Libanoni cédrus

A kisebb gerendák szárazföldi szállítása párosan kötéllel történt (4)

Cédrus szállítása kötélen az Eufrátesz mentén (4)

            Cédrus rönkök vontatása az asszír Sargon bronzkapuján fahajókkal (4)

Libanoni cédrusfa elterjedése ma (4)

Cédrusfák Libanonban 

A BÜBLOSZI CÉDRUSFA OSZLOPOK FELHASZNÁLÁSA

                           Egyiptomi sziklavésetek vitorlás nádhajókról (4)

        Sarló alakú 16 evezős nádhajó (Lipcsei Egyiptomi Múzeum), Nagada III.-ból, i.e. 3000 előtt (a lapátok számát kettővel osztani kell) 

            Sarló alakú egyiptomi hajó árboc ábrázolással, naptetővel, a Nagada III. korszak-ból 

  Sarló alakú egyiptomi hajó árboc ábrázolással, naptetővel, a Nagada III. korszak-ból (2)

Érdekesség, hogy az agyagkorsókon sokevezős, feltehetően reprezentációs, felvonulási vagy hosszú csatahajókat ábrázoltak. (Az összes evezőt ábrázolták). Sok féle hajót építettek: a kis és egy személyes halászcsónakoktól a hosszú 16 pár evezős nagyhajókig, volt közöttük közel 50 méteres is. A hosszú, keskeny sokevezős nád - és fahajók egyik mechanikai tulajdonsága, hogy kellő, hosszanti merevítés nélkül elcsavarodnak, - találtak is elcsavarodott hajókat-, ezért egy magas oszlopon átvezetett hosszanti merevítő kötelet alkalmaztak az elcsavarodás ellen, amit átvezetettek egy "o" vagy "u" alakú kötélvezetőn. A kötélvezetőket magas oszlopokra szerelték. Az ábrázolások szerint a kötélvezető oldalra néz, beforgatták ábrázoláskor, de a modelleken a menetirány felé néz: 

A hajók hosszanti rugalmas alakváltozásával kapcsolatos jelenség az elcsavarodás, ami ellen a nagy hajókon az árbocon átvezetett, a hajóorra-tatra erősített kötéllel védekeztek. A sokkal későbbi viking hajókkal kapcsolatban is lehet rugalmas deformációról és hasonló tartó kötélről olvasni.

Gebel el-Arak kés sumer*** és egyiptomi nádhajókkal, kötélvezetővel (középső regiszter, https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife), a Nagada II Korszakból, i.e. 3500 - i.e. 3200 (¹⁴C vizsgálat? i.e. 3300 ?). A hajókon nincs vitorla, tengeri csatát ábrázol, az első csatát a történelemben.  

Palánkok, deszkák csapolása (Wikipedia)

Csapokkal összeerősített cédrusfa koporsó zsugorított temetéshez (http://maatkara.extra.hu/temetkezes/koporsok_1.htm)

Az első árbocok  képei:

Kairói Régészeti Múzeum: Snefru fáraó sírjából fontos falikép, i.e. 2600 körülről. Az első varrott-csapos kőszállító hajóábrázolás, az árbocot terhek, a kövek be- és kiemelésére is használták

Varrott hajó szerkezete, csapokkal és horhyokba fűzött vékony kötelekkel erősítették össze, még a XIX. században is használták (Wkipedia) 

(1. Csap, 2. Horony, 3. Keresztgerenda, 4. Fedélzettartó hosszanti gerenda, 5. Fedélzeti támaszgerenda, 7. Hossztartó, 8. Iszkábaléc, a nádtömítés leszorítására)  

Hesi-ra nevű fogorvos cédrusfa táblája Dzsószer fáraó idején 

A régészek a 4600 éves, Sznofru (i.e. 2600 körül) által építtetett, a Tört falú piramistól északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait is feltárták, amely a piramis egyik templomához 140 méter hosszú töltésúton (rámpán, a lépcsőt még nem ismerték) keresztül csatlakozott. Sznofru (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sznofru) "felismerte a kereskedelem jelentőségét, ezért számos hajót építtetett, melyek között akadtak tengerjárók is. A Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan különleges fát – alighanem cédrust vagy valamilyen tűlevelűt – hoztak a 13. uralkodási évében. Egyiptom meglehetősen híján volt a fának, és ami ott nőtt – például az akácia vagy a pálma – az építési tevékenységek többségéhez alkalmatlan. Az expedícióhoz felhasznált hajók is import fából készültek. Sznofru a Libanonból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez minden bizonnyal állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhatpár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak." Az első kőből épített kikötőt Hufu fáraó (i.e. 1570 körül) a Nagy piramissal együtt építette a Vörös-tengeren, és az itt talált és első papiruszlelet szerint a kikötőt a Nagy piramis egyik kőszállító építőbrigádja építette. Hufu temetési hajóit megtalálták a Nagy piramis mellett, az egyik hajó kiállítva megtekinthető: 43 méter hosszú, "varrott" (vékony kötelekkel összeerősített), csapos cédrusfa evezős bárka.

Hufu idején működött a buheni rézolvasztó, a rezet ékszerek, talán tőrők készítésére használták, mert a réz puha fém, szerszámok készítésére alkalmatlan. 

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.) 

Sahure fáraó (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) Punt-i (Vörös-tenger) expedíciós rövidpalánkos, hosszanti merevítőköteles szállítóhajója (https://warther.org/Carvings.php)

"Az V. dinasztia fáraója, Szahuré piramisának egyik jelenetében az egyiptomiak hatalmas cédrusfákkal térnek haza. Sahure nevét egy libanoni szék vékony aranydarabjára pecsételve találták, és az V. dinasztia korabeli libanoni kőedényeken a kartusait találták meg. Templomának más jelenetei szíriai medvéket ábrázolnak. A palermói kő a Sínai-félszigetre, valamint az Abu Szimbeltől északnyugatra fekvő diorit bányákba tett expedíciókról is említést tesz." (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_trade)

Az i.e. 2400-as években és megelőzően "A" alakú bipod árbocokat használtak Egyiptomban, ezek talpas árbocok voltak, a nádhajókon már alkalmaztak hasonló deszkán álló árbocokat. A vitorlákat a leengedett árbocra "felhúzott" állapotban felszerelték, és az árboccal együtt felállították. A vitorlát nem leengedték, hanem az alsó vitorlarudat felhúzták, ha azt akarták, hogy ne fogjon szelet. A punti expedíciós akáciafa hajókkal szállították a Dzsószer (i.e. 2650 körül) és a Hufu (i.e. 2570 körül, első varrott temetési hajó) piramisainak több mint két tonnás építőköveket a Tura-i kőbányából a Nílus másik partjára a gizahi fennsíkra, az árbocokkal emelték be a köveket a hajókra. A kőszállító rövidpalánkos hajókhoz sok cédrusfa árbocra volt szükség. "A" alakú emelőket használtak a piramisok építésénél is. A kőszállító hajók 2x3 evezőkormányos vitorlás hajók voltak, gúzskötéses evezőik voltak. Imhotep, Dzsószer féraó építésze volt a bübloszi cédrusfa szállítás felelőse,  Imhotep építette az első nagy kőépületeket, kőoszlopokat, i.e. 2650 -ig építkezéseken csak faoszlopokat használtak. A ránk maradt a titulus listája: 

    Imhotep titulusai a Dzsószer piramison 

Imhotep sok titulusa  (https://en.wikipedia.org/wiki/Djoser) között szerepel a „ kőmunkák felügyelője” és a „királyi hajógyár vezetője”: (".. head of the royal shipyard" and "overseer of all stone works", the importance the Egyptians attributed to cedar timber  is reflected in the fact that its supply was one of the duties of the vizier"). 

Imhotep nem csak építész, asztalos és író, filozófus, csillagász, orvos volt, hanem a memphiszi kikötő és hajógyártás irányítója is. Titulusai bizonyítják egyben a korában a gyors technológiai fejlődést. Az első egyiptomi piramisok építése, az építéshez szükséges kövek szállításának megszervezése és a memphiszi kikötői hajógyár működtetése, a bybloszi cédrustörzsek szállításának megszervezése mind Imhotep feladata volt. A piramis több mint két tonnás fedőköveit a Nílus másik partjáról, a Tura-i fehér mészkő bányából kellett átszállítania hajókkal a Níluson egy általa épített kikötőbe: sok kőről van szó, a Lépcsős piramis három oldalát turai fehérkővel burkolták. A későbbi piramisok burkolásához is a turai fehér mészkövet használták. Valószínű, hogy korábban a memphiszi fehér fal is ebből a kőből épült, de kisebb, csak pár mázsás tömbökből. 

Utolsó évében Sahure (https://en.wikipedia.org/wiki/Sahure) küldte az első dokumentált expedíciót a Vörös-tengeri Punt földjére, valószínűleg a szomáliai, eritreai partokra. Az expedícióról, amely a feltételezések szerint Mersa Gawasis kikötőjéből indult Egyiptomból, a palermói kő is tudósít, ahonnan állítólag 80 000 egységnyi mirhával, malachittal, 6000 mérő elektrummal és ébenfából készült rudakkal tért vissza. Sahure újabb expedíciót is küldött külföldre, ezúttal a sínai Wadi Maghareh és Wadi Kharit malachit - és türkizbányáihoz, amelyek a Harmadik dinasztia eleje óta aktívak voltak. Az expedíció, amelyet a palermói kő is említ, több mint 6000 egység türkizt hozott vissza Egyiptomba, két domborművet készített a Sínai-félszigeten, amelyek közül az egyik Szahurét az ázsiaiak legyőzésének hagyományos aktusát ábrázolja. Az Abu Szimbel melletti diorit bányákat Szahuré egész uralkodása alatt bányászták."

ÉPÍTKEZÉSEK CÉDRUSFA HASZNÁLATA

 

 

Masztaba (Wikipedia) 

 

Koporsókat, oszlopokat és tartó- és tetőgerendákat készítettek cédrusfából. Az első masztabák és lakóházak fonott nádból, nádtetővel, papirisz sásból, napon szárított vályogtéglákból készültek, pálmafa gerendákkal. (Ma már tilos a nílusi iszapból készített vályogtéglák használata, a parasztok a régi téglákat is felhasználták a földek trágyázására). Kezdetben a vályogtágla masztabák, a sírok kis méretűek voltak: Narmer (Menesz) esetén kb. 3x3 méteres, a fia, Hor-Aha esetén (három darab kb. 5x5 méteres sír, mert nem volt elég hosszú gerendájuk egy 15 méteres sírhoz), vastag, másfél-két méteres falakkal, és i.e. 2700 körüli Haszehemui_m ,Khasekhemwy_ang fáraó már 70 méter hosszú és közel 15 méter széles, részben mészkőből épített sírt épített, de sok kis helységből állt:

 

Abydoszi U-temető (Wikipedia) 

A templomokat is kezdetben vályogtéglákból építették, és a fáraók palotáit is. A templomkörzetek erőd szerűek voltak, falakkal (esetleg árokkal, mint a a Dzsószer templomkörzet esetén) körbe véve. A templomok homlokzatai előtt oszlopokon jelképek, zászlók, sólymok voltak, később obeliszkek. A templom bejáratát magasított falak védték, nagy faajtókkal, melyek anyaga valószínűleg cédrusfa volt. A piramisok és a templomok építésénél a nehéz, gyakran több tonnás köveket rámpákról a vitorlás hajók "A" alakú árbocaihoz hasonló emelőkkel rakták a helyükre. 

*HASZEHEMUI FÁRAÓ (Khasekhemwy_ang , kb. i.e. 2680 körül,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui)

A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Haszehemui elődje Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott, sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Haszehemui megdöntötte elődje, Peribszen hatalmát núbiai útjáról visszatérve, ahol Haszehemui egy felkelést vert le. Haszehemui fáraó, a "Nagy háború" -val ismét egyesítette Egyiptomot. Először Narmer - aki Menesz néven is volt- fáraó, majd fia Hór-Aha egyesítette, i.e. 3000 körül. Haszehemui az első fáraó, akiről már vannak részletes ismereteink, előtte sokszor csak a fáraók nevét ismerjük (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui).

Felsorolás:

      * Kőfal-építmény (téglasírban, Abüdoszban, gazdag leletekkel, https://egyptsites.wordpress.com/2009/02/12/abydos-desert-sites/), addig csak napon égetett vályogtéglából építkeztek, a kőfal építése a korban innovációnak számít.    

      * A kor egyik kovakése Haszehemui fáraó sírjából került elő:

                                      Kovakőkés penge i.e. 2700-ból: Abydosból, Haszehemuihu sírjából (British Múzeum,  EA 68775)

        * Haszehemuié az első sír, amely mellett bárkagödröt találtak, mindjárt 12 darabot, uralkodása alatt tamariszkusz fából készültek a temetési hajók, utána már cédrusfából.Haszehemui az utolsó fáraó, aki Abydosben temetkezett,

          * Találtak egy korsót találtak a fáraó hieroglif nevével Bübloszban, Libanonban,  (2., 50.o., 5, 20.o.), nem sikerült belátni, hogy Bübloszban hajóépítő kikötőt, telepet létesített volna, 

          * megtalálták a szobrát, ez az első fáraószobor,

          * a fáraónak nem volt vér szerinti utódja, de felesége a III. dinasztia alapítója. Egy edény fedél felirata szerint "A király anyja"-ként említik, valószínűleg Dzsószer anyja.

            A későbbi korok a III.Dinasztia ősanyját tisztelték benne, 

          * A "Nagy háborúban": H. legyőzi az északiakat. Igen sok, 47000 halott volt, egyesíti Egyiptomot (3) az első nagy és dokumentált háború után. Valószínűleg ez volt az egyesítés - és talán Egyiptom történelmének- legnagyobb háborúja. Nyitott kérdés, hogy miért harcoltak igen messze délen a deltaiak. Az északiak támadására, bosszúhadjáratára lehet következtetni, vagy üldözték a délieket. Fegyvereik: dárda, íj, buzogány (make_an), az utóbbi a későbbi korokban uralkodói jogarrá, jelképpé vált. (A római időkben a nyelére ferdén felcsavart szalagra üzeneteket is írtak, amit csak az tudott elolvasni, akinek azonos átmérőjű jogara volt.)  Egy kőedény felirata szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik, pontosan szemben a dinasztia származási helyével, Nekhennel. Az északi seregek itt - Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire D-re jutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás a kor legnagyobb száma. Fél évszázaddal később Dzsószer mégis Memphiszbe teszi át a Birodalom fővárosát. "(https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) Egyiptom egyesítése több évszázados folyamat volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3-Egyiptom_%C3%A9s_Fels%C5%91-Egyiptom_egyes%C3%ADt%C3%A9se), ez az első dokumentált Nagy háború, a Narmer paletta (2) után! Az egyesítésről: a Nílus menti hátságokon megtelepedett földművelők falukban és tanyavilágban éltek. A centralizációt a Nílus kivállasodása okozta. Az egyesítést Nermer (Menesz) fáraó kezdte, Narmer fia, Hór-Aha fáró folytatta és talán Haszehemui fejezte be. A 47 ezer áldozat kirívóan nagy szám a korban! Az egyesítés fontos szerepet játszhatott Egyiptom történelmében, mert a későbbi korokban is megörökítették. Néhány falikép, amelyek az egyesítés jelképei:

Az Edfu-i templom faliképe, fáraó az egyesített koronával

Falikép Abu Simbelből a jelképes csomóval, az egyesítést jelképezi

Felikép a Luxor-i templomból a jelképes csomó, ami az egyesítést jelképezi

Tutankhamun alabástrom edénye a jelképes csomóval

Kefren (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hafr%C3%A9) fáraó faliképe a jelképes csomóval, i.e. 2550 körül

         * Haszehemui erődöket épített Nehemben, több építkezésbe kezdett bele Neheb (görög Eileithüaszpolisz, ma el-Kab), és Nehen (görög Hierakónpolisz, ma Kom el-Ahmar) és Abüdosz területén. Szakkarában is sírt épített. 

         * núbiai útjáról (ahol egy felkelést vert le) visszatérve  Haszemui megdöntötte elődjének, Peribszennek a hatalmát,
         * Abüdoszban hatalmas sír épült a számára vályogtéglákból (az 5. sír az abüdoszi nekropoliszban), mely trapéz alaprajzú, 70 méter hosszú, szélessége északon 17, délen 10 méteres, 58 szoba található benne. Sírkamrája a legrégibb kőművesmunkák egyike, bányászott mészkőből készült.    

         * aranyból és barna kalcedonból készült szepter-ét (jogarát), számos kőedényt találtak a sírjában. Továbbá kovakőből készült eszközök, rézeszközök (nem szerszámok), rézedények, kőedények, mázzal bevont tárgyak, karneolgyöngyök, kosarak és pecsétek is előkerültek.

Karneol és mészkőedények a sírból, arany fémtetőkkel (4)

Alabástrom edények a gyűjteményből, a Dzsószer, Lépcsős piramis alatti labirintusból (4)

* Haszehemui nevezetes kőedény gyüjteményét utódja, Dzsószer fáraó Lépcsős piramisa alatt találták meg. Gyűjtemény, mert a a vázákra írva megtalálták több mint háromszáz évre visszamenően a korábbi fáraók neveit az I. és II. Dinasztia idejéből: Narmer, Djer, Den, Adjib, Semerkhet, Ka, Heterpsekhemwy, Ninetjer, Sekhemib fáraókét. Ereklyeként kezelhették a vázákat. A vázák anyagai: diorit, alabástrom, mészkő, pala és iszapkő. Több mint 30 000 darab alabástromból, dioritból, más további nemes kövekből készült vázát, tálat találtak a Lépcsős Piramis alatt. Dzsószer idejéig nem temették el a vázákat. Az értéküket az adta, hogy nem voltak törékenyek, mint az agyagedények. Fémeket még nem használtak. Egy rész magyarázat lehet az első, a Dzsószer piramis építésére, a későbbi piramisokban kevés kövázát találtak. Megj.: A piramis alatt igen sok állat, többnyire ibis madár múmiát is találtak, Dzsószer múmiáját a sírrablók elvitték, sírja 28 méter mélyen volt, egy 3.5 tonnás gránitlap alatt.  

* ő volt az egyetlen fáraó az egyiptomi történelemben, aki viselte szeretjén (a névkeretén) Hórusz és Széth szimbólumait is. Valószínűleg egyesíteni is akarta a két istenség személyét, de halála után Széth (a káosz istene)  végleg kikerült a királyi titulatúrából,

* közel 30 évig uralkodott, kb. i.e. 2700-ban kezdte az uralkodását, a dátum bizonytalan.  
* A vallási háborúként is megjelenő egyesítés egyik oka a Faiyum-mélyföld birtoklása volt (a két országrész i. e. 2686-ban sikerült egyesíteni):  a Moeris tó környékét (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris) a Nílus feltöltötte, amit Narmer (Menés) fáraóval kapcsolatban említenek először, majd Hór-Ahával, i.e. 3000- körül. Faiyum értékes legelős-mocsaras állattenyésztésre alkalmas vidék volt, nagy területen Memphisz közelében, amit csatornákkal megművelhetővé tettek. (A Nílus minden áradásnál 1-2- mm-el megemelte a két oldalán a partot, vállasodásnak nevezik a folyamatot. A vállak növekedése évről-évre csökkentette az árvíz nagyságát és lehetőségét D-n, és ezzel a gabonatermést is, amiértD-ről  É felé terjeszkedtek. Az áradás ellen is csatornákkal védekeztek, melyek megtartották a vizet.) Narmer fáraó Faiyum  K-i szélén alapította Memphisz (turai fehér mészkőfallal körülvett, és gáttal védett erőd-város, a város korábbi neve egyiptomi nyelven Fehér Fal volt, a falat többek között a templomok gabonaraktárainak védelmére építették) városát. Az első bazalt utat a világon Faiyumban építették, közel öt évezrede. A Nílusnak akkoriban két ága volt, a bal oldali ág vezetett Fayumba, mára kiszáradt. A két ág környékén csatornázott mocsaras terület, értékes  termőföld, ami a "Nagy háború" oka is lehetett:

 Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i mélyedésbe (ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras állattenyésztő vidék volt a csatornázás előtt. (4) 

Érdekesség: egy társasjáték i.e. 2700 -ból, ami a fajansz készítését bizonyítja:

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-tábla, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). Az i.e. 2600-as években a fajansz egyik készítési módja: porrá tört türkíz vagy malachit felhasználásával.

 **Hor-Aha (i.e. 3000 körül) leletek: 

*Sír Abüdoszban
*Felirat egy edényen, a Zawiyet el-Aryan Z2 sírból származik, 
*Pecsétlenyomatok a 3357-es sírból Szakkarában,
*Kőedény az ő nevével a 3036-os sírból, Szakkarában, 
*Alabástrom edény az ő nevével Helwanból,
*Pecsétlenyomatok egy nagy sírból Naqadában, 
*A Petrie Múzeumban található tárgyak: UC 11751A (egy hegyikristály váza töredékei)

Aha fáraó nevével ellátott, mázas fajansz edény töredéke, korai 1. dinasztia, i. e. 3000 körül.

Az abüdoszi Ozirisz-templomban találták. EA 38010.

 

 

Hor-Aha réz (termésbronz?, ami kovácsolásra megkeményedik) csatabárdja, Berlini Archeológiai Múzeum. (Az I. Naqada-korban a predinasztikus egyiptomiak Puntnól (Etiópiából) obszidiánt importáltak, amelyet késpengék pattintásos megformázására használtak.)

 

***

Megjegyzés az i. e. 3000 előtti sumer - egyiptomi kapcsolatokhoz: az https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations oldalon ismertetett megállapításokat vettük alapul. Az Egyiptomból induló kapcsolatok általában elhanyagolhatóak. Egyik Mezopotámiába irányuló kapcsolat a Narmer paletta

Narmer paletta (i.e. 3000, https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

és a 

Vultures sztéle (https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

Vultures sztele kapcsolatát. Szerintünk a képi hasonlóság ellenére a kapcsolat funkcionális, a buzogány használata a hatalom jelzésével kapcsolatos.

Skorpió király gömb alakú buzogányfeje (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Skorpi%C3%B3, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagada-kult%C3%BAra)

Az egyiptomi Narmer-palettán egy király látható, amint egy gömb alakú buzogánnyal tarkón üt valakit. A Narmer-paletta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta) az ókori Egyiptomban a szemfesték szétdörzsölésére szolgáló paletta. A palettákat díszítették, néha állat alakú körvonalat adtak a palettáknak, a tárgytípus már a Merimde-kultúra leletei között feltűnik. A Narmer-paletta mindkét oldala díszített, ezért úgy vélik, hogy már eredetileg sem használati tárgynak készült. A festék porítására és keverésére alkalmas felület csak a hátlap közepén, a két mezopotámiai jellegű mitológiai állat nyaka között található. Narmer palettához (kb. i.e. 3000 körüli, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta) 

Narmer paletta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Narmer-paletta, Feltételezhető-e a sumer jelenlét Butoban, a Deltában i.e. 3000 körül?)

A Narmer paletta domborművekkel díszített, aleurolit-ból faragott kőlap, keletkezési ideje az i. e. 3. évezred elejére vagy nem sokkal az ezredforduló előttre tehető, a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi. Uralkodói jellegéből adódóan -talán- rituális cselekményt végez, tarkón üt valakit, ezért megemeli a haját, ami a hatalmat, hódítást bizonyító cselekmény, egy mezopotámiai leleten is előfurdul, ami funkcionális egybeesés lehet.

Lényeges tárgyi emlékek: Narmer paletta, Gebel el-Arak kés  (https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife, a Nagada II Korszakból, i.e. 3500 - i.e. 3200, ¹⁴C vizsgálat?), agyagszegek Butóban (3., 60.o.), pecséthengerek, szimbolumok, hajóképek, kiöntő csöves edények. A vakajtók -nem erős érv, mert- i e. 2650 utániak.

 A Mezopotámiából Egyiptom felé irányuló kapcsolatok egyirányúak, és az i. e. 3500–3200 időszakban kezdődtek, jellemzően ebben az időszakban jöttek létre, képekben, szimbólumokban mutathatóak ki, továbbá technológiai jellegűek. Felsorolás következik:

* az az uruki "papkirály" tunikával és karimás kalappal az állatok urának testtartásában, (Uruk IV, i. e. 3350-3200 körül) időszak),

                                              Gebel el-Arak-i késen a "pap király" motívum (i.e. 3000, https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

  

* a szerpopárdok, a szárnyas griffek, (Uruk IV, i. e. 3350-3200 körül) időszak, pl. a Narmer palettán,

* rozetták körüli kígyók, (Uruk IV, i. e. 3350-3200 körül) időszak,

* a lekötött tattal épített nádhajók, (Uruk IV, i. e. 3350-3200 körül) időszak jellemzői, pl. a Gebel el-Arak-i késen.

* Kis-Ázsia-i eredetű ezüst laborvizsgálata?

* mezopotámiai kiöntő csöves agyag edények.

Egyiptomi agyagedények (.e. 3000, https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

* A zikkuratok és a piramisok hasonlósága funkcionális, sok helyen előfordulnak,

* Az írások származtatásában a nyelvészek véleménye a döntő. Hosszú idejű fejlődési folyamat eredménye, az alaki egybeesés nem döntő érv, az Abüdoszban talált agyagcédulákon lévő, i. e. 3400 és 3200 közé datált írásjelek felfedezése a független fejkődést bizonyítja, 

* A  közvetlen egyiptomi kapcsolat  Levantével -nem Kánaánon keresztül és  nem a korai dinasztikus korszakból származik, hanem - tengeri úton történt. Merész feltételezés, hogy a mezopotámiai hajósok megkerülték volna az Arab-félszigetet, vagy az Arab félszigeten keresztül érkeztek volna: a bübloszi kapcsolatot a talált levantei tárgyak, pecséthengerek bizonyítják. A kapcsolatok intenzitásából következik, hogy a  kapcsolatok közvetlen jellegűek voltak. Uruknak egészen a mai Szíriában található Habuba Kabira-ig ismert gyarmati előőrsei voltak, biztosítva jelenlétüket a Levantéban, ahol számos uruki hengerpecsétet találtak (1).  Uruknak volt egy enklévéja Észak-Egyiptomban, Butoban a közvetlen bitonyítékok (3, 43.o., mázas égetett agyagszögek, plánkonvex téglák) miatt, mezopotámiai telepesek jelentős kontingense i..e. 3300 élt itt. Erős bizonyíték, hogy az utak korban a folyók mellett, Mezopotámia esetén az Eufrátesz mellett haladtak és a sumerek bizonyítottan a Libanoni és az Amanust hegységekbe jártak cédrusfáért, leúsztatták az Eufráteszen a farönköket. A folyó és a tenger között karavánokkal szállítottak.

* A kőből készűlt buzogány párhuzamos jelenség lehet.

* Vakajtók: 

                                                        Tomb_Chapel_of_Raemkai,_False_Door_on_West_Wall, Kb. i. e. 2446–2389 (https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

*  A pecséthengerek és mintázatuk perdöntő: Mezopotámiai hengeres pecséteket találtak a II. naqada-i Gerzeában, Naqadában és Hiwban, amelyek a mezopotámiai Jemdet Nasr kultúra Egyiptomig való terjedéséről tanúskodnak a Kr. e. 4. évezred végén, de i. e. 3300 körül elkezdtek eltérni és egyiptomi jellegűvé válni,

                                                                                                                   Pecséthenger  (https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations)

* A lapis lazuli tárgyak Afganisztán-i eredtűek, (és a maratott karneolgyöngyök) kereskedelmet bizonyítják.

Egyptian lapis lazuli szobrocska, i.e. 3300–3000 BC. Ashmolean. (https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations) 

 *

                   Gebel el-Arak kés sumer és egyiptomi nádhajókkal (Abydosz-i Bazárban vették, de butoi eredetű lehet, a vízilóagyar anyag ¹⁴ C -es vizsgálata hiányzik, Louvre,  https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife,                                                https://en.wikipedia.org/wiki/Egypt%E2%80%93Mesopotamia_relations, Feltételezhető-e a sumer jelenlét Butoban, a Deltában, i.e. 3200 körül?)

 

 

 

A felső sorban két sumer nádhajó, alul három egyiptomi nádhajó (Louvre,  https://en.wikipedia.org/wiki/Gebel_el-Arak_Knife)

 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.

      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem minden esetben sikerül utólag kideríteni, a netes kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.