AZ EGYIPTOMI ÉS A SUMER SÖRFŐZÉS TÖRTÉNETE
(2021 május)
ABSTRACT
Minden gabonatermesztő ókori társadalomban készítettek sört már az írás kialakulása előtt, továbbá meglepően nagy mennyiségben: a sumerek az árpatermésük 40%-át csíráztatták, amiből édes-malátás italt, a sörlét készítettek és nagy részét erjesztés nélkül megitták. Más, kisebb mennyiségben termelt gabonákból is főztek édes italokat. Az egyiptomiak talán kevesebb édes sörlét ittak, nincs pontos adat. A sörfőzés köztes és alkohol mentes termékét a sörlét (cefrét) nagy mennyiségben megitták, leüllepítve tápláló, édes ízű lé, bár alkohol tartalma nem volt. Az üllepített részből kenyeret sütöttek. A kutatás szerint a sörlét azért fogyasztották szívesebben, mint a sört, mert az erjesztés kimenetele bizonytalan volt. A sűrítményeket megsütötték, kenyérként ették, a tartósítás egyik módja volt, mint a só vagy a füstölés. A maihoz viszonyítva édes sörlé az ókorban inkább "étel" volt, mint ital. Az egyiptomi és a sumer sörfőzés sok hasonlóságot mutat./ THE HISTORY OF EGYPTIAN AND SUMERIAN BREWING All ancient grain-growing societies were making beer before the their writing, and in surprisingly large quantities: the Sumerians sprouted 40% of their barley, made sweet and malty drinks, brewed beer juice and drank most of it without fermentation. They also brewed sweet drinks from other cereals produced in smaller quantities. The Egyptians may have drunk less sweet beer, but there are no exact figures. Beer juice (mash), the intermediate and non-alcoholic product of brewing, was drunk in large quantities. When drained it is a nutritious, sweet-tasting juice, although it had no alcohol content. The lees were used to bake bread. The research showed that beer juice was consumed at least as willingly as beer because the fermentation outcome was uncertain. Beer was even more preferable. Compared to today, sweet wort was more a 'food' than a drink in ancient times. There are many similarities between Egyptian and Sumerian brewing.
BEVEZETÉS
A legalapvetőbb ókori élelmi cikkekből, mint az árpa, olaj, kenyér, hal és sör-, fejadagokat mértek ki, mérőedényekből. A sör alapanyagai szerint árpa-, tönke-, búza- és datolya sört, esetleg cirok-, és rizssört ismerünk. Az első söröket Kínában, Kánaánban és Szudánban főzték. A Kék-Nílus völgyében Szudánban olyan kerámiatöredékeket ástak ki, melyekben — a Barcelonai Egyetem őstörténeti tanszékén — kimutatták a világ akkor legelsőnek tartott seres italát. A régészeti elemzések szerint az agyagedény-maradványokban keményítőfoltokat és az erjedés maradványait (lyukak és járatok a szemcsés felületein) találtak és természetesen élesztőnyomokat is. Azt is sikerült megállapítani, hogy a kb. 7000 évvel ezelőtt készült sörital cirokból készült. Az észak-kínai Jiahu (Csiahu) tartományban végzett ásatásokkor talált késő kőkorszaki agyagedényekben is sörszerű ital nyomait fedezték fel. A Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeum archeo-kémikusai a már ismert barcelonai módszert továbbfejlesztve a jelenleg legrégebbinek ismert, 9000 éves sör alapanyagait is megállapították, a sör rizsből készült, méz, szőlő és galagonya adalékanyagokkal ízesítve. Példa a méz felhasználására az az etióp mézsör, a tedzs. A szőlőből készített cefre, azaz a bor története elágazik, ami a Kaukázusból indult ki:
A borkészítés elterjedése a Kaukázusból kiindulva, legkorábban a Földközi-tenger környékén terjedt el
Az ókori kerámiák megőrizték sörélesztő mikroorganizmusait (https://mbio.asm.org/content/10/2/e00388-19). Bizonyítékok vannak arra, hogy Göbekli Tepe-ben sört állítottak elő a pre-kerámia neolitikumban (i. e. 8500 és i. e. 5500 között). A korai fázisban, i. e. 9000 körül, masszív T alakú kőoszlopokból álló köröket emeltek, amelyeket a legrégebbi ismert megalitoknak minősítettek, és amelyek egyidősek a térségben található településekkel, például Nevalı Çori és Çayönü nevű telepekkel. Az árpából készült sör legkorábbi egyértelmű kémiai bizonyítéka i. e. 3500-3100 körülről származik, a nyugat-iráni Zagrosz-hegységben található Godin Tepe helyéről. (1) Lehetséges, de nem bizonyított, hogy még korábbra nyúlik vissza, i. e. 10 000-re, amikor először termesztettek gabonát. Az ókori Irak, Sumer, Ebla, (1), Egyiptom, (2), írott történelmében is szerepel a sör. A régészek feltételezik, hogy a sör fontos szerepet játszott minden gabonatermelő ókori civilizáció kialakulásában. Körülbelül 5000 évvel ezelőtt Uruk városában (a mai Irak) a munkásokat munkaadóik sörmennyiséggel fizették és az egyiptomi Gízában található Nagy Piramisok építése során minden munkás napi négy-öt liter sörlét kapott, ami egyszerre szolgált táplálékul és frissítőnek, ami kulcsfontosságú volt a piramisok építésében, (https://en.wikipedia.org/wiki/Beer)
SUMER SÖRKÉSZÍTÉS
"A történészek úgy vélik, hogy a sumerek árpakenyeret sütöttek, és a kenyeret használták fel a sör előállításához, így értelmezhetjük a Ninkaszi-himnuszt sorait is (i.e. 1800, Márfi Attila: https://ujkor.hu/content/mulatni-akarok-hej-mulatni-akarok-a-sor-sumer-foldon):
Te melegíted a fűszeres kovászt öblös üstben,
hántolt árpát öntesz hozzá egyenletesen;
a csírázást kutyák vigyázzák, hatalmasságok elől is őrzik.
Te öntöd fel korsóban a malátát,
föl-le hullámzik, amint rázod;
Te teríted a malátapépet széles gyékényre,
hogy átjárja a levegő hűvöse;
Te öntöd fel korsóban a malátát,
föl-le hullámzik, amint rázod;
Te teríted a malátapépet széles gyékényre,
hogy átjárja a levegő hűvöse;
Te tartod két kezedben a cefre üstjét,
datolya-mézet, mustot bőven csorgatsz beléje;
Te főzöd, érleled langymelegben,
a sörlét kádban érleled, állni hagyod.
datolya-mézet, mustot bőven csorgatsz beléje;
Te főzöd, érleled langymelegben,
a sörlét kádban érleled, állni hagyod.
Te fejted le a gyűjtőkádba szűrt sört,
Sört, bort szűrjön neked, hogy
örökké a csap szeszének fenséges zubogását halljad!
örökké a csap szeszének fenséges zubogását halljad!
Ide hozzám, csapos, korcsmáros, sörfőző!
Én Istenem, a kocsmárosnőnek édes a söre,
mint söre is, édes az öle, édes a söre,
mint a szava is, édes az öle, édes a söre,
kevert söre (kasbir) — édes a söre…
Én Istenem, a kocsmárosnőnek édes a söre,
mint söre is, édes az öle, édes a söre,
mint a szava is, édes az öle, édes a söre,
kevert söre (kasbir) — édes a söre…
A "sörivóknak való" Ninkaszi-himnusz egy sumer vers az i.e. 2. évezred első feléből. Ténylegesen nem himnusz, hanem inkább kocsmadal. Látszólag Ninkaszi istennőt (sumer nyelven: a szájat megtöltő úrnő) élteti, aki a mitológiai források szerint a sörfőzés feltalálója, valójában a sörivás örömeiről szól. Az i. e. 4-3. évezred között Mezopotámia (a mai Irak) területén élt sumérok nemcsak földművelők és az első írástudók voltak, hanem sörkészítők is; vallási szertartásaikban is fontos szerepet játszott a sör, legfőbb istenségük nemcsak a termékenység, hanem a sör istennője is volt."
A sumereknél (az egyiptomiaknál is) a sörivás társasági esemény volt: körbe ültek egy nagy korsót és nádszálakon szívták ki a nedűt (4)
Az első sörfőzésről szóló dokumentum, aminek a Monument bleu nevet adták a sumerológusok, egy sztélé, egy kőbe vésett áldozati képet ábrázol, amin a készülő sörhöz, a Sekaruhoz a tönke-búzát hántolják. (Két soros árpa, cirok, köles, búza) A sumer Gilgames-eposz úgynevezett első táblája a két legendás hős, Enkidu és Gilgames találkozását regéli el. Ezt megelőzően azonban a vademberként élő Enkidu megszelídítésének három mozzanatát is megismerhetjük: ehhez ruhát kellett öltenie, majd meg kellett ismernie a szerelem mámorát és újabb mámor, a sör következett. Azaz a „kettős beavatást végző” sumer papnő szavait idézve: „Igyál sört az ország szokása szerint!” S ha a többi irodalmi nyelvemléket tekintjük, a sör fogyasztása és kultusza jellemző volt a korabeli versekben, a sör Istennőit dicsőítő himnuszokban.
Sumerek sört isznak nádszállal, a szokatlan öltözet anyaga juhbőr (4)
Az árpatermés 40%-t kicsíráztatták, azaz malátázták, amit aztán vagy megsütöttek vagy pedig sört erjesztettek belőle. A sört árpakenyérből készítették, amit vízben megtapostak, erjesztettek és mézzel, datolyával, fügével ízesítették, komlót nem használtak az 12. századig. Bár az ékírásos ókori képekben, szövegekben sok szó esik a tönkebúza, az árpa és a maláta felhasználásáról, pontos recept nem maradt ránk. A legismertebb eljárás a következő volt, amit általában a déli sumer városállamok (Ur, Uruk, Tebe, Iszin, Lagas, Umma, Eridu, Larsza, Nippur, Suruppak stb.) környékén alkalmaztak. Sík felületre, vagy házak lapos tetejére nagy felszínű, ponyvaszerű vízszigetelő anyagot (gyékényt) fektettek le, majd erre elegyengetve árpát szórtak, amit folyamatosan locsoltak vízzel, s közben hosszú rudakkal forgatták a víztől megduzzadó árpaszemeket, levegőztették. Általában 2-3 napig történt, amíg a megduzzadt árpaszemek csírázása megindult. Ekkor egy részt leválasztottak a gabonából, a másik részt egy kicsit tovább aszalták a tűző napon, majd megpörkölték. Az első rész magvait, az úgynevezett zöld malátát, ami romlandó, étkezésre használták a földeken dolgozó sumer földművesek: ebből a részből nem sör, hanem kenyér készült.
A maláta árpa vagy egyéb gabonanövények csíráztatásával készül. A sörlé az őrölt maláta vízzel felengedett édes, még alkohol mentes oldata. Gyakran a malátát még a pörkölés előtt viszonylag durva őrléssel zúzták. 70 fokra melegítették (ez a sörfőzés, amikor a maradék keményítő is cukorrá alakult, az erjesztés már hidegen történt), vagy vízzel keverve és péppé gyúrva sörcipót sütöttek belőle, ami különleges ínyencségnek számított, s nem volt azonos a teljesebb őrlésű lisztből sütött pék termékekkel. A kenyér sokáig eltartható, így a halászok is előszeretettel vitték magukkal. Rendszerint vászon- vagy bőrtarisznyában tartották, s a földeken dolgozók számára a legfontosabb élelmiszercikknek számított, mert könnyen rágható és fehérjedús, s ugyanakkor laktató is volt. Ezt a kenyeret a sör erjesztéséhez is használták. Ismert olyan eljárás is, amikor ezeket a csíráztatott szemeket megszárítva kissé megpörkölték, s így fogyasztották, megőrölve. Az erősen pörkölt malátából barna sört készítettek.
A bappir-nak nevezett sörcipóból önállóan is lehetett sört erjeszteni, ahogy az egyik sumerológus leírja: „A bappir kovászos vagy kovásztalan tészta is fűszernövények keveréke, hogy milyen fűszereké, azt nem tudjuk. Ezt az elegyet kisebb kenyér vagy sütemény alakú formákká gyúrják össze és megsütik. Ilyen módon könnyen lehet szállítani. A malátát megőrölték, majd vízzel elegyítették és kemencében megfőzték, — cefrét készítettek. A cefrébe kerülhetett azonban a sörcipón kívül a már említett zöld maláta, s az adalékként adagolt tönke vagy árpa; vízben áztatva. Ezt a cefrét, ha üstben forralják, üsttitabnak nevezték. A szűrt cefre édes ital volt, alkohol tartalom nélkül.
A másik, a sörkészítésre félre tett kicsírázott magokat tovább locsolták és csíráztatták, s az így kapott őrölt malátát használták fel a sör elkészítéséhez. Az erjesztés a sumer sörfőzés egyik titka. Az erjedési folyamat után nem is lehetett tudni, hogy milyen nedű csorog ki a kádból, finom, üdítő sör ital vagy megecetesedett, zavaros állagú lé. Erre utal a találó mezopotámiai mondás is, amely szerint: „Enlil szava befedett erjesztőedény; ki tudja mi van benne?” A sör készítése az évszázadok során folyamatosan fejlődött. Az i. e. 1700-1500 körüli időszakra tehető, amikor a sör készítése alapvetően megváltozott, mert az eddig szokásos és gabonából erjesztett sör mellett megjelent a datolya alapanyagú erjesztett ital, ami az első időkben sörszerű volt, de ezzel párhuzamosan a datolyabor készítése is népszerű lett.
Az első kocsma meglepően régen nyitott ki: a sumerek idejéből Kis városából maradt fenn az első feljegyzés egy sörárus hölgyről i.e. 2450 táján. A sörárus házába feltehetően információt cserélni tértek be: pletykálni, beszélgetni, és az ivás csak arra szolgált, hogy közben ki ne száradjon a torkuk. A Gilgames eposz szerint még a mitikus hős is betért egy kocsmába, miközben Um-napistit kereste, hogy iránymutatást kérjen. Érdekes, hogy Hammurapi törvényei kocsmárosnőkről beszélnek. A törvények igen keményen bántak velük: halállal lakoltak, ha ismert bűnözőt nem adtak fel, vagy ha hamisították a sört, esetleg túl sokat kértek egy-egy italért. A sumér kocsmákban a sör és az információk mellett szerelmet is lehetett venni: a kocsmárosnők lányokat alkalmaztak a férfi vendégek boldogítására. (https://torimaskepp.blog.hu/2019/10/14/5_erdekesseg_a_kocsmazas_tortenetebol)
A babiloniak szabályozták a sörfőzés módját is: a legendás Hammurapi (i. e. 1792-1750) tövénygyűjteménye 20 különböző sörfajtát említ – volt árpából vagy tönkölybúzából készített sör, búzasör, híg, vörös és fekete sör is, elsőként vezette be az árellenőrzést. Babiloniában a sumérekhez hasonlóan asszonyok vezették a sörfőzdéket és kocsmákat, munkájukat azonban szigorúan szabályozták. Hammurapi nem tűrte a politikai kritikákat a kocsmákban. A tulajdonosoknak fel kellett jelenteniük azokat, akik ilyesmire vetemedtek, ha pedig megtűrték az ilyesfajta beszédet, akkor halálra ítélték őket. A férfi sörfőzők és szakácsok viszont magasra emelkedhettek a babiloni társadalomban, még a katonai szolgálat alól is felmentést kaptak. A suméreknél mindenki ihatott sört, a babiloniak számára az ital társadalmi státuszjelzővé vált. A rabszolgák csak engedéllyel ihattak. A szabadok napi két agyagkorsó (3,7 liter) sört kaptak fizetségül. A kereskedők és tisztviselők, valamint a papnők és a női szolgák 3 korsóval vihettek haza naponta. A törvény szigorú volt a sörrel kapcsolatos szabályokban: "Ha a sörösasszony... a sör értékét a gabona értékével szemben csökkenti ... a vízbe kell vetni." vagy „Ha egy kocsmárosnő (50 liter) sört adott hitelbe, aratáskor (40 liter) árpát kapjon.” A sör napi fejadagját és minőségét is előírták, a különböző társadalmi rétegek számára, de ez a fejadag elegendő volt arra, hogy a sokan le is részegedjenek tőle. A parasztok 1 liter gyenge sörlét, a magasabb társadalmi szinten lévő hivatalnokok pedig 5 liter erős sörlét is ihattak. I. e. 5000 körül már tanult sörfőzők készítették a nedűt és i. e. 1800 körül kocsmában is fogyasztható volt. Szabályozták a sör minőségére vonatkozó előírásokat is, s aki nem tartotta be, súlyos büntetéseket vont maga után. Az ókori közel-keleti és egyiptomi forrásaink (Hammurabi törvénye, a fáraó sírok ábrázolásai) a sörfőzést a nőkkel kapcsolták össze. A mezopotámiai söristen Ninkasi istennő volt, akárcsak az egyiptomi Hathor istennő.
EGYIPTOMI SÖRKÉSZÍTÉS
Abydoszi ásatás, erjesztő korsók (Wikipedia)
Az egyiptomiaknál is jelentőséggel és népszerűséggel rendelkezett a sör mind a rituális, mind a világi fogyasztásban*, ezt a tényt i.e. 3150-ből, az első Narmer fáraó idejéből Abydosz-i ásatások bizonyítják: az abüdoszi ókori nekropolisz északi peremén a régészek egy ipari méretű sörfőzdét fedeztek fel az egyiptomi sivatagban, a sörfőzde Narmer fáraó idejéből származik, i. e. 3100 körülről, amikor Egyiptom két részét egyesítették. A sörfözde nagy mérete, heti 90 ezer nagy korsó sört föztek, arra utal, hogy a sört rendszeresen fogyasztották, élelemiszerként vagy víz helyett.
A mítosz szerint Ozirisz isten ajándékozta meg az emberiséget a kultúrával, és tanította meg őket a földművelés művészetére; ugyanakkor a sörfőzés mesterségére is. Pontos útmutató van arról, hogy kell átgyúrni a lisztpépet és a savanyított kenyeret a sörcefréhez. Talán húszféle sört gyártottak. Az ókori Egyiptomban nem csak a gazdagok kiváltsága volt a sör fogyasztása, hanem a többi társadalmi réteg, sőt, még a rabszolgák (kevesen voltak) is ugyanúgy fogyaszthatták. A sör jelentése egybeolvadt a táplálékkal, és a sörfőzőkben évente igen jelentős mennyiségben állítottak elő, de gyengébb sört főztek, mint a sumerek. Az egyiptomiak i.e. 1800 körül már ismerték a kifejezetten sör erjesztését szolgáló élesztőket. Görögországban, majd a Római Birodalomban a sör sokat vesztett népszerűségéből, mivel a görögök rómaiak is inkább a bort kedvelték, a sörfogyasztás a barbár népek szokásának tartották.
*2022-ben a Dartmouth Egyetem Jiajing Wang által vezetett csapata feltárta a világ egyik legrégebbi, ismert sörfőzdéjét Egyiptomban, amelyet 5800 évesre becsülnek. Az ősi sör kásaszerű volt, nem folyékony, mint a mai sörök. Valószínűleg mindennapi fogyasztásra és rituális célokra is használták. (https://index.hu/tudomany/2022/12/30/evolucio-felfedezes-neandervolgy-gyenyiszovai-ember-2022/)
Egyiptomi sörfőzők (4)
Sok ásatáson találtak kőedényeket, bennük tönkebúzával, árpával és malátával. A megsült kenyereket feldarabolták, vízzel teli kerámiaedénybe helyezték, hogy megerjedjen és így alkoholos italhoz jussanak a sörléből.
Sok sörfőzdét ástak ki a régészek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hierak%C3%B3npoliszi_templom)
Maláta készítése ma: a megtisztított árpát nagy, alul kúposan végződő hengerekben áztatták. A hengerekből a vizet időnként leeresztik, majd frissel pótolják, közben pedig levegőáram befúvatásával keverik a vizes árpatömeget, miáltal az árpa jól átmosódik és szellőződik. 2-4 nap alatt az árpa kb. 50% vizet vesz fel. Az áztatott árpát magas páratartalmú, meleg helyiségben szétterítik, csíráztatják. A sörmaláta így 8-10 nap alatt készül el, mikor is a gyökércsíra hossza a mag hosszának mintegy másfélszerese lesz, a levélcsíra a héj alatt marad és a mag 1/2 – 3/4 részéig ér. A csírakezdemények eltávolítása után a gabonaszemeket kiszárítják. A kiszárítási folyamat időtartama és hőmérséklete meghatározza a kapott maláta típusát. Malátakészítéskor olyan enzimek (diasztáz) termelődnek, amelyek az őrölt malátában található keményítő és egyéb makromolekulák bontását végzik majd víz jelenlétében.
A cefrézés során a roppantott malátaszemeket (egyéb gabonákat, malátákat, pelyheket) 70 fokra melegítették víz hozzáadásával. A melegítés lassú volt, hogy a malátában lévő enzimek kifejthessék hatásukat: a cefrézés célja melegítéssel a még magokban lévő keményítő cukorrá alakítása , a nem kívánt anyagok bontása, a maláta szín és ízanyagának kioldása. Cefrézés során fontos a maláta és a víz kb. háromszoros arányának helyes megválasztása (https://gasztroabc.hu/spontan-erjesztesu-sorok/). A kapott édes és alkohol mentes anyagot, az árpalét, sörlét itták - az ókorban a mézen kívül csak az édes gyümölcsöket, datolyát, fügét ismerték, a nádcukrot még nem ismerték-, a leszűrt maradékot megsütötték. Egyiptomban a pékségek sokszor a sörkészítés feladatát is ellátták, mert a sört kenyértésztából készítették és tartósított, folyékony kenyérként, élelmiszerként fogyasztották. A zavaros, darabos folyadékot, az édes sörlét kőkorsókból szalma- vagy nádszállal szívták ki.
Földbe ásott erjesztő edények (4)
Az erjesztés folyamán, ami hűvös helyen, homokba ásott nagy agyagedényekben történt, ezzel gátolják a káros baktériumok elszaporodását. Élesztőpéppel keverték a sörlevet. A nagyméretű erjesztő edényekben élesztővel kevert sörlé megerjed, habosodik, a cukorból etilalkohol keletkezik. 4-7 nap múlva a hab kezd összeesni, 7-14 nap alatt az élesztő leülepedik. Ekkor a sörlé oldott tartalmának 50-60%-a megerjedt és a sör lefejthető az élesztő-üledékről (seprőről, ma az élesztő-üledék alsó és legfelső része részben elhalt sejtekből, vagy vadélesztővel kevert sejtekből áll, míg középső rétege az ún. „magélesztő”, amit elkülönítve, jeges vízzel kimosnak, és ezzel oltják be a következő főzés friss sörlevét.) A kapott sör ízével kapcsolatban szkeptikusok lehetünk, datolyával és más ízesítő anyagokkal fogyasztották. Az ókori agyagedényeken talált élesztőgombákat kitenyésztették, ((https://en.wikipedia.org/wiki/Beer) és sörélesztőt találtak, ami azt bizonyítja, hogy az ókorban sem bízták az erjesztést a véletlenre, a kenyér mellett a korábbi sörkészítésből -esetleg az agyagedényben- maradt élesztővel történt az erjedés gyorsítása.
A sör lefejtése (4)
Sörivás i.e. 1350-ben Egyiptomban (4)
Egyiptomi sörfesztiválok: egy minden évben orgiába fulladó sörfesztivál nyomai kerültek elő a Luxor melletti karnaki templomegyüttesben (https://sites.google.com/site/okoriidovonal/hirek-erdekessegek/reszegen-orgiaztak-az-okori-egyiptomiak). "A Mut termékenységistennő temploma Hatsepszut királynő uralkodása alatt épült. A régészek szerint az emberek itt azért gyűltek össze, hogy következmények nélkül leihassák magukat. A fesztivált Szekhmet, az oroszlánfejű háborús istennő tiszteletére rendezték meg a Nílus első áradása után, júliusban. A templomban talált feliratok megvilágítják a fesztivál intim részleteit is, így például megtudhatjuk, hogy milyen szinonimákkal illették a szex különböző formáit. Kiderült az is, hogy a rituálé során egyeseknek végig józannak kellett maradni, mert ők fuvarozták haza az elfáradt mulatozókat. A régészek megállapították azt is, hogy a mulatság utáni reggelen zenészek járták körbe és ébresztették a másnaposokat, ezzel szimbolizálva az emberiség megmenekülését. A sört az ókori Egyiptomban szinte minden nagyobb fesztivál részeként említik, és gyakran az állam szállította a sört és a bort, az utóbbit a Wadi szép ünnepe esetében.
Különösen Bastet (a macskaisten), Hathor (a szépség, az öröm, a szerelem és anyaság istennője, az ókori Egyiptom történelme során az egyik legfontosabb és legnépszerűbb istenség) és Sekhmet (gyógyító, anyákat védelmező, szoláris jellegű istennő) ünnepein hatalmas mennyiségű sör fogyott, és a mértéktelen ivásra ösztönözték a részt vevőket. Bastet istennő ünnepe a macskaistennő kultusza volt, aki a tűzhely és az otthon őrzője, valamint a nők, a gyermekek és a női titkok védelmezője volt. Hérodotosz azt állítja, hogy Bastet éves fesztiválja volt a legkiforrottabb és legnépszerűbb Egyiptomban. Ekkor "a nők minden kötöttségtől megszabadultak, az istennő ünnepét ivással, tánccal, zenéléssel és nemi szervük bemutatásával ünnepelték". A nőknek ez a Hérodotosz által leírt "szoknyájuk felemelése" a szokványos korlátoktól való szabadulást példázta, amely gyakran megfigyelhető az ókori ünnepeken, de ebben az esetben a termékenységhez is köze volt (https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/ideology/festivaldates.html). Hérodotosz több mint hétszázezerre teszi az ünnepségen résztvevők számát, és bár ez lehet túlzás, kétségtelen, hogy az istennő az egyik legnépszerűbb volt Egyiptomban mindkét nem körében, így ez a szám pontos is lehet. A fesztivál tánc, éneklés és ivás körül forgott, amellyel Bastet tiszteletére megköszönték a kapott ajándékokat és jövőbeli kegyeket kértek tőle.
Hathor ("A szépség és a részegség asszonyának", Tekh-fesztivál) tiszteletére évente nagy ivászatot rendeztek és annak az időnek emlékeként, amikor az emberiséget a sör mentette meg a pusztulástól. A történet szerint "Ré megelégelte az emberek végtelen kegyetlenségét és ostobaságát, ezért elküldte szép Szekhmetet, hogy elpusztítsa őket. Ő lelkesen hozzálátott a feladatához, széttépte az embereket és megitta a vérüket. Ré megelégelte a pusztítást, amíg a többi isten rá nem mutatott, hogy ha meg akarja leckéztetni az embereket, akkor le kellene állítania a pusztítást, mert senki sem marad, aki tanulhatna belőle. Ré ekkor megparancsolja a sör istennőjének, hogy nagy mennyiségű főzetet fessen vörösre és azt Denderába szállítsa, pontosan Szekhmet pusztításának útjába. Szekhmet istennő megtalálja, és mert azt gondolja, hogy vér, és megissza, elalszik, majd a szelíd és jótékony Hathorként ébred fel. Az ünnep csak a Középső Birodalom idején (i. e. 2040-1782) kezdődött, az Új Birodalom elején (i. e. 1570-1069 körül) volt a legnépszerűbb, majd a római Egyiptomban éledt újjá. A fesztivált a karnaki Mut-templomban található "Részegség csarnokában" ábrázolták: "Úgy tűnik, hogy a Részegség csarnokában a hívők berúgtak, aludtak, majd dobosok ébresztették őket, hogy közösséget vállaljanak Mut istennővel [aki szoros kapcsolatban állt Hathorral]". (https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/ideology/festivaldates.html). A résztvevők az alkohol segítségével csökkentették gátlásaikat és előítéleteiket és a szent dobokra ébredve bensőségesen megtapasztalhatták az istennőt.
Hathor-fesztivál: A Hathor-kultusz fő helyszínén, Denderában évente megrendezett fesztiválon az istennő születését ünnepelték és áldását kérték. Sok tekintetben hasonlított a Hator-Tekh fesztiválhoz. Hathor volt a szépség, a szerelem istennője, a későbbiekben Aphrodite és Vénusz néven. A Hathor-fesztivál az Óbirodalomból származik, a legjobban várt fesztiválok közé tartozott. Hathor kultusza rendkívül népszerű volt, és nagy volt a látogatottsága, bárhol is tartották. A résztvevőket arra ösztönözték, hogy túlzásba vigyék az alkoholfogyasztást, miközben énekeltek és táncoltak az istennő tiszteletére. Az ünnepségnek a Tekh-fesztiválhoz hasonlóan szexuális vonatkozása is lehetett,(https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/ideology/festivaldates.html).
Hérodotosz is említést tesz egy olyan ünnepségsorozatról, ahol 700 ezren itták részegre magukat. Hasonló ünneplést pedig még i.sz. 200 körül is lejegyeztek. A régésznek kételyei is vannak az orgiával kapcsolatban: így nem tudjuk, hogy használtak-e az ókori egyiptomiak a periodikusan ismétlődő felelőtlen szex miatt születésszabályozást, és azt sem tudjuk, hogy mennyi ideig tartottak ezek a fesztiválok. A részegség a rituálé része lehetett, ám a szexualitásnak nem biztos, hogy volt közvetlen szerepe, vagy csupán az alkoholfogyasztás miatt következett be. Az ókori egyiptomiak a fesztiválon árpából készített sört ittak, míg az év egy másik napján ugyanezt borral ismételték meg. A nők és a gyermekek is itták a sört, mert tápláléknak tekintették, és nem bódítószernek. A söröket alkoholtartalom és íz alapján osztályozták, az átlagos sör alkoholtartalma 3-4% volt, míg a vallási ünnepeken vagy szertartásokon használt sörök alkoholtartalma magasabb volt, és jobb minőségűek voltak. A sört rendszeresen használták a munka ellenértékeként (hemu néven emlegették), és a gízai fennsíkon dolgozó munkások naponta háromszor kaptak söradagot fizetségként. Az Egyiptom különböző helyszínein a sörrel való fizetségről szóló feljegyzések valóban a legjobb bizonyítékai annak, hogy a nagy műemlékeket nem rabszolgák, hanem fizetett egyiptomi munkaerő építette.
Táncosnők (4)
Egyiptomban bort is ittak, de kevesebbet (4)
"Az egyiptomiak elsősorban sörházakba jártak, amelyek a városok szélén, kikötőkben nyitottak, és ahová nők is járhattak. Az egyiptomi kocsmákban karosszékek voltak és a vendégek egymás mellett ülve tudták inni a sört a földre állított korsókból szívószállal. Voltak hátsó helyiségek, ahol matracokat helyeztek el a részegek és a hölggyel mulatók nagy örömére. Már Egyiptomban is jellemző azonban, hogy a sörházakba járás az alsóbb rétegek szórakoztatását szolgálta. A gazdagabbak a saját házaikban jobb minőségű italokkal ihatták le magukat (https://torimaskepp.blog.hu/2019/10/14/5_erdekesseg_a_kocsmazas_tortenetebol).
Az ókori társadalmakban szinte mindenhol találunk hasonló fesztiválokat, amelyeket annak kapcsán rendeztek, hogy az alkohol istenei Dionüszosz, Bacchus, Fufluns, vagy a Bibliában szőlőt ültető és bort készítő Noé elhozták az embereknek a tudatlan mámor, de egyben az öntudat nélküli pusztítás állapotát is. Tudjuk, hogy Nagy Sándor egynapi italozás után halt meg, és Kleopátra is szívesen nyúlt a pohárért. Az persze sokakat meglepett, hogy az angolok is részegen fogadták normann hódítóikat. A fáraók sörét a 9000 éves kínai sör után már sikeresen rekonstruálták, így nem lehet messze az az idő sem, amikor kiderül, hogy tényleg Ciprus-e az antik borok őshazája."
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.