II. Szenuszret fáraó (i.e. 1897-1878) és III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839) kezdték el a Tumilat nevű csatornának a kiásását, amelyik a Nílust kötötte össze a Vörös-tengerrel, keleti ága a mai Szuezi-csatorna őse. Nem fejezték be, mert úgy gondolták, hogy a két vízszint eltérése nagy (valójában kicsi: a mai Szuezi-csatornának nincsenek zsilipjei), továbbá azt hitték, hogy a Vörös-tenger megmérgezné a Nílust. Megkíséreltek egy rövidebb csatornát kiásni. II. Ramszesz, majd II. Necho tovább ásták és végül a perzsa Dareiosz fejezte be 490-ben, ásta ki a csatornát a Keserű-tavakon keresztül. II. Ptolemaiosz, Traianus és Hadrianus római császárok felújították, Napóleon mérnökei is javítgatták.

Nílus-Vörös-tenger , azaz Tumilat csatorna nyomvonala (Zagazig azonos Bubastis-al, Wikipedia)

A Szuezi-csatorna és a Fáraók-csatornájának (Tumilat-csatorna) története erősen összefonódik, de nem azonosak: "... már III. Szenuszert fáraó (XII. dinasztia) is ásatott kelet-nyugat irányú csatornát a Tumilat-völgyben, mely összekapcsolta a Nílust a Vörös-tengerrel a Vörös-tengeri Punttal való közvetlen kereskedelem érdekében. Ásatások bizonyítják létezését legalább az i. e. 13. századig, II. Ramszesz fáraó idejéig. Később a csatorna jelentőségét vesztette, betemetődött. II. Néko (i. e. 610–595), a Nílus-delta K-i ága és a Keserű-tavak északi vége közt ismét csatornát kezdett építtetni, amelyet Dareiosz (i. e. 522–486), Egyiptom meghódítója és fáraója is, fejezett be i. e. 497-ben. A csatorna összekötötte a  Földközi-tengert és a Vörös-tengerrel a mai Szuezl Zaqazig között, és amegnyitásakor hatalmas ünnepséget szerveztek. A csatornát II. Ptolemaiosz (i. e. 285–247) a Vörös-tengerig kibővítette, majd félbehagyta. A csatorna idővel omladozott, de i. e. 31-ben Kleopátra néhány hajója még ezen át jutott ki a Vörös-tengerre. Az első, a római császárok idején már elhanyagolt csatornát Traianus (98–117) építtette újjá. A csatorna néhány évszázadon keresztül ismét feledésbe merült, majd I. Omár  idejében a 7. században ismét helyreállították. 767-ig használták, amikor végleg betemették egy bagdadi kalifa utasítására, a Nílus-deltavidéki lázadók elszigetelésére."

FAYUM MÉLYFÖLD ÉS A BAHR YUSSUF CSATORNA

(Fayumot több féle alakban írják: Fayyum, Faiyum, Fajum, Fajjum..., https://en.wikipedia.org/wiki/Faiyum). Fayum-oázis régen mocsár volt. Már Narmer (Menesz) fáraó idejéből, i.e. 3000 körül is van Fayumra vonatkozó feljegyzés. A Nílusnak akkor még két ága volt. Fayum rerületén a Moeris-tóba, vagy azon keresztül vezetett a Ny-i ág. A Nílus-völgyébe csak későn lehetett letelepülni, mert rendszeres és magas árvizek voltak, és csak a hátakon tudtak letelepedni. Valamikor i.e. 10 000 után megszűntek a nagy esők és árhullámok. A magaslatokon telepedtek meg, maradtak ránk leletek a hátakon. A Paleolit kor után magaslatok, "vállak" csak D-n, Felső-Egyiptomban képződtek, mert Közép- és D-Egyiptomban elég széles volt a völgy, kisebb volt a lerakódás, évi 1 mm. A "vállképződés" komoly érv az É-ra költözés mellett. A sivatagosodás  lassan kezdődött, átmenetileg megállt több mint két ezer évre, i.e. 4400-ig: i.e. 5400- 4400 között a Nyugati-sivatagban a kora neolitikus kultúrák voltak jelen, de a nyomok megszűnnek. Ennek oka, hogy a Nílus ismét elmocsarasodott a kutatók elképzelése szerint, de Egyiptomban ekkor már a létfenntartás alapját jól láthatóan a növénytermesztés képezte. I.e. 3600 körül vannak újra nyomok, ez már a predinasztikus Egyiptom kezdete.

 Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i  Faiyum-i mélyföldön "eltűnt" (4)

I.e. 10000 és 5400 között alig van kulturális nyom, a klíma i.e. 5400 után megváltozott, amit az is jelez, hogy i. e. 3100-ra eltűntek az elefántok Egyiptomból. Az ország klímája sokkal nedvesebb volt régen mint ma, a Földközi-tenger szintje is alacsonyabb volt. A sok eső miatt i.e. 6000-ig sok volt az árvíz, Delta nagyobb volt, a Nílus előbb terült szét. Ahogy a vízszint csökkent, a víz sebessége is csökkent, a Delta száraz homok padjai növekedtek. A mai Delta K-i oldalán volt egy homoksziget, Avarisz környékén. Ny-n Bútó kikötő volt a Delta fővárosa, egy sumer telep is volt itt (2. 43.o.), Egyiptom sumer és Bübloszi kapcsolatait bizonyítja: ekkortól (i.e 3300) már szállíthattak cédrusfát Egyiptomba az építkezésekhez, kb. egy fél évezredig, aztán szünetelt a cédrus szállítása. A Buto-Maadi kultúra Dél-Kánaáni kereskedelmi kapcsolataira vonatkozóan ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Prehistoric_Egypt. 

A Moeris- tó

A Fayum mélyföld területe 1300-1700 km² és természetes, a Ny-i folyómeder vezetett a Nílushoz: a csatorna kb. 16 km hosszú, 1.5. km széles helyenként és 5 méter mély. I.e. 3000 körül. Az első Menes fáraó idejében a Moeris-tónak és a Nílusnak nem volt állandó kapcsolata, csak a júliusi áradáskor töltötte meg a tavat és lehetséges, hogy időnként kiszáradt. Menes fáraó ennek ellenére elfoglalta a Fayum-i mélyzöldet (https://www.ancient.eu/Menes/ ) A történetírás szerint Menes fáraó előtt káosz uralkodott, háborúk voltak Alsó- és Felső-Egyiptom között. Lehetséges, hogy a Nílus okozta a káoszt. Menes a  Moeris-tótól ÉK-re megalapította Memphisz városát és a Moeris-tónál Crocodilopolis-t, Memphiszt kőfal védte a támadásoktól, gátak a Nílus áradásaitól, palotát, templomot és hivatalokat is épített. Menes fáraó idején nem létezett másik természetes víztározó Fayumtól É-ra Assuánig, ami felett már a katarakták voltak. 

Gátat homokból építeni nem lehet: a nílusi iszapból készítettek vályogtéglákat a gátakhoz. A téglavetés kemény munka volt. Később építettek a fáraók erősebb gátakat részben kövekből. Ha lerombolta az ár, akkor újra építették. A töltés és gátépítés célja az iszap és a víz a tározó medencékbe történő elvezetése, öntöző csatornákkal szabályozvaon keresztül, és a víz megtartása volt. A csatornák karbantartása nehéz munka, központi irányítás szükséges hozzá. A Nílusnak így is csak néhány kilométer széles környezetét tudták termővé tenni i.e. 3000-s években. A nagyméretű építkezések szervezettséget, központi szervezést feltételeznek. Sok csatornát építettek, nem csak öntözési célra, szállításra is: a csatornákat azóta betemette a homok.

A Nílus egy szokatlan tulajdonsága, az árvizek következtében történő kivállasodása. Áradáskor a Nílus a partjain nagyobb mennyiségben rakta le az iszapot mint távolabb a folyamtól, ezért minden évben emelkedett a partok magassága és így kisebb lett az árvíz. 

Minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette a Nílus vállait ott, ahol kiáradt és elegendően lelassult. Korábban a vállakon, hátakon telepedtek meg először. A vállak növekedésével évről-évre nagyobb árvízre volt szükség, ez lehetett É-n Fayum meghódításának az oka: É-n nagy volt az elárasztott terület, itt alakult ki Egyiptom "éléstára". I.e. 2700 körül É-D harcában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) már 47 ezer halott volt, és D-n Nehebnél vívták a csatát: Haszehemui fáraó "az északi hadakkal való küzdelmét szemléletesen mutatja egy kőedény felirata, amely szerint Neheb városában vívták a harcot. Neheb mélyen délen fekszik. (Luxornál volt Neheb,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nehen)  Az északi seregek itt – Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire messze eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó".

I.e. 2300-tól szélesítették és mélyítették a Moeris tóba vezető csatornát, (https://en.wikipedia.org/wiki/Bahr_Yussef), ma Bahr Jussuf a neve. Az i.e. 3. évezredben a Moeris tavat tápláló csatornát Nagy-csatornának nevezték. III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839) és utódja, III. Amenemhat (i.e. 1860-1814, aki piramist is épített a partján), tovább szélesítették, szabályozták a csatorna medrét, a Moeris-tó mint víztározó működött. A szabályozás két gát építésével történt és másfél évezredig üzemelt. I.e. 230 körül elhanyagolták, mert a Nílus Ny-i ágába már nem jutott víz. A Nagy-csatorna (Bahr Jussuf csatorna), azaz Fayum jelentette Alsó- és Felső-Egyiptom határát. (https://web.archive.org/web/20080113220455/http://www.bh.com/companions/0340740671/exercises/prob2.htm). A víztározó kapacitására (50x10⁹ m³ ) és méretére (1700 x 10⁶ m² ) jellemző, hogy egy év alatt a 10% -a párolog el.  A Moeris-tó É- sarkában található ma is egy fekete bazalt kőbánya, ahova mészkővel kövezett út vezetett, a legrégebbi ismert  kőút, amin a köveket a tóhoz szállították, ahonnan a Giza-i temetőbe vitték tovább.

III. Amenemhat (i.e. 1680-1814) épített a tó partján tégla-mészkő piramist, temetési templom komplexumot. Olyan bonyolult volt az alaprajza, hogy az irodalom és Hérodotosz  "labirintusnak" (https://www.britannica.com/topic/Egyptian-labyrinth) nevezi, Crocodilopolis (Hawara) területén építették. Kb. egy idős a Kréta-i labirintussal. "Hawarai halotti temploma (Fayum) közelében a piramissal olyan egységet alkot, amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus Labirintusnak nevezett, Sztrabon a világ egyik csodájának tartotta: a hawarai piramis egyedülállóan összetett biztonsági rendszereket, vakfolyosókat tartalmazott. Hérodotosz szerint némely piramis csúcsán a fáraó ülő szobrát helyezték el, pl. idejében Menkauré fáraó piramisán. A IV. dinasztia óta a leejtős falú piramisok szimbolikája szerint a fáraó ezen az emelkedőn ment a a Napistenhez.  A piramisokról jó áttekintő anyag: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_tipol%C3%B3gi%C3%A1ja#L%C3%A9pcs%C5%91.  (Vagy azért építették több mint 50 fokos emelkedésűre és simára, hogy illetéktelenek ne tudjanak felmászni rá.) A kb. i.e. 2600-s évek óta a korai piramisok csúcsát, a pyramidont, elektron-fémmel (arany-ezüst termésfémmel) burkolták, vakított a napsütésben. Felvetjük, hogy a Puntba szervezett expedícióknak az egyik, ha nem a fő célja az elektron-fém beszerzése volt. "A híres Rhind-papiruszt, amely egy ókori matematikai tanulmány,  III. Amenemhat idején írták." (Wikipédia)

Ag - Au - Cu ötvözet színe az összetétel függvényében (Wikipedia)

Fayum térképe a települések feltüntetésével (4), Crocodilopolis Hawara néven. 

A KELETI SIVATAG KIKÖTŐI A VÖRÖS-TENGERI PUNT FELÉ (A WADI HAMMAMAT VÍZMOSÁSA NEM VOLT HAJÓZHATÓ)

Az Óbirodalom idején 25-30 évenként indítottak Puntba expedíciókat a Vörös-tengeren. A kutatók próbálják megválaszolni, hogy az Óbirodalom idején a Puntba (helye valószínűleg a mai Eritrea területén volt) induló Vörös-tengeri expedíciók hajói hogyan jutottak el a Nílustól a tengerig?  Nem juthattak ki, mert nem volt hajózható csatorna a Vörös tenger felé az Óbirodalom idején. Valaminek a nem létét nem lehetséges teljességgel bizonyítani: ekkor a kutatás módszere a Puntra vonatkozó leírások, fali képek, kikötők, a kikötőkbe vezető vízmosások, vádik internetes vizsgálata. Eredménye: a tengeri hajókat alkatrészekre szedve szállították a K-i kikötőkbe, a Memphisz-i (A Nílus Ny-i partján), Coptos-i, Edfu-i műhelyekből: a hajóépítő műhelyeket nevezték kikötőknek az ókorban. A hajókat nem a kikötőkben, hanem alkalmas helyen partra vontatva tárolták.

A tengeri hajók eredete az egyiptomi kőszállító hajók (i.e. 2600-as évekig) építéséig követhető vissza. "Varrott", hajók voltak, a palánkokat. tartókat vékony kötelekkel erősítették össze: ezért lehetett, és kellett szétszedni és újra építeni a "varrott" hajókat időnként. A palánkokat összeerősítő vékony köteleket cserélni kellett, mert elrohadtak az amúgy is neves, szivárgó hajófenéken. (A 9 évig tartó Trójai-i háború idején is történt utalás a cserélendő "varrásra", kötelekre, nem értették a korai kutatók, a vitorlákra gondoltak) A korban a szétszedés-összevarrás megszokott jelenség, feladat volt. Így egy hajó szétszedett állapotban történő szállítása nem szokatlan probléma. Emberek cipelték, még pl. III. Thotnész idejében is az Eufráteszhez a komphajókat. Először áttekintjük, hogy mit lehet Puntról tudni, aztán az expedíciókat vizsgáljuk.

Punt valahol Eritrea-Etiópia határán lehetett, de kutatják: egy viszonylag új eredmény szerint Eritreában, Massawa-ban keresendő:  https://www.independent.co.uk/life-style/history/baboon-mummy-analysis-reveals-eritrea-and-ethiopia-as-location-of-land-of-punt-1954547.html

Punt valószínű kikötője Eritreában volt, oxigén izotópos vizsgálat alapján (British Múzeum vizsgálata, forrás a szövegben)

Elektrum-fémért, (termésfém, arany-ezüst ötvözet, a pyramidonok, a piramisok csúcsai készültek elektronfémből), továbbá aranyért, gyantákért, nemes faanyagért, egzotikus árukért szerveztek expedíciókat az irodalom szerint 25 évente. Soha nem szerepel az áruk között az obszidián (vulkáni üveg, vágószerszámokat készítettek belőle, mint a kovakőből is), pedig a Nagada korokból származó etióp obszidián leletek léteztek Egyiptomban. Teljesen valószínűtlen, hogy nádhajókkal jártak volna obszidiánért Etiópiába, amiből következik, hogy csak Dzsószer fáraó idejétől, ie. 2650 után kezdtek el expedíciókat szervezni Puntba. Ugyan akkor D-n, a Keleti-Sivatagban, a Wadi-Hammamat sziklafalain számos - nádhajó ábrázolást találtak az i.e. 3000-s évekből. A Wadi-Hammamat egy része hajózható is volt az Óbirodalom idején, de nem teljes hosszában, itt kőfejtők, kő- és aranybányák voltak. A Puntba menő tengeri fahajók számára járhatatlan volt a Wadi Hammamet.

 Óegyiptom-i bányák (4)

A nádhajókat ábrázoló sziklarajzok nevezetesek a wadikban (vízmosás), mellékelünk képeket. El-Quseir és a tőle D-re fekvő Berenice kikötők a római időkben kaptak szerepet a K-re irányuló távolsági tengeri kereskedelemben.

                                                                                                                                                                                                  Nádhajókat ábrázoló sziklarajzok (4)

Punt délen, a Vörös-tenger partján helyezkedett el, Eritreában. Tudni lehet, hogy Punt egy folyó torkolatánál feküdt, mert az állatvilágát ábrázoló képeken édes- és sós vízi halak is láthatóak. Punt felé  30-40 napot tartott az út, tavasszal erős 50 napos szél fújt É-ról. Visszafelé a gyenge széllel csaknem 3 hónapot kellett a visszaúthoz. Az ábrázolások alapján lakóinak kúp alakú házakban laktak, cölöpökre épültek, létrán lehetett fel és bejutni. hasonló házak ma is állnak Kelet-Afrikában. Később Théba, Koptos és Edfu (itt is voltak hajóépítő műhelyek) környékéről is indultak a Puntba  expedíciók. A Vörös-tengeren Gawasisből (Saww) ból indult a Vörös-tengeri expedíció Sahuré idején (i. e. 2492 - i. e. 2475), de léteztek további kikötők is, pl. Wadi al Jarf, ezt Hufu fáraó építette: következik a tengeri fahajók építése i.e. 2570 körül, a Sinai-fészigetre biztosan jártak malachitért és türkízért. Az első tengeri akáciafa hajókat Dzsószer fáraó idején építették, 80 évvel korábban bübloszi cédrus szállítására. 

Puntról részletes információk találhatóak a https://wardheernews.com/ANCIENT-KINGDOM-PUNT-FACTOR-EGYPTIAN-HISTORY/ oldalon.

Punt országának feltételezett helye (4)

Punt a faliképekről, feljegyzésekből jól ismert távoli vidék volt az egyiptomiak számára. Marjai Imre-Pataky Dénes: "A hajók története" könyve (3) ad leírást az expedíciókról és a hajókról is. Sahuré fáraó utolsó uralkodási évében küldött egy expedíciós tengeri flottát a Vörös-tengeren D-re, Punt országába obszidiánért, mirrháért és elektrumért, ami termésfém: arany-ezüst ötvözet, (a piramisok csúcsait, a piyamidonokat, a piramisok csúcsait, záróköveit) burkolták. (Termésfém mint az ólom, réz, arany, ezüst.) A malachitot -bár rézérc, de - a szép zöld színe miatt kedvelték. Sahuré fáraót (i.e. 2490-2476) tekintik az egyiptomi tengeri hajózás megalapítójának. Az expedíciós flotta Vörös-Tenger-i kikötője a Vadi Hammamatnál volt  több szerző szerint, mert akkor még egy része hajózható volt a tenger felé a Hammamat vadi. Hegyes vidék, teljes hosszában nem volt hajózható. 

EXPEDÍCIÓK PUNTBA

Sahuré (kb. i.e. 2450) fáraó rövid palánkos hajója hosszanti merevítő kötéllel Sahuré fáraó rekonstruált hajójának palánkjait is csapokkal, varrással erősítették össze. "A" alakú (vitorlával együtt billenthető) árboccal. (Az I alakú, fele olyan hosszú árbocra kisebb és kétszer szélesebb vitorlát szereltek később, komoly súlymegtakarítást elérve). A hajó feneke lapos volt. Az oldal nézetben a két fenékpalánk nem látható (4).

I.e. kb. 2450 körül Sahuré fáraó tengerálló hajókat épített, még lehajtható árboccal, 2x3 kormányevezővel.(4)

"Hatsepszut  (i.e. 1479-1458) uralkodása a béke időszaka volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut) Feladta apja ázsiai hódító törekvéseit, és uralkodásának 8-9. esztendejében expedíciót indított a déli Punt országába. A mai Eritreia környékére tehető mitikus földre öt óriási tengerjáró 2x16 evezős hajót küldött, az utazás történetét a deir el-bahri templom falán örökítették meg. "Az expedíció képei nemcsak az egyiptomi történelem szempontjából felbecsülhetetlen értékűek, hanem fényt vetnek Afrika törzseinek régi történetére, hajdani életének egy kis részletére is a Kr. e. XV. századból” – olvashatjuk Kákosynál. Puntból arany, elefántcsont, gyanta, értékes fűszerek, majmok, kutyák, párducbőr, mirhafa, ében, tömjén és szemfesték is érkezett. Szempontunkból fontos, hogy elektronfém és gibbon majmok is érkeztek.
Mindezek ellenére az útleírás talán legizgalmasabb részlete az az ábrázolás, amelyen a hajók Puntból visszatérve kikötnek a nílusi Théba városában. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy volt vízi összeköttetés a Vörös-tenger és a Nílus-delta keleti fele, feltehetően a Vádi-Tumila vidékén. Azt ugyanis nehezen lehet elképzelni, hogy azokat a hatalmas hajókat a tengerről a sivatagon keresztül vitték volna át a Nílusra, hogy aztán kiköthessenek Thébában. A feltételezett ókori Szuezi-csatorna egyébként nem a két tenger (Vörös és Földközi) között nyitott utat, viszont kereskedelmi szempontból így is értékes lehetett az Afrika déli felébe induló expedíciók számára. A csatorna azonban Hatsepszut korát követően valószínűleg hamar tönkremehetett, a munkálatokat 900 évvel később kezdhették újra." 

A feltételezett csatornát fentebb, Tumilat-csatorna néven ismertettük. Megj.: Teljesen valószínűtlen, hogy A Vörös-tengerről Thébába a Tumilat csatornán hajóztak volna a i.e. 1460 körül a csatorna állapota miatt, szétszedve szállították a hajókat, a Nílusnál ismét összerakták. 

      Falikép Hatsepszut  fáraónő punti expedíciójának visszatérő hajóiról, gibbonokkal (ezek múmiáját vizsgálták oxigén izotóppal). (4) 

Voltak más, többé-kevésbé sikeres expedíciók is: Zedkeré (Aszoszi) fáraó idején már nem tudták, de keresték Punt helyét, II. Pepi (Neferkeré, 6. dinasztia) fáraó expedíciója elpusztul, a beduinok megölik az embereit. Hennu (III. Mentuhotep, i.e.2019-2010 idején) bybloszi cédrusfából épített hajókat, hogy gyantákat hozzanak Puntból, sikerrel. I.e. 2040-1780 között rendszeresen szerveztek expedíciókat.  I.e. 1900 körüli időkből ismeretes egy hajótöréssel végződő út is (3., 36.o.) A legkésőbbi expedíciót pedig III. Ramszesz (i.e. 1182-1151) szervezte, ő tömjént, gyantát hozatott. 

KELETI KIKÖTŐK

Hufu (Kheopsz, i.e.2589 - i.e. 2566) fáraó építette az első kikötőt, Wadi al Jarf-t a Vörös-tengeren*. Közvetett bizonyíték van rá, hogy az idejében már indítottak expedíciót Puntba. Hufu (Kheopsz, ő a Nagy piramis építője, i.e. 2560 körül) idején van utalás  punti rabszolgára, de az első feljegyzés egy punti rabszolgára (Dzsedefré fáraó i.e. 2566-2558 idejéből származik), és egy punti aranyleletre. Hufu (és vizirje, Ankhhaef, "Minden munkák felügyelője") a Vörös-tengeren kikötőt épített: ahol mólót, épületeket, kőhorgonyokat, köteleket, agyagedényeket találtak. Feltételezik, hogy szétszedve szállították ide a hajókat a Memphisz-i hajóépítő műhelyből. Úgy gondolják, hogy a Sinai-félszigetre türkizért, malachitért szervezett expedíciók raktárai is Wadi al Jarfban voltak. Találtak vörös tintával írt hajóneveket, törött evezőket, kötél darabokat, hosszú libanoni cédrusgerendákat, Hufu kőbe vésett nevét is megtalálták. Közvetett bizonyíték létezik, hogy már i.e. 2560 körül indult Wadi-al Jarfból expedíció Puntba, létezik punti elektrum-arany lelet Hufu idejéből.  (https://en.wikipedia.org/wiki/Land_of_Punt)  Feltételezhető, hogy Hufu fáraó már szervezett Wadi al Jarfból expedíciót Puntba. 

Régi kikötők a Vörös tengeren: Safaga, Közelében Mersa Gawasisból, a térképen nem jelölték,

  Vadi Hammamat tengeri végén fekvő Al-Quseir, É-n Wadi al- Jarf (azaz Zafarana, Hufu fáraó alapította ) és Mersa Alam D-n.(4)

A Hufu idején a  már létező buheni rézőlvasztóról is van ismét adat Sahuré fáraó uralkodási idejéből, akinek közigazgatását legalább két vizier vezette. Ismert egy hadjárata a Sínai-félszigetre. Az ásványi lelőhelyek döntő többsége a Keleti-Sivatagban, a Vörös Tenger irányában és partján volt, 4500 évvel ezelőtt nem volt annyira száraz és kietlen sivatag mint ma (3). 

Hufu (Kheopsz, ő a Nagy piramis építője, i.e. 2560) idején: Hufu (és vizirje, Ankhhaef, "Minden munkák felügyelője") a Vörös-tengeren kikötőt épített, Wadi al Jarf-ot, ahol 150 méteres mólót, 60mx30m-es épületet, kőhorgonyokat (99-t), agyagedényeket találtak, úgy gondolják, hogy a Sinai-félszigetre türkiszért, malachitért szervezett expedíciók raktárai is Wadi al Jarfban voltak. Találtak vörös tintával írt hajóneveket, törött evezőket, kötél darabokat, hosszú libanoni cédrusgerendákat, Hufu kőbe vésett nevét is megtalálták. Feltételezik, hogy szétszedve szállították ide a hajókat a Memphisz-i hajóépítő műhelyből. 

Az Óegyiptom-i időkben Qift, vagy Coptos (Gebtu) adminisztrációs, vallási és a Vörös-tenger felé irányuló kereskedelem centruma volt. Továbbá innen indultak a Keleti-Sivatag bányáiba az expedíciók. Két karavánút is indult: az egyik a Myos Hormos kikötőbe, a másik Berenicébe. Az első dinasztiák idején csak ezt a két utat használták. Nem tevék vagy szamarak vitték a terheket, emberek, de nem rabszolgák. Így szállíthatták a hajókat is.

IRODALOMJEGYZÉK

FÜGGELÉK: A "VARROTT" HAJÓKRÓL

Dzsószer fáraó idején, (az első piramis építője, i.e. 2655 és 2590 között)  építették az első tengeri vitorlás fahajókat Egyiptomban. Erre vonatkozóan közvetett bizonyíték van. Az első piramist   Dzsószer fáraó Imhotep nevű főembere, vizierje építette. Dzsószer idején alakult ki a vizier poszt, - miniszterelnök féle poszt-, akinek feladata a nagy építkezések, a bübloszi cédrus-szállítás és a hajóépítés megszervezése ivolt. A cédrustörzseket építkezéseknél és később a Napbárkák építésénél használták.) Az első piramishoz rövid palánkos fahajókkal szállították a több mint két tonnás fedőköveket a Níluson át a kőbányából. Dzsószer sírjában találtak cédrusfát, a több mázsás cédrus törzseket pedig tengeren szállították -a 27. század előtt még nádhajók mellé kötve- Libanonból. Haszehemui (Khasekhemwy_an) fáraó idején, az i.e 2700 körüli időből találtak előszór bárkagödröket, -ezeket még tamariszkusz fából építették, a források bizonytalanok-, a későbbi Naphajókat mindig cédrusfából építették. Az első nagy szilárdságú nílusi rövidpalánkos kőszállító - majd tengeri- vitorlás hajókat akáciafából készítették. A nílusi kőszállító teherhajók megerősítésével építették cédrusszállító és tengeri expedíciós hajókat Dzsószer már fáraó idején (i. e. 2668–2649). Snofru cédrus-szállításának és tengerjáró-hajó építésének az eredetét Dzsószer fáraó idejéig vezetjük vissza. 

A cédrusfát  elsődlegesen épületfának, tetőgerendának használták az Óbirodalom idején, hossza és vízállósága miatt. Alig maradtak fenn cédrusfa tetőgerendák, 4500-5000 év alatt lebomlottak. Másodsorban temetési hajó-mellékletekhez használták, ezekből többet ismerünk: tartógerendákat is, hajókat, modelleket, táblaképeket. A temetési hajókat -ezek az első ftamariszkusz fahajók, a későbbi Napbárkák- kb. i.e. 3000 körül kezdték el építeni és kizárólag cédrusfából, az első tengeri teherszállításra alkalmas vitorlás hajókat pedig az i.e. 2600-as években, akácia fából. A Naphajók a velencei gondolákhoz hasonló, relatíve könnyű evezős hajók voltak (a gondolák 55%-a van a vízvonal alatt, a Naphajóknál ez a szám 60% körül lehetett), így árbocot és vitorlát nem lehetett építeni a Naphajókra, stabilitási okokból. De a hajóépítési szakértelem nem veszett el, az első tengeri teher-, és kőszállításra alkalmas hajókat már az i.e. 2600-as évek közepén akácia fából építették, amikor kőszállító vitorlás hajókra volt szükségük az első piramisok építéséhez. 

A nehéz kövek és szállítmányok mozgatásához kifejlesztett  nagy teherbírású "kerek" (3:1 hosszúság-szélesség arányú) nílusi hajótípus: rövid, 105 centiméter hosszú akácia palánkokból építették és hosszanti merevítő-tartó kötéllel. A szállító hajókat  "kerek" hajóknak nevezték, a Naphajókhoz viszonyítva, és kevesebb mint egy méter volt a merülésük. A palánkokat elcsúsztatva, élükre rakva vékony kötelekkel erősítették össze, mint a téglákat, csapokkal. Ez a karvel palánkos építési mód. Fontos, hogy először a kagyló alakú hajótestet építették alulról felfelé, sólyákon, és csak utána építették be a belső keresztmerevítéseket. Sokkal később a rómaiak építették össze a bordázatot és a gerincet első lépésben, amihez lényegesen kevesebb fa szükséges és nincs szükség a hosszanti merevítő kötélre.  A két építési mód egyformán erős hajókat eredményez.  Az egyiptomiak hajóépítésének karvel palánkos, "varrott" módszere kb. 4500 évig módosításokkal, de fennmaradt, olcsóságuk miatt "varrott" hajókat még az 1900-s években is építettek Európában, a Baltikumban. "Varrott" fakoporsókat készítettek csapokkal már i.e. 3000 előtt is.

"Dzsószer neve feltűnik egy, a Sinai-félszigeten talált feliratban is. Egy Ptolemaiosz-korból származó Szehel-szigeti felirat alapján feltételezik, hogy Dzsószer idejében Núbia egy része már egyiptomi fennhatóság alá kerülhetett. A IV. dinasztia idejében már bizonyosan létező buheni rézolvasztó is ezt valószínűsíti, mivel ilyen bányatelep nem alakulhatott ki frissen annektált területen. Dzsószer idején a távolsági kereskedelemre utalnak: arany, nemes kövek, türkiz, építő- és díszítő fa, füstölő és fűszer, ezek mind Egyiptomon kívülről származhattak." (Wikipédia) Núbiából származott az elektron fém is (ami ezüst-arany ötvözet, termésfém).

 

"Sznofru (i.e. 2613-2589) idején a királyi palota kapuinak elkészítéséhez cédrusfákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Snofru első dahsúri piramisában, a Tört Falú Piramisban is találtak. A termeket szorosan egymás mellé fektetett cédrusgerendákkal fedték be, ez eredményezte a hosszú és keskeny termeket, ezek egyforma szélességét, alakját. A régészek a 4600 éves, Snofru Tört falú piramisától északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait tárták fel, amely a piramis egyik templomához egy 140 méter hosszú magasított töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott. A sírjában megtalálták egy rövid palánkos hajó képét, ma a Kairói Régészeti Múzeumban megtekinthető.  A Palermói Kő említ egy 40 hajós cédrusfáért Bübloszba indított expedíciót. Számos hajót épített, melyek között akadtak tengerjárók is. Snofru a Libanonból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy egy hatalmas, 50 méter hosszú hajót is építsen belőle: ez egy állami bárka lehetett, amit a fáraó használt nílusi útjai során." (Wikipédia). Snofru (i.e. 2613- 2589) már negyven fahajóval -ezek nem Naphajók voltak, hanem rövidpalánkos teherszállító vitorlások- szállította a cédrusrönköket Bübloszból. Snofru cédrus-szállításának és tengeri hajóépítésének az eredetét Dzsószer fáraó idejéig vezettük vissza. Snofru fáraót (i.e. 2613-2589) tartják a tengerhajózás megalapítójának, erről már van írásos emlék, sírfelirat (3). "Sznofru (ur.: kb. i. e. 2613 – i. e. 2589) az ókori egyiptomi IV. dinasztia első uralkodója, ...számos hajót építtetett, melyek között akadtak tengerjárók is. A Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan alighanem cédrust vagy valamilyen tűlevelű fákat hoztak a 13. uralkodási évében. Sznofru a Libanonból hozott cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez minden bizonnyal állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhatpár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak." (Wikipedia) Nabbárka képe a IV. Dinasztia idejéből:

Napbárka a IV. dinasztia (i.e. 2613 - 2494) idejéből (https://warther.org/Carvings.php)

Snofru fáraó idején építettek egy kb. 50 méteres cédrusfa Naphajót, aminek a nevét is tudjuk, de a hajóról nincs képünk. Ez az első ( kb. i.e. 2613) ismert hajónév a történelemben: "Két ország dicsősége" a neve. (Praise of the Two Lands, https://en.wikipedia.org/wiki/Praise_of_the_Two_Lands_(ship), ekkorra fejeződött be Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítése hosszú-súlyos harcok árán, i.e. 3000 körül kezdődött). Az ókori Egyiptomban kevés volt a fa, hajóépítésre az akácia, platánfa és tamariszkusz fa volt alkalmas.

Kairói Régészeti Múzeum: Snofru fáraó sírjából fontos falikép, i.e. 2600 előtt, az első rövid palánkos, varrott, csapolt hajó ábrázolás (4)

Egy hajómodell  i.e. 2450-ből: kereskedelmi teherhajó, Sahuré fáraó (i.e. 2492 - i.e. 2475) sírmelléklete, a hosszanti merevítő kötél jó látható. A kötéllel átkötötték a hajótestet elöl és hátul is, háromszor. A magas bipod árbochoz  cédrusfa volt szükséges.

A NAPHAJÓK ÉPÍTÉSÉRŐL

Az "első ismert bárkák a II. dinasztia Haszehemui nevű (i.e. 2700 előtti évtizedek) uralkodójának sírja mellett találhatók. Itt mindjárt 12 darab, egy sorban elhelyezett, gondosan épített vályogtéglával bélelt gödörben voltak a 19 és 29 méter közötti hosszúságú valódi fahajók. Az elrendezés nagysága azt sejteti, hogy egy korábbi hagyomány továbbéléséről van szó, nem az első lőfordulásáról."(https://hu.wikipedia.org/wiki/Napb%C3%A1rka)           

• 

• Haszehemui fáraó idején már (hozzávetőlegesen i.e. 2700-i.e.2680 között, https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui), szerveztek Bübloszba hajóutat cédrusfáért. Az első fáraó, akinek az idején biztosan építettek Napbárkákat. (https://warther.org/Carvings.php)

Hufu (Kheopsz) fáraó Nagy piramisa mellett találtak egy Napbárkát, bárka-gödörben eltemetve, rekonstruálták.  Kheopsz (Hufu, i.e. 2589-2566) fáraó több mint 43 méter hosszú és 5.9 méter széles temetési hajóját szerencsés módon a sivatagi homok megőrizte, rekonstruálták és a Nagy piramis melletti múzeumban megtekinthető, Kairó közelében. Hufu idejéig a sólyom-, kos- és Széth-kultusz is  jellemző volt, ekkora alakul ki Ré kultusza, a Napkultusz és a temetési kultusz. Hufu fáraó fia már a napisten fiának nevezi magát. (Núbiában a Buhen-i rézolvasztó mintegy kétszáz évig üzemelt a korban, de a bronzgyártást még nem ismerték. Talán konyhai rézszerszámokat készítettek.)

 

  

 

Hufu (Kheopsz) fáraó ( i.e. 2556 körül) fedélzettel épített 43 méter hosszú, 5.9 m széles temetési Naphajójának pontos modellje (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)

 

I.e. 2560 körül, Hufu (Kheopsz) fáraó temetési hajója, cédrusfa fenékpalánkkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)

Fenék-palánk az i.e. 2560-ből (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship), gerinc nélküli hajó

(Hufu temetési hajója, 43,3 m x 6 m széles, i.e. 2560)

Hufu fáraó, i.e. 2560, temetési Napbárkájának rajza, „varrott” evezős, hosszú palánkos bárka fedélzettel, mint 43.3 m hosszú, a tat- és orrtőke eltérő alakú, az első és egyetlen romjaiból rekonstruált hajó a korból (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship) 

Varrott hajók építése,  Hufu fáraó temetési hajójának szerkezete, i.e. 2560 körül. Mai rajz, az erősebb színvesszők hossztartók voltak egyben (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)  

A hajók vízszivárgás elleni szigetelése fontos és keveset tudunk róla: a palánkokat nem fúrták át, csak hornyokat véstek a palánkokba a vékony kötelek, a "varrás" számára. A palánkok közötti réseket fonott papiruszzsinórral és papirusz-sás törmelékkel töltötték ki, a fedőléc (színléc, színvessző) alatt, a törmelékek a vízben megduzzadtak. Tudjuk, hogy a kötelek anyaga papirusz, pálmarost, esetleg  bőr volt. Ez a tömítési módszer, amikor vékony  sodratot, törmeléket szorítottak a palánkok közé, elterjedt az egész Földközi-tengeren, továbbá a négyszögletes vitorlák, a varrott karvel palánkok, kormányevezők is. A zsinórra került a többszörös mennyiségű nádtörmelék és belül leszorították lécekkel, amit "varrással", vékony kötelekkel erősítettek fel. A fonat a víztől védte a nádtörmeléket, hogy ne mossa ki a víz a törmeléket, mind a kettő megdagadt vízben. Amennyiben belül a lécet nagyobb keresztmetszetűre készítették, hossztartóként is működött (később létezett külső hossztartó is a szíriai hajókon, az ugariti hajókat Laktakia-i bitumennel szigetelték a vízszint alatt) : 

Restaurált későbbi, ez nem egyiptomi varrott hajó, erős, hossztartó fedő-lécekkel (4)

 A nagy építkezések elfogyasztották Egyiptom erőforrásait. Dzsószer, Snofru és Kheopsz között korszakváltás történt: Kheopsz (Hufu) már diktátor volt, alatta vége lett az aranykornak, a sólyomkultuszból temetési kultusz lett. Snofru még győztes hadjáratot vezetett a Sinai-félszigetre a beduinok ellen (Kákosy, 56.o), ahol a Timna-i malachit és türkiz bányák voltak. Kheopsz (Hufu) kikötőt épített a félsziget felé irányuló kereskedelem kiszolgálására a Vörös-tengerre. E bányát már Dzsószer uralkodása alatt is ismerték, mert Dzsószer sírkamrájánál malachitból készült fajansz csempéket találtak.