SZARDÍNIA AZ ÓKORBAN
ABSTRACT
Szardínia sziget történelmét vizsgáltuk és a szárd nép eredetét. A szárdok és az etruszkok i.e. 1100 körüli Ny-ra vándorlása mellett több érv is található. /
SARDINIA (ITALIAN ISLAND): The history of the island of Sardinia and the origins of the Sardinian people have been studied. There are several arguments for the migration of the Sardinians and Etruscans to the West around 1100 BC.
BEVEZETÉS
Szardínia (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szard%C3%ADnia_(sziget)) Olaszország különleges autonómiával ellátott régiója. A „nurági” kor kezdetén, kb. i. e. 1500-ban a mükénéiek a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) hívták. Jelentése valószínűleg a „Hükszoszok szigete” (nusa = sziget), akiket i. e. 1540-ben I. Jahmesz üldözött el Egyiptomból és a lótenyésztésről, szekérkészítésről is nevezetesek. A Szardínia a szardanák népének („Tengeri népek” egyik törzse) nevéből ered, az szardanák és sok más (akháj) törzs támadását verte vissza III. Ramszesz egyiptomi fáraó i. e. 1178-ban a Nílus-deltában (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata). A mai lakosság több népcsoport keveredéséből született, amelyek elsősorban az Ibériai-félszigetről, az itáliai félszigetről és Korzikáról érkeztek, a neolitikum alatt Krétáról és a Kükládokról is vándoroltak Szardíniára. Az etruszkok és a szárdok eredetét vizsgáltuk, a kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés.
Szardínia szigete (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szard%C3%ADnia_(sziget)
Föváros közeli öböl (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szard%C3%ADnia_(sziget))
Szardínia klímája jellegzetesen mediterrán: télen enyhe, nyáron pedig meleg, a csapadék északon és nyugaton jelentős. A napsütéses órák száma évente 2000-2300. A tengerpartokon, ahol a lakosság túlnyomó többsége él, a hőmérséklet szinte soha nem csökken fagypont alá. Az alacsony páratartalomnak köszönhetően valahogy elviselhető a nyári forróság (a nyári átlaghőmérséklet 35 °C). A hegyvidékeken télen gyakran havazik, és a hőmérséklet akár fagypont alá is csökken, nyáron hűvös van, különösen éjszaka, és csak ritkán tartós a meleg idő. Szardínia szeles régió, a domináns szelek a misztrál és a sirokkó. Az előbbi a nyári hőmérsékletet csökkenti, és nagy sebessége (100 km/h) miatt gyakran okoz károkat a mezőgazdaságban, és gondokat a hajózásban. A sirokkó elsősorban tavasszal káros, kiszárítja a talajt. Erdeinek nagy része magyaltölgy, amelyet a hűvösebb területeken molyhos tölgyek, a melegebb területeken pedig paratölgyek kísérnek. Szardínia az erdőkben leggazdagabb olasz régió. A hűvösebb éghajlatú zónákban honos egyes növényfajok a földtörténeti korokból származnak (tiszafa, francia juhar). 1000-1900 méteres tengerszint feletti magasságon olyan alpesi jellegű növényvilágot találunk, amelyet más régiókban csak 2500–3500 méter magasan.
TÖRTÉNELME
A történelem előtti Szardínia lakosai obszidiánnal kereskedtek a Földközi-tenger közelben élő népeivel. Néhány itt talált Cannonau fajtájú szőlőmaradványon elvégzett DNS-teszt kimutatta, hogy a fajta nem ibériai fajták leszármazottja, hanem régi helyi eredetű. A régészeti feltárások során talált legrégebbi Cannonau-ültetvények kb. i. e. 1200-ból, Egyiptom és Mezopotámia virágzásának idejéből származnak, ezért állítható, hogy a fajta korábban és nem a föníciaiak által került Szardíniára a szőlő feltételezett nemesítésének helyszínéről, a Kaukázusból, mert a föníciaiak ennél az időpontnál később érték el a szigetet.
A szigeten élő lakosság valószínűleg több különböző nyelvet beszélt. A bevándorlók egymást követő hullámokban érkeztek hajókkal. Szardínia legkorábbi neolitikus kultúrája alapján párhuzamot mutat Délkelet-Európa korabeli kultúrájával.( Az i. e. 5-4. századra jellemzőek a női idolszobrocskák, pl. a „Macomeri Venus”, az „Olbiai istennő” vagy a „Decímoputzui istennő”.) Szardínia korai építészetének jellegzetességei a megalitikus építmények, az állókövek, a hatalmas kőlapokból épített sírkamrák.
Szardíniai monolitok (Wikipedia)
Szardíniai dolmenek (Wikipedia)
A sziget egyedi bronzkori kultúrája nevezetes, a jellegzetes kerek alaprajzú épületeiről elnevezett Nuraghe-kultúra, amelynek kezdete az i. e. 1800 körüli időkre datálható: a neolitikum és a Római Birodalom kora közötti időszak a Nurági-civilizáció kora volt. A nurági egy megalitikus épület neve, egy gránit- és bazaltkövekből, kötőanyag nélkül épült köralapú, átlagosan 10 m magas épület, amelyből még ma is kb. 8000 darab található a szigeten (átlagban egy minden 3 km²-en). Bizonyos helyeken csak pár száz méter választja el őket egymástól, pl. az ún Nuraghe-völgyben Trexentában és Marmillában. Rendeltetésük a mai napig nem tisztázott. Egyes elméletek szerint kizárólag védelmi szerepet játszottak, de egyes darabok templomként, a közösségi döntéshozás helyszíneként is működhettek. A legismertebb nurági Baruminiben található: egyedülálló konstrukciók, amelyek Európa legnagyobb és legépebben fennmaradt megalitikus épületei.
A nurági megalitikus, csonka kúp alakú építménytípus
A nurági megalitikus, csonka kúp alakú építménytípus, amely Szardínia egész területén eltérő sűrűséggel (https://vilagorokseg.blog.hu/2015/07/23/su_nuraxi_di_barumini_olaszorszag)
A nuraghék nagy része egy őrtoronyból áll, amelyben egy belső lépcső vezet a tetőre vagy a felső szintre. Stratégiailag fontos helyekre épültek, hegytetőkre, fennsíkokra, vagy völgyek bejáratához. Falaik néha a négyméteres vastagságot is elérik, átmérőjük az alapoknál akár 30-50 méter is lehet. A bejárat gyakran a déli oldalon található, és egy folyosóra nyílik, amely egy kerek szobába vezet. Az egyes nuraghék elszigeteltek, néhol azonban egymás közelébe épültek, vagy egymással összeköttetésben állnak, esetleg fal veszi őket körül, és egészen egy falu képét mutatják. A mindennapi élet ezekben a szerény épületekben zajlott. A tetőket ágakból építettek. A nurági civilizáció későbbi szakaszában kialakult egy fejlettebb típus is, amelyben az egyes életszínterek már egymástól elkülönültek, volt egy kis udvaruk, és kemence a kenyérsütéshez. A falvakban találunk kifejezetten a köz céljait szolgáló épületeket is, ahol pl. gyűléseket tartottak, ezekben kőből készült ülőalkalmatosságokat helyeztek el az elöljárók számára.
A szárdok lehetséges eredete a shardanák (https://en.wikipedia.org/wiki/Sherden): a Sherden (egyiptomi: šrdn, šꜣrdꜣnꜣ vagy šꜣrdynꜣ, ugarit: šrdnn) egyike annak a sok etnikai csoportnak, amelyből a Tengeri népek álltak i.e. 1200 körül. Az egyiptomi domborműveken kerek pajzsot és lándzsát, dárdát vagy kardot, talán Naue II. típusú kardot viselnek. Legfontosabb megkülönböztető jegyük a szarvas sisak, amely három kivételével minden esetben kör alakú díszítéssel vannak ellátva a címerpajzsnál. A Sherdenek kardja már lehetett vasból is, a képen bronz kard látható:
II. Ramszesz személyi őrségének Sherden tagjai egy Abu Szimbelben található domborműn (https://en.wikipedia.org/wiki/Sherden)
A shardanák, Srdn-w-nek nevezett nép legkorábbi ismert említése, akiket Sherden vagy Shardana néven szoktak emlegetni, amelyet Büblos polgármestere említ az i. e. 14. században III. Amenhotep fáraónak (vagy Akhenatonnak) írt agyagtábláján. Tengeri fosztogatókként és zsoldosokként is emlegetik őket, akik készek voltak felajánlani szolgálataikat a fáraónak is. A shardanák első biztos említése II. Rameszesz (uralkodott i. e. 1279-1213) feljegyzéseiben található, aki második évében (i. e. 1278) legyőzte őket, amikor megkísérelték Egyiptom partjainak lerohanását. A fáraó ezután számos harcost felvett a személyes testőrségébe. II. Ramszesz felirata egy Taniszból származó sztélén található, amely a Sherden kalózok rajtaütését és későbbi vereségét örökítette meg, és arról az állandó fenyegetésről beszél, amelyet Egyiptom Földközi-tengeri partjaira jelentettek: "A féktelen Sherdenek, akik ellen senki sem tudott harcolni, bátran jöttek hadihajóikkal a tenger közepéről, és senki sem tudott ellenállni nekik".
Évekkel később a tengeri népek más hullámait, köztük a Sherdeneket is, legyőzte Merneptah, II. Ramszesz fia, és III. Ramszesz: más "Tengeri népekkel" együtt engedélyezték nekik, hogy letelepedjenek Kánaánban egyiptomi uralom alatt.
Feltételezik, hogy a shardanák a Földközi-tenger keleti vidékéről érkeztek Szardínia szigetére. A shardanák csatlakoztak az akhájokhoz és a „shekelesh” néphez, létrehozták a „Tengeri népek” szövetségét i.e. 1180 körül ez volt a Tengeri népek második koalíciója (az első i.e.1208-ban). III. Ramszesz egyiptomi fáraó mért rájuk vereséget a Nílus-deltai csatában és a "szigetekig üldözte őket". ( A kutatók Ciprus és Kréta szigetét gondolják a szigeteknek.)
A shardanák és shekeleshek alkotta népcsoportot az egyiptomiak a „távoli szigetek népének” nevezték, ami arra utal, hogy a shardanák tengeri nép volt. Nyelvészeti tanulmányok szerint talán a lüdiai Szardeisz városa lehetett a kiindulópont, ahonnan a shardanák végül elérték a Tirrén-tengert, ahol kettéváltak: egy részük Szardíniára ment, másik részük pedig az etruszkok népe lett. A sziget neve szerint -a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) hívták, jelentése valószínűleg a „Hükszoszok szigete” (nusa = sziget), és annak ismeretében, hogy a hükszoszok amorita eredetűek Ugarit és a föníciai kikötők területéről, és a föníciaiak i.e. 1100 körül alapították Cádízt Ibériában-, a kiindulópont lehet Türosz városállam is. (Karthágót is a türosziak alapították.)
A genetikai vizsgálatok szerint Szardínia népessége genetikailag nem rokona a környező népeknek. Ez elsősorban az elszigeteltség miatt lehet így, noha más okok, így a pre-indoeurópai, neolitikus népekkel való kapcsolatok is hozzájárulhatnak a genetikai távolsághoz. A népsűrűség, a neolitikumból származó építészeti maradványok méretei arra engednek következtetni, hogy jelentős multú népesség lakta a szigetet.
Római termálfürdő romja, Fordongianus
Föníciaiak, karthágóiak és a római kor Szardínián: i. e. 1000 körül föníciai telepesek kikötőket hoztak létre a szardíniai partokon. I. e. 509-ben háború robbant ki az őslakos nurágok és a telepes föníciaiak között. A telepesek Karthágótól kértek segítséget, aminek következtében a sziget Karthágó része lett. I. e. 238-ban, miután a Római Köztársaság az első pun háború alatt vereséget mért a karthágóiakra, ez utóbbiak átengedték a szigetet a győztes rómaiaknak.
A fővárosa Cagliari, ókori (latin) Caralis, vagy Carales város. A Cagliari-öböl északi végében, a sziget déli partján fekszik. Bár valószínűleg már a történelem előtti időkben is lakott volt, alapítását a föníciaiaknak tulajdonítják. A görögök Cardlis, a rómaiak pedig Caralis néven ismerték. Szardínia legnagyobb karthágói erődítménye volt, a rómaiak a második pun háborúban (i. e. 218-201) foglalták el, és valószínűleg Julius Caesartól kapta meg a teljes római polgárjogot az i. e. 1. században. A római császárkorban (azaz i. e. 27 után) Caralis a sziget legfontosabb városa lett, főként szép, védett kikötője miatt, ahol Misenum (Agrippa szervezte, kikötő a Nápolyi-öbölben) flottájának egyik különítménye állomásozott. Valószínűleg a római helytartó székhelye volt a 4. és 5. századokban, és a szardíniai útrendszer középpontja is.
Cagliari (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
Cagliari tengerpartaja (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
Cagliari partja (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
A városfalak legnagyobb része ma is teljesen ép. A Sant Pacras torony, Cagliari (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
Következtetés: Közvetlen bizonyítékot nem lehet találni az etruszkok és a szárdok eredetére vonatkozóan. Egy etruszk hagyomány szerint az etruszkok a Trójai háború (i.e. 1230 körül) vándoroltak Ny-ra. A vándorlás inkább dórok balkáni betörésének következtében ( i.e. 1100 körül) lehetséges: az akháj eredetű és szövetséges törzsek Ny-ra hajózása. Az értékelhető régészeti nyomok i.e. 900 utáni vándorlást mutatnak, és nincsenek korábbi leletek. Figyelembe véve, hogy a Római Birodalom intézményei etruszk eredetűek egy olyan időszakban, amikor a dórok még arról nevezetesek, hogy felültek a lovakra és már hettita és akháj eredetű vasfegyvereket használtak, - azaz intézményeik nem voltak és mindenki menekült a dórok elől-, az intézmények kialakulásához évszázados nagyságrendben szükséges idő: az i.e. 1200 - i.e. 1100 körüli időintervallumban valószínű Ny-ra vándorlásuk, és nem feltétlenül együtt.
SZARDÍNIAI ÖBLÖK ÉS KIKÖTŐK
Cagliari kikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
Cagliari kikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cagliari)
Szardíniai kikötő
Szardíniai öblök
Szardíniai öböl
Szardíniai szirtek
Szardíniai szirtek
*
A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek nyugati (déli) csoportjába tartozik. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén közel 2 millióan beszélik nyelvjárásait, valamennyien kétnyelvűségben az olasz nyelvvel. Két fő változata van: a logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint a délolasz hatástól érintett campidanói. Bizonyos hangtani tulajdonságai alapján a legarchaikusabb újlatin nyelvnek tekintik: magánhangzó rendszere megőrizte a latin Ĭ és Ŭ, valamint E és O közötti különbséget (lat. DIGITU > didu [ˈdiðu], vö. spanyol dedo), illetve a latin C és G mássalhangzók veláris ejtését e, i előtt is. Számos külföldi tévesen csak az olasz egy nyelvjárásának tartja, amely rendkívüli félreértés a csekély információ hiányból adódik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1rd_nyelv)