HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ELSŐ ÓKORI KIKÖTŐ EGYIPTOMBAN ÉS AZ ELSŐ PAPIRUSZ

(2021 február)

 

 

 

ABSTRACT

A Nagy piramis építője, Hufu (Kheopsz) fáraó építette a Egyiptom első tengeri kikötőjét, Wadi al-Jarfot, i.e. 2570 körül. Mólót, nagy raktárépületet, kőbe vájt raktárakat találtak. 2011-ben kezdték el feltárni. Hufu uralkodása után elhagyták a kikötőt, jó állapotban fennmaradt. Cédrusfa hajó alkatrészeket, gerendákat, akáciafa evezőket, sok kőhorgonyt és kötelet, égetett agyagedény készítésére és talán rézolvasztásra is utaló kemencéket ástak ki. A legnevezetesebb lelet az első papirusz, ami egy munkanapló. A papirusz egy munkavezető napi tevékenységének a dokumentálása, aki a Nagy piramis kikötőjébe szállította a kb. 2.5 tonnás fedőköveket a Níluson keresztül. A napló tartalma nem a Nagy piramis építésére vonatkozik, hanem a nagy köveknek a piramis kikötőjébe történő szállításával kapcsolatos, és kiváló óegyiptomi logisztikai szervezésre utal. 

Wadi al-Jarftól 50 kilométerre, a Vörös-tenger másik oldalán, a Sinai-félszigeten találtak egy 44 méter átmérőjű és 7 méteres vastagságú falakkal épített erődöt, ezen keresztül szállították a kb. 30 kilométerre fekvő türkíz és malachit bányákból (színes kövek, egyben rézércek is) az ásványokat Egyiptomba. Hufu fáraó idején már néhány száz éve jártak a Sinai-félszigetre színes köveket bányászni gyalogosan. Valószínű, hogy a szép színű kövekért, a zöldes-kék ásványokért szerveztek tengeri expedíciókat a félszigetre és rézet csak másod sorban olvasztottak az ásványokból. /

The builder of the Great Pyramid, Pharaoh Hufu (Cheops), built Egypt's first seaport, Wadi al-Jarf, around 2570 BC. A pier, a large warehouse and stone-carved storehouses have been found, and excavations began in 2011. Abandoned after the reign of Hufu, the port survives in good condition. Cedar wood ship parts, beams, acacia wood oars, many stone anchors and ropes, kilns for making burnt clay pottery and perhaps copper smelting were excavated. The most notable find is the first* papyrus, a work diary, a record of the daily activities of a foreman who transported capping stones weighing about 2.5 tonnes across the Nile to the Great Pyramid port. The content of the diary does not relate to the construction of the Great Pyramid, but to the transport of the large stones to the pyramid port, and is indicative of excellent logistical organisation in ancient Egypt. 
50 kilometres from Wadi al-Jarf, on the other side of the Red Sea, on the Sinai Peninsula, a fortress with walls 44 metres in diameter and 7 metres thick was found, through which minerals were transported from the turquoise and malachite mines (which are also copper ores), some 30 kilometres away, to Egypt. In the time of Pharaoh Hufu, people had been coming to the Sinai Peninsula to mine coloured stones on foot for several hundred years. It is possible that it was only for the beautifully coloured stones, the greenish-blue minerals, that sea expeditions to the peninsula were organised, and that copper was only later smelted from the minerals.  
 

 

BEVEZETÉS

Egyiptom Vörös-tengeri partjain három régi óegyiptomi kikötőről tudunk. A legnevezetesebbet és a legrégebbit Pierre Tallet francia egyiptológus és munkatársa, Gregory Marouard  (https://amers.hypotheses.org/files/2015/02/EA_40_Tallet_Marouard_-_copie-libre.pdftárta fel Wadi el-Jarfban. Wadi Al-Jarf az első épített kikötő a történelemben. Gazdag leletanyagot találtak, kőmólót, épületeket, hajóalkatrészeket, papiruszokat és sokat, Keheopsz (Hufu) fáraó idejéből. Hufu i.e. 2589 - i.e. 2566 között uralkodott, a Nagy piramis is az ő uralkodása alatt épült. Az első és legnevezetesebb papirusztekercs a Nagy piramis építésére vonatkozó munkanapló. (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer)  A kutatás módja az interneten történő keresés volt, célja az ismeretterjesztés.  A Sinai-félszigeten (1), Wadi el-Jarfal szemben (a Maghara-i türkíz és malachit bányákhoz vezető vízmosás Ny-i végén) találtak egy egyiptomi kör alakú kis parti erődöt, 4 méter magas és kb. 7 méter széles falakkal körül véve. Az erőd Hufu fáraó idején épült, az itt talált leletanyag és a szakszerű feltárás egyértelműen bizonyítja. Ez az egyetlen kör alakú erőd az ókori Egyiptom történetében. Hufu ideje után is csak négyszögletes, bár nem fetétlenűl szabályos alakú erődöket építettek: nyitott kérdés, hogy miért kör alakú?

ie 2600

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.) 

 

 

Mersa Gawasis

Wadi el-Jarf (4)

Ras Budran

Sinai-félszigeti parti erőd felülnézetben, Wadi el-Jarftól 50 kilométerre, szemben a Vörös-tengeren (Tell Ras Budran)

 

ERŐD

Sinai-félszigeten, a kör alakú Maghara kikötő-erőd, a faváz naptetőt tartott, a bástya Ny-i irányú (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf)

 

WADI EL-JARF KIKÖTŐ ÉS LELETEK 

A  Wadi el-Jarfban épített kikötőt Hufu uralkodásának végén elhagyták, utána a 90 kilométerre lévő Ayn Sukhna-i kikötőt használták közel egy évezredig (Hufu utódja építette, idejéből egyiptomi tárgyakat találtak Eblában, Szíriában is), i.e. 1900 körül pedig D-i,  Mersa Gewases-i kikötőt is használták. Ez utóbbit a Puntba (Eritreába) szervezett expedíciókhoz. Hufu fáraó idejéből van punti arany leletre történő utalás, Hufu utódjának idejéből létezik punti rabszolgára történő utalás, de nincs direkt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Wadi el-Jarfból vagy Hufu idején, vagy az azt megelőző időkben indítottak volna expedíciót Puntba. Hufu idején már létezett egyiptomi tengeri hajózás, a megelőző bő egy évszázadban már jártak Bybloszba cédrusfáért. A Wadi el-Jarf-i kikötő  a Sínai-félsziget ásványlelőhelyei (színes díszkövek, türkíz és malachit) miatt épült. 

A Wadi el-Jarf kikötőt kovakő eszközökkel, kőszerszámokkal építették, mint a piramisokat. Hufu idején terjedt el a réz használata (Buheni rézolvasztó Nubiában), bár a legkorábbi lelet sokkal korábbi (2., 38. o.). Memphiszből a kikötőbe vezető vízfolyásban, a vádi mentén is találtak rézlelőhelyeket, amelyeket használtak már Hufu előtt is. A rézből ékszereket és nem szerszámokat készítettek, a réz puha fém. A későbbi,  Ayn Sukhna-i kikötőt Hufu fáraó másik fia nyitotta meg azért, mert közelebb volt a a Nílus-delta D-i részén fekvő Memphiszhez, ahonnan szétszedve szállították a hajókat a kikötőkbe. A kikötőkben összeépítették és tárolták is az alkatrészeket két expedíció között. Szét is szedték a hajókat a kikötőkben, újra építették a hajókat, a faanyag drága "kincs" volt az ókori Egyiptomban. A szétszedhető hajókat szegelés nélkül, erős csapokkal építették, ezet is "varrott" hajók voltak, mint Hufu cédrusfa temetési bárkája, vékony kötelekkel erősítették össze az átfedés nélküli palánkokat, a köteleket időnként cserélni kellett. A két kikötő leletei igen hasonlóak, a Wadi el-Jarf-i leletek lényegesen gazdagabbak. A kikötőkben találtak raktárakat, alvásra és főzésre alkalmas táborhelyeket, szokatlanul nagyméretű tárolóedényeket, feltehetően víz tárolására, hajóépítéssel kapcsolatos eszközök és anyagok maradványait, a szállított anyagok maradványait (türkíz, malachit, Mersa G.-ban obszidián törmeléket is, az utóbbi feltehetően punti eredetű), rézolvasztás nyomait, papiruszokat, köveken és tároló dobozokon uralkodók vagy hajók neveivel, vörös tintával írva.

 

Tallet Harbour Installations

 Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

A horgonyok kb. 60-80 cm hosszúak és 50 - 60 cm szélesek.  Három- és négyszögletű, hengeres alakúak is vannak, csak egy lyukat fúrtak a kötélnek. Egyes csoportokat közel kör alakban összerendezve talátak, valószínűleg össze voltak kötve kötéllel. Kb. 3-400 kg lehet egy horgony súlya.  

 

JARF alaprajz

Bal oldalon a kőbe vésett tárolók, középen egy nagy raktár épület, a kép jobb oldalán a hullámtörő móló (4)

A kikötő négy épületcsoportból áll, melyek a tengerparton, illetve a part és a közeli Szent Pál kolostornál lévő forrás között helyezkednek el.  A nagy részben helyben égetett agyag edény töredékek alapján az egész területet használták Hufu idején. A parttól öt kilométerre lévő mészkő kitüremkedésbe 25-30 barlangot vájtak, ezeket galériáknak nevezi az irodalom (https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=FB9xT2aWXSY). A barlabgokat raktárként használták, hasonlóan az Ayn Sukhna-i és Mersa Gawasis-i galériákhoz; nagy méretű lepecsételt zárókövekkel zárták le. Változó méretűek, 16 – 34 méter hosszan nyúlnak a kőbe, átlagos szélességük 3, magasságuk pedig 2,5 méter.  A galériákban talált tárgyak: kötelek, textilfoszlányok, fadobozok, cserép és fatárgyak törmeléke. A leletek között akáciafa evezőt, libanoni cédrusfa gerenda részeket, illetve egy 2,7 méter hosszú palánkot találtak, melyek egyértelműen utalnak a korai fahajók építésére. Abydoszban találtak tamariszkusz fából készített hajókat is (i.e. 2700 körül, https://en.wikipedia.org/wiki/Khasekhemwy) a homokba temetve, hasonlóan Hufu korában használt cédrusfa temetési bárkákhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships). A cédrusfából készített hajókat "byblosz" hajónak nevezték, a fa bybloszi (a későbbi Fönícia területén) eredete miatt.

 

Fourth Dynasty Royal Ship4 copy

 

Nílusi temetési bárka a 4. Dinasztia korából (az i.e. 27, 26, 25 századok, https://warther.org/Carvings.php)

Az árbocokat és a kormányevezőket (a nagy hajókon hat darab 3-5 méteres kormányevező volt) a méreteik miatt cédrusfából készítették a hajóácsok. A később épített rövidpalánkos (kb. 105 cm hosszú) akáciafa-palánkos hajó nem maradt ránk, csak a faliképe.  A cédrusfa és az akáciafa fa is mézga tartalmú, tengerálló fa, de nem egyformán tartósak, mert a cédrusfában van olaj is. (Egy fa fajta tartóssága határozza meg, hogy mennyi ideig képes ellenállni a környezet romboló hatásainak, az években kifejezett használati időtartammal jellemezhető. A tartósságot egyrészt a fa belső tulajdonságai, másrészt a környezet, a felhasználás helyén uralkodó viszonyok -oxigén, nedvesség- határozzák meg. A fa természetes tartósságára sűrűségéből, a sejtjeinek tápanyagtartalmából, mézga-, gyanta- és csersavtartalmából következtethetünk. Egy fajon belül legtöbbször a nagyobb sűrűségű anyag a tartósabb.) 

Az ókori leletek majdnem kizárólag tamariszkuszfa, cédrusfa leletek, tehát ha használtak akácia fát, akkor csak a legnagyobb keresztmetszetű akáciafa alkatrészek maradtak ránk, álltak ellen a lebontó baktériumoknak, gombáknak. A leleteket az időt állóság szerint elemezve lehetséges, hogy több akáciafát használtak a szállító hajók építéséhez, mint azt ma a kutatók vélik. (Haszehemui fáraó (i.e. 2670 körül) Abydos-i sírja mellett 12 tamariszkusz temetési hajót találtak eltemetve bárkagödrökbe, kb. az uralkodása alatt és után fogyhatott ki a D-n a hajók építésére alkalmas tamariszkusz fa, mert Dzsószer idejétől cédrusfából építették a temetési hajókat és akáciafából a kőszállító hajókat, https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_royal_ships.)

A kőbe vésett tároló helységekben talált legfontosabb leletek papiruszok*, a legkorábbi papirusztöredékek, egyikük különösen nevezetes, mert a Nagy piramis építésével lehet kapcsolatos. 

Wadi el Jarf port Top 10 Galéria
 
Mészkőbe vésett raktár, kb 3x2 méteres, hosszú fagerendákat tároltak benne szakszerűen, nem a talajra fektetve, hanem alátámasztva (4) 
 
Il sistema di chiusura e le marcature sui blocchi allingresso delle gallerie G5G6 Photograph by G. Marouard drawings by P. Tallet 1030x687
 
Kb. 2x2x2 méteres zárókövek, a kövek csúsztatását szolgáló fagerendákkal (Il-sistema-di-chiusura-e-le-marcature-sui-blocchi-all’ingresso-delle-gallerie-G5–G6-Photograph-by-G.-Marouard-drawings-by-P.-Tallet)
 
törm

Fa és kötél maradványok (a British Múzeum képe, http://pasuco.blogspot.com/2013/05/il-porto-piu-antico-del-mondo-per-ora.html)

Merer nevű munkavezető hieroglif jelekkel írt naplóját találták meg, (Diary of Merer, https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer), amely napi beszámoló a Níluson keresztül történt kőszállításról ,a Tura-i mészkőbányából a Nagy piramis kikötőjébe (Ra-shi-Khufu-ba), Gizába. Ideje: Hufu fáraó uralkodásának a végén, júliustól novemberig, napi bontásban. Július 17.-n volt az áradás, ekkor telt meg vízzel a piramishoz ásott csatorna. A naplót Pierre Tallet és and Gregory Marouard találták a kikötő barlang-raktárában. A P. Tallet úgy gondolja, hogy a Nagy piramist fedő köveinek szállítására vonatkozik a napló. 10 naponként 2-3-szor fordultak, 200 darab kb. 2.5 tonnás követ szállíthattak havonta. A több mint 100 tagú csapat 40 hajósból is állt. Egy hajó 5-10 db követ szállított. A napló alapján következtetni  lehet az Egyiptomi Birodalom szervezettségére, logisztikájára: sok csapat szinkronizált tevékenysége volt szükséges a piramis köveinek szállításához, építéséhez, akik közül az egyik a közel 200 kilométerre lévő kikötőben is tevékenykedett. Az egyiptomi adminisztráció magas szinten történt szervezettségét bizonyítja a papirusz.
 
 
P.Tallet
 
 
 
Wadi el Jarf papyrus Top 10
 
A papiruszt ilyen állapotban találták (4)

A galériákban gömbölyű, nagy méretű és jellegzetes nyakú tároló edényeket is találtak, nagy mennyiségben. Az nagy edényekben vizet és élelmet raktároztak, a nyakuknál vörös tintával írt és beégetett hieroglif feliratokkal jelölték a hajó vagy a munkásbrigád nevét. Az edényégető kemencéket is megtalálták. Sajátos márgás nyersanyaggal dolgoztak, így a cserepek jól felismerhetőek a Wadi al-Jarf leletanyagban, és a sínai Tell Ras Budranban pedig nagyon gyakoriak, bizonyítják a kapcsolatot a Szuezi-öböl két partja között.

 

Edény és felírat

A kikötőben égetett agyagedények vörös tinta felíratok-kal (4)

 

A kikötőben a galériák és a tengerparti építmények között félúton találták egy nagy, 60×30 méteres, téglalap alakú építményt, raktár és lakóépület volt. Az épületet 13 hosszú és keskeny helység alkotja, Hufu fáraó korának egyik legnagyobb épülete. 
 
 
 
W raktár
 
A 60×30 méteres raktárépületben 21 darab kőhorgony találtak (közel kör alakú elrendezésben, össze lehettek kötve), raktárkét és alvó helyként használták (4)
 
A kikötő parti részén, a víztől 200 méterre (az árapály kb. egy méteres a Vörös-tengeren) a szárazföld felé egy mészkőtömbökből épített domb magasodott, a 10 méter átmérőjű és 6 méter magas dombot tájékozódási pontnak (arabul alamat) gondolják. A tengerbe egy kb 300 méteres hullámtörő móló nyúlik be, 40 méteres része a szárazföldön van, kb. 150 méter a partra merőlegesen, további 120 méter a part felé, DK felé törik. A merőleges rész mellett közel 100 kőhorgonyt találtak a víz alatt. Télen a jellegzetes szélirány É-i.
 
wadi al jarf 3344b5f1 1bb8 4b9f 8abc 4812197dade resize 750
 
A kb 300 méteres, L alakú hullámtörő móló (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)
 
Wadi al Jarf breakwater Tallet 2016
 
A hullámtörőt nem szabályos kövekből építették (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)
 
A SINAI-FÉLSZIGETI EL-MAGHARAI (RAS BUDRAN) KÖR ALAKÚ ERŐD
 
Egyiptomban a Wadi el-Jarf kikötőt Hufu fáraó (i. e. 2589 - 2566) építette és uralkodásának végén elhagyták, utána az Ayn Sukhna-i kikötőt -ahol réz olvasztására utaló nyomokat találtak- használták közel egy évezredig, amit Hufu fia, Kephrén (i.e. 2558 - 2532) épített. A kikötőkből indultak a hajók az El-Maghara-i bányákhoz a Sinai-félszigetre, k.b. 30 kilométerre a parttól, a bányákban türkízt és malachitot (rézércek is) bányásztak. Memphiszből szétszedve szállították a hajókat a kikötőkbe, vissza pedig köveket és fémingótokat (öntvényeket) szállítottak, az É-i kikötő használatát a rövidebb  szárazföldi út indokolta. 

Wadi al Jart Khufu kikkőtő

Egyiptom Vörös-tengeri kikötői, Wadi al-Jarf, Ayn Sukhna és a sinai-i türkízbánya Serabitban (i.e. 2570 körül, British Múzeum képe)

RB2

Az erőd eredeti alakjában (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf)

A Ras Budran nevű erődöt El-Maghara-nál találták. Az erőd átmérője 44 méter, a fal magassága 3.5 m, a tetején a kőkorlát egy méter magas, a fal szélessége hét méter, tehát jártak a tetején, lépcső vezet fel a tetejére. A sok éves ásatást Gregory Mumford (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf) vezette és rekonstruálta, hogyan nézhetett ki az eredeti állapotban. A K-i és a Ny-i bejáratokat is befalazva találták, szezonálisan látogatták.

 

Mumford

                   A futóhomok betemette az erődöt, a sós víz sok kárt tett benne, a köveket szabálytalanul rakták (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf

Az erőd egyik funkciója a hajók biztosítása volt a beduinokkal szemben, amikor hajók a parton voltak. A kisebb hajókat a ókori egyiptomiak partra futtatták homokos partokon, vagy partra vontatták, a nagyobbakat talán horgonykövekkel rögzítették. Indulásnál csónakokkal levontatták a partról, amihez sok hajós volt szükséges. A hajókat négyszögletes vitorlákkal szerelték, de általában evezőkkel közlekedtek. Keel és gerinc nélküli, hosszanti merevítő köteles ( a fedélzet feletti tartokon átvezették), "varrott", erős csapokkal szerelt libanoni cédrusfából és akáciafából (ami nem azonos az amerikai eredetű akácfával) építették a tengeri szállító hajókat, 2x3 kormányevezővel, "A" alakú, bipod árboccal, melynek a súlya egy tonna körül volt.  Egyiptomban nagyon kevés fa nőtt és csak rövid törzsű fák, de az i.e. 2500-as években még nem volt annyira elsivatagosodott, mint ma. A víz mélységet rudakkal, illetve kutató horgonyokkal mérték, csak nappal hajóztak.

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum: Hufu apjának, Sznofru fáraónak a sírjából fontos falikép, i.e. 2600 körül. Az első varrott-csapos kőszállító hajóábrázolás, az árbocot használták a kövek, terhek emelésére is (4)

Haszehemui fáraó (i.e. 2670 körül) Abydos-i sírja mellett 12 tamariszkusz temetési hajót találtak eltemetve bárkagödrökbe, kb. az uralkodása alatt és után fogyhatott ki a D-n a hajók építésére alkalmas tamariszkusz fa, mert Dzsószer után cédrusfából építették a temetési hajókat, Sznofru fáraó nílusi utazó hajóját, bübloszi expedíciós hajóit, és akáciafából a kőszállító hajókat.

 

Punt Pharaoh Sahure

Hufu fáraó után, Sahuré idején, i.e. 2480 körül épített tengeri Punt-i expedíciós szállító hajó modellje (https://warther.org/Carvings.php)

ie 2600

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), sokáig Sahurét gondolták a tengerhajózás megalapítójának (3, 27.o.) 

Sahuré (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahur%C3%A9, körülbelül i. e. 2492 és i. e. 2475 között.) fáraó punti expedíciós hajójának érdekessége a hosszanti merevítő kötél és rögzítése elől-hátul a hajótesten, keresztmetszete gondola szerű. Ezen a hajón mutatjuk be a kora beli szállítóhajók jellegzetességeit, Hufu idején (i.e. 2570 körül) is már hasomló tengeri szállító hajókat használtak. Szahuré fáraó sírmelléklete egy  Punt-i expedíciós hajó:

E seafaring ships from the 5th Dynasty 2458 2446 BCE

:

Sahure A árboc

Sahure utólag rekonstruált hosszanti merevítő köteles hajója, "A" alakú árboccal, (Az I alakúra kisebb és szélesebb vitorlát szereltek). A hajó feneke lapos volt, de talán nem ennyire. Az oldal nézetben a fenékpalánk nem látható (4)

A Sahure hajón, és csak ezen a hajón, megfigyelhető egy további kötelekből készített merevítés is kb. a fedélzet magasságában. Az elgondolás szerint a fedélzetszint alatt és felett egy-egy kötelet vezettek körbe, furatokon keresztül, és egy harmadik kötéllel fűzték össze cikk-cakkban a furatokon átvezetett köteleket. Amennyiben a felső palánk egy darabból készült,  hossztartóként működött.

Az erőd további természetes funkciói voltak, hogy raktárként, ércolvasztó kemencék helyeként és lakóhelyként szolgált, tűz és főzés nyomait, nagy méretű, Wadial-Jarfban készített tároló edények nagy számú töredékeit találták. Egy expedíció létszámát több, mint 1000 embernek gondolják (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf), amit sok érv támaszt alá. Az erőd területe kb. 1500 m2, tehát nem fértek el az erődben. A munkások nem rabszolgák voltak, gondosan ellátták őket élelemmel, sörrel (víz helyett, a víz nem volt tiszta). Megfelelő számú hajó is szükséges volt a munkások szállításához.

Malachite 41365

 Malachit: szép zöld színe miatt porrátörték és fajanszmázt készítettek a réz tartalmú ásványból (4) 

Hufu korában terjedt el a réz használata. Hufu apja, Sznofru fáraó (i.e. 2613-2589) háborúzott a Sínai-félszigeten a türkíz- és rézbányákért és Sznofru alapította D-Egyiptomban a buheni rézolvasztót (https://en.wikipedia.org/wiki/Buhen), ami már Hufu alatt is, de még Sahure fáraó idején is működött az i.e. 2400-as években. A malachitból előállítható réz mennyiségét korlátozta a az általános fahiány. Továbbá összetörve fajanszmáz készítésére használták. A rézolvasztáshoz kb. 1200 fok szükséges (víz, továbbá mészkő), amit többszöri felfűtéssel értek el, az eredmény salakba zárt rézgranulátum volt. A salakot összetörték, kiválogatták a granulátumot és összeolvasztották, sok fa volt szükséges a réz kinyeréséhez. A réz felhasználását pedig erősen korlátozta az, hogy puha fém, a réz kőmegmunkáló szerszámok készítésére, nagy piramis köveinek vágására alkalmatlan, esetleg kőszobrok simításra alkalmas. A bronzkészítést majd a hükszoszoktól tanulják el Egyiptomban az i.e. 1600-as években, találtak ónt (tinan), D-n, később használhatták is. Nád, bőr és kötélgyártó szerszámokat készítettek rézből, nagyon sok papirusznádat és kötelet használtak, ez az irodalomból nem derül ki. 

.ásványok

 

 

Ayn Sukhnaban találtak szisztematikusan, négyesével épített olvasztó kemencéket Hufu utáni korból. A Ras Budrani és Wadi el-Jarf kikötőben olvasztott réz mennyisége egész Egyiptom szempontjából nem volt számottevő, mégis nagy mennyiségben bányászták a színes köveket a Sínai-félszigeten. Mind a két nemeskő lelőhely, Serabit el-Khadim és Wadi Maghara (a 3.- 6. dinasztiák idején) kb. 30 kilométerre volt az erődtől, komoly szervezést igényeltek az expedíciók. A türkízt, malachitot ékkőnek, fajansz díszítő kőnek használták. Találtak az erődben törött rézvésőt, rézolvasztás nyomait, több ásatási szinten salakot, türkíz csiszolás nyomait, törmelékét. A malachit, ami Hufu idején még első sorban díszkő volt, -ékszer alapanyag, skarabeuszokat, dísztárgyakat készítettek belőle-, rézérc és fajansz alapanyag is. Nem nyilvánvaló Hufu korában a felhasználás aránya: nagyobb részét díszkőnek használhatták, egy másik tényező, hogy még kevésebb fa volt a Sinai-félszigeten, mint Egyiptomban. A legvalószínűbb, hogy csak a saját felhasználásukra olvasztottak rezet az erődben és Wadi al-Jarfban, a kevés fa miatt is.

Érdekes, hogy az erőd alakja - kör alakú, egy hozzá merőlegesen csatlakozó fallal, talán bástyával- megegyezik a buheni olvasztókemencék alakjával. A buheni kemncékről nehéz információt találni (http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/PLACES/RedSea/RasBudran-Mumford2012.pdf). A kemencék méretei a 44 méter átmérőjű erődhöz viszonyítva aprók: a rezet 20-30 kg-os öntvények, ingótok (oxhide ingót a megnevezése, bőr alakú vagy kerek öntvény, egyesek szerint a pénz szerepét is betöltötte, de inkább azért, mert szamarak oldalán, gyékényzsebekben szállították az ingótokat). Az elsőször kiolvasztott réz granulátum mennyisége erősen korlátozott, csak fújtatókkal (Hufu idejében nádfújtatókat használtak, a végére agyag hengert illesztettek) és többszöri felfűtéssel érték el az 1200 fokot. Az ipari mennyiség olvasztásához faszén szükséges. A szükséges fa mennyiségét jellemzi, hogy Közép-Európa erdőit majdnem kipusztították a vas készítésének elterjedésekor, vagy a görög erdők kipusztítása az athéni ezüstbányák miatt. Egyiptomban a vasgyártás elterjedésekor már alig volt fa, Európában az etruszkok terjesztették el a vasat. A réz, a bronzkészítés és a vas elterjedésekor még nem dokumentálták az erdők relatív nagyságát. Az egyiptomiak a hosszú faanyagot tetőgerendának, bútorok és hajók  készítésére használták. Az erődben a bejáratot kőgerendák fedték.

ÓN fém

Ókori fémművesség terjedése (4)

*

Az írást egymástól függetlenül legalább négy különböző időben és helyen találták fel (https://www.oxfordhandbooks.com/view/10.1093/oxfordhb/9780199935413.001.0001/oxfordhb-9780199935413-e-61):  Mezopotámiában, Egyiptomban, Kínában és Mezoamerikában. Az egyiptomi és a sumér a legrégebbi ismert írások. A fonetikus írás legkorábbi bizonyítékai Egyiptomban körülbelül i. e. 3250-ből származnak; a legkorábbi ismert teljes mondat az egyiptomi nyelvben körülbelül i. e. 2690-ből származik. Az írás legkorábbi bizonyítékai - az abüdoszi U-j sírban talált elefántcsont jogar alapján az U-j sír egy pre-dinasztikus uralkodóé lehetett-,  sírfelíratok. A sír tartalma három különböző technikát mutat feliratozásra, amelyek mindegyike egy adott edény félénél alkalmaztak: kerámiaedényekre festett nagyméretű feliratok, valószínűleg zsákokra erősített pecsétlenyomatok, valamint perforált elefántcsontcímkékre metszett miniatűr feliratok. 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK 

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: az NET-s kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem         sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, pl. mert egy kép WEB címmel nem menthető, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.