HERCULANEUM FÜRDŐI
(2023 február)
ABSTRACT
A Központi termálfürdő (Thermae) épületei az i. u. 1. század körül épültek, a külvárosi termákat (tengerparti hőforrások és fürdők) is az 1. században építették, de a városfalak és a tengerpart között. A legjobb állapotban megmaradt ókori fürdők.
BEVEZETÉS
Herculaneum gazdagabb, bár kisebb város volt mint Pompeii, a patríciusok kedvelt tengerparti üdülőhelye volt, amit a színes márványburkolatokkal gazdagon díszített fényűző házak tükröznek (https://en.wikipedia.org/wiki/Herculaneum). A város a Vezúv egyik tengerparti lávafennsíkjára épült. A hajók biztonságos kikötését két természetes, keskeny öböl biztosította. A város utcahálózatát már a kezdetektől szabályosra, rácsszerűre tervezték. A gazdaságot főleg a halászat, mezőgazdaság, és kézművesség jelentette. Az ókori város híres épületei közé tartoznak az úgynevezett "csónakházak", ahol legalább 300 ember csontvázának maradványait találták meg.
A területet az etruszkok vették birtokba, később a görögök foglalták el. A görögök a várost Heraklionnak nevezték el és a Nápolyi-öbölhöz való közelsége miatt kereskedelmi kikötőként használták. Az i. e. 4. században Herculaneum a szamniták uralma alá került és i. e. 89-ben római város lett. amikor a "Szövetségesek háborújában" Sulla legátusa legyőzte.
A Vezúv i. u. 79-ben októberében történt kitörése Herculaneumot mintegy 20 méteres hamu alá temette. Nagyrészt érintetlenül megmaradt, amíg a kutakból és alagutakból származó felfedezések miatt ismertté nem vált. Ma számos utcája és épülete látható, bár a város több mint 75%-a továbbra is el van még temetve. Ma Herculaneum fölött található két kisváros.
Herculaneum és Pompeji mindössze 13 km-re fekszenek egymástól, Pompeji népszerűbb mint Herculaneum. 1709-ben fedezték fel Herculaneumot, míg Pompejit csak 39 évvel később, 1748-ban. Pompeji felfedezése miatt Herculaneumban az 1920-as évekig leálltak az ásatások, valószínűleg azért, mert Herculaneumot 20 méter vastag hamu réteg borította, míg Pompejit "csak" 4 méter vékonyabb, lényegesen könnyebben feltárható kő és hamu fedte.
A herculaneumi ásatások leállásával egy időben Pompeji ásatásai felgyorsultak. Eredetileg hiányoztak a leletek, mivel a helyszínt könnyebb volt feltárni; már korábban is fosztogatók látogatták, akik sok értékes leletet vittek el. A könnyen hozzáférhető "szabadtéri" ásatások révén Pompeji érdekes turisztikai látványossággá vált, amelyet sokan látogattak. Ezzel szemben Herculaneum mély alagutakkal rendelkezett, amelyeket fáklyafénynél kellett látogatni, ezért sokáig sokkal kevésbé érdekes látványosság volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Herculaneum).
Herculaneumot a klasszikus utcaszerkezet tömbökre osztja, amelyeket a kelet-nyugati és az észak-déli utcák kereszteződése határoz meg. A Forum, a templomok, a színház, számos ház és nekropolisz még mindig Herculaneumban van eltemetve. A települést 2-3 méter vastagságú, az i. e. 2. századra datált falak vették körül, amelyek elsősorban nagyméretű kövekből épültek, kivéve egy készült parti szakaszt. Pompejihez hasonlóan a háborút követően a falak elvesztették védelmi céljukat, és beépültek a szomszédos építményekbe, például a Fogadóházba.
Az utca mentén egyetlen fő csatorna gyűjtötte össze a vizet a Forumról és a házak latrináiból és konyháiból. Más csatornák közvetlenül az utcára ürültek. A város vízellátását közvetlenül az augusztusi korban épített Serino-vízvezetékhez csatlakoztatták, amely az utak alatt húzódó, szelepekkel szabályozott ólomcsöveken keresztül juttatta el a vizet a házakhoz; korábban nyolc és tíz méteres kutakat használtak. A Vezúv egész térségét érintő süllyedése miatt a történelmi Herculaneum városának egyes részei ma akár 4 méterrel a tengerszint alatt fekszenek.
VÍZVEZETÉKEK
A legtöbb középületet Augustus császár uralkodása idejében újjáépítették. Ekkor épültek fel többek között a vízvezeték, a városi kútrendszer, a vizet elosztó Castella acquarum, a templomai, a külvárosi és a központi thermák. Az i. u. 62-ben bekövetkezett földrengés súlyosan megrongálta a város épületeit, amelyeket csak részben állítottak helyre 79-ig.
A Serino vízvezeték megépítése előtt a város vízellátását elsősorban kutak fúrásával oldották meg. A házak közepén, az átriumban, medence volt – az impluvium – ami összegyűjtötte az esővizet egy tetőnyíláson keresztül. A tetőnyílásnak ugyanakkor a belső terek megvilágításában is szerepe volt. Az impluviumból a víz egy földalatti tartályba, a ciszternába folyt tovább, amelyből kutak segítségével emelték ki a vizet. Miután Augustus császár uralkodása idején megépült a vízvezeték, az impluviumokat elsősorban dekoratív célokra használták. Sajnos a város vízellátását biztosító ólomvezetékeket a Bourbonok uralkodása idején eltávolították. A vezetékcsatlakozások és vízcsapok nagyon hasonlóak voltak a napjainkban használatosakhoz. A főutcák alatt szennyvízgyűjtő vezetékek voltak. Pompeiivel ellentétben itt összegyűjtötték és a tengerbe vezették a szennyvizet. Az ólomból készült vízvezetékrendszerből kapott víz miatt a lakosság többsége ólommérgezésben szenvedett, ezt a kikötőben talált holttestek csontjain végrehajtott vizsgálatok igazolják.
A Serino vízvezeték megépítése előtt a város vízellátását elsősorban kutak fúrásával oldották meg. A házak közepén, az átriumban, medence volt – az impluvium – ami összegyűjtötte az esővizet egy tetőnyíláson keresztül. A tetőnyílásnak ugyanakkor a belső terek megvilágításában is szerepe volt. Az impluviumból a víz egy földalatti tartályba, a ciszternába folyt tovább, amelyből kutak segítségével emelték ki a vizet. Miután Augustus császár uralkodása idején megépült a vízvezeték, az impluviumokat elsősorban dekoratív célokra használták. Sajnos a város vízellátását biztosító ólomvezetékeket a Bourbonok uralkodása idején eltávolították. A vezetékcsatlakozások és vízcsapok nagyon hasonlóak voltak a napjainkban használatosakhoz. A főutcák alatt szennyvízgyűjtő vezetékek voltak. Pompeiivel ellentétben itt összegyűjtötték és a tengerbe vezették a szennyvizet. Az ólomból készült vízvezetékrendszerből kapott víz miatt a lakosság többsége ólommérgezésben szenvedett, ezt a kikötőben talált holttestek csontjain végrehajtott vizsgálatok igazolják.
FÜRDŐK
Központi fürdő, részletek
Központi fürdő (Thermae) épületei az i. u. 1. század körül épültek. A fürdőházak nagyon népszerűek voltak, de az általános gyakorlat szerint a férfiak és a nők számára külön fürdőhelyiségek voltak. A Központi fürdő a fürdés mellett a tárasasági élet helye is volt, ahol számos műalkotás helyet kapott. (https://en.wikipedia.org/wiki/Herculaneum).
Központi fürdő alaprajza
A thermákra azért is szükség volt, mert nem minden herculaneumi ház rendelkezett saját vízforrással. A rómaiak számára a fürdés a szabadidő eltöltésének megszokott módja volt. A lakosok nem csupán fürdeni jártak ide, hanem felüdülni, étkezni, ismerkedni, tárgyalni valamint politikai kapcsolatokat szerezni. így a thermák Herculaneum társasági életének központját jelentették. A belépésért általában csekély összeget kellett fizetni, a különböző szolgáltatásokat (öltöző, masszázs, illóolajok stb.) külön meg kellett vásárolni. A nyitás általában a déli órákban történt, bár a nők gyakran látogatták reggeli órákban is. A sötétség beálltával olajlámpákkal világítottak.
Medence mozaik a hölgyek fürdőrészében
A Fürdő nagy kiterjedésű épületkomplexum, három utcára néznek falai. Bár kisebb, mint a pompeji városi fürdő, beosztása, helyiségei ezzel megegyeznek. A belső elrendezése sokkal egységesebb, mert nem építették át, mint a pompejit. Valószínűleg i. e. 10-ben, Augustus császár épült. A fürdőnek, eredetileg négy bejárata volt.
Férfiak terme
A nők és férfiak számára külön részlegek voltak fenntartva. A főbejárat a volt a férfifürdő bejárata. A férfiak még egy másik bejáraton is bemehettek, a tornagyakorlatoknak helyet adó udvarba, ahonnan, de egy másik bejáraton át, léptek be a fürdőbe a nők, akiknek sokkal kisebb, kevésbé felszerelt fürdőhelyiségeik voltak, és teljesen elkülönítve fürödhettek. A negyedik bejárat volt a fürdőt üzemeltető személyzet bejárata. A bejárat után rögtön az öltöző következett, majd a medencék. Az innen nyíló folyosó vezet a vetkőzőhelyiségbe, ahol a falak mentén beépített székek és felettük a ruháspolcok sorakoznak. A falnál álló kis medence a fürdőzés előtti mosakodásra szolgált. Mellette kis átjárón mentek a fürdőzők a hidegvizes medencébe (frigidarium), amelynek mennyezetfestménye vízben úszó halakat ábrázolt. A másik oldalon volt a langyos vizű medence, amely alatt padlófűtés volt, a vetkőzőhelyiség alatt is. Fával fűtött kazánok forró levegőjével melegítettek. A padlómozaik még ma is látható. A következő helyiség – szintén melegvizes medence (caldarium) – mélyebb vízzel, hogy a fürdő vendégei a meleg vízbe nyakig elmerülhessenek. A női fürdő kisebb volt, a vetkőzőhelyiség viszont díszesebb, mint a férfi osztályon. A mellette levő helyiségek, a langyos és a meleg vizű fürdők szintén díszesebbek, mint a férfiaké.
A elővárosi fürdő alaprajza
A külvárosi termákat (tengerparti hőforrások és fürdők) az 1. században építették a városfalak és a tengerpart között. Ezek a legjobb állapotban megmaradt ókori fürdőknek. A helyiségek mellett kitűnő állapotban maradtak meg a falfestmények, belső kutak, valamint a fűtési rendszer is. Több emeletes kis udvara van. Megmaradt hidegvizes medencéje, amelyet vízköpő táplált. Kívülről melegített langyos vizű fürdő-medencéje is látható. Épen megmaradt a fürdő izzasztó-kamrája és meleg vizű fürdőhelyisége is. Itt látható, milyen erővel özönlött be annak idején a forró hamu-iszap: feldöntött egy óriási kőmedencét. Mellette a falon ennek iszapba nyomott negatívját találjuk, amelyet a feltárás során leválasztottak a kőtáltól. A fal melletti padok még érintetlenek, akárcsak a helyiségek alsó márványburkolata és a padlózatok. Sőt az ajtók és átjárók fakeretei is.
A elővárosi fürdő
Hidegvizes medence, öltöző
Hidegvizes medence, öltöző
*
Herculaneumban található, Papiruszok villájának nevezett épületből származó papirusz: nagyon gazdag villa volt, tele műalkotásokkal. Itt bukkantak a filozófus Philodémosz (i. e. 110 – i. e. 30) munkáiból álló gyűjteményre, a kutatók első feltételezései szerint a ház magáé Philodémoszé is lehetett. A Vezúv vulkán kitörésekor 1800 tekercsből álló gyűjteménye elszenesedett – a harminc méter vastag vulkáni hamu a görög-római világ egyetlen megmaradt könyvtárát tartósította. Miután ismét felfedezték őket, a tekercseket Napóleonnak ajándékozták 1804-ben, aki a francia akadémiának adta át.