AZ EGYIPTOMI PIRAMISOKHOZ VEZETŐ UTAK

(2024 január)

Abstract: Hufu (Kheopsz, i.e. 2570 körül) fáraó nevezetes Nagy piramisa közelében található a temetési templom, továbbá egy völgytemplom, és közelében egy kikötő is. A temetési templomot, a völgytemplomot  és a kikötőt egy több mint 700 méteres magasított út kötötte össze. A kikötő valószínűleg már Hérodotosz korában sem volt látható teljes épségében, Hérodotosz csak a hozzá vezető, 18 méter széles útról emlékezik meg. A megemelt utat önmagában is „csaknem ugyanolyan nagy műnek” nevezte, mint magát a piramist. Az út töltésút volt, épített oldalfalakkal, a falak között magasított járószinttel. A falak magassága elérte a 40 métert, hossza majdnem a 740 méter, más adatok szerint 810 méter, vagy 825 méter. / ANCIENT WONDERS: THE ROADS TO THE EGYPTIAN PYRAMIDS: Near the famous Great Pyramid of Pharaoh Hufu (Khufu, c. 2570 BC, 2) is the Pharaoh's Temple of Burial, as well as a Valley Temple and a harbour. The Temple of the Burial near the Great Pyramid and the Valley Temple and its harbour were connected by an elevated road over 700 metres long. The harbour was probably not visible in its entirety even in Herodotus' time, for Herodotus only remembers the 18-metre-wide road leading to it, which he described as 'almost as great a work as the pyramid itself'. The road was an embankment road with built-up side walls and a raised walkway between the walls. The walls reached a height of 40 metres and a length of almost 740 metres, or 810 or 825 metres according to other accounts.

Hufu (Kheopsz, i.e. 2570 körül, 2) fáraó nevezetes Nagy piramisa közelében található a fáraó Temetési temploma, továbbá egy Völgytemplom és annak a kikötője is. A Nagy piramis melletti Temetési templomot és a Völgytemplomot, annak kikötőjét egy több mint 700 méteres magasított út kötötte össze. A Völgytemplom a mai Kairó egyik elővárosának helyén állt. A Nílus akkor nyugatabbra folyt, a mai Nílustól 7 kilométerre.* A kikötő valószínűleg már Hérodotosz korában sem volt látható teljes épségében, mert Hérodotosz csak a hozzá vezető, 18 méter széles útról emlékezik meg, amelyet önmagában is „csaknem ugyanolyan nagy műnek” nevezett, mint magát a piramist. Az út töltésút volt, épített oldalfalakkal, a falak között magasított járószinttel. A falak magassága elérte a 40 métert, hossza majdnem a 740 méter, más adatok szerint 810 méter, vagy 825 méter. Mára (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis#Templomok_%C3%A9s_felj%C3%A1r%C3%B3_%C3%BAt) ennek az útnak csak egy 80 méter hosszú, nagyon romos szakasza maradt fenn, és egy 1990-ben feltárt 56 méter hosszú bazaltburkolatú és 8 méter széles vályogfallal körülvett útmaradvány. Az egyiptológusok szerint a piramis építéséhez használt rámpa és a temetéshez használt királyi bárka felvonulási útja volt egyben.  

Egy fáraótemetés: szánon vontatták a piramishoz a Napbárkát, előtte vízezték az utat, a hajótestet kékre festették. (4)

  

 

Gizah-i piramis (https://hu.wikipedia.org/wiki/Piramisk%C3%B6rzet )

 

A világ-csodák között is szerepelhetnének a piramisokhoz vezető utaknak, amelyek a piramisnál épült templomokból vezetnek le a Nílus-i kikötőkbe. Az utakat méltatlanul elfelejtettük, megemelt rámpa-utak, helyenként 38-40 méter magasak voltak: 

 

 

 

 

Gizah-i piramisok i.e. 2500-as évekből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Piramisk%C3%B6rzet)

 

 

 

 Giza-i piramisok 2019-ben, a középső Hufu fáraóé, a legnagyobb piramis, a Hét ókori csoda egyike (4)

 

 

Giza-i piramisokhoz vezető utak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Piramisk%C3%B6rzet)

 

A piramisok építésének idején a Nílus egyik ágát kiszélesítették, az építési területnek volt kikötője (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html)

 

 

A kutatók (2022) a piramisokat körüli kőzetrétegek vizsgálatával képesek voltak rekonstruálni a Hufu-nevű Nílus-ág történetét (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html) a Nagy piramis közelében, a medreket, csatornákat, területeket, ahol az előző 8000 év során a folyó kiáradt és apadt. Az ágak vonalát és lefolyását vizsgálva megállapították, hogy a vízszintje elég magas lehetett, hogy elérjen majdnem egészen Gízáig - a mai Nílustól 7 kilométerre –, amikor a három nagy piramis (Menkaure, Khafre és Khufu) épült -, körülbelül 4500 évvel ezelőtt. A kutatók azt is megállapították, hogy Tutanhamon király uralkodása után nem sokkal az ág vízszintje csökkenni kezdett, a szárazabb időjárás miatt K-re helyeződött.

 

 

Sahuré fáraó korabeli piramisok, i.e. 2400-as évekből  (https://en.wikipedia.org/wiki/Abusir)

 

 

 

 

 

Egy Abusir-i piramiskörzet (https://hu.wikipedia.org/wiki/Noferirkar%C3%A9-piramis) 

 

A temetési templomok romokban maradtak ránk. A templomok közül -teljesen önkényesen és nem is a legkorábbi- Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) fáraónő Temetési templomát választottuk, szép épület:

 

 

Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) fáraónő Temetési temploma (4)

 

 

A piramisok oldalának meredeksége, a lapszögei 52 fok körüliek, nem véletlenül. Építettek meredekebbeket is, de sok piramis leomlott, mert hiányos volt az alapozásuk, vagy a földrengések tették tönkre őket. Ha száraz homokot leszórunk, az kb. egy 50 fokos kúpot fog képezni. Sokáig azt hitték, hogy az alsó kövek elporladtak, ami nem igaz.

 

 

 

  

52 fokosnál meredekebb piramisok Núbiában, Kúshban, Szudánban is vannak. (4)

*

 

 

HUFU VÖRÖS-TENGERI KIKÖTŐJE

Hufu Fáraónak nem csak a piramisa mellé épített kikötője és útja nevezetes. A Vörös-tengeren Hufu építette az első kőmólós kikötőt, Wadi al-Jarf-ot, i.e. 2570 körül. Mólót, nagy raktárépületet, kőbe vájt raktárakat találtak. Hufu uralkodása után elhagyták a kikötőt, ezért jó állapotban fennmaradt. Cédrusfa hajó alkatrészeket, gerendákat, akáciafa evezőket, sok kőhorgonyt és kötelet, égetett találtak. Agyagedények készítésére és talán rézolvasztásra** is utaló kemencéket ástak ki. A egyik legnevezetesebb itteni lelet az első papirusz, ami egy munkanapló. A papirusz egy munkavezető napi tevékenységének a dokumentálása, aki az embereivel a Nagy piramis kikötőjébe szállította a kb. 2.5 tonnás fedőköveket a Níluson keresztül. A napló tartalma nem a Nagy piramis építésére vonatkozik, hanem a nagy köveknek a piramis kikötőjébe történő szállításával kapcsolatos, és kiváló óegyiptomi logisztikai szervezésre utal. A több mint két tonnás köveket az "A " alakú (bipod) árbóccal emelték ki és be a szállító hajókba, a Tura-i mészkőbánya a Nílus szemben lévő partján volt, kb. 10 kilométerre a piramistól. Arra vonatkozóan, hogy a több száz tonnás obeliszkeket hogyan emelték a hajókra***, alig vannak feltevések az irodalomban.

 

 

A kb 300 méteres, L alakú hullámtörő móló (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)

 

 Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.) 

A kereskedelmi teher- és szállítóhajók rövid, 105 centiméteres mézga tartalmú akácia (Acacia senegal, A. seyal) -ritkán platán ((Platanus orientalis), vagy tamariszkuzspalánkokból készültek, A palánkok akácia anyaga közepesen kemény, meglehetősen szilárd és szívós, könnyen megmunkálható, fűrészelhető, gyalulható, jól faragható, esztergálható, hámozható és hasítható, és gőzöléssel vörösesbarna színű és jól hajlítható lesz. Az akácia fa  mézgatartalmú, mint a cédrusfa. Nedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000-től. Ma gumiarábikum néven ismert.  A tömítéseket minden nap javították. A palánkok közé papirusz nád törlelékét, zsinórját, Hérodotosz szerint vesszőt raktak, a rómaiak majd mogyorófa vesszőt. (Nem régen a kutatók a mézga helyett méhviasszal kísérleteztek egy teljes nagyságú, szegek nélküli, csapos palánkú vitorlás-másolat építésénél: majd a görögök használnak kemény fából készült szegeket a csapok rögzítéséhez.)

I.e. 2500-as évektől épített vitorlás-evezős rajza,  módosításokkal több mint ezer évig építették, pl. kőszállító dereglyeként 2-4 tonnás kövekhez (4.)

                                    (Az ábrázolásban szokatlan, hogy a nem látható evezőket is ábrázolták, 2x3 kormányevezője volt.)

Kezdetben kettős, összetámasztott bipod árbocot használtak, alul és felül is merevített papirusz-gyékény hátszél-vitorlával. Az árboc és a vitorla kötélzetén sokat vitáznak a kutatók, sokáig az árbocnak nem voltak oldalmerevítő kötelei. A vitorla csak segédeszköz volt, ezek a dereglyék kis merülésű evezős, tolórudas szállító hajók voltak. A tengeren, a part mentén cédrus szállításra és talán kalózkodásra használták. A korai evezősök még menetiránnyal szemben állva, tolórúddal hajtották a hajót. A kalózkodás a 2. évezredben is már "foglalkozás" lett, volt a kalózkodás. 

A hosszanti merevítő kötél i.e. 2490 körül (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)

 

Wadi al-Jarftól 50 kilométerre, a Vörös-tenger másik oldalán, a Sinai-félszigeten találtak egy 44 méter átmérőjű és 7 méteres vastagságú falakkal épített erődöt is, ezen keresztül szállították az erődtől kb. 30 kilométerre fekvő türkíz és malachit bányákból (színes kövek, egyben rézércek is) az ásványokat Egyiptomba. Hufu fáraó idején már néhány száz éve jártak a Sinai-félszigetre színes köveket bányászni gyalogosan. Valószínű, hogy a szép színű kövekért, a zöldes-kék ásványokért szerveztek tengeri expedíciókat a félszigetre, és rezet csak másod sorban olvasztottak** az ásványokból. Hufu idején egy, a Buhen-i rézolvasztó üzemelt a núbiai határon.

 

 

 

 

 

 

*Az Ókorban még két ága volt Nílusnak, az egyik a Ny-i mélyedésbe (Moeris tó, ma sivatag, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kattara-m%C3%A9lyf%C3%B6ld), a Faiyum depresszióba ömlött. Legelős-mocsaras állattenyésztő vidék volt a csatornázás előtt. (4) 

Egyiptomban az Óbirodalom idején is a Nílus volt a fő közlekedési és szállítási útvonal. Egyik kőút a korból a ma 4700 éves,  mészkőből építették, Kairótól DNy-ra egy Moeris nevű tó (Faiyum) rakpartjához, a közelében lévő bazalt bányához. Faiyum terület mélyföld, értékes mezőgazdasági terület. A bazalt út a területet és a bányát kötötte össze, hat és fél láb széles volt hét és fél mérföld hosszú út volt (https://www.dangerousroads.org/africa/egypt/3765-road-to-giza.html). 

 

 

 

A Nílusnak régen két ága volt, a nyugati ága eltűnt Fayumnál a sivatagban, termékeny, mocsaras vidék volt, a birtoklásáért sok csata történt. (Wikipedia. A Hufu piramis Giza közelében található.)

 

 

**

A rézércet természetes állapotában is gyakran arzén szennyezi, termésfém. A régészetben az "arzénbronz" olyan réz, amelyben az  arzén tömegszázaléka meghaladja az 1% -ot. A 2% körüli arzént tartalmazó réz kovácsolásra megkeményedik, és keményfa, puhább kövek megmunkálására alkalmas szerszámok készíthetőek belőle. Az arzénbronzot az iráni fennsíkon használták először az i.e. V. évezredben, majd Mezopotámiában (együttesen a mai Irán, Irak és Szíria területén). 

 

***

1922-ben R. Engelbach vetette fel azt a reális elképzelést (https://www.gutenberg.org/files/59320/59320-h/59320-h.htm The Project Gutenberg EBook of The Aswân Obelisk, by R. (Reginald) Engelbach), hogy a több 100 tonnás obeliszkeket úgy szállították el Asszuánból, hogy a Nílus árterületén alacsony vízálláskor a nagy,  60-80 méter hosszú hajókhoz rámpákat építettek és a rámpákon vontatták a hajókra az obeliszkeket.

 

 

IRODALOMJEGYZÉK 

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. 

      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni: a NET-s kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy a kigyűjtött agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.