HAJÓK TÖRTÉNETE: CAESAREA KIKÖTŐJE
(2023 december)
ABSTRACT
A várost és kikötőjét Heródes kezdte el építtetni I. e. 25–13 között. Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város igazi római metropolisz volt, tágas terekkel, templomokkal, szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes és sík a terület, a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőben hullámtörő gátakat emeltek. A 2. században vízvezetéket is építettek, amely a 16 km távolságban levő Kármel-hegy forrásaiból szállította a vizet a városba. Caesarea az egyik legnagyobb, 300 férőhelyes és ma is látogatható ókori romos kikötő. Caesarea a kor legfejlettebb római építési technikájával épült, betontömb mólókkal. // HISTORY OF SHIPS: PORT OF CAESAREA: The city and its port were begun by Herodes between 25-13 BC. It was built from the beginning of the Roman Empire and named Caesarea in honour of the Emperor Augustus. The city was a true Roman metropolis, with spacious squares, temples, statues and markets. As the coast here is flat and flat, the sea had to be deepened to build the harbour and breakwaters were built in the harbour. In the 2nd century, an aqueduct was also built to bring water to the city from the springs of Mount Carmel, 16 km away. Caesarea is one of the largest ancient ruined harbours, with a capacity of 300 and still open to visitors. Caesarea was built using the most advanced Roman construction techniques of the time, with concrete block piers.
BEVEZETÉS
A kikötő a mai Tel-Aviv és Haifa között mintegy félúton feküdt, a mai Caesarea települése mellett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Caesarea_Maritima). Már az i. e. 4. században állt egy erőd, a várost és kikötőjét Heródes építtette I. e. 25–13 között, Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város igazi római metropolisz volt, tágas terekkel, templomokkal, szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes és sík a terület, a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőben hullámtörő gátakat emeltek.
A városba Heródes hellén lakosságot telepített be Caesareaba, és a római helytartóknak lett a székhelye. Élt itt egy zsidó közösség is, köztük és a hellén lakosság között állandó feszültség volt, majd a római–zsidó háborúban jelentős szerepet játszott a város. Caesareaban volt a Jeruzsálemet támadó római seregek táborhelye és utánpótlási bázisa. Miután lerombolták Jeruzsálemet, a római seregek itt ünnepelték győzelmüket az amfiteátrumban a 7. században. Caesarea volt Judea tartomány fővárosa és a római légiók főhadiszállása. A 2. században vízvezetéket is építettek, amely a 16 km távolságban levő Kármel-hegy forrásaiból szállította a vizet a városba. A vízvezeték maradványai ma is láthatóak. A 3. században már püspöki székhely is működött. A bizánci kor után az arab hódítók idején Caesarea hanyatlásnak indult. A keresztes háborúk idején többször cserélt gazdát, míg végül 1265-ben a mameluk szultán bevette és szétromboltatta a kikötőjét, hogy a további, Európából induló keresztes hódításokat megelőzze.
CAESAREA KIKÖTŐ
Caesarea kikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Caesarea_Maritima)
A kikötő fentről (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
Caesarea* (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/) az egyik legnagyobb, 300 férőhelyes és ma is látogatható ókori romos kikötő. Kb. 700 méteres mólója volt. Kikötője Agrippa tengerészeti támaszpontjának másolata, amely a Pozzuoli közelében lévő Portus Iulius a Nápolyi-öbölben volt. Caesarea a kor legfejlettebb római építési technikájával épült, betontömb mólókkal. A mai beton nem áll ellen a tengervíznek, a római betont vulkáni habkővel készítették. Egyedi tulajdonsága, hogy idővel a szilárdsága nő. Ezeket a kikötőket már a hajók tárolására építették, korábban a kikötőkben a hajókat sólyákon építették és az áruk tárolására raktárak voltak, a hajókat homokos partokra futtatva tárolták. A szokás eredete, hogy éjszaka nem hajóztak, ezért olyan hajókat építettek, amelyeket éjszakára a partra tudtak vontatni, futtatni.
Három kikötőterületet érdemes megkülönböztetni (az egyszerűség kedvéért feltettük, hogy a tengerszintváltozás a római kor óta legfeljebb 0,5 m volt):
Belső kikötő, keleti medence, ma a szárazföldön, Stratonos Pyrgos az elzárható kikötő valószínűsíthető helye.
Középső kikötő, vagy a középső medence, Heródes építette, sólyákkal, hajótárolókkal ("Neorion") és öblítőcsatornákkal ("FC"): A keresztes lovagok is használták, és egy részét még ma is használják a déli hullámtörőtől északra menedéket nyújtó kis hajók.
Külső kikötő, nyugati medence, főmedence, mára víz alá került. 30-50 m széles (talán zárható) bejárattal és valószínűsíthető világítótoronnyal ("Drusion").
Középső kikötő, vagy a középső medence, Heródes építette, sólyákkal, hajótárolókkal ("Neorion") és öblítőcsatornákkal ("FC"): A keresztes lovagok is használták, és egy részét még ma is használják a déli hullámtörőtől északra menedéket nyújtó kis hajók.
Külső kikötő, nyugati medence, főmedence, mára víz alá került. 30-50 m széles (talán zárható) bejárattal és valószínűsíthető világítótoronnyal ("Drusion").
A kikötő alaprajza (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
A kikötő hullámtörő gátja (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
HULLÁMTÖRŐK
A külső hullámtörőt a déli hullámtörő E területén, a belső rakpartot pedig a nyugati hullámtörő északi részén lévő C területen ásták ki (lásd a kikötő alaprajzát). A keresztmetszet tehát a teljes nyugati és déli hullámtörő szerkezet hipotetikus rekonstrukciója:
A kikötő hullámtörő gátjának keresztmetszete (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/)
Minden függőleges szint a jelenlegi átlagos tengerszintre, a római kor óta a teljes külső kikötő süllyedése 5-6 métert tesz ki.
A külső kikötőben több helyen is a jelenlegi tengerszint alatti 8,5 m-es mélységben találták meg az ősi tengerfeneket, a belső rakpartfal teteje pedig -6 m körül van. A nyugati hullámtörő középvonala ("gerincvonala") nagy betontömbökből állt. (4,7 x 3,6 m-es és 1,7 m magas tömbökből.) Az E terület közelében, de úgy tűnik, hogy az A-B és a C terület között 165 m-es távolságban is találhatóak. A tömbök egymástól egytől néhány méterre helyezkedtek el, közöttük és két oldalukon törmeléket helyeztek el. A gerincvonal és a rakpartfal közötti területet homokkal töltötték fel, és nagyméretű kőlapokkal (1,8 x 0,7 x 0,6 m) fedték be.
A gerincvonal tenger felőli oldalán a fő hullámtörőtől 20-30 m-re egy külső hullámtörőt ("BW") találtak, amely valószínűleg megfelel a Josephus Flavius által említett "prokumia"-nak (hullámtörő, A zsidó háború). Az ásatók a csúcsot a jelenlegi tengerszint alatt -5 m-re találták, és a teljes magasságát 2-3 m-re becsülték, így az alapját a belső rakpartfaléval megegyező -8,5 m-es magasságban találták. Ezenkívül az ásatók találtak egy további "nagy betontömböt" az E területen, és feltételezték, hogy ez is a prokumia része lehetett, és amely betontömbökből és a közöttük lévő törmelékből áll, és a nyugati és déli hullámtörők teljes tenger felőli hosszában húzódik.
A kétsoros hullámtörő mólót manapság ritkán alkalmazzák a költségei miatt.
A levantei partok nagy részén a 9 m a "száz évenként egyszeri vihar szignifikáns hullámmagassága", amely a Földközi-tengeren a legmagasabbak közé tartozik. Ezek a nagy viharok nyugat és északnyugat felől érkeznek. Elfogadható, hogy kb. 5 m-nél nagyobb hullám nem éri el a külső hullámtörőt, amely kb. 8,5 m-es vízmélységben helyezkedett el, és kissé a római tengerszint fölé emelkedett. 5 m-es viharok már évente átlagosan egyszer fordulnak elő a levantei területen. A kőmérettől függően a hullámtörő meghibásodása ezekben az ismétlődő viharokban bekövetkezhet, és a hullám a törmelékdombos hullámtörőn ellaposodna a tengerfenéken, a betonblokkok ellenállnának.
A KIKÖTŐFENÉK SÜLLYEDÉSE
A nyugati hullámtörő (K terület) öt nagy római kori betontömbjének teteje jelenleg 2,5-3,5 m-rel a jelenlegi átlagos tengerszint (MSL, Mean Sea Level) alatt van. (https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/caesarea-maritima/, ld. még http://real.mtak.hu/74991/1/Grull_nyomdanak.pdf). A külső kikötő délkeleti oldalán, a modern déli hullámtörő fejétől 50 m-re nyugatra található F terület jelenleg 5 m-rel az MSL alatt van. Ha ezeket a szinteket 6 m-rel megemelnénk, akkor a süllyedt fenékszínt az ókorban +1 m-en lenne, a hullámtörők pedig +3 m-en tetőznének. Hasonlóan a középső kikötőben a rakpartfal jelenleg -0,6 m-rel a tengerszint alatt van és körülbelül 1 m-rel kellene megemelni ahhoz, hogy működőképes legyen. Ezek a megfigyelések számos kutatót arra késztettek, hogy tektonikus mozgást feltételezzenek (a korlátozott, 0,50 m-es tengerszint-emelkedés mellett), amely egy észak-déli irányú törésen alapulna, amely a középső és a külső kikötő közötti határon helyezkedne el. Van aki a tektonikus mozgás ellen érvel, és van aki a homokos meder kimosódását feltételezi. A Caesarea nyugati hullámtörőjének egyik nagy betontömbje alatt 40 cm vastag, lekerekített kavicsokból álló (legfeljebb 35 cm átmérőjű) réteget találtak. Ez az alapozási réteg állítólag megakadályozza a csövezést és az alámosást. A hullámok által kiváltott cseppfolyósodás miatti fenéksüllyedés lehetséges magyarázataként az ismétlődő viharokat hozták fel. Ez hullámtörő külső oldalán nagyobb süllyedést okozna, mint a belső oldalon, és a nagy betontömbök bukdácsolása a part menti oldal felé megfigyelhető lenne, szemben az egyenletes függőleges süllyedéssel.
(Egy szökőár, pl. az i.u. 365-ös szökőár, is elérhette Caesareát. Az ókori szerzők legalább négyet ismernek: egyet i. u. 115-ben, egyet i. u. 551-ben, egyet i. u. 749-ben és egyet i. u. 881-ben.)
A nyugati és déli hullámtörők süllyedésének másik lehetséges magyarázata az ezen építmények alatti altalaj tömörödésében keresendő, mivel a kezdeti tengerfenék laza homokból állt. A hullámok és a szeizmikus hatások okozta rezgések az altalaj további tömörödését idézhették elő. A homokréteg vastagságától függően a tömörödés akár néhány métert is elérhetett.
A földrengés okozta cseppfolyósodás jó magyarázat lenne, mivel ez valószínűleg csak a külső kikötő vízzel telített homokkal borított nagy területét érinti, de a cseppfolyósodás nem érintené a középső kikötő sziklás tengerfenéket.A helyi jelenségek (alámosás, helyi cseppfolyósodás, sőt szökőár is) okozhatták a kikötői szerkezetek korlátozott mértékű pusztulását, de nem elegendőek a külső kikötő hullámtörőinek megfigyelt általános süllyedésének magyarázatához, csak olyan nagyobb léptékű jelenségek, mint a tektonikus mozgások vagy a földrengések által generált cseppfolyósodás és tömörödés adnak megfelelő magyarázatot.
*
Van egy Caesarea a mai Algeria területén is, kikötővel, római világítótoronnyal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sersel).
