A RÓMAI BIRODALOM HÍDJAIRÓL
(2022 szeptember)
ABSTRACT
A Római Birodalom hídjai és völgyeken árívelő vízvezetékei a legszebb ókori építmények közé tartoznak. Kezdetben csak ideiglenes és katonai célú létesítményeket alkottak, de ezek között is akadnak nevezetesek. Az egész birodalom területén építettek hidakat, meglepően sok híd maradt ránk, nagy részük épségben vagy újjáépíthető alig romos állapotban, így az ismertetés csak részleges, nem terjed ki az összes megmaradt hídra. Létezik lista az összes, a Római Birodalom területén épített hidakról a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_bridges. /ABOUT THE BRIDGES OF THE ROMAN EMPIRE: The bridges and valley aqueducts of the Roman Empire are among the most beautiful ancient structures. Initially, they were only temporary and military structures, but some of them are noteworthy. Built all over the Empire, there are a surprising number of bridges that survive, most of them intact or rebuildable and in ruins, so this is only a partial description, not a complete list of all the bridges that remain. There is a list of all the bridge piers built in the Roman Empire on Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_bridges
BEVEZETÉS
A Római Birodalom hídjainak irodalma a teljesség igénye nélkül:
A Római Birodalom hídjainak irodalma a teljesség igénye nélkül:
https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Roman_bridges
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_bridges
Az utóbbiban az összes híd listája megtalálható. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
"Az ókorban a sumerek már i. e. 4000 körül csatornákat építettek, melyeket szükség esetén áthidaltak. A sumerek az i. e. 3. évezred elején már használták az álboltozatot és a feltételezések szerint ismerték a valódi ívet is, azonban erre nincsen bizonyíték. Mezopotámiában építőanyagként jellemzően szárított vagy égetett agyagtéglát használtak agyag vagy aszfalt kötőanyaggal. Az első valódi ívet valószínűleg i. e. 2000 körül építették Egyiptomban. II. Ramszesz i.e. 1250 körül boltíves gabonatárolókat épített Egyiptomban. Ezek nagy része mára feledésbe merült, de ismert egy Ninive körüli csatornarendszer (i. e. 7. század), melynek része volt egy 280 méter hosszú és 20 méter széles kő vízvezetékhíd, mely egy kisebb folyót ívelt át és a folyó feletti része 5 álboltozaton nyugodott. Az ókorban építőanyagként elsősorban követ, égetett vagy szárított téglát és fát alkalmaztak. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Samat/A_h%C3%ADd%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9s_t%C3%B6rt%C3%A9nete) Az ókorban építőanyagként elsősorban követ, égetett vagy szárított téglát és fát alkalmaztak. Egyiptomban Imhotep már i. e. 2750 körül kő kiváltógerendákat használt.
I. e. 512 körül Dareiosz a Boszporusz felett és a torkolathoz közel a Dunán is nagyméretű pontonhidakat, majd a fia i. e. 480-ban Xerxész a Hellészpontosz (Dardanellák) felett egy másfél kilométeres pontonhidat építtetett. Hasonló, bár kisebb pontonhidak ismertek már az i. e. 2000 körüli Kínából is.
Kalhuban az asszírok i. e. 870 körül téglaboltozatokat, i. e. 700 körül valódi ívekkel csatornákat építettek. Szín-ahhé-eriba Ninivében i. e. 700 táján a várost körülvevő 42 m-es vizesárok felett megépíttette az első ismert kőhidat, majd a következő években a várost körülvevő csatornarendszer részeként egy 280 méter hosszú és 20 méter széles kő vízvezetékhidat épített, mely egy kisebb folyót ívelt át, és a folyó feletti része 5 álboltozaton nyugodott. Nabú-apal-uszur az i. e. 7. század végén a Babilon melletti Eufrátesz-csatornán egy hatnyílású, 10 m széles, 13 m-es nyílásokkal rendelkező, összesen kb. 200 m hosszú hidat építtetett. A 21 m hosszú és 9 m széles pilléreket aszfalthabarcsba rakott téglából építették, a pillérekre faragott gerendák támaszkodtak, melyeket szükség esetén le lehetett szedni. A következő évtizedekben Nabú-apal-uszur fia, II. Nabú-kudurri-uszur uralkodása alatt Babilon nagyszabású építkezéseinél előszeretettel alkalmaztak nagyméretű boltíveket, pl. az Istár-kapunál és Szemirámisz függőkertjénél." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91Samat:/A_h%C3%ADd%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9s_t%C3%B6rt%C3%A9nete).
A RÓMAI KORI FAHÍDAK
A rómaiak ismerték a rácsos tartókat (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/romai_hidak_epiteszeti_megoldasai/fa_hidak/cikk/a_romai_kultura_fa_hidjai). Több ezer éves, máig is funkcionáló hidakat építettek; a Fabricius híd (i. e. 62), az Angyalhíd (i. sz. 143) Rómában, valamit a Pont du Gard (i. sz. 19), az Acueducto de Segovia (i. e. I. század) vízvezeték hidak meggyőzően jelzik az ókori rómaiak fejlett hídépítési technológiáját.
Fabricius híd Rómában, i.e. 62-ból (https://en.wikipedia.org/wiki/Pons_Fabricius)
I.u. 175 körül, Komárom közelében létezhetett egy Duna-híd, amelyet szó szerint felégettek maguk mögött a rómaiak, amikor visszavonúltak a Dunától. (https://parameter.sk/egy-olyan-hidat-fedezhettek-fel-izsanal-amit-romai-katonak-egettek-fel-maguk-mogott).
Fabricius híd Rómában, i.e. 62-ból (https://en.wikipedia.org/wiki/Pons_Fabricius)
Szent Angyal híd, 134-ből, Róma, (https://fr.wikipedia.org/wiki/Fichier:0_Tibre_-_Ponte_Sant%27Angelo_-_Rome_(1).JPG)
.JPG)){kind=link}
Pont du gard, vízvezeték Franciaország
A királyi Róma első dokumentált fa hídját Ancus Marcius (r. i. e. 640-616) építette. A Pon Sublicius (cca. i. e. 632) a Tiberist hidalta át. Az első változata, ahogy neve alapján - fa cölöpökön nyugvó híd - nagy valószínűséggel teljes egészében fából készülhetett. A klasszikus időkben állandó hídként többször újjáépítették, többnyire kőből vagy égetett téglából. Végleges megszűnéséről nincs adat:
Sublicius hid az i.e. 642, rajz maradt csak ránk (https://en.wikipedia.org/wiki/Pons_Sublicius)
Caius Julius Caesar (i. e. 100-44) két, viszonylag jól dokumentált fa hadihidat építtetett az i. e. 55. és i. e. 53. években. Mindkét híd a Rajnán vezetett át és a gallok elleni háborút szolgálta. Szerkezetéről leginkább Caesar saját - harmadik személyben megfogalmazott - feljegyzéseiből tudunk. (Commentariorum Caii Julii Caesaris de Gallico Bello, Liber IV).
Caesar hídja a Rajnán, i.e. 55, fantáziakép (https://en.wikipedia.org/wiki/Caesar%27s_Rhine_bridges)
A híd valószínűsíthető szerkezete (https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=3450)
Római pillérépítő kos, rekonstrukció, (https://en.wikipedia.org/wiki/Caesar%27s_Rhine_bridges)
Római pillérépítő kos használata (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/romai_hidak_epiteszeti_megoldasai/fa_hidak/cikk/a_romai_kultura_fa_hidjai)
A kb. 150-400 m hosszú és 7-9 m széles szerkezet lényegében egy többtámaszú cölöphíd volt gerenda főtartókkal és kétoldali korlátokkal. A járófelületeket vékonyfa, agyag, föld valamint kavics keverékéből alakították ki. A támaszoknál a folyásirányban felfelé szintén cölöpalapú hullámtörőket építettek, elsősorban a híd várható szándékos tönkretételének megakadályozására. Caesar állítása szerint tíz nap elegendő volt elkészítéséhez. Mindkét hidat a birodalom védelmének érdekében a Galliából visszavonuló római légiók elbontották.
Traianus hídja az Al-Dunán
Pontosan százötven évvel később, Marcus Ulpius Traianus (i. sz. 53-117) császár a Kazán-szoros és a Vaskapu alatt veretett hidat az Al-Dunán a dákok elleni hadjáratának során. Traianus a Damaszkuszi Apollodorust (i. sz. I. század) bízta meg tervek elkészítésével és az építkezés felügyeletével. A hidat ábrázoló dombormű (relief), Traianus diadaloszlopán látható Rómában. A híd i. sz. 103 és 105 között épült. Az 1135 m hosszú, 15 m széles és 45 m magasságú hídpályát húsz, égetett téglából és terméskőből felhúzott pillér támasztotta alá. Habarccsal és habköves cementtel erősítették össze. A hídnyílások mérete 38 m, amit Apollodorus köríves, fa, rácsos főtartókkal hidaltatott át. Mindkét hídfőnél volt katonai őrhely (castrum). (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/romai_hidak_epiteszeti_megoldasai/fa_hidak/cikk/a_romai_kultura_fa_hidjai)
RÓMAI KORI HÍDAK KÉPEI
Első századi portugáliai híd (Roman Bridge at Alter do Chão, https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Bridge_of_Vila_Formosa)
Mosel híd, Németországban, a 3. századból (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Bridge_(Trier))
Az ókori rómaiak voltak az elsők, akik tartós kőhidakat építettek. A legkorábbi római hidakat etruszk bevándorlók építették, nem maradt ránk leírás. A rómaiak kitalálták az ívek és a zárókövek használatát a hídépítésben. A hídjaik három fő fajtája a fa-, ponton- és kőhidak voltak. A kora római hidak fából készültek, de a 2. században már köveket is használtak építőanyagként, az i. e 2. század előtt nem építettek kőhidak Itáliában. A boltívet elsőként alkalmazták alapszerkezetként, a betont a rómaiak találták fel. Az ókori Róma legrégebbi hídja a Pons Sublicius volt, az i.e. 6. században építették a Tiberis folyó fölött (https://hmn.wiki/hu/Roman_bridge).
Az i.e. 2. századra a rómaiak tovább fejlesztették a hídépítést, a tengervízálló betonhoz vulkáni habköbet (horzsakövet, habkövet, pumexlat), továbbá meszet és gipszet használtak. Vasbilincseket használtak a hidak megerősítésére, ez elemek összefogására, a boltívekbe ötszögletű záróköveket építettek, ezek szélesebb boltozatok építését tették lehetővé. I.e. 150 és 50 között sok római kőhidat építettek, a Pons Aemilius volt az első.
Aemilius híd, Róma (https://en.wikipedia.org/wiki/Pons_Aemilius)
A Rotto híd a Tiberiszen, árvíz után 1690-ben, Itália (https://en.wikipedia.org/wiki/Pons_Aemilius)
Az 98 és 117 között uralkodó Trajanus császár seregei felvonulásának megkönnyítésére veretett hidat - 103 és 105 között felépült- az Al-Dunán a mai Turnu Severin és a szerbiai Kladovo között. Az 1127 méter hosszú építményt a kor legnevesebb építésze, a damaszkuszi Apollodórosz tervezte, akinek alkotásai között világhírű is vannak építmények, mint a római Pantheon (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pantheon_(R%C3%B3ma)) , a császár hódításainak emléket állító Traianus-oszlop, Traianus római fóruma, további diadalívek és az ibériai Alconétar híd.
A Pantheon az összes isten temploma volt, építtette Marcus Vipsanius Agrippa építette i.e. 27-ben. Egyik nevezetessége a betonból készült kupolla (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pantheon_(R%C3%B3ma))
A Pantheon az összes isten temploma volt, építtette Marcus Vipsanius Agrippa építette i.e. 27-ben. Egyik nevezetessége a betonból készült kupolla (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pantheon_(R%C3%B3ma))
Az ibériai Alconétar híd
Az ibériai Alconétar híd
Alcántara híd, Ibéria
Alcántara híd, Ibéria
A római ívelt hidak félkör alakúak voltak, csak néhány szegmens íves hídjuk ismeretes, a szegmens íves híd kisebb nem teljes félköríves ívekkel épített híd. A szegmens íves hídak előnyei közé tartozott, hogy nagy mennyiségű árvíz is át tudott folyni alatta, ami megakadályozta, hogy árvíz idején a hidat elsodorja a víz. A híd könnyebb volt, kevesebb agyag volt szükséges az építéséhez. A római hidak általában ék alakú, azonos méretű és alakú ívköveket alaklamaztak. Építettek egy nyílású és hosszú, több íves vízvezetékeket, például a Pont du Gard és Segovia vízvezetékeket. Hídjaik rendelkeztek a pillérekben lévő árvízi nyílásokkal, pl. a Pons Fabricius híd Rómában, i.e. 62, ami a világ egyik legrégebbi, ma is álló nagy hídja. A római mérnökök voltak az elsők és az ipari forradalomig az egyetlenek, akik betonhidakat építettek (Opus caementicium). A híd felszinét általában téglával vagy kövekkel fedték, mint az Alcántara-híd esetében.
Fabricius híd, Róma (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Pons_Fabricius.jpg)
A 330 m hosszú Limyra híd délnyugaton 26 szegmensívvel rendelkezik, amelyek átlagos fesztávolság-emelkedés aránya 5,3:1, ami a hídnak szokatlanul lapos, több mint egy évezreden át felülmúlhatatlan volt. A Traianus híd át a Dunán fából készült, nyitott gerendázatú szegmensíves íveket tartalmazott (40 m magas betonpilléreken állt). Ez volt ezer évenig a leghosszabb ívelt híd a teljes hossza, és a fesztávolság tekintetében is. A leghosszabb fennmaradt római híd a 790 m hosszú Puente Romano, Méridában.
Puente Romano a Guadiana folyó felett Méridánál, Spanyolországban
Szent Péter híd, Verona (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ponte_Pietra)
VÍZVEZETÉKEK
Római vizvezetékek helyei (https://engineeringrome.org/2022/09/26/water-delivery-infrastructure-in-ancient-rome/)
Az ókori rómaiak gyönyörű völgyhidakat építettek a vízvezetékeik számára, a városokban sok kutat, szökőkutat és fürdőt láttak el a völgyhídakon vezetett vízzel. Az ókortól kezdve a szökőkút tervezői a gravitációt használták, nem ismerték a szívattyúkat, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9szi_csavar) az arkhimédészi csavar egy vízemelő szerkezet volt. Magasan fekvő forrásokból, a hegyekből vezették a vizet zárt rendszerben a városokba, ciszternákba. De az ókori rómaiak nem építettek völgyhidakat az útjaik számára-, cask a folyókon átívelő hidakat építettek, https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2020/12/26/tortenelmi-hidak/- és nem használtak erőgépeket.
Segivia (Ibéria) római kori vízvezetéke, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
Pont del Diable, vagyis az Ördög hídja, Ibéria, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria
Róma vízvezetékei (https://engineeringrome.org/2022/09/26/water-delivery-infrastructure-in-ancient-rome/)
A vízimalmokat ismerték , gabonaőrlésre használták, de más gépeket nem találtak fel. Elgondolkodtató, hogy hogy alakult volna a történelem, ha a rómaiak feltalálják a dugattyús gőzgépet! (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/vizvezetekek_es_kozmuvek/vizgazdalkodas_es_a_kornyezet_kapcsolata_a_romai_birodalomban/gepek_es_technologia_a_romai_vizgazdalkodasban/cikk/vizimalmok)
Római kori vasból készített tárgyak (http://www.aboutscotland.com/hadrian/chesters2.html)
Római út keresztmetszete (https://digolanum.gportal.hu/gindex.php?pg=36088902)
*
Andrea Palladio (i. sz. 1508-1580) a reneszánsz kor építésze az I Quattro Libri dell Architettura című (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/romai_hidak_epiteszeti_megoldasai/fa_hidak/cikk/a_romai_kultura_fa_hidjai) Velencében kiadott munkájában már rajzot is közöl a Caesar híd kialakításáról. Palladio feljegyzéseit a következő évszázadok során számos nyelvre lefordították. Így Caesar hídjáról egymásnak kissé ellentmondó modellek születtek, ami a latin vagy olasz szöveg különböző értelmezéséből is adódhatott. Itt, az első angol nyelvű kiadásból (Leoni, 1742) közöljük a híd kialakításának egy változatát (22. ábra). A kb. 150-400 m hosszú és 7-9 m széles szerkezet lényegében egy többtámaszú cölöphíd volt gerenda főtartókkal és kétoldali korlátokkal. A járófelületeket vékonyfa, agyag, föld valamint kavics keverékéből alakították ki.
A támaszoknál a folyásirányban felfelé szintén cölöpalapú hullámtörőket építettek, elsősorban a híd várható szándékos tönkretételének megakadályozására. Caesar állítása szerint tíz nap elegendő volt elkészítéséhez. Mindkét hidat a birodalom védelmének érdekében a Galliából visszavonuló római légiók elbontották.
Pontosan százötven évvel később, Marcus Ulpius Traianus (i. sz. 53-117) császár a Kazán-szoros és a Vaskapu alatt veretett hidat az Al-Dunán a dákok elleni hadjáratának során. Traianus a Damaszkuszi Apollodorust (i. sz. I. század) bízta meg tervek elkészítésével és az építkezés felügyeletével. A hidat ábrázoló dombormű (relief), Traianus diadaloszlopán látható Rómában. A relief vonatkozó részletét a 23. ábra mutatja. A híd i. sz. 103 és 105 között épült. Az 1135 m hosszú, 15 m széles és 45 m magasságú hídpályát húsz, égetett téglából és terméskőből felhúzott pillér támasztotta alá.
A támaszoknál a folyásirányban felfelé szintén cölöpalapú hullámtörőket építettek, elsősorban a híd várható szándékos tönkretételének megakadályozására. Caesar állítása szerint tíz nap elegendő volt elkészítéséhez. Mindkét hidat a birodalom védelmének érdekében a Galliából visszavonuló római légiók elbontották.
Pontosan százötven évvel később, Marcus Ulpius Traianus (i. sz. 53-117) császár a Kazán-szoros és a Vaskapu alatt veretett hidat az Al-Dunán a dákok elleni hadjáratának során. Traianus a Damaszkuszi Apollodorust (i. sz. I. század) bízta meg tervek elkészítésével és az építkezés felügyeletével. A hidat ábrázoló dombormű (relief), Traianus diadaloszlopán látható Rómában. A relief vonatkozó részletét a 23. ábra mutatja. A híd i. sz. 103 és 105 között épült. Az 1135 m hosszú, 15 m széles és 45 m magasságú hídpályát húsz, égetett téglából és terméskőből felhúzott pillér támasztotta alá.
Az építőelemeket habarccsal és pozzolan- cementtel kötötték egybe. A pillérek építésénél feltehetően alkalmazták a Vitruvius által már korábban leírt - a jászolgátas hídalapozáshoz hasonló - építési technológiát. Az egyes hídnyílások mérete 38 m volt amit Apollodorus köríves, fa, rácsos főtartókkal hidaltatott át. Mindkét hídfőnél katonai őrhely (castrum) került kialakításra. Duperrex, egy 1907-re datált rekonstrukciós rajzán (24. ábra) tanulmányozhatjuk a híd vélhető látványát. A híd sajnos nem sokáig funkcionált. Lucius Domitius Aurelianus (i. sz. 214-275) császár dáciai hadjárata után a fa tartószerkezetet lebontatta. A pillérekkel azonban nem vesződött. Egyes kutatók szerint nem stratégiai, hanem pusztán hiúsági okokból romboltatta le Traianus művét.