A Föld vízeloszlása
Meddig lesz elég a Föld ivóvízkészlete?
(2025 április)
A Föld légkörében, felszínén és kéregében a legtöbb víz sós tengervízből származik párolgással, kifagyással, a felhasználható édesvíz mennyisége kb. 1%. (https://en.wikipedia.org/wiki/Water_distribution_on_Earth), de a forrás adatok szerint változik a mennyiség. Tehát a Földön található víz túlnyomó része sós víz, átlagos sótartalma 35‰ (vagyis 3,5%, ami nagyjából 34 gramm sóknak felel meg 1 kg tengervízben), ami némileg változik a tengerekbe érkező lefolyások vagy olvadékvízek mennyiségétől függően. A Föld vízeloszlása:
Óceánok: a Föld vizének ~97,5%-a (sós víz).
Édesvíz: a Föld vizének ~2,5%-a, a következőképpen oszlik meg:
Gleccserek és jégsapkák: az édesvíz ~68,7%-a (a teljes víz kb. 1,74%-a).
Talajvíz: az édesvíz ~30,1%-a.
Felszíni és légköri víz: az édesvíz ~1,2%-a, amely tartalmazza:
Tavak: a felszíni víz ~20,9%-a.
Folyók: a felszíni víz ~0,49%-a.
A maradékot a légköri nedvesség, a talaj és más kis tározók teszik ki.
A víz eloszlása, különösen jég és gleccserek formájában nem volt teljesen állandó geológiai és történelmi időskálán. A gleccserek és a sarki jégsapkák: érzékenyek az éghajlatváltozásra. A globális hőmérséklet emelkedésével a gleccserek és a jégsapkák olvadnak, ami hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez. Az elmúlt évszázad során a Föld jégtömege jelentősen csökkent. A Föld jégtérfogatát jelentősen befolyásolta az éghajlatváltozás, a sarki jég mennyisége meredeken csökken. Az északi-sarkvidéki tengeri jég például 2025-ben érte el a rekord legalacsonyabb téli maximális kiterjedését, 14,33 millió km²-t, míg az antarktiszi tengeri jég a második legalacsonyabb nyári minimális kiterjedést érte el. Ezek a változások a globális felmelegedés által előidézett jégvesztés szélesebb tendenciájának részét képezik, amely átalakítja a sarki ökoszisztémákat és a tájakat. Az összes jég el fog olvadni a sarkokon? Az antarktiszi jégsapka, ahol a legtöbb jég található, sokkal melegebb időszakokat is túlélt. Az arktiszi, grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégsapkák egy része eltűnhet. A fél év sötétségben az arktiszi jég nagy része, és az É-Grönlandi magas hegyek jégsapkái megmaradnak. Az arktiszi jeget akkor tekintik majd jégmentesnek, ha a jég mennyisége 1000 km3 -re csökken. Jelenleg (2025) 4000 km3 körüli a mennyisége szeptemberben.
Egy figyelemre méltó videó az arktiszi jég olvadásáról: https://hu.euronews.com/2019/10/03/ketperces-video-igy-olvadt-el-35-ev-alatt-az-eszaki-sarki-jeg .
Összességében az óceánokból és a tengerekből származó víz, a sós talajvíz és a sós, zárt tavak vize a Föld vizének több mint 97%-át teszi ki, bár egyetlen zárt tó sem tárol jelentős mennyiségű vizet, viszont a talajvizet ritkán veszik figyelembe. Ezek részben vagy alig vesznek részt a körforgásban. A Föld víz fennmaradó része a bolygó édesvízkészletét alkotja. Az édesvíz általában olyan víz, amelynek sótartalma kisebb, mint az óceánoké, azaz 0,35‰ alatti. A 0,35‰ és az 1‰ közötti sótartalmú vizet marginális víznek nevezik, besorolása változó. A sós víz és az édesvíz aránya ekkor a Földön körülbelül 98% : 2%.
A bolygó édesvize is egyenetlenül oszlik el. Bár a meleg időszakokban, például a mezozoikumban, amikor a bolygón sehol nem voltak gleccserek, és minden édesvíz a légkörben, a folyókban és a patakokban volt megtalálható, ma a legtöbb édesvíz jég, hó, talajvíz és talajnedvesség formájában létezik, és csak 0,3%-a a felszínen és folyékony állapotban. A folyékony felszíni édesvíz 87%-a tavakban, 11%-a mocsarakban és mindössze 2%-a folyókban található. Változó mennyiségű víz a légkörben és az élőlényekben is található. Noha a talajvíz teljes térfogatáról ismert, hogy sokkal nagyobb, mint a folyók lefolyásánál, ennek a marginális talajvíznek nagy része sós, ezért a sós vízhez kell sorolni. A száraz területeken sok a fosszilis talajvíz is, amely évezredek óta soha nem újult meg; ezt nem szabad megújuló víznek tekinteni.
Sós és édesvíz elosztása: A Földön a teljes víztérfogatot 1,386 milliárd km3-re (333 millió köbmérföldre) becsülik, melynek 97,5%-a sós, 2,5%-a édesvíz. Az édesvíznek mindössze 0,3%-a van folyékony formában a felszínen. Mivel a Föld területének nagyjából 70,8%-át borító óceánok kék fényt vernek vissza, a Föld kéknek tűnik az űrből, és gyakran nevezik kék bolygónak. Folyékony édesvíz, például tavak és folyók a Föld felszínének körülbelül 1%-át borítják, és a Föld jégtakarójával együtt a Föld felszínének területe 75%-a víz.
Lehetséges víztározók a Föld belsejében: Feltételezik, hogy a víz jelen van a földkéregben, a köpenyben és még a magban is, és kölcsönhatásba lép a felszíni óceánnal a "teljes Föld vízciklusa" révén. A Föld belsejében tárolt víz tényleges mennyisége azonban továbbra is vita tárgyát képezi. Becslések szerint az óceánokban lévő vízmennyiség 1,5-11-szerese több száz kilométer mélyen található a Föld belsejében, bár nem folyékony formában, pl. kristályokban. A Föld köpenyének fő fázisa ~520 és ~660 km mélység között, kristályszerkezetében valószínűleg több tömegszázalék vizet tartalmaz. A belső föld alsó köpenyében akár 5-ször több víz fér el, mint az összes felszíni víz együttvéve (az összes óceán, minden tó, minden folyó). Egyes kutatók szerint a teljes köpenyvíz-költségvetés több tíz óceántömegre tehető. A Föld köpenyében lévő víz elsősorban névlegesen vízmentes ásványokban oldódik hidroxilként (OH). A kőzetekben és ásványokban található OH-szennyeződések kenhetik a tektonikus lemezeket, befolyásolhatják a kőzet viszkozitását és olvadási folyamatait, valamint lelassíthatják a szeizmikus hullámokat. A Föld felső és alsó köpenyének átmeneti zónájában található két köpenyfázis, a wadsleyit és a ringwoodit, potenciálisan akár néhány tömegszázalék vizet is tartalmazhat a kristályszerkezetében.
Meddig lesz elég a Föld ivóvízkészlete? Az ENSZ szakértőinek előrejelzése szerint évszázadunk végére - ami még 75 év- az ivóvíz drágább lehet az aranynál. A hátterében számos ok húzódik, amelyek közül csak egyik a felmelegedés. A növekvő népesség és a meggondolatlan, szükségtelen túlfogyasztás is okok. Ezért készítenek elő olyan nemzetközi beruházásokat, amelyek a megfontolt édesvíz-hasznosítását segítik elő. A Föld felületének kétharmadát víz alkotja, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen édesvíz sok helyütt már ma is kevés az ott élők számára. Tudnunk kell, hogy a Föld teljes vízkészletének mindössze 3%-a édesvíz, amelynek kétharmada jégben, hóban van, így csak 1% a közvetlenül felhasználható és nagy részét mezőgazdasági és ipari célokra fordítják.
Az emberi használatra maradó víz pazarlása csúnya arányokat mutat. A WHO egy talán túlzó tanulmánya szerint egyetlen csésze kávé előállításához 140 liternyi vízre van szükség,1 kg marhahúséhoz pedig 16 ezer literre.(???) A felhasználók száma folyamatosan emelkedik. Több mint 2,3 milliárd ember már ma sem jut elegendő vízhez. Az édesvíz-készlet eloszlása már most sem egyenletes arányos az egyes földrészeken élők számával. Az amerikai földrészen a Föld lakosságának csak 14 %-a él, viszont ott található a földi édesvízkészlet 40 %-a. A legrosszabb helyzetben Ázsia van, ahol gyors a lakosság számának emelkedése. Másik jelentős probléma régiókon belül a metropolisok rohamos növekedése, ahol a megnövekedett lélekszámhoz nincs elegendő a víz. Az ENSZ szerint tehát a várhatóan bekövetkező lokális vízhiányok miatt a víz az évszázad végére néhol valóban aranyat érhet.
Volt -e elég ivóvíz a római korban?
Az ivóvíz hiány legalább olyan súlyos, ha nem súlyosabb problémát jelentett a rómaiaknak, mint napjainkban. A római korban az időjárás -római kori klímaoptimumnak nevezik- éppen olyan meleg volt mint a 2020-as évek időjárása*, csak nedves-meleg, a jeges területek még csak kezdtek olvadni. Az ókori Róma városában a szenátorok, császárok és a növekvő népesség vízfogyasztása és szennyezése gyorsan nőtt: a város egyetlen folyóját a Tiberist olyan mértékben elszennyezték, hogy annak vize ihatatlanná vált. A lakosok a szennyvizet és a szemetet is a folyóba juttatták, nem csak a folyó vize, de a Tiberissel kapcsolatban álló talajvíz sem volt alkalmas a fogyasztásra. A város lakossága a császárkorra elérte az egymillió főt, ekkora tömeg vízellátásáról pedig valamilyen módon gondoskodnia kellett a vezetésnek. A várostól több tíz-több száz kilométerre lévő források vizét csővezetékek segítségével vitték a városba. Rómát összesen 19 vízvezeték látta el vízzel, ezek közül több magasépítésű boltíves szerkezeten (aquaeductuson) vagy föld alá ásva látta el Rómát. A vezetékek minőségéről Frontinus (római író és államférfi, i. u. 40-130) írt: "Rájöttem, hogy a Marcia közkedvelt, jéghideg és kristálytiszta vizét fürdésre, ványolásra s más még elmondani is förtelmes célokra használják fel. Elrendeltem hát, hogy válasszák szét az egyes vízvezeték vizét, majd osszák el külön-külön úgy, hogy először is a Marcia teljes egészében csak ivóvízül szolgáljon, s a többi is sorban a maga minőségének megfelelő használatra legyen rendelve; a régi Ainót például (...) a kertek öntözésére és a város piszkosabb szolgáltatásaira fogják be." Érdekes adat, hogy 2000 évvel a vezetékek megépítése után, többet a mai napig használnak Rómában, igaz nem ivóvízellátásra, hanem szökőkutak táplálására. Rómába vezetékeken szállított napi vízmennyiség közel 1000 m3. (Forrás: www.felsofokon.hu/kornyezetvedelem-a-tortenelem-tukreben/2013/06/17/vizminoseg-az-okori-romaban). A vízvezetékekből a házakba ólomcsöveken vezették a vizet, annak aki meg tudta fizetni az árát. A többiek úgy építtetek a házaikat, hogy a tetőkről egy, a belső udvarban létesített medencében, ciszternában gyűjtötték a vizet. Az összegyűjtött vizet használták locsolásra, fürdésre..., de ivóvízért az utcai kutakhoz jártak, melyekből folyamatosan folyt a víz, és ingyen.
*
Világviszonylatban a második, Európában viszont a legmelegebb volt a 2025-ös március a tudósok szerint, az átlaghőmérséklete 1,6 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti márciusokat. A kontinens egyes részein a rekordmennyiségű csapadék okozott gondokat. A szakemberek szerint az éghajlati szélsőségek a felmelegedés minden tizedfokával erősödnek (https://index.hu/techtud/2025/04/09/europa-globalis-felmelegedes-eghajlatvaltozas-esozesek-szarazsag/) Európa-szerte szélsőséges csapadékmennyiséget lehetett tapasztalni. Számos területen rekordszáraz március volt, míg máshol a legcsapadékosabb hónap az elmúlt 47 évből. Világviszonylatban is a második legmelegebb március volt a 2025-ös, egyedül csak az egy évvel korábbi haladta meg a tudósok szerint. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás következményei – mint például a szárazság, a heves esőzések vagy a hőhullámok – már a felmelegedés minden tizedfokával növekednek. Dél-Európában, különösen az Ibériai-félszigeten jelentős esőzések voltak 2025 márciusában, amelyek áradásokhoz vezettek. Oroszország északnyugati részén, valamint Izland és Norvégia egyes területein szintén átlagon felüli mennyiségű csapadék hullott.