HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ÓKORI HAJÓK ARÁNYAIRÓL, KERESZTMETSZETEIRŐL

 (2019)

 

 

ABSTRACT

A hajókat szokásos módon oldalról ábrázolták minden korban, érdekes lenne többet tudni a hajók keresztmetszeteiről, a hosszúság : szélesség arányokról. Általában a jellemző arány 3:1 volt, de az egyiptomi temetési hajók ennél hosszabbak voltak.  A gályák is 4-5:1 arányúak. A legrégebbi hajók esetén megkíséreltük az arányokra vonatkozó adatokat meghatározni, megbecsülni. Rajzok a legritkább esetben elérhetőek. / Ships have been commonly depicted from the side in all ages, it would be interesting to know more about the cross-sections of ships, the length : width ratios. The typical ratio was 3:1, but Egyptian funerary vessels were longer than this.  Galleys also have a ratio of 4-5:1. For the oldest vessels, we have tried to determine and estimate the ratios. Drawings are rarely available.

BEVEZETÉS

Hajókeresztmetszetek: az a felület, amelyet valamely hajónak, általában tárgynak vagy testnek a hosszirányú, illetve arra meröleges, a hossztengelyre merőleges síkkal való metszésével kapunk. (Általánosabban ld.: https://modelshipworld.com/topic/12246-reading-boat-drawings/.) Átvitt értelemben is használjuk, pl. a szűk keresztmetszet fogalmat. Hajók esetén a keresztmetszetek nem egybevágóak, ezért a helyeiket megszámozzák. Gyakran egy ábrában ábrázolják a megszámozott keresztmetszeteket. Példaként a velencei gondola keresztmetszetét és az abból levonható következtetéseket fogjuk először vizsgálni, utána áttérünk a legrégebbi egyiptomi hajókra.

                                                                                                                  Gondola Avon Boating2  

                                                          Gondola5                                                                                                       SectionsSmall

A velencei gondola egyik nevezetessége, hogy a vízkiszorítása kb. 400 liter, a hajótest súlyának 45%-a a vízvonal felett van.  Az ókori hajóknál ez az érték kisebb, 30% körüli volt. A közegellenállás szempontjából igen kedvező érték a gondola 45%-os értéke, ami az alakjából következik. Egy ember elég az evezéshez, ez állva történik, bár a középkorban két ember evezett. A 45% -os értékből következik az is, hogy hajlamos a billegésre. Hosszúság:szélesség aránya  6:1, ami nagynak számít. Sablonokkal építik, tervrajza:

                                            GONDOLA SZERK                 I GONDOLA VENEZIANA 

 Velencei gondola építőműhelye és tervrajza (4)

ÓKORI EGYIPTOMI HAJÓK

Hypothetical cross section of the Quanzhou ship Note V shaped hull keel and

 

Ókori hajók hipotetikus általános szerkezete (4)

Ókori hajóknál sem szép részletező képek, sem roncsok nem segítik a kutatást. Nincsenek roncsok, aminek az az egyik oka, hogy nem használtak ballasztot, csak a római kortól kezdve. Így az áruk nélküli  roncsok nem süllyedtek el, a hajófa értékes volt, hazavontatták a sérült roncsokat. Néha csak egy fali- vagy vázaképet találnak a régészek, ekkor a hajók képei alapján lehet megfejteni a korabeli hajóépítés módját. Kivételes eset, amikor egy régi hajóról készül élethű másolat, replika, ekkor néha a megfelelő rajz is hozzáférhető, de esetleg csak a másolat képe. A hajók keresztmetszeteinek ismeretéhez a tervrajzaik szükségesek, különben becslésekre vagyunk utalva. Ha tervrajzok nincsenek, de szerencsés ábrák alapján következtetni lehet a hajók szerkezetére.

A rövid palánkos, un. "gömbölyű" akáciafa szállítóhajókat Imhotem, Dzsószer fáraó idején Egyiptom első piramis építésze és hajóinak építője (vizierje), sorozatban építette, i.e. 2655 körül.  A Tura-i fehérkő bányából szállította a 2-5 tonnás  kőtömböket a Níluson át, a nagy kövekhez új fajta szállító hajók voltak szükségesek. A "varrott" folyami-tengeri hajókat egyforma, kb. 10 x 104 x 26 centiméteres palánkokból építették és hornyokon átfűzött, vékony kötelekkel és csapokkal erősítették össze, 1 könyök kb. 52 cm. Majd a görögök használnak kemény fából készült szegeket a csapok rögzítéséhez. (Tura: a fehér-kő bánya Memphisszel szemben, a Nílus K-i partján volt, a későbbi piramisokat ezekkel a kövekkel borították.) Az összeerősítés módja kötéllel, csapokkal a koporsókészítésnél használt régi módszer volt.

Karvel vs klinker

Klinker illetve karvel palánkozás (4)

A nagy kövek és szállítmányok mozgatásához kifejlesztett  nagy teherbírású "kerek", 3:1 arányú hajótípus: rövid akácia palánkokból  hosszanti merevítő-tartó kötéllel építették. A szállító hajókat  "kerek" hajónak is nevezték és ma kereskedelmi hajónak nevezik, a hosszú hajók a gályák lesznek. A palánkokat elcsúsztatva, élükre rakva erősítették össze csapokkal, mint a téglát, ez a karvel palánkozás. Fontos, hogy először a kagyló alakú hajótestet építették és csak utána építették be a belső keresztmerevítéseket. Csak sokkal később a portugál Tengerész Henrik építette össze a bordázatot és a gerincet első lépésben, amihez lényegesen kevesebb fa volt szükséges és nem volt szükség a hosszanti merevítő kötélre. Az egyiptomiak hajóépítésének karvel palánkos, "varrott" módszere kb. 4500 évig módosításokkal, de fennmaradt a gerinces hajóknál is. Olcsóságuk miatt, "varrott" hajókat még az 1900-s években is építettek Európában, a Baltikumban, pl. Szentpétervárot.

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

A Kairó-i Múzeum hajóképe: Snefru fáraó (i.e.2613 - 2589 )sírjából, a legkorábbi falikép, az első rövid palánkos, csapolt, "varrott" szállítóhajó ábrázolás (4)

E vitorlá

Vitorlás- evezős fa vagy nádhajó, baloldalon fent egy hajós látható, kötélcsomóval, a hajóorrban egy tolórudas, mélységmérő hajós, i.e. 2600 körül. (4)

Snofru (i.e. 2600 körül) hajójának, egyik érdekessége a képen nem ábrázolt hosszanti merevítő kötél (ld. később) és rögzítései elől-hátul a hajótesten. A régészek a 4600 éves, Sznofru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait is feltárták, amely a piramis egyik templomához egy 140 méter hosszú töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott. I.e. 2640-s évektől a kereskedelmi teherhajók rövid, 104n centiméteres mézga tartalmú akácia (Acacia senegal, A. seyal) -esetleg platán (Platanus orientalis), tamariszkusz- palánkokból készültek, (http://www.britishmuseum.org/PDF/Ward.pdf).  A palánkok mézgás akáciafa anyaga közepesen kemény, meglehetősen szilárd és szívós, könnyen megmunkálható, fűrészelhető, gyalulható, jól faragható, esztergálható, hámozható és hasítható, és gőzöléssel vörösesbarna színű és jól hajlítható volt, az akácfához semmi köze. Az akácia fa  mézgatartalmú, mint a cédrusfa. Ötezer évvel ezelőtt még összefüggő cédruserdők borították az Észak-Afrikában 2400 kilométer hosszan elnyúló Atlasz-hegységet, továbbá Kis-Ázsia és Törökország nagy területeit. Az eredeti termőhelyén gyakran negyven méterre is megnövő, impozáns látványt nyújtó cédrus fája hajóépítésre kiváló, emellett szép mintázatú. Nem véletlenül vágták gátlástalanul az ókorban a Földközi-tenger népei (egyiptomiak, szíriaiak, punok, görögök, rómaiak), hogy tengeri hajóhadakat ácsoljanak belőle. Mára közel kipusztították. 

Az akáciafa - és általában valamely mézgatartalmú fa-  fanedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000-től. Hatsepszut i.e. 1500 körül már használta, ma gumiarábikum néven ismert.  A tömítéseket minden nap javították. (Nem régen a kutatók a mézga helyett méhviasszal kísérleteztek egy teljes nagyságú, szegek nélküli, csapos palánkú vitorlás-másolat építésénél: http://www.britishmuseum.org/PDF/Ward.pdf, gyenge eredménnyel.) Felmerült és nehezen bizonyítható, hogy valamilyen fenyőgyantával szigetelték a hajók alját, bitumen (Ugaritban volt) hiányában. Nincsenek sok ezer éves roncsok, a tengervízben lebomlanak a gerendák is, ha van a tengerben oxigén, a Fekete-tengerben nincs.

Kezdetben kettős, összetámasztott (bipod) árbocot használtak, alul és felül is merevített papirusz-gyékény hátszél vitorlával. Az árboc és a vitorla kötélzetén sokat vitáznak a kutatók, sokáig az árbocnak nem voltak oldalmerevítő kötelei. (Szerintünk voltak a hátsó keresztgerendákhoz kötve.) A vitorla csak segédeszköz volt, ezek a dereglyék kis merülésű evezős, tolórudas szállító hajók voltak. A tengeren, a part mentén cédrus szállításra és talán kalózkodásra használták. A korai evezősök még menetiránnyal szemben állva, tolórúddal és térdelve, kenu-evezéssel hajtották a hajót. A kalózkodás a 2. évezredben is már "foglalkozás" lett, volt. 

Az alábbi képen látható a hosszanti merevítő kötél és az oldalmerevítő kötelek (a kötéllel átkötötték háromszor a hajótestet):

Punt Pharaoh Sahure 23

A hajó merülése 70 cm körüli, 3:1 arányú szállítóhajó, Sahure fáraó hajója i.e. 2450 körül,(http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Byblos ship2

"Varrott" hajó árbocának talpa és merevítése (4)

A korai Napbárkák a nádhajók alakjának mintájára cédrusból épültek árbocok nélkül, i.e. 3000-től és alakjuk a gondolák alakjára emlékeztet. A szükséges papirusz nád és a kötél készítéséhez használt papirusz sás a Nílus, a Vörös-tenger termékei. A nílusi nádhajó két nagyobb nádkötegből összekötözött tutaj, a kis halász nádcsónakokat tolórúddal vagy evezőkkel mozgatták. A nagyobb tutajokra  talpfára "A" alakú árbocot szereltek alul-felül merevített vitorlával, a végére pedig gúzskötésű kormányevezőket. Az evezősök evezőit is a nádhajókon fakeretre kötözték. Minden nádhajón volt napfényvédő tető.

                                                                                                                                                                      Between 5000 and 6000 b

                                                                                                                                                               Egy elsőnek nevezett egyiptomi nádhajó ábrázolás i.e. 5-6000-ből (4)

Egy kivételes eset az egyik legrégebbi roncs replikája, ez Hufu fáraó temetési hajója i.e. 2560 -ból, a Gíza-i Nagy piramis melletti homok konzerválta a sok száz alkatrészt, amiből sikeresen összerakták az eredeti cédrusfából készült Napbárkát, tehát nem másolat. Hufu (Keopsz) fáraó temetési hajóját, Napbárkáját, restaurálták, kiállították. Hosszú-, és fenékpalánkos hajó, hajógerinc és merevítő kötél nélkül.  A kovakő fűrész egyiptomi találmány, hasított-fűrészelt csiszolt hosszú palánkokból építették, a palánkokat a kereszttartókkal vékony kötelekkel kötötték össze.    

khufu line image

Hufu temetési "varrott" hajója, 43,3 m hosszú, 6 m széles, orr- és tattőkék nélkül is 5-6:1 arányú , i.e. 2560

KHUFU Kheopsz fenékpalánk

I.e. 2560 körül, Hufu (Kheopsz) fáraó karvelpalánkos temetési hajója, cédrusfa fenékpalánkos, kormányevezős hajó(4)

khufu bottom palanks

Fenék-palánkos, gerinc nélküli hajó az i.e. 2560-ből (4)

A sokkal későbbi ( i.e. 6. század utáni) építésű görög gályák (penteconterek) között voltak 7- 6 :1 arányú hajók is. Az első csatahajók, a punok gályái, 5-4:1 arányúak voltak. Tengei csaták már korábban is voltak az ugariri és akháj hajók között (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/55-hajok-toertenete-elso-tengeri-csatak-a-foeldkoezi-tengeren.html?layout=blog&Itemid=101).

                                                                                                                                                                  khufu cross

Jellemző ókori egyiptomi keresztmetszet (Hufu, azaz Cheops fáraó hajójának szerkezete), vékony kötelekkel "varrták" össze  (4)

Royal Ship Pharaoh CheopsB5 copy

A Hufu temetési hajó, kb. 6:1 arányú (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Hufu (Kheopsz, a Nagy piramis építője) idején van egy utalás egy punti rabszolgára (Punt: obszidián lelőhely Szomália környékén, később 25 évente tengeri expedíciókat szerveznek a távoli országba). Hufu (és építésze, Ankhhaef, "Minden munkák felügyelője") építette az első kőmólós Vörös-tengeri kikötőt, Wadi al Jarf-ot, ahol mólót, épületeket, kőhorgonyokat, kötél- és faanyagot, agyagedényeket találtak, és úgy gondolják, hogy a Sinai-félszigetre türkizért szervezett expedíciók raktárai Wadi al Jarfban voltak. Találtak vörös tintával felírt hajóneveket, törött evezőket, kötél darabokat, hosszú libanoni cédrusgerendákat, Hufu kőbe vésett nevét megtalálták. Nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy már i.e. 2560 körül indult volna innen expedíció Puntba. Szétszedve szállították Wadi al Jarfba a hajókat Memphiszből, a hajóépítő műhelyből.

Dashurban, Kairó közelében találtak három Naphajót az i.e. 1830-as évekből, Dashúr-i csónak a neve a legnagyobbnak, ez kb. 18 méter hosszú. Ez a csónakot is csapokkal, "varrással" építették.

dashur hull is 18m

 Kb. i.e. 1830-ból, a Dashúri csónak, hosszúság:szélesség:magasság arányai 4 :1: 0.15. A palánkvastagsága max. 10 cm, átlagosan

kb. 7 cm. (4)

 

Dashur Egyiptomi

A Dashúr-i temetési hajó rajza (4)

Hatshepsut fáraónő punti expedíciós keeles hajóján, i.e. 1500 körüli, láthatóak a hosszanti merevítőkötél rögzítései, háromszor átkötötték a hajótestet a kötéllel:

Punt Ship Queen Hatshepsut copy

PuntShipQueenHatshepsut 08 copy

                                                                     A hajó 3.5:1 arányú, 80 cm merülésű rövidpalánkos és keeles hajó. (Az ábra eredete: http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

Az i.e. 1600-as években a hükszoszok hozták Egyiptomba a keel ismeretét Ugaritból (Szíria), többek között a hajó oldalra sodródását akadályozta meg oldalszélben és el lehetett hagyni az alsó vitorla rúdját. A hosszanti merevítést a hükszoszok hozták Egyiptomba  (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html ) Ugaritból, a bronz szerszámokkal együtt.  Hatsepsut királynő szervezett egy öt teherszállító hajóból álló expedíciót Punt országba, kb. 20 évenként szerveztek, ez valamilyen hagyomány volt, eredetileg obszidiánért, elektrumfémért mentek. A kutatók találgatják Punt helyét, talán Eritreában volt, sikeresen. A visszaindulást ábrázoló falikép, sok érdekes részletet tartalmaz:

Hats PUNT

                           Hatsepsut fáraónő expedíciós hajója Puntban, ami kb. Szomália környékén lehetett, falikép rajza. Hoztak az obszidiánt is, tehát ősidők óta ismert volt. Az árbocok tetején jól megfigyelhető a köteleket elosztó és egyben emelő-, rendező-keret, nagy súlyok (kövek) emelésére is alkalmas (4)

Hatsepsuth replica

Hatsepsut hajóinak rekonstrukciója (4)

AKHÁJ HAJÓK

A fenékgerendás és függőleges orrtőkés akháj hajók (kb. i.e. 1500 - 1170 között) aránya  Trójai-háború (i.e. 1230 körül) leírásai

alapján 4-6  : 1 arányú gálya típusú  hajók voltak.

ship74

A Tengeri Népek és az  Égei-tengeri hajói: madárfejes (kacsafejes) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes, függőleges orrtőke, talpgerendás hajók. (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Egy korabeli püloszi hajó modellje:

pylos ship28

Püloszi hajó, hasonlít a későbbi ógörög penteconterára (4)

 

 

MINÓSZI HAJÓK

I.e. 1700 környékére, a nagy palotaépítések korára tehetőek az első nagy, azaz már nem egyszerű halászhajók építései. Vannak a minószi leletek között pontosan nem értelmezhető -talán halászhajó- modellek, elnagyolt modellek, képek meredek orr- és tattőkés hajókról is ( http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm), melyek tartozhatnak a Mükéné-i, Égei-tengeri kultúrához is.  Az irodalomban sok a találgatás, de a minószi tartóköteles vagy fenékgerendás hajóépítést nem sikerült bizonyítani. 

 

Penteconte good Model Shipmaster5

Minószi hosszú-palánkos hajómodell, i.e. 1650 körül (4)

 

MINÓ REPLICA

Minószi hajó másolata, kb. 3.5 :1 arány, rekonstrukció (http://mar-mus-crete.gr/en/ancient-shipbuilding/, 4)

 

chania maritime museum Min ship with rope görög betűkkel

 Krétai múzeumi minószi hosszú-palánkos modell, napellenző tartó kötéllel, alsó vitorlarúddal (Forrás: Chania-maritime-museum: Minoan_ship_with_rope)

minoanship

A múzeumi képek alapján becsült érték: hosszúság-szélesség arány kb. 3.5:1 lehet. (A kép forrása: Chania Maritime Museum)

Minószi

Akrotri hosszanti tartó kötél van

Akrotíri (Théra) freskórészlet (4)

 

mino hajórajz

Minószi hajórészlet, rajz (4)

UGARITI (SZÍRIA) - FÖNÍCIAI HAJÓK 

Az ugariti hajókról egy falikép és egy roncs létezik:

15000 as ráészletesen

                                                                                                    Ugarit-i hamis keeles hajók, mozgalmas kikötői jelenet III. Tuthmószisz idejéből (i.e.1500 - 1447)

Az (5,49.o. 54.) ábrán több hajó látható és egy mozgalmas kikötői jelenet. Lényeges megállapítás, hogy Levantében-Szíriában a föníciaiak előtt már Ugaritban építettek nagy tengeri hajókat az i.e. 1600-s években, és i.e. 1180 körül Ugaritot elpusztították. Tyret nem foglalták el a tengeri népek i.e. az 1100 -as években, erős flottája lehetett, talán ugariti eredetű hajói is voltak. É- (Ugarit) és D-Levante (Tyre) két, lényegesen eltérő- építészetet és mezőgazdaságot, éghajlatot, kézműipart, az egyiptomi politikát tekintve is- terület volt. A hajóépítésre ebben a korban csak birodalmak, gazdag palotagazdaságok voltak képesek: Föníciáról csak i.e. 1175 után, a Nílus-deltai csata után- lehet beszélni, addig a tengeri népek támadták és felégették a városokat. Türoszt (Tyret) i.e. 1300 óta többször támadták, de nem tudták bevenni, a részleteket nem ismerjük, hogy miért nem.

Az Uluburun i.e. 1305, (file:///C:/Users/User/Downloads/116-156-1-PB.pdf) hajó roncsa azért is nevezetes, mert ez a legrégebbi hajóroncs, aminél értékelhető faanyaggal megmaradt. Általában hajó alakban szétszóródott amforákat lehet találni, a faanyag mára lebomlik. D-Anatóliában találták az Uluburun ugariti hajót, nagyon értékes rakománnyal, réz, ón öntvényekkel, sok gyantát tartalmazó amforával (Függelék I., mire használtak ennyi gyantát? Talán mumifikálásra!)

Uluburun1 fotó

Uluburun i.e. 1305-ból, Múzeumi modell (Wikipédia)

 

Uluburun

Az Uluburun II., replika (4), mérete 16 x 5.5 x 2.7 méter, kb. 3:1 arányú,  i.e. 1305  (4)

A korai (i.e. 1100 körüli) föníciai hajók "gömbölyű" szállítóhajók voltak, külső oldaltartókkal3:1 aránnyal és 80 cm körüli merüléssel - a kis merülés a hajó stabilitisát befolyásolta, rontotta-, de ezekkel a hajókkal már Afrikába és Ibériába is elhajóztak i.e. 1100 körül: 

Föníciai1a

Karvel, hosszúpalánkos, "varrott", csapos, alul bitumennel szigetelt, külső-oldalmerevítős, kőhorgonyos, árbockosaras, keeles, szállító evezős föníciai vitorlások rajza. 

atszelte az atlanti oceant egy foniciai2

 

 A PUN (FÖNÍCIAI)-GÖRÖG-RÓMAI HAJÓK

 

 FIRST vessels

Összefoglaló ábra a Földközi-tengeri hajók történetéhez, 4:1 és 5:1 gályákat is építettek. (4)

 

 

IRODALOMJEGYZÉK
 
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a hálón történő kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.
 
Utolsó módosítás   2020 05. 14. 
 
FÜGGELÉK I.
Az Uluburun roncson talált tárgyak listája: (Pulak (1998), WIKIPÉDIA)
Az Uluburun hajó rakománya főként nyersanyagokból állt, amelyek kereskedelmi cikkek voltak, és amelyeket a hajó felfedezése előtt elsősorban ókori szövegekből vagy egyiptomi sírfestményekből ismertek. A rakomány sokban megegyezik az Amarna-levelekben felsorolt királyi ajándékokkal. 
 
 Réz- és ónrudak: Összesen tíz tonnányi nyers rézrakomány, amely összesen 354 darab ökörbőrből készült (téglalap alakú, mindkét sarkából kinyúló fogantyúkkal) típusú ingot tartalmazott. A teljes mennyiségből legalább 31 egyedi, kétfogantyús tuskót azonosítottak, amelyeket valószínűleg azért alakítottak így, hogy megkönnyítsék a tuskók speciálisan kialakított nyergekre vagy hámokra való felrakodását, hogy a teherhordó állatokkal könnyebben lehessen őket hosszú távolságokra szállítani.
121 réz zsemle és ovális ingot.
Az ökörbőralakú ingot eredetileg 4 különálló sorban tárolták a hajó rakterében, amelyek vagy lecsúsztak a lejtőn, miután a hajó elsüllyedt, vagy eltolódtak, amikor a hajótest a rakomány súlya alatt megnyugodott.
Körülbelül egy tonna ón (a rézzel ötvözve körülbelül 11 tonna bronzot eredményezne).
Az ónrudak ökörbőrből készültek és zsemle alakúak voltak.
Kánaáni korsók és pistacia gyanta
Legalább 149 kánaáni korsó (széles körben megtalálható Görögországban, Cipruson, Szíria-Palesztinában és Egyiptomban).
Az edények az északi típusba sorolhatók, és valószínűleg valahol a mai Izrael északi részén készültek.
Egy üveggyöngyökkel, sok olajbogyóval töltött edény, de a legtöbbjükben egy Pistacia (terebint) gyantaként ismert anyag volt, amely a terpentin egy ősi típusa.
A Tell el-Amarna 18. dinasztia korabeli lelőhelyről származó kánaáni korsócserepek legújabb agyagszövet-elemzései egy konkrét agyagszövet-megjelölést eredményeztek, és úgy tűnik, hogy ez megegyezik az Uluburun hajóroncsból származó agyagszövet-elemzéssel, amely olyan típus, amelyet Amarnában kizárólag Pistacia-gyanta szállításával hoznak összefüggésbe.
Üvegtömbök
Körülbelül 175 kobaltkék, türkizkék és levendulaszínű üvegtömböt találtak (a legkorábbi ismert ép üvegtömbök).
A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi magos edények és a mükénéi függőgyöngyök összetételével, ami közös forrásra utal.
1. arany korong alakú medál 2. arany sólyom medál 3. arany istennő medál 4. fajansz gyöngyök 5. hegyikristály gyöngyök 6. achát gyöngyök 7. fajansz gyöngyök 8. strucctojáshéj gyöngyök 9. ezüst karkötők 10. arany hulladék 11. arany kehely 12. apró fajansz gyöngyök halmaza 13. ezüst hulladék
Különféle rakományok:
Afrikából származó feketefa rönkök (az egyiptomiak ébenfának nevezték).
Elefántcsont egész vagy részleges víziló- és elefántagyarak formájában.
több mint egy tucat vízilófog
teknősbéka páncél (felső páncél)
Murex opercula (lehetséges füstölőanyag)
strucctojáshéj
Ciprusi kerámia
Ciprusi olajlámpák
Bronz- és rézedények (négy kosfej alakú fajansz ivókupa és egy női fej alakú ivókupa).
Két kacsa alakú elefántcsont kozmetikai doboz.
Elefántcsontból készült kozmetikai vagy kenőcsös kanál
Trombita
Több mint két tucat kagylóhéjgyűrű
Borostyángyöngyök (balti eredetű)
Achát
Karneol
Kvarc
Arany
Fajansz
Üveg
Ékszerek, arany és ezüst
Hasznosítható és törmelék arany és ezüst kánaáni ékszerek gyűjteménye
A 37 aranydarab között vannak: melltűk, medalionok, medálok, medálok, gyöngyök, egy kis gyűrűgolyó, és egy válogatott töredék.
Bikonikus kehely (a legnagyobb arany tárgy a roncsból)
Egyiptomi arany, elektrum, ezüst és szteatit (szappankő) tárgyak.
Nofertiti nevével feliratozott arany szkarabeusz.
Bronz női figura (fej, nyak, kezek és lábak aranylemezzel borítva)
Fegyverek és szerszámok
Nyílhegyek
Lándzsahegyek
Bárdok
Tőrök
Nyakú, lyukas szárú fejsze
Egyetlen közel-keleti típusú páncélskála
Négy kard (kánaáni, mükénéi és itáliai(?) típusok).
Számos szerszám: sarló, csákány, fúrószerszám, fűrész, fogó, véső, fejsze, balta, szántószekér, csiszolókő és véső.
Mérlegsúlyok
19 zoomorf súly (az Uluburun súlyegyüttes a korabeli késő bronzkori súlyok egyik legnagyobb és legteljesebb csoportja).
120 geometrikus alakú súly
Ehető súlyok
Mandula
Fenyőmag
Füge
Olajbogyó
Szőlő
Sáfránymag
Fekete kömény
Sumach
Koriander
Egész gránátalma
Néhány szem elszenesedett búza és árpa.