Több Avaris-i támadást és három éves ostromát követően, a Tanisz-i csata (i.e. 1550) után a hükszoszok egy részét - van nyoma annak, hogy csak a katonaságot és a papoknak nem tetsző politikai réteget- az egyiptomi hadsereg kiűzte a Sínai-félsziget északi részén át Kánaán déli részére, Gáza közelében lévő Saruhen erődig, azt is  háromévi ostrom után leromboltak, ami az egyiptomi hadviselés új korszakának kezdetét jelenti Mezopotámiában. Az egyiptomiak eltanulták a hükszoszoktól az erőd-laktanyákban állomásozó állandó hadsereg előnyeit. Az erődöket szoknyákkal védték, hogy ne lehessen alájuk ásni kivülről. A fegyverzetükről: a könnyű, ló húzta harci szekér inkább reprezentációs hadi eszköz volt, a hükszósz fegyverek közül az egyiptomi hadseregben is alkalmazták a csatabárdot, a messze ellövő és igen gyors összetett reflex íjat, amely fából, állati ínból és szarúból készült. A hagyományos fegyverzet részét képezte a kopesh, a kard, a tőr, a handzsár, a lándzsa, a dárda, a buzogány, melyek általában fából és kőből, ritkán fémből készültek. És a hosszú íj és a parittya. Szintén a hükszószoktól vették át a bőrcsíkokból álló védőinget, melyet a mellkas köré tekertek és olykor fémlemezekkel erősítettek és páncélként használtak."

Az egyiptomiak i.e. 1550-től közel 150 évig háborúkkal biztosítják a fennhatóságukat és az adófizetést É-Kánaáben. E területet a hettiták is támadták É-ról: Murszilisz uralkodása a hadtörténet sikersorozata, aki Anatóliában és Szíriában rengeteg hadjáratot vezetett, II. Hammurápi idején ( i.e. 1595) végleg megdöntötte a nagy múltú Jamhad Monarchiát és az Apum nevű kisebb városállamot, ami azt is jelenti, hogy a hükszoszok amorita háttere meggyengült. (http://www.historyfiles.co.uk/KingListsMiddEast/MesopotamiaApum.htm).     

I.e. 1552-ben a menekülő hükszosz seregnek  É-ra vezettet az útja, Házornál is voltak erődjeik, Gázánál a Saruhen nevű erődöt három évig védik I. Jamesszel szemben, a két Kadesh között  tudtak letelepedni: a Galilea-i és Orontesz folyóparti Kádeshek között, mert É-n a hettiták terjeszkedtek.  (Volt egy harmadik Kádesh is, D-n. Később Ugarittól É-ra már a hettiták uralkodtak, Ugarit az egyiptomi befolyás után a a hettitáknak fizetett adót, majd hajókat is biztosított a Ciprusi csatákhoz az akhájok ellen. A Libanon hegy melletti területet később Amurrú államnak hívják, az amoriták államának, ami szép bizonyíték a hükszoszok amorita eredetére vonatkozóan, de nem erős, mert ahogy a hurriták Kánaánt, az amoriták Levantét belakták, mint habiruk is. Amurrú csak kb i.e. 1400 után alakult meg királyságként, Byblosztól É-ra.)

"A hükszószok legyőzése után I. Jahmesz igyekezett megerősíteni hatalmát, hadjáratokat indított Szíriába, illetve Núbiába. 22. évében elérte a levantei Dzsahit. Jahmesz minden bizonnyal elérte legalább Kedemet is, amely Büblosz közelében volt. A felesége sírjában egy osztrakon felirata erről tanúskodik. A hadjáratról keveset tudni, mert egy másik Jahmesz, Abana fia, akitől a legtöbb információnk származik, a haditengerészetnél szolgált és nem vett részt a szárazföldi hadjáratban. Dél-kánaáni régészeti felmérésekből azonban kikövetkeztethető, hogy az i. e. 16. század vége felé I. Jahmesz és közvetlen utódai nem akarták Kánaánt meghódítani, csak a hükszószok hatalmának megtörése érdekében támadtak a városokat. Több települést teljesen elpusztítottak és nem is építettek újra, pedig egy hódító és adót kivető fáraónak ez állt volna az érdekében." (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Jahmesz)

Hükszosz harci fejsze (4)

A mezopotámiai pecséteket elterjedten használták (1, 73.o.) edények, magtárak, ajtók, kosarak lezárására Kánaánban. A hükszosz időktől kezdve viszont szkarabeuszokat használtak a Kánaánban is, ami egy fajta kölcsönhatás. (Wikipedia,  Pecsételők: a pecsételők faragásának művészete nem ért el olyan magas színvonalat, mint Mezopotámiában. A pecsételők olyan kisméretű tárgyak, amelyeket nedves agyagba nyomva- edények, raktár ajtók- megjelölték az emberek tulajdonát vagy hivatalnokok esetében aláírásként használták, karavánok út- vagy menetleveleként.  Erős érv a hükszoszok jelenléte mellett, ha az  Aleppo-i kereskedelmi úton, Hácor-tól É-ra is találnak pecsételő szkarabeuszokat a megfelelő gyakorisággal.)

Állítás: i.e. 1600-as években a hükszoszok a Deltában, az egyiptomiakkal megismertették az ugariti hajóépítést, a keelt  és harci szekereiket.Az ugariti, szimirrai kikötőkből indultak hajókkal Bybloszba, Avariszba a hükszoszok. Az egyiptomiak 3:1 arányú hajókat, az ugaritiak a tengerre 4:1 arányú hajókat építettek, majd a Tengeri népek i.e. 1200-as években még keskenyebb és gyorsabb hajókat is. 

Az ugariti hajóépítésről: az Uluburun nevű szállítóhajó roncsa (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) réz és ón- és üvegingotokat (nyers öntvényeket) is tartalmazott, i.e. 1305 -ben süllyedt el, a legrégebbi Földközi-tengeri hajóroncs. (Ugaritban - és a Tigris folyó és a Boszporusz szoros kötött- nem volt ónbánya. Gazdag városállamként ki tudta fizetni az árát, izotópos anyagvizsgálattal eldönthető, hogy melyik bányából származik az ón. I.e. 1300 előtti ónbánya keresendő, mert i.e. 1840 körül az anatóliai ónbánya Kestelben kimerül. Az ibériai és livornói ónbányákat ekkor még nem ismerték.) 

A hükszoszok eredetére vonatkozó kutatás alapkérdése a technikai színvonaluk, mert lényegesen meghaladta az egyiptomit és D-kánaánit, a korban a legmagasabb volt. A tengeren történő bejövetelelük Egyiptomba -a Delta-i Avariszon keresztül- felismerése újabb kutatások eredménye. Nem egyszerű hódítás történt. A fejlettebb civilizációt az egyiptomiak eltanulták, szívesen befogadták. Úgy tűnik, hogy a hükszószok technikai színvonala is emelkedett az időszakban, nem egyiptomi elszigeteltségben éltek, aminek a közvetítő kereskedelem lehet az oka. Mai tudásunk szerint invázió sem történt. A hükszoszok nem rombolják le Egyiptom-ot, Théba adót fizetett Avarisznak. Csak a későbbi korokban írják le vallási alapon barbárnak a hükszoszokat, ennek nem szabad jelentőséget tulajdonítani, a hükszoszok megítélése uralkodásuk idején legalább ambivalens, esetleg pozitív lehetett, és a negatív megítélésük csak később alakult ki.

A hükszosz birodalom a D-i Cusae-től - ami fél úton van Memphisz és Théba között- Ugaritig terjedt. Gáza és az Orontész folyó völgye közötti terület korábban az amorita Jamhad-i terület volt az i.e. 1700-s években, Ugarit adót fizetett a hattita terjeszkedéig. A városk a tengerparti és az Orontész- Jordán folyók völgyén átmenő kereskedelmi utakat felügyelték, erődök sorával. Pl. Szimirra az 1700-s években vált a hükszoszok birodalmának egyik fontos kikötőjévé. I.e. 1750 körültől  I. Jahmesz idejéig, D-Kánaán hükszosz felségterület, ekkor alakul ki a városias-várfalas építészet. A Nílus-deltában és Kánaánban szokatlan alakú, legömbölyített sarkú, négyszögletes erődök sorát emelték a kereskedelmi utak és Egyiptom védelmére. Állandó hadsereget tartottak fent, gyakorlatoztak. Kamosze fáraó Avarisz kikötőjét a Níluson csak kb. 100 évvel később támadja meg, bevenni nem tudta. Környékét kirabolta, cédrus, arany, ezüst, fegyver, rabszolgák a zsákmánya. Kamosze szövegei megemlítik, hogy a zsákmány egy része számos ló és harci szekér volt.

Gabonatárolás, raktározás - a templomok elkerített területein és erődökben voltak a raktárak, az Avarisz-i kikötői gabonatárolók megemlítendőek- az egyiptomihoz hasonló módon történt. Egyiptomnak haszna is volt a hükszósz hódításból: „Jól megélünk Egyiptomnak ezen a felén. Elefántum (Délen) erős és az ország a miénk egészen Cusea -ig (É-on). Földjeik legjobbját nekünk művelik, marháink a folyódeltában legelhetnek. Marháinkat nem veszik el, ők bírják az ázsiaiak részét (a Deltát), mi bírjuk Egyiptomot” (3). A hükszoszok Thébában és Felső Egyiptomban csak adót szedtek. Új állatokat és növényeket hoztak magukkal. Az 1800-s évektől kezdve a törzsi szervezetről városi szervezetre való áttérés figyelhető meg Kánaánban: a városokat, templomokat falakkal vették körül, a magtárakat fallal kellett védeni.  

Hükszosz hajóépítés: A fáraók i.e. 1720 körül valószínűleg behívták, legalább is szívesen látták a hükszosz kereskedőket: egyiptomi felségterületről, É-Kánaánból érkeztek Egyiptomba, Ugaritból, Szirrából tengeren is és hajókkal. Ők ismertetik meg Egyiptommal a keelt (https://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html). A hükszoszok idején a kor legfontosabb tengeri kikötői - Avarisz (300), Büblosz és Ugarit (100-150 sólyás ), továbbá Ugarittól 30 km-re D-re Szimirra-, és mind hükszosz kézben voltak, amire a történelemírás nem figyelt fel: a tengeren "szivárogtak" be Egyiptomba és menekültek Egyiptomból. Avarisz kikötője volt a fővárosuk, a Delta közepén. Az ugariti hajókat, kereskedőket szívesen látták, behívták, mert fát, olajat, bort és új és ismeretlen iparcikkeket vittek, amiért Egyiptom gabonával, arannyal fizetett. Avariszban raktárok, gabonatárolók találhatóak a hükszosz időkből. A gabonatermés bizonytalansága miatt, az éhezés éveiben D-re, Egyiptomba és/vagy É-ra, Aleppo környékére É-ra, Jamhadba menekültek/ jártak gabonáért, élelemért Kánaánból az emberek. Pl. i.e. 1627-ben volt éhínség Bübloszban is. Byblosz Egyiptom kikötője volt az i.e. 2600-as évektől: a libanoni cédrosfát több mint 1700 méter magasan egyiptomi munkások vágták ki, és szállították hajókon a Deltába, a kikötőben egyiptomi helyőrség állomásozott évezredeken keresztül. Büntető expedíciókat vezettek Byblosz biztosítására Kánaánba, pl. III. Szeszósztrisz i.e. 1860 körül, (2.122.o.)

A kor hajóépítő szerszámairól alig van információ, vegyesen használtak kő- és bronz szerszámokat (1,2,3): kő ékeket, kovakő fűrészeket, (Egyiptomban az i.e. 1700-s évekig, a hükszoszok koráig kőszerszámokat), kovakő és bronz fa- és bőrvágó, véső eszközöket, fúrókat, (Egyiptomban a diorit vázák tömegét találták Dzsószer fáraó piramisában, sok ezer darabot, melyekhez nem használtak bronz szerszámokat). A kovakőszerszámok és a készítésük során keletkezett törmelékek sok tízezer évesek, kőcsákányokat találtak, melyekről vannak ábrázolások is az egyiptomi faliképeken. Az alkatrészeket készre és  összecsiszolták. A rönköket ékekkel hasították palánkokká. A palánkokhoz csak vízálló, mézgatartalmú faféléket használtak (Amanus hegyi és libanoni cédrust), nem sikerült nyomára akadni, hogy az alkatrészeket szigetelték, pácolták, kátrányozták esetleg ragasztották volna. (A nyárfa, ami az É-Eufrátesznél gyakori, keresztgerenda is előfordul az akháj hajókon, a kereszttartónak tölgyfát is használták É-n.)

Az intenzív tengeri kereskedelem megmagyarázza a hükszoszok békés "beszivárgását" Egyiptomba. Egyiptomi falikép, III. Thotmesz egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.). Ez több ugariti hajó, keellel,  gerinc nélküli hajók egyiptomi kikötőben:

                       Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz ((i.e. 1479–1425) idejéből(Egyiptomi falikép, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): az ugariti fedélzetes hajó, hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237))

Kb. i.e. 1600-s években jelenik meg Egyiptomban az ugaritiak egyik legfontosabb találmánya a hamis keel, ami a hajók oldalra sodródását akadályozta meg: nem csak hátszélben, hanem oldalszélben is egyenesen lehetett vitorlázni az ugariti hajókkal és el lehetett hagyni az alsó vitorla rudat. A hamis keel egyenes irányban, azaz a kormányzott irányban tartja a hajót (ez a keel jelentése magyarul). Ki kellett kötni oldalra, a keresztgerendákra az árbocot, megjelentek az árboc oldalmerevítő kötelek. Az i.e. 1600-s években az Ugaritból, Szimirrából Bübloszon keresztül Egyiptomba érkező hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal a  keelt. (http://www.ancient-egypt-online.com/hyksos.html) 

 

A palánkok közötti szigetelés - Egyiptomban nádtörmelék- fedőléceinek is voltak hosszanti merevítő funkciói, először nézzük egy fedélzetes ó-egyiptomi hajó keresztmetszetét:

I.e. 2550 körüli egyiptomi csapolt, a Khufu temetési bárka keresztmetszete ( C. Ward rajza, B. Landström nyomán, 1972)

A hosszú palánkok csapolása és "varrása" hornyokba fűzött vékony kötelekkel, jól láthatóak és a kereszttartókra épített fedélzet tartói is. A palánkok illesztéseit takaró fedőlécek neve szín-(iszkába) léc. (Európában 4000 évvel később volt iszkábaszög is, az iszkába szögekkel történő színléc-leszorítást, összeszerelést még akkor is "varrás"-nak nevezték, később lett "eszkábálás" a neve. A tömítés anyaga Európában moha volt, ami vízben megduzzadt.). A hajók alját Latakia-i (Ugarittól 10 km-re található) bitumennel szigetelték az uagritiak. A bitumen használatát a mumifikálásban az egyiptomiak az ugaritioaktól vehették át. Egyiptomban igen nagy mennyiségű fenyőfa gyantát használtak -illatosítónak és a múmia- pólyáknál is-, ami nem oldódik vízben. A famézga (cédrus és akácia) oldódik vízben, ez különbözteti meg a fagyantától. Az illesztések közé papirusznád törmeléket szorítottak. Tekintsünk egy restaurált hajót belülről:

Restaurált varrott hajó (4)

A kötelek alatt, a tömítést leszorító színlécek keresztmetszete meglepően nagy, melyek átveszik a hossztartók funkcióját és ez a hajó hosszú-palánkos. A rövid, akácia palánkos egyiptomi hajóknál a palánkok hossza 1.04 m körül (két könyök) volt, amikor az szín (iszkába) lécek kevésnek bizonyulhattak: az egyiptomiak hosszanti tartókötelekkel is -a fedélzet felett- megerősítették a hajókat.  

A hükszosz és az ugariti hajóépítés a hossztartók építésében különbözik élesen az egyiptomi hajóépítéstől. Az egyiptomi hajókat a hükszosz időkig fenékpalánkokkal, rövid (105 cm) akáciafa oladal palánkokkal, hosszanti tartókötéllel építették, a hükszósz időktől fenékgerendával, mig a az ugariti-hükszosz hajókat keellel, külső ás a palánkok közé épített hossztartókkal.    

A szíriai és föníciai kikötők között térben van átfedés, de időben nincs, Fönícia az i.e. 1100-as évektől létezett azután, hogy az akháj hajók elpusztítják Ugaritot i.e. 1180 körül. Az ugariti eredetű hükszoszok hozták az ércolvasztást, bronzkészítést is Egyiptomba és a lovak eltemetésének szokását is az i.e. 1600 -s években. Egyiptomban ekkortól égetnek faszenet, de keveset. A réz olvasztása többszöri melegítéssel, fújtatókkal is lehetséges. A hükszoszok Ugariti, Jamhad-i és Levante-i amoriták-hurriták voltak. A későbbi amorita Ammurú állam fővárosa lett Szimirra, a hükszoszok egy másik kikötője.

Kikötők: A hajózásra vonatkozó ismereteink alapján a szíriai Ugarit városállam és azonos nevű kikötője volt a kor legnagyobb kikötője (több mint 100 férőhely), további kikötők Szimirra ( i.e. 1700-as évektől) Ugarittól D-re, (Arvad: 1500- tól jelentős amorita kikötő), továbbá a már akkor is régi  régi Büblosz ( i.e. 2600-tól), és később Sidon (i.e. 1200 után, https://hu.wikipedia.org/wiki/Szid%C3%B3n),Tyre (i.e. 1500 után). Avarisz három kikötője (300 férőhely az i.e. 1500-as években) a hükszoszok fővárosában a Deltában volt. (Felmerült, hogy az i.e. 1700-s évektől Allalah a tenger felől is jól megközelíthető volt, aminek írott szövegekben nyoma is van, Al-Minanál L. Woolley ásta ki, de mára feltöltődött a kikötő.) Szimirra, (Amurrú fővárosa: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra), Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, második legfontosabb kikötője, Ugarittól délre 30 kilométerre. A Baal templomokban nagyon sok hajózási vonatkozású ajándékot találtak, pl. kőhorgonyokat. Ugarit közelében található a Hazzi hegy, a Baál kultusz eredete. A város fő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, így Ugaritban volt az első nemzetközi kikötő is. A partra húzták a hajókat éjszakára, száradni, javítani. Ugarit (és Büblosz) az Egyiptomi Birodalommal kereskedő  legészakibb önálló kikötő volt. Egyiptom Szíriáig érő felségterületét Retenu-nak nevezték, az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Amurrú és Bybosz közötti vitákról, ellenségeskedésről számol be. A kádeshi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de iure is lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor Bübloszt katonai elöljáró vezette. Amurrú ország az amoriták királysága volt az i. e. 2. évezred közepén, Kánaán északi részén. Területe Urarittól D-re, az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenunak nevezett terület északi részét alkotta, a középső részét a mai Libanon, az i.e. 1100-as évektől Fönícia néven. 

Felvetjük, hogy Arvad szigete, kikötője hükszosz alapítású i.e. 1500 előtt (https://en.wikipedia.org/wiki/Arwad). "Arvád nagyjából ovális, észak-déli irányba elnyújtott, mintegy 800 méter hosszú és 300 méter széles szigete Tartúsz városától nagyjából 5, a tengerparttól pedig megközelítőleg 2,5 kilométerre nyugatra fekszik a Földközi-tengeren. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arv%C3%A1d) III. Thotmesz egyiptomi fáraó Kr. e. 1450 körül ötödik, a hükszoszok elleni hadjárata során elfoglalta a szigetet. Az i. e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg a kánaániták, hükszoszok által lakott Arvádról...  A föníciai városállam i. e. 1100 körül, a tengeri népek támadása révén került ki Egyiptom befolyása alól. Arvád a tengeri kereskedelemben Türoszhoz mérhető fontosságra tett szert az i. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a vagy hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, a szárazföld belseje felé pedig a vagy nyolcvan kilométerrel keletebbre levő mai Homszig. Az Alavita-hegység alacsonyabb déli vonulatai között a Baal-templomáról ismert Baotocecea részben a hajóépítéshez nélkülözhetetlen cédrus faanyag kitermelését biztosította." Az időszakban Amrít volt a szigetlakók szárazföldi „elővárosa” (https://en.wikipedia.org/wiki/Amrit ). A kánaániták helyett hükszoszokat, majd föníciaiakat kéne gondolnunk.

A THÉRA VULKÁN KITÖRÉSÉNEK IDEJE

(1) "Az Akrotiriből (Théra) származó évgyűrű minták az i.e. 1664 és i e. 1651 közötti időpontot (20,1%-os valószínűséggel) vagy a i e. 1642 és i. e. 1616 közötti időpontot (48,1%-os valószínűséggel) adnak,
(2) Egy olajfa ága évgyűrű mintái az i. e. 1621 és 1605 közötti dátumot adnak (68,2%-os valószínűséggel);
(3) A krétai Palaikastro-i cunami lerakódások a kitörésre i. e. 1657 és 1546 közötti lehetséges dátumot adnak (68,2%-os valószínűséggel), amely összhangban van az akrotiri település, az olajfa és az Aegina Kolonna adataival.

(4) Sturt W. Manning et al. (2020) legfrissebb szén-14 kormeghatározása szerint a kitörés kb. 1617 és 1601 között történt (68,3%-os valószínűséggel), és a Théra kitörésének i.e. 1543/1538 utáni dátuma továbbra is valószínűtlen. Erkan Aydar et al. (2021) a kitörést szintén szén-14-gyel datálja, szintén vulkáni hamuval és szökőár-felvétellel kapcsolatban, amely i. e. 1633 körül érte el Törökország délnyugati részét."

 

 

A ¹⁴C -es mérésen alapuló becslések időintervallumba-esés valószínűséggel történő becsléseket tesznek lehetővé, pontosságuk a minta széntartalmának relatív mennyiségétől függ (relatív, mert más szennyezésnek tekintett szerves anyagok jelen is vannak, így ha a minta relatív tartalma kisebb, későbbi dátum a valószínűbb), továbbá a kalibráció módjától. Az i. e. 1640 - 1530 -as időintervallumot nem biztos, hogy lehetséges szűkíteni: amennyiben kitörések sorozata történt, aminek csak az utolsó fázisa volt a kaldera beszakadása: akkor előtte több szökőár és vulkáni jelenség is történt, a kaldera csak az utolsó kitöréskor szakadt be teljesen.

Elemzés: A probléma lényege, hogy a régészek az i.e. 1550 utáni éveket javasolják, az izotópos vizsgáltok pedig az i.e. 1630 körüli éveket. A régészeti kronológiának is van bizonytalansága, de a relatív kronológia pontos, mely szerint I. Jahmesz idején, i.e. 1550-1525  között volt a Hükszosz háború (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahmose_I), és a régészek a relatív kronológiában -indokolhatóan- jobban bíznak, mint az izotópos mérés pontosságában, mert az utóbbi a sűrűség függvény (probabilily density funtion) eltünésének függvénye, ami önmagában is egy valószínűségi állítás.

A kaldera beszakadását I.Jamesz uralkodásának idejére ("különféle eredmények születtek: i. e. 1570–1546, 1560–1537 és 1551–1527. Manethón szerint Jahmesz 25 év 4 hónapig uralkodott; az utóbbit alátámasztja, hogy a turai mészkőbányánál egy felirat említi a 22. uralkodási évét. Múmiájának vizsgálata mutatja, 35 éves kora körül halt meg, ami szintén alátámasztja, hogy 25 évig uralkodott,  tízévesen lépett trónra. Radiokarbon datálással uralkodását i. e. 1570 és 1544 közé tették." https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Jahmesz )  Az i. e. 1570 és 1525 közötti időntervallumot fogadtuk el (nagy valószínűséggel helyesen) a kaldera beszakadására, ami nem vezet ellentmondásra. I. Jahmesz uralkodásáak idejéből, vagy közvetlenül utána nagy mennyiségű habkő, horzsakő (pumex) lelet van, amit a szantorini (Théra) vulkánkitöréssel hoznak összefüggésbe. 

 

 

 

 

A szíriai Ugarit város és kikötő, mellettük a Hazzi hegy, az egyik legrégebbi Baal templommal, a Hettita Birodalom (4)

 

 

UGARIT (SZÍRIA, 1,147.o.)" nagy, több mint 100 férőhelyes kikötővel ma Menet-el Beida néven ismert) rendelkező városállam volt (ma Rász-Samra néven), lakói többségükben szíriai amoriták voltak. (A későbbi föníciak nyelve, betűírása ugariti erdetű, Szimirra...  "A települést az a keramikus neolitikum óta lakták. A város az i.e. II. évezred elején- ahogy azt a középbirodalmi fáraók nevével ellátott tárgyak is bizonyítják- egyiptomi fennhatóság alatt állt. Igazi virágkora azonban az évezred második felére esik, amikor a királyság fővárosa volt, az egész K- Földközi-tegerre kiterjedő kereskedelmi hálózattal. A város gazdaságának alapját ciprusi rézzel, a hátország cédrus fájával, valamint a gabonával, borral és sóval folytatott kereskedelem biztosította. Ugaritnak azonban saját ipara is volt, K-n eblai, márii kapcsolatokkal. A fémművesség mellett fontos szerep jutott a gyapjúkelmék festésére használt birodalmi vagy türoszi nevű bíborfesték előállításának is, amelyet a murex nevű kagylóból nyertek. A kikötő melletti raktárak mindenféle árukkal voltak tele: az egyik romjai között 1000 flaska illatosított ciprusi olajra bukkantak. Az ásatások legfontosabb felfedezése azonban az ékírásos táblákból álló levéltárak megtalálása volt. Ezek számos nyelven, különféle irásjelekkel, köztük a helyi ékírásos abécével írt szövegek fontos információkat tartalmaztak (ez az első ábécé) az ugariti vallásról és mítoszokról, amelyek segítettek megérteni a Bíbliában leírt kortárs vallási gyakorlatot is. Az El-Beida-i temetőben, Ugaritban egy műkénéi-ciprusi istennő szobrocskát találtak, egy mükénéi herceg sírjában (http://mek.oszk.hu/03900/03968/03968.pdf).

Ugarit ugyan névlegesen Egyiptom vazallusa volt, de elismerte a hettiták fennhatóságát is. " Ugaritot a Tengeri népek pusztították el i.e. 1180 körül, a flottája és a hadserege éppen távol volt. Nevezetes a krétaihoz hasonlítható építészete, bitument használtak a házak lábazatainak szigeteléséhez. A korabeli kikötőkben hajókat építettek és árukat tároltak (kárumok voltak), a hajók kikötése máshol, homokos partokon történt partra futtatással, vontatással, még a hellén időkben is. Ezért a hajók aljára később keel-nek nevezett védő gerendát erősítettek, ami lemásoltak Egyiptomban is, e gerenda, a hamis keel feltehetően Égei-tengeri eredetű. 

Ugarit és Ebla közeli fekvése miatt a két városállam kereskedelmi kapcsolata is szoros volt. Ugarit és Ebla nevezetes réz felhasználásának egy részét Ugarit biztosította i.e. 1600 után Ciprusról, hajókkal. A "kimeríthetetlen" ciprusi rézbányákról sok kutató ír, de senki nem foglalkozik a réz elszállításával Ciprusról. (A sumer alapítású Ebla i.e. 2500-2300 körül a legfejlettebb  önálló fémműves központ volt, recept szerűen olvasztották a réz-ón ötvözetet szerszámok készítéséhez és bronzöntéshez, kereskedelmi kikötője É-n a nevezetes Karkemish volt, az Eufrátesz partján és Emárnál volt a gázló a szamárkaravánjai számára. Eblát és az Eufrátesz völgyét i.e. 2300 körül az akkád Sarrukin rombolja le. Eblát talán csak Sarrulin unokája égeti fel, de feltámadt a város. Az Eufrátesz mentén nagy területű akkád birodalom igen rövid életű volt, mert csak 5400 katonájuk volt. De átvették és módosították sumer írást, a sumer betűket más sémi népek is elterjedten használták Ebla környékén. I.e. 2300 körül (7)  megjelennek az amoriták és a kaukázusi eredetű hurriták, ők elárasztották még a Hettita Birodalmat is, (Urkishban volt a hurrik központja.) Eblában is megtalálták a Baál, Dagan, Lim és Él kultusz nyomait, Eblának (és más szíriai városállamoknak) könyvtára volt égetett agyagtáblákból. Eblától K-re volt a helyi sóbánya és ők szállították a gyapjút és a farönköket az Eufráteszen D-re, Mári-ba az Emari gázlón keresztül és a K-i birodalmakba, Sumerba, Máriba, ahol nem volt fa, de Máriban volt bronzgyártás, szekérgyártás, lótenyésztés, ónkereskedelem, aszfalt és hasonlóan egy sóbánya  i.e 1757-ig..

Márival folyamatosan háborúztak az eblaiak. De Ebla ónkereskedelme volt a legfontosabb: tőle É-ra volt a Kestel-i ónbánya, ami i.e. 1850 körül kimerült, ezután Assúrból hozták az ónt Iránból szamárkaravánok Karkemishbe, Kanisba. Óasszír birodalom nem létezett, csak karavánút, és Ebla, Assúr , majd I. Samsi-Adad Felső Mezopotámiai törzsi birodalma szervezte a szamárkaravánokat igen nagy haszonnal. Ezt megirigyelte Hammurápi (ő a babilóni törvényhozó), ő is szervezett karavánokat, melyek Márinál mentek az Eufrátesz mentén. Mári akadályozta az ónkereskedelmét: i.e. 1757-ben Hammurápi lerombolta az Eufrátesz-parti Márit örök időkre, Babilonnak már korábban is volt ellentéte I. Samsi Adaddal, aki elfoglalta korábban Babilont. Mári pusztulása után az ónkereskedelem leáll, sőt maga után vonta Ebla kereskedelmének elsorvadását is: az amorita uralkodójú hurrita Jamhad állam, Aleppo központtal lett Ebla örököse. "Az i. e. 18. században a hükszosz törzsszövetség érdekszférája is elért Aleppóig" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alepp%C3%B3),

Ugarit azért fontos, mert egyszerre volt ciprusi rézet szállító kikötő és az Eufrátesz és a Tigris vidékére vezető szárazföldi kereskedelmi útvonalon feküdt. I.e. 1800 és 1200 között érte el fénykorát, amikor a város tengeri  kereskedelmen alapuló királyságot irányított, amely Egyiptommal, Ciprussal, az Égei-tengerrel, Krétával, Szíriával, a hettitákkal és a Földközi-tenger keleti részének nagy részével kereskedett. Az első írásos említés a városról a közeli Ebla városából származik, i. e. 1800 körülről. Ugarit (https://en.wikipedia.org/wiki/Ugarit ) Egyiptom befolyási övezete É-n Ugaritig (közvetlenül csak Bübloszig) ért, az Egyiptommal való legkorábbi ugarit kapcsolatra (és az ugarit civilizáció első pontos datálására) bizonyíték egy karneolgyöngy, amelyet I. Senusret fáraóval, a Középső Birodalom fáraójával kapcsolatos, i. e. 1971-1926. között. Egy sztélét és egy szobrocskát is találtak III. Senusret és III. Amenemhet egyiptomi fáraóktól. Nem világos azonban, hogy ezek az emlékek mikor kerültek Ugaritba. Az i. e. 1350 körüli Ugaritból származó Amarna-levelek alapján i. e. 16. századtól a 13. századig Ugarit rendszeres kapcsolatban állt Egyiptommal és Alasiyával (Ciprussal). Az i. e. II. évezredben Ugarit lakossága amorita volt, és az ugariti-föníciai nyelv amorita eredetű.  Ugarit királysága átlagosan mintegy 2000 km² területen terült el. I.e. 1190 - 80 között égették fel talán az akhájok, az aratáskor használt "cséplőszékek, szőlőskertek is elpusztultak". Városukat kifosztották. 

Az ugariti hajóépítés a minószi és az egyiptomi hajóépítéstől is különbözik- nincs pl. egyiptomi, hosszanti merevítő kötél-: fedélzettel, keel-es, fenékgerendás, mindenhol gerinc nélküli és nem sarló alakú hajókat építettek. Az Uluburun nevű roncs i.e. 1305-ből és egy egyiptomi falikép, i.e. 1500 körül, ismeretes a hajóikról. Ezek felismerhetően ugariti hajók. Csak az egyiptomi falikép és az Uluburun nevű elsüllyedt hajóroncs ad biztos információt. Az irodalom mind a kettőt föníciainak nevezi, helytelenül: a föníciai városok csak az i.e. 1100-as években kezdtek kereskedni Ny-n, ekkor jött létre a városok szövetsége.

 

É-Kaanaáni föníciai városok: Ugarit, Arvad (Tartus, Amrit), Szumur vagy Szimirra, Ullaza és Büblosz  

 

 

 

 

 

 

Újjáépített fenékgerendás, keeles Ugariti hajó, az Ulunburun (4)

 

 

 

A fedélzetes Ulunburun rakománya, (i.e. 1305, Anatóliától D-re, hajóroncs) újjá építve a múzeumban (4)

Az áruval megrakott Ugarit-i Ulunburun hajó, D-Anatólia partjánál süllyedt el az i.e. 1305 körül, értékes rakománnyal. A leletek alapján feltehetően körúton volt, sok kikötőt látogatott. Az Uluburun roncsra 45 méter mély tengerben találtak rá, és rakománya jó állapotban került elő. Arany és ezüst ékszerek, fűszerek, libanoni amforák; illatszer és talán vízálló festék készítéshez használt terebinth gyanta, ében fa Egyiptomból, elefánt agyar, orrszarvú fog, strucctojás, borostyánkő és más egzotikus tárgyakat találtak. A rakomány igazi értékét a réz, üveg és ón öntecsek jelentették. A 354 átlagban 23 kilós ’oxhide’ (bőr alakú) és a 130 cipó alakú öntecs  rezet tartalmazott, a szükséges mennyiségű 40 darab ón ingóttal, öntvénnyel együtt, egy hadsereg bronz fegyverekkel való felszereléséhez elég. (Egy öntecs súlya 20-30 kg körüli a korban, 5-6 literes agyag tégelyekben olvasztották Cipruson.)

Ugarit tengerpartja 60 kilométer hosszú volt É-n, a várost nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengertől kelet felé pedig 30-50 kilométer az Orontesz völgyéig. Ugarit mérsékelt klímája kedvezett az állattenyésztésnek, gabonát termesztettek, olívaolajat és bort készítettek, valamint cédrusfát termeltek ki É-n,  -és hajón szállították-, amiből nagy hiány volt Mezopotámiában és Egyiptomban is. Ugarit textil- és fémiparáról, hajózásáról, hajóépítéséről, fémkereskedelméről, kikötőjéről és a világ első ABC-jéről is nevezetes. Összesen öt nagy levéltár került elő. Az agyagtáblákon hét nyelv forrásai olvashatóak, e nyelvemlékek az első föníciai betűírásos (ugariti ABC) szövegek. Az ékírás egyszerűsödésének utolsó fázisát képviselik. 

Ugarit kiterjedt egyiptomi, anatóliai, ciprusi réz-, krétai és mezopotámiai kereskedelmének köszönhette gazdagságát. Jó kereskedelmi kapcsolatai voltak a mükénéi Görögországgal is. Ugarit ciprusi rezet, valamint illatszereket, gabonát, fát, sót és bort exportált. Az i.e. 1600-as években épült a város kikötője, mai arab nevén Minet el-Beida, ahol a Közép- és Kelet-Mediterráneum szinte minden nemzetének hajósai megfordultak és kereskedelmi lerakatokat hoztak létre. A kikötő egyik raktárépületének romjai között 1000 flaska illatosított ciprusi olaj került elő. A minósziaknak is volt lerakata. A virágzó városnak az Akropolisz és a királyi paloták között, valamint az Alsóvárosban és a Déli városban kiterjedt lakónegyedei voltak, kőből, illetve kőalapokra épült téglafalakból álló házakkal, alul Latakia-i bitumennel szigetelve. A tehetősebb családok földbe épített álboltozatos kamrasírokba temetkeztek. A királyság gazdasági életében a kereskedelem mellett fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a fémművesség, a textílgyártás és a bíborfesték előállítása.

"A várost egykor erős fal vette körül, amelyen a kapukon kívül a hattusai Yerkapihoz hasonló poszterna kapu is volt . A város legfontosabb részei a már említett lakónegyedeken kívül az Akropolisz és a palotanegyed voltak. Az Akropoliszon állt a város két főtemploma, a Baál- és a Dagan-templom mellett a „főpap háza” és a „jóspap háza” is. A két templom alaprajza hasonló volt: egy négyszögletes antecella állt a szintén négyszögletes, vastagfaló cella előtt. A két templom közül került elő a vallási könyvtár, ahonnan nagy mennyiségű, egyedülálló ugariti mitológiai szöveg került elő. Az ugariti szövegeket agyagtáblákra, ékírással írták. Ez az ékírás azonban eltér a hagyományos mezopotámiai ékírástól, mivel nem szótagírás, hanem a világ legkorábbi ismert ábécéje. A város palotanegyedében állt az ún. északi palota és déli palota mellett a központi királyi palota. Első építési fázisában egy udvar körül elhelyezkedő helyiségekből álló épület volt. Később egy nagyobb udvar köré szerveződő második szárnyat csatoltak az épülethez. E szárny egyik terme alatt kapott helyet a királyi nekropolisz három álboltozatos kamrája. Később két újabb udvar és a hozzájuk tartozó helyiségek hozzáadásával a palota területét megkétszerezték. Egy új monumentális bejárat (propülaion) két oldalát tornyok szegélyezték. A kapu közeli helyiségekben kapott helyet a levéltár és a kincstár is. Újabb építési fázist jelentett a palota keleti irányú kiterjesztése. Itt egy kertes udvar mellett épült meg a levéltári szárny, valamint egy elefántcsont faragó műhely is. A kancellária udvarán volt egy nagy medence. E medence mellett állt az a kemence, amelyben az épületszárny emeleti helyiségeiben megírt agyagtáblákat kiégették. A palotában a régészek összesen öt levéltárat tártak fel". (http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=94.html)

Ugaritban feltártak két akropoliszt, és egy hatalmas palotaegyüttes maradványait, csaknem száz szobával és udvarokkal, mintegy 10 000 négyzetméternyi területen. A palotában volt vízvezetékrendszer, fürdőszobák és csatornahálózat is. A berendezéseket néhol arany-, lazurit- és elefántcsont berakásokkal díszítették. Találtak különös gonddal megmunkált elefántcsont lapokat is. A fallal körülvett kert és a süllyesztett medence tovább fokozta a palota szépségét. A várost és az azt körülvevő síkságot Baál és Dagan templomai uralták. Ezekben a templomtornyok kb. 20 méter magasak lehettek, voltak bennük kis előcsarnokok. Ezekből egy helyiség nyílt, ahol az istenségek képeit őrizték. Lépcsősor vezetett fel egy teraszra, ahol a király a különböző szertartásokat felügyelte. Éjjel jelzőtüzeket is gyújtottak a templomok tetején, hogy a hajókat biztonságban a kikötőbe vezessék. A hajósok a vihar istenének, Baál-Hadadnak tulajdonították biztonságos révbe érkezésüket, és ők ajánlották fel áldozatként azt a 17 kőhorgonyt, melyet megtaláltak Baál-Hadad szentélyében. A romok közül több ezer agyagtáblát ástak ki. Gazdasági, jogi, diplomáciai és adminisztrációs szövegeket találtak nyolc nyelven, ötféle írással feljegyezve. Az ugariti nyelv 30 ékírásos jelet tartalmaz, így az eddig felfedezett legrégebbi ábécé. "Az ugariti ábécé a görög írásba közvetlenül ment át vagy a föníciai ábécén keresztül" (WIKIPEDIA). „Az óhéber szövegek sok olyan szót használnak, amelynek a jelentése homályos, sőt néha ismeretlen. A 20. század előtt élt fordítók különféle módszerekkel megpróbálták kitalálni a lehetséges jelentésüket. Sokat segített a megfejtésben, hogy ugyan ezekkel a szavakkal lehet találkozni az ugariti szövegekben.”

A szövegek több mint 200 istenről és istennőről tesznek említést. A főisten Él volt, akit az istenek és emberek atyjának neveztek. A vihar istene, Baál-Hadad „a felhőkön nyargaló” isten és „a föld ura” volt. Él bölcs, ősz szakállú öregemberként volt ábrázolva, aki távol él az emberektől. Baál viszont erős, törekvő istenség, aki uralkodni akar az istenek és az emberek fölött Él kedvelt fiát, Jammot, a tenger istenét. Baál legyilkolja Él feleségének, Atiratnak (Asérának) a fiait, és visszaszerzi a trónt. Egy hétéves körforgás az éhségtől és szárazságtól való félelmet jeleníti meg. Baál felsőbbségét elengedhetetlennek tartották a termés és a nyáj biztonságához.

Ókori fémművesség terjedése (4)

A későbbi Fönícia jellemzői ismerősek: öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge), fejlett ipar (ugariti eredetűek: textil- és bíborfestés, hajóépítés, üveg-, bronzkészítés), tengeri kereskedelem (faanyag, cédrus, fémek), Ugaritból átvett hangjelölő betűírás, 22 jel a mássalhangzókat jelölte, a görögök egészítik ki majd magánhangzókkal. Városaik: Szidon (700 évvel később), Büblosz, Türosz, (ami a legnevezetesebb közöttük, fallal körülvéve, a Tengeri népek nem tudják felgyújtani, i.e. 1300-tól az ugariti eredetű bíborkagyló kereskedelméről lehet tudni) és Arvad. Meghódítják a föníciai kikötőket az egyiptomiak, asszírok, hettiták, perzsák és a kikötők adót fizetnek. 

  

A minósziaknak volt kereskedelmi képviseletük Ugaritban (5. 39.o.) és van olyan feltételezés, hogy ez kölcsönös volt. Az Ugaritiak a só, a ciprusi réz kereskedelmén gazdagodtak meg (1,6). Az egyiptomi jelenlét Ugarit környékén (város, állam és kikötő azonos néven) I.e. 1900-as években kezdődött (5., 27.o.), továbbá Qatna-ban is, ahol gyengébb minőségű, de minószi motívumokkal díszített palotát (i.e. 1800-1600) tártak fel* (https://en.wikipedia.org/wiki/Qatna).  Az egyiptomi jelenlét i.e 1550 után szünetelt, majd III. Thotmesz épített hajókat Bübloszban a szíriai hadjárataihoz. I.e. 1180 körül az akháj Tengeri népek felégették Ugaritot.                                                                                                           

 

 

                                                                                                                           

Ugarit és Qatna távolsága kb. 100 km (https://en.wikipedia.org/wiki/Qatna)   

 

AVARISZ

Az i.e. 1600-as években gyorsan terjeszkedő város (ma Tell el-Dab'a), a hükszoszok fővárosa a Deltában, nagy és 300 helyes kereskedelmi kikötővel (https://en.wikipedia.org/wiki/Avaris). i. e. 1715:  Avariszban járvány volt. A 7 méter széles fallal körülvett Avarisz várost Szalítisz, az első hükszosz uralkodó építtette át és tette birodalma központjává az i.e. 17.század második felében az egyiptomi és görög források szerint. A várost gazdag társadalom lakta, nagy szakrális körzettel és szokatlan temetkezési szokásokkal, lovak eltemetésével. Manfréd Bietak neves osztrák régész ásta ki. Az i.e. 1700-as évektől jellemző a levantei migránsok betelepedése. A hükszosz-korban emelt templom leletei szerint az egész égei-tengeri világból származó árukat, például rézkardokat találtak, és amint azt a különböző ázsiai temetkezések, köztük a szír eredetű fegyverek is mutatják. A templomban minószi falfestményeket is találtak. Kamose, a XVII. dinasztia utolsó fáraója ostromolta Avariszt, de nem tudta  legyőzni a hükszoszokat.

 

 

Avarisznak három kikötője volt (4)

 

Később testvére, I. Jahmesz ( I. Amose_an) legalább három éves ostrommal elfoglalta Avariszt, és elüldözte a hükszoszokat. Az egyiptomi Ahmose Nílus-deltai győzelme a hükszoszok városa, Avarisz ellen a 17. század végén, a 18. dinasztia uralkodásának kezdetén. A történet egy Ahmose - Ebana fia- nevű tengerész nyomán maradt fent, aki részt vett a csatában. (Fontossága miatt- az egyetlen szemtanú általi beszámoló Egyiptom ókori történéből - az idézet: https://www.coursehero.com/file/p3deek0/besieged-Sharuhen-and-in-the-sixth-year-his-majesty-took-it-By-expelling-the/ : "From biography of Ahmose, son of Ebana:·Campaign against the Hyksos: the siege of Avaris:'(The King) besieged the city of Avaris. Ishowed valour on foot before his Majesty; then I was appointed to (the ship) 'Shining-in-Memphis'·Second battle of Avaris: 'One fought on the water in the canal: Pezedku of Avaris... The King gaveto me the gold of valour'·Third battle of Avaris:'Then there was again Fghting in this place; I again fought hand to handthere; I brought away a hand. The King gave to me the gold of bravery in the second place.' First Rebellion: Interrupting the Siege of Avaris:'The King fought in Egypt, south of the city; then I brought away a living captive, a man;...It was announced to the royal herald. Then the King presented me with gold in double measure.") Avariszt sokszor támadták, első sorban szárazföldön, nehezen sikerült elfoglalni. 

Számunkra nem a győzelem részletei, az a fontos, hogy a kor legfontosabb tengeri kikötői.e.1555-ig - Avarisz, Byblosz ás Ugarit, továbbá Szimirra - hükszosz kézben voltak és erről a történelemírás keveset mond. Hükszosz hajó képe egy létezik az irodalomban (Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.)),

                       Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz ((i.e. 1479–1425) idejéből(Egyiptomi falikép, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): az ugariti fedélzetes hajó, hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237))

de  több képen is megtalálható egykorabeli Punt-i expedíció hajója és modellként is:

Rövidpalánkos, hosszanti merevítőköteles egyiptomi tengeri vitorláshajó modellje (https://warther.org/Carvings.php)

Az egyiptomi, punti hajó leírása: rövid (két könyök, kb. 105 cm-es) egymásra épített -tehát nem átfedésben lévő- mézga tartalmú akácia palánkokból készült evezős hajó, a vitorlát csak hátszélben tudták használni. Egy pár, karral forgatható evezővel kormányoztak. A makett igen jó minőségű és mérethű, a keel hükszosz eredetű fenékgerenda, nem csak keel-ként működik, de merevít is és védi a hajó alját, false keel.  A hajó hosszanti merevítését a fedélzet felett futó vastag kötél biztosította, átkötötték vele a hajótest két végét, háromszor. A hajók víz alatti része lapos volt, kisebb mint egy méteres: ezek merevített, nem gerincre épített hajók. Döfő orros hajókat III. Ramszesz épített i.e. 1200 körül a "Tengeri Népek" ellen először, és nem a minósziak. A csapolt palánkokat fűrészelték és összecsiszolták darabonként. Növényi rostokkal szigetelték a palánk közöket, először egy papírusz zsinórt préseltek a közéjük hosszában, majd nádtörmeléket és sokat, ez a víz hatására megduzzadt, és lefedték léccel, vékony kötelekkel "varrták" fel a léceket. Hossztartó szerepük is volt. 

I.Jahmesz korából talált egyetlen hajó:

 

 

Kamose fáraó temetésihajó bronz modellje az i.e. 1550 körül (https://en.wikipedia.org/wiki/Kamose). A hükszoszoik ismertették meg Egyiptommal a kereket!

 

I. Jahmesz Palesztínában több erődöt bevett, Saruhent három évig ostromolta. Az erődök érdekessége, hogy a hükszoszok építették az erődöket Egyiptom védelmére, alakjuk jellegzetes: négyszögletesek, a földfelszinen megerősített falakkal és a forrásokat védték. A XVIII.Dinasztia fáraói Thébában (és nem Memphiszben) hozták létre fővárosukat, és az avarisi palotakomplexumot rövid időre elhagyták, I. Jahmesz fáraó építette az utolsó piramist és Abydoszban. I.e. 1670 - 1550 között Avarisz volt feltehetően a világ legnagyobb városa kb. 30 ezer lakossal. (https://www.oeaw.ac.at/oeai/forschung/praehistorie-wana-archaeologie/archaeologie-in-aegypten-und-sudan/der-hafen-von-tell-el-daba)

A hükszószok alatt elterjedt a levantei eredetű kerámia, és megjelennek új fémöntési eljárások, a gyapjúért tenyésztett juhok, valamint a lótenyésztés. I. Jahmesz uralkodásáak idejéből, vagy közvetlenül utána nagy mennyiségű habkő (pumex) került elő, amit a szantorini (Théra) vulkánkitöréssel hoznak összefüggésbe.  Bietak szerint lehetséges, hogy Ahmose a hükszószok kiűzése után szövetséget kötött a krétai thalasszokráciával.  Avarisz feltárásakor egy ékírásos babilóni levél töredékére bukkantak, amely bizonyíthatja, hogy kapcsolat állt fenn a nyugati-sémi nyelvet beszélő, feltehetően az amurrú etnikumhoz tartozó hükszószok és Mezopotámia között. A levél az amorita Hammurapi nevével fémjelzett Óbabilóni birodalom utolsó évtizedeiben íródott (i.e. 1600–1550 k.). Manfred Bietak nyilatkozata szerint: „Es handelt sich dabei um das bisher älteste Keilschriftdokument in Ägypten und belegt die unerwartet weit reichenden diplomatischen Beziehungen der Dynastie der Hyksos“. A levél az ókori keleti kronológia összehangolása (szinkronizmusa) szempontjából is nagyon fontos leletnek számít.

Találtak néhány eredeti minószi freskót a Nílus-Delta-i Avariszban, a volt hükszosz fővárosban. (https://en.wikipedia.org/wiki/Minoan_frescoes_from_Tell_el-Daba). Bikaugrást, vadászatot ábrázolnak.  Részleteiben az eredeti krétai freskók mérethű másolatai, nem egyiptomi kezek munkái. A felfedező régész, Manfred Bietak szerint a hükszosz korból származnak. A fővárosukban, Avariszban lévő erőd, palota, laktanya és kikikötőt három év alatt tudták csak bevenni az egyiptomiak, további három év alatt vették be a kánaáni Saruhen erődöt is (2.132.o.). A freskók eredetét a kutatók a közelben talált korabeli tárgyi emlékek alapján III. Thotmesz idejére teszik (i.e. 1479–1425, https://en.wikipedia.org/wiki/Thutmose_III). Bár ma a kutatás későbbre teszi a készítés idejét, amennyiben a freskók a hükszosz hódítás végén készültek volna, akkor a készítés idejét i.e.1550 körülre lehetett volna tenni. Ekkor a két kikötőváros között, Ugarit és Avarisz között állandó tengeri kapcsolat volt. A hükszoszok ismertették meg Egyiptommal a kereket, a tengeri hajók keeljét, a harci szekereket, a bronzot, (a rezet régóta ismerték), a reflex íjat, a függőleges szövőszéket, a lantot... 

 

Megoldatlan probléma és vitatott a freskó eredete: a közvetlen egyiptomi-minószi kapcsolat bizonyíthatóan létezett, Minószban tanult festő munkája a freskó. III. Thotmesznek jó kereskedelmi kapcsolatai voltak Krétával, Kákosy L.: Az ókori Egyiptom története és kultúrája" c. könyve szerint (2., 136.o.). Lehetséges, hogy egy vállalkozó kedvű turista volt a freskók festője. Másrészt Ugaritban is lehetett minószi kereskedelmi lerakat H. Klengel "Az ókori Szíria története és kultúrája" c. könyve szerint. (5, 39.o.) vagy III. Thotmesz -tizenhét szíriai irányában történt hadjáratai közül- az egyik alkalmával ejthette foglyul a freskók készítőit (2. 139.o.), Ugaritot megszállva tartotta. A freskókat krétaiak készítették, a kutatók véleménye szerint minden freskó esetében (2.,133.o.).

 

 

 

A freskó, a kép eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/Minoan_frescoes_from_Tell_el-Daba

 

Az eredeti knosszoszi, minószi freskóval összevethető:

 

A knosszoszi és a deltai freskók együtt (4)

 

 

A freskók osztrák felfedezője Manfred Bietak késő hükszosz idejűnek gondolja a freskókat (http://www.auaris.at/html/ez_helmi_en.html#8), Avarisz története  alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/Avaris). Az erőd és egy III. Thotmesz kori palota környékén találta a freskókat. Később a freskók közelében talált III. Thotmesz korabeli tárgyi emlékek miatt meg kellett változtatnia a véleményét. Bár sok töredékből állították össze a freskókat, de a szakértők véleménye szerint a freskók stílusa, készítésének technikája olyan magas minőségű, mint az eredeti krétai, knosszoszi freskóké. Ma a freskók korát III. Thotmesz (i.e. 1479–1425) uralkodásának idejére teszik, azonban lehetséges, hogy a freskók nem egy időben készültek (2., 133.o.).

 

 

A MÜKÉNÉI CIVILIZÁCIÓ FEJLŐDÉSE A HÜKSZOSZOK BEVÁNDORLÁSÁNAK IDEJÉN AZ I.E. 1500 - AS ÉVEKBEN

 

Mükénéi harci szekerek, rövid reflexíjak i.e. 1550 körül (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) 

Mükénéi harci szekerek, i.e. 1550 körül (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)

A lovasszekerek használatának feltétele a lótenyésztés: tudni lehet, hogy a korábbi igen kistermetű vadlovak helyett a hurriták nemesítték a talán már akkor is nagyobb termetű és szelidebb lovakat: "egyetlen, korábban az észak-kaukázusi sztyeppékre korlátozódó genetikai profil i.e. 2200 körül igen gyorsan elterjedt az őshonos régión túl, végül néhány évszázad leforgása alatt felváltotta az összes vadon élő lópopulációt az Atlanti-óceántól Mongóliáig. Két génről van szó: az első az engedelmesebb viselkedéssel kapcsolatos, a másodiknak a lovak erősebb gerincének kialakításában volt szerepe." Nagyobb testméretű lovakat sikerült kitenyészteni.

MÜKÉNÉI HAJÓÉPÍTÉS (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Az Égei-tengeri  szigetek közötti keskeny tengeri átjárók és sekély öblök kezdetleges vitorlázóeszközzel megközelíthetőek voltak. Az égei-tengeri hajózásról tanúskodnak a Melosz-szigeti obszidiánból készült szerszámok, tárgyak, melyeket a szigettől távol és sok helyen, pl. Krétán, Cipruson is megtaláltak. Az Égei-tengeren a neolitikumban (i. e. 6800-3200) már léteztek tengeri útvonalak. Kizárólag papiruszból, egy vízi növényből készítettek csónakot, amely Görögország közelében található (és a Nílus mentén Egyiptomban). Hasonló csónakot használtak a közelmúltig Kerkyra városában is, a "papirela"-t. pándli evezőkkel eveztek. Az égei-tengeri bronzkori hajóépítés oldal 358 katalógusbejegyzést tartalmaz, ezek 44 makett, 173 síkábrázolás (falfestmények, vázafestmények, metszetek) és 141 gliptikus kép. Kréta a katalógus több mint 55 százalékát adja, a szigetek és a szárazföld egyenként kevesebb mint 25 százalékát. Míg a minószi anyag egy évezredes időintervallumra (i. e. 2500-1500) oszlik el, addig a kükládiai és az Akrotiri lelőhely jellemző a késő minószi korban, a szárazföldön a bronzkor utolsó fázisaiig elszórtan találunk jelentéktelen bizonyítékokat, amikor is enyhe növekedés mutatkozik.

    Az i.e. 1550-1500-as akháj hajókat nem találtunk, egy-kétszáz évvel korábban az ábra evezős hajóihoz hasonló, szögletes hajótest (hátsó kilépődeszkákkal, az orrt díszítették) jellemző volt az Égei-tengeren (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Feltűnő és egyértelmű, hogy több kötéllel merevítették az árbocot. Alacsony, széles, négyszögletes hátszélvitorlát használtak, oldalmerevítő kötelek nélkül, melyekbe beakad a vitorla.

A keeles hajókon el lehet hagyni a vitorla alsó vitorlarúdját. Hamis keeles, fenékgerendás (gerinc nélküli) evezős hajók, melyeknél először a hajó testét építik fel palánkokból és utána erősítik be a kereszttartókat, a hossztartókat pedig kivűlre.   

 Minószi hajóépítés: a minószi hatás az i.e. 1500 körüli képek túlnyomó többségén felfedezhető: napfénytető, sarló alakú hajótest, kormányevező, egy és négyszögletes vitorla, hamis keel, díszített és hajlított magas orrtőke (hajógerinc nélküli hajók):

                                                                                     

 

A mükénei civilizációhoz tartozó pyloszi hajók képei (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

IRODALOMJEGYZÉK

 

 

 

 

Közel-Kelet a hükszosz idők végén, i.e. 1550 körül