AZ ELSŐ EGYIPTOMI PIRAMISOK ÉPÍTÉSE I.E. 2600 KÖRÜL
ABSTRACT
Dzsószer és Snefru fáraók piramisainak építését tárgyaljuk. A Tura-i bányából a piramisokat borító fehér köveket a Nílus Ny-i partjára, -Gíza, Dahshúr, Meidum, Szakkara piramisaihoz- átszállították a Nílus keleti partjáról. A Meidum és a Bent piramisok idejében bővítették a Tura-i fehér burkolókő mészkőbányát, itt többségében 2-5 T-s köveket fejtettek. A fehér burkoló kövek mennyisége: a beépített mennyiségből visszaszámolva elérte 250000-300000 -tonnát. Snefru fáraó piramisai:: Bent, Red és Meidum, ezek is burkolt, sima falú piramisok. Snefru fia Hufu, azaz Kheopsz volt a Nagy Piramis építője. Az i.e. 3000 óta létező Napbárkák és nádtutajok használata után ebben az időszakban - i.e 2650 - találják fel a rövidpalánkokból épített kőszállító hajókat, ez Imhotep -Dzsószer vizierjének- a találmánya. Imhotep - a nagy kövek szállításához- épített rövid a palánkos, teherszállító "gömbölyűnek, kereknek" nevezett, nagy teherszállító evezős-vitorlásokat. Anyaguk is új a hajóépítésben, mézgás akáciafa. A Naphajókat, a fáraók temetési bárkáit cédrusfából építették. Hatvan királyi, tizenhatpár-evezős hajó épült Snefru idejében, van a kerek-hajóról egy fontos faliképünk. A tengeri hajózásra is alkalmas hajókat sorozatban építették. A 2-5T-s köveket az árbocokkal rakták a szánokra vagy teherszállító hajókra./ CONSTRUCTION OF THE FIRST EGYPTIAN PYRAMIDS AROUND 2600 BC: We discuss the construction of the pyramids of the pharaohs Jozer and Snefru. The white stones covering the pyramids were transported from the mine at Tura to the west bank of the Nile, to the pyramids of Giza, Dahshur, Meidum and Saqqara, on the east bank of the Nile. The white limestone quarries at Tura were expanded during the time of the Meidum and Bent pyramids, and here the majority of the stones were quarried in 2-5 T sizes. The quantity of white paving stones: calculated from the quantity installed, reached between 250,000 and 300,000 tonnes. Pyramids of Pharaoh Snefru: Bent, Red, and Meidum, these are also enclosed, plain-walled pyramids. Snefru's son Hufu, or Cheopsgö, was the builder of the Great Pyramid. After the use of Ssunbarks and reed boats, which existed from 3000 BC, stone ships made of short lpanks were invented in this period - 2650 BC - and were the invention of Imhotep, vizier of Dzsószer. Imhotep - for the transport of large stones - built short-rigged, load-carrying, large cargo rowing boats called "round ships". Their material was also new in shipbuilding, honey-glazed acacia wood. Sunships, the funerary barges of the Pharaohs, were built of cedar. Sixty royal ships of sixteen pairs of oars were built in Snefru's time, and we have an important pictures of the round-boat. The ships, which were also suitable for sea navigation, were built in series. The 2-5T stones were loaded onto sledges or cargo ships with the masts.
BEVEZETÉS
Jó áttekintés található a Wkipédián a korai piramisokról: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_tipol%C3%B3gi%C3%A1ja#L%C3%A9pcs%C5%91zetes_piramisok . Dzsószer (i. e. 2668–2649) után Szehemhet csak 7 évet uralkodott, egy felirata szerint a sírépítő munkások közvetlenül Dzsószer fáraó piramis építkezéséről jöttek át Szehemhet piramisát építeni. Az itt említett Imhotep azonos a Dzsószer-piramis tervező-kivitelezőjével, aki kitalálta a fehér kővel történő burkolást, ő építette az első, Dzsószer (i. e. 2668–2649) a lépcsős piramisát, korának neves orvos-mérnöke. Snefru fáraó első piramisát, a Meidum-i piramist is Imhotep építette, de már befejezni nem tudta. Snefru első két piramisa, a Meidum-i piramis és a Törtfalú piramis Dashúrban arról nevezetesek, hogy ezek voltak az első, már fehér sima falúnak tervezett piramisok: először lépcsős piramisokat építettek, majd a lépcsőket kitöltötték megfelelő méretű kövekkel. (Dzsószer után Sekhemkhet, Khaba, Huni fáraók következetek és i.e 2615-től Snefru: aranykora 2610-től. Imhotep -feltéve, hogy 60-70 évet élt- elkezdhette építeni Snefru Meidumi piramisát is.)
Dzsószer munkásai és Imhotem, a Dzsószer piramis tervezője kitalálta, hogy az átlagosan 52 fokban emelkedő piramisoknál először nagy, kb. 9-12 m-es lépcsőket kell építeni, a lépcsőket utólag töltötték ki kövekkel, kisebb lépcsőket építettek. Ezt a lépcsőzetes, föggőleges (vízszintesen kb.10 méteres) tagozódást észre lehet venni ma is. A piramis-magasság miatt lényeges a terepszinten hozzávezető rámpa magassága, ez kb. 30-40 m magasra vezethetett, azaz több 100 m hosszú volt 4-6 fokos emelkedésnél, ez adja az egyik fontos méretkorlátot: a téglákból épített rámpa tömegének -legalább is a két oldaltámasza tégla volt, és a felhasznált mész-gipszhabarcs (alabástrompor+homok) tömegének reális értékűnek kellett maradnia.
Sinki piramis (Abydos) oldalain rámpákkal (http://www.bradshawfoundation.com/pyramids_of_egypt/images/sinki-plan.jpg)
Az építés feladata két részre bomlik: az első 3-4 szinthez hosszú egyenes oldal rámpát építettek. Felette: „szerpentin” -rámpákat építettek egy-egy szint szélén, négyszög alakban. Hogy a szerpentin rámpák emelkedése csak 4-8 fokos: "könnyebb" volt nagyobb piramist építeni, mint kisebbet. Kis piramisokhoz csak oldal-rámpákat kellett építeni. A fedőkövek építése, szállítása és tárolása is bonyolultabbra adódik a lépcsők számának növelésével. Az ókori egyiptomiak emelőkkel és rámpákkal építkeztek, ott állnak úgy 4500-4670 éve. Rámpa romjait megtalálták Meidumban, Dashúrban, Abu Ghurab-ban, Abusírban. A piramisok helyének kiválasztása az alapkőzet szilárdsága szerint történt és annak megfelelően, hogy a közelben volt-e kőbánya. Van rá példa, hogy egy piramis bővítése homok alapra történt, le is omlott.
Snefru fáraó: uralkodása i.e. 2613 - 2589 között vitatott hosszúságú, 24-48 év hosszú, ma 40 évben megegyeztek a kutatók. Egyiptom egyik "arany kora", a fellendülés Dzsószer alatt kezdődött, Snefru alatt volt a csúcsán és a legismertebb fia Kheopsz alatt a korszaknak vége lett- aki a Nagy piramis építője és akinek a Napbárkája épségben megmaradt-: a túl nagy építkezés elfogyasztotta Egyiptom erőforrásait. Dzsószer, Snefru és Kheopsz között korszakváltás történt, Kheopsz már diktátor volt, alatta vége lett az aranykornak és a halotti kultusz tetőzött. Snefru győzelmes hadjáratot vezetett a Szinái-félszigetre a beduinok ellen (Kákosy, 56.o), ahol a Timna-i malachit és türkiz bánya volt. E bányát Dzsószer uralkodása alatt is ismerhették, mert Dzsószer sírkamrájánál malachitból készült fajansz csempéket találtak, ekkor kezdődött a halotti kultusz. Núbiába (aranyért, obszidiánért és elektrum fémért), Líbiába is hadjáratot vezetett, ahonnan sok rabszolgát és szarvasmarhát hozott. Libanonból 40 hajórakomány, feltehetően cédrusfa érkezett Egyiptomba. A szeilai kis piramis is és egy szép halotti templom is az ő műve. Részletesen a piramisaival és a hajóépítésével foglalkozunk. Az új "kerek" hajók feladata volt a piramis-borító kövek fel- és átszállítása a Níluson Turából Meidumba, ami 85 km folyásiránnyal szemben.
A mejdúmi Snefru fáraó piramisa eredetileg hét lépcsős klasszikus piramisnak indult, ez Imhotep harmadik piramisépítése. Az építmény szerkezetileg a Dzsószer piramishoz hasonlít, lépcsős belül. Az első fázisban, ezt a fázis nevezik az egyiptológusok E1-nek, ez az Imhotep tervezte központi mag, Imhotem ezután már nem épített. Az E2 fázis a negyedik vagy ötödik lépcsőfok építése közben kezdődött, amikor nyolclépcsősre alakították. Az E2 fázisban a piramis méretei: 144 méteres hosszú, 92 méteres magas, 92/8= 11.5 m-es lépcsőkkel. Utolsó lépésként a lépcsők közeit kitöltötték (E3), amivel a sima falú, gúla alakú valódi piramisok mintapéldáját építették meg. A fehér burkoló mészkő , a kőburkolás Imhotep ötlete -de a bővítés homokra már nem, részben le is omlott-, a burkoló kő a Nílus túlsó partján lévő Tura-i bányából származik, Dzsószer és Snefru fáraók idején nagy mennyiségben bányászták e mészkövet az i.e. 2600-s években. A kitöltő köveket vízszintes sorokban rakták a lépcsőkre, a külső köveket pedig az emelkedési szögnek megfelelőre alakították (derékszögű trapéz keresztmetszetűre).
A mejdúmi piramis építési fázisai (4)
Sznefru mejdúmi piramisának keresztmetszete (4)
Imhotep ferdére tervezte a központi magot, tehermentesítés volt a feladata és hét lépcsősre a piramist. Ferde tehermentesítés a Dzsószer piramisnál, a Kheopsz piramisnál más értelmű. A Kheopsznál asszuáni 70 T-s gránit tömböket döntöttek egymásnak, 15-16 fokban. Mejdúmban a bővítést nem Imhotep tervezte, homok alapra történt, ezért leomlott a piramis oldala. A Temetési Kamrát a piramisok középpontjába helyezték, ennek tehermentesítésére építették a 15-16 fokban egymásnak döntött falakat. A leírások hagymaszerkezetről írnak, de ez tévedés lesz: nem szükséges a bonyolult szimmetrikus építés, elegendő, ha a tengely szimmetrikus, a kinyitott könyv egy jó hasonlat.
A mejdúmi Snefru fáraó piramis falszerkezete (4)
Vegyük észre, hogy az E1 fázis Imhotep féle ferde központi magja bárhogy is épült: az utolsó ábrán ferdére épített támasztó részt vízszintesen is lehet építeni, nyilván úgy is építették, mint a többi piramison.
Snefru fáraó meidumi piramisa, i.e. 2600 körül (4)
Snefru fáraó törtfalú piramisa, i.e. 2600 körül (4)
A Tört falú Snefru piramis alsó része 55 fokos, felső része 43 fokos, Dashúrban épült, sokkal közelebb a Tura-i bányához. "Egy egykorú palatöredék felirata szerint az építményt körülbelül három év alatt építették fel, mivel az alsó húsz méteres része, ami a teljes térfogat 2/3 része, kétéves munka után kész volt. Az 55 fokos emelkedési szöggel a piramis magassága 125 méter lett volna, így azonban kereken 100 méteres. E konstrukció okait az egyiptológusok csak találgatják az okát, feltehetően instabilitás már az építés közben. A felépítmény ma az egyik legjobb állapotú az egyiptomi piramisok között, még burkolatának nagy része is szilárdan tartja magát. A Tört falú piramis felépítményének szerkezete az építés technológiáját tekintve a lépcsős piramisokra hasonlít. A magra támaszkodó külső rétegek közel függőlegesen kerültek beépítésre. A piramist eredetileg 60°-os emelkedési szöggel kezdték építeni egy jóval kisebb alapterületről. A korai meredek lépcsős piramisokhoz képest ez már kisebb emelkedési szög volt, de valószínűleg még mindig túl meredek, ezért az első ütemben épített piramistorzót magként felhasználva 54°31'13’’ dőléssel körbefalazták, azaz támfalakkal megtámasztották. A támfal felépítésével egy időben a még készülő magasabb részek oldalfalainak dőlésszögén is változtattak, már csak 43°21' dőléssel folytatták. Ez a szakasz eredményezte az egyedülálló, tört falú alakot. A dőlésszög újbóli megváltoztatása után a kváder sorokat már vízszintesen helyezték el." A belső rétegek, a szerkezeti kövek gyengén kidolgozottak, kifelé haladva egyre gondosabb illesztéssel találkozunk. A kövek közti hézagokat mészkőtörmelékkel és agyaghabarccsal töltötték ki, helyenként gipszhabarccsal. A kváderek átlagos mérete jóval nagyobb, mint a lépcsős piramisok korának kváderkő mérete. Mégis ennek a piramisnak maradt meg a burkolata a legjobb állapotban. Sírkamrája - a Sznefru piramisokra már jellemző- gyámköves boltzattal épült:
A törtfalú piramis sírkamrájának gyámköves boltozata (https://en.wikipedia.org/wiki/Bent_Pyramid)
Snefru fáraó híres vörös piramisa, i.e. 2600 körül (4)
Vörös piramis: Az alap élhosszát 220 méteresre növelték, a magasság 104 méteres. A mejdúmi piramis eredetileg lépcsősnek készült, nagy magassága miatt a burkolat lecsúszott az oldalairól. A tört falú piramisnál a korábban megszokott függőleges, befelé dőlő kőrétegekkel dolgoztak, de ez az építmény instabillá vált. A Vörös piramisban befelé dőlő vízszintes kőrétegeket alkalmaztak, ami kis oldal-dőlés szöggel együtt a stabilitást szolgálta. Az oldalak dőlése megegyezik a tört falú piramis felső részének dőlésével. A Dzsószer óta alkalmazott kisebb méretű kövek helyett nagy köveket alkalmaztak.
Imhotep építész, orvos, hajóépítő, az első polihisztor
Nevének, ii-m-ḥtp; jelentése: „aki békében érkezik”; i. e. 27. századi orvos-mérnök, a mai fogalmak szerint, korában heliopoliszi főpap, akinek erős hatása volt korára új technikai ötleteire és azok kivitelezésére. Memphiszben, Szakkarában élt. Költőként és filozófusként is nagyra tartották. Imhotep neve előfordul Dzsószer egyik szobrának talapzatán (Kairó, JE 49889), egy másik felirat Szehemhet fáraó befejezetlen lépcsős piramisa körzetének falán. Feltételezhető, hogy túlélte Dzsószert és annak utóda, Szehemhet uralkodása idején is a fáraó piramisán dolgozott, amit Szehemhet uralmának rövidsége miatt nem fejeztek be. Sahure fáraó Meidum-i piramisának központi magját is Imhotep tervezte. Leghíresebb alkotása a Tura-i fehér kővel borított szakkarai Lépcsős lépcsős piramis és annak árokkal, fallal, templomokkal körülvett nagy piramiskertje és a piramis alatt talált pl. fajansz csempék, tárgyak.
A technika fejlődése ugrás szerű rész folyamatokból áll általában, egy ilyen gyors fejlődési szakasz Imhotep nevéhez köthető. Az egyiptomiak több találmányt is neki tulajdonítottak, például a papirusz tekercs készítését vagy jobbá tételét. A korabeli történetírás hiányosságai miatt néha nem lehet biztosan tudni, hogy ő találta-e fel, de az időbeli egybe esés megfontolandó:
Imhotep építette
-a Lépcsős piramist (i.e. 2630-2611),(.) ami az első kő piramis és az első kővel borított épület. A masztaba függőleges irányban történő lépcsős bővítésését is ő találhatta ki,
- a fajanszkészítés, ( a szakkarai Lépcsős piramis sírkamrájába vezető folyosó..."más járatokba torkollik, amelyekből különböző helységekbe lehet jutni, ahol kőedények tömegét halmozták fel. (Doritból és gránitból, 30-40000 darab)...keletre négy kis kamra van, falaikat kék fajanszlapocskák díszítették....(1.84.o.).) A fajansz mázhoz magasabb hőfok, vagy kerámia sokkal alacsonyabb hőfok szükséges, zöldeskék malachit porból készül, mázként üveggel olvasztják össze, fatüzelés és fújtatók szükségesek hozzá. A malachit legközelebb a Timna-i rézbányában található. a Szináj-félszigeten. A mázkészítés korábban ismeretlen Egyiptomban. Egy helyen fordul elő máz a Deltában, Butóban, i.e. 3100 körül: "égetett agyagszögek kerültek elő, melyek fejét mázzal vonták be...Nyilván mezopotámiai technika..." (1, 43.o. és 2).
- A Lépcsős piramis melletti "Déli sír" épület, ennek alépítménye hasonló a piramiséhoz, ..az alul lévő kamrákat terjedelmes szakaszon kékeszöld fajanszlapocskák díszítik, ... a föld feletti részhez tartozott egy tetszetős, ágaskodó kobrák sorával díszített fal. (Majd III: Thotmesz egyik szíriai hadjáratából, Karkemishből hoz üvegműveseket Egyiptomból, ekkortól állítanak elő üveget iparszerűen.)
-"Feltételezetten ő a szerzője az Edvin Smith-papirusz néven ismert orvosi szövegnek, melyben anatómiai megfigyelések, betegségek és gyógymódjaik leírása szerepel; figyelemreméltó, hogy természetfölötti dolgok nem kapnak benne szerepet. A ma létező papiruszt valószínűleg i. e. 1700 körül írták, de lehetséges, hogy egy ezer évvel régebbi szöveg másolata, bár nem bizonyított, hogy Imhotep a szerzője" (WIKIPEDIA).
Dzsed díszoszlopok (4)
-."..dzsed-oszlopok kaptak helyet." (1, 84.o.), melyek díszoszlopok. De lehetséges, hogy ő használt elsőként oszlopokat, féloszlopokat az építészetben: " csillogó, sima burkoló lapok, a kápolnák fatörzs födémet utánzó kőmennyezetei, frízek, falnak támasztott fél- és háromnegyed oszlopok papírusz oszlopfői.." (1.85.o). A falból kiemelkedő oszlopok még.
- Először Imhotepnek volt szüksége Tura-i fehér kőre Dzsószer fáraó piramisának burkolásához - e burkoló kövek maradékát meg is találták a piramis lábánál-, és Imhotep olyan habitusú ember volt, aki képes volt kitalálni a a rövidpalánkos csapos "kerek" teherhajóépítést a Tura-i kövek nílusi szállításához.
KŐSZÁLLÍTÁS A NÍLUSON AZ I.E. 2600-S ÉVEKBEN (5,6)
Kőbányák az ókori Egyiptomban, a Kairó- Meidum távolság 100 km, a piramisok Tura közelében épültek, de szemben a Nílus másik oldalán (4)
A Nílus medre sokszor változott (4)
Létezett egy feledésbe merült út, a világ legrégebbi bazalttal kövezett útja, a Faiyum-i bazalt kőbányánál. A Faiyum-i oázistól északra, a volt tótól a Nílushoz vezető kövezett út volt csak járható áradáskor. (Másik nevezetes, bár rövidebb épített utak a Dzsószer piramisnál és a gizai piramisoknál voltak. Kevés épített útról tudunk a piramisok idejéből.)
Nincs nyoma annak, hogy Imhotem nyittatta volna azokat a kőbányákat, amelyekből bányászták a piramisok köveit. A Giza-i fennsíkon, Dashúrben és Szakkarában is voltak mészkőbányák, a piramisok szerkezeti köveit helyben bányászták. A piramisokat borító fehér Tura-i mészkő egyetlen bányából származik, de a Nílus másik partjáról. A piramisokat körül vevő falakat, templomokat is építettek a fehér kőből, sok épületet burkoltak is: két évszázad alatt a felhasznált mennyisége 200E-300E tonnára becsülhető, egy-egy piramis-templom együtteshez 20-30 ezer t-ra volt szükség. Tudni lehetett, hogy Snefru alatt az i.e. 2600-s években épült egy egyiptomi "gömbölyű" tengeri hajókból álló flotta (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/23-az-egyiptomi-hajok-toertenete.html?layout=blog&Itemid=101), de új eredmény, hogy i.e. 2600-ban: a rövid palánkokból épült tengeri hajózásra is alkalmas teherszállító hajótípus Snefru fáraó alatt jelenik meg először sírképen és a Tura-i kövek szállítására találták ki. Snofru sírjában találták az első rövid palánkokból készült teherszállító dereglye képét, hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó épült.
A Kairó-i Múzeum képe: Snefru fáraó sírjából, i.e. 2600 körül épült Tura-i kőszállító evezős-vitorlás, "A" alakú árboccal.
Sznefru (i.e. 2613- 2589) délen és északon épített erődöket is. A Palermói Kő említ egy 40 hajós cédrusfáért Bybloszba indított expedíciót. Számos hajót építtetett, melyek között akadtak tengerjárók is. Egyiptomban kevés volt az építésre alkalmas fa, a tengervíznek ellenálló akáciából építette a Nílusi teherszállítókat. A temetésekhez, expedícióhoz használt hajók import cédrus fából készültek. Sznofru a Libanonból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez minden bizonnyal állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Tehát még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó is épült. Nagy valószínűséggel a fenti sírképen látható hajók.
Az egyiptomiak sűrűn felrakott kereszttartókat ragasztott csapokkal rögzítették a a palánkokhoz, amiket már lapos-csapokkal rögzítettek egymáshoz.
A rövidpalánkos hajók csapolása (4)
A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört falú piramis-ban is találtak. A régészek a 4600 éves, Sznofru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait tárták fel, amely a piramis egyik templomához egy 140 méter hosszú töltésúton keresztül csatlakozott.
I.e. 2600-s évektől a kereskedelmi teherhajók rövid mézga tartalmú akácia (Acacia senegal, A. seyal) v. platán ((Platanus orientalis) palánkokból készültek, csapolással. (http://www.britishmuseum.org/PDF/Ward.pdf) E palánkok anyaga közepesen kemény, meglehetősen szilárd és szívós, könnyen megmunkálható, fűrészelhető, gyalulható, jól faragható, esztergálható, hámozható és hasítható, és gőzöléssel vörösesbarna színű és jól hajlítható lesz. Az akácia fa is mézgatartalmú, mint a cédrusfa. Nedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000-től. I.e. az 1400-s években Hatsepszut is már használta, a hajóépítés egyik alapanyaga, ma gumiarábikum néven ismert. A tömítéseket minden út után javították, a kutatók a mézga helyett méhviasszal kísérleteztek egy teljes nagyságú, szegek nélküli csapokkal rögzített palánkú vitorlás-másolat építésénél: http://www.britishmuseum.org/PDF/Ward.pdf. Bitumen nem volt Egyiptomban, de igen sok növényi gyantát használtak, importáltak.
I.e. 2600-s évektől épített vitorlás-evezős rajza, kis módosításokkal sok száz évig építik akácia fából, pl. kőszállító dereglyeként 2-5T-s kövekhez (4)
A nagy szállítandó kőmennyiség következtében a szállító hajókat sorozatban, nagy mennyiségben gyártották, Kákosy (56.o): " Hajóépítésről is hallunk: erős kereskedelmi flottát fejlesztettek ki ebben az időben. Sznofrut istenként tisztelték..." A sorozatgyártás az alkatrészekre, különösen a palánk keresztmetszetére, az evezőkre, árbocokra, fedélzeti gerendákra vonatkozhatott, mert hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó épült.. A köteleket is üzemszerűen gyártották:
Kötél készítő manufaktúra az ókorban, ismerték a pászmák ellensodrásának elvét, 20-30 cm átmérőjű hajóköteleket is fontak a képek szerint. (4)
I.e. 2600 körül továbbra is építik cédrusfából a Napbárkákat, a keresztmetszete a velencei gondolához hasonló (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
A 4-5 T-s piramis- és fedőkövek szállítása a Nílus csatornákon vitorlás dereglyéken történt: Mark Lehner archeológus és Záhi Havássz egyiptomi régészeti főfelügyelő könyvet írtak a piramisok köveinek szállításáról a Nílus-csatornákon (Mark Lehner - Zahi Hawass: Giza and the Pyramids, Thames & Hudson, 2017 ). A Vörös-tenger mellett fekvő Wadi al-Jarf környékén egy kb. 4500 éves papiruszt találtak, mely szerint fahajókkal szállították a fehér mészkövet Turából – ezek kb. 4--5 tonnás fedőkövek-, a nagyobb gránit tömböket a 800 kilométer távolságra lévő Asszuánból nagy fadereglyéken, és júliusban, augusztusban, amikor a Nílus megáradt. A piramisok közelébe csatornát építettek a Nílustól a kövek szállításához, sőt hajózásra is alkalmas csatornahálózatot a könyv szerint. A gizai emelkedőn (4-8 fokos) szánokon szállították a 4-5 T-s mész-ill. 70 T-s gránitköveket, továbbá máshol igen nagy szobrokat is vontattak szánokon.
A Nílusi teherszállító hajó irányítása is megfigyelhető (4)
Egy rekonstruált hajó i.e. 2475-ből egy kereskedelmi hajó, Szahuré fáraó (i.e. 2492 - i.e. 2475) sírmelléklete, A alakú árboc hátszélvitorlával, valójában evezős hajó, hosszanti merevítő kötél van rajta gerinc helyett, e kötéllel átkötötték a hajótestet elöl és hátul. i.e. 2500-körül ilyen hajókat már tudtak építeni, a szállító fahajók építésének kezdetei néhány száz évvel korábbiak, mint a történészek gondolják.
Szahuré hajója, i.e. 2480 (elírás a képen!), Szahuré hajója (4), (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Sahure hajó, i.e. 2480, "A" alakú árboccal, az I alakúra kisebb és szélesebb vitorlát szereltek.(http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
"Sahure fáraó (i.e. 2492 - i.e. 2475) az alapítója a korabeli egyiptomi tengerészetnek, előtte sok cédrust szállítottak Bübloszból. Sahure tengeri expedíciót küldött Szíriába és Puntba (Vörös-tenger), a piramisánál találtak erre vonatkozó ábrázolást. E hajóknak még nem volt keelje vagy gerince-bordázata. Kicsit korábban Userkaf fáraó - aki i.e. 2494-2487, épített piramist is Sakkarában - Halotti Templomának ábrái szerint újra éledt a kereskedelem Egyiptom és a Mediterráneum között, ami itt tengeri expedíciókat jelent Bübloszba." Userkaf előtt Snefru fáraó küldött expedíciót Bybloszba. Sahure és Userkaf fáraók tengeri expedíciói alapján is tudni lehet, hogy az i.e. 2500-s években rövidpalánkos, hosszanti merevítő köteles u.n. "kerek" hajókkal szállították a nagy köveket a Níluson.
Szahuré fáraó ((i.e. 2492 - i.e. 2475) hajójának palánkjait ragasztott csapokkal erősítették össze, (http://egy-king.blogspot.hu/2013/12/tutankhamen-model-boats.html), ami később is általánosan használt egyiptomi újítás volt az i.e. 2500-s években. A tengeri kereskedelem mérete nem indokolta, hogy kitaláljanak egy, a Napbárkák építésétől ennyire eltérő hosszanti tartó köteles hajóépítési módszert: sok kőszállító hajóra volt szükségük, a bárkákhoz kevés volt a cédrus fájuk, amit tutajként szállították Egyiptomba a tengeren Bybloszból. Gabona és a nagy kövek szállítására találták ki - tehát nem tengeri hajóként, hanem a Nílusra és a csatornákra- a csapolt rövid palánkokból épített kőszállító hajókat. Az erős fedélzeti terhelés miatt e hajók nem egyszerűen a Napbárkák nagyobb méretű és erősebb változatai. A fedélzet súlyát erős cédrus keresztgerendák tartották: a fedélzet megtartását a hosszanti merevítő kötél is segítette, aminek a feszességét folyamatosan állították a „spanyol” feszítővel, a kötél nedvességének megfelelően. A Napbárkáknál a bárkatest a fedélzetet tartó cédrus geredák súlya alatt megroppant volna, ez feltehetően meg is történt, ezért fejlesztették ki a "kerek" dereglyéket, melyek a Napbárkákhoz viszonyítva szélesek..
KÖVEK SZÁLLÍTÁSA SZÁRAZFÖLDÖN
Szárazföldön fából készült szánokon és nedves iszapon vontatták a nagy szobrokat és köveket, - a szánt aláásták és rábillentették a szobrot- sok ember húzta a köteleket, de csak a Nílusig. Emelőt ismerték A nagy Khufu piramis esetén a Nílus-csatornától fel a gízai fennsíkra az emelkedőn, amihez szinttérkép: http://en-gb.topographic-map.com/places/Giza-1310707/.
Gízai piramisok, szép fantázia rajz, a kikötőbe vezető egy helyen 40 m magas út - nem ismert- építészeti csoda (4)
A: Hafré (Kefren, fia Menkaure, i.e. 2558-2532) Völgytemploma mellett van a Szfinx (azaz "Hafré képmása"), B: Hafré útja, C Hafré Nap Temploma, (Felül Khufu, Keopsz piramisa, ahol hasonló a tagozódás), D= Menkauré piaramisa, itt is volt Nap templom, kikötői út és Völgytemplom.
A dashúri piramisok i.e. 2600 körül épültek: Ferde és Vörös piramis néven, Snefru építette, aki Khufu apja.
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a piramisok és az obeliszkek építésének korában –aminek első szakasza i.e.2700-tól i.e. 2400-ig tartott- rabszolgák voltak Egyiptomban. Ellenkezőleg: a korszakban nem volt rabszolgaság Egyiptomban, Kákosy L. (1, 82.o), (és mert július 19.-n öntött ki a Nílus, ami gondosan előre jeleztek, nilométerrel mérték, pl. Kairóban is, ez a mezőgazdasági munkák és a gátak nyitásának-zárásának ideje, volt dolguk a szabadoknak is): amikor magas volt a vízszint, nagy hajókkal szállították a már megmunkált nagy, kb. 70T-s piramis köveket és a több 100T-s obeliszkeket Asszuánból júliustól. A Tura-i mészkőbányából egyszerűbb volt a 4T-sak elszállítása, a bánya Kairótól 15 km-re van É-ra. A hajók vontatása partról vagy evezős hajókkal történt.
Piramisok köveinek szállítása dereglyével szánon, mai modell (kb. 2.6T/M3) (4)
Léteztek kényszermunkások -bányákban dolgoztak, vályogtéglát vetettek, hajót vontattak a csatornákon, nádat gyűjtöttek a nádtutajok építéséhez, drága volt a fahajó-, az élelmiszer termelését, föld- és kerti munkát közrendű emberek végezték a fáraó részére. Korábban minden az fáraó tulajdona volt, birodalmát a gátak építésének szüksége hozta létre: É-n az első gátat i.e. 3000 körül építették Memphis közelében, 30x45x80 cm-es mészkövekből, (230 kg), ebben az időben költözött a főváros a D-i Abydos mellől, É-ra Memphisbe.
Köszállító szán (4)
A kövek szánra, hajókra rakásához, a kövek helyre rakásához, a külső kövek további megmunkálásához, -ami itt méretre csiszolást jelent, a bányában méretre vágták már,- emelőkre volt szükség, fennmaradtak kőből készült kötélvezetők (lényeges, hogy a kereket, a tengelyt és a vasszerszámokat nem ismerték, az arzénbronz szerszámok használata sem jellemző):
Kő kötélvezető az emelő tetején (Forrás: Dieter Arnold)
Kő kötélvezetők emelőn (Forrás: Dieter Arnold)
(Az ókori Egyiptomban használt szerszámokra vonatkozóan két kiváló dolgozat: Dieter Arnold: Building in Egypt; Pharaonic Stone Masonry (New York and Oxford 1991) és Sir William Matthew Flinders Petrie: Tools and Weapons Illustrated by the Egyptian Collection in University College, London. Kiadó: British School of Archaeology in Egypt and Constable, 1917. Speciálisan az emelőkre vonatkozóan ld. http://www.ling.upenn.edu/~jason2/papers/pyramid.htm, egy speciáli és kivitelezhető elgondolás, 3 gerenda összekötésével.)
Kötélvető szerkezet az árboc tetején, nagy súlyok emelésére alkalmas. A Hatsepszut punti expedíciós hajójának (5, 34.o.) faliképe.
Emelőnek is alkalmasak az "A" és "I" alakú árbocként is használt cédrusgerendák: Hatsepszut fáraónő egyik kereskedelmi hajóját gyakran ismertetik, főleg a merevítő kötelek és a látványos orr és tat emelvények miatt. Új szerkezeti elem a hajó alatt végig futó keel, a hosszanti merevítés, amit a hükszoszok hoztak Egyiptomba i.e. 1600-as években (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html ) a bronz szerszámokkal együtt. Hatshepsut királynő is szervezett egy öt nagy teherszállító hajóból álló expedíciót Punt országba, a kutatók találgatják Punt helyét, Szomáliában volt talán.
(Az ókori Egyiptomban használt szerszámokra vonatkozóan két kiváló dolgozat: Dieter Arnold: Building in Egypt; Pharaonic Stone Masonry (New York and Oxford 1991) és Sir William Matthew Flinders Petrie: Tools and Weapons Illustrated by the Egyptian Collection in University College, London. Kiadó: British School of Archaeology in Egypt and Constable, 1917. Speciálisan az emelőkre vonatkozóan ld. http://www.ling.upenn.edu/~jason2/papers/pyramid.htm, egy speciáli és kivitelezhető elgondolás, 3 gerenda összekötésével.)
Kötélvezető emelőfej, 3 köteles, mérete kb. 30 cm magas. Az árbocok tetején négyzetrácsos kötélvezetőt használtak.(4)
Érdekesség: Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458, aki előtt kb. egy évezreddel kezdődött az obeliszk építés) két, egyenként 350T-s obeliszket ajándékozott az Ámon templomnak Karnak-ban, és két másik továbbit is emelt Karnak-ban, de ezek mára eltűntek. Kb. 100 m-s óriás dereglye-uszályon szállították, sok kisebb hajó vontatta, összesen kb. 900 evezős a leírás szerint. (http://www.dabar.org/breasted/section-9/P83-BREASTED.html). Egy évezreddel korábban ( i.e. 2500 körül) nem volt ismertek a tengelyeken forgó szerkezetek. Érdekes, hogy az íjas fúrót ismerték, kölön „fúró emberek” léteztek, foglalkozás volt.
KÖVETKEZTETÉSEK
Lépcsős piramisokat építettek rámpákról és egy további építési fázisban beépítették a lépcsőket és burkolták díszkővel. Legnehezebb a legfelső szint beépítése volt, mert itt kevés hely volt a 4-8 fokos rámpa építéséhez: 10m magas lépcső és 8 fokos rámpa esetén vízszintesen több mint 60 méteres hely szükséges az utolsó spirál alakú rámpának: tehát nagyobb piramist könnyebb építeni. Az utolsó lépésben rakták fel a fehér arannyal ( termés-fém, arany-ezüst ötvözet) borított pyramidonnak nevezett zárókövet, amihez valamilyen speciális emelő szerkezet volt szükséges, a NET-en kettőt is található: http://www.ling.upenn.edu/~jason2/papers/pyramid.htm, és
Emelő a pyramidon feltevéséhez (4).
Az első kőpiramis, a Dzsószer lépcsős piramis építését elemezve a később épített piramisok építési módszerei érthetővé válnak. A Dzsószer piramis építőjének, Imhotepnek a szerepét szerencsés lenne pontosabban tudni, a kutatók vitatják a szerepét, de egyedi alkotásokhoz egyedi alkotók szükségesek.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Ozirisz, 2005
(2) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996.
(3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a WIKIPEDIA ismert tulajdonságai miatt. A keresőmotorok múzeumokból származó képek fizetős gyűjteményeire is mutatnak, mint egy piacon. Megjegyzendő, hogy a pl. tankönyvek másolását is szerzői jog védi, mely rendeletet nem a NET-korszakra találták ki.
(5) MARJAI, Imre- Pataky, Dénes: A hajó története, Corvina, 1973.
(6) GULÁS, Stefan- LESCINSKY, Dusan: A Vitorlás hajók története, Madách, 1984.
**********************************************************************************************************************************
A DZSÓSZER PIRAMIS ÉPÍTÉSE
ABSTRACT
Találtunk olyan módszert, amivel az első piramis -ami egyben lépcsős és kőpiramis- rámpákkal és emelőkkel felépíthető. Az építési módszer kritikus pontjai elemeztük, egy esetleges időkorlátot nem vettünk figyelembe. A három fő építési fázist - alapozás, építés burkolás- vizsgáltunk. Igen valószínű, hogy Dzsószer polihisztor építészének - akinek Imhotep a neve, orvoslással is foglakozott és feltalálta a papíruszkészítést- köszönhető az egyiptomi temetkezési építészet ugrás szerű fejlődése i.e. 2700 körül, a tégla masztabáktól a kőpiramisokig. A kövek mozgatásához csak olyan eszközöket feltételezünk, melyek a korszakban ismertek voltak, pl. kötélvezetőket. Kákosy László a Kheopsz piramis építését is részletesen tárgyalja a 89-90.oldalakon: emelőkkel és agyagtáglákból épített rámpákkal építették.
BEVEZETÉS
A piramisokat borító fehér kövek Níluson történő átszállításának kérdését vizsgálva, (amely Tura-i fehér mészkő és emelőt, hajókat és esetleg rámpa keresendő max. 4T-s kövekhez) a Nagy Piramis összes problémája és építési módja „előkerült” a Net-en. Egy kérdés: Feltéve, hogy valaki kitalálná, hogy ténylegesen hogyan építették fel a Nagy Piramist, akkor milyen Tudományos Akadémia vagy Net fórum fogja megállapítani, hogy valóban a leírt módon építették? Javaslat: Egy „kis” piramist kéne gondolatkísérletekkel felépíteni. Ha az beláthatóan működik, akkor lehet nagyobbat építeni. A Nagy Piramis építésére nem fog létezni belátható vagy konszenzusos építési módszer ma (2018): nem is lesz soha ilyen módszer, mert ellenőrizhetetlen a gyakorlatban. A „belátható” jelentése a piramisok esetén azzal jellemezhető, hogy nem ütközik fizikai törvényekbe, a kor – az i.e. 2600-2500-s évek- fizikai-műszaki lehetőségeit figyelembe veszi és nem földönkívüliekre hárítja át az építkezést.
Egy további bevezető észrevétel, hogy a "piramisépítők" többsége nem használja fel a piramis szintek számát. A Nagy vagy Kheopsz, Khufu piramis 210 szintes és 145 m magas, közel 52 fokban dől. Ekkor egy szint magassága átlagosan 145/210= 0.69 m. A terepszinten ennél nagyobbak a kövek és magasabbak a szintek, fent kisebbek, kb. 0.5 m-esek. Minden szinten a vízszintes méret átlagosan 0.536 m, miden szint egyik végén, így a számítás 2x 0.563 x210 = 236,36 méteres alapélt ad. (Ellenőrzés: 232.6 m helyett, ami majdnem pontos: a 0.69/0.536 és a 145/ 236.36 arányok egyenlők, az azonos dőlésszög következtében.) Következmény: Átlagosan 56.3 cm-es vízszintes szintről nem lehet több tonnás kövekből piramist építeni, csak szélesebb szintekről.
Tehát keresendő egy olyan lépcsős piramis –ez a látványos Dzsószer piramis lesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis )-, ahol a lépcsők nagyobbak, kb. 9-10 méteresek. Más piramisokra vonatkozóan bőséges irodalom létezik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_list%C3%A1ja ). Két fő kérdés: Hogyan építették a Dzsószer piramist az egyiptomiak, (ha a rámpa és az emelő ismert volt i.e. 2700 után) és hogyan burkolták Tura-i fehér kővel? (Minden piramis fehér burkolata a Tura-i bányából származik.)
A DZSÓSZER PIRAMIS, AZ ALSÓ SZINT ÉPÍTÉSE
Kő alapra épült, nem billent meg vagy dőlt össze, mint néhány más piramis. Ennek egyik oka, hogy a kőtömbök pontos illesztése helyett vastag rétegben Imhotep kötőanyagot használt, agyagból, homokból és mészből készítette. (Kákosy, 84.o.) Ez a kevéssel i.e. 2700 után épült első piramis, és az egyiptomi évszámok viszonylag pontos (Kákosy) dátumok a korszakban. Eredeti méretei: 125×115 és 61 méter magas volt, a lapszöge kb. 50 fokos. A Bevezetésben számolt arány itt 10/8, a vízszintes rész, a peremek 8 m szélesre adódnak.
Az alsó szintet a homok félig betemette, Dzsószer Piramisa (4)
Szerkezete (4)
Kezdetben 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas kőmasztabát terveztek– ami tömör, az első kőkockákból emelt sír építményt, amiből függőleges akna vezet le a sírhoz- és kezdtek építeni, amit először 71x71m-esre nagyítottak. A korábbi tégla masztabák falainak dőlésszöge 75-80 fokos volt, így feltételezzük, hogy ezt is 75-80 fokosra tervezték.
Masztaba, az alsó szint szerkezete, amire később ráépítettek öt szintet. Sok függőleges aknával egészítették ki (4)
A kövek méreteiről a Dzsószer piramis esetében nincsenek részletes adatok. Tudni lehet, hogy a nagy köveket szánon és nedves iszapon csúsztatva szállították. (Kákosy, 89.o.) Feltesszük, hogy 3-5T-s téglatestek, amit az épület végső mérete indokol is. Ez kövekként k.b. 1.5 m3 -t jelent, a teljes masztaba térfogat 63x63x9= 35721 m3, azaz kb. 24000 darab kő volt beépítendő az alsó részbe.
Az építés történetéről létezik egy, igaz sokkal későbbi beszámoló, továbbá a rámpa építésről is egy ismeretterjesztő oldal. (http://www.touregypt.net/featurestories/pyramidlifts.htm): „Herodotus, the ancient Greek historian, relates to us that: At first, it (the pyramid) was built with steps, like a staircase....The stones intended for use in constructing the pyramids were lifted by means of a short wooden scaffold. In this way they were raised from the earth to the first step of the staircase; there they were laid on another scaffold (állvány), by means of which they were raised to the second step. Lifting devices were provided for each step, in case these devices were not light enough to be easily moved upward from step to step once the stone had been removed from them. I have been told that both methods were used, and so I mention them both here. The finishing-off was begun at the top, and continued downward to the lowest level. The construction was undertaken with the help of ramps, since at that time cranes had not yet been invented."
A leírás szerint úgy építették a piramist, mint egy lépcsőházat: faállványról, ami itt emelőként is értelmezhető. A köveket, állványokat lépcsőröl lépcsőre felvitték. A terepszinten egy, az első szintre vezető külön állvány volt, a masztabát a piramistól eltérő módon építették, állványról. Feltehetően a piramis építője, Imhotep (https://hu.wikipedia.org/wiki/Imhotep) vezette az építkezést, átalakítást a kész masztabától. (Hérodotosz korában még nem találtak kőből készült kötélvezetőket, melyek az emelők - nem kéne darunak nevezni- alkatrészeit.) A „step”, azaz lépcső értelmezése kulcskérdés, jelentheti a 9-10 m-s szintet vagy jelentheti a kövek 70-90 cm-s magasságát. A rámpát -a masztaba első bővítése egy négy szintes piramis- igényesen volt érdemes megépíteni és agyagtéglákból vagy kőből, mert később a köveket ezen vitték fel. A rámpa méreteinél azt is figyelembe kell venni, hogy max. 4-8 fokos emelkedésű lehet és 9 m-es egy szint. A hossza 70-140 m-re adódik, a szélessége 3 m körüli lehetett, 140 méterrel fogunk számolni. Ma sok hasonló rámpa létezik, észre sem vesszük. A rámpán szánokon szállították fel, vonszolták fel a köveket, ha elakadt, akkor vizezték:
Köszállító szán (4)
A kövek szánra, hajókra rakásához, a kövek helyre rakásához, a külső kövek további megmunkálásához, -ami itt méretre csiszolást jelent, a bányában méretre vágták már,- emelőkre volt szükség, fennmaradtak kőből készült kötélvezetők (lényeges, hogy a kereket, a tengelyt és a vasszerszámokat nem ismerték, az arzénbronz szerszámok használata sem jellemző):
Kő kötélvezető az emelő tetején (Forrás: Dieter Arnold)
Kő kötélvezetők emelőn, valamivel kenték a kötelet (Forrás: Dieter Arnold)
(Az ókori Egyiptomban használt szerszámokra vonatkozóan két kiváló dolgozat: Dieter Arnold: Building in Egypt; Pharaonic Stone Masonry (New York and Oxford 1991) és Sir William Matthew Flinders Petrie: Tools and Weapons Illustrated by the Egyptian Collection in University College, London. Kiadó: British School of Archaeology in Egypt and Constable, 1917. Speciálisan az emelőkre vonatkozóan ld. http://www.ling.upenn.edu/~jason2/papers/pyramid.htm, egy speciáli és kivitelezhető elgondolás, 3 gerenda összekötésével.)
Az első szint, a masztaba építésének története (WKIPEDIA): „Teljes egészében kőből készült, de nem kizárólag faragott kövekből, mivel a mag kőtörmelékből és nagyobb, nem faragott kövekből áll. Már a jó minőségű mészkőburkolata is elkészült, amikor először átalakították. A piramis magja az eredeti masztaba, amely kőborítású, de belseje agyaghabarccsal tapasztott kőzúzalékból áll. Alatta a sírkamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási kürtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig. Az építés későbbi szakaszaiban föld alatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással. A harmadik szakaszban 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. Sehol nem írják, hogy Szakkarában, e piramis alatt lenne egy sziklaplató, de ma is áll a piramis.
Tehát a „step” szó jelenthet 70-90cm-es kövekből felrakott szinteket, illetve a 9-10m-s első piramisszintet. Két értelmű esetben mind a két lehetőség megvizsgálandó. Az első két kőszint valószínűleg építhető volt csak emelőkkel, de sok emelővel, melyeket kőszintről-kőszintre felvittek. Kb. a harmadik kőszinttől már egy rámpa kellett, melynek magasságát, hosszát kőszintenként folyamatosan növelték 9m-ig, amikor a hossza már 140m körül lehetett.
A DZSÓSZER PIRAMIS, A MÁSODIK SZINT ÉPÍTÉSE
A következő szakaszban: „nemcsak megnövelték mindegyik oldalát 3-3 méterrel, de még majd három, egyre kisebbedő teraszt is emeltek rá, tehát három masztaba-felépítményt, melyek nem a földön álltak. Ezt a szerkezeti változtatást is csak a kő alkalmazása tette lehetővé, …ekkor vágták a bejárati folyosót, mert az eredeti aknát, melyet a temetésre szántak, már lehetetlen volt megközelíteni a négyszeres felépítménytől. Így egy 40 méter magas, négylépcsős piramis alakult ki, mely a korabeli világ legnagyobb építménye volt.” (WIKIPEDIA) A rámpát folyamatosan építették, amivel magasabb és/vagy hosszabb lett.
A DZSÓSZER PIRAMIS, A HARMADIK SZINT ÉPÍTÉSE
Szükséges volt valamelyik, kb. a második szint tetején egy új rámpát kialakítani, az első rámpa irreális méretnövekedése miatt, az elsőt ekkor már nem magasították tovább. A második rámpa építéséhez a 8m-es szélesség elegendő. A nehézebb kérdés az, hogy a 8-9m-s szintemelkedéshez szükséges 140m-es hossz elfér-e, amit az második „masztaba” kerülete határoz meg, elfér.
Rámpa-szerpentin (http://www.touregypt.net/featurestories/pyramidlifts.htm).
Körbe rámpázták a harmadik masztabát, amit később elbontottak. (Más lehetőség: esetleg a második szinten induló rámpát belevezették volna az itt építendő masztabába és körbeépítették kővel, de ez a tovább építést is gátolta volna, és még a fedőköveket is fel kellett vinni és tárolni, amíg be nem építették.)
A második szint méretei: Az építkezés későbbi folytatásában, WIKIPEDIA: ”még tovább bővítették, (ez az ötödik szakasz, ekkor érik el a végső alapterületet, ami 125m×115m azzal, hogy): északi és nyugati oldalán szélesítették és hosszabbították, s még két lépcsőt illesztettek rá, hogy a kezdeti arányokat tarthassák”. Ez a második masztaba méretnövelését is jelenti . Lehetséges, hogy ezt a méretnövelést a második masztaba tetején történő második rámpa építése ill. annak 100-120m-es szükséges hossza kényszerítette ki. A második szint bővített méretével a szerpentin-rámpa számítása: 125-2x8= 107m és 115-2x8= 99m és ezen belül, tehát 101x 91m területen, e kerülettől 8m-en belül építendő a második rámpa, aminek az emelkedése 97x 87m-es területen a 140m-s hosszon belül tartható. Következmény: a felső rámpák maradékát nem szállították le, a masztabák közepén meg lehet találni és az elsőben találtak is kőtörmeléket, köveket.
A DZSÓSZER PIRAMIS, A TOVÁBBI SZINTEK ÉPÍTÉSE
A nem irreálisan meredek rámpák, 8-9m-t emelkednek 140m-en, továbbá kevesebb és kisebb kövekből építették a felső részt. Most az a kérdés, hogy a legfelső szinthez építhető-e rámpa? A 125m×115m és a 61m méretekből indulunk ki: A 6.masztaba építéséhez szükséges rámpa emelkedésének számításához öt szintet kell figyelembe venni: 125-10x8= 45m és 115-10x8= 35, azaz a rámpát és a legfelső masztabát az 5. szinten egy 45x35m-s területen kellett felépíteni. A 140m-es rámpa itt is felépíthető szerpentin alakban, igaz szűken, de már relatíve kevés kő felszállítása megoldandó. Következtetés: A lépcsős építési elv – a Nagy Piramisra gondolva- nagyobb alapterületen is működik, de van határfeltétel -talán több is-. a rámpa mérete (az építéséhez szükséges kőmennyiség), a burkoló kövek mennyisége, nem elemeztük tovább.
A DZSÓSZER PIRAMIS BURKOLÁSA
Nagyon kevés végig gondolt módszer létezik a piramisok fedőköveinek szállítására, felhelyezésére, megmunkálására; az egyik legjobb az https://www.cheops-pyramide.ch/pyramid-building.html oldalon található. Minden piramist és sok más épületet, falat Tura-i fehér mészkővel borítottak, rövid számítás után adódik az óvatosan szállított 150 ezer tonnás mennyiség, amit Turából elszállítottak a Nílus másik partjára, aktuális ismereteink szerint nyom nélkül: kikötőket, elsűllyedt dereglyéket kellene keresni a Nílus régi medrében. Tura a Dzsószer piramistól É-ra, kb. 10 km-re a Nílus másik partján található igen nagy kőbánya, város. A fedőkövek szállításához hajók (2,3) voltak szükségesek és emelők a kövek hajóra rakásához és levételéhez. A turai kövek jellegzetessége, hogy a színe elég gyorsan sárgul, de jól megmunkálható, polírozható kövek. A kövek szánon és hajón szállításával itt nem foglalkozunk részletesen, (ld. https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/27-egyiptomi-obeliszkek-szallitasa.html?layout=blog&Itemid=101 ).
A kövek felszállítása után a rámpákat elbontották: tehát minden szinten a borításhoz szükséges köveket bontás előtt fel kellett szállítani: ezeket vagy rögtön beépítették a felszállítás után, vagy tárolták. A 8 m-es vízszintes lépcsők kifelé enyhén leejtenek, ezt feltehetően a fedőkövek megfelelően megmunkált dőlésszöge biztosítja. Minden piramison a külső köveket gondosan illesztették, a fedőkövek közeit tömítették is. A méretre csiszolás, polírozás gránitlapokkal és kvarchomokkal történt.
A rámpák elbontása és a polírozás több évig is eltarthatott. Melléképületek és templomok is felépültek. A rámpák elbontásának egyik következménye lehet, hogy a piramis belső részét nem rétegesen építették, hanem feltöltötték kövekkel, kőtörmelékkel, ahol kellett mész-homok-kőtörmelék habarccsal rögzítették. Más kultúrákban uralkodói palotákat építettek. Egyiptomban a piramisok építése Dzsószer fáraó idejétől a napkultusz része volt, később az obeliszkekkel együtt. Dzsószer fáraó sírmellékletei között találtak 30-40000 (30-40 ezer!) kőedényt, közöttük igen sok gránitból, dioritból készült edényeket, melyeknek az öblös belső részét fúrással készítették és fajansz csempéket.
KÖVETKEZTETÉSEK
A Kheopsz piramis építéséről lehetnek elképzeléseink Dzsószer fáraó piramisának építése alapján: az átlagosan 52 fokban emelkedő Kheopsz (Khufu) piramist először nagy, kb. 13m-es lépcsőkkel építették, a lépcsőket utólag töltötték ki kövekkel. Ezt a kb. 13m-es, (vízszintesen 10m-es) tagozódást észre kéne venni valamilyen módszerrel. A Kheopsz 140m-s magassága miatt lényeges a hozzávezető rámpa magassága, ez kb. 30-40 m magasra vezethetett, azaz több 100 m hosszú lehetett 4-6 fokos emelkedésnél, ez adja az egyik fontos méretkorlátot. Tehát itt az építés feladata is két részre bomlik: az első 3-4 szint után is sok „szerpentin” -rámpát kellett építeni. A fedőkövek építése, szállítása is bonyolultabbra adódik. Azoknak a kutatóknak segítettünk, akik szeretnék belátni, hogy az ókori egyiptomiak képesek voltak emelőkkel és rámpákkal piramisokat építeni, tiszteletlenség elvitatni tőlük a piramisokat: ott állnak úgy 4500-4670 éve.
IRODALMAK:
(1) KÁKOSY, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Ozirisz, 2005
(2) MARJAI, Imre- Pataky, Dénes: A hajó története, Corvina, 1973.
3) GULÁS, Stefan- LESCINSKY, Dusan: A Vitorlás hajók története, Madách, 1984.
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a WIKI ismert tulajdonságai miatt. A forrás neve nem adható képnévként. Megjegyzendő, hogy a tankönyveket is szerzői jog védi, eredetileg a kiadását. Ma a másolását(!) is, mely rendeletet nem a NET-korszakra találták ki.
FÜGGELÉK I.
Szehemhet fáraó rom-piramisa: Imhotep két másik piramisát ismertetjük. Az egyiket Szehemhet fáraó (i.e. 2649-2643) építette, a Dzsószer piramisénál nagyobb kövekből épült lépcsős piramis konstrukciójú, befejezetlen épület. 120×120 méteres alapon (más forrás szerint 115m-es) körülbelül 70 méter magas, hét lépcsős kialakításúra tervezték. A hasonlóság a Dzsószer-piramissal nem lehet véletlen, egy munkásgraffiti szerint az építőmesterek közvetlenül az Imhotep által épített Dzsószer piramistól jöttek ehhez a piramishoz. A felépítményt a 10m magas terep egyengetése és alapozás után a sarokkövek elhelyezésével kezdték. A rendelkezésre szakkarai álló területen nagy kőzetteraszok álltak, így jelentős, akár tíz méteres tereprendezést kellett végezni. Ugyanakkor a helyszín simítása nagy mennyiségű felhasználható kőanyaggal járt. Kiderül az is, hogy a durva megmunkálás utás, a köveket felrakás után helyben csiszolták (Kákosy, 86.o), a borítókövek felrakásáig nem jutottak el, befejezetlen.
A lépcsős piramisok építési technológiája szinte minden más falazási módszertől eltér, a rétegek nem vízszintesek, hanem a függőlegestől hozzávetőleg 15°-kal befelé eltérőek. (WIKIPEDIA: "the limestone blocks are inclined inwards by 15°, with sloping courses of stone laid at right angles to the incline". Lehner, Mark, "The Complete Pyramids – Solving the Ancient Mysteries", 1997.) A közel függőleges rétegek így egymás felé dőltek.... Kívülről befelé haladtak, és mire a középvonalhoz értek, már rátehették az alépítményre a sírfödémet alkotó óriási monolitokat.
Szehemhet fáraó rom-piramisánaktervezett alakja A,D: Bejárat, C: föüggőleges akna, B: Temetési Kamra (4)
A mejdúmi Snefru fáraó piramisa eredetileg hétlépcsős klasszikus piramisnak indult, ez Imhotep harmadik piramisépítése. Az építmény szerkezetileg a Dzsószer piramishoz hasonlít, lécsős belül. Az első fázisban, ezt a fázis nevezik az egyiptológusok E1-nek, ez az Imenhotep tervezte központi mag. Az E2 fázis a negyedik vagy ötödik lépcsőfok építése közben kezdődött, amikor nyolclépcsősre alakították. Az E2 fázisban a piramis méretei: 144 méteres oldalhosszon 92 méteres magasság. 92/8= 11.5m-es lépcsőkkel. Utolsó lépésként a lépcsők közeit kitöltötték (E3), amivel a sima falú, gúla alakú valódi piramisok mintapéldáját építették meg. A fehér burkóló mészkő a Nílus túlsó partján lévő Tura-i bányából származik, Snefru fáraó volt az első, aki nagy mennyiségben bányászta e mészkövet az i.e. 2600-s években. A kitöltő köveket vízszintes sorokban rakták a lépcsőkre, a külső köveket pedig az emelkedési szögnek megfelelőre alakították (derékszögű trapéz keresztmetszetűre).
A mejdúmi Snefru fáraó piramis építési fázisai (4)
A mejdúmi Snefru fáraó piramis keresztmetszete (4)
Imhotep ferdére tervezte a központi magot -ezért kell foglalkozni az utóbbi két piramissal: A Dzsószer piramisnál még, a Kheopsz piramisnál - itt asszuáni 70T- gránit tömböket dötöttek egymásnak- már nincs 15-16 fokban dőlt építkezés. Mejdúmban a bővítést nem Imhotep tervezte, homok alapra történt, ezért leomlott az oldal rész. Imhotep a Temetési Kamrát a piramisok középpontjába helyezte, ennek tehermentesítésére építette a 15-16 fokban egymásnak dontött falakat. A leírások hagymaszerkezetről írnak, de ez tévedés lesz: Nem szükséges a forgásszimmetrikus építés, elegendő a tengelyszimmetrikus - alul födémgerendák vannak, a kinyitott könyv egy jó hasonlat.
A mejdúmi Snefru fáraó piramis falszerkezete, hibás (4)
Vegyük észre, hogy az E1 fázis Imhotep féle ferde központi magja bárhogy is épült, az utolsó ábrán ferdére épített támasztó részt vízszintesen lehet építeni, nyílván úgy is építették, mint a többi piramison.
FÜGGELÉK II.
A Nagy Piramis felépítményét (WIKIPEDIA) átlagban 1 köbméteres, több mint 2.5 tonnás kockakövekből építették, összesen körülbelül 2,5 millió köbméter mennyiségben, azaz több mint ötmillió tonnás tömegben. Minden egyes követ átlapolva helyeztek el sík felületen, bár erre csak a külső rétegeknél ügyeltek pontosan. A belső rész gyengén megmunkált, csak durván tégla alakúra faragott kövekből áll, amely a külső részek felé egyre pontosabb és finomabb faragásúvá válik. A belső részeken a hézagokat kőtörmelék és homok tölti ki. A legkülső kövek összecsiszolt felülettel készültek. A felépítmény legnagyobb része (98%) helyben bányászott, gyenge minőségű mészkő, a burkolat igen jó minőségű turai mészkő, míg az alépítményben és teherhordó részeken és a szarkofágnál asszuáni gránit alkalmazása is előfordul. A messzebbről érkező építőanyagot a Níluson szállították, speciális hajókon, amelyeket még a közönséges áruszállító hajóktól is megkülönböztettek. Az áruszállítók neve uszeh (wśḫ, egyik jelentése széles), a kőtömböket, oszlopokat és szarkofágokat a szat (s3-t) nevű típussal szállították. A kőtömbök súlya az 1,5 tonnástól a több tíz tonnásig változik, 2.5T körüliek átlagosan. Az építmény tömege meghaladja az 5 000 000 tonnát, elkészülte idején csillogó hófehér gúla volt. Az oldalak dőlésszöge átlagban 51° 50’ 40’’, a legnagyobb eltérés két oldal dőlése között 2° 48’. A piramis oldalainak mai hosszai 230m körüliek. Mai magassága 137,3 méter. A piramidon, a piramis tetején elhelyezett nagyméretű csúcsidom Hufu sírjánál 7 tonnás is lehetett. Eredetileg 232,4 méteres oldalhosszal 146,7 méter magas volt. Építettek nagyobb dőlésszögű piramist is, de ezek saját súlyuk alatt összeomlottak, az terepszinten nagy legnagyobb a nyomás: Ha homokot szórunk, a kialakuló kúp dőlésszöge hasonló nagyságú.
Nagy Piramis belső szerkezete (WKIPEDIA): a Galéria, ahol nem kockakövekből épült, hanem 70T-s kövek is vannak, melyeket hosszú rámpán kötelekkel szánon vontattak fel.
A Királyi Kamra (42.3m -el a terepszint felett) szerkezete, talán rámpával építették (4)
"A „Király kamráját” egy 46,7 méter hosszú, 2,1 méter széles folyosón, a ferdé felhaladó Nagy Galérián keresztül lehet elérni. A kamra mészkőburkolata nyolc rétegének mindegyike (soronként 13,5–14,5 cm-rel szűkül a mennyezet felé) kicsit beljebb nyúlik, a mennyezetnél a legkisebb szélesség 1 m. A mennyezetet bazalttömbök alkotják. Kákosy László is kifejti azt az ötletet, hogy ezt a helyet raktározási céllal alakították ki: itt tartották a nagy záróköveket, amelyek a folyosó elején már nem fértek volna be később. Mark Lehner az oldalakon rendszeres közönként elhelyezett lyukakból kiindulva ugyanezt a következtetést vonja le, mivel szerinte ezek fagerendák helyei, amik az itt tárolt gránittömbök lecsúszását akadályozták meg. A kamra közepén áll a hatalmas szarkofág, melyet egy darab vörösgránit-tömbből faragtak. A mennyezetet alkotó kilenc monolit teherelosztóként funkcionált, és önmagában ez a szerkezeti elem mintegy 400 tonnát nyom. 17 méteres magasságú az öt tehermentesítő kamra, melynek legtetején nyeregtetőként ferdén összetámasztott óriáskövek állnak. A szerkezet szerencsére túlbiztosított, de ez az egyik első olyan piramis, amelyben a sírkamra 46.7 m magasan a felépítményben áll: a gerendák közül több megrepedt már. Itt került elő az a felirat, amely egykorú forrásként erősítette meg ismereteinket az építtető kilétéről: „Büszkén építettük e helyet, a nagy Hnum-Hufu nevében”. (WIKIPEDIA). " A Nagy Galéria kezdeti (alsó) szakaszától egy 60 méter mélységű, csaknem függőleges akna indul lefelé és a szerepe az volt, hogy a Nagy Galéria - és ezzel a Király kamrájához vivő út - lezárása után a munkásoknak kivezető utat biztosítson. A lezárás ugyanis valószínűleg belülről történt, az addig a galériában tartott hatalmas zárókövek leeresztésével.
A Nagy Piramis munkaszervezésének kérdése nem igazán rejtélyes: (WIKIPEDIA) "megmaradtak a munkavezető feliratai arról, hogy melyik építkezésre kell vinni néhány követ. Sok építő osztag neve is ismert, melyek a piramison dolgoztak: " Milyen hatalmas Khufu fehér koronája", "Khufu megtisztítja a két országot" (ekkor már kb. 500 éve egyesítették Alsó- és Felsö-Egyiptomot), és az építésvezető neve valószínűleg Hemiunu, " A király összes építkezésének vezetője" volt. Mark Lehner piramisépítési kísérlete alapján 12 munkás napi 8-9 köbméternyi sziklát termelt ki, ez. kb. 22T/nap/munkacsoport. Számítása szerint körülbelül 160 munkacsoport (1920 ember) hat év alatt kifejthette a szükséges mennyiséget. Mark Lehner számításainak és kísérleteinek eredménye az volt, hogy 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó ember (összesen 3252 fő) elegendő ahhoz, hogy 20 év alatt épüljön fel a nagy piramis. A munkásváros befogadóképessége alapján ez jó számnak tűnik. A négyezerhez közeli érték azért is megfelelő, mert valószínűsíthetően a munkáscsapatok legnagyobb egysége 2000 fő volt és legalább kettő volt. Következik, hogy napi 7000-7500 köbméter Gízába szállított kőanyagot kellett beépíteni, ha csak az évenkénti száz munkanapot tekintve. Figyelembe véve, hogy egy kő kb. egy köbméter, napi 7000-7500 darab követ kellett a helyére tenni. A közmunkás kőfejtők és szállítómunkások évente kilencven napot dolgoztak, de a szakmunkások, akik a csiszolást és a belső helyiségek készítését végezték, az év 324 napján dolgoztak, dekádonkénti egy munkaszünet, valamint az év végén öt isteni születésnap volt. Bár a megmunkáláshoz szükséges időt nem tudjuk, a kövek helyükre rakása, felemelése lehetett időben az egyik "szűk keresztmetszet.
Más szempont szerint mintegy 2-3 ezer főnyi közmunkás feltételezhető (az építőmunkások feltárt települése alapján, amelynek mintegy 8000 fős összkapacitása ennyit enged meg), azaz napi 2-2,5 köbméter körüli egyéni teljesítmény szükséges. Tízfős munkacsoportra napi 20, óránként kettő kő jutott. 3000 munkással számolva 353 munkanap, vagyis nem egészen négy év alatt (kétezer munkással sem egész hat év) Nagy Piramis építéséhez szükséges időt kapunk. Maradt idő és kapacitás a halotti körzet fejlesztéséhez is. A Nagy Piramis felépítéséhez (nem számítva a szakmunkákat) szinte pontosan egymillió munkanap kellett. A fent említett munkásfalu befogadóképessége mintegy 8000 fő lehetett - szállítók és kőfejtők, valamint minden kisegítő személyzet és családtagjaik együtt -, napi 6-6500 köbméter, évente több mint félmillió köbméter követ építhettek be, azaz kb. öt év kellett a szerkezetkészséghez.
Az Óbiradalom korában az építőmunkások egyszerű fizetett közmunkát végző parasztok voltak, akiket részben toboroztak, részben más közmunkákról (csatornaásás, útépítés stb.) vezényeltek át. Az óbirodalmi egyiptomi férfi büszke volt arra, hogy részese lehet a nagy síremlék felépítésének, amit a Hufu-piramisban elhelyezett felirataik is egyértelműen mutatnak. A munkáscsoportokat tapasztalt munkavezetők irányították. A szakmunkákat (kőfaragás, bányászat, falazás) fizetett szakemberek végezték. A munkacsoportok alapegysége (középbirodalmi adatok alapján) tízfős lehetett, melyek a hajó részeiből levezetett egységekbe álltak össze. Nevük Hajóorr (Zöld, vagy Orrfelőli), Far (Utolsó, vagy Jó), Bal oldal (Ázsiai), Jobb oldal (Nagy), Belső (Kis, vagy Tat felőli). Ez az öt egység alkotott egy munkacsoportot, aperut."
Mark Lehner számításai és a kiegészítések nagyságrendi becslésként elfogadhatók, lényegesen pontosabb becslésekre más sem fog jutni, mert nem ismerjük a műveleti időket. Műveletek a bányászat- elő megmunkálás, szállítás, végső megmunkálás, helyrerakás napi 6500-7000 darabos (m3 -s) ütemben 6-6 éven keresztül történő bányászat illetve beépítés esetén. Ezekhez a kő-darab számokhoz eszköz-igény is tartozik: hajók, fa , kötél, szerszámok és a munkások ellátása: nagy volt ez a piramis Egyiptomnak. I.e. 2550 körül már ismerték az arzénbronz kovácsolását, amire megkeményedik, de nem volt általános a használata, a leletek szerint kőszerszámokat kell feltételezni, a kővésés locsolt faékekkel történt és kőékekkel. A kövek simítása gránitlapokkal és homokkal történt. A megmunkálás alapműveletei fánál, hajóépítésnél is a csiszolás, hasítás és fúrás volt