I. és III. Thotmesz fáraók az i.e. 1400-s években meghódítják e területet (2, a hettiták tudatos és faszénnel történő vas előállítás kísérleteinek idején), és üvegműveseket és borászokat visz Egyiptomba (2), vasmunkásokat nem a leírások szerint. Ebben az időben az üveget is ingót (öntecs) formában szállították. Az üveg- és fémkészítés összefügg egy másik ponton is: amikor a kerámia edények készítői mázak lehetséges színes anyagát keresték az agyagedényeikhez -a mázak fém oxidok, pl. a vörös színű a vasoxidok, a réz oxid zöld malachit-, a színes összetört ásványok, tehát a "nehéz" kövek olvasztásával jutottak színes mázakhoz. A fújtatót, azaz a levegőztetés szerepét jól ismerték és használták is a fújtatókat a fém készítők és többször hevítettek, olvasztottak az 8-10 liter űrtartalmú agyagtégelyek alatt. (Az űrtartalom akezelhetőségből és az ingótok 30-40 kg-os súlyából következik.) A kövek oxigénszegény olvasztása tapasztalaton alapulhatott, leírás nem maradt fenn.  

Nagyobb teljesítményű kézzel-lábbal működtetett fújtatók, egyiptomi falikép faszén halommal i.e. 1500 körül (4)

Volt esély rá, hogy egy csúnya, salakos szivacs szerű és alaktalan öntvényt kapjanak, kovácsolással tisztították. Szokatlan lehetett, hogy nehéz az öntvény és ezt "nehéz" nem észre venni. Súlya alapján tudhatták, hogy fém féleséget kaptak az olvasztással. Máz esetén: ha szép színes opálos volt, akkor üveget, üvegmázt kaptak, ehhez használtak a homokot is, a nátronsókkal szennyezett kvarchomok olvadáspontja kb. a tiszta rézével egyezik, a más fémmel együtt olvasztott rézé alacsonyabb. (A vas olvadáspontja 1535 fok C, a rézé 1083 fok C, óné 232 fok C.)