É-Levantei amorita hükszósz kikötők, Tartus, Amrit is Arvadnál, a korábbi Föníciai kikötők (4, III. Thotmesz Ullazát és Naharint többször elfoglalta)
A későbbi Fönícia az i.e. első évezredben (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia)
Fönícia területét nyáron szárazság jellemezte, de télen volt eső: jó gyümölcs- és olaj-, bortermelése volt. A föníciai városok mindegyike meredek és nehezen járható partokon kiépített öböl, tengeri kikötő, Türosz kivételével, aminek még gabonatermesztő területe és sok vize is volt, ezeknek és az adógyűjtésnek köszönhette vezetőszerepét. A bőséges édesvíz készlete számos forrásból származott, valamint a Litani folyóból, ami sok hordalékával először feltöltötte az Óváros régi kikötőit, majd a víz alatti földnyelvet a Új-Türosz szigete és a szárazföld között, és amelyre Nagy Sándor töltésutat épített a sziget meghódításakor.
A föníciai vallási gyakorlat városonként változott, minden kikötőnek megvolt a maga istensége vagy istenségei. Az ugariti Baal és Baalat általánosan elfogadott volt, Melqart pedig Türoszban (Tíruszban), de a hiedelmek és a rituálék számos közös vonást is mutattak. Melkarth Tírusz és két fő gyarmatának, Karthágónak és Gadirnak (Cádiz, Spanyolország) is fő istensége volt, Melqarthot Tíriai Baál-nak is nevezték. A többi föníciai város adót fizetett a tíruszi Melqart templomnak. Rokonságban állt az ősi Ugarit istenével. Melqartot általában szakállas alaknak ábrázolták, aki magas, kerek fejfedőt viselt, és kezében egy egyiptomi ankh -ot, az élet szimbólumát, valamint - a halál szimbólumaként - egy baltát tartott. A görög történetíró, Hérodotosz által leírt türoszi Baal szentély és templomai a téli és tavaszi ünnepségek színhelyei voltak. Istennőik közül Tanit és Astarte (Anat) voltak a nevezetesek. A Baal vallás elterjedése az amoriták között nyomon követhető, első templomuk az Ugarit mellett fekvő szent Hazzi hegyen volt, innen terjedt el a Baal vallás D-re és K-re:
D-Anatólia, Kilíkia (Kizzuwatna, Tarhuntassa hettita nevek), Ugarit város és kikötő, és mellette a Hazzi hegy az első Baal templommal, D-n Amurra (Amurrú) amorita állam (4)
Amurrú állam (Amurra, https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g) kikötője Arwad, Arvad (Aradosz néven is) és Szimirra voltak. Lakossága amorita, kisebb részben lótenyésztő1 hurrita, talán habiru.. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években jött létre az amorita Amurrú Állam, rövid tengerparttal, Arvad, Szimirra kikötőkkel. Délről Egyiptom, III. Thotmesz, Keletről a hurrita Mittani állam, É-ról a hettiták szorongatták.
TÜROSZ (TYRE) TÖRTÉNELME
Türosz mítikus királyainak litája (https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrosz_uralkod%C3%B3inak_list%C3%A1ja), Türosz és Büblosz első említése egyiptomi "átokszövegekben", felíratokban történik a Középbirodalom idején (2, i.e. 2040 - 1791):
Abímilki, i. e. 1350–30 körül, Az Amarna-levelekből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amarna-levelek) ismert (és 5), talán a bibliai Abimelekkel azonos, és ő említi az Ó-Türoszt fenyegető danunákat, azaz akhájokat, akiknek a királya hirtelen meghalt, amivel elmúlt a veszély, mert a testvére békésebb volt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ushu).
I. Hirám, i. e. 978–944, idejéből származik az első írásos lelet, föníciai írással. Új-Türosz alapítója.
A Tengeri Népek támadás sorozata több, mint egy évszázadig tartott az i.e 1300-s évektől, Az i.e. 1175-ős Nílusi csatával ért véget (4)
Új-Türosz a "Tengeri népek" támadásokor, i.e. 1200 körül még nem létezett. A szárazföldi Ó-Türoszt, talán váltságdíj fejében, nem égették fel, nem tudjuk, hogyan történt. A Tengeri népeket III. Ramszesz a Nílus-deltai és a szárazföldi Dzsáhi csatákban, az i. 1170-es években legyőzi, a krétai akhájokat letelepíti a későbbi Palesztína területén, ők lesznek a híres vasgyártó filiszteusok.
A Nílus-deltai csata (i.e. 1175): III. Ramszesz győzelme az akhájok vezette Tengeri népek elellen.(Medinet Habu,Wikipedia)
Az akhájok vezette tengeri népek a tengerről is ámadták a keleti Mediterráneum partjait: D-Anatóliát, Ciprust, Hattit, Kánaánt és Egyiptomot az i. e. 14.-12. századokban. III. Ramszesztől és a hrttitáktól ismerjük a tengeri népek törzsneveit, de nem tudjuk pontosan azonosítani a népeket (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_n%C3%A9pek).
A föníciai városok kereskedelme (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia#A_tengeri_kereskedelem_kialakul%C3%A1sa_%C3%A9s_fejl%C5%91d%C3%A9se): "A tengeri kereskedelem volt a föníciaiak fő gazdasági tevékenysége, a saját készítésű áruk cseréje, mint a más népek által előállított cikkekkel történő kereskedelem a föníciaiak által alapított kikötői telepek raktáraiban (ez a thalaszokrászia intézménye, később Arábiában fűszereket, mirhát, aranyat és egzotikus drágaköveket tettek hajóra, Asszíriában porcelánt, elefántcsontból készült tárgyakat Kínából származó selyemvásznat és pamutszövetet szereztek be, míg Indiából különleges fűszereket hoztak). A Fekete-tenger vidékéről és az Ibériai-félszigetről lovakat, fémeket hoztak, az Égei-tenger vidékéről pedig márványt, mellyel kielégítették az ismert világ hatalmasságainak és királyainak szeszélyeit, akik ebből építették palotáikat. Egyiptomból lenvásznat vittek, valamint nagy mennyiségű gabonát, Bár a föníciaiak elsősorban hajós népként váltak ismertté, szárazföldi kereskedelmet is folytattak, szamárkaravánok segítségével. Ezek a végtelen hosszúságú karavánok, drága és keresett árucikkeket szállítottak a föníciai városok és a keleti nagy városok között, valamint Afrika nagy homoksivatagján keresztül Karthágó és a sivatagi oázisok között. Néhány városban egész negyedeik voltak, piacokkal. A kolóniákat jó kereskedelmi lehetőségekkel rendelkező területek stratégiai pontjain létesítették. Néhány föníciai kolóniából később fontos város vált, például Rodoszon, Krétán vagy Máltán, de föníciai kolóniából keletkezett Gadir vagy Karthago is. Mezőgazdaság: Bár a szárazság megnehezítette mezőgazdasági termelést, a föníciaiak még a hegységek lejtőit is megművelték. Libanon hegység nagy cédrus- és fenyőerdői lehetővé tették a fakitermelést, ezzel a hajóépítést."
Türosz korának legmagasabb technikai színvonalán sokféle terméket (fém, só, fa, bőr, textil, üveg, épület anyagok, festékek, olaj, bor, bíborfesték) állított elő. Az előállítás módját és lelőhelyeiket titkolták. Könyvtár, raktár-listák nem maradtak fent, csak vallási szövegek, de az Amarna levelek alapján (https://en.wikipedia.org/wiki/Ushu) Türosznak az 1300-as években már voltak raktárjai. A vasgyártás tavi-mészkő segítségével történt (az i.e. 1175 -ben letelepített krétai akhájok, a későbbi filiszteusok voltak nevezetes vasgyártók), az átlátszó üveg készítését (ma mangánsókkal készítik) készítését is a föníciaiak találták ki. Öntözés nélküli földművelés (gabona, szőlő, füge, olaj, len, csicseriborsó (Új-Türosz a vízét Ó-Türoszból, Ushu városából kapta) termesztése volt a jellemző.
A föníciaiak tengeri kereskedőként, gyarmatosítóként az i.e. 1. évezredben kiterjesztették a befolyásukat a levantei partvidék mentén, Észak-Afrika (pl. Utica, Karthágó, Leptis), Anatólia, a egyes görög szigetekre, és Ciprus területére. Tangeri szoros (Cádíz, Ibéria) területeinek gyarmatosítása i.e. 1100 körül történt. Utica után az i.e. 800-as években Karthágó lett a Földközi-tenger nyugati térségének legfőbb tengeri és kereskedelmi hatalma. Számos kisebb föníciai várost alapítottak Spanyolország irányában, annak gazdag ásványkincseit kiaknázandó. A föníciai exporttermékek közé tartozott a cédrusfa és a fenyőfa, a Tíruszból, Bübloszból és Beirutból származó textil, a híres türoszi bíborral (a Murex csigából készült) festett ruhák, továbbá bor, olaj, mázas fajansz, üveg, só és szárított hal. A szíriai eredetű üveggyártásuk az egyiptomi üveggyártással párhuzamosan alakult ki, de művészibb szintre fejlesztették.
Fönícia i.e. 1100 körül és után, és telepei (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia)
A Nílus-deltai csata (i.e. 1175) után a néhány száz éves görög Sötét kor következett, ami az írásos emléke hiánya miatt kapta sötét jelzőt. Karthágó alapítása (i.e. 814) után Türosz szerepét a Földközi -tengeren Karthágó vette át, annak ellenére, hogy Karthagó és a többi kikötő Türosz Melqart templomának továbbra is adót, tizedet fizetett. A türosziak történetük során sokat viaskodtak Asszíriával és Babilóniával szemben, és sokan elhagyták hazájukat és kolóniát alapítottak É-Afrikában és a szigeteken. Türoszt majd Nagy Sándor veszi be i.e. 332-ben.
Az i.e. 6. századra kialakult a föníciaiak, görögök és etruszkok által gyarmatosított Földközi-tenger területén a gyarmatbirodalom:
A Földközi-tengeri gyarmatbirodalom az i.e. 5. század idején (Wikipedia)
Az eredeti föníciai telepeket a görögök legalább részben visszafoglalják Líbiában, Anatóliában, Peloponneszoszon, Cipruson a föníciaiaktól. A punok és a föníciaiak nem harcoltak egymással, de (6,102.o.) valamennyi településben -ahol Melqartot, Türosz főistenét Melqartot tisztelték-, akinek -minden városállam az anyavárostól függött- adó fizetésére volt kötelezve. Ha e kötelességüket nem teljesítették, előfordulhatott, hogy az adó lerovására erőszakkal kényszerítették őket: pl. I. Hírám korában (i.e. 980-947) így jártak el Utica ellen. A Karthágó alapítása előtti időkről kevés a hasznos információ, vannak föníciai, arámi feliratok, luwiai képírással készült szövegek (6, 100.o.), de ezek főként fogadalmi feliratok, történeti szempontból értéktelenek. A görögök építkeztek, terjeszkedtek, a szárazföldön is, a "régi" föníciai kereskedelmi telepek eltűntek az idők folyamán.
Jó példa a görög Thébai városállam alapítása. Thébai a harmadik jelentős városállam volt Athén és Spárta után Boiótiában, szárazföldi karavánutak kereszteződésében. Valószínűleg föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából a D-re vándorló aiólok csatlakoztak. Erre utal, hogy a város legendás alapítója, Kadmosz (Európé testvére), akiről a fellegvárát elnevezték, de sokkal többet nem tudunk Thébairól.
Az Új-Türoszhoz vezető földnyelv feltöltődésének folyamata (4)
Nagy Sándor támadásának idejétől ( i.e. 332) a Türosz Új- és Óvárosát összekötő földnyelv napjainkra feltöltődött, eredetileg Új-Türosz egy nehezen ostromolható sziget volt, amit hajókkal szállított ivóvízzel láttak el:
Türosz falai, erődítményei Nagy Sándor idején i.e. 332-ben (4)
A régi, azaz korai tengerparti telepek kivétel nélkül (halász) kikötők voltak. (Líbiában és Ny-n Utica, Ibériában Cádíz és Tartasszusz.) Az első épített kikötők Egyiptomban jöttek létre, Bútó a Nílus-deltában i.e. 3000 előtt, Wadi al-Jarf-nál, a Vörös-tengernél (Snofru, i.e. 2620–2580 és Khufu, i.e. 2580–2550), a Puntba menő expedícióknál használták. Továbbá Bybloszban (Kánaán), Avariszban, a Nílus-deltában, Ugaritban (Szíria), ezek a hükszoszok kikötői is voltak az i.e. 1600-as években, majd Arvad, Szimirra, Ullaza is. Valamely kikötő nagysága, mérete -ami a hajóépítő helyek, a sólyák számával mérhető-, olyan értékű jellemző, mint az írás vagy a szerszámok ismerete a korban: egy sok sólyás, nagy kikötő építése városállamot, palotagazdaságot, később akropoliszt is feltételez.
A pun (föníciai) hajók: Karthágó legyőzte a korábbi föníciai-tuniszi kolóniákat, a líbiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalmát a mai Marokkótól Egyiptomig. A pun Karthágó kapcsolata a régi föníciaiakkal nem volt mindig felhőtlen. Területéhez tartozott Szardínia, Málta, a Baleár-szigetek és Szicília nyugati része. Az Ibériai-félszigeten kolóniákat hoztak létre, Társisz (nincs helye, de hajói tengerjáró nagy hajók voltak. Cádiz a térség központjává vált. Az Itália elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál szervezte a második pun háborúban, majdnem megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. Aztán a várost a harmadik pun háborúban Róma leigázta, i.e. 146-ban rombolják le a rómaiak véglegesen, ezután újjá építik és a terület Róma éléskamrája lett. (Wikipédia alapján.)
Egy speciális, videós hivatkozás, igen gondos animáció a karthágói kikötőről, részleteiben is gondos, pl. az egyik vitorlán látható az Astraté jel: https://www.youtube.com/watch?v=EdYhshaAZDY. A Karthágó-i hadikikötő építésének pontos ideje nem ismert. Karthágó Uticánál (i.e. 1100 körül) sokkal későbbi alapítású (i.e.814), 40 km-re az É-i Uticatól. (https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia). I.e. 540-ig független városállamok és rivalizáltak. A 4. századra Karthágó meghódítja Utica-t. Fél évezredig kereskedtek együtt.
A kádesi csata koráig. II. Ramszesz idejéig bizonytalan jogállású volt, de a csata előtt inkább a hettiták hatalma érvényesült, annak ellenére, hogy I. Széthi fáraó több hadjáratot vezetett a térségben. A kádesi csatát követően a hettiták elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra). A 9. században leégett.
TIROSZ (TYRE) HAJÓÉPÍTÉSE
Az egyiptomiak kiüldözték az ugariti hükszoszokat a Nílus-deltai fővárosukból, Avariszból. A tengeren is menekültek hajókkal, visszatelepedtek korábbi kikötőikbe: Szimirrába (Sumur), Arwadba és Ugaritba, míg Avariszt, a Nílus-deltai fővárosukat és Bübloszt, a levantei kikötőjüket elvesztették. Az É-i kikötőkben és az Orontesz folyó völgyében biztonságban voltak, Egyiptom nem tudta támadni a hükszószokat Szíriában. I.Thotmesznek (i.e. 1525-1512) ugyan volt egy bosszúhadjárata a hükszoszok ellen, egész az Eufráteszig eljutott, ahol egy sztélét is felállított, de az Eufrátesznél korának felemelkedő nagyhatalmával került szembe, a hurrita Mittanival. Megelégedett a sztélé felállításával és haza ment. III. Thotmesz Szíriában folytatta az i.e. 1440-es években Palesztinában félbe hagyott amorita hükszószok üldözését. Katona fáraó volt, katonának nevelték gyerekkorától Thébában. 17 hadjáratot vezetett Ny.-Szíriába szárazföldön és tengeren. Szárazföldön a szállítás, az utánpótlás nem volt megoldható, ezért a föníciai kikötőket használta, főleg Szimirrát. III. Thotmesz hozta létre az egyiptomi haditengerészetet, hivatásos flottát építtetett. III. Thotmesz az országát gazdagabbá tette, mint amilyen az Óbirodalom 4. dinasztiájának kezdete óta (i.e. 2600 előtt óta) bármikor volt. Őt tartják az egyiptomi haditengerészet atyjának is, létrehozta az ókori világ első harcoló állandó haditengerészetét, és Memphisz közelében hatalmas hajógyárat épített, hogy csapat-, ló- és utánpótlás szállító tengeri hajókat is építsen a szíriai és iraki hadjáratai támogatására. További hajóépítő kikötői Bübloszban és Szimirrában voltak.
*Szíriai, Ugariti hajóépítés: a szíriai kikötők melletti hegyekben (Amanus-hegység) még ma is vannak mézgás fájú cédruserdők. Hosszú, nem szabványos palánkokból építették a hajókat, hosszanti külső merevítőkkel, nem volt szükségük az egyiptomi hosszanti merevítőkötelére. A korban a hajótestet építették össze előszőr palánkokból és utólag építették be a keresztmerevítő bordákat, és nem a hajók teljes szélességében. Gerinc nélküli, de fenékgerendás hajókat építettek kb. i.u. 1400-ig a Földközi-tengeren. Evezőkormányos hajókat építettek, négyszögletes hátszél vitorlákkal. Az egyiptomiaknak így is szükségük volt a hosszú cédrustörzsekre az árbocokhoz, evezőkhöz (a föníciaiak cserfából faragták), és az építkezésekhez. Az i.e. 1600-as években az egyiptomiak és a türosziak eltanulták az ugaritiaktól, a hükszószoktól a keel és a hamis keel (false keelan), keel használatát, ami a hajók alját védte a naponta történő partra futtatáskor, húzáskor, a keel a hajó iránytartását biztosította. A keel lehetővé tette az alsó vitorlarúd elhagyását is, ami nagyon fontos újítás volt a vitorlás hajóépítés történetében. A rajzokból ez nem mindenhol derül ki. Egyiptomban és Szíriában is csapokkal és "varrással" erősítették össze a palánkokat, hornyokba fűzött vékony kötelekkel, és papirusznád törmelékkel, zsinórral szigetelték a palánkok között. Engedtek, szivárogtak a hajók, ezért húzták ki rendszeresen a hajókat éjszakára száradni, éjszaka nem hajóztak és csak áprilistól októberig hajóztak.
Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz ((i.e. 1479–1425) idejéből (Egyiptomi falikép, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): ugariti fedélzetes, keeles és hajók
Az (5, 49.o. 54.) ábrán több hajó látható és a mozgalmas kikötői jelenet. Lényeges megállapítás, hogy Levantében és Szíriában a föníciaiak előtt csak Ugaritban építettek nagy tengeri hajókat az i.e. 1600-s évektől. I.e. 1180 körül Ugaritot elpusztították az akhájok hét hajóval, a hajóhaduk Anatóliában volt. Ó-Türoszt nem foglalták el a tengeri népek i.e. 1200 körül ( ekkor az Újváros még nem épült meg, a tengeri átjáró még nem jött létre), feltehetően Ó-Türosznak erős flottája és hadserege is volt. É- (Ugarit) és D-Levante (Türosz) két eltérő- építészetet és mezőgazdaságot, éghajlatot, kézműipart, az egyiptomi politikát tekintve is-, terület volt az egyiptomi hatás miatt. A hajóépítésre ebben a korban csak birodalmak, gazdag palotagazdaságok voltak képesek: Föníciáról csak i.e. 1175 után, a Nílus-deltai csata után- lehet beszélni, addig a tengeri népek támadták és felégették a városokat. Türoszt i.e. 1300 óta többször támadták, de nem tudták bevenni, a részleteket nem ismerjük, hogy miért, sok feltételezés létezik.
A legkorábbi Földközi-tengeri hajóroncs: I.e. 1310 körül (http://nauticalarch.org/uluburun-late-bronze-age-shipwreck-excavation-documents-and-drawings/) elsüllyedt ugariti Uluburun hajó (Bodrun (Török o.) közelében), az egyetlen régi és értékelhető hajóroncs. A hajó rakománya alapján megállapították az időpontot és az indulási kikötőjét. A hajó valószínűleg Ugarit és az Égei Tenger között hajózott, talán Rhodosra és a mükénéi városokba ment. A leletek alapján az Uluburun nevű hajó az Amarna korszak végén, de Nefertiti ideje előtti korszakból származik. Luxus árukat, királyi ajándéknak gondolt tárgyakat és nyersanyagokat is szállított, (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck) közel 8 különböző kultúra tárgyait: ón- (majdnem 1 tonna mennyiségben) és rézingótokat ( egy hadseregnek elég fém), kb 140 amforányi gyantát, ebonitfát Afrikából, arany és ezüst ékszereket, üvegingótokat, elefántcsontot, ciprusi agyagedényeket, baltikumi borostyánt, kagyló-ékszereket, bronz és réz asztali edényeket stb.-t találtak.
A hajó útvonaláról kialakult elképzelés (4)
Az Uluburun hajóról egy modell (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?35):
Az i.e 1310-ben partnak elsüllyedt és napjainkban felszínre hozott, ugariti teherszállító vitorlás, az Uluburun ugariti hajó metszeti képe, az erős vízszintes fedélzettartó gerendák nem láthatóak. (A kép eredete: by Georges Jansoone).
A keel a külső tőke, a vitorlás hajók aljára erősített függőleges felületű, élére szerelt faragott, sokszor cédrusgerenda, ami az oldal irányú sodródást csökkenti, a hajó iránytartását javítja oldalszélben. Eredetileg a hajók alját is védhette: ez volt a "false keel", egy külső, a keelt védő gerenda. Meredeken emelkedő orrdíszt faragtak az orrtőkeként, ez orrtőkle szögletes és kicsit előre nyúlt és a hajótest alatt folytatódott. A keel az orr részt és a tatot is védte, kívülről szerelték fel. A külső tőke teszi lehetővé az alsó-vitorla kereszttartó-rúd elhagyását, amikor a már enyhe oldalszélben is lehetett vitorlázni a hajóval. A külső tőke háromnegyed szélben is biztosítja a hajó iránytartását. Továbbá az egyiptomi, hosszanti, fedélzet feletti merevítő kötelet elhagyták, a hosszanti oldal merevítő gerendák is megfigyelhetőek az Uluburun nevű hajómodelljén.
Az hajók keel-je ugariti és Égei-tengeri eredetű, ugariti közvetítéssel terjed el Egyiptomban is az i.e. 1600-as években. A keel több későbbi egyiptomi hajón is (5,30.o.,34.ábra, 34.o.,40.ábra) megfigyelhető. Meredeken emelkedik az orrtőke és tattőke, később a föníciaiak is készítettek hasonló halfarkas, lófejes tőkéket a varrott palánkos hajóikon. A meredeken emelkedő szögletesre faragott orrtőke - Égei-tengeri eredetű- folytatását a hajó alatt külső tökének, fenékgerendának, keelnek nevezzük. Az egyébként lapos hajót megerősítik egy, a hajó alakját követő függőleges felületű palánkkal, angolul "keel" -nek is nevezik. (Az eredeti funkciója tehát iránytartó, ekkor keel, és védő, ekkor false keel, gerenda.) Keellel háromnegyed szélben - enyhe oldalszélben- is lehetett vitorlázni, el lehetett hagyni az alsó vitorla-merevítő rudat, továbbá biztosította a hajó iránytartását.
Egyiptomi keeles hajó i.e. 1500 körül, a kép eredete: http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?35
Először a fenékpalánkot (garboardan) faragták ki és fektették le a sólyára (hullámoktól védett parti leejtő), melyeket nagyobb hajóknál toldással állítottak össze. A toldást csapolással készítették. A hajó hosszanti merevségét -és ezzel a hajó nagyságát- meghatározta, hogy milyen keresztmerszetű és hosszúságú nagy méretű gerendák voltak elérhetőek. A két legnagyobb méretű gerendákat a fenékpalánk és az árboc igényelte, kezdetben "A" alakú, két gerenda összetámasztásával kapható ledönthető "bipod" árbocokat építettek. A cédrusrönkök megszerzéséért háborúkat vívtak az ókorban. A legrégebbi hajók közel félkör keresztmetszetű 70-80 centiméter merülésű és 2-4 méter széles lapos bárkák voltak.
A "varrott" hajóépítés keel nélkül és keel- el. (Nem lyukasztották át a faagyagot, hornyokat fúrtak, a false keelt utólag szerelték fel a fenékpalánkra) (4)
Árboctalpfák rögzítése a fenékpalánkokra (4)
Második lépésben a palánkokat építették fel, erősítették össze "varrás"-sal: hornyokat fúrtak, véstek a faagyagba és vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat. A hajótestet palánkokból építették fel, kívülről rudakkal, gerendákkal támasztották meg az épülő hajótestet.
Fontos levantei (vagy egyiptomi, nem lehet tudni pontosan) változás volt a hajóépítés fejlődésében, amikor a fenékpalánkokat, általában a palánkokat közvetlenül a keelre építették:
Keel és belső fenékgerendák, K és S betűkkel jelölelve. A keel alatti, betűvel nem jelölt gerendán, afalse keelen csúszott a hajó a partra futtatáskor. A Garboardra, fenékpalánkra erősítették az oldalpalánkokat. A Keel és a fenékgerenda nem azonos fogalmak, volt belső fenékgerenda, a Keelson is . (4)
Először a keelt fektették le és a fenékgerendákat a keel-hez erősítették, de a kereszttartókat sokáig nem erősítették közvetlenül a fenékgerendára (1440 -ig, a portugál Tengerész Henrik idejéig.)
Homorú garboardan, fenékpalánkok. A "varráshoz" nem lyukasztották át a palánkokat, hanem hornyokat véstek (4)
Harmadik lépésben a kereszttartókat erősítették, "varrták" a helyükre, nagy (20 méternél hosszabb) hajóknál is egy könyök távolságban (52 centiméterenként) egyet, és lehetett 10x10 centiméteres gerenda is. Nem érték át a hajó teljes keresztmetszetét, csak 60-70 %-ban. Nem csak hajlítással, faragással lehet nagy keresztmetszetű gerendához jutni: középkori írások szerint a franciák tölgy- és fenyőfa erdőt ültettek hajófák céljára és összekötözték a fákat, és folyamatosan újra kötözték, hogy ferdén növekedjenek.
A negyedik lépésnek már sok változata volt, annak megfelelően, hogy beépítettek-e belső fenékgerendát (keelsonan), építettek-e fedélzetet függőleges tartókkal, keresztgerendákkal. Evezőpadokat mindig építettek.
Ötödik lépésben, a fenékpalánkos hajóknál vízre bocsájtás után szerelték alá a koptató gerendát, a false keelt, ami partra húzásnál védte a fenékpalánkot.
Hatodik lépésben felszerelték a külső hossztartókat és a keel gerendát meghosszabbították, majd eléjét bronzzal borították, amit döfőorrnak (raman) neveznek, és amivel felborították az ellenséges hajókat. A csaták idejére az árbocokat leszerelték és a parton hagyták.
Egyiptomi fenékgerendás hadihajó faragott rostrumlat -mal, raman -mal - az első ismert döfőorros hajó- i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából, keeles hajó (5, 37.o.)
Ninive-i dombormű II. Szanherib asszír király (i.e. 704-681) idejéből, pun kereskedelmi és döfőorros hadi hajók (4)
A punoknál alakult ki a "hosszúhajó-kerekhajó" különbség. A hosszúhajó, gálya típusú hajó egy gyors, általában 25–30 m hosszú, evezővel hajtott (kiegészítésként vitorlával ellátott) döfőorros hadihajó. Katonai és kereskedelmi célra épült, vegyesen. A kerek hajó széles gömbölyű hajó volt, mely első sorban a vitorlájával haladt. A szélesség:hosszúság arány kezdetben 1:2,5 vagy 1:3,5 körüli, aztán a hosszukat megnövelték, alkalmasak voltak hosszú tengeri utazásokra és nagy rakomány befogadására.
A punok építettek szétszedhető hajókat is: több feljegyzésből tudjuk, hogy a hajókat alkatrészenként lehetett szállítani, pl. III. Thotmész épített szétszedhető hajót, az Eufráteszhez szállították a hajóit. II. Szanherib hajóit is az Eufráteszhez szállították. (3,54.o.). Vadászat céljára építettek számára két sor evezős hajót is. II. Sargon fia építtetett a föníciai mesterekkel egy hajót oroszlánvadászat céljára, aminek a domborművét ismerjük (3, 54.o.). A lófej- előre dőlő halfarkas díszítésen túlmenően a lelet fontos: az első két evezősoros hajó, i.e. 700-ból. (Érdekesség, hogy II. Sargon fia előre megmunkált alkatrészekként szamarakon szállította a hajókat az Eufráteszig és ott rakták össze. A két evezősoros hajóról sikerült egy képet találni:
Az első két sor evezős pun hajók, rostrumos gálya és felül egy szállító hajó, II. Szanherib (i.e. 704-681) idejéből (4)
Felső rajz: i.e. 1175 előtti ugariti hajó, alsó rajz: pun kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros és fenékgerendával épült, de nem gerinces hajó (4)
Föníciai hajók (4)
Külső hossztartós föníciai hajó újjáépítve(4)
A későbbi pun hajók szerkezete, a kereskedelmi hajók képei a Gulas-Lescinsky: A vitorlás hajók története c. könyv alapján (5), föníciai hajó egy darab, jobb oldali kormányevezővel:
A felső sarokban egy római hajó, i.e. 100-ból, elő vitorlával (5, 38.o.), alul egy pun hajó i.e. 600-ból (5).
A "Tengeri népek" hajóinak képei: Fenékpalánlos-koptató gerendás, false keeles hajókat (ez a keel eredete) építettek az akhájok, III. Ramszesz Medinet Habu-i fali képein ábrázolta e hajókat az i.e. 1175-ős Nílus-deltai csatában: (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata, https://hu.wikipedia.org/wiki/Medinet_Habu) ábrázolta e hajókat az i.e. 1175-ős Nílus-deltai csatában:
A Tengeri Népek és az Égei-tengeri hajói: madárfejes (kacsafejes hajók) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), false keel (F), az egyenes, függőleges orrtőke (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1237), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején ilyen hajókkal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt. A Tengeri Népek, az akhájok építésére az egyenes orrtőke, false keel jellemző. (4)
"Tengeri" népek, az akháj denyenek, danunák néven is, építette fenékgerendás hajók szerkezete (4)
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák, akhájok építette hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi döfő orrnak, false keeles hajók (4)
Egyiptomi hajók képei a korból:
Föníciai-pun hajómodell, a fonott vesszőkorlát feladata az áru védelme volt, sokszor csak egy, jobboldali kormányevezővel építették, láthatóak a dirk kötelek (4)
A Tengeri Népek és az Égei-tengeri hajói: madárfejes (kacsafejes) orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), keel (F), az egyenes, függőleges orrtőke, talpgerendás hajók. (A képek eredete: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1237), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején ilyen hajókkal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt. A Tengeri Népek, az akhájok építésére az egyenes orrtőke, false keel jellemző. (4)
"Tengeri" népek, az akháj denyenek, danunák néven is, építette fenékgerendás hajók szerkezete (4)
"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák, akhájok építette hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi döfő orrnak, (letörhet a kacsa-fej, nagyon babonásak voltak) (4)
*
II. Nabukodonozor hosszú ideig ostromolta Türosz városát az i. e. 580-as és 570-es években.
IRODALOMJEGYZÉK