HAJÓK TÖRTÉNETE: FÖNÍCIAI KIKÖTŐK ÉS TELEPEK ALAPÍTÁSÁRÓL KARTHÁGÓ IDEJÉIG (I.E. 814 - IG)  
(2022 október)
 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT

Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miért indult el több nép i.e. 1100 körül gyarmatosítani a közép és Ny-Mediterraneum területét? Először az akhájok -a Tengeri Népek- indultak DK-re, és talán előlük menekültek a föníciaiak Ny-ra, aztán a dór görögök, továbbá az etruszkok Ny-ra. A szokásos indoklás szerint: a klimatikus viszonyok és a túlnépesedés következtében. A klimatikus viszonyok szabályozták és fogják is szabályozni a népesedést és a túlnépesedést. A tengerparttal rendelkező népeknek olyan fontos volt a hajóépítéshez szükséges fa, mint az édesvíz, a hal és a halak tartósításához szükséges só, hajófát is kerestek. A gabonatermelést és az állattartást is folytattak, de a hegyes területeken nem volt a mezőgazdaságnak olyan fontos szerepük, mint a folyómenti társadalmakban. Az akhájok letelepedtek Anatóliában és Levantében, a föníciaiak kereskedelmi telepeket, kikötővárosokat alapítottak, a görögök városokat, latifundiumokat szerveztek, majd a a Rómaiak mindent alapítottak, szerveztek.  

A K-Mediterraneumban épített 15-20 méteres tengeri fahajók száma az i.e. 1400-as évektől, III. Thotmesz idejétől exponenciálisan nőtt. Az i.e. 1200-as években a tengeri hatalmak már Egyiptom, a föníciaiak, az akhájok voltak, előttük még a minósziak és az ugaritiak voltak. A magashegyi fákat -a görögök a tölgyeket és a vörösfenyőket is- a korban kiirtották. Az elemzés arra a következtetésre és hipotézisre vezetett, hogy a hajóépítésre alkalmas fa a K-Mediterraneumban kifogyott, a hajós nemzetek pedig a Mediterraneum hegyeiben keresték a hajóépítésre alkalmas magashegyi cédrusfákat.

 HISTORY OF SHIPS: PHOENICIAN SETTLEMENTS UNTIL CARTHAGE (814 BC): The history of the Phoenician settlements can be traced to some extent in the literature. We also sought to answer the question: why did they suddenly set out to colonise the central and western Mediterranean? First the Achaeans - the Sea Peoples - went to SE and after them the Phoenicians, then the Doric Greeks, and the Etruscans went to the West. The usual justification: due to the climatic conditions and overpopulation. (Although climatic conditions have and will continue to regulate the population and overpopulation.) For coastal peoples, wood for shipbuilding was as important as fresh water, fish and salt for preserving fish. Grain production and animal husbandry were also practised, but were not as important in mountainous areas as in riverside societies. The number of 15- to 20-metre seagoing wooden ships built in the K-Mediterranean increased exponentially from 1400 BC, from the time of Thutmoses II. By 1200 BC the maritime powers were Egypt, the Phoenicians, the Achaeans, after that of the Minoans and the Ugaritic. The trees of the high mountains, including cedars, oaks and larches, were exterminated. What is rather surprising is that the Romans had some shipbuilding timber left on the North. It follows that the shipbuilding timber on the East in the mountains was depleted, and the sailing nations began to look for mountains, high-mountain cedar trees. So the Western Mediterranean basin was colonized with astonishing rapidity from 1100 BC because the shipbuilding timber in the East basin was running out.

 
 

 

 

BEVEZETÉS
Föníciának a történészek az i. e. 1500 után kialakult levantei kikötői királyságokat nevezik. Először Fönícia korai történetét ismertetjük, hiányos az ismeret Fönícia eredetéről. A kutatás módja az internetes keresés volt, a Wikipedia oldalairól kiindulva. A kutatás célja az első föníciai telepek alapításainak oka, a telepek (https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Phoenician_colonies) ismertetése Karthágó megalapításának idejéig, i.e. 814-ig. Az idézett oldalon az összes föníciai telep -a később alapítottak is- történelme elérhető. Egységes föníciai állam nem létezett, a kikötők mindvégig (kb. i. e. 1500 – kb. i. e. 200) megtartották különállásukat. A Türosz által gyűjtött adó kötötte össze a rivalizáló kikötőket. 
A legrégebbi nevük Homérosznál maradt fenn, aki a phaiak hajósokról beszél (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia). Mükénében és Kréta szigetén a lineáris B írás po-ni-ki-jo formában említi Föníciát vagy a föníciaiakat. Lakói kánaáni amoriták voltak, területe kb. 300 km hosszan terült el Türosz városától (D-n) az Orontész folyó torkolatáig (É-n), és mintegy 0-40 km szélességben a Libanon-hegységtől a Földközi-tenger partjáig. D-n Türosznál és É-n Ugaritnál volt széles, mezőgazdasági termelésre alkalmas a területe. A régió tagolt, egy része magas (1500 méter felett nőttek a cédrusfák) hegyvidék. A tengerparti keskeny földsávot leszámítva Fönícia alkalmatlan volt mezőgazdasági termelésre. Esőztető művelésű, kertkultúrás apró halászkikötők alakultak ki, melyek egymás között is hajókkal közlekedtek, majd igen eredményes cédrusfa és sókereskedelemmel, hajóépítéssel, később fémkereskedelemmel foglalkoztak. Létezett egy szárazföldi átjáró D-n Egyiptom felé, valamint szamárkaraván ösvények léteztek É-n Kis-Ázsiába, Szíriába (Damaszkusz és Aleppo felé), és volt összeköttetésük K-n  Mezopotámiával, az Eufráteszen keresztül. 
 
LebanonGeoRegions2
  
A Libanon-hegységtől É-ra, a zöld, mezőgazdálkodásra alkalmas területen volt Ugarit i.e. 1180-ig, D-en Tyre található (Wikipedia) 

A Libanon-hegység vidéke meredek partjairól és a cédrusfáiról nevezetes (1500 méter felett nőttek), mára kiirtották a mézgás, tengeri hajók készítésére alkalmas magas fenyőfélét. A korai kikötők Büblosz és Ugarit között a cédruserdőknél, a Libanon-hegység lábánál feküdtek, Ugarittól É-ra, az Amanusz hegységben is voltak gazdag cédruserdők. A Libanon-hegység királyságokat is elválasztotta, és a föníciai kikötőket is védte a szárazföld sok belső kis államától.

Map of Ugarit
Ugarit az i.e. 1500-as években, Ugarit volt Aleppo (Halab néven) és Ebla kikötője (Wikipedia) 
Fönícia kialakulását a hajóépítése, a part menti, majd a nyílt tengeri hajózása tette lehetővé. III. Thotmesz fáraó (i.e. 1458 - i.e. 1425) több hadjáratban meghódította a kánaáni kikötőket, volt amelyiket többször is. Pl. Bübloszban építtetett hajóit az Eufráteszhez vitette szekerekkel, az folyón történő átkeléshez. A föníciai kikötőket III. Thotmesz fáraó hódítása után az Egyiptomnak fizetett adó kötötte össze: Türoszban, a Melqart templomban gyűjtötték a fizetendő adót. Az egyiptomi hódítás után is a kikötők egymással versengő királyságok voltak és maradtak. Fönícia legkorábbi és legnevezetesebb kiköti Büblosz és Ugarit voltak. 
A legrégebbi föníciai kikötők Büblosz, Arvad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit nem alkottak egységes államot, nem létezett alapító szerződésük, sokkal inkább a réz- és cédrusfa-, só-, festékkereskedelemért vetélkedő kalózkodó királyságok voltak, majd az egyiptomi fennhatóság, adófizetés kötötte össze a kikötőket kb. i.e. 1440-től. Fönícia története Ugarit történetével, a ciprusi réz-, eblai só- és bronz-, a libanoni cédrus, és Büblosz cédrusfa kereskedelmével kezdődött, az irodalomban ma már közösen tárgyalják, bár Ugarit kikötője (i.e. 1800-tól) és Büblosz (i.e. 2800-tól) sok évszázaddal korábbiak mint a későbbi föníciai kikötők, pl. Arwad.

UgaritUllazza Tartus Arwas Szimirra Amrit

É-Levantei föníciai amorita, majd hükszósz kikötők (Arvádnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)

Az amoriták lakta Ugarit kikötő, majd város és királyság nagy területen jött létre, (egy fenti térképen lilával jelölve). Ugarit első "tengeren túli" telepe Kition volt Cipruson. Kition az i. e. 9. században a sziget legfontosabb föníciai települése lett, rézkereskedelemi és a haditengerészeti központ volt, stratégiailag kedvező fekvése, jó kikötője miatt. Ugaritnak közvetlen kapcsolata volt az ónbronz készítéséről nevezetes Eblával, több mint 250-szer említik az eblai ékírásos táblákon Ugaritot. A középső bronzkor, kb. i. e. 2000-i. e. 1550-ig, a felvirágzás időszaka volt Ugarit számára. Ugaritban végződött a bronzfegyverek készítéshez nélkülözhetetlen ónt, és más javakat szállító óasszír kereskedelmi útvonal, ami Afganisztánból indult, de volt két másik végződése É-n is, a hettitáknál. Az ugariti hajósok voltak a Nílus-deltai Avariszt alapító hükszószok az i.e. 1700-as években. A kései bronzkorban volt Ugarit fénykora, kb. i. e. 1550-i. e. 1180 között. Itt jelent meg az első betűírás, egy ékírásos ábécé i. e. 1500 körül, a későbbi vonalas föníciai ábécé őse, és a görög és latin ábécének is az előzménye. A cédrusfa és ciprusi réz (továbbá a bíborfesték, olaj, só, bor, gyapjú, gabona, textil) kereskedelme tette gazdaggá a királyságot (1, 147.o.), kereskedett a minósziakkal, a mükénéiekkel és Egyiptommal is. Ha kellett Egyiptomnak, és később a hettitáknak is adót fizetett, az utóbbiaknak hajókat is kölcsönzött az akhájok elleni háborúkhoz (Ciprusi háborúk* i.e. 1210 körül. Feltehetően e háborúk miatt jött létre az akháj Tengeri népek és a líbiaiak I. Koalíciója i.e. 1208-ban*). II. Ramszesz idején egyiptomi gabonát szállított az anatóliai Ura kikötőbe a hettitáknak. 

Lukka Ugarit Hazzi hegy
A szíriai Ugarit város és kikötő, Ugarit mellett a Hazzi hegy, a legrégebbi Baal templommal, és a Hettita Birodalom (Wikipedia)
Ugarit nevezetes arról, hogy:
- a minószi palotákhoz hasonló királyi palotája, több nyelvű ékírásos könyvtára volt (6. 85.o),
- a külső hossztartós, keeles tengeri fahajók építése,
- ciprusi réz-, olajkereskedelme, 
- i.e. 1220 körül hajóflottát kölcsönöznek a hettitáknak, amivel hettitták megtámadják Ciprust, ezek voltak a Ciprusi tengeri csaták,*
- Ugarit néven hivatkoznak az irodalomban az ugariti királyságra, Ugarit városra és a korban a Földközi-tenger legnagyobb, 150 sólyás kikötőjére (6. 83.o.) is, 
- a bitumen tava a mai Latakia kikötőnél volt, házak és hajók szigetelésére használták a bitument,
- a bíbor festék kereskedelme, amit a tengeri bíborcsigából (murex) nyertek, Ugaritból terjedt el, távolsági tengeri csere-kereskedeleme volt Krétával, Egyiptommal, a Balkánnal (1,2,6),
- a kereket, a harci szekereket, a lovakat az ugaritiak ismertetik meg Egyiptommal,
- Minószon és más föníciai kikötőkben -pl. Türoszban, Arwadban, Citionban- képviseleteik, telepeik voltak (6.82,o.), mükénéi kapcsolatai is voltak, a Deltában a hükszószok kikötőt, majd fővárost alapítanak Avarisz néven, 
- i.e. 1600-ig Ebla és Yamhad kikötője, 
- ónbronz és üveggyártása (6. 84.o.), i.e. 1305-ből találnak egy Uluburun nevű, a legkorábbi Földközi-tengeri hajóroncsot (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck), sok üveg- és fémöntvénnyel, gyantával töltött amforával, 
- az első Baál templom a Hazzi hegyen (6.72.o., a hegyen várták az Ugaritba érkező hajókat, kőhorgonyokat ajándékoztak Baal templomának a szerencsés megérkezéskor),
- II. Amenhotep fáraó idején Ugaritban egyiptomi helyőrség volt (6, 50.o.), Ugaritban ekkor (i.e. 1430 körül) írják le betű ékírással a kánaáni legendákat (6. 50.o.), a föníciai vonalas betű írás sokkal későbbi.
Ugariti 22 alphabet
Az ugariti ábécé (Wikipedia)
Büblosz kikötője korábbi mint az Ugarit-i, a régészeti leletek szerint a város területe már i. e. 5000 évvel lakott volt, a világ legrégebbi városának tekintik. I. e. 2800 körül városfal is magasodott, a közelében sumer telepeket is találtakAz Egyiptomi Óbirodalom idején (i. e. 2686 körül - i. e. 2181) Byblosban már egyiptomi fennhatóság volt: i.e. 2650 körül Dzsószer fáraó vezírje volt a felelős -titulusai szerint- a bübloszi cédrusfák szállításáért. A palermói kő, -egy sztélé, amely az Óbirodalom királyi évkönyveit ábrázolja- az V. dinasztia végére datálható utalásokat tartalmaz egy, a Földközi-tengeren keresztül Szíriába irányuló kereskedelmi expedícióra. Snefru fáraó uralkodása alatt expedíciókat szerveztek Bübloszba, 5-600 km-re a Deltától a Negyedik dinasztia idején: "40 (cédrusfával) megtöltött hajót" hoztak, ami bizonyíték arra vonatkozóan is, hogy a szíriai fakereskedelem Bübloszból a tengeren keresztül zajlott. Sahure fáraó idejéből egy alabástrom serlegen találták meg Sahure nevét. De Büblosz, Egyiptom és a más föníciai városok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok ingadoztak. A várost az amoriták lerombolták i. e. 2150 körül, ettől kezdve az amoriták lakták. Az egyiptomi Középbirodalom (i. e. 1991 körül - i. e. 1778) megjelenésével Byblos védőfalait és templomait újjáépítették és a város ismét egyiptomi fennhatóság alá került.
I. e. 1725 után az egyiptomi Nílus-deltai és a föníciai tengerparti városok -a Középbirodalom felbomlásakor- a hükszoszok, a szíriai-ugariti amoriták-hurriták kezére kerültek. I.e. 1550-1525 között I. Jahmesz fáraó kiűzte a hükszoszokat, és hatékonyan megvédte Kánaánt a mitannii és hettita inváziókkal szemben is, ekkor újra fellendült a fakereskedelem. Az Egyiptommal való kapcsolat a i.e. 14. század közepén ismét megromlott, amiről a bübloszi királlyal folytatott amarnai levelezés tanúskodik. A levelekből kiderül, hogy Egyiptom ekkor képtelen volt megvédeni Bübloszt és a kánaáni területeket az újabb amorita, majd hettita betörésekkel szemben. II. Ramszesz idején helyreállt az egyiptomi hegemónia Büblosz felett a hettiták elleni Kádeshi csatával (i.e. 1274), ennek ellenére Bübloszt és a kikötőket i. e. 1195 körül az akháj Tengeri népek megtámadták. I. e. 1180 körül az akhájok a szíriai Ugaritot és Bübloszt is felgyújtották, de Büblosz visszanyerte régi rangját, míg Ugarit végleg elpusztult.  III. Ramszesz i.e. 1175-ben a Nílus-deltai csatában állította meg az akhájokat, a Tengeri népeket, és a krétai akhájokat letelepítette Gáza körkényékén, belőlük lettek a későbbi filiszteusok a mai Palesztina területén. Szidont a filiszteusokkal vívott csaták rendítették meg és az akháj támadás után telepedtek le a zsidók is Palesztinában. 
Ahiram sarcophag from Biblos XIII XBC
Egyik  legrégebbi föníciai lelet Ahiram király (i.e. 850 körül) Bybloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert föníciai, már vonalas betűkkel** írt felirat. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus).
Az akháj Tengeri népek i. e. 1180 körül elsöpörték Ugaritot, ezért a kereskedelemben átvette Ugarit szerepét Türosz. Továbbá felégették a nagy múltú Hettita Birodalmat (az utóbbi helyén Új-Hettita királyságok alakultak) is. III. Ramszesz (i.e.1220 - i.e. 1156) állította meg az akhájokat (a Tengeri népek II. Koalíciója i.e. 1180 körül) Nílus-deltai és Dzsáhi csatákban i.e. 1175-ben. Az akhájok Égei- (minószi, anatóliai, ciprusi és mükénéi) tengeri hatalmát az őket legyőző dórok hatalma követte. De a föníciai városok Türosz vezetése alatt megőrizték függetlenségüket éa befolyási övezetük rohamos növekedésnek indult, nyugat és kelet közötti közvetítő szerepet láttak el, és ehhez megszerezték a sivatagi karavánok célállomásai (Hamát, Damaszkusz és Thapszakosz, ahova a keleti áruk érkeztek) feletti ellenőrzést is.
syria1000bc
Fönícia i.e. 1000 körül (4)
phoenician mapjpg
Fönícia cédrusai (4)
Tyre sziget
Vallás: a föníciai vallási gyakorlat városonként változott, minden kikötőnek megvolt a maga istensége vagy istenségei. Az ugariti Baal és Baalat általánosan elfogadott volt. Baal helyi változata Melqart volt Türoszban (Tíruszban), de a hiedelmek és a rituálék számos közös vonást mutattak. Melqart Türosznak és későbbi gyarmatainak. pl. Karthágónak és Gadirnak (Cádiz, Spanyolország) is fő istensége volt, Melqarthot Tíria-i (Türosz-i) Baál-nak is nevezték. Általában szakállas alaknak ábrázolták, aki magas, kerek fejfedőt viselt, és kezében egy egyiptomi ankhot, az élet szimbólumát, valamint - a halál szimbólumaként - egy  baltát tartott. Más föníciai városok adót fizettek a  Türosz-i Melqart templomnak.
A görög történetíró, Hérodotosz által leírt türoszi Baal szentély és templomai a téli és tavaszi ünnepségek színhelyei voltak. Istennőik közül Tanit és Astarte (Anat) voltak a nevezetesek, az istennő templomai a rituális prostitúcióról. A Baal vallás elterjedése az amoriták között nyomon követhető, első templomuk az Ugarit melletti szent Hazzi hegyen volt, innen terjedt el a Baal vallás D-re és K-re.
Türosz korának igen magas technikai színvonalán sokféle terméket (fém, só, fa, bőr, textil, üveg, épület anyagok, festékek, olaj, bor, bíborfesték, harci szekerek) állított elő. Az előállítás módját és lelőhelyeiket titkolták. Könyvtár, raktár-listák nem maradtak fent, csak vallási szövegek, de az Amarna levelek alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/Ushu) Türosznak az 1300-as években már voltak raktárai a szárazföldön, a szigeti erődöt később, az i.e. 970-es években alapították. A vasgyártásuk tavi-mészkő segítségével történt (az i.e. 1175 -ben letelepített krétai akhájok, a későbbi filiszteusok voltak a nevezetes vasgyártók), az átlátszó üveg készítését (ma mangánsókkal készítik) készítését is a föníciaiak találták ki. Öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj, len, csicseriborsó (a szigeti Új-Türosz a vízét Ó-Türoszból, a szárazföldi Ushu városából kapta) termesztése volt a jellemző. Később Türoszt a Vének tanácsa irányította. (A mai szenátusok elődjei voltak a Vének tanácsa -i (https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9nek_tan%C3%A1csa), melyek több kultúrában is léteztek. "Türosz irányítása az arisztokrácia kezében volt. A döntés elsősorban a két Tanácsot illette, a 30 tagú öregek tanácsát és a 300 tagú nagy tanácsot. Társadalmilag a lakosok két csoportba sorolhatók. Volt egy földbirtokos csoport, mely rabszolgákkal műveltette földjeit, és egy hajótulajdonos kereskedő réteg. E két réteg között éles volt az ellentét, ami több esetben is belső viszályokat okozott." (https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/a-turoszi-telepesek-kalandjai) A bírák, két bíró irányította a Vének tanácsát.) 
main qimg f03bb5e760970b98f0109ebfc0c9c534 pjlq
Föníciai kereskedőhajó (4)
KORAI FÖNÍCIAI TELEPEK

"A föníciaiak tengeri kereskedőként, gyarmatosítóként az i.e. 1. évezredben kiterjesztették a befolyásukat a Földközi-tengeri partvidék mentén, Észak-Afrikára (pl. Utica, i.e. 1100), Anatóliára, a egyes görög szigetekre, Ciprusra. Csak hajókkal közlekedtek a kikötők között. Tangeri szoros (Cádíz, Ibéria) területeinek gyarmatosítása i.e. 1100 körül történt. Az i.e. 700-as években Karthágó lett (i.e. 814-ben alapította egy Didó nevű hercegnő, Türosz királyának testvére, és sok hajóval, útban Türoszból Karthágóba megálltak Cipruson 80 prostituáltat felvenni. A türosziak a későbbiekben is emigráltak szép számban, de nem Ciprusra, hanem Karthágóba. A karthágói föníciaiakat a rómaiak punoknak nevezték.) a Földközi-tenger nyugati térségének legfőbb tengeri és kereskedelmi hatalma. A karthágóiak föníciai várost alapítottak Ibériában, annak gazdag ásványkincseit (ón és ezüst) kiaknázandó. A föníciai exporttermékek közé tartozott az Ugaritból, Türoszból származó híres (a Murex csigából készült) bíborral festett ruhaanyag, továbbá bor, szőlő, olaj, mázas fajansz, üveg, só és a sóshal (garum néven a római időkben). A szíriai eredetű üveggyártásuk az egyiptomi üveggyártással párhuzamosan alakult ki, de tökéletesítették a gyártását." A szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel kapcsolatos ismereteiket, [https://en.wikipedia.org/wiki/Phoenicians_and_wine ], beleértve a Vitis vinifera borszőlőfaj számos ősi fajtájának szaporítását a föníciaiak vezették be vagy ösztönözték a borászati ismeretek elterjedését számos olyan régióban, amelyek ma is termelnek nemzetközi fogyasztásra alkalmas bort. Ezek közé tartozik a mai Libanon, Szíria, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Portugália. A föníciaiak terjesztették el az amfora (gyakran "kánaáni korsó" néven ismert) használatát is a bor szállítására és tárolására. Átvették az egyiptomiaktól a rituális temlomi ivászatok szokását, (Egyiptomban sört ittak az ünnepeiken), az ivászatokkal egybe kötött szexuális népünnepélyeket, melyek minden tekintetben mértéktelenek voltak. Pl. minden asszony köteles volt életében legalább egyszer fizetség ellenében a szemtélyben odaadni magát valamelyik férfinak.

Az i.e. 1100 - i.e. 800 közötti időszakból nincsenek görög írásos emlékeink, ezért görög "Sötét kor"-nak** nevezik a korszakot. Hajóroncsokat sem találtak ebből a korból, de egy korábbi föníciai hajó roncsa ismert i.e. 1305-ből, D-Anatóliában, az Uluburun nevű foknál találták, ez a legkorábbi tengeri hajóroncs, az összes tengert figyelembe véve is. A roncsot ujjá építették, létezik róla kép és a gazdag rakománya volt (réz-, ón-, üvegöntvények, sok pisztácia gyantával töltött amfora, ebonit fa, murex, fajansz, elefántcsont, ékszerek). Az Anatóliai Régészeti Múzeumban kiállították. Feltételezett útiránya szerint Ugaritból Rodosz felé tartott. (A Marsala föníciai hajó roncsa kb. egy évezreddel későbbi: https://hu.frwiki.wiki/wiki/%C3%89paves_puniques_de_Marsala)

uluburun rout
Az újjáépített föníciai hajó lehetséges útvonala (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)

Ulu Burun1 copy

(https://warther.org/Carvings.php)

Föníciai újjáépítve

Külső hossztartós újjáépítve föníciai Uluburun (egy D-anatóliai tengeri fok neve) hajó(4)

fonicia01
Újjáépített föníciai hajó, roncsa az évgyűrűk alapján i.e. 1305-ből származik (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck, gerinc nélküli, "varrott", csapos, palánkokra épített, 15 méteres evezős-vitorlás. Egy még régebbi ismert hajó létezik i.e. 2570-ből, Hufu fáraó Napbárkája, a sivatag konzerválta, a két időpont között nem ismert értékelhető hajóroncs.

Ffönici

Felső rajz: i.e. 1175 előtti föníciai-ugariti, alsó rajz: i.e. 1175 utáni kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros, fenékgerendával épült (keels), de nem gerinces hajó látható (4)

A föníciai cédrusfa hajóikat sólyákon, a fenékpalánkokra, először a hajótestet építve össze készítették. A kereszttartókat és a külső hossztartókat utólag építették be. A palánkok, az alkatrészek összeerősítése csapokkal és vékony papirusz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1skötelekkel történt, "varrott" hajóknak nevezik az irodalomban, az 1900-as évekig építettek varrással hajókat a Baltikumban. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_technology) Papirusz sásból szőtt, nehéz gyékényvitorlákat, később len vitorlákat használtak. Az árbocokhoz és a keelan-hez (ami egy iránytartó és a hajók alját védő erős gerenda, annyira értékes, hogy kisebb további, cserélhető gerendákkal védték, partra húzva tárolták a hajókat) hosszú és egyenes, 1500 méter feletti magas hegyekben nővő szálfákra, cédrusokra, fenyőtörzsekre volt szükségük, gyorsan elfogytak a megfelelő és hozzáférhető vörösfenyő és cédrusfa törzsek a szíriai (Amanusz), az anatóliai Taurusz és a libanoni hegységekben. 

khufu cross

Varrott kereszttartók (az iszkába lécek lesznek később a hossztartók erősebb kivitelben), gerendák a fedélzet rögzítésére, a C-vel jelölt lécek alatt van a papirusz zsinór szigetelés. Fenékpalánkos Hufu hajó, magyarázó múzeumi makett, i.e.2589-2566)

A varrott hajó

Kereszttartó "varrása" , a palánkok hajlítása lassan, melegen és nedvesen történt (4)

Az Amarna-i levelekből(https://hu.wikipedia.org/wiki/Amarna-levelek) kiderül, hogy a korban Türoszban fa hiány volt, az akháj Tengeri népek támadásának oka is a hajófák megszerzése lehetett. Abimilki -egy amorita kánaáni király- több levélében is tájékoztatta Amenhotep fáraót, és megemlíti az akháj dánunákat: "Íme, veszélyes ellenségek ostromolják Türosz városát. Danuna (anatóliai akháj királyság) királya időközben meghalt; most a testvére uralkodik. Ő békésen viselkedik velem szemben". "Íme, Tírusz erődje kifogyóban van friss vízből és fából."  (Türosz erődje egy szigeten volt, https://en.wikipedia.org/wiki/King_of_Tyre,  a szárazföldön feküdt Ó-Türosz, Ushu, itt voltak az édesvizű forrásai, sóbányája és a kötélgyártáshoz szükséges papirusz sás. Nagy mezőgazdasági területtel rendelkező régi város volt Ushu, i.e. 970-ben építettek egy erődített szigetet a kikötőjében, Új-Türoszt). Az i.e. 1200-as években (A Trója-i csatában i.e. 1230 körül több mint 1000 hajó vett részt. A Tengeri népek a Nílus-deltai csatája is hasonló méretű lehetett. A Tengeri népek két Koalíciója i.e. 1208-ban és i.e. 1180 körül szerveződött, i.e. 1225 és i.e 1175 között épült a Tengeri népek flottája.) és az i.e 1100-as években a közepes méretű, kb, 15-20 méteres tengerjáró hajók építése már szokásos volt, aminek nagy mennyiségű cédrusfa, fenyőfa kivágása és a kötélgyártáshoz szükséges papiruszsás kipusztítása volt a következménye. A magashegyi cédrusok, fenyők lassan nővő fák, így a túl- vagy tarvágás miatt az erdő talaja lepusztult, lemosta az eső. A cédrusfa -a papirusz sás a parton- a Földközi-tenger hegyes, K-i területén megtermett régen.

A kötélgyártás (ld. Függelék) a föníciai kikötőkben hagyományos, egyiptomi módszerekkel papirusz sásból történt. Nincsenek ókori feljegyzéseink arról, hogy hány kg papirusz volt szükséges egy hajó kötélzetéhez, vitorlázatához, varrásához. A trójai háború leírásában említik, hogy a "kötelek elengedtek, lassan cserélni kell a varratokat". A kutatók nem tudták értelmezni, lefordítani az elengedő köteleket, varratokat. Tehát a palánkokat erősítették össze: hornyokat véstek a palánkokba az összeerősítésükhöz. A palánkok között papirusz sás zsinórral és nádtörmelékkel tömítettek, a kötélzet és a vitorlák is papirusz sásból készültek. Mára kipusztult a Földközi-tenger területén a papiruszsás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1s). 

 

Cyperus papyrus Kafue River

Papiruszsás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1s)

 

A föníciaiak az i. e. 1. évezred első felében magashegyi cédrusfákat, hajófát keresve bejárták az egész földközi-tengeri partvidéket, támaszpontokat, átrakodóhelyeket, kikötőket alapítva, a Mediterráneum partvidékén, amelyek később független városállamokká váltak (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia). A dórok is kifogytak hajófákból, a Balkán-félszigeten a tölgyfákat is kipusztították, a dórok is Ny felé terjeszkedtek, de a dórok nagy területű gyarmatokat foglaltak el és gabonát termeltek. A Föníciaiak áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították,  felfedezték a vízi útvonalakat, a tengerek partvidékeit. Az i. e. 10. században kereskedelmi telepet alapítottak Cipruson és Kis-Ázsia partvidékén (Cilicia, Adana, Pamphülia és Lükia Anatóliában), ahol már összeütközésbe kerültek a dór görögökkel, akik elűzték őket Rodoszról, a Szporádokról és a Dorádokról.  A föníciaiak aTirrén-tenger vidékét átengedték az etruszkoknak és a görögöknek, és az Afrikával való kereskedelem céljából Szicília nyugati részén, Máltán, Gozón és Pantelerián alapítottak telepeket az i. e. 9. században. Szardínián és Ibizán keresztül eljutottak az Ibériai-félszigeten Tarzisz országáig (Gades, a mai Cádiz, i.e. 1100). Itt ónt és ezüstöt vettek fel, melyet vagy helyben, vagy a Kasziteridész-szigeteken bányásztak. Visszatérésükkor, kihasználva az afrikai partok áramlatait és a már régebben meglévő telepeiket Hippo Dyarrhitus-t és Utica-t, melyeket i. e. 1100 körül alapítottak, de csak i. e. 814–813-ban alapították a későnn neves Karthágót. Észak-afrikai telepeik közül a legfontosabbak Utica és Karthágó lettek, az utóbbi népét punokként ismerjük.

Az eredeti föníciai telepeket később a dór görögök legalább részben visszafoglalták Líbiában, Anatóliában, Peloponnészoszon, Cipruson, Rodoszon, Szantorinin. A punok és a föníciaiak nem harcoltak egymással, de (6,102.o.) valamennyi településben -ahol Melqartot, Türosz főistenét Melqartot tisztelték-, Törosznak -minden városállam Türosztól függött- adó fizetésére volt kötelezve. Ha e kötelességüket nem teljesítették, előfordulhatott, hogy az adó lerovására erőszakkal kényszerítették őket: pl. I. Hírám korában (i.e. 980-947) így jártak el Utica ellen. 

A Karthágó alapítása előtti időkről kevés a hasznos információ, vannak föníciai, arámi feliratok, luwiai képírással készült szövegek (6, 100.o.), de ezek főként fogadalmi feliratok, történeti szempontból értéktelenek. A görögök építkeztek, terjeszkedtek, a szárazföldön is, a "régi" föníciai kereskedelmi telepek eltűntek az idők folyamán. (Jó példa a görög Thébai városállam alapítása. Thébai a harmadik jelentős városállam volt Athén és Spárta után Boiótiában, szárazföldi karavánutak kereszteződésében. Valószínűleg föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából a D-re vándorló aiólok csatlakoztak. Erre utal, hogy a város legendás alapítója, Európé testvére, akiről a fellegvárát is elnevezték, de sokkal többet nem tudunk Thébairól.)

 

Phoenician Trade Routes 1024x548

A dórok visszafoglalták a keleti föníciai telepeket, a nyugati telepek sárgával jelölve (4)

KIKÖTŐK, TELEPEK

A legkorábbi i.e. 1100 körül alapított nevezetes föníciai telepek Utica (Tunisz), Hadrumentum (https://en.wikipedia.org/wiki/Hadrumetum) Kition (Citium, Ciprus) ás Cádíz (Ibéria). Cipruson már korábban az ugaritiak és a krétai akhájok is csatáztak a rézbányászatért, végül a türosziak telepedtek le. A https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Phoenician_colonies oldalon némi keresés után megtalálható a Földközi-tengeri telepek története. 

 

Phoenician colonisation en

Föníciai Földközi-tengeri telepek I.e. 1100-tól, az Atlanti-óceán parján is (Wikipedia)

Uticát a Föníciából a Gibraltári-szorosba, Cádizba és az Atlanti-óceánba vezető kereskedelmi útvonalon fekvő kikötőként alapították. Pontos alapítási dátuma vitatott. Több klasszikus szerző i.e. 1100 körüli időszakra datálja az alapítását. Kikötője a folyamatos iszaposodás miatt feltöltődött, és az eredeti telep a szárazföldre került. Utica közelében só, ólom és ezüst bányák voltak. (https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.1821015116). Karthágót közel 300 évvel később alapították (i.e. 814) mintegy 40 km-re Uticától, de a feljegyzések szerint "i. e. 540-ig Utica még mindig fenntartotta politikai és gazdasági autonómiáját hatalmas karthágói szomszédjával szemben", sőt túlélte Kárthágónak a rómaik által történt megsemmisítését. Az i. e. IV. századra Utica pun uralom alá is került, a kereskedelmi rivalizálás okozott még háborút is Karthágó és Utica között. Lázadás tört ki a zsoldosok között, akik nem kaptak kártérítést a Karthágónak végzett szolgálatukért,  a karthágói erők győztesnek bizonyultak, és rövid ostrom után megadásra kényszerítették UticátKarthágót 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét, Melqartot. (http://historia-cronologia.lapunk.hu/karthago-1198756) A hagyomány szerint a várost Dido hercegnő alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), a görög és római irodalomban több mítosz is ismert ebben a tárgyban. I. e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első római írásos emlék, mely szerint Szicília és Szardínia Karthágó fennhatósága alá tartozott. Az  i. e. 5. század kezdetére Utica rovására Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; egészen addig, amíg a várost Róma meg nem hódította. Karthágó legyőzte a korábbi föníciai kolóniákat (Hadrumetum, Utica, Susa és Kerkouane), és a líbiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalmát a mai Marokkótól egészen Egyiptomig. A Földközi-tenger partvidékén irányítása alá tartozott Szardínia, Málta, a Baleári-szigetek és Szicília nyugati része. Az Ibériai-félszigeten további kolóniákat hoztak létre. A 7. században tűnnek el a gömbölyű házak Ibériában, a korábbi, Uticai hatást túlélték. 

 

Atlaszcédrusok Gibraltárnál Cedrus atlantica range

 

Az Atlasz cédrusok elterjedési teülete Gibraltárnál (Wikipedia)

Cadíz és Huelva: a föníciaiak megfigyelték, hogy a gránithegyek alján kanyargó folyók kanyarulataiban ónérc (kassziterit) található. Az ibériai cadízi, tatessziai régióban ezüstöt is bányásztak, és a patakokban már korai időktől kezdve alluviális ónt mostak (a bronzgyártáshoz szükséges), ami a korban értékesebb volt mint az arany. Az ezüstbányászat növelte a régió vonzerejét, a föníciai városok adózását ezüstben mérték. A pénzverés feltalálása az i. e. 7. században a bronz és az ezüst keresését is serkentette. A késő bronzkorra az ezüst kitermelése Huelva tartományban ipari méreteket öltött. Huelva tartomány városaiban római kor előtti sok ezüst salakot találtak: a föníciai fémművesek 15 millió tonna pirometallurgiai maradékot termeltek a hatalmas riotintói lerakókban. Sok régész ma már Huelvával hozza összefüggésbe az "elveszett várost Atlantiszt". A Guadiana folyónál fekvő Medellínben egy nekropolisz került napvilágra. A Cádízt eredetileg Gadir néven a föníciaiak alapították, Gades néven található. A név jelentése "falakkal körülvett város". Már akkor a félsziget egyik fontos kereskedelmi központja volt, melyet az ősi nyugat-európai városok közül a legrégibbnek tartanak. A hagyomány szerint Cádizt i. e. 1100 körül alapították, de a legrégibb régészeti leletek az i. e. 9. századból valók. A város legfontosabb emléke a föníciai isten Melqart temploma. Néhány történész a templom hatalmas oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítja, Melqartot a görögök Héraklész- szel azonosították. A tatessziai kultúra sajátos elemei az importált föníciai vöröscsiszolatú áru helyi utánzatai. A jellegzetes tatesszai bronzok közé tartoznak a körte alakú korsók, amelyekhez a temetkezésekben gyakran társulnak a hurokfogantyús, sekély tányér alakú parazsak, a virágmotívumokkal díszített füstölők, a könyöklő és a dupla rugós fibulák, valamint az övcsatok. Gyarmatosítás előtti nekropoliszokat nem azonosítottak. Az i.e. 7. és 6. század között a falu területén szétszórtan elhelyezkedő kör vagy ovális kunyhók késő bronzkori mintájáról a szárazkő alapozású, téglalap alakú, vakolt szőttesfalakkal ellátott házakra való áttérés az i.e. 7. és 6. század között történt, olyan településeken, amelyek ugyanazon a helyen egymást követő, tervezett alaprajzúak voltak. A legtöbb helyszínt az i.e. 5. században megmagyarázhatatlanul elhagyták.

Kition (Ciprus, Wikipedia): a leletek korai föníciai jelenlétre utalnak Kitionban is, amely az i. e. 10. század elején türoszi uralom alatt állt. Föníciai kereskedők, akiket türosziaknak gondolnak, gyarmatosította a területet, és kiterjesztette Kition politikai befolyását. I. e. 850 körül után a szentélyeket [a kathari helyszínen] a föníciaiak már újjáépítették. 

Colonie greche e fenicie in Italia

Szicíliai és tunéziai telepek sárga színnel jelölve (Wikipedia)

Marion (Ciprus, Wikipedia): A hagyomány szerint Thészeusz fia a trójai háború után Polisz közelében szállt partra. Egyiptomban, Medinet Habuban, III. Ramszesz templomában található egy nagyméretű, i. e. 12. századi felirat, amely ciprusi városokra, köztük Marionra utal. A mükénéiek vagy akhájok i. e. 1400 és 1100 között telepedtek le Cipruson, és Marion egyike volt az általuk alapított város-királyságoknak. A város a közeli réz- és aranybányákból gazdagodott meg. Emellett fontos kereskedelmi kikötőként is szolgált a fém és a fa kereskedelmében. Az ókori kikötő alapjai a mai napig láthatóak a mai Latchi kikötőjében.

Motya (Szicília) alapítása i. e. 800 körülire, valamivel későbbre tehető, mint Karthagóé. Előszeretettel választottak hasonló helyeket, és valószínűleg eredetileg csupán kereskedelmi állomás vagy empórium volt, de fokozatosan virágzó és jelentős várossá emelkedett. A föníciaiak a barátságtalan szigetet korának egyik leggazdagabb városává alakították át, amelyet természetes a lagúna védett. Ősi szélmalmokat és sótartályokat használtak a párologtatásra, a só őrlésére és finomítására. I.e. 650-re a település forgalmas kikötővárossá nőtte ki magát, és a tengeri kereskedelem kiterjedt a Földközi-tenger középső és nyugati részére. A város rivalizálást váltott ki a közeli, észak-afrikai partvidéken fekvő, nagyhatalmú Karthágóval, annak ellenére, hogy közös a származásuk. Ez vezetett ahhoz, hogy Karthágó az i. e. VI. század közepén legyőzte és lerombolta Motyát. Motya talpra állt, és a lakosság gyorsan újjáépítette a várost, és két évszázadnyi nélkülözés után megépítette az első védőfalakat, amelyek a Közép-Mediterráneumban a legkorábbiak közé tartoznak

Soluntum (Szicília, https://en.wikipedia.org/wiki/Soluntum): Alapításának időpontja - akárcsak Panormusé (Palermo) - ismeretlen. Panormushoz való közelsége miatt Soluntum azon kevés kolóniák egyike volt, amelyeket a föníciaiak megtartottak, amikor a görög kolóniák szicíliai előrenyomulása elől meghátráltak, és a sziget északnyugati sarkába vonultak vissza. Ezután Panormusszal és Motyával együtt az uticaiaktól a karthágóiak kezébe került, vagy legalábbis e nép függőségébe került. Soluntum rendületlenül kitartott a karthágói szövetség mellett még i. e. 397-ben is, amikor Dionüsziosz feldúlta, de eredménytelenül. Az első pun háború alatt még mindig Karthágó pártján állt, és csak Panormus eleste után nyitotta meg Soluntum is a kapuit a rómaiak előtt.  A rómaiak uralma alatt továbbra is fennmaradt, mint városi rangú település.  

Palermo (Szicília, Panormus, Sys, Ziz, i.e. 734) Szicília három fő föníciai kolóniájának egyike lett, Motya és Soluntum mellett. A föníciai jelenlétre utaló leletek alig vannak, és a belváros igen népes központjában maradtak fenn, ami költségessé és logisztikailag nehézkessé teszi az ásatásokat. A föníciaiak telepe a kikötő és a hegyek közötti útakon volt, amelyek ma a Via Cappuccini és a Corso Pisani nevű utak, melyeken kereskedtek és szállították a cédrusfát a hegyekből. 

Föníciai kereskedelmi útvonalak Kr. e. 1200 539 PhoenicianTrade


Rusadir (Melilla, Marokko) föníciai kolóniaként [https://en.wikipedia.org/wiki/Rusadir ] jött létre a Fönícia és a Gibraltári-szoros közötti kereskedelmi útvonal mentén, amelyen Tinga (Tanger), Abyla (Ceuta), Kart (San Roque) és Gadir (Cádiz) kolóniák is találhatóak. Más nyugati előőrsökhöz hasonlóan Rusadir is karthágói uralom alá került.
Lixus (Marokkó, https://hu.wikipedia.org/wiki/Lixus) Az egykori települést a föniciaiak alapították, legkorábbi idejét az archeológusok a i. e. 1100 körüli időre teszik, legkésőbbi idejét az i. e. 8. századra. Később Karthágó befolyása alá került, az i. e. 7. században épült ki a felsővárosa..

Hadrumetum (Susa, Tunézia, https://en.wikipedia.org/wiki/Sousse#Hadrumetum, https://en.wikipedia.org/wiki/Hadrumetum) Az i. e. 11. században a türosziak alapították, a régi Sousse-tól mintegy 9,7 km-re vagy 6 mérföldre északra lévő folyótorkolatnál. Alapítása megelőzte Karthágóét, de más nyugati föníciai kolóniákhoz hasonlóan idővel a Karthágói Birodalom részévé vált.

Cartennae (Algéria, https://en.wikipedia.org/wiki/Cartennae): a 8. században alapították. Az Allala vádi torkolatánál épült. A szokásos elefántcsont, bőr és cédrus kereskedelme mellett Cartennae egy fontos rézbánya helyszíne volt. 

Hippo (Algeria, https://en.wikipedia.org/wiki/Hippo_Regius#Ecclesiastical_history), "kikötőt" jelent. A várost először az i. e. 12. század körül telepítették le a Türoszból származó föníciaiak. Hogy megkülönböztessék Hippo Diarrhytustól (a mai Bizerte, Tunéziában), a rómaiak később Hippo Regius ("a királyi Hippo") néven emlegették, mivel a numidiai királyok egyik rezidenciája volt. Közeli folyóját Ubus néven latinosították, a tőle keletre fekvő öblöt pedig Hippo-öbölnek.
Agadir (Marokko, https://en.wikipedia.org/wiki/Agadir#History) A türoszi föníciaiak i. e. 1104 körül alapították Agadirt (más néven "Gadir"). A legrégebbi ismert térkép, amely Agadirra utalást tartalmaz, 1325-ből származik. A középkor végén Agadir már neves város volt.
Tanger (Marokkó, https://en.wikipedia.org/wiki/Tangier#Ancient) föníciai kolóniaként jött létre, valószínűleg már az i. e. 10. században, és biztosan az i. e. 8. században. A Tanger körüli berber sírok többségén az i. e. 6. században pun ékszerek voltak, ami az akkori kereskedelemre utal
Lixus: (Marokkó, https://hu.wikipedia.org/wiki/Lixus) ásatási területe és romjai Tangertől délre találhatóak, Larache városa mellett. Az egykori települést a föniciaiak alapították. Ennek legkorábbi idejét az archeológusok az i..e. 1100 körüli időre teszik, legkésőbbi idejét az i. e. 9. századra. Később Karthago befolyása alá került. Az i. e. 7. században épült ki a felsőváros.
greek phoenician colonies 108
A CÉDRUSFA HIÁNYA MIATT INDULTAK NY-RA A FÖNÍCIAIAK: MMAGAS HEGYEKET KERESTEK, AHOL CÉDRUSOKAT SEJTETTEK
Az ókori Görögországban több féle fa fajtát használtak a hadi- és a kereskedelmi hajók építéséhez, a tölgyfát (oakan,kb. 0.7 tonna/m3) is, általában a magas fenyőfákat, a jegenyefenyőt gyorsan kiirtották, az eredménye a talaj eróziója és az akháj Tengeri népek vándorlása lett. Különböző fajtákat használtak a szilárdság, a súly és a tartósság közötti kompromisszumok szerint (https://erenow.com/ancient/an-environmental-history-of-ancient-greece-and-rome/8.html). A gyantás fenyőfa (pinean) (https://files.nc.gov/dncr-qar/documents/files/QAR-R-09-01.pdf) és a mézgás libanoni cédrus (cedaran, https://hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%A9drus, kb. 0.6 tonna/m3) alkalmas volt hajóépítéshez; a gyantás fenyő félék könnyűek (kb. 0.5 tonna/m3) és valamennyire tengerállóak, a vörösfenyő 650-700 kg/m3. Szíria és Fönícia népei szíriai cédrust használtak, nem volt fenyőfájuk, míg az Cipruson aleppói fenyőt (pitysan) irtották ki, ami jobb, mint a szárazföldi fenyő (peukean). Anatóliában a Taurusz hegységben hozzáférhetetlen helyeken nőtt a legtöbb cédrusfa. Az ezüstfenyő volt a legértékesebb, könnyű súlya miatt (kb. 0.5 tonna/m3); elsősorban Macedóniában, Trákiában és Itáliában lehetett megtalálni: I. Dionüsziosz és később II. Hierón szirakúzai (Szicília) uralkodók is nagy mennyiségű fenyőfát szereztek be dél-itáliai és szicíliai kiterjedt flottáik számára. A magasan, 1500 méter felett fekvő helyeken termő cédrusfák -Szíriában (az Amanusz hegységben, innen a sumerek szállították a cédrusokat az Eufráteszen, úgy hitték, hogy a cédrusligetek az istenek lakóhelyei, és szertartásaik során cédrust égettek, https://www.gardenguides.com/13424465-history-of-the-cedar-tree.html) és Föníciában (a Libanon hegységekben) nőttek, a hajóépítéshez, építkezésekhez vágták ki őket és gyorsan kifogytak. A cédrusfélék lassan nőnek és az árbocokhoz, épületgerendáknak, keelekhez - a hajók aljára erősített iránytartó és védőgerenda- kb. 20 méteres erős egyenes cédrusgerendákat használtak. 
a General map of the DSFZ between the Red Sea and the EAFZ with location of the study
K-Anatóliai Amanusz hegység, i.e. 1100 körül már a dór görögök felségterülete (4)
 
Libanoni Cedrus Taurusz
 
Libanoni cédrus elterjedési területe, a hettiták és az akhájok (Tengeri népek) területe volt (Wikipedia)
Fahiány volt i.e. 1200 körül, szükség volt a faáru behozatalára: bizonyos fajtákból csak hiány volt, vagy nem is léteztek helyben. A fát építkezéseken, bányászatban és a hajóépítésben is használták. Athén felemelkedésével (lauroni ezüstbányák) a bányafa, építőfa, hajófa iránti kereslet jelentősen megnőtt. Az olajfát tűzifának és szerszámok készítésére is használták, ház- vagy hajóépítésre alig. A fa szűkös árucikk volt, és a tengeren szállították távoli területekről. A föníciaiak megtalálták az atlaszcédrusokat  É-Afrikában, az 1500 méteres,  magas  hegyeket keresték.
Az atlaszcédrus (https://hu.wikipedia.org/wiki/Atlaszc%C3%A9drus)  Észak-Afrikában honos. Marokkóban 130 ezer hektáron nő (meghatározóan az Atlasz-hegységben és Rif tartományban), Algériában pedig 23 ezer hektáron, de a Tunéziai állományai nem őshonosok. Európában Franciaországban nő a legnagyobb területen. Az eredeti állomány fái 20–22 m magasak, törzsük átmérője 80–100 cm. Lassan nő, a kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól. Szélvédett, meleg helyen fejlődik a legszebben. Fényigényes; a kiegyenlített vízellátást meghálálja, de a szárazságot jól tűri. Szinte bármilyen talajon megél. A libanoni cédrusnál kevésbé fagyérzékeny, de túl nedves helyen fiatal hajtásai visszafagyhatnak. A fáját átitató illatos mézga ellenállóvá és tartóssá teszi.
("A legenda szerint a Balatoni-hegyvidék középmagas hegyeinek a déli lejtőin valamikor jelentős atlaszcédrus-állomány nevelkedett, de a vitorlás hajók árbocrúd-szükségletét ebből elégítették ki, aminek következtében a cédrusok száma nagymértékben és igen rövid idő alatt leapadt.")

KÖVETKEZTETÉSEK
A Sötét-kor (oka a görög írásbeliség hiánya kb. i.e.1100-tól i.e. 800-ig) miatt a részletes információ kevés a föníciaiakról
(https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Phoenician_colonies). Nincs pontos válasz arra a kérdésre, hogy legkorábban az akhájok vezette Tengeri népek, majd a föníciaiak, aztán a dór görögök és az etruszkok miért indultak -szinte versenyezve- el gyarmatosítani a közép és Ny-Mediterraneumot? Talán az akhájok elől menenekűltek, akik mint Tengeri népek végül szétszéledtek K-n. Szokásos indoklás szerint a klimatikus viszonyok és a túlnépesedés következtében. A tengerparttal rendelkező népeknek olyan fontos volt a hajóépítéshez szükséges fa, mint az édesvíz, a hal és a só. A Mediterraneumban épített 15-20 méteres fahajók száma az i.e. 1400-as évektől, III. Thotmesz idejétől exponenciálisan nőtt, ekkortól tengeri hatalmak Egyiptom, Fönícia kikötői és az akhájok, a Tengeri népek voltak, addig "csak" a minósziak és az ugaritiak voltak a meghatározóak. A magashegyi fákat, a görögök a tölgyeket és a vörösfenyőket is, folyamatosan irtották. Inkább az a meglepő, hogy a rómaiaknak maradt hajóépítésre alkalmas fa É-Itáliában. Az elemzés arra a következtetésre, hipotézisre vezetett, hogy a hajóépítésre alkalmas fa kifogyott, a hajós nemzetek pedig elkezdték keresni a Mediterraneum hegyeiben a magashegyi fákat.
 

*

A Ciprus-i csaták az első ismert tengeri csaták a Földközi-tengeren i.e. 1210 - 1200 körül. Úgy történtek, hogy a hajók egymást kerülgették és megpróbálták az ellenség hajónak az evezőit letördelni. Előbb-utóbb össze is ütköztek és ekkor törtek, de nem süllyedtek el. Később az egyiptomiak, a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). A sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a kikötőkbe visszavontatták javítani.
A ciprusi csaták háttere: az akhájok megtámadták D-Anatóliát, elfoglalták és betelepedtek, a helyi népeket felszorították a partról a hegyekbe az i.e. 1300-as években. Az első csaták kb. i.e.1230 ill.i.e. 1220 között történhettek, IV. Tudhalijas (1240-1220) idején, de az időpontban van kb. 10 év a bizonytalanság. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, Ugarittól béreltek hajókat. Ugaritnak nagy, 150 sólyás kikötője volt. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.). Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona miatt, Peloponnészoszon mindig kevés volt a gabona. Az akhájok egyik nagy kikötője egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt, Ura kikötő közelében. 2016-os ásatási eredmény. Az akháj denyenek a tengeri szigeteken is éltek -amit Ciprusra is lehet érteni- a feljegyzések szerint, az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő denyeneket. Az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és Kilíkiában is, támadták a hettiták ugariti hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el- és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú  szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról tudósítanak.) Cipruson i.e. 1200 körül már az akhájok uralkodtak, hét királyságot hoztak létre Cipruson. 
Az akhájoknak bronz és vas fegyvereik voltak, a hettitáktól tanulták el a vaskészítését.  A Hettita Birodalmat i.e. 1190 körül döntötték meg, (https://en.wikipedia.org/wiki/Suppiluliuma_II ), i.e. 1180-ban Ugaritot végleg megsemmisítették, majd megtámadták Egyiptomot, de III. Ramszesz legyőzi őket. 
Medinet Habu Ramses III
III. Ramszesz a Nílus-deltai csatában, i.e. 1175-ben legyőzte az akhájok vezette Tengeri népek hajóhadát. Itt vetettek be először döfőorros (raman, rostrumlat) hajókat az egyiptomiak
A2 bronze ram from the prow of a Carthaginian warship. Found off the Aegadian Islands near Sicily and dating to the First Punic War 264 and 241 BCE2
Föníciai bronz döfőorr (raman, rostrumlat) a római időkből  (Aegadia-i csatából, Szicíliánál, https://en.wikipedia.org/wiki/Aegadian_Islands)
 
**
Föníciai és görög írás (i. e. 1175 -i.e. 800, https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_s%C3%B6t%C3%A9t_kor): A minósziak szótagírása, az ún. lineáris A és B írások használata és a kultúrája lehanyatlott, a korszak végén a lineáris írások szerepét a föníciaiaktól átvett új ábécé tölttte be,  nemcsak a görög, hanem több más nyelv esetén is a Mediterráneum keleti részén. A Sötét kor végére, amikor újra írni kezdték a történelmet, már betűírással írták Az etruszkok is átvették az újítást és a különféle alfabetikus változatok elterjedtek Itáliában az i. e. 8. századtól kezdve. Az ábécé más változatai megjelennek a Lemnosz-sztélén és Kis-Ázsia sok ábécéjében.
Vita folyt arról, hogy mikor és kitől vették át a görögök az ábécéjüket, ugyanis mind az ugariti (ékírásos ábécé), mind a föníciai ábécé (vonalas írásos) hasonlóak. Hérodotosz szerint az átvétel a föníciaiaktól történt. A görög kappa és mü betű alakja olyan, amilyen kizárólag az i. e. 9. századi föníciai ábécében volt. Ugyanakkor a görög ábécé jó néhány olyan hang jelölésére szolgáló betűt is tartalmaz, amelyre a föníciai nem tartalmaz jelet, ellenben az ugariti ábécé tartalmaz. Ugarit az egyik legfontosabb település volt a görögség kialakulásában lényeges szerepet játszó i. e. 13–12. századi időszakban ahhoz, hogy írásrendszerének terjedése feltehető legyen. Hiányzik ugyan néhány száz évnyi periódus az írásbeliségből (a Sötét korban), mégis nehéz másképp elképzelni, hogy a föníciaiból hiányzó kha, i és u ismét megjelentek (khí, ióta, üpszilon) a görög ábécében. Egyes írásjelek közvetlenül is levezethetőek az ugariti jelformákból. ( A föníciai írásos anyagokat Karthágó elpustításakor a rómaiak "szétszórták". Az igen nagy számú telepükről sem maradt ránk könyvtár.)  
 

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó. 1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977. ISBN 963 280 167 1
FÜGGELÉK
A FÖNÍCIAIK KÖTÉLGYÁRTÁSA
A kötelek vadászatra, húzásra-vontatásra, rögzítésre, hordozásra, emelésre és mászásra való használata a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Valószínű, hogy a legkorábbi "kötelek" a természetben előforduló növényi rostok, talán a szőlőindák voltak (https://en.wikipedia.org/wiki/Rope). A hajfonás elvén csak rövid kötelek készíthetőek, ma is használnak még kézzel fonott köteleket. Legrégebbi kötélkészítő eszközök meglepő módon legalább 25E évesek, állatok befogására használhatták. Az egyiptomi kötélgyártás az i. e. 4000 és 3500 között már manufaktúrákban történt, nádból, papirusz sásból készült. Erős, combvastagságú köteleket is gyártottak a hajóépítésben. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_technology) Az ókorban datolyapálma, len, fű, papirusz, bőr vagy állatszőr rostjaiból is készítettek köteleket. Kínában körülbelül i. e. 2800-tól kezdve használtak kenderszálakból készült kötelet. A föníciaiak -találgatás-, bőrt, tengeri moszatot, papirusz sást használtak a kötelek készítéséhez  (https://core.ac.uk/download/pdf/4276126.pdf).
Ancient Egypt rope manufacture
Ókori egyiptomi kötélkészítő manufaktúra (Wikipedia) 
Első lépésben a rostokat megtisztítják a felesleges növényi anyagoktól és egy fésűszerű eszközzel simítják a szálakat, majd a fésült kötegből elemi szálakat

sodornak (https://link.springer.com/referenceworkentry/10.1007/978-1-4020-4425-0_8686). Az elemi szálakat esetenként egy olajos ronggyal be is olajozták,

hogy vízállóak legyenek.

sodrás
Elemi szál készítése, a kereszt alakú szerkezet tekercseli fel (https://en.wikipedia.org/wiki/Rope)
A sodrott elemi szálat pászma néven is nevezik az irodalomban. Egy egyiptomi sírban talált falfestmény alapján úgy gondolják, hogy az ókorban folyamathoz három emberre volt szükség. Az első ember állt, és kettő-négy rostot megtartott úgy, hogy azok ne gabalyodjanak össze. Egy másik ember a kötelek másik végét egy rúd közepére kötötte és forgatta a rudat. A harmadik ember egy kötélkészítő szerszámmal a feszülő, összecsavarodó elemi szálakat úgy illesztette, hogy egyenletes kötelet kapjon (https://link.springer.com/referenceworkentry/10.1007/978-1-4020-4425-0_8686). 
ertGt5jaQ7FhoKbZ8xr9q6 1200 80
A délnyugat-németországi Hohle Fels-barlangban talált 40 000 éves szerszámról 2020-ban megállapították, hogy nagy valószínűséggel kötélkészítő eszköz. Ez egy 20 cm-es (8 in) mamut elefántcsont csík, amelyen négy lyuk van átfúrva. Mindegyik lyukat pontosan vágott spirális bemetszések szegélyezik. Három lyuknál a barázdák az óramutató járásával megegyező irányban spirálisan haladnak a csík mindkét oldaláról. Az egyik lyukon lévő barázdák az egyik oldalról az óramutató járásával megegyező irányban, a másik oldalról viszont az óramutató járásával ellentétesen haladnak. (Wikipedia)

                                                                                                  sddefault
110c24bb1f077b57931bf4b6e339c9d5
Balje 2007 Mittelalterliches Dorf Op de Horn Seilerei Führungsdorn by RaBoe001 1
Némileg eltérő elven működő kötélkészítő szerszámok (4)
E elemi szálak sodrási iránya ellentétes a kötél csavarási irányával, ellenkező esetben szétdobná magát a kötél. (Az irodalomban a " pászmák ellentétes sodrási" elvének nevezik.) Amennyiben több kötelet ismét összesodornánk, azokat már az elemiszálak sodrási irányában kellene összesodorni. Ha valakit részleteiben is érdekel a kötélkészítés, egy olasz kis videón, https://twistedsifter.com/videos/traditional-hemp-rope-braiding/, megtekintheti. 
A kötélél használatához szorosan kapcsolódik a tengerészeti csomó, ami a sebesség egyi régi egysége.

(https://hu.wikipedia.org/wiki/A_sebess%C3%A9g_m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9gei#Csom%C3%B3). Egy nemzetközi csomó alatt egy tengeri mérföld óránkénti sebességet értünk, pontosan1,852 km/h -t. Rövidítése: kn (knot). 

plateau

 

Sebességmérő eszköz, csomóban mér (4)

A mérési eszköz: egy zsinórokhoz kötött kis háromszögletű fadarabot dobtak a vízbe. A zsinóron szabályos közönként csomó volt. Tegyük fel, hogy a fadarab a vízben nagyjából ugyanott maradt, mert úgy erősítették a kötélre, hogy befordult a haladási irányra merőlegesen.  A hajó sebességével arányosan tekeredett le a zsinór. Fél perc alatt a tengerész számolta, hogy hány csomó fut át az ujjai között. A csomók 47 láb 3 hüvelykre (vagyis 14,40 méterre) voltak egymástól. A 18. században a hajók sebességmérését azért kellett pontosan megoldani, mert ha napokig felhős időben vagy ködben haladtak, nem tudtak az égitestekkel szögmérést végezni, csak a sebesség segítségével tudták helyzetüket megbecsülni.