ÓKORI RÓMAI CISZTERNÁK
 
 
(2023 december)
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
A római korban épített ciszternák kisebb műszaki csodák, jellemzőik a vízálló beton oszlopok és a szintén vizálló egyiptomi  festék* használata. Legnevezetesebbek a rómaiak, az isztambuli óriás ciszterna és a dél-itáliai Misenumban található "Piscina Mirabilis".  Egyik legrégebbi esővíz gyűjtő változatai a levantei házak padlójába sűllyesztett vízálló mészgipsz neolitikus falusi ciszternák. A római házak impluviuma és a hozzá tartozó szerkezetek összegyűjtötték, szűrték, hűtötték és tárolták a vizet, valamint hűtötték és szellőztették a házat./  ANCIENT ROMAN CISTERNS: The cisterns built in Roman times are minor engineering marvels, characterised by their waterproof concrete columns and the use of Egyptian paint*, which is also waterproof. The most notable are the giant cistern in Istanbul and the "Piscina Mirabilis" in Misenum, southern Italy. One of the oldest versions of rainwater harvesting are the waterproof lime plaster Neolithic village cisterns embedded in the floors of houses in Levante. The impluvium and associated structures of Roman houses collected, filtered, cooled and stored water, as well as cooling and ventilating the house.
 
 
 
BEVEZETÉS
A ciszterna sziklába vagy földbe vágott, ásott, szigetelt falú esővízgyűjtő. Városokban, várakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciszterna) építettek ciszternákat, általában többet. Az esővíz gyűjtést- és elvezetést biztosították, gyakran többszörös szűrőberendezéssel is ellátták őket. Építészeti kiképzésük változatos volt. A római, bizánci és arab építészetben impozáns méretű csarnokká vált, melynek mennyezetét boltozat vagy síkfödém borította, ezeket oszlopokkal támasztották alá. A legtöbbet a kora középkorban építették, de még a reneszánsz idején is épültek ciszternák, ezek technikailag fejlettebbek voltak. A római korban épített ciszternák kisebb műszaki csodák, jellemzőik a vízálló beton oszlopok és a szintén vizálló egyiptomi  festék* használata. Legnevezetesebbek a rómaiak isztambuli óriás ciszterna és a dél-itáliai Misenumban található "Piscina Mirabilis".  Egyik legrégebbi esővíz gyűjtő változatai a levantei házak padlójába sűllyesztett vízálló mészgipsz neolitikus falusi ciszternák. A római házak impluviuma és a hozzá tartozó szerkezetek összegyűjtötték, szűrték, hűtötték és tárolták a vizet, valamint hűtötték és szellőztették a házat.
A tanulmány egyik célja az ókori római világ legnagyobb víztározóinak, különösen a dél-itáliai Misenumban található "Piscina Mirabilis"-nek és a Bazilika Ciszterna (Isztambul) a vizsgálata volt. A kutatás módja az internetes keresés, másik célja az ismeretterjesztés volt. Tanulmányunkban a több ezer köbméteres térfogatú, áramló vizet tároló, mélyen a földbe vagy ténylegesen a föld alá telepített, tetővel fedett víztározókat vizsgáltuk. A római vízvezetéket általában az ivóvízellátás, a fürdők ellátására, vagy katonai célokra építették. A mennyiség nagy kapacitású víztározókat igényelt. A római Caracalla-fürdő víztározója több mint 80 000 m3 vizet tartalmazott. Az oszlopok használatát római víztározóban az ókori Isztambulban vezették be, és a Yerebatan Saray közel 85 000 köbméteres maximális kapacitásával a legnagyobb római víztározónak tekinthető. Míg katonai célokra a misenumi Piscina Mirabilis tekinthető a legnagyobb, katonai célokra használt római víztározónak, amelyet eddig ismertek (a Classis Praetoria Misenensis biztosítja), 12 600 m3 víz térfogatával.
 
 
AZ ISZTABULI CISZTERNA
A Philoxenosz-tenna (vagy Binbirdirek-ciszterna, https://en.wikipedia.org/wiki/Cistern_of_Philoxenos) egy mesterséges földalatti víztározó Isztambulban, a Konstantinápolyi Fórum és a Konstantinápolyi Hippodrom között, a Sultanahmet negyedben. Felújították, és ma már turistalátványosságként látogatható. A Binbirdirek ciszterna a második legnagyobb ciszterna Isztambulban a Bazilika ciszterna után. A ciszternát I. Justinianus állíttatta helyre a 6. században, miután a palota 475-ben egy tűzvészben teljesen elpusztult. Miután a várost 1453-ban elfoglalták az oszmánok, a ciszternát nem használták, és feledésbe merült. A 17. században Fazli pasa palotájának építése során újra felfedezték. 1001 oszlopa van a mondák szerint, a"Binbirdirek" név törökül 1001 oszlopot jelent, bár az oszlopok valódi száma csak 224.
 
 
Cistern of Philoxenos
 
 
 
Binbir direk 5195
 
 
A Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota , ld. Yerebatan Saray) az egyik legnagyobb a több száz hajdani víztározó közül, melyek Isztambul alá építettek. Ez a ciszterna a Hagia Szophia közvetlen szomszédságában, a belváros közepén található. A víztározót I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. A 143x54 méteres termet 336 darab 8 méternél is magasabb márvány oszlop tartja, melyek közül két oszlop az ókori görög szörnyeteg, Medusza fején nyugszik. A terem falai 4 méter szélesek, és speciális vízálló malterral építették őket. A víz az Isztambultól mintegy 20 km-re északra lévő belgrádi erdőből eredt és folyt be a városba egy akvadukton (ókori vízvezetéken) keresztül.
 
Istanbul Basilica Cistern 01
 
Az isztanbuli Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota)
 
 
 
 
Basilica Cistern after restoration 2022 11
 
Az isztanbuli Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota)
 
Az édesvíztározókat általában a vízvezetékek és mellékvezetékeik végpontjain állították fel, és a városi háztartásokat, a mezőgazdasági birtokokat, a császári palotákat, a fürdőket vagy a római haditengerészet bázisait látták el vízzel. Néhány nagy római kori ciszterna (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns): Aljibe of the Palacio de las Veletas  in Cáceres, Spain. Portuguese cistern (Mazagan) in El Jadida, Morocco.  Cistern in Silves, Portugal.  Matera, southern Italy.  Aljibe of the Palacio de las eletas in Cáceres, Spain.  Portuguese cistern (Mazagan) in El Jadida, Morocco. Cistern in Silves, Portugal. Matera, S-Italy.
 
 
Cistern in the Peniche Fortress Peniche Portugal
 
Egy portugáliai ciszterna (Cistern in the Peniche Fortress, Peniche, Portugal, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
 
 
 
1024px Citernes malga interieur Karthágó
 
Egy karthagói ciszterna (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
 
 
Theodosius Cistern
Theodosius Cistern 
 
 
1024px Piscina Mirabilis 2010 by RaBoe 17
 
 
A Piscina Mirabilis a legnagyobb víztározó, amelyet a rómaiak építettek Itáliában. Misenum városa alatt található és elsődleges feladata az itt állomásozó római flotta ivóvízzel való ellátása volt. A hatalmas tározót Augustus császár és hadvezére Agrippa parancsára építették, hogy a misenumi hadikikötőben állomásozó helyőrséget és az ide befutó hajókat ivóvízzel ellássák. A tartály teljes egészében a város alatti tufarétegekből vájták ki. A víztározó oldalait vastag stukkórétegekkel szigetelték. A medencét átszelő mély keresztfolyosó szolgált a víz tisztítására: ebben ülepedett le a szennyeződés, amelyet aztán a víztározó kiürítése után könnyen el tudtak távolítani. A vizet a tározó tetején levő szellőzőnyílásokon engedték be a medencébe. Eredeti állapotában 15 m mély, 72 m hosszú és 25 m széles volt. Összesen 12 000 m³ vizet volt képes tárolni. Boltozatos mennyezetét 48 oszlop tartotta. Az Aqua Augusta vízvezeték látta el, amely a Serino környéki források vizét szállította Nápolyon keresztül és amelynek egyes részei ma is láthatóak.
 
 
*
Az egyiptomi kék története: (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_blue#History_and_background) a történelem legelső mesterséges színező anyaga, rézvegyület, pigment. Az egyiptomiak találták fel az Óbirodalom idején, i.e. 2900 körül, később a receptje elveszett, az etruszkok találták fel újra és a freskóikon alkalmazták. A római korban Pompejiben is használták (http://www.szintan.hu/lista/e/e09.htm), a rómaiak ezzel színezték-festették belül a ciszternáikat, mert vízálló festék. 
Összetétele kalcium-réz-szilikát (CaCuSi4O10 cuprorivaitean, és a CaO·CuO·4SiO2 vegyület is  hasonló). 

Az egyiptomi kék festék előállítása: a kvarchomokot porított mészkővel és nátronnal összekeverték, a keveréket  kb. 1000°C -ra hevítették, akkor a szennyezésektől függően valamilyen színű üveget kaptak, ami a légbuborékok miatt nem volt átlátszó (ma mangándioxiddal csökkenthető a zöld szín és a légzárványok mennyisége, az opálosság). Megfelelő színező anyaggal  (melynek összetétele kalcium-réz-szilikát, CaCuSi4O10 cuprorivaitean, a CaO·CuO·4SiO2 vegyület is hasonló eredményt ad) az eredmény kék, néha zöldeskék üveg, amelyet egyiptomi fajansznak neveznek. Más színű fajanszok is léteztek az Óbirodalomban. Mázként használva nagy valószínűséggel néha lepattogzott az edényről a különböző hőtágulás miatt. (A Ny-Nílus-deltai nátron-szóda nátrium-karbonát, Na2CO3, https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_El_Natrun-, a kvarchomok olvadáspontjának csökkentésére alkalmas. A nátrium karbonátot a Ny-Deltában bányászták: olajjal keverve szappanként viselkedik. Innen származik az a megfigyelés, hogy az ókorban Egyiptomban olajjal tisztálkodtak). Az ősi egyiptomi kék festék receptjét később elfelejtették, igen sok próbálkozás és kísérlet történt a kék pigment előállítására már a római idők előtt, a rómaiak újra feltalálták, aztán ismét elfelejtették. 

Recept: kb. 64% sivatagi őrölt kvarchomok, 15% mészkőpor és 21% fekete réz-oxid por keverékéhez kevés szódát kellett adni, ami a keverék olvadáspontját csökkenti 1000°C körülire. A hőfok elérése probléma volt a korban, sok száraz fa, szalma és fújtatók kellettek hozzá, faszenet még nem használtak. Első lépésben a pépet agyagformába öntötték és kiszárították. Ekkor kivirágzott, kicsapott rajta a fekete rézoxid. Utána 8-10 órát kb. 900 fokon égették, és szép kék színű tárgyakat kaptak. A kék üveg-fajansz előállítása az alábbi reakcióval történt (Wikipédia):

Cu2CO3(OH)2 + 8SiO2 + 2CaCO3 → 2CaCuSi4O10 + 3CO2 + H2O
21terence e warnerauth synthesis properties and mineralogy of important inorganic materials 2011 41 638
Kalcium-réz-szilikát (Cuprorivaitean – CaCuSi4O10– Egyptian Blue Fajancean) szerkezete: kékek a réz ionok, a szürkék a kalciumok (Wikipédia)

history of blue 2

Egyiptomi oroszlán figura, kb. i.e.1981–1640-ból – forrás: MET múzeum, N.Y.


 

history of blue 1700

Váza i.e. 1700 körül (4)

Hippo ca. 1938 1539 B.C.E. 35.1276

I.e. 1700 körül 

A korai fajanszüvegből készült tárgyak egyik lehetséges készítési módja: jól faragható steatit-ból (zsírkő) készült tárgyat az egyiptomiak kékes zöld homok-, szóda-, malachit poros mázzal vonták be, majd szalmával és nyílt tűzön fújtatókkal kiégették. 

Társasjáték i.e. 2700-ból:

szilikátos fajansz Mehen táblája

"A bal oldalon látható (Peribszen fáraó idejéből, i.e. 2700 körül) szilikátos fajansz játék-táblája, mely Abüdoszi sírjából került elő, több darabban. A játék-szett többi része más korból származik, a középen látható golyók a Nagada II. időszakból, az elefántcsont oroszlánfigurák az 1. dinasztia idejéről származnak. Egy tábla-játék részei, amit mehen-nek neveztek. A játékot már az egységes egyiptomi birodalom kialakulását megelőzően játszották. A teljes játék-szett három elefántcsont hím oroszlánból, három nőstény oroszlánból és 6x6 db színes golyóból állt."  (https://maatkara.extra.hu/10tori/archaikus.htm). 

A régészeti leletek arra utalnak, hogy Egyiptom Peribszen fáraó alatt kettéosztott volt, a fáraó csak a birodalom egy része fölött uralkodott. Sírja tartalmazza az első teljes mondatot, melyet hieroglifákkal írtak. Ennél többet nem is tudunk róla.