HAJÓK TÖRTÉNETE: GÖRÖG TÖRZSEK (DÓR, AIOL ÉS JÓN) HAJÓÉPÍTÉSE II.
(2020 Augusztus)
ABSTRACT
Az első részben az akhájok hajóépítésének történetét ismertettük. A hajóépítésükről, ami az ógörög építés eredete, kevés az információ.* A gabona hiányával közdő Peloponnészoszon a Laurion-i ezüstbányák jövedelme (bérleti díja) tette lehetővé Athén flottaépítését és gyors felemelkedését, továbbá e jövedelem egyenletes elosztásán alapult az athéni demokrácia. A Peloponnészoszon folyamatos volt a gabonahiány, Athén gabona utánpótlása részben a Hellészpontoszon (Dardanellákon) keresztül történt, amihez -és a háborúkhoz- hajókra volt szükségük az athéniaknak. Athénnak. A "spártai életmód" nem csak a hadra nevelésben mutatkozott meg Spártában, -Athén nagy ellenfelénél-, hanem a gabona hiányában is. A gabonahiány miatt nagy volt az elvándorlás a Balkánról Anatóliába és Itália. később Afrika irányában.
A görög hajók építésére jellemző az egy árbocos, négyszögletes vitorlás, kormányevezős építési mód. Az alkatrészeket vékony kötelekkel és csapokkal erősítették össze. Gerinces hajókat a korban még nem építettek, a gerinc funkcióját is betöltő hossztartókat, keel féleségeket is vizsgáltuk. Az ógörögök homokos partokon- és nem kikötőkben- tárolták a hajóikat és a partra vontatáshoz vagy futtatáshoz talpgerendát (false keel) használtak, amit sokan döfőorrnak vélnek, szerepét részletesen tárgyaljuk. A hajók alakja jellegzetes: míg az egyiptomiaknál és a minósziaknál sarló alakúak, az Égei-tengeri hajók meredek orrtőkések, ezen belül az akháj hajók függőleges és a görög hajók már konkáv orrtőkések is lehetnek.
Az akhájok és a minósziak (a krétaiakat sokan pelasgoknak tekintik i.e. 1500 előtt) és a pelasgok nem azonosíthatóak az ógörögökkel, a dórokkal, de a köztudatba másként ment át. (Érdekes lenne egy mai athéni, ókori athéni, akháj-athéni (és minószi?) összehasonlító gén-elemzés.) / The history of the construction of ancient Greek ships has been investigated. The history of the Achaeans' shipbuilding was described, there is hardly any information about their shipbuilding, which is the origin of ancient Greek construction.*
In the historical overview, it was emphasised that in the grain-starved Peloponnese, the income (rent) from the silver mines of Laurion enabled Athens to build its fleet and rise rapidly, and that Athenian democracy was based on the equal distribution of this income. In the Peloponnese, there was a constant shortage of grain, and Athens was supplied with grain via the Peloponnese (Dardanelles), which - and wars see Troy- required ships. The 'Spartan way of life' was not only reflected in the warlike education of Sparta, Athens' great adversary, but also in the lack of grain. The shortage of grain led to a great exodus to Anatolia and to Italy.
Greek shipbuilding was characterised by a single-masted, rudder-steered, 'sewn' sailboat - the parts were fastened together with thin ropes and pins - of rectangular construction. The main focus was on the differences from this construction method, the longitudinal members, the keel halves, which also served as the keel. The Ancient Greeks stored their boats on simple sandy beaches - not in harbours - and used false keel, which many believe to be a bumper nose, to tow or run them ashore, will be discussed in detail.
The shape of the vessels is characteristic: Minoan vessels are sickle-shaped, Aegean vessels are steep-bowed, including Akhai vessels which may have vertical prows and Greek vessels which may have concave prows.
The Achaeans and Minoans (the Cretans are considered by many to be Pelasgians before 1500 BC) and the Pelasgians are not identifiable with the ancient Greeks, the Dorians, but have passed into public consciousness as different. (A comparative gene analysis of modern Athenian, ancient Athenian, Achaean-Athenian (and Minoan?) would be interesting.)
BEVEZETÉS
I.e. 1440 körül, a mükénéi időkben Athén már egy kis városállam volt, kb. ekkor foglalják el Kréta szigetét az akhájok. Az akháj "Tengeri népek" nem gyújtották fel Athént, (a hasonló című első részben az akhájok -egyben a "Tengeri népek" vezető népének- hajóépítésének leleteit ismertettük. A kutatók az akhájok elődeinek a pelasgokat tekintik, a pelasgok a minósziak és sokan őket azonosítják a jónokkal is. A pelasgokat az etruszkokkal is rokonítják.). A dórok** i.e. 1100-as években történő bevándorlásakor nem néptelenedett el Athén, bár az athéniek tiszta jónok voltak, mégis egy kis hegyi erőd lett belőle a "Sötét kor"-ban. Az írásbeliség a "Sötét kor"-ban elveszett, a mükénéiek írását elfelejtették, majd az ógörögök az ugariti eredetű föníciai írást vették át, i. e. 800 körül kezdtek megjelenni újra az írott emlékek.
A Dardanellák története Trója történetéhez kapcsolódik, Trója a gabonaszállítási útvonalat felügyelte. I.e. 1180 körül az akhájok megtámadták Tróját, ez volt a neves Trójai háború: a hettiták támogatta trák eredetű dardán Tróját elfoglalták az ahhájok). Az akháj idők után az aioloké volt, (görög néptörzs, mely régen csaknem az egész Észak-Görögországot lakta, a Dardanellák környékét ők gyarmatosították az akhájok után és tették virágzó tartománnyá), aztán jón terület lett, mint Athén is.
A dór Spárta és Théba erősödött meg elsőnek a "Tengeri népek" után, majd a 8. században az jón Athén is, a Laurion-i ezüstbányáinak, akropoliszának és kikötőjének köszönhetően. Az első időkben királyok és az eupatridák (jó-születésűek) kormányozták Athént, ami Attika más városait és falvait irányítása alá vonta, az ezüstbányák jövedelme (= bérleti díja) a görög szárazföld legnagyobb és leggazdagabb államát hozta létre. Megbízták Drakónt, hogy hozzon szigorú törvényeket (a "drákói törvények"), és amikor ez eredménytelen maradt, Szolónt, hogy írjon alkotmányt i.e. 594-ben, ami az eupatridák hatalmát csökkentette az adósrabszolgaság eltörlésével, a nagy földbirtokok felosztásával: a származás és a földbirtok helyett a vagyoni helyzet lett a politikai jogok alapja. Egy diktatórikus időszak után jött létre az athéni demokrácia: a népgyűlésen minden szabad polgár (az athéni lakosság mindössze tíz százaléka, akinek volt vagyona és ezért politikai joga) részt vehetett, választhatóságukat (sorsolhatóságukat) pedig a reform rögzítette. A politikai jog az ezüstbányák jövedelméből történő részesedést is jelentette: aki kimaradt a hatalomból, az -a görögöknél jogszerűen- nem részesedett a jövedelemből.
A Peloponnészoszon a dórok, Anatóliában az jónok terjeszkedtek, akik a terjeszkedő perzsákkal kerültek szembe, és Athén segítséget, csapatokat küldött nekik.
A görög törzsek szálláshelyei (4)
A perzsákat i.e. 490-ben a marathoni csatában az athéniak megverték Miltiadész vezetésével. Athén felkészült a következő szárazföldi-tengeri ütközetre, Themisztoklész nem engedte szétosztani az ezüstbányák jövedelmét, új flottát épített a jövedelemből, a szalamiszi csatában legyőzte a perzsa flottát i.e. 480-ban. Spártától Athén vette át a görög világ vezetését, és a harcok színterét áttette Kis-Ázsiába, a felszabadított jón városokból létrehozta a Déloszi Szövetséget. I.e. 431-ben Athén és a Déloszi Szövetség Spártával és a Peloponnészosz-i Szövetséggel harcolt. A Peloponnészoszi-félszigeten nagyon kevés volt a gabona-föld, É-ról importálták, szállították a gabonát a Dardanellákon keresztül.
Az athéniek i.e. 415-ben nagy expedíciót küldtek Szürakuza ellen, a szicíliai gabonaföldeket akarták elfoglalni. A spártaiak segítséget küldtek Szürakuzának. Szicíliában az athéni hadsereg és flotta odaveszett, amit Athén nem tudott kiheverni. Spárta perzsa segítséggel flottát épített az athéniak tengeri hatalma ellen és elfoglalta Hellészpontoszt*, amin keresztül Athén gabonaimportja bonyolódott. Az éhínségtől fenyegetve Athén maradék flottáját küldte a spártai flotta ellen, aminek bázisa Epheszoszban volt, de szétverték az athéni flottát i. e. 405-ben. Ez gyakorlatilag éhínségbe döntötte Athént, mivel nem tudta biztosítani a gabonaimportját a Hellészpontoszon keresztül sem. A következő évben megadta magát. I. e. 404-ben Athén békét kért, és Spárta szigorú feltételeket diktált. Athénnak le kellett rombolnia városfalait, le kellett mondania flottájáról és tengerentúli birtokairól. De ekkor a thébai csapatok győzelmet arattak Spárta felett, ezzel Spárta hatalmi harcainak is vége lett.
I.e. 339-ben Théba, Athén, Spárta és más görög városok szövetkeztek a makedón Philipposz -Nagy Sándor apja- ellen, hogy kiűzzék őt az északi görög városokból, melyeket korábban elfoglalt. Philipposz támadt először, behatolva Görögországba és legyőzve a görög városokat. Halála után Nagy Sándor rendet csinált a marakodó városállamok között és a perzsák ellen indult. Amikor Théba fellázadt ellene, visszafordult és lerombolta, majd legyőzte a perzsákat, felszabadította Egyiptomot a perzsa uralom alól. (https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Alexandrosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly)
Az antik Görögország népessége i. e. 800 és i. e. 350 között 700 ezerről 8-10 millióra növekedett. I. e. 800 körül a görög törzsek terjeszkedésbe kezdtek, minden irányban gyarmatokat alapítva. Kelet felé Anatólia égei partvidékét kolonizálták a föníciaiak ellenében: Ciprust pl.. É-n Trákia partjait, a Márvány-tenger partjait és a Fekete-tenger D-i partját. Ny-n Albánia, Szicília és D-Itália partjain települtek le. Később D-Franciaországban, Korzikában és Spanyolországban is voltak területeik, ami sok helyen nyilvánvaló föníciai-pun érdekeket sértett: a föníciaiak a perzsákkal szövetkezetek a görögök ellen.
A görögök gyarmatokat alapítottak Egyiptomban, Líbiában, Anatóliában, Itáliában, Franciaországban (Wikipédia)
GÖRÖG- PERZSA HÁBORÚK (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_poliszok_kora )
Athén és az Óperzsa Birodalom háborúja i.e. 499 - i.e. 449 között, az i.e. 498-es az ión felkeléssel kezdődött, a görögök hősiesen számtalan csatát nyertek, ám a perzsák Athént is elfoglalták: egy kudarcba fulladt naxoszi expedíció i. e. 499 nyarán zajlott le. Athén csupán húsz, Eretria pedig öt hajóval vett részt. A felkelők feldúlták Szardeiszt, mire a perzsák összevonták katonai erőiket, ellentámadásba lendültek (ez az első perzsa hadjárat), majd Epheszosznál súlyos vereséget mértek a lázadó görögökre. I. e. 495 őszén Ladé szigeténél csapott össze a kis-ázsiai görög és a perzsa flotta. Az ütközet perzsa győzelemmel zárult. Milétosz ostrománál a város nagy részét elpusztították, lakóit Perzsiába hurcolták. I. e. 493-ban a perzsák legyőzték a még ellenálló hellészpontoszi és Trója környékén fekvő városokat is (az ismertebb csata korábban, i.e. 1237-ben volt, 9 évig tartott, az akhájok búzát vettek-arattak és elfoglalták). Meghódították Trákiát, Makedóniát, végül Athént. I.e. 490-ben Marathonnál a perzsák elvesztették az első csatát.
A második perzsa hadjárat alatt a görög területeket 11 000 katona védte Thermopülainál, míg 120 000 Plataiainál. A görög haderő az évszázados hagyományokra alapuló hoplita phalanxra épült, Themisztoklész gyors ütemben flottát épített. A hajóépítés pénzügyi hátterét a Laurion-i ezüstbányák bérleti díjai adták, ebből pár év alatt 180 három evezősoros hajóból (triérész) álló flottát sikerült kiépíteni, amely a görög poliszok között is hatalmas előnyt biztosított Athénnak (a második legnagyobb flottával rendelkező Korinthosz mindössze 40 hajóval rendelkezett).
Perzsia volt az első állam a történelemben, amelyben tíz különböző nép élt. Tolerálták a más felekezetűeket, eltörölték a rabszolgaságot. Több nép miatt a hadsereg is többnemzetű volt. Dáriusz perzsa király nagy építkezéseket engedélyezett a görög polgároknak. Eltörölte a rabszolgaságot, ezért az jón és makedón területeken nagy népszerűségnek örvendett, így az ő oldalára álltak a háborúk idején. A perzsa flotta 1200 hajóből állhatott.
A Thermopülai-i csata lényegét tekintve szárazföldi csata volt és a görögök elvesztették. A perzsa sereg, miután i.e. 480-ban a Hellészpontoszon átkelt Európába és a görög poliszok ellen vonult. Egy hatalmas vihar szétverte a pontonhidat, emiatt Xerxes a Hellészpontosztól három és fél hónapig a partvidéken haladt. A Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezni tudtak a görögök, de csak feltartóztatni tudták majd a perzsákat, megsemmisíteni nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették. A gyalogságot a hadiflotta kísérte, a szárazföldi csatával párhuzamosan a tengeren is megütközött a két sereg, bár a görögök károkat okoztak a perzsáknak, de azok ennek sokszorosát szenvedték el a kitört vihar miatt. A csata három napig tartott, és akkor lett vége, amikor hírt kaptak a szárazföldi görög vereségről. Mivel a görög flotta nem szenvedett nagy veszteségeket, ezért úgy döntöttek, hogy visszavonulnak Szalamisz szigete mellé. A thermopülai csata – bár vesztes csata volt- időt adott a városállamoknak, hogy felfegyverkezzenek és végül a szalamiszi csatában, majd a Plataiai csatában legyőzzék a perzsákat.
A Szalamisz-i csataban (i.e. 480) a görög hajóhad felkészülten várta a perzsákat. A gyors mozgású triérészek előnyt biztosítottak a görögöknek. Bronz orrtőkéikkel, a döfőorrokkal áttörték a perzsa hajók oldalát vagy fürgeségük miatt le tudták törni a perzsa hajók evezőit. A kb. 1000 hajóból álló perzsa hajóhad részben elsüllyedt, vagy a görögök kezére került. Egy évvel később, i. e. 479-ben a görögök legyőzték a hátrahagyott perzsa hadsereget a szárazföldi Plataia-i csatában. Az athéni flotta ezután kiűzte a perzsákat az Égei-tengerről és i. e. 478-ban elfoglalta Büzantiont, a későbbi Bizáncot. Közben az összes szigetállam és néhány szárazföldi szövetséges a Déloszi Szövetségbe tömörült, ami onnan kapta a nevét, hogy a szövetség kincstára kezdetben Délosz szent szigetén volt. A spártaiak, bár részt vettek a háborúban, utána elszigeteltségbe kerültek, Athén pedig kiépítette tengeri és kereskedelmi hatalmát. Az i. e. 5. század közepére a szövetség athéni fennhatóságú lett, amit a szövetség kincstárának Déloszról Athénba költöztetése szimbolizált i. e. 454-ben.
ÓGÖRÖG GÁLYÁK ÉS A HAJÓK HOSSZTARTÓINAK TÖRTÉNETE
Az ógörögök gerinc nélküli hajókat építettek. A későbbi gerinces hajók 1450 körül nem voltak erősebbek mint a gerinc nélküli hajók, de az utóbbiakhoz sokkal, legalább kétszer több fa volt szükséges. Már az i.e. 3. évezredben tudtak az egyiptomiak palánkot toldani, és a gerinc nélkül épített hajóikba sok kereszttartót építettek be, a bordák funkcióit töltötték be. A 20-30 méteres hajókat, a rövidebbeket is, hosszában toldott rövid palánkokból készítették. Az ugariti, föníciai keeles hajóknál építettek külső- és a hosszú palánkok közé belső hossztartókat. Az egyiptomiak és a görögök hosszanti merevítő köteleket használtak.
Gerinc nélküli hajók szerkezete: Keel és belső fenékgerendák, K és S betűkkel jelölelve, a keel alatti gerendán csúszott a hajó a parton, F a kereszttartó, borda. Legalsó gerenda neve false keel. (4)
Nézzünk a hossztartók, először az egyiptomi változat fejlődését:
Sahuré fáraó Punt-i expedíciós keel nélküli hajója, merevítő kötéllel, toldott rövid akáciafa palánkokkal i.e. 2400-as évekből (Forrás: https://warther.org/Carvings.php)
Vörös-tengeri expedíciós keel-es hajó i.e. 1400-as évekből, merevítő kötéllel, (https://warther.org/Carvings.php )
Háromszor átkötötték a hajótestet a kötéllel, a kormányevezőt karral forgatták, az alsó vitorlarúdra köveket raktak, embert ültettek, hogy ne emelkedjen meg (4)
A legismertebb Théra-i freskón (az i.e. 1628-as vulkánkitörés temette be) látható minószi keel nélküli fahajók sarló alakúak:
Théra-i (Santorini szigete) freskó, fenékpalánkos (nem gerinces és nem keel-es) sarló alakú evezős-vitorlások felvonulása, mindenhol naptető, esetleg kabinok láthatóak és hátsó kilépődeszkák. Hosszanti merevítő kötél nélkül építették a hajókat. (A fehér festék talán lenolajkencés ólomfehér, vízálló ólom karbonát, vásznon) (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Minószi hajó partra vontatása, a szerkezetet kilépődeszkának is használták (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Egy keeles szíriai cédrusfa hajó, sajátos jellemzőkkel:
A Nebamun (k.b i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír hajóval Egyiptomba hajózik, a parton szíriaiak szíriai szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják. A hajó jellemző vonásainak elemzése azt mutatja, hogy hamis keeles szíriai tengerjáró hajó. (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov))
Akháj hajómodell (az i.e. 1175-s Nílus-deltai csata faliképének alapján, https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata):
"Tengeri" népek, az akhájok, azaz danunák építette jellegzetes függőleges tőkékkel szerelt hajók, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi ékorrnak: nem döfőorros hajó, a partra futtatást szolgálta, a talpgerenda (false keel) meghosszabbítása (4)
Az ógörögök fedélzet alatti hosszanti feszítőköteles keel-es hajókat építettek, a megfelelő minőségű fák hiánya miatt könnyítették a hajót (a felhasznált hajófa jegenyefenyő, firan és mandulafenyő, pinean , a kisebb fajsúly miatt, így is 200 ember kellett egy trireme partra, sólyára vontatásához. Macedóniából és Trákiából hozták a rönköket, fa fajták: vörösfenyő. larchan , cédrus, tölgy, oakan kőris és szilfa).
A hajók partra vontatása a nádhajókkal kezdődött, ezek megszívják magukat vízzel, naponta partra húzták a nádtutajokat, néhány hónapig voltak használhatóak. Naponta kihúzták a fahajókat is valamilyen alkalmas helyen a homokos partra száradni. (Volt rá példa, hogy a görögök azért vesztettek el csatát, mert a parton voltak a hajóik, nem volt idejük vízre tenni őket). Kikötőkben a hajóépítő műhelyek voltak, a sólyák, ahol a hajókat építették. A partra-futtatás-vontatás természetesen rongálta a hajók fenékpalánkjait, ezért kitalálták, hogy a hajó aljára szerelnek egy gerendát hosszában, a neve false keel, ez csak a hajó alját. Később a keelt védte, amikor már volt, az i.e. 1600-as évektől Szíriában, Egyiptomban. Az ugariti (szíriai) hajókon tűnik fel először a keel (az i.e. 1600-as években hükszószok szállították a rezet Ciprusról). A hükszoszok ugariti amoriták voltak. A keel egy nagyobb függőleges felületű hosszanti gerenda a hajó aljára szerelve, ami a merevítést is biztosítja és a hajó oldalra sodródását akadályozza oldalszélben. A false keelt a keel aljára szerelték, a keel előtt közvetlenül a fenékpalánkokra. Keel használata esetén el lehetett hagyni az alsó vitorlarudat és felszerelték az árboc oldalfeszítő köteleket, oldalszélben is lehetett vitorlázni. Ha hosszú palánkokból építették a hajót, használtak palánkok közötti és külső-hosszanti merevítéseket is, akkor nem volt szükség a hosszanti merevítő kötelekre, így építették az ugariti, majd a föníciai hajókat is. A görögök használtak egy, a fedélzet alatt szerelt hosszanti merevítő kötél változatot, hypozomata volt a neve, több vékonyabb kötél alkotta, feltehetően a döfőorr használata is kikényszerítette az alkalmazását.
A görögök a sűrűn felrakott kereszttartókat keményfa csapokkal rögzítették a palánkokhoz, amiket lapos csapokkal rögzítettek egymáshoz. A palánkok vastagsága kb. 30-40 mm, a korai hajókon és a kereszttartók mérete ennek a kétszerese minimum. A palánkok szélessége 20-50 cm. Tudjuk, hogy az i.e. II. évezredtől ismerték a csontenyvet és a mézgából készült ragasztót, de nem sikerült belátni a használatát.
Palánkok és tartók szegelt csapolása (4)
Hajó részek nevei, egy Argó változat, ami az Aranygyapjú legenda döfőorros hajója, konkáv orrtőkés, hasznos ábra. A korlát és a naptető használata jellemző. (4)
A hossztartók helyett és a rövid végükön is csapolt palánkok összehúzására az ógörögök rugalmas fedélzet alatti hosszanti merevítő kötelet használták. A hypozomata-ról, azaz a hosszanti merevítő kötélről már Platon is írt. ("...the Greeks used devices called 'under-belts' (hypozomata). These were probably heavy ropes fitted low down in the ship and stretched by means of windlasses from stem to stern. In the Naval Inventories four are the norm for each ship, while six are taken on distant missions {IG 22 1629.11). Indeed when a trireme was in commission she was often described as 'girded', that is, with the hypozomata fitted (IG22 1627.29) on was required. Apollonios of Rhodes, describing the building of the Argo, says that the Argonauts 'first girded the ship mightily with a well twisted rope from within, putting a tension on each end so that the planks should fit well with the tenons and should withstand the opposing forces of the sea surge' (Voyage of Argo 1.367-369)., http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/ETUDESarchivees/Navires/Documents/Fields2007-GreekWarships.pdf)
Egy másik Argó modell (4)
Az Argo hajó eredete egy legendában keresendő, mely szerint az argonauták elmentek a Földközi-tenger K-i végébe az aranygyapjúért. Egyes kutatók igen koránra, a Trója-i háború idejére, tehát i.e. 1237-re teszik a legenda idejét. I.e. 250 körül Rodoszi Apolloiosz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Apoll%C3%B3niosz_Rhodiosz ) is megírta a legendát az alexandriai könyvtárban és -ez itt fontos- ír az Argó hajó hosszanti merevítő köteléről is: sodrott kötéllel húzták össze csapokat, palánkokat és hogy a ellen álljon a hajótest a hullámoknak." (" Apollonios of Rhodes, describing the building of the Argo, says that the Argonauts 'first girded the ship mightily with a well twisted rope from within, putting a tension on each end so that the planks should fit well with the tenons and should withstand the opposing forces of the sea surge'").
I.e. 750 körül, a dipülon vázák (+/- 150 év, Athén) idején (https://en.wikipedia.org/wiki/Dipylon_Amphora) tűnnek fel a konkáv orrú és döfőorros görög hajók:
Döfőorros hajók Odüsszeusz vázaképein (4)
Odüsszeusz utazásainak rekonstruált útvonala (4)
Több evezősoros hajókat a föníciaiak találták ki. Az evező-szekrényekről: az i.e. 7.-8. század fordulóján a görög Korinthoszban építettek először (három evezősoros) evező szekrényes gályát:
A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe az evezőszekrényről (4)
Két soros hajónál az evezőszekrény elve (4)
Indokolható elképzelés a sok evező soros hajó rendszerekről (4)
Pentecontera, egy evezősoros (monera) (4)
A gályák közül először az egy evezősoros (monera), ötven evezős (2x24+2, pentekontera) típus terjedt el az i.e. 8. században. Ennek hossza kb. 25 méter, szélessége 3 méter körül volt. A monerák áruszállításra is alkalmas hajók voltak. Később a sebességet fokozandó, föníciai mintára áttértek a két- és három evező soros hajók építésére. A felsőbb evezősorok hatékonyságát jelentősen növelte az evezőszekrények alkalmazása. Így terjedt el előbb -az eredetileg pun- két evezősoros diera, majd a perzsa háborúk idején a triera. I.e. 318-ban Szürakuszaiban építették az első öt evezősoros gályát. (Valószínűen egy olyan három evező soros hajó, ahol a felső két evezőt 2-2- evezős kezelte, és elcsúsztatva ültek egymás felett.)
Görög kétsor evezős diera, vagy birémis, (ami föníciai eredetű hajó az i.e. feltehetően 1000 körüli időkből), a görögöknél a 7. században jelenik meg (5)
Görög keel-es kereskedelmi hajó i.e. 600-ból, a korlátot néha bőrrel burkolták (5, 39.o.)
Korának leggyorsabb hajója i.e. 800 körül a görög pentekontera (http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html), egy 2x24 evezős és két kormányevező, 30 méter hosszú, két méter széles, 80 cm merülésű evezős hajó, de nagy hullámokban használhatatlan és veszélyes volt. További öt ember kezelte a vitorlákat és a kormányt.
Pentekontera, 2x24 evezős nevezetesen gyors görög gálya, a harci fedélzet pun találmány (a kép eredete: http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html)
A dierákból - ezek 30%-al rövidebbek voltak mint a pentekonterák- alakultak ki a három evező soros trierák (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme), i.e. 700 után. Egy evezőhöz több embert ültettek, 2-3-t, a pentekonteránál egyet. A trierának volt két árbocos változata is, az árbocot támadásnál le kellett hajtani, nehogy eltörjön. A kétárbocos hajókat az etruszkok találták ki. A triera egy olyan diera volt, amire még egy emeletet építettek, de a trieráknak nehéz volt a kezelése, 200 ember kellett a partra vontatásához, 170 evezőse volt maximum, váltásban eveztek.
.
Újjáépített (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) görög három evezősoros triera, a leggyorsabb gálya típusú hajó, látszik a segéd-fenékgerenda (4)
A napjainkban épített trieráról le lehet olvasni, hogy a hosszanti merevítésnek egy további ügyes megoldását találták ki a görögök úgy az i.e. hatszázas években: a keel mellett két további erős hosszanti merevítő oldalgerendával szerelték a hajókat, az alsó evezőszekrény alatt (az oldal gerendák a palánkok közötti hossztartók).
A hypozomata, azaz a hosszanti merevítő kötél i.e. 2650 körül jelenik meg a rövid-palánkos egyiptomi hajókon a fedélzet felett, sokkal később a görögöknél a fedélzet alatt. A nagy hajókon 4-6 darab. Egy esetben 12 darab, a kötelek átmérője szerepet játszott a darabszámban. Az előfeszítő kötélről, a felépített trireme-ről egy kép: (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):
Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)
A képek szerint hajókat fő- és segéd-fenékgerendákkal is építettek, rövid-palánkos hajókat ácsoltak, nem volt elegendő hosszú palánkjuk a nagy hajókhoz, vagy olyan nagy hosszú hajókat építettek, amihez nem létezett palánk.
Hosszanti külső merevítő gerenda a római időkben is létezett: ahogy Róma terjeszkedett a karthágói punokkal. Rómának nem volt flottája, i.e. 264-ben zsákmányoltak egy pun többsoros evezős hajót. (A rómaiak az i. e. 3. században építettek először hajókat, melyeket a rómaiak egy pun karthágóiaktól másoltak, rögtön százat, és rövid idő alatt hatalmas flottát építettek. A legenda szerint egy partra sodródott vagy elfogott karthágói 2 x 24 evezős, gyors hadihajó (i.e. 264-ben) mintájára építették meg flottájukat. Ekkor dőlt el Karthágó sorsa, mert elvesztette tengeri hatalmát, pedig még egy vihar is közel megsemmisítette a 2-3 hónap alatt felépített új római flottát. Ismét felépítették. Tovább is fejlesztették, nagyobbakat (https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/) építettek belőle, egészen olan háromsoros evezősökig, ahol öten kzeltek 3 evezőt egymás alatt: kis bástyákkal, ahonnan lőni lehetett és nehéz volt elfoglalni a bástyákat. Erőltették a szárazföldi stílusú harcot a csapóhidakkal (corvus) is.)
Római gálya az i.e. 1. századból, a hajó oldalán hosszanti merevítésekkel. elöl a corvus, a csapó-híd és a kis bástyák, és egy kis orrvitorla, az elsőt a rómaiak használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
A rómaiak használtak először ballasztot is, ami először a hajó fenekén elhelyezett, rögzített kövekből állt, a hajó stabilitását növelte. A szállítóhajóknál (kb. 3:1 hossz- és szélesség arány) keskenyebb gályáknál (4-5 : 1 arány) fontosabb lett volna a ballaszt használata, de a gályák alapvetően evezős hadihajók voltak, a görögök még arra is figyeltek hogy könnyű fából készüljenek a gályáik. Így a római vegyes használatú gályákon és szállító vitorlásokon használtak először ballasztot.
Római, külső hossztartós gabonaszállító, kis elő (artemon) vitorlával, az első a hajótörténetben (4)
Az első gerinces hajókat Portugáliában építették az 1400-as években. A gerinces hajók definíciója szerint a gerinces (az angol terminológia szerint keelson, kelson = belső fenékgerenda is) és kormánylapátos hajóépítésnél a gerincre szerelt bordákra utólag erősítik fel a palánkokat és a kormánylapátot. A hajó fedélzetét tartó függőlegesen elhelyezett gerendák csatlakozásainak is szilárd támasz szükséges, ezért egy belső hosszanti gerendát is be kellett építeni.
A hajóépítésben a 15. században fordulat történt: fokozatosan áttértek a gerincre-bordákra történő hajóépítésre, ez több évszázad alatt történt, és a kormánylapát használatára a kormányevezőkről. A kormánylapát, a hajógerinc és az ágyúk kb. egy időben terjednek el és nem véletlenül: az ágyúkhoz erősebb és jól kormányozható hajókra volt szükség.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
-
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a kutatás vele járója, hogy nagy, összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert képnévként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.19
*
A Dardanellák, korábbi nevén Hellészpontosz) az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszoros. Neve az ott fekvő Gardánia várostól származik. Hossza 70 km, szélessége kb. 1200 és 6000 méter között váltakozik. Átlagos mélysége 55 méter, legmélyebb pontja 82 méter. A tengerszoros elválasztja Európát (a Gallipoli-félszigetet) Ázsiától. Nevét Dardania városáról kapta, mely az ókorban az ázsiai oldalon feküdt.
**
A mükénéi civilizáció összeomlása egybeesett több közel-keleti birodalom bukásával, így a Hettita Birodaloméval és az Ugarit városállaméval. Mindez valószínűleg a vasfegyvereket már részben használó akháj Tengeri népek inváziója miatt történt. A mükénéiek nagy palotáit és városait is lerombolták vagy elhagyták. A következő időkben a dórok jelennek meg a 10. században, nekik is vasfegyvereik, lovaik voltak. Ezt az időszakot összefoglalóan görög "Sötét kornak" hívják az irásbeliség hiánya miatt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_G%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g#A_s%C3%B6t%C3%A9t_kor). A cserépedények egyszerű, geometriai díszítésűek lettek szemben a figuratív mükénéivel. Az emberek kevesebb számú, kisebb településen éltek. A régészeti lelőhelyekről hiányoznak a külföldi csere áruk, ami a csökkent nemzetközi kereskedelmet jelzi. A külföldi hatalmak közötti kapcsolat is megszakadt. A háborús taktika súlypontja a szekeres lovasság felől erősen az olcsóbb gyalogság felé tolódott. Olcsósága és helyi elérhetősége miatt a vas helyettesítette a bronzot, mint a szerszámok és fegyverek anyaga.
A dórok először Thessaliában laktak az Olimpus tövében, majd P.-félsziget É-i felében, Spártában is, és agresszíven terjeszkedtek minden irányban, pl. gyarmatok Itáliában, Szicíliában...
