EGYIPTOMI ÉS MINÓSZI SZÍNES SZOBROK, FALIKÉPEK ÉS ÉPÜLETEK 
 
 
(2022 február)
 
 
 
ABSTRACT
A testfestés, a színes kövekkel díszített ékszerek, a barlangfestmények voltak az első színes "műalkotások". Az ókori Egyiptomban és a minószi kultúra területén vizsgáltuk a kőszobrok, freskók és épületek eredeti színeinek festékeit, tónusait. A festékek anyagainak eredetét kutattuk, továbbá azt mutatjuk be, hogy a festékeket intenzíven alkalmazták sok területen. 
Meglepő, hogy igen korán, az  i.e. 3. - 2. évezredben már elterjedt a kékeszöld, néha halvány fajanszmáz készítése is. Az irodalomban számos utalás létezik arra vonatkozóan, hogy az ókori vitorlásokat festett vitorlákkal építették, színesek voltak, de hitelt érdemlő forrásokból származó képekkel nem sikerült alátámasztanunk. /  EGYPTIAN AND MINOAN COLOURFUL SCULPTURES, WALL PAINTINGS AND BUILDINGS: Body painting, jewellery decorated with coloured stones, cave paintings were the first coloured "works of art". In ancient Egypt and the Minoan culture, we have studied the original colours and tones of stone sculptures, frescoes and buildings. We have investigated the origins of the materials of the paints and show that they were used intensively in many areas. 
It is surprising that very early on, in the 3rd-2nd millennium BC, the use of bluish-green, sometimes pale earthenware glazes was widespread. There are many references in the literature to the construction of ancient sailing ships with painted sails, but no pictures from credible sources have been found to support this.
 
 
Necklaces with different types of beads. Carnelian coral and garnet. 1st Dynasty c. 3000 BCE. From the Tomb of Mena Naqada or Abydos Cemetery B Egypt. The Petrie Museum of Egyptian Archaeology London
 
Egyiptomi nyaklánc kb. i.e. 3000-ből, (karnelian, korál és gránát gyöngyökből, https://hu.wikipedia.org/wiki/Menna ) Menna sírja, Naqada vagy Abydos B temető, Petrie Múzeum, London
 
 
 
 
 
 
BEVEZETÉS
Az eszközöket készítő homo habilis (ügyes ember) és a későbbi homo erectus vándorló hordái számára a színeknek felte­hetően szerepük volt a fajfenntartásban is, (bi­zonyos madárfajok hímjeinek pompázatos, színes tollruhája) az emberi testfestés az egyéni vonzerő növelésére, identitás jelzésére, az ellenség megrémítésére, esetleg foglalkozásra utaltak a színek vagy rituális célt szolgáltak. A legismertebb őskori barlangfestményeket Dél-Franciaor­szágban, illetve a spanyol Pireneusokban találták meg a régészek (Lescaux, Arcy-sur-Cure, Altamira). Ezen föld alatti „képtárak” megszületését egyes kutatók azzal magyarázzák, hogy az embe­rek már ekkor kultikus funkciókat tulajdonítanak a falképeknek. Az ősi művészek ásványi anyagokból készült festékeket használtak, például ok­kert, amelyből a vöröstől a sárgáig és a barnáig sok színt tudtak (esetleg hevítéssel) elő­állítani, vagy mangán-oxidot tartalmazó ásványt, amiből fekete és lila színeket nyertek.  A vadászó tör­zsek után megjelentek a földművelő, pásztorkodó népek, a kőszerszámok mint használati eszközök mellett fa- és csontszerszámok és az agyagedények, amelye­ket már a legkorábbi időktől díszítettek. Először csak karcolt díszítéssel, de a neolitikum végén, 6000-7000 évvel ezelőtt az agyagedényeket már fehér-vörös vagy fekete-vörös színekkel festették. A fehér színezéket mészkő porból állították elő. A kutatás célja ismeretterjesztés volt, a kultúrák színvilágának bemutatása, eszköze az internetes keresés, többségében a Wikipedia oldalairól kiindulva.
 
Altamira bison
1280px Reproduction cave of Altamira 01
 
 
EGYIPTOMI FAJANSZMÁZAS TÁRGYAK

Az első üvegszerű anyagok, mázak Nyugat-Ázsiában, Mezopotámiában és Egyiptomban tűntek fel az i. e. 4. évezredben, a kerámiakészítés melléktermékeiként, a porózus kerámiákat vízhatlanná tevő mázakként. Hasonló mázakkal idővel égetett agyag gyöngyöket  burkoltak.  Az első keverékek alapanyaga homok, mész és szóda volt, amit malachit porral (zöld rézérc) vagy egyiptomi kékkel színeztek. A kezdetleges olvasztás és a nyersanyagok szennyeződései miatt ezt üveget a légbuborékok és zárványok átlátszatlanná, opálossá tették. Az első üveggyöngyök szíriai lelőhelyekről kerültek elő az i.e. 5. évezredből. A mezopotámiai alapüveg két komponensből készült: kvarchomokból és sótűrő növények hamujából, az egyiptomi kvarchomokból és nátronból (nátrium-karbonátból). Az első öblösüvegek Mezopotámiában kerültek elő az i.e. 12. századból. (Wikipedia)

gyöngy beads4

Mázas agyaggyöngy kinagyítva (4)

 
Manchester Muz edénye2
 
Mázas agyagedény (4)
 
 
Scarab of king Tut E 22807 Egypte louvre 148
 
 
Mázában mintázott szkarabeusz amulet talpa (4)

Az egyiptomi kék fajanszmáz az első "műanyag" vagy "high- tech" anyag, amit mesterségesen állítottak elő kb. az i.e. 2800-as években, megfagyott folyadék, - a természetben csak mint kristályos kvarchomok létezik-, Egyiptomban. A természetben létező, egy másik használt vulkáni üvegfajtát, az obszidiánt is ismerték és valószínűleg Punt országából, D-ről szerezték be távolsági kereskedelemmel. Az kékfestékes üvegmáz története és az egyiptomi kék malachitos fajanszmáz története összemosódik, a kék fajanszmáz is üvegmáz féleség, (az egyiptomi fajanszmáz festéke lehetett porrá tört malachit, türkíz(!) vagy kékfesték sszetétele kalcium-réz-szilikát, CaCuSi4O10 cuprorivaitean, a CaO·CuO·4SiO2 vegyület is  hasonló, ami - ha túlégették,1050 fok felett, zöld színű lett), Dzsószer fáraó piramisa alatt sok ezer kékeszöld fajanszcsempét találtak az i.e. 2600-as évekből. 

A mázak először az i. e. 3000 körül, után jelentek meg kőedényeken, kőtárgyakon, az ókori egyiptomi fajanszmáz pl. könnyen faragható puha homokkő, zsírkő edényeken vagy önmázas, anyagában homokot tartalmazó edényeken, az edény anyagával a nátron-kvarc alapú üvegmáz a tárgy égetéskor természetes módon mázszerű kérget képezett. A Közel-Keleten a kerámiákon a máz készítés i. e. 1500 körül jelent meg hamuzsíros mázzal. A 13. században már a virágmintákat vörös, kék, zöld, sárga és fekete fedőmázzal festették. A fedőmázak nagyon népszerűvé váltak a kerámiák színes megjelenése miatt.

 GlazedFiaenceVesselFragmentNameOfAha BritishMuseum 3000BC

Mázas edénytöredék Hor Aha fáraó (Első Dinasztia, kb. 2920 -2770) idejéből, közel 1000 C°-n égették ki (https://en.wikipedia.org/wiki/Abydos_boats és https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/faience/faienceinarchaicegypt.html)

Egyiptomban a korai fajansz mázzal bevont készült tárgyak készítési módja ismert:  jól faragható steatit-ból (zsírkő) készült tárgyat kékes zöld homok- szóda- malachit poros vízes alapú mázzal vonták be, majd agyag tokokban szalmával és nyílt tűzön fújtatókkal kiégették (PETRIE, https://hu.wikipedia.org/wiki/Flinders_Petrie, https://en.wikipedia.org/wiki/Petrie_Museum_of_Egyptian_Archaeology). A fajanszmázt nem minden kutató tekinti üvegmáznak, pedig szilícium dioxid alapú. 

 
ushebi
 
 
Ushebti, temetési kerámia figura (4)
 
Egyiptomban az Újbirodalomban, I. Thotmesz fáraó (kb. i. e. 1504 – i. e. 1492) szíriai hadjáratából hozott ázsiai üvegmunkások a kor egyik legelterjedtebb technikáját, a homokmag körüli formálást használták, I. Thotmesz idejében honosodott meg az üveggyártás Egyiptomban az irodalom szerint. Homokos agyagból kiformálták az edény alakját, és ezt a formát vonták be az olvadékkal. A felszínből kidomborodó üvegszálak az üvegtárgyak felületének népszerű díszei voltak. A szálak többnyire színtelenek voltak, ritkábban sárga-opál árnyalatúak.  A vékony üvegszálakat fakéssel fésülték meg, így alakították ki az egyiptomi üvegek jellegzetes díszeit. Miután az üvegcse kihűlt, kiütötték belőle az agyagmagot. Ezzel az eljárással kisebb illatszer-, olajtartókat tudtak készíteni; ezek gyakran voltak figurálisak (pl. hal alakúak). A legkorábbi, hitelesen datálható egyiptomi üvegtárgyak az i. e. 1470 körül készült, ún. III. Thotmesz-féle edények. Egyiptomban készítették az első síküvegeket, ezek a kis lapkák még csak dobozok díszítésére voltak alkalmasak. I. e. 500-ban Európában és a Közel-Keleten már épületekben is alkalmazták az üveget, jellemzően a falak kisebb réseinek kitöltésére, az ablaküveg kezdetleges formájaként. Ez a funkciója sokáig megmaradt; ilyen töredékeket találtak az i.sz. 79-ben elpusztult Pompeiiben is. (Wikipedia)

Louvre Egyptologie Vases Ramses II

Egyiptomi kék mázas edények (4)

Az egyiptomi kék, zöldeskék tárgyakat egyiptomi fajansznak, üveg-fajansznak nevezi az irodalom (Wikipedia), a fajanszmáz anyagát tekintve üveg féle, egyiptomi kékkel színezték. Abüdoszban tártak fel egy fajanszműhelyt, amelyet i. e. 3500-ra datálnak.  A műhely több kör alakú gödörből áll, amelyek egyértelműen kemencének használt égetők maradványai, téglabéléssel bélelve, tüz nyomaival. A gödrökben található ősi hamuréteg  hosszú éveken át tartó folyamatos használatról tanúskodik. Kisebb agyaggolyókat is találtak, és úgy gondolják, hogy a fajanszgyöngyök égetésével vagy az égetett tárgyak megtámasztásával kapcsolatosak. Vannak, akik szerint i.e. 3500-ban már: https://www.ancient.eu/Egyptian_Faience/ ) színezett -anyagában vagy annak mázával színezett- kerámiákat fazekasárukat is készítettek. Olyan egyiptomi kék fajansz, fényes, üveg szerű tárgyakat kerestünk, melyeket az egyiptomi Óbirodalom idején készítettek, ezek mind kék üvegmázas tárgyak. Az égetett máz gyakran lepattogzott a hőtágulás miatt, ezért Egyiptomban kitalálták a frit-et: ekkor az összetört mázanyagból készült az egész tárgy. Égetéskor a belseje porózus maradt, mert alacsony hőfokon, 1000 fok alatt történt az égetés. Az illékony komponensek (az égetés során elégő komponensek, amelyek gázokat és füstöt, például H2O-t, CO2-t és SO3-t kibocsátva égnek el) is befolyásolják a porózusságot.  A "legrégebbi fellelhető mezopotámiai üvegplasztika az i.e. 25. századból származik (a mezopotámiai Ur városában is ismerték a fajansz készítést): egy melldísz, melyet színes üvegplasztikák díszítenek" (https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C5%B1zzom%C3%A1nc). I. és III. Thotmesz fáraók (i.e. 1470 körül) üvegműveseket hoztak Karkemishből, az Eufráteszi kikötővárosból, egyik nevezetes edény:

800px Glaskelch Thutmosis III

III.Thotmesz üveg kelyhe i.e. 1450 körül (Wikipedia) 

gaming board inscribed for amenhotep iii with separate sliding drawer ca 1390 1353 bce4956a b
 
Kék fajansz senet játék III. Amenhotep (i.e. 1390-1353) sírjából 

.

1ULU 2 gyöngyök 1

 Bronzkori (i.e. 1305) hajóroncson talált fajanszgyöngyök (https://www.semanticscholar.org/paper/Faience-and-glass-beads-from-the-late-Bronze-Age-at-Ingram/60fbbdecbf08194e0b01e45c96813265b4bb4b09)

 

I.e. 1305-ből igen gazdag lelet anyaggal találtak egy hajóroncsot D-Anatóliában,(https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck), Ugarit-i (Szíria) eredetű hajó volt, Fönicia az i.e. 1100-as években jött létre III. Ramszesz Nilus-deltai és Dzsáhi-i csatái után (i.e. 1170 körül, ahol az akhájok vezette Tengeri népeket győzte le, e csaták után tudtak a zsidó törzsek betelepedni a Sinai-félszigetről). A hajó sok és értékes rakományt szállított: pl. 10 tonna bronz készítéséhez, egy hadsereg felfegyverzésére elegendő ón- és ciprusi réz ingótokat, öntvényeket,  175 kobaltkék, türkizkék és levendulaszínű üveg ingótot, egyiptomi ékszereket (korong alakú aranymedál, arany sólyom medál, arany istennő medál, nagy fajansz gyöngyök, hegyikristály gyöngyök, achát gyöngyök, strucctojáshéj gyöngyök, ezüst karkötők, aranytörmelék, arany kehely, apró fajansz gyöngyök halmaza, ezüst törmelék), 149 korsó pisztácia-gyantát, Afrikából származó feketefa rönkök (az egyiptomiak ébenfának nevezték), elefántcsont egész vagy részleges víziló- és elefántagyarak és dobozok formájában, teknősbéka páncél (felső páncél), Murex opercula (füstölőanyag), ciprusi kerámiák, ciprusi olajlámpák, bronz- és rézedények (négy kosfej alakú fajansz ivókupa és egy női fej alakú ivókupa), borostyángyöngyök (balti eredetű), achát, karneol, kvarc, fajansz, űveg éksazerek.
 Bár a fajanszmáz egyszerű anyagokból - kvarcból, lúgos sókból, mészből és ásványi alapú színezőanyagokból - készül, mégis fontos helyet foglalt el a drágakövek és fémek között. A fajanszot talán azért fejlesztették ki, mert nagyra becsülték a színes kristályokat, kék köveket, a ritka féldrágaköveket. Sokféle tárgyat készítettek, amelyeket fényes, élénk kék vagy zöldes fajanszmázzal borítottak. A fajansz először az i. e. ötödik évezred végén jelent meg, és különböző formákban egészen napjainkig előfordul. Az ókori Közel-Keleten is feltalálták. Az Egyiptomban készült legkorábbi fajansztárgyak között voltak gyöngyök, amelyeket hamarosan kis templomi áldozati tárgyak és királyi sírboltokban elhelyezett tárgyak követtek. A fajanszot sír- és templomdíszítésként intarziával illesztették bútorokba és falakba.  A fajansz gyakori formái az istenek, állatok  és kis alakjai, shábtik , valamint ékszerek, amulettek  szkarabeuszok és edények.

smithsonian inst
 
Man muz
 
II. Ramszesz vázái (8)  
 
A legtöbb ókori fajansztárgyat a teljes felületén máz borítja, és a legtöbbjükön nincsenek olyan nyomok, amelyek utalnának arra, hogy az égetés során hogyan támasztották meg őket a kemencében. Kisebb kúp alakú és gömb alakú kemencetámaszokat találtak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a fajanszot 870 °C (1598 °F) és 920 °C (1688 °F) közötti hőmérsékleten égették. Ha  1000°C (1832°F) feletti hőmérsékletet érnek el, akkor a máz buborékosodni kezd, elzöldül, és lefolyik a tárgyról." "A legkorábbi fajanszok kivétel nélkül kék vagy zöld színűek, és e két szín közötti teljes árnyalati skálát mutatják. A színezőanyag általában réz volt. Az Újbirodalomtól kezdve azonban a színpaletta kibővült, valószínűleg az üveg Egyiptomba való bevezetését követően. Ekkor a fajansztesthez őrölt üveget (fritet) adtak, ezzel növelve a színskálát, valamint az anyag szilárdságát. A salakos hulladékanyagban található zárványok alapján Petrie (https://hu.wikipedia.org/wiki/Flinders_Petrie) azt állította, hogy szalmával égették őket; (aminek a fűtőértéke a fele a faszén fűtőértékének), ezt a bizonyítékot jelenleg felülvizsgálják. Bizonyos, hogy fújtatós levegő betáplálással müködtek.
 

FRIT, KÉK FRIT

Kőpaszta (fritwarean), olyan őrölt üvegpaszta, nyersanyag, amit az alapanyaghoz (agyaghoz) fritet, őrölt üveget adtak, hogy csökkentsék az olvadás hőmérsékletét. A keverék tartalmaz kvarcot vagy más kovasavas anyagot. Az így kapott keveréket alacsonyabb hőmérsékleten lehet égetni, mint az agyagot önmagában. Ezután mázat visznek fel a felületre, hogy a felület megkeményedjen. Ha elég sok a kvarc és alkáli só (szóda) az alapagyagban, akkor „önmázas” anyagot kapunk, égetéskor máz keletkezik a felületen kb. 1000 fok körül. A frittek a zománcok és kerámia mázak keverésénél használt előolvasztott adalék-, pigmentanyagok; az előolvasztás célja, hogy az oldható és/vagy mérgező komponenseket oldhatatlanná tegyék azáltal, hogy szilícium-dioxiddal és más hozzáadott oxidokkal egyesülnek.  Az ókorban a fritet, a pigmenteket összetörték. A nyersüveg gyártása során köztes anyagként is szolgálhatott. A frit vagy fritta meghatározása általában változó, és a történészek számára nehéz kérdés. Az elmúlt évszázadokban a fritt más szerepet töltött be, például mikrohullámú dielektromos kerámiák adalékanyagaként. Az alumínium-szilikát fritteket mázmentes folyamatos öntésű tűzálló anyagokban lehet használni. A "frit" szó eredete: adalék anyag és "homok és folyósító anyagok (pl. nátron) anyagok mészköves keveréke, amely alkalmas arra, hogy tégelyben megolvasztva üveget készítsenek belőle". 

A régészek Egyiptomban, Mezopotámiában, Európában és a Földközi-tenger térségében találtak bizonyítékokat a fritnek is nevezett pigmentek használatára. A frit polikristályos, mázatlan pigment anyagként is definíálható. Jellemzően kék vagy zöld színű. (https://en.wikipedia.org/wiki/FritKék frit: a kék frit, más néven egyiptomi kék tárgyak (http://www.szintan.hu/lista/e/e09.htm) kvarcból, mészből, rézvegyületből és nátronból készültek, 850 és 1000 °C közötti hőmérsékleten. A frithez szilícium-dioxidként kvarc homokot használtak. A réz tartalomnak nagyobbnak kell lennie, mint a mésztartalomnak, hogy kék frit keletkezzen. A kék frit cuprorivait (CaCuSi4O10) kristályokból és "részben reagált kvarc részecskékből áll, amelyeket a köztes üveg köt össze". A "magképződéssel majd növekedéssel alakulnak ki egy folyékony üvegfázisban." Az alkáli tartalom - és a cuprorivaitkristályok durvasága - azonban hozzájárul a frit kék árnyalatához. A magas lúgtartalom "higított kék üveget" eredményez, felhígítja a cuprorivait kristályokat és világosabb kék árnyalatokat eredményez. A kék frit legkorábban egy i. e. 2900-ra datált saqqarai sírfestményen jelent meg pigmentként, bár használata Egyiptomban i. e. 2600-as években vált népszerűvé. A kék fritet a III. kora dinasztikus korból származó ur-i királyi sírokban is feltárták, használata a Földközi-tenger térségében a késő középső bronzkorból származó thérai freskókra vezethető vissza. Míg az üvegfázis jelen van az Egyiptomból származó kék frittekben, a tudósok nem mutatták ki a Közel-Keletről, Európából és az Égei-tengerről származó kék frittekben. Amarnában a régészek kék frittet találtak kör alakú pogácsák, pormaradványok és edénytöredékek formájában és a mikroszerkezetének és kristályméretének elemzése lehetővé tette, hogy a három anyag közötti kapcsolatra következtessenek. A pogácsákat a szükséges nyersanyagok hevítésével állították elő, majd porok előállításához őrölték őket, végül a porokat formába öntötték és újra égették, hogy edényeket hozzanak létre. Az i.e. első századi író, Vitruvius "Az építészetről című művében beszámol a "caeruleum" (kék pigment) előállításáról Pozzuoliban, amelyet az egyiptomi Alexandriában használt módszerrel készítettek.  Vitruvius a caeruleum nyersanyagai között homokot, rézreszeléket és szódát  sorol fel sőt, néhány, III. Thutmózes idejéből és későbbről származó fritt elemzése azt mutatja, hogy rézérc helyett bronzreszeléket használtak.  

Az egyiptomi kék története: (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_blue#History_and_backgrounda történelem legelső mesterséges színező anyaga, rézvegyület és pigment. Az egyiptomiak találták fel az Óbirodalom idején, i.e. 2900 körül, később a receptje elveszett, az etruszkok találták fel újra, freskóikon alkalmazták. A római korban Pompejiben is használták (http://www.szintan.hu/lista/e/e09.htm), a rómaiak ezzel színezték-festették belül a ciszternáikat, vízálló festék. Összetétele kalcium-réz-szilikát (CaCuSi4O10 cuprorivaitean, a CaO·CuO·4SiO2 vegyület is  hasonló). 

Az egyiptomi kék festék előállításának receptjei: A malachittal vagy az egyiptomi kék festékpigmenttel készített tárgyakat a kutatók egyiptomi fajansznak nevezik. A kvarchomokot porított mészkővel és nátronnal összekeverték, a keveréket  majdnem 1000°C -ra hevítették, akkor a szennyezésektől függően valamilyen színű üveget kaptak, ami a légbuborékok miatt nem volt átlátszó (ma mangándioxiddal csökkenthető a vas miatti zöld szín és a légzárványok mennyisége, az opálosság). Megfelelő színező anyaggal az eredmény kék, malachit esetén zöldeskék üveg, amelyet egyiptomi fajansznak neveznek. Más színű fajanszok is léteztek az Óbirodalomban. Mázként használva nagy valószínűséggel lepattogzott az edényről a különböző hőtágulás miatt. (Ny-Nílus-deltai nátron-szóda nátrium-karbonát, Na2CO3https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_El_Natrun-, a kvarchomok olvadáspontjának csökkentésére alkalmas. A nátrium karbonátot a Ny-Deltában bányászták: olajjal keverve szappanként viselkedik. Innen származik az a megfigyelés, hogy az ókorban Egyiptomban olajjal tisztálkodtak). Az ősi egyiptomi kék festék receptjét elfelejtették, igen sok próbálkozás és kísérlet történt a kék pigment előállítására már a római idők előtt és után is, újra feltalálták. A rómaiak egyiptomi kékkel színezték-festették belül a ciszternáikat, vízálló festék. Összetétele kalcium-réz-szilikát (CaCuSi4O10 cuprorivaitean, és a CaO·CuO·4SiO2 vegyület hasonló). 

Egyiptomi kék festék recept: kb. 64% sivatagi őrölt kvarchomok, 15% mészkőpor és 21% réz-oxid por keverékéhez kevés szódát kellett adni, ami a keverék olvadáspontját csökkenti 1000°C körülire. A hőfok elérése probléma, sok szalma, száraz fa és fújtatók kellettek hozzá, faszenet még nem használtak. Petrie, neves Egyiptom-kutató jött rá, hogy szalmával égették a tárgyakat, boglyában, nem hittek az első közleményének. A szalma égéshője fele a faszén égéshőjének, de a nagy égési felület miatt többszörösen gyorsabban ég.

A kék üveg-fajansz előállítása az alábbi reakcióval történik (Wikipédia):

 

Cu2CO3(OH)2 + 8SiO2 + 2CaCO3 → 2CaCuSi4O10 + 3CO2 + H2O
21terence e warnerauth synthesis properties and mineralogy of important inorganic materials 2011 41 638
Kalcium-réz-szilikát (Cuprorivaitean – CaCuSi4O10– Egyptian Blue Fajancean) szerkezete: kékek a réz ionok, a szürkék a kalciumok (Wikipédia)
A bemutatott kék tárgyakon a kék festék nem egyenletesen oszlik el.  A legkorábbi kék festék előfordulásokat, leleteket kerestük és ezek történelmi hátterét (1,2) tárgyaljuk. Kisebb csodáknak számító leletekrői, egy korai társasjátékról és üvegcsempékről  is szó lesz.

FAJANSZ MÁZ

A máz: a kerámiamáz egy üvegszerű anyagból készült, égetéssel a kerámiatestre olvasztott, vízhatlan réteg vagy bevonat. A máz szolgálhat a tárgy színezésére, díszítésére vagy vízhatlanítására is. A mázazás alkalmassá teszi az agyagedényeket a folyadékok tárolására, lezárva a mázatlan nyers agyagedények eredendő porozitását. Emellett keményebb felületet is biztosít. A mázazást kőedényeken és porcelánon is alkalmazzák. Funkcionalitásuk mellett a mázak különböző felületi felületeket alakíthatnak ki, beleértve a fényes vagy matt felület és a szín fokozatait. A mázak a mögöttes mintázatot vagy textúrát is kiemelhetik, akár változatlanul, akár bevésve, faragva vagy festve.

A máz felhordása történhet úgy, hogy az nyers edény felületére száraz keveréket porlasztanak, (ma úgy is, hogy sót vagy szódát helyeznek a kemencébe magas hőmérsékleten, hogy nátriumgőzben gazdag légkört hozzanak létre, amely kölcsönhatásba lép a testben lévő alumínium- és szilícium-dioxid-oxidokkal, és üveg képződik és lerakódik, így jön létre az úgynevezett sómázas kerámia). Leggyakrabban a különböző porított ásványokból és fémoxidokból álló vizes szuszpenzióban lévő mázakat úgy viszik fel, hogy a darabokat közvetlenül a vízes mázba mártják. Lehetséges a máznak a darabra történő ráöntése, a darabra történő ráfújása, vagy a máz közvetlen felvitele ecsettel, valamilyen eszközzel. Azért, hogy a tárgy az égetés során ne tapadjon a kemencéhez, a tárgy egy talpát, vagy egy kis részét mázatlanul hagyják, továbbá a tárgyat kis tűzálló alátétekre, például kemencés sarkantyúkra, kúpokra, golyókra helyezik, amelyeket az égetés után eltávolítanak és eldobnak. Az ilyen alátétek által hagyott apró nyomok néha láthatóak a kész tárgyakon.

A fajansz technikai leírása: Az egyiptomi fajansz olyan szilícium-dioxid alapú üvegféle. A szilícium-dioxid mellett a fajanszkészítésnél  lúgos sókat (amelyek forrása a deltai nátron, vagy növényi hamu volt, olvadáspont csökkentők), kisebb mennyiségű mészkövet (kémiai ellenálló képességet javítandó) és fémes (réz) színezőanyagot is használtak. Bár a fajanszot többféle élénk színben készítették, a legtöbb fajansz tárgyra jellemző türkizkék színt egy rézvegyülettel hozták létre. Az égetés során a lúg (folyósítószerként) és a mész (stabilizátorként) reakcióba lép a magban lévő szilícium-dioxiddal, és a felületen máz képződik.

A fajansz mikroszerkezete keresztmetszetben vizsgálva legalább két különböző anyagréteget mutat: egy belső magot és egy külső mázréteget. A mag törékeny és porózus, és a finomtól a durva szemcsékig változó méretű részecskékből áll. Ezek a részecskék általában fehérek, de lehetnek nagyon halványkékek, zöldek, barnák vagy szürkék is, a forrásanyagokban található szennyeződésektől függően. E maganyag nagy részét szögletes kvarcszemcsék alkotják, látható agyagszemcsék nélkül, és mindig mesterségesen porítottnak tűnik. A magban lévő kvarcszemcséket kis mennyiségű szóda-mész-szilikát üveg bevonja és tartja a helyén.
A külső felületen lévő máznál megfigyelhető az áttetszőség. A máz alatt látható zúzott kvarcmag szabálytalan fehér alapot hoz létre, amely szórja a fényt. Az eredmény egy diffúz, szinte tarka mélységű megjelenés, amely hasonlít a türkiz optikai tulajdonságaira. Az, ahogyan a fény a mag és a máz közötti határfelületre esik, a fényesség és az áttetszőség benyomását kelti. A szteatit, egy puha, könnyen faragható kő, zsírkő, sokkal simább a határfelületen, és nem szórja a fényt ugyanúgy, mint a kvarznagos fajansz. Ez a különbségtétel adhat magyarázatot arra, hogy a nehezen formálható fajansz miért válthatta fel a mázas szteatitot, mint a becses tárgyak előállításának kedvelt módját.

 

 

history of blue 2

Oroszlán figura, kb. i.e.1981–1640-ból – forrás: MET múzeum, N.Y.

history of blue 1700

Váza i.e. 1700 körül (4)

Hippo ca. 1938 1539 B.C.E. 35.1276

I.e. 1700 körül (4)
 
Zöld fritt: (Wikipedia) A zöld frit felhasználásának bizonyítékai Egyiptomra korlátozódnak. A zöld frittet egyiptomi kék magasabb hőmérsékleten zöld pigmentkéntet ad. Legkorábbi előfordulása a 27. századi és a 18. dinasztia sírfestményein is megtalálható, de használata a római korban is jellemző. A zöld és a kék fritt előállítása ugyanazokra a nyersanyagokra támaszkodik, de eltérő arányban. A zöld fritt előállításához a mészkoncentrációnak nagyobbnak kell lennie, mint a rézkoncentrációnak. A zöld frit előállításához szükséges égetési hőmérséklet valamivel magasabb lehet, mint a kék frit előállításához, 950 és 1100 °C között lehet. A végtermék réz-wollastonit ([Ca,Cu]3Si3O9) kristályokból és egy "réz-, nátrium- és kálium-kloridokban gazdag üveges fázisból áll. Kétlépcsős hevítési folyamat alkalmazásával, hematit jelenlétében a tudósok képesek voltak egy cuprorivait-alapú kék frittet előállítani, amely később 1050 °C-os hőmérsékleten réz-wollastonit-alapú zöld fritté vált.  Néhány ókori egyiptomi falfestményen az eredetileg kék pigmentek most zöldek: a kék fritt "devitrifikálódhat", így a "réz-wollastonit dominál a cuprorivait kisebb komponensével szemben." A kék frithez hasonlóan elemezték az Amarnában található zöld frittre vonatkozó bizonyítékokat, amelyek korongok, porok és egy edénytöredék formájában jelentek meg, és a háromféle lelet egymás utáni előállítására következtettek.

ÉRDEKESSÉG: TÁRSASJÁTÉK I.E. 2700 -BÓL

szilikátos fajansz Mehen táblája

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-táblája, mely az Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. A játékot mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott. Sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Ennél többet nem is tudunk róla. Haszehemui fáraó, (Khasekhemwyan ,kb. i.e. i.e.2680 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) ) végleg egyesítette Egyiptomot.

KÉK CSEMPÉK DZSÓSZER (2668-2649) LÉPCSŐS PIRAMISÁBÓL

a lejáret

                                                                                                                                                             Lejárat a labirintusba (4)

Dzsószer e fajans üveg

Dzsószer egyiptomi fajanszcsempé falrészlet

 

A színárnyalatokból észrevehető, hogy a receptúra térfogat vagy súlyarányait elég pontosan betartották, az eltérést oka lehet a több mint 4500 év is, a mindig jelen lévő aktuális szennyező anyagok. Az feltehetően malachitporral színezett üvegcsempéket darabonként öntötték, kősablonokba (későbbi jellegzetes alakú, "oxhide" fém ingotok alapján tudni lehet, hogy mészkőformába): 

.

Egyptian Faience Djoser Tile 3rd Dynasty c. 2650 BC JÓ

Ha nem vehetünk kézbe egy csempét, nehéz eldönteni, hogy felületi szennyezés (vagy sérült a máz a bal oldalon), levéstek egyet (4)

a csempék

 

 Dzsószer fáraó (kb. i.e. 2668 - i.e. 2849) Imhotep nevű főépítésze gyárttatta a kb 30 ezer darab kék csempét. Dzsószer alatt alakult ki a vizier intézmény. Imhotep sok titulusa  (https://en.wikipedia.org/wiki/Djoser) között szerepel a „ kőmunkák felügyelője és a „királyi hajógyár vezetője”: (…Vizier, "head of the royal shipyard" and "overseer of all stone works", …, a „vizier”-re vonatkozóan ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Vizier_(Ancient_Egypt) is. Érdekesség, hogy a vizier feladata volt a cédrusfa ellátás megszervezése Bübloszból". (A cédrusrönköket födémekhez és hajóépítéshez használták, http://www.reshafim.org.il/ad/egypt/timelines/topics/navigation.htm : The importance the Egyptians attributed to cedar timber  is reflected in the fact that its supply was one of the duties of the vizier).

 

imhotep5

    Imhotep titulusai a Dzsószer piramison (4)

Imhotep nem csak építész, asztalos és orvos volt, hanem az egyiptomi és a memphiszi kikötő és hajógyártás irányítója. Az első egyiptomi piramisok építése és a memphiszi hajógyár Imhotepnek köszönhető, a kövek szállításának okán. Az első rövidpalánkos fahajókat Imhotep építette, előtte "csak"  fenékpalánkos Napbárkákat és nádhajókat építettek Egyiptomban. (12 db bárkagödröt találtak Abüdoszban, Haszehemui sírjánál. A Napbárkákat (3) Dzsószer idején már cédrusfából építették, tengeri szállításra alkalmatlan bárkák.) Imhotep új kő- és teherszállításra alkalmas rövidpalánkos hajókat épített, melyekkel a Dzsószer piramis több mint 2 tonnás fehér fedőköveit a Níluson átszállította a Tura-i kőbányából Memphiszbe, Saqqarába.

EGYIPTOMI FESTETT SZOBROK, FALIKÉPEK, OSZLOPOK

A mézgák, mint festék kötő- és sűrítőanyagok: (cédrusfa, akáciafa eredetűek Egyiptomban, ezekből a fákból főzték, Magyarországon, http://www.kislexikon.hu/mezga.html#ixzz5hm1DZFwz,  cseresznyefából, szilvafából,... ) I. e. 1500 után már biztosan készítettek gumiarábikumot Egyiptomban, azaz arab mézgát akáciafából. A mézgák és a fenyő félék gyantái közötti lényeges különbség, hogy a mézgák, ha nehezen is, de vízben oldódnak, a gyanták nem oldódnak vízben, és még az alkohol sem old minden gyantát. (A gyanta típusú anyagok kategóriájába tartozik pl. a latex, azaz nyersgumi is, továbbá a mastix, kopál, stb.) Lehetséges, hogy az első hajók alját nem festették még bitumennel sem a víz erodáló hatása ellen. (Érdekes, hogy az egyiptomiak ismerték a gumiarábikum-ot, az arab mézgát, latinul gumi arabicum, gummi mimosae, az akáciafa gumiszerű váladéka, mézgája  kifőzve ragasztószer. Továbbá  a cédrusfa kátrányt, az aszfaltot, a főzött lenolajat is, de  nem sikerült belátni, hogy ezeket használták volna használták a hajóépítésben.)
 
A fehér színt ( Felső-Egyiptomi koronájának színét) mészkőpor és gipszpor (alabástrom pora) egyenlő arányú keverékéből állították elő, később ólom karbonátból. A vörös színt (férfiak bőrszínét, Alsó-Egyiptom vörös koronájának színét) vasoxidból, a sárgát okkerből (a nők bőrszínét) készítették vagy keverték. A zöldet a malachit nevű réz ásvány porából nyerték. A feketét koromból, faszénből. A fontos kék színnek több anyaga volt. Azurit (réz karbonát) és az afganisztáni lapis lazuli, azaz lazúrkő, általában ékszereknél használták. A leghíresebb az egyiptomi kék: kvarchomok, mészkő (vagy nátron) és malachit eltalált arányú keverékéből kapták (kálcium-réz-szilikát: CaCuSi4O10 vagy CaO·CuO·4SiO2), aminek idővel elveszett a receptje. A rómaiak valahogy megtalálják és ciszternák belső falának festésére használták, vízálló festék. A görögök is ismerték és használták.

Az antimon-szulfidot, mint fekete szemöldök- és szempillafestéket használták a férfiak is, és a parókát is. A szemfesték keverésére palettákat használtak, melyek közül a legrégebbi kb. 5000 éves és nevezetes a Narmer paletta.

NarmerPalette ROM

Narmer paletta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta)

"A Narmer-paletta az ókori Egyiptomban a szemfesték szétdörzsölésére szolgáló paletták egyike, egy nagy leletcsoport része. E palettákat néha díszítették, néha állat alakú körvonalakat adtak neki, a tárgytípus már a Merimde-kultúra leletei között feltűnik. A Narmer-paletta mindkét oldala díszített, ezért biztos, hogy már eredetileg sem használati tárgynak készült, hanem jelképes értékű. A festék porítására és keverésére alkalmas felület csak a hátlap közepén, a két mezopotámiai jellegűnek tűnő mitológiai állat nyaka között található. Domborművekkel díszített, aleurolitból faragott kőlap. Keletkezési ideje az i. e. 3. évezred elejére vagy nem sokkal az ezredforduló előttre tehető, ma a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi, a legkorábbi dinasztikus időszakra tetető, az első fáraók idejére.
Narmer király neve két Hathor-fej ábrázolása között olvasható korai típusú hieroglifákkal. Az előlapon az uralkodó Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli, miközben az Alsó-Egyiptomot jelképező, térdelő fejedelem felé sújt buzogányával. A ikonográfia az első ismert előfordulása, és a későbbiekben végig kíséri Egyiptom történelmét. Hasonló tematikájú a Narmer-buzogány ábrázolása és feliratai is. Alsó-Egyiptom jelképét Hórusz isten kötözi meg. E jelképhez hasonló egy szerehbe írt, Alsó-Egyiptomból előkerült név, Hór-hedzsu neve.
A hátlapon viszont Alsó-Egyiptom vörös koronáját viseli és hadijelvényeit viszik előtte. Körülötte lefejezett ellenségek láthatók, a sávokra osztott ábrázolás legalsó szegmensében Narmer öklelő bikaként látható.  A fehér korona (hedzset) és a vörös korona (deseret) ábrázolásait később felváltották az egyesített korona („két hatalmas”, pszent) viseletének ábrázolásai. Az uralkodó mindkét oldalon mezítlábas, saruit külön saruhordozó viszi utána, amely elem arra utalhat, hogy szakrális jelenetet ábrázoltak.
A paletta Nehen városból, az egyik legkorábbi település legkorábbi templomának (hierakónpoliszi templom) „nagy fogadalmi letét” néven emlegetett tárgyleletei között van, éppúgy mint a buzogány . Nagy jelentőségű, hiszen az adott korról nagyon kevés ábrázolás és még kevesebb írott forrás maradt fenn. A Narmer-paletta az egyik legelső alapja volt annak a feltevésnek, hogy Egyiptomot először Narmer egyesítette, mégpedig Felső-Egyiptomból kiindulva, Alsó-Egyiptom leigázásával. E háborúnak régészeti nyomai nincsenek, Alsó-Egyiptom mocsaras, nádas, vizenyős területein egyébként is ritkák a korai korok régészeti leletei."  (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta)
 
02 egypt01
Az egyiptomi hat színpaletta, Merytaten elefántcsont palettája  (http://www.webexhibits.org/pigments/intro/antiquity.html%7CWebexhibits-Pigmentsthroughtheages-antiquity)
 
A palettát a kincstárban találták egy sakálszobor mancsai között, egy szentélyre szerelve, és mert ez a paletta Merytaten hercegnő ajándéka Tutanhamon (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) számára, nem egy közönséges írószerpaletta. 
 
Egyiptomi festett szobrok: viszonylag kevés számú értékelhető színes szobor maradt ránk a sok kőszoborból:
 
E960
 
berlin nefertiti bust everett
 
Nevezetes Nofertiti (Ehnaton fáraó felesége, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nofertiti) szobor a Pergamon Múzeumból
 
nofertari
 
Nofertari sírja (4)
 
festett szobor
 
Festett szobrok (4)
 
 
 
E567
 
II. Rahotep és Noferet szobra, Óbirodalom idején (3)
 
E193393
 
Forrás: (Museum of Fine Arts, Boston)

kep templom pulon2

Luxor: bejárati pilonok (MILMORE kép,  https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/)

Végül egy Abu Szimbel-i II. Ramszesz, azaz Nagy Ramszesz (i.e. 1250 körül) szobor csoport, részben kiszínezve: egy "Ilyen volt- ilyen lett" kép:

ilyen volt ilyen lett
                                                                                    
                                                                    Abu Szimbel ((MILMORE kép,  https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/)
 
 

Faliképek:

Tomb of Nacht 3 musicians

Nacht sírja, falikép, zenészek, táncosok, i.e. 1400 körül  (https://en.wikipedia.org/wiki/TT52

E ékszerek

Egyiptomi aszonyok ékszerekkel (4)

 

Necklace Egypt 26th to 30th Dynasty about 664 332 BC faience carnelian and limestone beads Fitchburg Art Museum DSC08603

Gyöngy nyaklánc (4)

 

tancosnok2

Táncosnők (4)

 

Tomb of Nakht madarászat és szigonyvetés

Nacht sírja, madarászok és szigonyvetők, i.e. 1400 körül (1 és https://en.wikipedia.org/wiki/TT52)

 

Tomb TT3 of Pashedu Kairó

TT3 jelű sír Kairóban, Pashedu sír (4)

Tomb of Nakht 2

Nacht sírja, napi mezőgazdasági munkák, i.e. 1400 körül (https://en.wikipedia.org/wiki/TT52)

Faliképek a Királyok Völgyéből: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyok_v%C3%B6lgye)

kiralyokvolgyeonline

 Fáraósír belső festett falai (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyok_v%C3%B6lgye)

Luxor Tal der Könige Grab von Ramesses III. 1 1995 800x570

III. Ramszesz sírja (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyok_v%C3%B6lgye)

Egypt.KV62.01

Királyok Völgyében a 62. számú sír (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyok_v%C3%B6lgye)

Sirfestmény

Sír a Királyok Völgyében (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyok_v%C3%B6lgye)

20200413menna

Menna sírja, TT69-es sír, i.e. 0350 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Menna)

 

SZÍNEZETT EGYIPTOMI OSZLOPOK KÉPEI

 

 
 
Ramesseum5
 
 
Edfu
 
 
PHIL2
 
 
PHIL IsisPoster02
 
 
slideheader02
 
 
Phil BarqueStation
 
Múzeumi
 
Múzeumban felépített templomudvar (4) 
 
Oszlopokról: az első - féloszlopnak nevezik, olyan mint egy dombormű- oszlopfélét Imhotep építette i.e. 2630 körül, Dzsószer fáraó lépcsős piramisánál, Szakkarában:
 
szakkara 3 oszlop
 
Imhotep féloszlopai i.e. 2650 körül, Memphisz, Dzsószer fáraó sírkertje  (4)
 
 
djed oszlop
 
"Fenséges dzsed” néven tisztelték a dzsed oszlopokat. Az oszlop ábrázolásának eredete vitatott, a felső rész vízszintes tagolásának értelme ismeretlen. Talán sima pálmafaoszlop, illetve nádköteg lehetett, amelynek tetejét virágokkal, kalászokkal kötötték körül." (Wikipedia)
 
 
 karnak3
 
Az épületeket, falakat, oszlopokat, sírmellékleteket gazdagon színezték, néhány kép: 
 
 
lux2 3
 
Oazlop
 
 
 
   
SZÍNES EGYIPTOMI BÚTOROK
Szekrények helyett ládákat használtak, az asztalok helyett állványokat.
egyptian woman painting beer
 
Sör töltése egy hölgynek. A szék és az asztal is alacsony (4) 
 
 
egyiptomi sor 01
 
Sörivás, az edény egy 40-50 centiméteres állványon áll. Szíriai kereskedő sört iszik i.e. 1340 körül. (Új Múzeum, Berlin)  
 
Tutanhamon (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) bútorai:
 
TTrón Caire Musée159
 
Színes
 
Trónszék (A Kairói Múzeum képe, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke
 
 
Tutanchamon részlet
 
Tutanhamon (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) trónszékének háttámlája (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke)
 
"Legnevezetesebb Tutanhamon (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) fáraó aranyozott trónszéke (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon_tr%C3%B3nsz%C3%A9ke) az ókori egyiptomi iparművészet egyik legszebb és legismertebb darabja. Stílusában erőteljes Amarna-hatást mutat. 1922-ben, a Howard Carter vezette feltárás során találtak rá a fáraó sírjában, a KV82 jelű sírban. .
A hozzá tartozó zsámolyt az ülőlapjára helyezve találták, mintha valaki félrerakta volna az útból. Felfedezésekor a trón háttámláját kb. 3 cm széles, duplán hajtott vászoncsíkok borították, feltehetőleg szállítás közben védték ezzel. Jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthető meg.
A trón aranylemezekkel bevont fából készült, fajansz, üveg és áttetsző kalcit berakásával díszítették. A háttámláját díszítő, Amarna-stílusú jelenet aranyból, ezüstből, színes üvegpaszta-, mázas terrakotta- és alabástromberakásokkal kész. A támla hátulján négy ureuszkígyó ágaskodik, mindegyik egy darab fából lett kifaragva, fejükön napkorong. Mögöttük papiruszbozót és vízimadarak képei láthatóak. Itt is olvasható kétoldalt a fáraó és a királyné neve és címei, és a kártusban is.
A trónszék karfáit szárnyas kígyó alakúra formálták, mely a király neveit védi. Lábai állatláb formájúak, bronzzal borítva, elöl két oroszlánfej díszíti őket. Lent valószínűleg egybefonódó papirusz és lótusz volt látható, Alsó- és Felső-Egyiptom szimbolikus növényei, melyek egybefonódása a két ország egyesítését jelképezte. Ezeket a sírrablók törhették le, hasonló arany- és fémdarabok előkerültek az elejtett darabok közül a sír előteréből. Nádból font ülőkéjének díszítése csak helyenként maradt meg, kétoldalt eredetileg egymásba fonódó liliom és papirusznád jelképezte a Két Ország egyesítését.
A trónszékhez tartozó lábtámasz fából készült, hossza 63,5 cm, szélessége 37 cm, magassága 13 cm. Rajta Egyiptom északi és déli ellenségeinek legyőzött alakjai láthatóak. Hasonló díszítés tipikus volt zsámolyokon, de padlón is előfordult; a fáraó minden alkalommal, amikor rálépett, szimbolikusan eltiporta az ország ellenségeit. Jobboldalt három afrikai fogoly és három íj, baloldalt három ázsiai fogoly és szintén három íj látható rajta. Anyaga fa, kék fajansz és sárga kőberakás díszíti. Megtalálásakor egy pár kesztyű hevert rajta."
 
Tutanhamon fáraó (i.e. 1432 - i.e. 1324, 2, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon) sírjában több széket, ágyakat, ládát is találtak:
 
 
Bed from Tutankhamuns tomb
 
 

Nevezetes festett láda, Mozgalmas vadászjelenetek díszítik. (https://lakberendezde.cafeblog.hu/2015/02/05/az-okori-kozel-kelet/)

 
T láda2
 
Festett láda vadász jelenettel, stukkóval bevont fa (44x61x45cm).
 
box coffin
 
"Varrott", vékony kötelekkel, csapokkal megerősített fakoporsó, az első dinasztiák idejéből (4)

Festett koporsók:

how to

how to build an ancient egyptian tomb for a school project

Színezett koporsók (4)

MINÓSZI FRESKÓK
Egyiptom és Kréta szigete között volt gyakorinak nevezhető kereskedelmi kapcsolat a hükszoszok idején, i.e. 1600 körül, amit a Nílus-deltai freskók, minószi kerámiák bizonyítanak. A hükszoszok erős szíriai (Ugarit) kapcsolatainak megfelelően Ugaritban is volt kereskedelmi lerakatuk a minósziaknak, ezért kerestük az egyiptomi hatást a minószi színes freskókon. A minószi hatás a deltai freskókon ismeretes, a fordított irányú hatás nem értékelhető. 
   
A minószi kultúra eredete erősen kutatott, nem tisztázott, és sok téves elképzeléssel terhelt. Lehet autonom és Anatóliai eredetű, lehet az őslakósokkal, a pelaszgokkal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pelaszgok) kapcsolatos, és lehet az eredete és a története is a kikladikus kultúrával (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCkladikus_kult%C3%BAra) kapcsolatos, sőt közös. A következőkben megvizsgáljuk, hogy ezek összefüggéseiről mit lehet tudni. Következtetésekeket nem vonunk le, azon túlmenően, hogy olyan tengeri kultúrák, melyek készítettek festett szobrokat és freskókat is.  
 
 
Cyclades map names de
 
A minószi, a kikladikus kultúrák és a pelaszgok elterjedési területe közel azonos (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCkladikus_kult%C3%BAra)
 
 
"A vaskor kezdetén a Balkánra érkező dóroknak, akik Spárta új uraiként a meghatározó szereplőivé váltak a klasszikus Görögországnak, voltak elődjeik a Peloponnészoszon és a közeli szigeteken, amit a klasszikus görögök maguk sem tagadtak, korai történeti feljegyzéseikben be is számolnak róluk. Az akhájoknak tulajdonított mükénei kultúra pusztulását maguk a dórok okozták inváziójukkal a i. e. előtti 10.-11. századokban. Görögország területén a mükénéi akháj civilizáció (i.e.1600-1100, csúcsa: Pülosz, Mükéné, Thébai, Tirünsz, i. e. 1450–1200 között) a pelaszgok után következett. A mükénei kor ógörögjei rátelepedtek egy korábbi civilizáció városaira. Az akhájok erőszakos hódítók voltak, ők viseltek hadat Trója ellen i.e. 1200 körül, és romba döntötték az érkezésük előtt hosszú ideig prosperáló, majd valószínűleg a Santorini-vulkánkitörés (i.e. 1600 körül) következtében meggyengült minószi civilizációt Kréta szigetén. 
A minószi civilizáció a bronzkor kezdetétől meghatározó gazdasági-kereskedelmi központ volt a Földközi-tenger medencéjének keleti felében (i.e. 2200-i.e 1450), a kisázsiaiakkal és egyiptomiakkal több-kevesebb szimbiózisban élve. (https://index.hu/tudomany/til/2020/09/23/pelaszgok_balkan_herodotosz/) 4000 évvel ezelőtti, lenyűgöző életszeretetet tükröző igen színes freskóiknak, díszített palotáiknak pedig nem volt párja az égei világban. A minósziak eredetét nem ismerjük, de kapcsolatos -és lehetséges, hogy az eredetük is- a pelaszgokkal, akik a  Peloponnészoszon és annak szigetein éltek (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCkladikus_kult%C3%BAra). Nem világos, hogy a kikladikus kultúra volt a minószi kultúra eredete vagy fordítva.  
A "pelasgi" kifejezés tágabb értelemben az Égei-tengeri régió összes bennszülött lakóját és kultúrájukat is jelenti, az ókori, primitív és feltehetően bennszülött népekre használták a görög világban. A klasszikus időszakban ezen a néven enklávék maradtak fenn Görögország szárazföldjén, Krétán és az Égei -tenger más régióiban, szigetein. A "pelasgi" népesség olyan nyelvet vagy nyelveket beszélt, amelyeket akkoriban a görögök " barbárnak " neveztek, bár néhány ókori író ennek ellenére görögnek nevezte a pelasgokat. Az a hagyomány is fennmaradt, hogy Görögország nagy része valaha pelasgi volt, mielőtt hellenizálták. A kutatók a jónokkal vagy a pelag-skoi-ból (" laposföldi lakosok") szóból származtatva "a thesszáliai síkság lakói "-nak tekintik a pelaszgokat, továbbá az ókori görög "tenger", pelagos szó alapján "a tenger embereit" jelenthette.
Feltehetően pelaszgok voltak a Balkán, Anatólia és egyben Európa első fejlett civilizációját megteremtő népe, akik bár nem voltak ősei a görögöknek, de a Peloponnészoszon, a szigeteken és Anatóliában is éltek. Talán egyik törzsük egy lelegek nevű nép volt, melynek élőhelyei Kis-Ázsia és Görögország területén volt,  akiknek az eredetét már az ókorban sem tudták megállapítani, több szerző a pelaszgokkal együtt említi őket, bár mint kalandozó tengeri rabló nép, nagyon elütnek a békés, földet is művelő pelaszgoktól. A történeti időkben szétszórtan éltek Kária és Trója, továbbá a Kükládok, Euboia, Lakónia, Messzénia, Aitólia, Akarnania, Thesszália, főként pedig Lokrisz vidékén.
A pelaszgokhoz kötődik a „Minótaurusz-legenda” a labirintusban élő félig bika, félig emberi szörnyetegről, akinek emberáldozatokat kellett bemutatni, ami a minószi kapcsolatra utal. Hérodotosz, a „történelem atyja” jócskán értekezik azokról a pelaszgokról, akik kortársai voltak, illetve azon elődeikről, akikről még utazásai során hallhatott történeteket. Ebből kiderül, hogy az ókori görögök kialakítottak egyfajta szimbiózist a korábbi pelaszgokkal és azok leszármazottaival, bizonyos munkákat velük végeztettek. Athénban külön kerületet is kaptak az Akropolisz körüli védelmi fal megépítéséért cserébe. Az együttélés viszont nem volt mindig zavartalan: Athénból állítólag azért kellett távozniuk a pelaszgoknak, mert rendszeresen zaklatták a friss vízért járó fiatal lányokat, nemegyszer meg is erőszakolták őket. A pelaszgok később is notórius nőrablók hírébe keveredtek, egy vallásos fesztiválról athéni asszonyokat vittek magukkal szigeteikre, hogy ágyasokként tartsák őket.
Herodotosz leírásaiból az is világossá válik, hogy a pelaszgok nyelve eltért az akhájoktól. Érthetően, mert egy nem indoeurópainak gondolt etnikumról van szó, amely nyelvében minden mai európai nyelvcsaládtól eltért. Szintén Hérodotosztól tudjuk, hogy a pelaszgok egy része átvette a hellén kultúrát, és belőlük lettek a jónok, akik betelepítették a kisázsiai partvidéket. Limnosz szigetét az Égei-tengeren gyarmatosító athéniek ragadták el tőlük, szárazföldi városaik pedig a perzsa hódításnak estek áldozatul az i. e. 5. században. (A pelaszgoknak valószínűleg voltak itáliai rokonai: az etruszkok, akik Róma történetében kaptak szerepet egy évezreddel később. Az albánok szerint a pelaszgokból lett hellenizált jónok lakták a mai Jón-tenger napfényes vidékét is az Artai-öböltől az albániai Himaráig, amely pár évszázaddal később már Epirusz néven vált ismertté, lakóikat pedig epirótáknak hívták, https://index.hu/tudomany/til/2020/09/23/pelaszgok_balkan_herodotosz/,)
 
A krétai volt az első fejlett civilizáció Európában, amely hatalmas, bonyolult épületkomplexumokat, lenyűgöző műalkotásokat, szerszámokat, írásrendszereket és hatalmas kereskedelmi hálózatot hagyott maga után. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3) E telepesek valószínűleg Anatóliából érkeztek, és ők alapozták meg a későbbi krétai civilizációt, amely már i. e. 2500-ban is létezett. I. e. 2000 körül épültek meg az első nagyobb paloták, ezek őrzik a minószi kultúra emlékeit. A legnagyobb a knósszoszi palota, melyet i. e. 1900 körül emeltek. I. e. 1700 körül újból hozzáláttak a paloták építéséhez. Ekkor jelentek meg a színes falfestmények (freskók) a házak falain. A korai civilizáció idejére, i.e. 2000 körül megjelentek a szabályosan tervezett városok, építőanyagként használták a téglát és a köveket, ismerték a fémművességet és a szépen kidolgozott ékszerek készítésének módját. Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás aranykornak, a paloták építésének korának is hívni, ekkor érte el csúcsát a minószi civilizáció, amely a palotaépítésekben is megmutatkozik. A korai civilizáció ezután ismeretlen okból hanyatlásnak indult. Ennek oka lehetett a Théra (k.b. i.e. 1628, ma Szantorini) szigetén bekövetkezett vulkánkitörés és cunami. Mások inváziót emlegetnek. Ebben az időben az égei-tengeri szigetvilág több városát is tűz emésztette el. Írásrendszereik: krétai hieroglifák, i.e. 2100–1700 és a Lineáris A, Égei-szigetek (Kéosz, Küthéra, Mélosz, Théra), és a görög szárazföld (Lakedaimón) i. e. 1800–1450, továbbá a Lineáris B i.e. 1450-től. Az i. e. 1800 és 1450 között használt lineáris A máig nincs megfejtve.
 
A minószi kultúra ennek ellenére később még egyszer felemelkedett, és rövid ideig virágzott, de nem volt már elég ereje a teljes kibontakozáshoz. Voltak kapcsolataik Siíriával (Ugarittal) és Egyiptopmmal ( Avariszi freskók, vázák bizonyítják). Megjelentek a szárazföld felől érkező új telepesek, az akháj hódítók (i.e. 1450), akik új írást (lineáris B) és új kultúrát hoztak magukkal. A krétai kultúra lehanyatlott, helyét a mükénéi kultúra vette át. A krétai művészet nagy hatással volt a Kykládok szigetcsoportjain lévő kykladikus kultúrára (A települések (Szürosz, Szeriphos, Aigina, Naxosz, Parosz) tengerparti magaslatokon épültek, városias jellegűek. A lakóházak négyszögletes alaprajzúak, több helyiségből állnak. Ennek az időszaknak a legfontosabb leletanyaga a márványplasztika. A karcsú figurák jellemzői a keresztbe tett kar, felnéző, címerpajzs formájú arc, melyen a részletekre utaló festéknyomokat találtak a kifaragott orron. Jellegzetesek a hegedű formájú idolok és a ruhátlan nőalakokat ábrázoló, olykor háromnegyedes életnagyságú szobrok. Talányosak és ugyanakkor szépérzékre vallanak zenélő embereket ábrázoló idolok. Edényeiket is márványból, olykor zsírkőből készítették az egykori, ismeretlen eredetű lakosok. Ezüstművességük is számottevő, Amargosz városából diadémák kerültek elő.(https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCkladikus_kult%C3%BAra). A kükladikus kultúra nevezetes helye Melosz a sziget, amit az utolsó tízezer évben nessze földről látogattak obszidiánért, eredetileg nádhajókkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Milos ). A civilizáció fokozatos pusztulásával egy időben vették át az akhájok a hatalmat. A pelaszgok fokozatosan eltűntek a történelemből.
 
Phylakopi flying fish
 
Repülő hal freskó, Kükládi kultura (Phylakopi, https://en.wikipedia.org/wiki/Phylakopi, Melosz sziget)
 
Bee pendant gold ornament Chrysolakos necropolis near Malia 1800 1700 BC AMH 144879
 

Goldene Doppelaxt

Aranyozott kétélű bárd, ősi minószi jelkép és rituális fegyver (https://hu.wikipedia.org/wiki/Labr%C3%BCsz)

A minósziak jellegzetes eszköze a labrüsz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Labr%C3%BCsz) volt, a kétélű, szimmetrikus fejsze. Krétán a labrüsz szinte minden elképzelhető variációja előfordul: használati-, kultikus és dísztárgyak sokasága, festmények és domborművek ábrázolásai kerültek elő. A hettiták Anatóliában harci bárdként alkalmazták. Krétán festményeken és domborműveken is ábrázolták. A nagyméretűeket valószínűleg bikaáldozatokhoz használták. Krétán az anatóliai, föníciai és mezopotámiai előfordulásaitól eltérően a labrüsz egy istennő jelképe volt. A viharistenek, bikakultuszok és a labrüsz hármas szimbólumegysége a protohattiktól kezdve, hurrikon át, majd visszaszármazva a hettitákra, minószon és a görögöknél (Zeusz, a mennydörgés és a villám istene, bikakalandjait is ismerjük) is megjelenik. A minószi korban azonban már ősi hatalmi jelképnek is számított. 

A minósziak palotáikat valódi freskófestéssel (buon fresco) díszítették, vagyis a színes pigmentek nedves mészvakolatra történő festésével, kötőanyag nélkül,  amikor a festék beszívódik a vakolatba, ahol megköt és védett a fakulástól. A fresco secco, azaz a festék felhordása, különösen a részletek festése száraz vakolatra, szintén használatos volt a palotákban, ahogyan a vakolatban -a háromdimenziós hatás elérése érdekében- a kis mélységű, alacsony domborművek is. Az alkalmazott színek a fekete, vörös, fehér, sárga, kék és a zöld voltak. A minószi freskókon nem használtak árnyékolást, bár néha a háttér színe változik. Bár az egyiptomiak nem használtak valódi freskót, az építészeti festészetük néhány színkonvencióját átvették a minósziak. A férfiak bőre általában vörös, a nőké fehér, a fémeké pedig: az arany sárga, az ezüst kék, a bronz pedig vörös.

EGY MÍNOSZI EREDERŰ FRESKÓ A NÍLUS-DELTÁBAN
 
Deltai freskó
 
Az eredeti knosszoszi, minószi freskóval összevethető:
 
Iker KnossosAvarisCaptionsfinal1
 
A knosszoszi és a deltai freskók együtt (4)
 
 
A freskók osztrák felfedezője Manfred Bietak késő hükszosz idejűnek gondolta a freskókat (http://www.auaris.at/html/ez_helmi_en.html#8), Avarisz története  alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/Avaris). Az erőd és egy III. Thotmesz kori palota környékén találta a freskókat. Később a freskók közelében talált III. Thotmesz korabeli tárgyi emlékek miatt meg kellett változtatnia a véleményét. Bár sok töredékből állították össze a freskókat, de a szakértők véleménye szerint a freskók stílusa, készítésének technikája olyan magas minőségű, mint az eredeti krétai, knosszoszi freskóké. Ma a freskók korát III. Thotmesz (i.e. 1479–1425) uralkodásának idejére teszik. Azonban lehetséges, hogy a freskók nem egy időben készültek (2., 133.o.).
A freskók a palotakomplexumok falait (akár teljes egészében, akár az ablakok és ajtók felett), mennyezetét, fagerendáit és néha még a padlót is díszítették. Először absztrakt formákat és geometriai mintákat ábrázoltak, majd később mindenféle témát, a miniatúrától az életnagyságnál nagyobb méretig. A legnépszerűbbek a rituálék, felvonulások, fesztiválok, szertartások és bikaviadalok jelenetei voltak. Ismét gyakoriak voltak a természetből vett jelenetek, különösen a liliomok, íriszek, krókuszok, rózsák, valamint az olyan növények, mint a borostyán és a nád. Valójában a minósziak voltak az egyik legkorábbi kultúra, amely természeti tájképeket festett anélkül, hogy ember jelen lett volna a jelenetben; csodálták a természetet. Az állatokat is gyakran természetes élőhelyükön ábrázolták, például majmokat, madarakat, delfineket és halakat. Bár a minószi freskókat gyakran keretezték geometrikus mintájú díszítő szegélyekkel, maga a fő freskó esetenként túllépett a hagyományos határokat, például a sarkokat, és több falat is beborított, körülvéve a nézőt.
 
 
 
Bull leaping fresco Knossos 1600 1450 BC AMH 145129
 
Az egyik legnevezetesebb, a bikaugrást ábrázoló minószi freskó ( Knosszosz, i.e. 1650- i.e. 1500. https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_m%C5%B1v%C3%A9szet)
 
Knossos dolfijnen

A delfines freskó, (Knosszosz, i.e. 1650- i.e. 1500. https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_m%C5%B1v%C3%A9szet)
 
 
 
Knossos fresco women

Minószi asszonyok, (Knosszosz, i.e. 1650- i.e. 1500. https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_m%C5%B1v%C3%A9szet)
 
 
Korabeli házakat ábrázoló fajansz lapocskák 1700 1600 BC AMH 145016
 
Házakat ábrázoló fajansz lapocskák (Knosszosz, i.e. 1650 - i.e. 1500. https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_m%C5%B1v%C3%A9szet)
 
9c86e190ba973ad10135a6705c42d7a7
 
Knosszoszi palota, makett (4)
Knossos 05
 
A knosszószi palota "trónterme" (Knosszosz, i.e. 1650 - i.e. 1500. https://hu.wikipedia.org/wiki/Min%C3%B3szi_m%C5%B1v%C3%A9szet)
 
 
                                                     p4y Kigyos Istennok Regeszeti Muzeum Iraklion
 
                                                                                                             varos5letöltés
 
 
Kígyós istennő, Iraklión, Kréta, Régészeti Múzeum
 
 
 
Thera birdsAkrotiri
 
 Madarak (Théra)
 
Thera monkeysAKROTIRI
 
Kék majmok (Théra)
 
61dbcac09d5b96838196c9591056fc71
 
 
 
 
 
 
 

A legismertebb Théra-i, Akrotír-i freskón (az i.e. 1628-as vulkánkitörés temette be) látható minószi evzős-vitorlás halászhajók sarló alakúak:

freskó

Théra-i (Santorini szigete) freskó, sarló alakú evezős-vitorlások hajófelvonulása, mindenhol naptető, esetleg kabinok láthatók és kilépődeszkák, hosszanti merevítő kötél nincs. (A fehér festék talán lenolajkencés ólomfehér, vízálló ólom karbonát) (4)

 

Minoan fleet freeze from Akrotiri fragment

Théra-i (Santorini szigete) freskó, sarló alakú evezős-vitorlások hajófelvonulása, részlet, Akrotiri, Théra, i.e. 1700 körül.

Minósziaknál sok volt a nagy (8-es vagy nagyobb) földrengés, sokszor építettek palotát, az i.e. 1700-as években volt a második palotaépítési korszakuk. Nem lenne meglepő, ha Théra szigeten is építettek volna palotákat. A hajók kivétel nélkül sarló alakúak, a kormányevezők mögötti kilépődeszkákkal. A kilépő deszka felerősítése (fahajókon, http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm):

partra vontatás Éjszakára partra vontatták a hajókat, mai rajz. A kilépődeszka felerősítése (A ésB): körbe fogja a hajótestet (4)

RESTAURÁLT GÖRÖG SZOBROK

UV vizsgálatokkal kimutatható, hogy az ókori görög és római szobrokat festették és igencsak élénk színekre (https://theuijunkie.com/greek-statues-coloured/,

https://sandigdha.wordpress.com/2020/07/08/alexander-recoloured-how-greek-sculptures-looked/), néhány kép:

su

fcf70d883be9a88368170f8aea4c66ca

 

the reproduction of the west pediment of the temple of aphaia circa 505 500 bce greece photo u1

 

a fiú

the reproduction of augustus of prima porta circa 20 bce rome photo u1

 

the reproduction of the alexander sarcophagus and 34 from around 320 bce greece photo u2

 

Görög szobrok reprodukciói (https://sandigdha.wordpress.com/2020/07/08/alexander-recoloured-how-greek-sculptures-looked/)

Görög épületek grafikái:

61d5f17ee5262ad9e1d74c1e2009c7b5

 

parthenosnas xromata708

 

LLletöltés

 

trimpanon

                                                                                                                                               Görög épületek,  grafikák (4)

 

Greece 3D 1

Greece 3D 3

Greece 3D 2

Forrás: Német Ádám 3D-s garfikái (4)

 

 

e6a77272414ce151e8de69d7d63a9f0f

a92b77e76d05d923f54141d543178237 parthenon greece athens greece

A010052 03

main qimg 4059414061be8832c32e0fe582276b53 lq

Grafikák az Akropolisról (4)

AthensAcropolis2

Az athéni Akropolis (4)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ókori görög pigmentek színek (http://www.visual-arts-cork.com/artist-paints/classical-colour-palette.htm):

Vörös színek
A sárga vöröset a természetben előforduló arzénvegyületből, a realgar-ból nyerték. Az élénkvöröshöz a művészek a "Sárkányvér" néven ismert anyagot használták. ez egészen a modern korig gyakori színezőanyag volt. Egy délkelet-ázsiai fáról nyert gumigyantából származott. A kor legdrágább vörös pigmentje, amely tízszer drágább volt a vörös okker-nél, a verminium volt. A rómaiak által minium néven ismert narancsvörös árnyalatot a cinóber (higanyszulfid) nevű ásványi ércből állították elő, és i. e. 1500 körül jelent meg a Földközi-tenger térségében. Valószínűleg Közép- vagy Dél-Európában bányászták, de később (i.. u. 8. században) egy sokkal jobb, Kínából származó változat váltotta fel.
Bíborvörös színek
A lilák és hasonló árnyalatok esetében a görög és római színpalettán olyan pigmentek szerepeltek, mint az indigo, amelyet az Indigofera növénycsaládból nyertek, és a madder, amelyet a madder növényekből nyertek. Használhattak gyapotot (a festőgyapot növényből) is. Bár elsősorban textilfestékként használták, a klasszikus ókorban ezeket a tinta típusú színezőanyagokat már a festészetben, különösen a mázolásban való felhasználásra is kifejlesztették. A lilák közül a legnépszerűbb a tíriai lila volt, amelyet a föníciaiak murexkagyló héjából állítottak elő, és a római császárok által viselt színként vált híressé. Az ókori művészek mázfestékként is használták. A tíriai bíbor a lila, a valódi bíbor és a nagyon mély bíbor árnyalataiban volt kapható. Használatát azonban korlátozták a hatalmas előállítási költségek.
Kék színek
A klasszikus festők kék palettájukon ugyanazokat a pigmenteket használták, mint az egyiptomiak: nevezetesen az azuritot és az egyiptomi kéket. Az azurit egy zöldeskék pigment volt, amelynek neve a perzsa "lazhward" szóból származik, amely "kéket" jelent. Kémiailag rokonságban állt a malachit nevű zöld pigmenttel. Az egyiptomi kék (frit, üvegtörmelék) egy sötétkék pigment volt, amelyet az ókorban számos hordozóanyagon, például kövön, fán, gipszen, papiruszon és vásznon használtak. Később, az i.u. 6. században felváltotta az ultramarin, a művészettörténet legmesésebb kékje. Az ultramarin egy gyengébb változata (lazulin kék) valójában Görögországban és Rómában is használatban volt, de csak az 500-as években fejlesztették ki a perzsák a lapis lazuli ultramarinra való átalakításának kulcsfontosságú eljárását.
Zöld színek
A klasszikus időkben használt zöld pigmentek között volt a verdigris, egy szintetikus rézzöld (a név jelentése "Görögország zöldje"); a zöld föld, egy természetes színezék, amely más korokban Terre Verte, Stone Green, Verdetta és Celadonit néven ismert, változó árnyalatú természetes színezőanyag; az Egyptian Green, az Egyptian Blue testvére (lásd alább); és az élénkzöld malachit, amelyet Mineral Green vagy Verdeazzuro néven is ismertek.
Sárga színek
A görög és római festők sárga színeikhez a hagyományos Orpiment mellett a Massicot és a Nápolyi sárgát is használták. A Massicot ólom-oxidból származott, míg a Nápolyi Sárga - egy meleg sárga pigment - az ólom-antimonátból származott, és a Vermilionnal egy időben jelent meg. A nápolyi sárgát (más néven Giallorino) állítólag a Nápolyi-öböl feletti Vezúvból nyerték. Az orpiment egy gazdag citromsárga színárnyalat volt, amelyet a színezők már i. e. 3100 óta ismertek.
Barna színek
A barna árnyalatokat általában az agyagpigmentek, például a sziéna és az ámbra égetett és nyers formáiból nyerték. A vasat és mangánt tartalmazó sziéna nyers állapotban sárgásbarna okkersárgára hasonlít: pörkölve vagy égetve vörösesbarna színűvé válik. Hasonlóképpen, az umbra, a paleolitikum óta használt agyagpigment, természeténél fogva sötét sárgásbarna színű: a pörkölt vagy égetett borostyán sötétbarnára színeződik. Ez a két pigment volt a legstabilabb szín a klasszikus festők palettáján.
Fehér színek
A klasszikus színpaletta jelentős kiegészítője volt a fontos ólomfehér. A nagyon gyorsan száradó, az összes fehér színezőanyag közül a legmelegebb mázzal és nehéz állaggal rendelkező fehér pigment egészen a 19. századig az egyik legfontosabb fehér pigment maradt. Más fehér színezékek közé tartozott a gipsz és a kréta.
Fekete színek
A görög-római festők a fekete színárnyalatokhoz a lámpafeketére és a szénfeketére (faszén), valamint az új elefántcsontfeketére támaszkodtak, amelyet csontok vagy elefántcsont égetéséből nyertek.

 

MEZOPOTÁMIAI MÁZAS CSEMPÉK

Történelmileg a kerámiák mázzal* történő bevonása lassan fejlődött, mert fel kellett fedezni a megfelelő anyagokat, és olyan égetési technológiát, amely eléri a szükséges hőmérsékleteket. A mázak először az i. e. 4. évezredben jelentek meg kőedényeken, csempéken. Az ókori egyiptomi fajansz önmázas volt, mivel az anyag égetéskor természetes mázszerű kérget képezett. A valódi kerámiákon a mázazás az üveg feltalálását követte i. e. 1500 körül, a Közel-Keleten és Egyiptomban lúgos (növényi hamus) mázzal, beleértve a hamuzsírmázat, Kínában pedig őrölt földpát felhasználásával. A mázak többsége szilíciumoxid, azaz homok alapú volt. Színezékként fémoxidokat (réz, ón, vas, ólom) használtak. A Mezopotámiában használt fémoxidok ásványi eredetéről keveset lehet tudni, más kutúrák esetén részletesebb ismereteink vannak. Mezopotámiában a napon szárított sártégla épületeket csempékkel védték, néhány képet mellékelünk az alábbiakban. A fritware, más néven a kőpaszta máz, olyan kerámiatípus, amelyben az agyaghoz fritet (őrölt üvegtörmeléket) adnak, hogy csökkentsék az olvadás hőmérsékletét. A keverék tartalmazhat kvarcot vagy más kovasavas anyagot.  Az így kapott keveréket alacsonyabb hőmérsékleten lehet égetni, mint az agyagot önmagában. Ezután mázat vihetnek fel a csempe, az edény felületére. A fritware-t később azért használták, hogy erős fehér testet adjon, ami a felület ónmázzal való mázolásával kombinálva lehetővé tette jó minőségű, porcelán szerű edények készítését.

Pergamon Museum Berlin 2007yy
 
 
 

 800px Pergamonmuseum Ishtartor 07

Későbbi, a Perzsa Birodalom idejéből csempe képek:

PERzsa

Facts Achaemenid Persian Empire

Perzsa2

                                                                                                               Perzsiai csempék (1 és https://www.wikiwand.com/hu/Pergamonmuseum)

* MÁZANYAGOK ÁLTALÁBAN (http://agyagismeret.blogspot.com/2011/05/vazlatok-keramiakeszites-tortenetehez.html)

Agyagba kevert adalékanyagok
Sok anyagnál vitatott, hogy az agyagba szándékosan keverték-e, vagy az agyag természetes szennyezõje volt. Õskori kerámiákon gyakran szemmel látható, hogy nagyon sok soványító anyagot kerevertek az agyagba, és a szándékosság feltételezhetõ.
Biotit
Valószínûleg nem keverték az agyagba.
Csigaház-darabok
Valóban használtak csigaházakat a õskori kerámiában, mégsem mállott szét tõle az anyag.
Csillám
Valószínûleg nem keverték az agyagba. Csillámtartalmú agyagot szándékosan használták kályhacsempék készítésére.
Földpát
A római korban használták. Ritka. Lehet az agyag természetes szennyezõanyaga, hiszen az agyag földpátokból keletkezik.
Grafit
Feltételezhetõ, hogy a régészek által sokszor grafitosnak vélt agyagedény nem tartalmaz grafitot (pl. Németbánya, késõ bronzkor), hanem szénbeépülés, a vas-hidroxidok változása és az agyagban lévõ kvarc kelthet ilyen benyomást.
A korai vas és kelta korban általánosan használtak grafitot a kerámiában.
Középkori fõzõfazekakban.
Öntõtégelyekben a középkortól napjainkig.
Gránit
A római korban használták. Ritka. Lehet az agyag természetes szennyezõanyaga.
Kavicsok
– Római kor: dörzstálak belsõ felületén. Véletlenül 1-1 kavics lehet téglákban és tetõcserepekben.
– Középkor: sütõharang anyagában.
Homok
Õskori kerámiákban.
Középkori kályhacsempékben.
Gyakran az agyag természetes szennyezõanyaga.
Márvány
A római korban használták. Ritka.
Pirit
A pirit csak a redukálva égetett kerámiában marad meg, egyébként elbomlik vas-oxiddá.
Római kori kerámiában?
Népvándorlás kori kerámiában?
Samott
Használatának kezdetérõl nem találtam adatot. Modern anyagnak tartják, bár nem az.
– 15. század: Agricola leírja, hogy cserépporral kevert agyagból készítenek edényeket.
– 1818. Möller: Mesterség míveik: ,,Casselhez nem meszsze Grosz - Almerodéban igen sok öntõ tégelyek készíttetnek, és Hassiai olvasztó tégelyeknek nevezettek alatt Német Országban sõt külfõldekre is kereskedés végett széllyel elkûldöztetnek. Itt ezek pípa-agyagból és tiszta homokbúl, vagy agyagbúl és fájin apróratört tserepekbõl készíttetnek."
– Õrley 1903-ban ír a samottról.
– Papp János 1907-ben ír a samottról .
– Duma György receptjeiben (1939–44) szerepel a samott, iparrajziskolai receptek között.
Vér
Õskori kerámiában.
Hideg festékek
Minden olyan anyag hideg festék, amellyel a kiégetett cserepeket festették, de festés után már nem égették ki a tárgyat. Ezek az anyagok rendszerint az égetés hatására elbomlottak volna, vagy átalakultak volna valamilyen más anyaggá. Idesorolom a mészbetétes kerámiák anyagait is.
Azurit
Az ókorban használták kerámiák ,,hideg” festésére terrakotta szobrokon.
Cinóber
Hideg festék görög kerámiákon.
– Egyiptomban, Kínában, az asszíroknál, Mexikóban, Peruban már használták.
– A rómaiak használták. Pompeiben falfestményeken látni cinóbert.
– Vitrucius míniumként említi a cinóbert. A Festészet anyagai és technikái szerint a mínium a cinóber szinonímája, Teophilius (középkor) jegyezete szerint viszont míniummal helyettesítették a cinóbert.
Csonthamu
(Fehér színû)
Mészbetétes kerámiák anyaga? Rézkor, bronzkor.
Kagylóõrlemény
(Fehér színû)
Mészbetétes kerámiák anyaga? Rézkor, bronzkor.
Malachit
Hideg festék görög kerámiában.
– Pliniusnál chrysocolla (krizokoll, krizokolla). (Bár a krizokolla ásványként réz-szilikát.) Az ókortól a középkorig falon és táblaképen a legszebb zöldnek tartották.
– Elõször Theophratosz említi.
– Dioszkoridész megemlíti az örmény, macedón és ciprusi chrysocollát. Plinius a spanyolról is ír.
Mész
– Mészbetét: rézkor, bronzkor.
– Görög szobrok fehér színû festése.
Smalt
Kék színû. Görög kerámiák hideg festésének egyik anyaga.
Engóbok
Minden olyan, fõleg agyagból álló festéket engóbnak tekintek, amely az égetés során nem olvad meg, és nem képez vízzáró réteget. Azokat az anyagokat, amelyek fényesek, és vízzáróak, máznak tekintem. Azokat pedig, amiket nem égetnek ki, hideg festésnek.
Bizonyos esetekben nagyon nehéz eldönteni, hogy egy tárgyon látható festés engóbbal vagy mázzal történt-e. Ilyenek a népi kerámia írókázott tárgyai. Bizonyos színeket mázzal, másokat engóbbal festettek, majd mindet színtelen, átlátszó mázzal vonták be. Az, hogy mikor milyen színt festettek engóbbal, falvanként és koronként változott.
Az elsõ engóbok már az õskorban megjelentek. Fehér, sárga és vörös színûek. Ezek sajnos ma már nagyon könnyen lejönnek a tárgyak felületérrõl.
Az egyiptomi fajanszok egy részén a máz alatt engób található.
A középkori kályhacsempék máza alatt engób van.
Népi kerámiában színes engóbokkal festenek ecsettel vagy írókával mintát, majd átlátszó, színtelen mázzal vonják be.
Engóbokat színezõ anyagok
Az engóbokat színezõ anyagok használatának története a mázaknál olvasható.
Érdemes összevetni az engóbokat színezõ anyagokat a mázakat színezõ anyagokkal. Sok hasonlóság van, de nem teljesen azonosak.
Az itt következõ anyagoknál (kobalt, króm, mangán stb.) többnyire nem maga a fém, hanem rendszerint az oxidja értendõ. A kész tárgyakban oxidként találjuk. Azt, hogy eredetileg milyen vegyület alakult az égetés hatására oxiddá, nem tudjuk. Lehetett eleve oxid, vagy karbonát, esetleg szulfid stb.
Antimonit (antimon-szulfid)
Népi kerámiában antimonittal színezték sárgára a fehér agyagból készült engóbot.
Fehér agyag
(A kifejezés alatt fehér színûre égõ agyag értendõ. Nyersen bármilyen színe lehetett.)
A fehérre égõ agyagok önmagukban engóbként használatosak.
A görög kerámiák fehér festéseinek egy része fehér agyag.
A római kori fehér barbotin anyaga fehér agyag.
A középkori kályhacsermpék máza alatti engób szintén fehér agyag.
Népi kerámiában gyakran használtak fehér agyagot az átlátszó színes mázak alá. (Kék, zöld, sárga stb. színek alá.)
Kobalt
Kék színhez használták.
Bár a kobalt-oxidot elvileg közvetlenül nem keverték engóbba, mégis találni ilyen receptet. Rendszerint smaltot (l. a mázaknál) használtak az engób kékre színezéséhez. Az engóbban, az égetés során, kobalt-aluminát (Thenard-kék) keletkezik, ez hozza létre a kék színt.
Már Perzsiában és az õsi Kínában is használták.
Népi kerámiában kék szín.
Króm
Az oxidja a zöld színû engób színezõanyaga népi kerámiában. Tulajdonképpen modern színezõanyag, de népi kerámián elõfordulhat. Ismertek a fazekasok receptjei között a krómtartalmú engóbok.
Mangán
(Népi kerámiában borostyánként is említik. Ennek semmi köze a borostyánkõhöz. A német braunstein = barnakõ eltorzított változata.)
Az oxidja, karbonátja barnára színez.
Ókori görög, geometrikus kerámiák barna színû festéke.
A magyar népi kerámiák barna és fekete színû engóbja mangánt tartalmaz. Barnakövet, mangántartalmú ásványok porát használták fel.
Okker
Vas-hidroxid-tartalmú agyag.
Õskori és ókori görög kerámiák sárgás-barnás színû engóbjának színezõanyaga.
Réz
Zöld színû engób színezõanyaga népi kerámiában.
A régi, tönkrement réztárgyak darabjait elégették a kemencében (vagyis réz-oxidot készítettek), ennek õrleményét használták színezésre.
Vas
Az oxidja rózsaszínre, vörös színûre színezi az engóbot és az agyagot. Ma rendszerint fehérre égõ agyaggal keverik össze a vas-oxidot.
Õskori kerámiák vörös színû festése.
Ókori görög kerámiák vörös színû festéke. (Másodlagos vörös?)
Népi kerámiában máz alatt vöröses színû engób színezõanyaga. Gyakran nagy vas-oxid-tartalmú agyagot használtak engóbként. Soha nem tiszta vörös, sokszor barnás, rózsaszínes vagy narancsos.
Vörösre égõ agyagok
Vas-oxidot tartalmazó agyagok. Szebb színû engóbot adnak, mint a vas-oxiddal kevert fehér agyagok. Narancsosabbak, néha barnásabbak.
Mázak
Minden olyan anyagot máznak tekintek, amely égetés során megolvad, és vízzáró réteget képez a felületen – szemben azokkal az anyagokkal, amelyek agyagos összetételûek, és nem olvadnak meg az égetés során (engóbok).
Fõbb máztípusok:
Üveges olvadékok:
Két fõ fajtája van: az ólmos máz (népi kerámia) és az alkáli máz (egyiptomi fajansz, mezopotámia, porcelánmáz, modern mázak).
Nem üveges olvadékok:
agyagmáz (ide sorolható a római terra sigillata és a görög vázák festéke), sómáz.
Agyagmáz
A losticei edényeken állítólag agyagmáz van (16. sz.)
1818: A "kõszéntûz által való kiégetés Lyonban találtatott fel; és hogy a' tserép edényeket, ólommáz helyett, a' magok tulajdon massájokban olvaszszák öszve üveggé, avagy azokkel mázolják meg". (Möller: Mesterség míveik.)
Alkáli máz, alkálikus máz
Az egyiptomi fajanszok máza ólommentes.
Az 1800-as évek végétõl terjedtek el? (A magasabb hõmérsékleten égetett tárgyaknál, porcelánoknál korábban. Az ólmos mázakat 1050 fok felett már nem lehet használni.)
1939-ben már venni lehetett. A "Váza" kerámiai rt. árjegyzékében szerepel a bóros és bórmentes alkáli máz. Olcsóbbak volt, mint az ólmos mázak.
Máz, római kori kerámiáké
Ólmos máz.
Korai máz. Az 1-2. sz.-ban részben hellenisztikus módon készültek kerámiák. Zöld és sárga színû mázak.
Késõi máz ("lyukacsos" felületû). A máz megjelenését a 4. századra teszik: zömmel a század második felében terjedt el. Használata az 5. század elsõ felében még követhetõ.
Máz (középkorban)
Ólmos máz. 12. sz.-ban vált általánossá a mázak használata Európában. Sárga, barna és zöld színûek voltak.
Máz (népi kerámián)
Ólmos máz. Csak a legújabb idõben készülnek ólommentes mázzal kerámiák.
 
 
 
 
 
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép WEB címmel nem, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) Desroches-Noblecourt, Cristiane: Tutanhamon, Corvina, 1977, ISBN 963 13 0215 6 
 
 
FÜGGELÉK
 Római festékek, pigmentek: Festett sírkövek és színes ruhák alapján
A római ruhadarabok színskáláját antik forrásokból, falfestményekből és textilleletekből ismerjük. Segítséget jelenthetnek a kőábrázolásokon megmaradt festéknyomok, hiszen a köztudattal ellentétben ezek az emlékek eredetileg festve voltak, de színük mára csak nyomokban maradt meg. A festéknyomokból az ábrázolt ruha színének csak a jellegére következtethetünk, hiszen a köveket általában földfestékkel festették, a textilt pedig főleg növényi anyagokkal színezték. A festőanyagokat és a textilfestés technikáját legrészletesebben az idősebb Plinius leírásából ismerjük. A korabeli festőanyagok a következők voltak:
vörös: festőbuzér (Rubia tinctoria)
lila: báránypirosító (Alcanna tinctoria)
sárga: parasztsáfrány (Carthamus tinctorius)
festőrezeda (Reseda luteola)
festőrekettye (Genista tinctoria)
barna: diófalevél (Juglans regia)
kék: festőcsülleng (Ysatis tinctoria)
indigó (Indigofera tinctoria)
fekete: tölgyfagubacs (Quercus robus)
bíbor:bíborcsiga (Drupidae), bíbortetű (Dactylopius coccus), Murexkagyló
A zöld színt a sárgára festett textil kékkel való átfestésével állították elő.
A legelőkelőbb színnek a bíbort tartották, ahogy a római költők (pl. Ovidius vagy Horatius) a gazdag hölgyek viseletén legtöbbször a „tyrosi bíbor színt” említik. A források szerint az eredeti, bíborcsigából előállított festék drága volt, de még a bíbortetű is igen költségesnek számított. Mivel a többség ezt nem tudta megfizetni, ezért vörös textileket kékkel vagy lilával festettek át, így közelítették meg a kívánt árnyalatot (Plinius).
A lenvásznat csak fehérítették, mivel ezt az anyagot nem lehet a természetes színező anyagokkal az ókori ízlésnek megfelelő élénk színekre megfesteni, a gyapjú és a selyem festése viszont tüzes, élő színeket eredményez. Általában a tisztára mosott nyersanyagot festették meg fonás előtt, ritkábban a fonalat, vagy pedig a kész szövetet. A festőanyagokat vízbe áztatták, s az így elkészített festőlében főzték ki a textíliákat. Vasas, rezes, borköves vagy timsós folyadékokban is pácolták, hogy színük tartós legyen.
Pannoniában nem volt őshonos több, ismert festőnövény, mint pl. a festőbuzér vagy az indigó. Ezeket a festőanyagokat, vagy az ezekkel megfestett fonalakat eleinte csak kereskedőktől lehetett megvásárolni, a helyben is termő festőnövények adta színeket viszont kezdettől fogva alkalmazták. Olcsó textíliához olcsóbb, drága textíliához drágább festőanyagokat használtak.
 
Más közelítésben: Természetes festékek, bányászhatóak
1. Először azokról szólunk, amelyek a természetben előfordulnak és úgy ássák ki őket, mint az okkert, amit görögül okhrá-nak neveznek. Sokfelé található, így Itáliában is, de a legjobb az attikai volt, ami most már nem szerezhető meg. Athénban az ezüstbányákban rabszolgák voltak, és földalatti tárnákat ástak, hogy megtalálják az ezüstöt. Ha véletlenül okker eret találtak, éppúgy követték, mint az ezüstöt. A régiek a kitűnő okkerkészletet használták az épületek faldíszítéséhez.
2. A vörös okkert is nagy mennyiségben, sokfelé bányásszák, de a legjobbat kevés helyen, így a pontuszi Szinopéban, Egyiptomban, Hispániában a Baleárokon, ugyanígy Lemnosz szigetén is, ennek a bevételeit a római állam az athéniaknak engedte át haszonélvezetre.
3. A paraetoniumi fehér pedig arról a helyről kapta a nevét, ahol bányásszák. Ugyanezért a meloszi fehér is, mivel azt mondják, hogy ennek a bányája a Kükládok Melosz nevű szigetén van.
4. Zöld kréta is több helyen található, de a legjobb Szmürnában, ezt pedig a görögök theodoteionnak nevezik, mivel Theodotosz volt annak a neve, akinek a földjén az ilyen fajta krétát először megtalálták.
5. Az auripigmentumot görögül arszenikonnak hívják, Pontuszban bányászszák. A szandaraka szintén több helyen található, de a legjobb a pontuszi, amelynek bányája a Hüpanisz folyó közelében van.

A cinóber készítése, a hegyizöld, az arméniai kék és az indigó
1. Most visszatérünk a mínium készítéséhez. A rögöket, ha már szárazak, vas mozsártörőkkel széttörjük és sűrű mosással és forrósítással, miközben eltűnik belőlük a szenny, elérjük, hogy megjelenjék a színük. Amikor tehát a míniumból a higany kiválásával eltávoztak természetes erői, gyenge természetűvé válik és az erőknek ellenállni nem tud.
2. Ezért, ha fedett termek festésére használjuk, hibátlanul megtartja a színét. Nyitott termekben viszont, vagyis peristyliumokban, exhedrákban vagy más efféle helyiségben, ahová a Nap és a Hold fényét és sugarait bebocsáthatja, amikor ezek érik a helyiséget, károsodik, és mert elvesztette erejét, megfeketedik. Így mikor több másokkal együtt Faberius jegyző is az Aventinuson akart magának választékosan díszített falú házat, s a peristyliumokban minden falat míniummal festetett be, azok harminc nap múltával csúnya és foltos színűek lettek. Ezért az elsőre más színeket festettek rá.
3. De ha valaki gondosabb, és azt akarja, hogy míniumos falfestése megtartsa a színét, amikor a fal meg van festve és száraz, vigyen fel rá sörteecsettel tűzön olvasztott pún viaszt kevés olajjal keverve. Azután tegyen szenet vasedénybe, s azt a viaszt a fallal együtt felmelegítvén, izzassza meg és egyengesse el. Akkor aztán gyertyával és tiszta vászonnal kell dörzsölni, ahogyan a meztelen márványszobrokat gondozzák. Ezt pedig görögül ganoszisznak nevezik.
4. Így a pún viaszkéreg ellenáll és nem engedi, hogy akár a Hold fénye, akár a Nap sugarai nyaldosva kivegyék a faldíszítések színét. Azokat a műhelyeket pedig, amelyek az epheszosziak bányái mellett voltak, most Rómába helyezték át, mert utóbb ilyenfajta ereket találtak Hispániában, s ezekből a bányákból az ércrögöket Rómába szállítják, s itt azokat adóbérlők dolgoztatják fel. Ezek a műhelyek pedig Flora és Quirinus templomai között vannak.
5. A míniumot mész hozzákeverésével hamisítják. Ezért ha valaki meg akarja vizsgálni, nincs-e hamisítva, így járjon el. Vegyünk vaslemezt, rakjunk rá míniumot és tegyük fel a tűzre, amíg a lemez izzani kezd. Amikor a forróságtól a színe elváltozik és fekete lesz, vegyük el a tűzről a lemezt, és ha kihűlve visszanyeri korábbi színét, hamisítatlannak bizonyul, ha pedig fekete színű marad, ez azt jelenti, hogy hamisított.
6. Ami csak eszembe juthatott a míniumról, elmondtam. A chrisocollát Makedóniából szállítják, s olyan helyekről bányásszák, amelyeknek a közelében rézbányák vannak. Az arméniai kék és az indigó nevével jelzi, hogy milyen tájakon keletkezik.
A cinóber és a higany
1. A míniumtulajdonságainak bemutatásához. Ezt a festéket pedig a hagyomány szerint az epheszosziak cilbiumi mezőin fedezték fel legelőször. Ennek jellege és elkészítés módja is felettébb csodálatos. Mert úgynevezett tömböt bányásznak, mielőtt a megmunkálás míniumot eredményezne. Az ere olyan, mint a vasé, de még vörösebb színű és körülötte vörös-por van. Amikor bányásszák, a vasszerszámok ütése nyomán higanyt könnyez sűrű cseppekben, s ezeket a bányászok tüstént összegyűjtik.
2. Amikor ezeket a tömböket összegyűjtik a műhelyben, mivel tele vannak nedvvel, kemencékbe dobják őket, hogy kiszikkadjanak, s az a gőz, ami a tűz hevétől keletkezik belőlük, amikor a kemence fenekére leszáll, higanynak bizonyul. Amikor a rögöket kiszedik, a visszamaradó cseppeket apróságuk miatt nem lehet összeszedni, ezért vizes edénybe seprik őket, és ott egy helyre gyűlnek és összeállnak. Ha ez négy sextariust tesz ki, amikor megmérjük, száz fontnak találjuk.
3. Ha valamilyen edénybe öntjük és egy száz fontos követ teszünk rá, az a tetején úszik, s a folyadékot sem súlyával nem képes összenyomni, sem kiszorítani, sem szétválasztani. Ha a száz fontos követ elvesszük, s egy scripulum súlyú aranyat teszünk rá, az nem fog úszni, hanem magától az aljára süllyed. Nem tagadható tehát, hogy az egyes dolgok nehézsége nem súlyuk nagyságában, hanem fajsúlyukban rejlik.
4. A higanyt pedig sok mindenre lehet használni. Nélküle ugyanis sem ezüstöt, sem bronzot nem lehet rendesen bearanyozni. Es ha egy ruhába arany van szőve, s azt a ruhát, mivel a régiségtől megkopott, tisztességgel nem lehet viselni, akkor a rongyokat cserépedénybe téve, tűzön elégetjük. Hamuját vízbe dobjuk és higanyt teszünk hozzá. Az pedig minden aranyszemcsét magához ragad és kényszeríti, hogy vele egyesüljön. Ha a vizet leöntjük s a higanyt vászonra öntjük és azon kézzel átnyomkodjuk, a higany a vászon likacsain átjut folyékonysága következtében, az aranyat meg belül összenyomva tisztán megtaláljuk.
 
Mesterséges festékek. A fekete.
1. A fekete: a kemencébe gyantát rakjunk. Amikor pedig a tűz heve ezt elégeti, arra kényszeríti, hogy a nyílásokon át a laconicum belsejébe kormot bocsásson, ami körben a falakon és a boltozat hajlatán lerakódik. Innen összegyűjtve részben mézgás gumival keverve könyvírásra való tinta készül belőle, a többit pedig a festők enyvvel keverve a falakon használják.
3. Ha pedig ez nem volna készen, szükségből így kell eljárni, nehogy a várakozás késleltesse a munkát. Égessünk el gallyakat vagy fenyőforgácsot, s amikor elszenesedtek, oltsuk ki a tüzet, majd mozsárban enyvvel törjük össze őket: így a faszén  fekete festéke falfestésre igen alkalmas lesz.
4. Ugyanígy, ha a borseprőt megszárítjuk, kemencében szénné égetjük és enyvvel keverve felhasználjuk, még a fekete festéknél is szebb színű lesz. Es minél jobb bor seprőjéből készül, nemcsak a fekete festék, hanem még az indigó utánzását is lehetővé teszi.