HAJÓK TÖRTÉNETE: A NAGY PIRAMISBAN TALÁLT DIXON-TÁRGYAK
(2020 december 17.)
ABSTRACT
A Gízai Nagy piramisban talált kb. 4600 éves egyiptomi tárgyakat Dixon relikviáknak nevezik az irodalomban: egy szokatlan alakú és ismeretlen funkciójú réz horog, -a British Múzeum kurátora egy hasonló kötélmegmunkáló eszközt említ a tárgy leírásakor-, egy töredék és darabokra esett cédrusfa léc darabja és egy kőmegmunkálásra használt kőgolyó alkotják, más tárgyat nem találtak a piramisban. Intenzív kutatás folyik a Dixon leletek identifikálására.
A mézgás cédrusfát hajók építésére és árbocnak, épületgerendának használták a Nagy piramis építésének idején, i.e. 2570 körül. A cédrusfa ismeretének eredetét vizsgáltuk Egyiptomban, mert a léc darab fájának kora korábbi, i.e. 3341-3094 közötti (14C), amikor még nádhajókat használtak. A cédrusfa Dixon lelet egyik kapcsolata a hajó építéssel: a temetési hajókat a Nagy piramis építésekor cédrusfából építették, a piramis mellett megtalálták a fáraó cédrusfa temetési hajóját a sivatagban és rekonstruálták, a fahajó közel olyan csoda, mint maga a piramis. Megelőzően már építettek rövidpalánkos, nílusi, hosszanti tartóköteles kőszállító akáciafa hajókat, a kötélgyártás már ipari szinten történt történt a piramisok építésének idején, de akáciafa hajólelet nincs. A kötéleleket az i.e. 2600 -as években már manufaktúrákban készítették. / The Egyptian artefacts found in the Great Pyramid of Giza, some 4600 years old, are described in the literature as Dixon relics: an unusually shaped copper hook of unknown function, a similar rope-working tool mentioned by the British Museum curator in describing the object, a fragment of a broken and shattered cedar slat and a stone ball, are all that have been found in the pyramid. Intensive research is underway to identify the Dixon finds.
BEVEZETÉS
"Véletlenül, egy skóciai szivardobozban találtak meg egy 5 ezer éves fadarabot, amely a gízai nagy piramishoz köthető – írja az MTI. Egy skóciai szivardobozban bukkantak rá az 5 ezer éves cédrusfa darabra, amely a Gízai Nagy piramishoz köthető. A régóta elveszettnek hitt darabka az egyetem egyiptomi származású munkatársa lett figyelmes, az intézményi gyűjtemény ázsiai részének átvizsgálása közben feltűnt, hogy a lelet sorozatszáma nem illik bele az ázsiai gyűjteménybe, utóbb pedig kiderült, hogy a tárgy Észak-Afrikából származik. A British Múzeum kurátora szerint egy kis töredékről van szó, amelynek óriási a jelentősége, mivel egyike annak a három tárgynak, amely a nagy piramis belsejéből került elő." (https://www.origo.hu/tudomany/20201216-szivardobozban-talaltak-meg-egy-otezer-eves-egyiptomi-fadarabot.html, https://www.bbc.com/news/uk-scotland-north-east-orkney-shetland-55315623 ).
A kérdéses, kb. 10-12 cm hosszú szivaros doboz és a cédrusfa (talán mérőléc) törmelék (https://www.dailymail.co.uk/news/article-9057807/Lost-5-000-year-old-artefact-Great-Pyramid-Giza-Scottish-CIGAR-TIN.html)
A három darabból álló tárgyegyüttest Dixon relikviáknak nevezik, melyet Waynmann Dixon brit vasútmérnök fedezett fel 1872-ben a Nagy piramis Királynői kamrájában, más tárgyat nem találtak. Az Aberdeeni Egyetem szerint a mára darabokra hullott, cédrusfából készült kis rúd vagy léc darabot (korát az időszámítás előtt 3341 és 3094-re datálják 14C-es vizsgálat alapján) használhatták a Kheopsz-piramis építésénél i.e. 2570 körül. A másik két lelet, egy kőgolyó és egy horog vagy kampó, jelenleg a British Museumban találhatóak. A Gízai Nagy piramis (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis) befejezetlen és a Királyné kamrájának nevezett helyisége feltehetően egy kultikus kamra volt, nem tervezték sírkamrának. A kamra 15,2 méterrel az alap felett található. 5,7 méter hosszú, 5,2 méter széles, a mennyezet nyeregtetős és 6,7 méter magas.
Két Dixon relikvia: az 540 grammos dolerit (diorit kőgolyó, kövek megmunkálására, simítására használták, és és egy 50 mm -es szegcselt réz horog (4)
50 mm magas szegecselt kétágú kovácsolt réz horog, kb 1 cm széles, a horog rész lapított (4)
Az i.e. 2570 körül épített Gízai Nagy piramis (, (https://www.guardians.net/hawass/articles/secret_doors_inside_the_great_pyramid.htm, https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis)
Egy erőltetett elgondolás szerint a Dixon relikviák a piramis fehér Tura-i mészkőből (2) készült fedőköveinek dőlésszögének mérésére alkalmas szerkezet darabjai lennének (4)
Egyiptomi mérőeszköz Kheopsz ( i.e. 2589 -2566, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hufu) fáraó idején (4)
A DIXON RELIKVIÁKRÓL
A kutatás módja az interneten történő keresés volt. W. Dixon eredeti feljegyzése a tárgyakról, nem metrikus mértékegységekben:
W. Dixon eredeti és nehezen olvasható jegyzete a három tárgyról (4)
Tudni lehet a rézről, -Nubiában, Buhenben volt a rézolvasztó- és a cédrusfáról, -Libanonban volt a legközelebbi lelőhely, 1500 méter felett nő a cédrus-: hogy a korban nagyon megbecsült és ritka nyersanyagok voltak. Hufu (Kheopsz) fáraó idején a gránit keménységű diorit kőgolyókat munkaeszközként használták puhább kövek, pl. mészkő megmunkálására, simítására. Az ütögetés folyamán mind a két kőből pattannak, kopnak le darabok, de a keményebből kisebbek. A golyó nem teljesen szabályos, nem számítana szokatlannak, ha szabályosabb lenne:
Gyakri többségéban kovakő eszközök a korból, simító kőgolyók, a bal alsó sarokban buzogány vagy jogar feje(4)
Több mint fél évszázaddal korábban az első piramis alá (Dzsószer fáraó, i.e. 2668-2649, a Lépcsős piramisa alá, https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer) több ezer diorit és más kemény, nemes kőből készített vázát, edényt temettek, még a megelőző fáraók idejéből, neveivel is.
Figyelemre méltó kovácsmunka a Dixon horog vagy akasztó kampó, ami nem alkalmas eszköz halászatra. (Ma a tűzoltók használnak hasonlót, bontásra.) A réz puha fém, szerszámok készítésére nem igazán alkalmas. Vágást, hajlítást, lyukasztást, szegecskészítést feltételez a horog készítése. "Hufu alatt már működött az egyik legfontosabb núbiai kolónia, Buhen. A buheni rézolvasztó mintegy kétszáz esztendőn át folyamatosan üzemelt. Emellett a Hamet-Hufu nevű helység diorit bányái is azt mutatják, hogy a kapcsolatok megmaradtak. A IV. dinasztia sorra következő uralkodói egymás után küldték el kereskedelmi expedícióikat." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hufu). A Hufu fáraó idején működő rézolvasztó ellenére Hufu fáraó vagy az őt megelőző időkből a réz leletek olyan ritkák mint az arany- vagy ezüstleletek, aminek oka az is lehet, hogy később mindent beolvasztottak. A kovácsolás ténye önmagában felveti a lehetőségét annak, hogy a tárgy később került a kamrába, a tolvajok bontó eszközeként. Valószínűtlen, hogy szegecsekkel csatlakozott a cédrusfa szögletes faléchez. (Gipsz helyett porrá tört alabástromot használtak, máshol bitument, É-Európában nyírfából főzött kátrányt ragasztónak, de nincs nyoma a horgon.) W. Dixon rajza szerint a nyél (ha nyél volt és összetartozik a két darab) hossza 10-12 cm, a fa mára a párás skót levegőn szétesett, anyaga i.e. 3341-3094 -ből származik (C14), ami valószínűsíti, hogy nem tartozik össze a léc és a horog. A szárának szélessége kb. 1 cm.
A British Muzeum kurátorának a horogra vonatkozó megjegyzései (https://www.britishmuseum.org/collection/object/Y_EA67819): Dimensions Height (Magasság): 4.55 centimetres, Thickness (Vastagság): 1.09 centimetres, Width (Szélesség): 5.19 centimetres. (Curator's comments: Sometimes identified as a sculptor's tool, it was more probably used to manipulate ropes, as were similar instruments from the Roman Period. (Bibliography: 'L'art egyptien au temps des pyramides' [exhibition catalogue] (Paris, 1999), p. 185 [35]; 'Pharao siegt immer : Krieg und Frieden im alten Ägypten' [exhibition catalogue] (Bönen, 2004), p.253,… Treatment/Kezelése: The spots of active corrosion were removed with a scalpel under magnification. A mixture of silver oxide with IMS was applied to these areas, left to dry and brushed away. Then a layer of 3% Paraloid B72 (ethyl methacrylate copolymer) in acetone was applied with a sable brush to make a barrier and protect the area. Fragile areas of organic remains wereconsolidated with 3% Paraloid B72 in acetone with a sable brush. Not all the organic remains were consolidated to allow the possibility for future identification of the wood. Some of the remains of soil were removed with a scalpel. ) Az irodalom szerint a horog eredeti funkciója ismeretlen. Valószínűleg nem hétköznapi használati tárgy, a kurátor a horoghoz hasonló római korban használt kötélmegmunkáló eszközt említ. A talált horgot vegyszerrel megtísztították, védőréteggel látták el, de a szerves szennyeződést nem távolították teljes mértékben, hogy lehetővé tegyék a későbbi vizsgálatokat. Hufu korában üzemszerűen gyártottak kötelet, sok méretben, ez a korabeli hajóépítésből következik. A kötelet külön műhelyekben készítették és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét:
Kötél készítő manufaktúra (4)
Hufu (Keopsz) fáraó cédrusfa temetési hajóját, Napbárkáját, a sivatagi homok őrizte meg, rekonstruálták. Hosszú- és fenékpalánkos hajó. A kovakő fűrész egyiptomi találmány, hasított-fűrészelt összecsiszolt hosszú palánkokból építették, a palánkokat a kereszttartókkal és vékony kötelekkel kötötték össze, hosszában is csapolták. A koporsók készítéséből származik az építési mód.
Khufu (Keopsz fáraó temetési hajójának jó leírása, elemzése a http://nautarch.tamu.edu/class/316/khufu/ oldalon található. A fűrész egyiptomi találmány: e hajót hasított, fűrészelt hosszú palánkokból építették, a palánkokat a kereszttartókkal és vékony kötelekkel kötötték össze, ezeket hornyokon keresztül fűzték át.
Gerenda fűrészelése (4)
Az – a később épített gályákhoz vagy a velencei gondolákhoz igen hasonló, pl. stabilitás szempontjából- egyiptomi fedélzetes temetési bárka: karvel palánkos, varrott, csapos és fenékpalánkos (Hufu fáraó, i.e. 2570, Napbárkája: https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship), nem gerinces hajó. Az Abydosz-i temető városban (2) találtak 14 darab 18 méteres - k.b. 2x14 evezős - hosszú palánkos varrott tamariszkusz fából épített hajót, vakolt vályogtégla sírokban befedve i.e. 2700-as évekből, Haszehemui fáraó idejéből. (https://scholar.cu.edu.eg/?q=galal/files/ijres_me_part_ii.pdf).
I.e. 2560 körül, Hufu (Kheopsz) fáraó temetési hajója, cédrusfa fenékpalánkos, kormányevezős (4)
Fenék-palánk az i.e. 2560-ből (4)
(Hufu temetési hajója, 43,3 m x 6 m széles, i.e. 2560)
Fűrész (alsó kép, középen, egyiptomi találmány), hántoló balta, véső...(4)
A műveletek balról jobbra: fűrészelés, vésés, fűrészelés, simítás , fúrás rézszerszám nélkül (4)
Cédrusból készült fatábla Dzsószer utódjának idejéből, i.e. 2635 körül, cédrusfát i.e. 3300-tól használtak épületekhez.(4)
A Dixon féle faléc kora a 14C-es vizsgálat szerint több mint 5000 év. Valós kérdés, hogy egy újrahasznosított cédrusfa darabról van-e szó? Honnan tudták az egyiptomiak i.e. 3300 körül, hogy Byblosz közelében 1500 méter magasan ciprusfák nőnek? (Égett cédrus darabot is találtak Egyiptomban a Nagada II. korszakból, i.e. 3400-3300-ból, nem faszén, ahogy a kutatók gondolják, füstölőnek is használták.) A Buto-i (ami a Ny-Nílus-deltában található) sumer telep (2) és a Gebel el-Arak-i csontnyelű késlelet közelebb vihet a válaszhoz.
Kovakés (kb. i.e. 3300), Abydoszból, a nagyított képét elemezzük. (4)
A jobb oldali képen egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Sumer megrendelésre is készülhetett a kés, egy sumer uralkodó ajándéka.
Hogyan kerülhetett két sumer hajó (a nagyításban hajó tatjának építéséből kiderül, hogy sumer építésű) a Nílusra (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uruk-kult%C3%BAra)? Az Arab-félsziget megkerülésével biztosan nem, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek. Az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális feltételezés. A Deltában, Butoban volt egy sumer enkláve, (Kákosi, 43.o.), amit az agyagszegek használata bizonyít. Vagy Butoban, az enklávéban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból vagy Bútóba É-ról is érkezhettek, a part mentén hajózva, a Galilei tó magasságában is volt papirusz sás a tenger parton és építhettek hajókat ott is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uruk-kult%C3%BAra). Feltételezésekre vagyunk utalva. (A Gilgames -ben (i.e. 27. század) található megnevezés szerint a sumereknek Taaniyel-ben a Beqaa völgyben is volt telepük.) Butó a Delta Ny-i oldalán van, amiből a tengeri út következik. Az itt talált leletek tartós sumer jelenlétre és kapcsolatra utalnak. Fel lehet tenni, hogy építettek nádhajókat, talán csatáztak is az egyiptomiakkal. A csata lehetőségét az is adja, hogy a D-i egyiptomiak több száz év alatt, és súlyos harcokkal elfoglalták a Deltát i.e. 3000 körül, a Nílus kivállasodás miatt alapítottak új fővárost Memphiszben. Figyelembe kell venni, hogy egy nádhajó élettartama két-három hónap, ha megszívja magát vízzel és használhatatlanná válik, bár nem süllyed el. Folyamatosan szárították a nádhajókat a parton, amikor nem használták. A cédrus árbocokat, jelvénytartó oszlopokat többször felhasználták.
A korai sumer jelenlét a 3. ezredforduló előtt a Deltában figyelemre méltó: lehet, hogy a Bekaa völgy irányából hajóval jutottak el Butoba, ami a Ny-Deltában található, mert a Delta gyalog K-Ny-i irányban járhatatlan volt. A Bekaa völgy légvonalban 40 km-re Büblosztól, egy hegyi ösvény vezetett át a Libanon hegységen. Levantében is megtermett egy papirusz sás, ami a hajókészítéshez szükséges, és a Bekaa völgyben voltak a sumer enklávék, kettő is volt (az egyik i.e. 3300 körüli, légvonalban 40-45 km-re Büblosztól, a Libanon-hegy K-i oldalán.). A sumereknek a legegyszerűbben a part mentén hajózva - éjszakára kihúzva a partra a hajókat, ami a hajóknak is hasznos volt, kiszáradtak - volt megközelíthető a Delta Ny-i részén fekvő Buto. Nem tudjuk, hogyan kerültek kapcsolatba. Fontos lehet, hogy a sumerek az Eufrátesz mentén jutottak el a Bekaa völgybe, ahol volt telepük Gerrhá-ban.
I.e. 3450 - 3200 -ből a Gebel el-Arak kovakés, víziló v. elefántcsont nyéllel: nagy méretben, a kovakő penge egyik oldala csiszolt. (4)
A nyelén lévő faragás nagyítva:
A nyél egy része (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva: a részletekből következik, hogy egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált vagy valódi csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok azonos öltözékben, övükön az egyiptomiaknál a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok. A rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek.
A sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen, az egyiptomi hajók balra. Lehet csata is, de csak talán játék, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, továbbá mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken (igaz ez a sumereknél is). A jobbra haladó sumer hajók rajza:
Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.
A késnyélen alul a 3 egyiptomi sarló alakú hajó balra halad: A felső képen is, a sumer hajó (a tat kialakításából, lekötéséből következik, hogy sumer) balra és kormánylapátja és kormányosa is van. Az a jobb oldali alsó hajón ülő ember – arccal a kabin felé (az árbocot másként ábrázolták) – a kormánylapátot kezeli. Kérdés: a bal alsó álló alak fején mit visel? (vö. Narmer palettán a Felső-Egyiptomi király-koronát.) A hajón érkezett sumerek szabadon mennek valahova, az alul ülők, (fogolynak látszó Alsó-Egyiptom -iak) várakoznak. A kormányos is szakállas. Az evezőket vivő emberek, fegyverek, buzogány láthatóak.
A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: ez ellentmondás a képen. lehetséges, hogy az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak megvédték a sumereket, e korban sokat háborúzott a két Egyiptom.
TARTALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
A kovakő szerszámokat az irodalom lebecsüli, pedig meglepően eredményesen használták a kőeszközöket. A következő késnyélen lévő ábrák értelmezése vitatható, a Metropolitan Múzeum kése (egy sumer hajó ábrázolása látható a jobb felső sarokban, a sumer hajó a kés múzeumi leírásában nem szerepel):
A Metropolitain Múzeum kovakőpengés és elefántcsont nyelű kése, kb. i.e. 3200-3300-ból, a Nagada II. -ből
http://www.marine-antique.net/Metropolitan-Museum-Knife-handle )
A Metropolitan Múzeum által bemutatott egyiptomi kés (eredete Howard Carter, 1926), ahol a felső hajó sumer, (a Deltában, Butoban volt egy sumer enklávé i.e. 3300 körül, (Kákosi, 2., 43.o.)), alatta a hajók sarló alakú egyiptomi hajók, melyeket cédrusfa "A" alakú, un. bipod árbocokkal építettek. A második oldal felső részén lévő szakállas alakok által cipelt szerszámok a guffa evezők (eufráteszi csónak féle, a másik kezükben mi lehet?):
("The upper boat
It is possible to identify a person sitting right near the stern, looking to the left (towards the bow). . On his head maybe he wears the white crown Hedjet of Upper Egypt. The 2 lines front of his face are perhaps the whip (Nekhekh), one of the two scepters of the pharaohs.
A rosette also brings the character and a possible serekh and a crescent moon, as many royal symbols used at the time.
The bottom boats
There are 2 boats right, and maybe a third left. They are crescent-shaped, but the hull is shown as two lines leaving a space between the two surprising. On the boat on the right a bearded(?) figure appears in position to take a rudder. On the other boat a double vertical line may be shows a cabin."
B. Williams, T.J. Logan, W.J. Murnane, The Metropolitan Museum Knife Handle and Aspects of Pharaonic Imagery before Narmer, in Journal of Near Eastern Studies (JNES), The University of Chicago Press , 1987, p. 245, fig. 1., and Raffaele , Dynasty 0, in AH, vol. 17, S. Bickel - A- Loprieno eds. , 2003"
A Pitt folyói kés (British Múzeum, leltári száma EA68512), i.e. 3200 körüli késő dinasztiák előtti korból származó elefántcsont nyelű kovakés (4)
Az átlagos kovakések nem voltak ennyire finoman kidolgozva, pl.:
Kovakő kés pengéje i.e. 2700-ból: Abydosból, Khasekhemwy fáraósír (British Múzeum, EA 68775)
FÜGGELÉK II.
Rövid palánkos akáciafa hajókról: Dzsoszer (i.e. 2668-2649) és Snefru (i.e. 2613- 2589) fáraókig érdemes visszamenni, az utóbbi sírjában találták meg egy rövid palánkos hajó legrégebbi képét. Dzsószer fáraó Imhotep nevű vezírjénak feladata volt -minden munkák irányítója, azaz a piramis és hajóépítés, a cédrusszállítás Byblosból is az ö feladata volt a titulusai szerint, továbbá-, Imhotep tervezte, "találta ki" a rövid-palánkos kőszállító hajókat, ezek megerősített változata tengeri hajózásra is alkalmas volt.
"A Palermói Kő említ egy Byblosba indított expedíciót, ahonnan cédrusfát hoztak Snefru 13. uralkodási évében. Az expedícióhoz felhasznált hajók is import fából készültek. Sznefru a Bybloszból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez minden bizonnyal állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak." (Wikipedia).
A rövid palánkos, un. "gömbölyű" szállító akácia (nem cédrus!) fahajókat Imhotem, Dzsószer fáraó idején Egyiptom első piramis építésze, Imhotep sorozatban építette i.e. 2655 körül, a Turai fehér kő mészkő bányából ( Memphisszel és a piramisokkal szemben, a Nílus másik partján), szállította a 2-5 T- s kőtömböket a Níluson keresztül, a nagy kövekhez új fajta szállító hajók voltak szükségesek.Az akácia "varrott" tengeri hajókat, a kb. 10 x 104 x 26 centiméteres palánkokon átfűzött vékony kötelekkel erősítették össze, 1 könyök kb. 52 cm. A hajókat Imhotep tervezte, aki Dzsószer fáraó lépcsős piramisát is, -ez az első a piramisok sorában-, és építette és borította 2.5 tonnás Turai fehér kő (Tura: fehér-kő bánya, Memphisszel szemben, a Nílus K-i partján volt) tömbökkel, a későbbi piramisokat is ekkora tömbökkel borították.
A nagy kövek és szállítmányok mozgatásához kifejlesztett nagy teherbírású "kerek" vitorlás hajótípus: rövid akácia palánkokból építették és a hosszanti merevítő-tartó kötéllel építették a palánkok toldása, a hossztartók hiánya miatt. (A cédrus temetési hajók között találtak olyanokat, amelyek a hossztengelyük körül el vannak csavarodva, ez is lehetett az egyik oka e kötél alkalmazásának.) A szállító hajókat "kerek" hajónak nevezték. A palánkokat elcsúsztatva, élükre rakva erősítették össze csapokkal., mint a téglát, karvel palánkozás az elfogadott neve. Fontos, hogy először a kagyló alakú hajótestet építették és csak utána a belső keresztmerevítéseket szerelték. Csak sokkal később a rómaiak építették először a bordázatot és a gerincet első lépésben, amihez lényegesen kevesebb fa szükséges és nincs szükség a hosszanti merevítő kötélre. Tehát az egyiptomiak hajóépítésének karvel palánkos, "varrott" módszere kb. 4500 évig módosításokkal, de fennmarad. Olcsóságuk miatt, "varrott" hajókat még az 1900-s években is építettek Európában, a Baltikumban.
Kairói Régészeti Múzeum: Snefru fáraó sírjából fontos falikép, i.e. 2600 előtt, az első rövid palánkos, csapolt kőszállító hajóábrázolás, az árbocot használták a kövek emelésére (4)
A régészek a 4600 éves, Sznofru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait is feltárták, amely a piramis egyik templomához, egy 140 méter hosszú töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott.
Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), (4)
FÜGGELÉK III.
Z. Hwass egyiptomi régészetvezető a Dixon leletről (https://www.guardians.net/hawass/articles/secret_doors_inside_the_great_pyramid.htm).
The Secret Doors Inside the Great Pyramid (Zahi Hawass): "In the south shaft, Dixon and his associate James Grant found a small bronze hook. The north shaft yielded a granite ball and a portion of cedar-like wood. They became known as the Dixon Relics. Both sets of artifacts lay amongst rubble at the bottom of the sloping shaft. The relics were taken to England, recorded by astronomer Royal Scotland, and returned to Dixon – after which they disappeared. Report of the discovery of the relics was made in “Nature” December 26, 1872, including a drawing of the items.
In 1993 a search led to the discovery of the ball and hook in the British Museum, where they still are today. The piece of cedar-like wood remained missing until 2001, when it was traced at the Marischal Museum, Aberdeen. Although they are sure it is in their collection, they haven’t yet located it as they are in the process of moving.
Gantenbrink’s exploration of the shaft in 1993 revealed a long piece of wood lying in the sloping portion of the shaft. Its cross-sectional area and general appearance were similar to the piece of wood found by Dixon. It is possible that the short piece of wood reported by Dixon simply broke from the larger piece. A modern metal pole found alongside the piece of wood supports this theory. No mention of the pole is made in Dixon’s reports, but it is now thought to have been lost when Dixon and his colleagues were “treasure-hunting” in the shaft. They probably broke the small piece of wood from the longer piece while they were manipulating the metal pole, but did not report it."