Görög kereskedelmi és szállító kormányevezős hajók, hajórajban, hadihajókkal, (a pentekonterákkal) együtt vitorláztak, partra szállás létrával történt, evezőkkel is el voltak látva (5, 39.o.)
Odüsszeusz utazásainak rekonstruált útvonala a gyarmatosítás előtt (4)
A karthágói pun- görög etruszk gyarmatbirodalom i.e. 814-ben Karthágó megalapításakor. A Római Birodalmat i.e. 753-ban alapítják: i.e. 510-ig szabin-etruszk-latin királyság volt Rómában, a latinok csak később játszottak fontos szerepet. I.e. 814-t követő három évszázad fontos hajóépítői a görögök is (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s#/media/File:Griechischen_und_ph%C3%B6nizischen_Kolonien.jpg)
Görög, etruszk hajóroncsot eddig nem találtatak. Szerencsés véletlen, hogy találtak egy hajóroncsot i.e. 1300-ból D-Anatólia partjainál: egy föníciai (ugariti, szíriai) építésű Uluburun nevű hajóroncsot, ami jól dokumentált (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck). Fönícia a Tengeri Népek támadása után alakult ki, az i.e. 1175-s Nílus-Deltai csata után, amikor a III. Ramszesznek fizetett adót (tizedet) Tyre gyűjtötte össze.
Uluburun nevű tengeri foknál (D-Anatólia) talált ugariti (Szíria) vitorlás-evezős hajó roncsa alapján készült külső hossztartós modell (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
Ez egy hamis-keeles, de nem gerinces, "varrott"- csapos karvel palánkos, evezős ugariti hajó i.e. 1300-ból két kormányevezővel, négyszögletes keresztvitorlával, csak felső vitorlarúddal. (A hiteles ábrázolásokon az alsó vitorlarúd hiányából lehet következtetni a keel meglétére, bordák helyett a keresztmetszet 2/3 méretét lefedő kereszttartókkal, és külső és a palánkok közé épített hossztartókkal, először a palánkokat építették fel, aztán a tartókat, az első gerinces hajókat 1450 körül építették Portugáliában.) Teherszállításra épített kereskedelmi hajó, a roncsban értékes és gazdag rakományt találtak (igen sok ón- és bromzöntvényt, üveg öntvényeket és sok gyantát amforákban, ékszereket). A korabeli fahajók nem süllyedtek el, lebegtek, ez a fahajó a nehéz rakománya miatt süllyedt el. A sérült hajókat a faagyag miatt haza vontatták. Továbbá a korabeli hajókat partra futtatva tárolták homokos partokon, vagy partra vontatták. A kikötőkben sólyákon építették a hajókat és itt a műhelyek, alkatrész-, áruraktárok voltak.
Fent egy varrott kereszttartó, egy pun hajó keresztmetszete. Karthágó-i kikötő ( i.e. 700 körül) közepén egy templom volt (4)
Ninive-i dombormű II. Szanherib asszír király (i.e. 704-681) idejéből, kereskedelmi és konkáv orrú döfőorros föníciai két sor evezős hadi hajók (4)
A föníciaiak hajóiról még elnagyolt kép is alig van, érmék sé más népek emlékművei alapján ismerjük a föníciai hajók vitorlázatát, kötélzetét. A mai iraki Moszul mellett, egy palota kapujának ércldíszítésén (i.e. 820 körül) örökítettek meg elnagyolt föníciai hajókat, elől már lófejjel (3, 53.o.), korábban halfarokkal. Hasonlóak az asszír II. Sargon (i.e. 721-705, (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sarruk%C3%ADn_assz%C3%ADr_kir%C3%A1ly) Korzabad-i és fiának Ninive-i palotáinak falain kiállított domborművek, ahol árbockosarak is láthatóak, a hajók cédrustörzseket vontatnak az Eufráteszen.
Cédrusrönkök vontatása az Eufráteszen, Sarrukin kapuján lévő dombormű, Louvre (4)
Föníciai hajómodell, két kormányevezővel (4)
Az asszírok építtettek a föniciakkal egy hajót oroszlánvadászat céljára, aminek a domborművét ismerjük (3, 54.o.). A lófej és előre dőlő halfarkas díszítésen túlmenően is a lelet: az első két evezősoros 2x12 evezős hajó kb. 700-ból. Érdekesség, hogy előre megmunkált alkatrészekként szamarakon szállították a hajókat az Eufráteszig és ott rakták össze. Hasonló módon az egyiptomiak is szállítottak hajókat a Vörös-tengerhez a punti expedíciókhoz, és Mezopotámiaban is. A két evezősoros hadihajóról sikerült képet találni:
Az első ismert kétevezősoros föníciai rostrumos (döfőorros) fedélzetes gálya és egy szállító hajó, az asszír II. Szanherib (i.e. 704-681) idejéből (4)
Az újra épített Uluburun ugariti hajó i.e. 1300-ból (4)
Az első kétsorevezős görög evezős-vitorlásokat, a dierákat a VI. században építették. Az egysoros pentekonterák (2 x 24 + két kormányevezős döfőorros hadihajó) hosszát már nem tudták biztonságosan megnövelni, mert a hajók középen ketté törtek. A két evezősort elcsúsztatva egymás fölé építették, az egysoros hajó hossza így kb. 30%-al csökkent.
Görög kétevezősoros diera váza rajzon i.e. 500-ból (4)
Görög kétevezősoros metszeti rajza (4)
Görög kétevezősoros diera, 25-30 méter hosszú, 1 méteres merülésű döfőorros (ram) hadihajó (5)
Római kétevezősoros biremis. A harci emelvényeket, "bástyákat" a csata után vízbe dobták (4)
Római kétevezősoros biremis, az első (artemon) vitorla kisebb volt, a vitorlákat az ütközetekben nem használták (4)
HÁROMEVEZŐSOROS HAJÓK (TRIERA, TRIREMIS NÉVEN)
Az első háromsorosokkal már a föníciai punok kísérletezhettek (3, 80.o.), a középső evezősort eltolva építették, nem maradt ránk leírás a pun háromrosokról. A régészeti bizonyítékok alapján a trirema tervezése valószínűleg az ókori világ technológiai határait feszegette. A trirera tervezésének alapjai: az evezősök helyeinek terve, a várható súly, súlypont és a vízvonal kiszámítása. A stabilitást, a szilárdságot és a megvalósíthatóságot figyelembe vették és ezek a változók egymástól is függenek, azonban a hajó céljától függően egy-egy terület fontosabb lehet egy másiknál.
A görögök evezősökről tudni lehet, hogy minden evezős három dolgot vitt magával: az evezőjét, egy ülőpárnát és az evezőszeget, amit a hajó oldalára lehetett rögzíteni, mai neve evezővilla. Két problémájuk biztosan volt: a felső evezők markolati része rövid volt a hajón kívüli, vízbe nyúló részéhez viszonyítva, ezért az erős evezősök is gyorsan elfáradtak a felső sorban. A másik probléma az evezők eltérő hosszából adódik, az alsó evezőútja sokkal rövidebb, mint a felső evezőké, ezért más ütemben kellett evezni az alsó sorban, összeakadhattak az evezők. A korinthosziak építettek először három evező sorosokat, triremiszeket, i.e. 664-ben és a korinthoszi Ameinoklész i.e. 704-ben olyan hajókat épített, amelyeken a felső evezőszegeket egy-egy 50-60 centiméterre kinyúló gerendára erősítette, ebből alakult ki az evezőszekrény (fülkének is nevezik, odafigyeltek a szellőzésre, ami fontos tényező az evezősök állóképességénél).
A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe az evezőszekrényről (4)
A felülre épített kiálló rész az evezőszekrény. A hajótestben ülő evezősök görög elnevezése talamiták. (4)
Az evezőszekrények alkalmazásákor, feltéve, hogy azonos ütemben eveztek minden sorban- lényegében azonos hosszúságú evezőkkel evezhettek és nem akadtak össze az evezők. A háromevezősoros döfőorros trierák -és a hasonló elven épített dierák-, továbbá azok a változataik, amikor több embert ültettek egy evezőhöz, sok száz évre meghatározta vitorlás gályák történetét. A tengeri csatákban alkalmazott taktika szerint le kellett törni az ellenséges hajó evezőit vagy betörni az oldalát. A védekező stratégia a "sündisznóállás" volt, A vitorlás gályák sikerének az ostromgépek (katapultok) elterjedése vetett véget, mert ezekkel távolról is lehetett támadni. Az ostromgépek Nagy Sándor halála után az i.e. 200-s években terjedtek el.
Háromevezősoros trireme reliefje az Akropoliszon (4)
Rekonstruált, bronzzal borított döfőorros (raman, rostrumlat), háromevezősoros trireme, fő- és segéd-fenékgerendákkal építették, nem gerinces hajó. (4)
Rekonstruált, bronzzal borított döfőorros, három evezősoros kb 50 tonnás triremis, a triremék partra húzásához 150 ember volt szükséges (4)
Rekonstruált trirera, bronz kos, segéd-oldalmerevítős (egyben védelmet is ad) nem gerinces hajó, 1:1 arányú modell (4)
A triera nagyon drága, varrott, csapos hajó volt, i.e. 600 körül a Dardanellákat és a Fekete-tengeri gabonatermelő területet még dierákkal hódítják meg, de ekkor már Karinthosznak voltak trierái is. Athén a perzsákat (Szalamiszi csatában, i.e. 480, olyan fontos ütközet, mint a lepantói csata az Ottomán Birodalom ellen 1571-ben. Athén és kikötője, Píreusz az ókori világ fővárosa lett, amíg meg nem támadta a szicíliai Szürakuzát, ahol elvesztette a flottáját) már az ezüstbányák jövedelméből épített trierákkal győzi le. A trierákat (hossza 37 méter alatt maradt, de a szélessége 5.6 m, merülése 1 m volt, 4 m magas hajó, a súlypontja is magasan volt, sebessége 9-10 csomó, max. 20 km/ó) kétszer annyi faagyagból építették, mint az egysorosokat és könnyű fenyőfából, hogy könnyebb legyen, nem a tartósabb cédrusból és tölgyfából, továbbá kétéves fából sem építettek hajókat, mert a vízben megduzzad a szárított fa. A hajók súlyát a hypozomata nevű szerkezettel is csökkentették, hossztartó fagerendák helyett a hajók hosszában több, mint 10 tonnás erővel (90 kN) kifeszített fedélzet alatti köteleket alkalmaztak.
Sok hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i óriás dereglye az i.e. 1450-s évekből Hatsepszut idején (3)
A hypozomata, azaz a hosszanti merevítő kötél már i.e. 2650 körül a rövid-palánkos egyiptomi hajókon a fedélzet felett megjelent, sokkal később a görögöknél a fedélzet alatt. A nagy hajókon 4-6 darab. Egy esetben 12 darabról lehet tudni, a kötelek átmérője szerepet játszott a darabszámban. Ha egy trirerálól leszerelték a hypozomatát, azzal leselejtezték a hajót. A triérák átlagos életkora 25 év volt, Athénnek a 300 trierés flottájához évi 20 triérát kellett építenie. Az előfeszítő kötélekről, a rekonstruált trireme-ről egy kép: (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):
Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
Az i. e. 415-413-as athéni sikertelen szicíliai expedíció során nyilvánvalóvá vált, hogy a felső fedélzet evezősei sebezhetőek a nyilak és katapultok támadásáival szemben. A partraszállási akciók is megsokasodtak, védő fedélzetet építettek az evezősök védelmére, amely alkalmas volt tengerészgyalogosok, katapultok szállítására és a napsütés ellen is védett.
A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)
Kapitány testőrsége (4 fő íjász)
Dobos (1 fő)
Sisakos (1 fő „operatív tiszt”)
Írnok (1 fő mindenféle adminisztratív feladatra)
Vitorlamester (1 fő)
Tengerész (10 fő, csak a vitorlák kezelésével foglalkoztak)
Kormányos (1 fő)
Hajóács (1 fő)
Nehézfegyverzetű gyalogos (10 fő hoplita)
Evezős (170 fő, akik közelharcban pajzs és páncél nélkül vettek részt, A csapatszállításra használt triérészek további 30 katonát, vagy 10 lovast szállíthattak.)
A 170 evezős beosztása 31-27-27 volt fedélzetenként és oldalanként. Rögzített padokon ültek. (Wikipedia)
Biremék és triremék evezőpadonként tőbb evezőssel (4)
A korban a triremeknél nagyobb hajókra a "sok evezős"-t jelentő "poliremes" kifejezést használták, a "négyesekre" (görögül tetre-, latinul quadri-), és az "ötösökre" (görögül penta-, latinul quinque-), később pedig egészen a "tízesek" -ig, a legnagyobbra, amelyet csatában is használtak. Háromnál több soros hajót nem építettek. Három felett a típusnévben szereplő szám már nem az evezősorok számára utalt (mint a biremák és triremák esetében, amelyek két, illetve három evezős sorral rendelkeztek, evezőnként egy evezőssel), hanem az egymás alatt ülő, egy szekcióban lévő evezősök számára, és minden evezőnél több evezős ült. A nagyobb típusszám nem jelenti azt, hogy három lehetséges sorral rendelkezett: a quadrireme lehetett a standard trireme egyszerű továbbfejlesztése, de két evezőssel a legfelső evezőn; de lehetett bireme is, két emberrel minden egyes evezőnél, vagy lehetett egyetlen sor, négy emberrel minden egyes evezőnél. A quinquereme értelmezései között szerepel a bireme hadihajó három és két evezőssel a felső illetve az alsó evezőpadon, vagy a monoreme (egyroros evezős hadihajó) öt evezőssel. A "kétevezősoros" elméletet alátámasztja az a tény, hogy a 4. századi quinqueremeseket ugyanabban a hajócsarnokban helyezték el, mint a triremeseket, és ezért hasonló szélességűeknek kellett lenniük (kb. 16 láb (4,9 m). Egy evezőnél maximum nyolc evezős ült. A növekvő hajóméreteknek az ostromgépek véget vetettek, az i.e. 1. században már a kis méretű, a kalózok által is kedvelt liburnákkat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Liburna) használták a Földközi-tengeren hadihajóként.
A Syracusia óriás hajó (https://www.worldhistory.org/Syracusia/)
Nagy Sándor három részre szétesett birodalmának utódajai addig ismeretlen méretű fegyverkezési versenybe kezdtek. Sokevezősoros hajók sokaságát építették, a legnagyobb hajóknak önálló történetei vannak, a legnevezetesebbeket Alexandriába vagy Rómába vontatták és trófeaként mutogatták. A római hajókat cédrusból, tartós, vörös színű fából építették. A görög hajókat, hogy nagyon gyorsak legyenek, könnyű, puha fenyőfából.
Szürakuszát, a várost (K-Szicília) az i.e. 734 és 733 között alapították korinthoszi görög telepesek, a punok uralták Szicília nyugati vidékét. Szürakuszai terjeszkedett, i.e. 480-ban a himérai ütközetben a pun Hamilcar, majd az etruszkok szenvednek vereséget. Expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigete felé. I.e. az 5. század végén Szürakuszai háborúba keveredett Athénnel, a szürakuszaiak Spárta segítségét vették igénybe Athén ellen, a háború athéni vereséggel végződött. A Kr. e. 4. század elején Szürakuszai I Dionüszosz háborúban állt Karthágóval. A háborúskodás után Dionüszosz erődítményt emelt a város szigetén és egy 22 km hosszú falat építtetett a város köré. Platón is számos alkalommal meglátogatta Szürakuszai-t, de a város legnevezetesebb tudósa Arkhimédész. (Wikipédia)
II. Hierón szürakuszai király (i. e. 270-től 215) fenntartott egy hatalmas flottát védelmi célokra és megbízta híres rokonát, Arkhimédészt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9sz), hogy építsen a flotta részére hadigépeket is. A szirakúzai Arkhimédész a leghíresebb ókori tudós és feltaláló, i. e. 287 - 212 között élt. Az i. e. 250 körül írt "Az úszó testekről" című könyvében leírta az általa felfedezett hidrosztatika néhány alapelvét. (Egy történetet szerint, Hierón számára gyanús volt az a korona, amit az aranyművese készített a templom számára, ezért megkérte Arkhimédészt, hogy valahogyan találja ki, hogy az összes aranyat felhasználta-e az aranyműves, amit a korona készítésére adott? Arkhimédész a kádban ülve fedezte fel a felhajtóerőt, ami szükséges volt ahhoz, hogy meghatározza a korona sűrűségét. Miután sikerült, állítólag meztelenül szaladva Szürakusza utcáin azt kiabálta: "heuréka, heuréka!". )
II. Hierón megbízta Arkhimédészt, hogy tervezze meg a lehetséges legnagyobb hajót: a három árbócos hajót Arkhiasz korinthószi
építőmester építette, 128 méter hosszú lett és 17.5 m széles, továbbá kiderült, hogy olyan nagy, hogy Szicíliában egyetlen szicíliai
kikötőben sem fért el. Állítólag több ezer evezős hajtotta, 18 méteres evezőkkel, amelyeket
ólomnehezékekkel egyensúlyoztak ki. Teherbírása 1600 és 1800 tonna között volt, valamint 1940 utas,
harcos és a legénység is elfért rajta. Ezért az eredetileg "Syracusia" névre keresztelt hajót átkeresztelték később "Alexandria"-ra és
ajándékként Alexandriába küldték nagy rakománnyal. Egy leírás szerint a Syracusia/Alexandria
rakománya a következő volt:
- 10 000 korsó szicíliai sós halat.
- 20 000 talentum (500 000- 600 000 kg/ 1 102 000-1 323 000 font) gyapjú.
- 20 000 talentum egyéb rakomány (500 000 - 600 000 kg/ 1 102 000 - 1 323 000 font)
- 2,000 mérő víz egy tartályban ivó- és fürdővízhez.
Ezen kívül a fedélzeten volt 20 ló, mindegyiknek külön istállóval. A Syracusia építéséhez felhasznált fa 60 triéra (ez utóbbi 37 m hosszú és 5.6 m széles) építéséhez lett volna elegendő. Az szükséges építési idő egy év volt, 300 munkás építette. Tudjuk, hogy az ókori szerzők hajlamosak voltak eltúlozni a tényeket, amikor lelkesedésükben valami rendkívüli dolgot akartak leírni. Ennek ellenére a Syracusia figyelemre méltó hajó lehetett. Olyan történeteket meséltek a tengerre bocsátásáról, amelyek az akkori hagyományos eszközökkel lehetetlennek tűntek. A hajót egyszerűen nem lehetett vízre tenni, ezért Arkhimédész a hajót egy csigákból álló rendszer segítségével emlte meg (a csigarendszer a szirakuszai tudós számos technológiai találmányának egyike volt).
https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php )
A Syracusia óriáshajó képe (4)
Szélesség: 38 cubit, 57 láb (17 m) (katamarán hajótestenként, ha Cassonnak igaza van).
Magasság a vízvonaltól a tat csúcsáig: 53 cubits, 79,5 láb (24,2 m)
Magasság a vízvonaltól a hajóorr csúcsáig: 48 cubits, 72 láb (22 m)
A kormányevezők hossza, 4 db.: 30 cubit, 45 láb (14 m)
Leghosszabb evezők: 38 cubit, 57 láb (17 m)
Evezősök száma: 4000
Tisztek, matrózok, fedélzetmesterek: 400
Tengerészgyalogosok száma: 2,850
Rodoszi trireme (
Arkhimédész éleselméjűsége minden reneszánsz előtti európai matematikusét felülmúlta. Egy olyan számrendszerű civilizációban, amelyben a miriád (szó szerint tízezer) végtelent jelentett, kitalált egy helyiértékes számrendszert (Homokszámlálás c. művében). Olyan heurisztikus statisztikán alapuló módszert fejlesztett ki, amit ma integrálszámításnak neveznénk, és aminek helyességét egzakt geometriai módszerekkel bizonyította be – de nem tudjuk, hogy integrálszámító módszere mennyire volt pontos.
